Malajzia 4 verseny

Mivel húsvét van felrakom egybe. :D Eddig leghosszabb fejezet. Kérlek titeket, hogy kommentáljatok, mert nagyon sokat szenvedtem vele és fáj a kezem már a gépeléstől :D:D Este hozom majd nektek képeket, vannak köztük olyanok amiket nem nagyon találtok meg neten. :D LÉCCI SOK-SOK KOMIIIIT!!!!

Reggel megint én keltem később. Felültem az ágyban és füleltem. Néma csend volt a lakosztályunkban. Oldalra néztem és tátva maradt a szám. Egy hatalmas csokor volt Sebi oldalán az ágyra fektetve. Felemeltem és beleszagoltam a rengeteg rózsába. Az illata bódítóan jó volt. A virágok közé egy kék lapocska volt bele tűzve. Az elején egy kacsintós maci volt amin röviden felnevettem, jellemző volt Sebire.

- Jó reggelt Drágám. – olvastam fel hangosan. Nem egészen értettem mi folyik itt ezért kimásztam az ágyból és a virágcsokorral a kezembe kimentem a nappali részbe. A szoba fala halvány kékek voltak és a szőnyeg pár árnyalattal volt sötétebb kék. A bútorok is világos barnák voltak vagy kékek. Remekül passzolt a berendezéshez a kanapén lévő újabb csokor fehér rózsa.

- Mi ez a nagy flanc Sebastian? – suttogtam mosolyogva. Nem voltam romantikus típus, de ez most jól esett a lelkemnek. Megkerültem a kanapét és az asztalon reggeli várt. Nem volt étvágyam így csak a kávés poharat vettem a kezembe és körbe néztem a szobába. Az erkély függöny össze volt húzva és a fürdő ajtaja nyitva volt. Elhúztam az erkély függönyt és nem bírtam nevetés nélkül. Legalább 10 lufi volt oda kötve a kilincshez. Kinyitottam az ajtót és levettem a lufikat a kilincsről, hogy behúzzam őket a szobába. A lufik madzagján egy újabb cetli várt.

- Bármibe merek fogadni, hogy fogalmad sincs miért van ez az egész. – olvastam fel Sebi sorait. Elnevettem magam ahogy elképzeltem milyen jót derült ennek a cetlinek a megírásakor. Tényleg nem tudtam miért ez a felhajtás. Gyanakodva lépdeltem oda mezítláb és egy nagypólóba a fürdő ajtóhoz. Egy pillanatra elgondolkodtam vajon bent mi vár. Valószínű, hogy Seb bent lesz, legalábbis én így gondoltam, bár semmi zaj nem szűrődött ki. Belöktem az ajtót és kellett pár pillanat míg eljutott a tudatomig, hogy Seb nincs ott viszont a tükör előtt egy újabb csokor fehér rózsa várt. Belenéztem a tükörbe és azon mindössze 3 szó állt: ’Fehér rózsa’ és alatta ’Szeretlek’. Pár pillanatig néztem a tükröt majd ránéztem a kezemben tartott hófehér virágokra majd vissza tükörre és teli torokból elkezdtem kacagni.

- 1 év. – szólalt meg az ajtóból. – Már rémlik? – mosolyogott el. Sötétkék hosszú ujju volt rajta és az újabban kedvenc térdig érő nadrágja. A haja kócos volt, de a kisfiús mosollyal az arcán jól nézett ki.

- 1 éve volt egy fogadás ahova együtt mentünk, mert Christian megkövetelte tőled, hogy hozz kísérőt és én tűntem jó választásnak. – bólintott mosolyogva. – Kaptam tőled egy szál vörös rózsát, és megjegyeztem, hogy a vörös rózsa uncsi és nekem a fehér a kedvenc színem. – halkan felnevetett az emlékre. – Másnap a szobám tele volt fehér rózsával. – nevettem fel én is. – És mindössze annyit írtál egy egyszerű cetlire, hogy ’Fehér rózsa.’ ’Szeretlek’. – mutattam a tükörre.

- Igen. –bólintott majd oda jött hozzám és megölelt. – Utána átjöttél a szobámba és annyit mondtál te is. – vigyorgott. –Majd lehordtál, hogy hogy jutottam be. – nevetett fel.

- Jogos volt. – bújtam szorosan hozzá. – 1 éve elviseljük egymást. – csóváltam a fejem. – Nem tudom melyikünknek a nehezebb.

- Egyformán nehéz. – nyomott egy puszit az orromra.

- Nem emlékeztem rá, hogy ma lesz, pedig mindig a nők emlékeznek ilyenekre. – mondtam gondolkodóan.

- Az elmúlt napokban szabad perced alig volt. – mondta Sebi míg leült a kád szélére és az ölébe húzott. – És ott vannak a rosszul léteid is, és az, hogy pénteken majdnem megfulladtál. Mi az oka? – kérdezte aggódva.

- Még a sötétben tapogatózom én is. – nem akartam a szemébe nézni így a nyakába fúrtam a fejem.

- De van elképzelésed. – nem kérdezte, kijelentette.

- Igen van. – sóhajtottam.

- El mondod? – kérdezte kíváncsian és eltolt magától, hogy a szemembe nézzen. Tudta, hogy így bármire rávesz és bármit elmondok.

- Nem akarom elmondani míg nem biztos. – húztam el a számat. – Egyenlőre maradjunk ebbe kérlek.

- Mikor lesz biztos?

- Elmegyek majd a csapatorvoshoz, így megfelel? – kérdeztem reménykedve.

- Meg, de még futam előtt elmondod. – kérte komoly arccal.

- Nem! – vágtam rá. – Utána meg nem tudsz koncentrálni.

- De te ott leszel, hogy mindig vissza rángass a koncentrációba. – kötötte ebet a karóhoz.

- Jó, amint tudok valamit elmondom. – sóhajtottam. Már előre láttam, hogy ezt nem kellett volna mondanom. Ezek után a reggel gyorsan elment, bár picit morgott Sebi, hogy nem eszek reggelit.

Amint kiértünk a pályára addig szekált míg be nem mentem a csapatorvoshoz. Elmondtam mik a tünetek, de a sejtésemet nem. Nem én vagyok az orvos, majd ő kitalálja.

- A havid késik? – kérdezett rá egyből.

- Csütörtökön kellett volna megjönnie, de ha futam hétre esik mindig csak hétfőn vagy kedden jön meg. – vontam meg a vállam. – Tudja a stressz meg minden.

- Én azért elvégeznék egy vizsgálatot. – mondta mosolyogva.

- Nem vagyok terhes! – akadtam ki, még feltételezésnek is rossz. Szeretem a gyerekeket, de én karrierista nő vagyok.

- Él nemi életet? – kérdezte a doki szeptikusan.

- Igen. –morogtam.

- Akkor nem lehet ennyire biztos. – mondta győzedelmes mosollyal. Egyszer ki kéne próbálni, hogy eltudja-e magát látni, ha betöröm az orrát.

- Akkor csinálja meg a tesztet. – húztam fel az orrom. Ha terhes vagyok Sebire vár pár boldog pillanat míg megtudja, de aztán pokol lesz amit tőlem kap. A doki levett egy kis vért én pedig szépen elsápadtam és inkább végig dőltem az ágyon. Utáltam a tűket.

- Mikor evett utoljára? – kérdezte a doki felém se fordulva. – Szilárd ételt. – pontosított. – Csak, hogy mennyire lesz megbízható a vér teszt.

- Őőő.. – ezen el kellett gondolkodnom. Kedden még Thai földön ettem tésztát Sebivel, erre emlékszem. Miután leszálltunk ettem a szerelőkkel pizzát, erre is emlékeztem. Csütörtök reggel ettem egy szendvicset míg a pályára értünk de onnantól nem rémlett volna, hogy bármit is ettem. Sokáig hallgathattam mert a doki felém fordult. – Csütörtök reggel ettem egy sajtos szendvicset. – próbáltam kedvesen mosolyogni mintha csak arról beszélgetnénk, hogy a kemény vagy lágy keverékű gumi a jobb itt Sepangban.

- Nem evett napok óta? – döbbent meg. – És akkor miket ivott?

. Őőő… - ismét elkezdtem gondolkodni mik voltak a kezembe a héten. – Kávét kávéval és ásványvizet a nagy meleg miatt. – behúztam a nyakam, mert tudtam, hogy most nagyon nagy leszidást kapok.

- És csodálkozik, hogy rosszul van? – tárta szét a karját. – Nem vett magához elég táplálékot, csak a csapat fizuterapeutája által összeállított ásványi anyagokat? – emelte meg a hangját. – És erre még kávéval pörgette a szervezetét? Mennyi kávét ivott egy nap?

- 5-7 pohárral. – mosolyogtam, hátha attól megnyugszik.

- Csodálkozom, hogy még áll a lábán. – morogta. – Fölösleges akkor a teszt, mert a táplálék hiány okozza a rosszul léteit. – fordult oda. – De azért menjünk biztosra. – nem szimpi a pasi. Minden áron gyereket akar belém tukmálni. Rosszabb mint Sebi, és ez nagy szó!

Morcosan hagytam el az orvosi kamiont és mentem át a Red Bull home-ba, hogy végre neki kezdjek a munkámnak.

- Mit mondott a doki? – támadott egyből le Sebi. Miért érzem azt, hogy mióta bejött, itt ül a büfébe és les mikor lépek be?

- Azt, hogy egyek és ne nagyjak 2-3 nap szünetet kajálásokként. - vigyorogtam. Azt nem mondtam, hogy mindent elmondok majd.

- Nem ettél 2-3 napja? – döbbent meg.

- Nem. –vontam vállat majd kértem egy szendvicset a büfés csajtól aki mellékelte hozzá a kávémat is. Kedvesen rámosolyogtam és épp bele akartam kortyolni mikor Sebi kivette a kezemből.

- Mit művelsz? – néztem rá szúrósan.

- Ne igyál ilyeneket. – mondta bosszúsan.

- Miért is? – kérdeztem vissza.

- Mert árt. – vágta rá.

- Miért az a sok energia ital amit magadba döntesz az nem árt? – megpróbáltam kivenni a kezéből a poharat de nem hagyta. – Mi bajod hírtelen? – fakadtam ki.

- Babát vársz? – kérdezte kíváncsi szemekkel. Nagyon nem tetszett a csillogás a szemeibe.

- Az embernek alanyi joga,hogy hülye legyen... te látom élsz is vele rendesen. – morogtam neki majd kikaptam a kávémat a kezéből és elvonultam a tárgyalóba. Már szinte mindenki bent ült. Leültem a helyemre és pár pillanat múlva Christian és Seb is bevonult. Seb ledobta magát mellém és nagyon morcosan nézett. Most valahogy nem tudott meghatni.

- Szóval, Ciaron hallgatunk. – mutatott Webber versenymérnökére Christian. Felkelt a helyéről és megköszörülte a torkát.

- A verseny alatt biztosak vagyunk benne, hogy megérkezik az eső, sőt már a rajt pillanatára is eső jósolnak. – kezdett bele.

- Ezt mind tudjuk. – morogtam. A velem szemben álló versenymérnök rondán nézett rám ahogy Christian is így csendben maradtam.

- A tegnapi eső miatt nem kötelező használni mind a két fajta keveréket, így mehetnénk egy hosszú etapot a keménnyel és egy rövidebbet a lággyal a végén. – mondta az elképzelését. Máson nem nagyon változtathattunk, csak a kerekeken.

- Szerintem viszont, kikell használni, hogy nem kell mindkét keveréket használni, és menyünk végig lágyon. – mondtam egyenesen a velem szemben ülő szemébe nézve.

- Íratlan szabály, hogy akkor az egyik nagyon elszemcsésedik és akkor vége a versenynek számunkra. – fordult Christian felé.

- Az íratlan szabályokat mindig analfabéták írják. – vetettem oda neki. – Lágyon könnyebb elrajtolni és gyorsabb is így tetemes előnyre tehetünk szert gyorsan és ha már a gumik nagyon fogynak lesz akkora előnyünk, hogy a srácok vissza vegyenek. – fordultam most én Christian felé. – De ha a keménnyel beragadnak a középmezőnybe akkor mindegy melyik van a kocsin elszemcsésedik a lekövetéstől. – nem is vettem észre mikor álltam fel a helyemről, de most már az asztalon tenyerelve dőltem előre, hogy tisztán lássam az asztalfőn ülőt.

- Ezt így nem lehet! – vágta rá az ellenfelem. – A lágy túl hamar elkophat és lecsúsznak az ívről!

- Amikor Isten az intelligenciát osztotta, Te a vécén voltál? – néztem rá komolyan. Az asztal körül többen kuncogtak. – Eső várható, tehát a fél távra tervezett kerékcsere a legoptimálisabb. – ültem vissza a székbe.

- Virág haljuk a terved. – mutatott felém Christian, tehát az én elképzelésem lesz megvalósítva. Ismertettem a számításaimat és az elképzelésemet ami eltartott egy ideig míg mindenben megegyeztünk.

- Rendben, ti pedig – mutatott a két pilótára. – döntsétek el a pályán a sorrendet. – mindketten bólintottak komoly ábrázattal.

Szerencsére Sebinek sietnie kellett így a parádéra. Megúsztam egy beszélgetést.

- Tégy ma valakit boldoggá! Ne nyisd ki a szádat! – mondta nekem Ciaron Webber verseny mérnöke.

- Olyan vagy mint a lépcsőház: Sötét és korlátolt! – vágtam vissza. Míg ő tátogott én leléptem. Még volt egy megbeszélésem a szerelőkkel, hogy nekik is elmondjam milyen döntés született az előbb.

- Mindent az utolsó pillanatra halasztatnak? – morgott Ben miután elmondtam mi lesz a dolguk.

- Ha nem lenne utolsó pillanat, akkor semmi sem készülne el. – vontam vállat nagy bölcsen. Még gyorsan megbeszéltünk pár dolgot aztán ismét tovább libegtem és újra a büfénél kötöttem ki.

- Kaphatok egy naaaagy szendvicset? – kérdeztem vigyorogva. Most, hogy ettem nagyon éhes voltam.

- Aki a kicsit nem becsüli… - ölelt át hátulról Sebi.

- Az simogassa. – vigyorogtam hátra rá. Imádom amikor nevet. – Szúrsz. – jegyeztem meg a puszija után.

- A borosta nem szúr, csak tudni kell a megfelelő oldalra születni. – vigyorgott.

- Akkor én is növesztek szakállat és akkor a megfelelő oldalon leszek. – villantottam rá egy ártatlan mosolyt. – Majd ha borostásodik nekem ott lent. – mutattam a lábamra és a szemérmemre. - Majd én is csak annyit mondok, hogy jó oldalra születtem. – mosolyogtam angyalian rá.

- Oké, oké… - mondta durcásan de a szemei nevettek. – Megegyeztünk. – mellettünk nem messze pár nagyon macsó gyerek ült az egyik asztalnál és nagyon néztek ránk, zavart de próbáltam vele nem foglalkozni.

- Még nem válaszoltál az egyik kérdésemre. – simogatta meg a hasam célzás ként. Elég nehéz lenne így a hülyét tennem.

- Még gondolkodom rajta, hogy mit válaszoljak. – nyújtottam nyelvet.

- Könnyebb egy nőt teherbe ejteni, mint gondolkodóba…. – röhögött fel az egyik nagy macsó gyerek. Oda fordultunk és Sebi éppen oda lépett volna, hogy mondjon valamit, vagy megruházza a gyereket de elkaptam a kezét.

- Ha már szép nem vagy, legalább hülye ne legyél! - mosolyogtam rá a nagymenőre aki beszólt. Nagy napszemüveg volt az orrán és a haja tarajba felvolt zselézve. DC pólóba volt és koptatott farmerbe. A beszólásomra levette a szemüvegét és szinte láttam, ahogy az agyában feldolgozásra kerül az információ.

- Nincs csúnya nő csak kevés alkohol, bár téged elnézve… - próbált vissza vágni. Erősebben szorítottam Sebi kezét és belenéztem a dühtől elsötétülő kék szempárba. Nem tudom mit látott a szemembe de ellazította a karjait amiket a dühtől befeszített.

- Olyan vagy, mint egy csésze: aljas és nagy fülű. – mosolyogtam rá. Egyből a füleihez kapott amik egy picit tényleg szétálltak. Sebi elvigyorodott azon, hogy a srác tátogott pár pillanatig.

- Te is inkább áramot vezess, ne autót! – vágta oda dühösen Sebinek. Egy pillanat volt az egész. Sebi megindult felé a gyerek felugrott a székből én pedig leugrottam a bárszékről és elkaptam Sebi felkarját amiben az izmok pattanásig feszültek.

- Öregem, Te egy igen komoly érv vagy az abortusz mellett. – mondtam még neki végső döfésként és elrángattam onnan Sebit. Betessékeltem a szobájába ahol Tommi éppen a kanapén ülve laptopozott.

- Tiszta ideg, nyugtasd meg. – néztem Tommi szintén kék szemeibe. Bólintott én pedig nyomtam egy puszit Sebi arcára és vissza mentem a büfébe. Elsétáltam a nagycsávók előtt és oda mentem a biztonsági őrhöz.

- Szia, azt a 3 srácot rakd ki innen kérlek. – böktem feléjük a fejemmel. – Nagyon felhúzták Sebi, és ha mikor kijön is itt lesznek csak megint felhúzza magát és az nagyon nem kéne a csapatnak. – magyaráztam. Bólintott majd mormogott valamit a rádiójába és ketten megindultak kirakni innen a nagymenőket.

- A Red Bull vendég szerető brigád. – mondta nekem a büfés csajszi.

- Igen, de nem kéne vissza élni vele. – mosolyogtam rá és besiettem az irodámba, hogy összeszedjem a cuccaimat. Ki siettem a szerelőkhöz akik halálosan komoly arccal végezték a verseny előtti átellenőrzést amennyire tehették.

- Figyeljetek egy pillanatra. – léptem oda hozzájuk. – Az év eleji ajánlatom még mindig áll. – vigyorogtam el. – Ha nyerünk mindenki a Red Bull vagy az én számlámra iszik. – mindenki arcán hatalmas lett a vigyor. Tudtam, hogy ezzel nagyon megcsappanhat a számlámon lévő összeg de nem izgatott mert nullára úgyse tudják leinni és ha nyerünk úgyis kapok egy jó pár nullából álló összeget. Egyébként pedig a számlákat nem én fizetem, azt Sebi kiharcolta, hogy ő fizethesse. Ki vagyok én, hogy az útjába álljak?

- Biztos vagy benne? – kérdezte Ben nagyon vigyorogva.

- Teljesen, sőt iszok veletek. – kacsintottam. Tavaly csak Kínába ittam velük utána már nem mert kellett valaki aki Sebit felráncigálja az emeletre meg Kimit de már nem volt itt Kimi és Sebivel Tommi is elbírt.

- Nem bírnád azt az alkohol mennyiséget. – vigyorgott. Köztük beavatás volt a totálisan leitatás. Ez nálam nem jöttbe, mert én az első 2 hónapban a főnök védelmét élveztem.

- Voltam középiskolás, és hidd el nem voltam az otthon ülős tanulgatós fajta. – vigyorogtam. – Kemény bulikat rendeztünk minden hétvégén. – nevettem. Nem hazudtam tényleg minden hétvégén ittunk. Végül mindenki kacsintott és belecsapott a tenyerembe én pedig vigyorogva foglaltam el a helyem. Így kell buzdítani a szerelőket. Rájuk néztem és láttam, hogy immár mind vigyorogva végzi a dolgát. Nem féltem, hogy az esti ivás gondolata elvonja a figyelmüket mert ennél ők már profibbak voltak. Közben Sebi és Tommi is megérkezett és az utóbbi felém mutatta a hüvelyk ujját. Tehát Sebi már rendben volt. Bólintottam egyet vigyorogva és vártam, hogy Seb beüljön a kocsi. Figyeltem ahogy már szinte szertartáson felveszi a tűzálló maszkot majd csak utána az overállt és még húz egyet a hátán, hogy a helyére kerüljön minden. Minden méretre készül így pontosan követte a teste vonalát, de azért nem feszült mert akkor mozogni nem tud. Fejébe húzta a bukót majd balról beült a kocsiba. Nem fogom megérteni mi értelme van, hogy balról ül be. Beszíjazták és bekötötték a rádiót és az itatót aminek most fontos szerepe lesz.

- Pilóta a kocsiba. – hallottam meg a fülesen Ben hangját. Seb egyből kigurult a boksz végéhez.

- Mindenki Csekkoljon, nem világítanak a panelek. – kértem meg mindenkit mikor füles váltottam, hogy tudjak Sebivel beszélni. Néma csend volt a fülesbe. Sebi a boksz végén várt arra, hogy kiengedjem és a szerelők is csak néztek rám. – Mi a franc? – morogtam. Kihúztam alulról a fülest és vissza dugtam. A panelek végig villogtak majd szinte mind piros lett. – Én is így gondoltam. – mondtam a berendezésnek.

- Csekkoljatok. – szóltam a boxnak. Sorban mindenki hangját meghallottam és figyeltem mi az ami nem világít. A motor felelős mérnök nem világított és nem is csekkolt de ő már kint van. Bólintottam inkább magamnak jelezve, hogy minden rendben.

- Mehetsz Seb. – nyomtam meg a hozzá tartozó gombot.

- Hol jártál eddig? – kérdezte semleges hangon.

- Azt hitte a technika kifog rajtam. – mondtam komoly hangon. Elkezdett kuncogni amin viszont én felnevettem. Fura hangja volt így a kuncogásának, hiszen a bukó össze szorította picit az arcát.

- Az itatód jó? – pillanatnyilag ez volt a legfontosabb kérdés. A kocsit láttam, hogy jó.

- Igen, jó hideg. – válaszolt. Megvártam míg ráfordult a célegyenesre majd kicseréltem a fülest a fejemen és kimentem a pályára. Tommi egyből mosolyogva a fejem felé tartotta az esernyőt a nap ellen. Kezében víz volt és egy vizes törülköző Sebinek.

- Rohadt meleg van. – ért oda hozzánk Sebi.

- Tegnap még fáztál. – vigyorogtam.

- Most meg melegem van. – nézett rám morcosan. Védekezés képen feltettem a kezem amin elvigyorodott.

- Boldog 1 évet gyerekek. – jött oda Christian. Sebi rám mosolygott majd kezet fogott a főnökkel.

- Beszélhetnénk Virággal egy pillanatra? – nézett rá a másik két férfire akik bólintottak és arrébb mentek. – Válaszolj, kérlek.

- Sebi nem tartom ezt jó ötletnek, hogy ezt most beszéljük meg. – húztam el a számat.

- Igen vagy nem? – erősködött.

- Nem, nem tudom honnan vetted. – sóhajtottam.

. Miért nem tudtad ezt elsőre elmondani? – kérdezte vádlón.

- Mert ismerlek. Most jön, hogy te szeretnél gyereket, és nem érted én miért nem szeretnék, biztos nem szeretlek… bla bla bla.. – forgattam a szememet. – Aztán kilyukadunk oda, hogy még csak össze sem házasodtunk és össze veszünk azon, hogy te esküvőt akarsz és gyereket én meg egy karrierista picsa vagyok. – mondtam már mérgesen a végére. – Ezt ugorjuk át rendben?

- Öh. – pislogott meglepetten. Már egy ideje ez elég gyakori téma volt.

- Mennyi idős is vagy Sebi? 23 leszel nyáron, igaz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel. – Én előtted 5 nappal leszek 25. Nem értem miért akarsz ennyi idősen ennyire komoly dolgokat. –sóhajtottam. – A te karriered nem ölné meg egy gyerek, de az enyémet igen. – mondtam szomorúan.

- Igazad van. – bólintott komoly arccal. – Szeretlek. – oda húzott magához és megölelt. Mindig ezt játszottuk el, igazat adott nekem, majd egy idő után valahogy megint szóba hozta.

- Most pedig koncentrálj a versenyre. – léptem el tőle és ott hagytam. Beszéltem Bennel még gyorsan egyeztetünk aztán még gyorsan Webber mérnökeivel is egyeztettem meg a saját mérnökeinkkel és nyomtam egy puszit Sebi bukójára mivel ő már a kocsiban ült.

- Nyerd meg nekem ezt a borzalmasan meleg futamot. – mosolyogtam rá. Bólintott amennyire tudott és rám kacsintott. – Innentől ne várd, hogy kegyesen elnézek bármit is. – fenyegetettem meg a mutató ujjammal. – Nincs hiszti és ha rajtad múlik behozod ezt a kocsit EGYBE! – nyomtam meg az utolsó szót. Ismét bólintott én pedig vissza siettem a helyemre. Klónoznom kéne magam, hogy mindenhol ott tudjak lenni.

- A levegő 32 fokos a pálya pedig 45. – nyögtem fel. Iszonyú meleg lehet abba a cuccba. – Az ég kék és nem várható eső a futam alatt. – mondtam miközben ő már a felvezető kört teljesítette. Csak a két versenymérnök és az oldalán ülő stratéga voltunk a pulpituson. Mindenki más a boxból nézte a rajtot. Azt az ordítozást amit ilyenkor a mérnökök lerendeznek néha nehéz fülel bírni két oldalról. Ritkán ordítoztam mert Sebi ritkán került olyan helyzetbe, hogy nekem is bele kelljen szólnom. Ránéztem a telemetriára és a hőmérsékletekre.

- Gumik üzemin, a fékek is. – mondtam neki. – A motorra figyel főleg hetesben, nehogy elszálljon. Lágy gumikkal vagy és próbáld meg őket nem agyon gyilkolni. – vettem pár mély lélegzetet, muszáj volt lenyugodnom. – A rajt kulcs fontosságú, ha letudod őket rajtolni az első pár körben kényelmesen ott hagyhatod őket. – magyaráztam neki. Ezt ma legalább háromszor hallotta, de ilyenkor mindent illik elismételni, mert képes megfeledkezni mindenről. – Itatót használd.

- Kuplung, gáz, fék. – figyelmeztettem. A szívem a torkomba dobogott és iszonyú erővel szorongattam a tollat a kezemben a lábammal doboltam és próbáltam nem elfeledkezni arról, hogy levegőt kell vennem. Gyorsan végig néztem a monitorokon míg mindenki beállt a helyére. Minden jól működött. Vettem egy mély levegőt és figyeltem ahogy a piros lámpák kigyulladnak. A boxban néma csend volt így még drámaiabb volt ahogy az össze motor felpörög és elindulnak.

- Jobbra üres tér!! – szóltam egyből Sebire a közvetítést figyelve. Úgy éreztem a világ lelassul és bőven van időm reagálni. – Rosberg hátra esett Webber nem láthatja hol van használd ki. - adtam az utasítást Sebinek. – Maradj íven, ne add fel a belsőt! – mondtam emeltebb hangon. Egyszerűen nem bírtam kontrolálni a hangom, hogy nyugodtnak tűnjön. Nem is igazán érdekelt.

- Remek rajt Seb, most próbálj kiautózni minél nagyobb előnyt. – fújtam ki a levegőt. – 1 mp-re van tőled Webber. Így tovább. – közben Webber megfutotta az első leggyorsabb kört, de persze ezt elhallgattam előle.

- Állás? – kérdezte.

- Te, Webber, Rosberg, Kubica. – olvastam fel neki. – Glock a sóderágyban, sárga zászló. – mondtam monotonon, közben megtelt a pulpitus és már mindenki a képernyőket nézegette.

- Sebastian ne járd le a gumikat idő előtt! – figyelmeztettem. – Vigyázz rájuk, ne hajtsd fölöslegesen mert 2mp-re van tőled Webber. – Az igazság az 1,5 volt de 5nél már felfele kerekítünk, nem igaz?

- Hamiltont megbüntetik? – kérdezte Seb. Pislogtam párat meglepetten.

- Cikázásért? – kérdeztem vissza még mindig meglepetten. – A szabályzat szerint figyelmeztetik csak, nem szerzett vele előnyt és balesetet sem okozott. – magyaráztam amit Tom firkált le elém a lapra. – Te ezt honnan tudod? Egy kicsit messze van tőled ahhoz, hogy ezt lásd és ne felejts el inni!

- Kivetítő. – mondta és tudtam, hogy vigyorog.

- Megfogom ütni. – mondtam Tomnak. Nem először játssza el, hogy futam közben a kivetítőt vagy az állást jelző tornyot nézi. – Ne arra figyelj, vezess és nyerd meg. – morogtam neki.

- Kobayasi kicsúszott, figyelj oda és ne a közvetítést nézd! – szóltam rá. – Schumi a pálya szélén halad lassan, de félre is állt. – mondtam nem sokkal később, úgy tűnik sok autó nem bírja ezt a hőséget.

- Rohadt meleg van! – mondta Sebi tárgyilagos hangon. Majdnem mondtam neki, hogy gondoljon valami hűvös helyre és hitesse el az agyával, hogy nincs meleg de rájöttem, hogy inkább legyen melege és vezessen mint jégkockát elképzelve essen ki.

- Nem tudok abba segíteni. – mondta közömbös hangon. – Igyál minél több folyadékot. - Nekem is melegem volt, nem akartam tudni hány fok van a pilóta ülésbe, mégis oda néztem a monitorra. 48 fokot jelzett az ülés mellei szenzor ehhez még legalább 3-4 fokot hozzá kellett adni és annyi volt az overállba. Nem csodálom, hogy melege van.

- Tied a leggyorsabb kör 1:41:2-vel. – jegyeztem meg. – Vissza vehetsz nyugodtan, nem kell széthajtani a gumikat. Liuzzi autója is megadta magát. Ne felejts el inni! – figyelmeztettem. Sajnos képesek a pilóták elfelejteni.

- Valaki lassan megy a pályán. – jegyezte meg. Néztem a szektor időket keresve ki az.

- Kovalainen a Lotusban. – találtam meg a vissza eső pilótát a névsorban. – Defektje van. – állapítottam meg mikor már mutatták a képen.

- 1,1-re közelített meg Webber. – ahogy végig mondtam a mondatod ismét megfordult velem a világ és egyszerűen nem érzékeltem a világot. Halkan hallottam Sebi hangját ahogy az állást kérdezi, de féltem ha megszólalok sikítani fogok. A mellkasomba mintha egy bombát robbantottak volna iszonyúan elkezdett fájni minkét mellem. Könnyek szöktek a szemembe és muszáj volt beharapnom a számat, hogy ne kiáltsak fel.

- Te, Webber, Rosberg, Kubica, Sutil, Hülkenberg, Hamilton, Petrov, Alguesuari, Buemi, Massa, Alonso. – hallottam meg messziről Christian hangját, ahogy felolvassa Sebinek az állást és éreztem, hogy a szerelők is az én hátamat szuggerálják ahogy mindenki aki a közelemben volt. Tommi megérintette a kezem ami görcsösen kapaszkodott az előttem lévő pultba. Oda állt mögém és óvatosan elkezdte a vállam és a nyakam bizonyos pontjait masszírozni. Mintha minden zaj megszűnt volna csak a mi pulpitusunk lenne egy nagy buborékban, hallottam ahogy Webbernek a fülére mondják, hogy maradjon Sebivel, hiszen a mérnök látta, hogy rosszul vagyok és egy pilóta ilyenkor elég sebezhető, ha nem tud a versenymérnökére támaszkodni, főleg ha a versenymérnöke a szerelme is éppenséggel. Pár pillanat múlva Tommi masszázsának hála vagy valami másnak éreztem, hogy kezdek jobban lenni. Kezembe nyomott egy üveg ásványvizet és addig ott állt mellettem közvetlen míg meg nem ittam mindet. Jobban éreztem magam sokkal. Úgy tűnik a nagy figyelemben elfelejtettem eléget inni, legalábbis reméltem, hogy ez a gond. Sebit folyamatosan figyelmeztettem de magamról úgy tűnik megfeledkeztem.

- Jól vagy? – nézett rám Christian.

- Igen, köszönöm. – mosolyogtam rá. Az túlzás volt, hogy jól vagyok de végig tudom csinálni simán.

- 1,2-re van tőled Webber. – mondtam Sebinek. – Egyenlőre ne növeld nagyon a sebességet.

- Állás? – kérdezte. Fogalma se volt róla, hogy én közben túl voltam egy rosszul léten. Több oka is lehet annak ha Christian válaszol neki, és ő most ezen nagyon nem gondolkodott.

- Te, Webber, Rosberg, Kubica, Sutil, Hamilton, Alguersuari, Massa, Alonso, Button. – olvastam fel az első 10-et neki. – 1,4 a különbség közted és Webber között. – ránéztem a monitorokra és aztán előre dőltem és Webber versenymérnökére. Nem volt eldöntve ki jön ki előbb, annyit határoztunk meg, hogy az jön ki előbb akinél jobba elkoptak a gumik.

- Sebi most nyomhatod. – szóltam rá. – Nem kell kímélned csak ne csússz ki. Inni ne felejts el. – figyelmeztettem. Pontosan tudta, hogy mit beszéltünk meg a kiállásokkal kapcsolatban és azt is tudta, hogy előnyt jelent ha ő jöhet ki előbb, de ahhoz az kellett, hogy a gumik a minimumra csökkenjenek 3 kör alatt. Bármibe mertem volna fogadni, hogy élvezi, hogy mehet gyors tempót.

- 1,6 a különbség. – mondtam vigyorogva. Kicsit elengedtem a gyeplőt Sebi pedig egyből állva hagyja Webber független attól, hogy Webber is arra hajt feltehetőleg, hogy elsőnek jöjjön ki. Közben ismét lement egy kör. – 1,8 a hátránya. – a vigyorom egyre nagyobb lett ahogy láttam, hogy a gumik a minimumhoz közelednek. Nem féltem, hogy Sebi nem bír majd a csúszkáló kocsival pár kanyarig.

- Számításaim szerint az utolsó 2 kanyar nagyon fog csúszni. Figyelj oda. – szóltam rá gyors számolgatás után.

- Miénk az első box kiállás. – néztem rá Christianra. – Seb a minimumra gyilkolta a kerekeket. – oda fordult Ciaron-hoz és váltott vele pár szót, majd vissza nézett rám és bólintott. A másik mérnök idegesen villantotta felém a szemeit. Én csak édesen az arcába mosolyogtam.

- Srácok, villantsatok egy nagyon jó kerék cserét. – mondtam a boxnak.

- Kérésed parancs. – szólt vissza Ben nevetve.

- Sebi a kör végén BOX. – nyomtam meg a PILOT gombot. Figyeltem ahogy az értékek kezdenek nagyon veszélyesen csökkenni a kereknél. Megállt bennem az ütő mikor Sebi a boksz rávezetőnél megcsúszott és érintette a füvet. Szerencsére össze szedte.

- Nem iszik eleget. – szólalt meg a fülembe valaki. Fogadok, hogy az idegesítő csapat terapeuta. Legszívesebben anyáztam volna neki, hogy ne magyarázzon bele. Nála jobban senkit nem utáltam itt. Egyetlen ember aki a mai napig ki akar fúrni a csapatból. Ráadásul pont boksz kiálláskor magyaráz bele. Gyorsan megfordultam és amint Seb megállt stopperrel mértem az idejét.

- Seb, igyál többet mert sokkal többet vesztes mint veszel magadhoz. – mondtam neki mikor már a boxból ment kifelé.

- Rohadt meleg van! – mondta picit idegesen.

- Pont azért kell több folyadékot innod! – vágtam rá. – Látom, hogy mennyit iszol, szóval csak hajrá. – oltottam le. Nem láttam mennyit iszik csak bent látták a mérnökök a tartáj súlyából.

- 4,8 volt a box munka srácok. – mondtam a szerelőknek. – Ez ebbe az időbe nagyon ügyes. – dicsértem meg őket.

- 2. helyre jöttél vissza. – tudattam még az infót Sebivel. - Nagyon fontos lesz ez a köröd Seb, nyomd neki! - Tommi jelentőségteljesen elém tett egy újabb üveg vizet. Morcosan ránéztem de megittam a felét a többit pedig oda tettem a monitorokhoz. Webber is bejött a boxba én pedig figyeltem, hogy még véletlen se tudjon Sebi elé vissza jönni. Hátra fordultam és a szerelőim szó szerint szuggerálták a kerekeket, hogy az egyik ne passzoljon egyből ezzel is időt vesztve. Elnevettem magam halkan mikor az egyik első kerék nem ment fel elsőre a helyére. Úgy tűnt nagyon büszkék magukra az enyémek. Megráztam vigyorogva a mutató ujjam feléjük. Ben széttárta a karját mintha ők nem csináltak volna semmit. Vissza fordultam a monitor felé gyorsan és Sebi már elfordult mikor Webber kiért a boxból.

- Tiéd a leggyorsabb kör 1:39:8-al. – mondtam neki. – Ez ügyes volt. – dicsértem meg. A következő körben viszont Webber megjavította ezt a köridőt de erről hallgattam. Nem kell, hogy nagyzoljanak. – 1:39:7 a legjobb kör és a tiéd ismét. – mondtam a következő körben. – Vegyél vissza és folyadék! – én is megittam a víz végét Tommi pedig egyből elém tett még egy üveggel. Rondán ránéztem de ő csak vigyorgott.

- Hamilton van mögötted, de ő még kifog jönni. – mondtam Sebinek. – Webber pedig 6,2re van mögötted vegyél vissza! – figyelmeztettem ismét. A kör végén pedig kijött Hamilton is végre.

- Sorrend? – kérdezte Sebi.

- Te, Webber, Rosberg, Kubica. – olvastam az első négyet, a többi már nem volt fontos. – Petrov megállt a pálya szélén.

- Hullnak a kocsik mint a legyek. – vigyorgott Tom.

- Míg nem Sebi alatt áll meg addig nem gond. – vontam mega vállam vigyorogva.

- Sebastian tessék inni. – szóltam rá. Biztos voltam benne, hogy röviden felnevetett a bukó alatt. Soha nem hívom Sebastiannak, mert szinte mindig kinevet mert szerinte akcentussal mondom. Egyszer hátba vágtam a szemétkedésért azóta próbál nem látványosan kiröhögni.

- Webber 5,9-re van tőled. – mondtam majd egy körrel később már csak 5,1-re volt de minek idegit sem vele? Azt sem árultam el neki, hogy Alonso megfutotta a leggyorsabb kört 1:37:6-ttal.

- Alonso-val valami baj van, mi váltóra gyanakszunk. – mondta az egyik mérnök. Én nem hallottam a verseny hangját csak ha megnyomtam egy gombot. Így is hallom kívülről az elhaladó kocsikat és Sebi rádiójában is elég a zaj.

- Rendben. – csekkoltam vissza. Nem volt fontos infó, messze volt Sebitől.

- Webber már 2,7-re lopta fel magát. – mondtam Sebinek. - Menj egy gyors kört, nem kell, hogy megérkezzen. – mondtam neki.

- Mennyire gyorsan? – kérdezett vissza kajánul.

- Annyira gyorsat, hogy ne csússz ki. – válaszoltam ha arccal bár nem láthatta.

- Webbernek gondjai vannak a gázpedállal! – hallottam ismét meg hátulról. Egy komplett kémbandánk van.

- Húzz bele, bár Webbernek kisebb gondjai vannak a pedálok körül. – adtam le az infót Sebinek.

- 3,7 a különbség. – mondtam neki dicséret képen. Webber ismét fellopta magát, bizonyára alkalmazott a hibához vagy megjavult.

- Miért nem tudta végig szenvedni a versenyt? – morogta nekem Tom halkan.

- Ne legyél szemét. – vigyorogtam rá. Egyet értettem, nem sírtam volna és le sem lombozott volna, ha Webber nagyon lemarad.

- Sebi szabad kezet kapsz. Maradj a pályán, növeld a távolságot. – mondtam neki. Szinte láttam a szemébe megvillanni a tüzet.

- Sorrend? – kérdezte csak úgy mellékesen mikor nem kis sebességgel elszáguldott az egyik egyenesben.

- Te, Webber, Rosberg, Kubica, Sutil, Hamilton, Massa, Button, Alonso. – olvastam fel neki a neveket. – 5,8-ra van mögötted Webber. Így tovább. – vigyorogtam. Most látszott meg Sebi mennyivel gyorsabb, hogy hagytam had menjen.

- Gyilkolja nagyon a motort. – szólt rám a motorfelelős mérnök.

- Seb rakd át X5-re. – mondtam neki egyből. Így még tud száguldozni de a motort is kíméli. Egy szó nélkül megtette aminek örültem, ilyenkor veszekedni kell vele sokszor.

- Lekörözés jön, nem biztos, hogy látni fog. – jegyeztem meg neki.

- Mennyi a különbség? – kérdezett rá.

- 6,2 – mondtam picit nevetve. – Rosberg-hez képest 19 mp. – mondtam neki. – Seb 4 kör van vissza, hozd be. – kértem tőle lágyan.

- Rendben. – válaszolta és tudtam, hogy még véletlen sem mer gondolni a kockáz zászlóra. Megittam az elém tett vizet és néztem a képernyőt nem igazán akartam már hozzá szólni, szeret vezetni és szeret belesüppedni az út végtelenségébe.

- Alonso megállt a pálya szélén sárga zászló! - törtem mégis meg a csendet az utolsó előtti körben. Végig néztem a pályát és kiszámoltam ki okozhat még gondot. Mire végig értem már figyelmeztetnem is kellett.

- Seb figyelj oda, a Lotus lassan megy de várd meg, hogy elengedjen. Webber biztos távban. – magyaráztam. – Nem kell egy utólagos büntetés.

- Intett. – közölte Seb.

- Akkor hozd haza. – nevettem fel. Figyeltem ahogy a szerelők mind oda tömörülnek a falhoz és ahogy csak tudnak kihajolnak. Sebi ráfordult a célegyenesre és elkezdett cikázni az utolsó méteren. Úgy éreztem mintha egy buborék kipukkant volna a belsőmbe. Elnevettem magam és mintha több heti mázsás súly eltűnt volna a vállamról. Christian áthajolt a nép mögött és magához húzott egy ölelésre. Nevettem nem bírtam abba hagyni.

- Csodás munkát végeztél, és remélem már jól vagy. – nevetett ő is.

- Ó igeen, Ó igeeeeeeen!!! – ordította a rádióba Sebi.

- Remek pilóta vagy, gratulálok megnyerted a Maláj Nagydíjat! – mondtam neki boldogan nevetve.

- Köszönöm fantasztikus munkát végeztetek! – nevetett ő is és bele kiabált.

- Gratulálok Sebastian. – mondta Christian is.

- IMÁDLAK TITEKET! – ordította teli torokból a rádióba. Elkezdtem kacagni.

- Mi is imádunk téged! – válaszoltam kacagva.

- Ki megy fel a dobogóra? – nézett felém a főnök.

- Adrian Newey-é az érdem, hiszen 1-2 helyezést értünk el. – mutattam a kopaszodó férfira akinek az arcáról szintén nem lehetett levakarni a vigyort. Bólintott felém és már ott sem volt. Én is leakartam mászni a pulpitusról de nagy volt a tömeg.

- Gyere! – nyújtotta felém a kézét Ben és behúzott a Red Bullos tömegbe. Nevetve és énekelve siettünk a dobogókhoz. Előre engedtek az első sorban és vártuk, hogy Seb beérjen. Amikor meglátták a kocsik elkezdtek ordítozni és pedig csak nevettem rajtuk, mindenki felszabadultan kiabált és skandálták a „Vettel” nevet. Seb egyből kimászott a kocsiból és Webberrel kezet fogott majd felállt a kocsi orrára és ünnepeltette magát utána pedig oda jött hozzánk. Egyszer lendült minden kéz, hogy megöleljék és hátba veregessék.

- Megcsináltuk. – ordította és megölelt.

- Te csináltad meg! Mi csak segítettünk. – nevettem. Nem bírtam abba hagyni.

- Szeretlek! – nézett a szemembe.

- Én is szeretlek! – vigyorogtam és nyomtam egy puszit a bukójára. Aztán ott hagyott minket és elment mérlegelésre. Legközelebb már a dobogóknál láttuk bohóckodni. Mindenki nevetett és éljenzett. Ez hiányzott a csapatnak. A himnusz alatt végig nekünk mutogatott és vigyorgott. A német himnuszt végig álltuk a csapat himnuszt viszont rengetegen ordítva énekelték körülöttem. A hallásom a mai napot biztos, hogy károsodott de nem érdekelt. Nyertünk és Egy éve együtt vagyunk. Ennél jobb napom rég volt. Míg a két pilóta interjúkat adott addig mi átvettük a felsőnek fekete szürke felsőre amibe mindig fényképeztek minket csapatosan. A Hostes lányok rengeteg üveg pezsgőt osztottak ki és én inkább minél messzebb húzódtam, hogy minél kevesebbet kapjak belőle mikor Sebiék megérkeznek. Persze ez csak egy szép állom volt, mert Sebi egyből magához húzott és így az én fejemre is locsolták a pezsgőt. Csukott szemmel kapaszkodtam Sebi vállába és nevettünk. Mindenki nevetett és ujjongott. A hangulatra nem lehetett panasz. A fényképezésre oda guggoltam Sebi mögé jobbra és megkapaszkodtam a vállába hiszen ő nem zavartatta magát és a földön ült overállba még mindig, Webber már átöltözve jött vissza. Ismét kaptunk egy nagy adat pezsgőt és a fotózás végére már többen köztük Sebivel nagyon vigyorogtak a semmin. Látható volt, hogy picit a fejükbe szállt a pezsgő. Több TV-s riporter is oda jött és körbe vették a két pilótát. Felmásztam a betonra amint a pulpitusok voltak és átkaroltam Sebi nyakát aki előttem állt. Nem zavarta a dolog sőt, a kezemet simogatta míg nevetve lenyilatkozta, hogy picit fejébe szállt a pezsgő. Én nem ittam így én vezettem vissza hotelbe ami előtt rajongók hada állt. Sebi mindenkinek adott egy aláírást meg páran fényképeztek aztán felmentünk és gyors zuhany és ruha váltás után mentünk le bulizni. Mertem volna fogadni, hogy nem volt józan ember a terembe, még Christianon is látszott, hogy tetemes alkohol mennyiséget nyelt le. Ma megtehettük, hiszen ünnepeltünk. Belekóstoltunk újra a győzelmi mámorba.