Visszatekintés 2

A kislányommal a kezemben sétáltam a bejárathoz. Nem merengtem azon, hogy Anya mit fog szólni Aliisához. Csak oda mentem és beengedtem magam. Azt se tudták, hogy jövök.

- Haza jöttem. - kiabáltam el magam, és reméltem Aliisha nem sír fel. Ránéztem és a nagyon világoskék szemeivel rám pislogott. Már most szerettem ezt a kislányt.

- Kimi! - rohant ki Anya a konyhából. Ahogy meglátta a kispokróc csomót a kezemben megtorpant. - Hát ő ki?

- A lányom, Aliisa. - ránéztem a kislányra majd Anyára. - Köszönj a Maminak. - Anya kezébe adtam és nyomtam egy puszit az arcára mikor elmentem mellette a konyhába. - Mit főztél? - nyitottam ki a hűtőt.

- De Kimi… - jött utánam meglepetten. - Kitől van, és mennyi idős, és komolyan gondolod? - sorolta egy levegővel.

- Unokát akartál tőlem is. - néztem rá a hűtőajtó felett. - Tessék. Unoka. - kivettem az alma levet és öntöttem magamnak.

- Tanuld meg már most Aliisa: Apád nem teljesen normális. - mondta a lányomnak és bevitte a nappaliba. - Tünemény ez a kislány! - hallottam sóhajtozni bent.

**
*17 év*

Nyitódott lent a bejárati ajtó, én pedig egyből félre raktam a laptopom, és lesiettem.

- Sebas nem normális. - morgolódott a konyhába Apu. Éppen a szatyrokból pakolt ki. Oda mentem és segítettem neki.

- Mi történt? - kérdeztem, míg bepakoltam a hűtőbe.

- Kicsi vagy te még ahhoz. - intett le.

- Apa 17 éves vagyok. - jegyeztem meg. Végig nézett rajtam és lazán megvonta a vállát.

- Az még gyerek. - ügyet se vetve a dologra tovább pakolt.

- Apa! Mond csak, mikor is kezdtél el komolyabban eljárkálni otthonról? - kérdeztem tőle édesen mosolyogva.

- Ne légy szemtelen. - nézett rám komolyan, de nem bírta ki és elvigyorodott. Elkönyveltem magamban, hogy tényleg gyereknek tart még mindig. Máris tervet forraltam.

Megcsináltuk a vacsit, utána pedig apa a nappaliba telepedett le. Jó ideje volt egy visszatérő témánk, amiről mindig szót terelt. Igazából nem egy megnyíló típus volt, így elég nehéz dolgom volt.

- Ma voltam Kerinél. - ültem le a kanapéra. - Alex pontedzésen volt, így beszélgettem kicsit Keresztanyuval.

- Mit pletykált el Drága Virágszálam? - dőlt hátra sóhajtva a fotelban.

- Nem pletykált. - ráztam a fejem. - Én akartam faggatni.

- És miről? Mi az, ami egy ilyen lánynak még titok a mai világban? - tárta szét a kezét nevetve.

- Például Anya… - végig feküdtem hason a kanapén. Néztem Aput, és vártam, hogy mondjon valamit.

- Mit mondott? - kérdezte, teljesen érzelem mentes arccal. Tudtam, hogy titkol minden érzelmet. Utáltam mikor ezt csinálja.

- Azt, hogy: „Erről Kimit faggasd. Én sem tudok sokat, és tombolna, ha én mesélnék.” Azt hiszem szó szerint sikerült idéznem. - játszottam az elgondolkodót. - Miért tombolnál? Egy prosti volt az anyám? Vagy azt se tudod ki volt? Bár valahogy csak hozzád kerültem. - ráncoltam a szemöldököm. - Vagy valami nagy titok lappang? Örökbe fogadtál? De akkor miért hasonlítok ennyire rád? Béranya hordott ki? - nem hagytam szóhoz jutni, tudtam, hogy el akar hallgatatni, hogy ne faggatózzak. - 17 éves vagyok, és jogom van tudni, hogy ki az anyukám. Ez tiszta kíváncsiság apa! Te neveltél fel, nem érdekel az anyám, elhagyott. De tudni akarom az igazat! - édesem mosolyogtam és nagy szemekkel néztem Apára. Fáradtan sóhajtott egyet.

- Őszintén szeretnéd tudni? - kérdezett vissza fáradtan.

- Igen. Bármi is legyen az. - bólintottam magabiztosan. Mióta eszemet tudom ketten voltunk apával. Néha voltak női, de igazán komoly egy sem. Azt mondta neki elég volt egy házasság. Erről eszembe jutott valami. - A házasságodból vagyok? - kérdeztem kíváncsian. Nevetni kezdett.

- Jenni inkább elvált, mintsem gyereket szüljön nekem. - nevetett. - Ennél egyszerűbb a történet. - pár percig csendben ült. Nem szólaltam meg, mert már az is nagydolog volt, hogy rávettem a mesélésre.

- Forma 1-es utolsó évemben volt egy nő az életemben. Még házas voltam, így teljes titokban kellett tartani a dolgot. - kezdett neki. - Még Virág sem tudta. Csak Sebas tudott róla és Mark. Senki más. - vette egy mély levegőt mielőtt folytatta volna. Ezt még talán senkinek sem mesélte el. Belőle kinézem. - Mikor elváltunk Jennivel, már több mint egy éve együtt voltam vele. El akartam mindenkinek mondani, hogy ő az enyém. Mikor megtudtam, hogy babát vár tőlem, akkor teljesen boldog voltam. Rallyztam, és így kevesebb felhajtás is volt körülöttem. - magyarázta. - Mikor már kész voltam arra, hogy Virág kiakadjon, mert titkolóztam, addigra jött az évad vége, és teljesen el voltak havazva. - soha nem láttam még Apa arcán ennyi érzelmet. Minden ott volt, amit egykor érzett. - Aztán meghalt Réka igazi apukája Laci, és virág összeomlott kicsit. Még több minden szakadt a nyakába, és úgy gondoltam ezzel most nem akarom terhelni. Utána már jöttek az ikrek, és jött az utolsó futam. Sebas Világbajnok lett, és még a saját bajaikra sem volt idejük, nem hogy az én magánéletemre. - belelendült, én pedig somolyogva hallgattam. - azután jött az esküvő ötlete, és úgy döntöttem, hogy hazamegyek az ünnepekre, és bemutatom az Anyukád a családomnak, mivel még ők sem tudtak semmit. De a papád pont karácsony előtt halt meg. - az arca elkomorult, és ennyi év után is látszott rajta a fájdalom a papa elvesztése miatt. - Akkor teljesen magamba zárkóztam, és nem engedtem közel magamhoz még Anyukádat sem. Eléggé elhidegültünk. Jött a szilveszter és el is múlt. Még a saját apám elvesztését sem bírtam elmondani senkinek, nem hogy kislányom lesz. - felsóhajtott és egy apró mosoly jelent meg az arcán. - Aztán egyik este, Anyukád becsöngetett hozzám. Nem tudtam róla, hogy megszült. - tette hozzá. - Elhozott téged, és elmondta, hogy nagyon meg van ijedve és nem akar anya lenni. - egyszerűen elmondta. Nem szépítette, hogy anya nem akart engem. Ezért szerettem Apát, és Keresztanyut is. - Karriert szeretne, és új életet. Megesküdött, hogy tartani fogja a száját, és soha nem derül ki, hogy valaha is volt köze hozzám. - elrévedt tekintettel nézett egy pontot a szőnyegen és megint elmosolyodott. - Nem akartam megakadályozni a karrierben, mert Sebas pont ezt tette Virággal, és én láttam, hogy ez mennyi szenvedéssel jár, így hagytam elmenni. Csak pár perc után esett le, hogy itt hagyott nekem egy alig két hónapos kisbabát, Aki egyből iszonyatos ordítást rendezett. - elnevettem magam. - Hajnalok hajnalán keltettem fel Virágot, hogy segítsen megnyugtatni téged.

- Ki az anyukám? - kérdeztem rá. Szemet szúrt, hogy soha nem mondta a nevét. Halványan elmosolyodott és előre dőlt a térdeire rátámaszkodva.

- Ez az, amit nem szedsz ki belőlem. - a mosolya tipikus mosoly volt. Felkelt, és elindult az emelet felé. Én csak néztem utána, és azon gondolkodtam miért ekkora titok a neve.

**

Mérgesen ültem az anyósülésen. Apa hajthatatlan volt, és nem hagyott vezetni, pedig napok óta fájt a jobb válla. Sebi azt javasolta hagyjam rá, engem akkor is dühített.

Apának nagyon jók voltam még mindig a reflexei, de fájós vállal nem sokat tehetett, mikor kihajtott elénk egy fehér kis autó.

- Jól vagy? - nézett rám aggodalmasan. - Nem igaz, hogy nem lehet körbe nézni. - morogta.

- Jól vagyok, és te? - kérdeztem vissza. Csak bólintott és kiszállt. - Apa nyugalom! - szóltam rá. Dühös volt. Iszonyúan. Belekapaszkodtam a kezébe, és nem hagytam, hogy tettlegességig fajulhasson a dolog. Ordibáltak egymással, míg ki nem értek a rendőrök és a mentők.

- Semmi bajom. - rántotta ki a kezét a mentős kezei közül.

- Akkor is bevisszük. - vitázott vele a mentős. Bátor ember, mert apában forrt a düh.

- Éltem már túl nagyobb lassulást, semmi bajom! - makacs volt, és ideges. Jaj nekünk.

- Räikkönen, seggedre leülsz, most azonnal, és egy szót ne halljak a szádból. - ért oda Keri. A rendőrség után őt hívtam egyből.

- Te is hagyjál békén! - szólt rá Keresztanyura. Oda lépett elé, és Apa jobb vállába markolt jó erősen. Apa arcán megjelent a fájdalom. A Jobb vállánál fogva nyomta le a mentős mellé vissza.

- Azt mondtam maradsz. Ne játszd az engedetlen kölyköt! - elengedte a vállát, és Apa többet inkább nem hadakozott. Hagyta, hogy a mentősök ellássák a kezét, amit megvágott a kocsi kitörött üvege.

- Bevisszük, összevarrják, és már mehet is haza. - magyarázta a mentős. Finnül morogva tűrte, hogy mentőbe ültessék.

- Kórházba találkozunk. - kiabált ki a mentőből, ezzel nyomatékosítva, hogy ne merjük magára hagyni.

Keri fejcsóválva ült autóba és megvárt, míg vallomást tettem a rendőröknek. Utána bevitt a kórházba.

- Alex, ha megtudja, hogy nem is szóltunk neki erről egyből, ki lesz akadva. - jegyezte meg a kórház ajtaján belépve.

- Majd megnyugtatom. - mosolyodtam el. Már jó ideje együtt voltunk Alexszel, amit apa és Sebi úgy könyvelt el, hogy a tökéletes génjeik keverednek. Keri pedig mindig annyit szokott rá mondani, hogy meg a tömény hülyeségük is. Jókat szoktam nevetni rajtuk. Olyan gyerekesek néha!

- …már csak három öltés bírd ki. - hallottuk meg a mondat végét, ahogy beléptünk az ellátóba. Egy szőke hajú nő ült a széken, míg apa egy másikon és egy kék vászonnal lefedett asztalon varrták éppen össze a kezét, amit faarccal tűrt. Engem már a látványtól is kirázott a hideg.

- Hozzátartozók? - kérdezte mielőtt hátra fordult volna. Mikor megtette meglepettség volt az arcán. - Tudhattam volna, hogy nem bír nélküled létezni egyik se. - nézett Kerire és elnevették magukat.

- Jennifer Müller, de rég láttalak. - oda ment és megölelték egymást. Apu nagyon mogorva arccal nézte a jelenetet. - Nem is tudtam, hogy orvos lettél. - nézett Apa kezére. - Remélem, jól megkínzod.

- Állja a sarat. - mosolygott Apára. - Hát a kishölgy? - nézett rám. - Csak nem Emma? - nézett Kerire.

- Nem. - nevetett.

- Aliisa Räikkönen. - nyújtottam neki kezet. Döbbenten nézett rám, majd elfogadta.

- Jennifer Müller. - erőltetet egy mosolyt az arcára. Nem értettem mi baja velem. Keri először Apára nézett majd vissza a doktornőre. Végül Apu jég kék szemeiben állapodott meg a tekintete és elég szúrósan néztek egymásra.

- Mi ez az egész? - csattantam fel. Tudni akartam miből hagynak ki, és ki ez a nő.

- Jennifer Eva nővére. - magyarázta Keri készségesen. - Tudod, a Red Bullos kattant csaj. - oldotta fel a hangulatot. Mind nevetni kezdtünk.

- Nem is tudtam, hogy van testvére. - néztem a nőre. Így tényleg hasonítottak kicsit.

- Senki nem tudja. - vont vállat mosolyogva. - Külön nevelkedtünk. Nem vagyunk igazi testvérek. - magyarázta.

- Eva által ismeritek egymást? - kérdeztem Kerire nézve.

- Nem, ez a nőszemély itt. - bökött vigyorogva a köpenyes nőre. - Ő a Ferrari sajtóosztályán dolgozott sokáig. - ismét Kimire nézett. Ezúttal én is. Állta a tekintetünk.

- Befejezem az öltéseket, és már haza is vihetitek. - ült vissza a kisszékre.

- Kocsiban megvárunk. - szólt oda Apának Keri és kifelé indult. - Egyik nap átjöhetnél kávézni Jennifer, szívesen beszélgetnék veled.

- El tudom képzelni. - nevetett a nő. Keri a vállamnál fogva terelt ki a szobából.

Míg Apára vártunk beszéltem Alexszel, de amint beült a kocsiba az egy szemszülőm, letettem.

- Ő az anyukám, igaz? - kérdeztem rá kerek perec. A két felnőtt összenézett.

- Aliisa ne legyél ennyire tapintatlan és kíváncsi. - szólt rám Apa. - Most varrtak össze, hagy egy kis létezési időt!

- A szülő anyjáról van szó. Nincs létezési idő. - vágta rá Keri.

- Kibaszottul hagyjatok békén! - ordított Apa. Dühös volt. Keri némán indított és végig csönd volt a kocsiban. Én személy szerint megsértődtem. Mikor haza értünk kiszálltam és bevágtam a kocsiajtót, majd a bejárati ajtót és a szobaajtóm.

- Aliisa… - jött be utánam Apa, és befeküdt mellém az ágyba. A hajam kezdte simogatni. - Ne haragudj, rondán viselkedtem. Ő az Anyukád igen, és ha találkozni akarsz vele megint nem bánom. Ha vele szeretnél inkább lenni azt sem, de fontos, hogy ennek titokban kell maradnia.

- Nem akarok vele lenni. - suttogtam. Folytak a könnyeim. Odabújtam Apuhoz és hagytam, hogy a hajam simogassa. - Nem akarok attól a nőtől semmit. Nem kellettem neki, ő se kell nekem. Nekem jó így. - tettem hozzá szipogva. A szavaim nyomán, Apu arcán egy igazi boldog mosoly jelent meg. 17 éve vele éltem, de tudtam, hogy ez ritka számba megy. Ritkán volt teljesen boldog, mert sok mindent kapott az élettől, amit nem is hinné senki sem, hiszen mindent magában tart. Én mégis büszke voltam arra, hogy Räikkönen lehetek, bár sokkal érzelgősebb voltam, mint Apu. De nála ki nem érzelgősebb?

Visszatekintés 1

Virág irodájában voltunk, és a két kanapén feküdtünk. Éjjel volt, de egyikünk sem volt álmos.

- Tulajdonképpen, hogy indult meg ez az egész közted és Tommi között? - kérdezte egy idő után. - Ez nekem a mai napig egy nagy fekete folt.

- Malajziában a buliban figyeltem fel rá először. - magyaráztam. - Egyből megvolt valami vonzalom hozzá.

- Van időnk, meséld el. Érdekel. - fordult az oldalára és rám nézett.

Jól tudtam, hogy nem kéne sokat innom. Ben nem messze tőlem engem nézett, míg pár szerelővel beszélgetett. Megemeltem felé a poharam és fel akartam menni aludni, de az ajtóban Tommi elkapta a kezem.

- Hova mész? - kérdezte kíváncsian. - Ha nekem itt kell lennem, akkor neked is. - viccelődött.

- Miért legyek itt? - rántottam egyet a vállamon. - Az alvás nekem is kell.

- Alszol, pár órával később. - a mosolyától elkezdett nedvesedni a bugyim. - Hajlandó vagyok veled táncolni, ha itt lent maradsz.

- Inkább üljünk le, egész héten mászkáltam. - mutattam az egyik asztalra, ami eldugottam részen volt.

- Üljünk. - bólintott és megindult az asztal felé.

- Hogy-hogy nem részegen fekszel valahol? - piszkáltam vigyorogva.

- Nem kell általánosítani, csak mert ismersz olyan finnt, aki iszik. - nevetette el magát. Tetszett a mosolya és végig borsózott a bőröm a nevetésétől.

- De én csak olyan finnt ismerek. - vigyorogtam továbbra is.

- Most már ismersz más milyet is. - mosolygott kedvesen. A szívem megtelt boldogsággal.

- Annyira összepasszolnak. - néztem Virág-Seb párosra, akik éppen egymásba karolkozva táncoltak.

- Csak Virág túl makacs és önfejű. - jegyezte meg Tommi.

- Seb pedig ki akarja fordítani Virágot. Nem fogadja el olyannak amilyen. - vágtam vissza.

- Elfogadja, csak van egy szint, mikor egy kapcsolattól többre vágysz. - magyarázta.

- Persze, de az nem egy év után van és nem ilyen fiatalon. - ellenkeztem. Tommi kihozta belőlem a feminista énem.

Elbeszélgettünk mindenféléről még vagy 3 órát, mikor Tommi álmos mosollyal felkelt az asztaltól.

- Ne haragudjon szép hölgy, de én elmegyek lefeküdni. - betolta a székét adott két puszit az arcomra és az ajtóból még rám nézett. Úgy éreztem mintha egy viháncoló tini lennék, mert elvörösödtem a nézésétől és kényszeresen felnevettem. Ő is elnevette magát és eltűnt az emelet felé.

Több percen át ültem az asztalnál, és magamat szidtam. Utáltam mikor valaki ezt hozza ki belőlem.

- Négyszer 3cent abszintot legyen szíves. - mentem oda a pulthoz. Elém raktam én pedig mind a négyet lehúztam. Éreztem, ahogy egyből a fejembe száll a nagyon erős pia és oda mentem Benhez.

- Gyere és dugj meg. - súgtam a fülébe. - Mutasd meg mire vagy olyan büszke. - végignyaltam a fülén, mire felmordult elkapta a kezem, és már rángatott is az emelet felé.

Ki akartam magamból űzni azt az értést, amit Tommi miatt éreztem.

Benben nem kellett csalódnom, magamban viszont csalódtam. Csak a jég kék szemek és a mosolya volt előttem.

Virág mosolyogva hallgatta.

- Szóval már akkor többet éreztél. - jegyezte meg. - És már akkor is minket kukkoltatok. - nevetett.

- Valamivel el kellett indítani a beszélgetést. - vontam vállat. Lerúgtam a magas sarkúm, és felraktam a lábam a kanapé karfájára.

- És hogy jöttetek össze? - kérdezte. - Arra emlékszem, hogy Maláj Nagydíj után haza mentünk, és mikor hívtalak ott voltál nála.

- Igen, vásároltam, és pont akkor hívott. - mosolyodtam el.

Éppen a kasszához mentem, mikor csörgött a telefonom. Megnéztem a kijelzőt, és Tommi neve állt rajta.

- Szia. - támasztottam meg a telefont a vállammal, és kipakoltam a kosárból a futó szalagra.

- Szia, zavarlak? - kérdezte kedves hangon.

- Nem zavarsz. Boltba vagyok. - nevettem. - Hallgatlak. - szinte biztos voltam benne, hogy munkával kapcsolatban hív, de azért reménykedtem.

- Lenne itt pár dolog Sebas beosztásában, amit ki kéne húzni, vagy átírni. - mondta. Sóhajtottam egyet. Hogy gondolhattam, hogy magán jelegű okból hív? Biztos van barátnője.

- Küld át Annának és jelöld meg azokat, amikkel nem értesz egyet. - közben fűzettem és a kocsi felé mentem. - De indokold is meg kérlek. Ezzel Annát kéne hívnod, én nem felelek a két pilótáért.

- Tudom, de reméltem, hogy felajánlod, hogy átjössz és megcsináljuk együtt. - magyarázta kicsit letörten. Meglepetten néztem egy pillanatra. Felhajtottam a kocsim csomagtartóját és elkezdtem beszórni a cuccokat.

- Nem tudom, mit szólna hozzá a kedvesed. - mondtam puhatolózva.

- Olyan nekem nincs. - nevetett.

- Értem. - nevettem én is. - Fél óra és ott vagyok. - elköszöntünk és letettem.

Mikor oda értem bent megcsináltuk a beosztást, és beszélgetni kezdtünk. Pár óra múlva mikor indulni készültem az ajtóban egyszerűen megcsókolt. Még nem éreztem ilyet. A szívem nagyon gyorsan vert, és a hasamban valami remegni, ugrálni kezdett. Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam az első meglepetés után. Elmélyítette a csókot, én pedig teljesen elvesztettem a fejem. Csak az volt a fejemben, hogy látni akarom a ruhái nélkül, látni akarom, ahogy az élvezettől, lehunyja a szemét.

Ő is gyorsan elvesztette a fejét, és úgy rángattuk le egymás ruháit, mintha ettől függne az életünk. Végül az ágyában kötöttünk ki.

- Soha életemben nem élveztem ekkorát. - nevettem fel pihegve. Velem együtt nevetett. Felkeltem és a ruháimat kezdtem keresni.

- Mit csinálsz? - fogta meg a kezem.

- Öltözök. - válaszoltam. Nem akartam a továbbiakba útban lenni, pedig jól esett volna estig a karjaiban feküdni. Ismertem a pasikat.

- Miért? - kérdezte. Nem értette a dolgot. Csak néztem rá a melltartómmal a kezemben. És akkor esett le neki. - Én nem csak egy numerára szeretnélek. - mosolyodott el.

- Megismételhetjük. - bólintottam mosolyt erőltetve magamra. Tudtam, hogy jobb, ha minél előbb lelépek, mert ez fájni fog most a lelkemnek.

- Nekem nem csak szexre kellesz. - mosolygott kitartóan. Oda mászott az ágy végébe és megfogta a kezem.

- Én nem vagyok barátnőnek való. - ráztam a fejem. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne sírjak. Eva Müller nem sír! Nem akad ki és főleg: Nem mutatja ki!

- Én azért tennék egy próbát. - kezet csókolt és az arcához húzta a kezem. Megsimítottam a fehér puha bőrt, és tudtam, hogy tök mindegy mit akarok. Az eszem ide édes kevés, a szívem diktál. Azért megpróbáltam menekülni.

- Ne. - húztam el a kezem. - Munkatársak vagyunk. - felvettem a melltartóm és beleléptem a bugyimba. Felvettem a szoknyám, és éppen az ingembe bújtam bele mikor hátulról átölelt.

- Ha a szemembe mondod, hogy nem kellek, akkor elengedlek, és oda mész ahova akarsz. - súgta. Megfordított és megfogta az állam, hogy a szemébe nézzek. Elvesztem. Nem gondolkodtam, nem csináltam semmit, csak megcsókoltam.

- Ha akkor azt mondom neki, hogy nem kell, és elmegyek onnan megkíméltem volna mindkettőnket ezektől a veszekedésektől. - sóhajtottam fel.

- Szerintem jól tetted, hogy maradtál. - mondta elgondolkodva. - Amit az ember megtesz és a szíve súgta, soha nem szabad megbánni. - egy pillanatra elrévedt. Valami eszébe juthatott. - Bármennyire is úgy tűnik, hogy hülyeség lenne. Azt viszont sokkal jobban megbánja az ember, amit nem tett meg.

- Neked van ilyen, jól érzem? - kérdeztem én is felkönyökölve.

- Vannak persze. - bólintott. - De én feleség vagyok, három gyerekkel. Azért ez rám kicsit máshogy vonatkozik.

- Mondj egy dolgot, amit bánsz, hogy nem tettél meg. - kértem kíváncsian.

- Sebi a mai napig azt gondolja, hogy én megcsaltam mikor Spanyolországban voltam még terhesen egyedül. - magyarázta. - Nem mondja, nem célozgat. Sőt igazából tagadja, hogy ezt gondolná. De ismerem, láttam milyen volt mikor Sergio nálunk volt. Nem volt féltékeny és nem is járt a sarkamban. Már biztos volt benne, hogy nem csalom meg. De láttam rajta, hogy még mindig úgy hiszi, hogy akkor régen megtettem. - nem mondtam rá semmit. Pontosan tudtam, hogy mi volt akkor a helyzet. És tudtam, hogy Virág jól érzi, Seb a mai napig így gondolja. Még régebben Tommi faggatott erről. Ezért is fontos Sebnek az esküvő, és ezért félt, hogy Virág ott hagyja az oltárnál, mert Sergio ott volt. De Virág nem is foglalkozott Ramossal, így teljesen megnyugodott a német pilóta. - Már bánom, hogy akkor nem tettem meg. Nagy volt a kísértés, és akkor legalább lenne oka erre az egészre. Szeretem Sebit, nem erről van szó. - tette hozzá mikor nyitottam a számat. Nem ezzel kapcsolatban akartam megszólalni, de ráhagytam. Azt akartam mondani, hogy üljön gépre és tegye meg. Ha szereti Sebet, akkor csak egy kiskaland lenne Ramos, de így, hogy ez nyomja a lelkét… Akár aggodalomra is adhat okot.
De aztán eszembe jutott kiről van szó: Virág Nortonról. Ő más, mint én, vagy az átlag. Nála ilyenek nem játszanak közre.

- Igazából el is felejtettem ezt az egészet már. - jegyezte meg. - Csak így erről eszembe jutott. - felkelt és megvonta a vállát. Csak Virág képes ilyeneket elfelejteni. Mások ezek sokat rágják magukat. Ő nem. Ő nem épp mondható áltagosnak.

- Tommival pedig érdemes lenne megint megpróbálnotok, bár nem vagyok híve a kapcsolat felmelegítésnek. - magyarázta. Elvigyorodtam.

- Ami azt illeti… - kezdtem bele. Nagy szemekkel nézett rám. - Az esküvőtök után két teljes hétig Finnországban voltunk, és azóta együtt is vagyunk.

- Micsoda? - kérdezett vissza. - Én erről miért nem tudok? De Seb azt mondta, hogy Tommival edz, meg átjár hozzá.

- Én kértem meg, hogy hazudjon neked. Hogy biztosan úgy tudd, hogy otthon van. - nevettem. - Csak a végeredményt akartam elmondani.

- Most akár meg is haragudhatnék Rád. - jegyezte meg, de elvigyorodott.

Megütögette a lábam, ahogy elment mellettem az asztalához.

- Örülök nektek. - mosolygott, majd felvett egy tipikus munkához használt arcot. - De most kelj fel, mert fél óra múlva kezdődik a munka. - leült az asztalához és összefogta a haját. Intettem és már ott se voltam. A folyosón összefutottam Daviddal, aki éppen két pohár kávéval a kezébe ment Virág irodája felé.

- ’Reggelt. - köszönt fitten.

- Neked is. - válaszoltam és bementem a saját irodámba. David, Virág hasonmása volt pasiba. Annyira kitanította a gyereket, hogy mindenki azt mondja, akár tesók is lehetnének. A jellemük már ugyan az. Davidot is lehet egy szóval jellemezni: Munkamániás.

A vég kezdete 1

Hát eljött az utolsó előtti fejezet. =) A plusz fejezeteket majd ez utána rész után fogom hozni. =) Sok jó ötlet született. Köszönet érte! =)

Túl jutottunk a 700 kommenten!! Hatalmas hála nektek ezért a számért! Remélem meglesz a 100 fejezethez a 800 komment:p Ez a fejezet a Történet 94. fejezete!

Jó pár perce csöndesen ültünk az asztalnál és mindketten a bögrénkbe bámultunk. Nem kínos csend volt, csak olyan elgondolkodó. Én a választ vártam a végeláthatatlan kérdéseimre, Virág pedig éppen ezt fogalmazta meg magában.

- Házasságon azt kellene értenünk, hogy két ember annyira szereti egymást, hogy együtt akarnak élni. - kezdett bele. Rám nézett és látta, hogy közbe akarok vágni. - Ez akkor is házasság, ha nem írják alá azt a bizonyos papírt. - előzött meg. - Ha valamiképpen nem tudom neki azt adni, amire egy nőben szüksége van, legyen az érzelmi, fizikai, szexuális vagy bármilyen más igény, és úgy érzi, hogy más nőt szeretne maga mellett tudni, akkor én elmegyek. - megvonta a vállát és tovább bámulta a kávéját. - Nem vagyok az a fajta, aki mindenáron marad, és jeleneteket rendez.

- Ti lennétek az utolsók, akikből kinézek egy válást. - jegyeztem meg csöndesen.

- Meglepődnél. - húzta el a száját. - A mi kapcsolatunk sem mindig tökéletes.

- Pedig mindketten nagyon tapasztaltaknak tűntök ebben az együttélés és szerelem dologban. - mondtam ki azt, amit már egy ideje észrevettem.

- A szerelemben a tapasztalat mit sem ér. Ott a vérmérséklet és a jellem az úr. - mosolyodott le. - Meg kell tanulnod kompromisszum képesnek lenni, és engedni a makacsságból.

- A makacsság rám nagyon jellemző. - suttogtam. - És néha úgy érzem, ez miatt megy minden kapcsolatom tönkre.

- Azt suttogják, hogy nálam makacsabb és irányítás mániásabb nő nincs. - nevette el magát. Jól állt neki a mosoly és a nevetés. - Mégis itt vagyok, és egyszerre vagyok minden.

- Mi minden? - értetlenkedtem.

- Feleség, Anya, Szerető és Főmérnök. - sorolta. - Néha meghaladja a tudásom, hogy minden rendben legyen, néha pedig könnyen levezénylek egy konferenciahívást, de nap végére Rékával is játszottam, és az Ikrek is kaptak enni.

- Én abba beleőrülök néha, hogy edzés mellett hogy szervezzem meg a magán életem. - csóváltam a fejem.

- Senki sem tökéletes. - mosolyodott el. Kint a nappaliba felsírt az egyik baba, így felkelt és átment a nappaliba. Mentem utána. - A lényeg az, hogy a tökéletlenségeket, hogy tudod kiszínezni, hogy senki se lássa a valóságot.

- Ez érdekes. Ezen még elgondolkodom. - hümmögtem. Felvettem Alexet, míg Virág Emmát nyugtatta. Daniella és Réka sebtében rohantak lefelé a lépcsőn.

- Lányok lassabban. - szólt rájuk Virág. Réka oda állt elém és megböködte a combom. Leguggoltam, hogy egy magasságban legyen nagyjából az orrunk. Daniella egyből ráült a combomra.

- Te leszel az új apukánk? - kérdezte Réka. - Mert én nagyooooon szeretlek, de nem akarom Basi aput elveszteni! Megérted? Azért szeretsz? - annyira meglepődtem a kérdésen, hogy döbbenten néztem Virágra, de ő csak mosolygott az egészen.

- Én csak Anyu egyik jó barátja vagyok. - magyaráztam Rékának. Nyújtottam Alexet Virágnak, aki gyakorlott mozdulatokkal vette el tőlem a másik babáját. Felhúztam Rékát is az ölembe és adtam egy puszit a fejére. - Nem akarom Sebastiant kitúrni sehonnan. Én csak eljöttem látogatóba, mert régen láttam Anyut, és Daniella nálam van a héten és úgy gondoltam jóban lennétek. Örülök, hogy ennyire ragaszkodsz Sebastianhoz.

- Így még jobban szeretlek. - megölelte a nyakam és kaptam egy nagy puszit. - Jössz velünk ma is játszani? - kérdezte izgatottan.

- Majd délután ki nem hagynám. - mosolyogtam rá. - De most kicsit Anyuval beszélgetek, ha nem bánod.

- Nem bánom. - rázta meg a világos barna fürtjeit. - De Lilla menjünk ki a hóba! - Daniella boldogan ugrott le a combomról és már szaladt is Réka után. Egy idősek voltak, de úgy tűnt Réka sokkal jobban irányító személyiség. Tegnap dél körül értünk ide, és pár perc múlva már Lillának hívta Daniellát, mert szerinte a Daniella hosszú. A kislányka persze tetszett a becézés, és az új játszó társ is.

- Anyaaaaaaaaaa…. - torpant meg Réka az ajtóban, és nagy boci szemekkel Virágra nézet. - Ugye ki mehetünk? Kérlek, kérlek!!

- Egy fél órára! - bólintott Virág. - Madridban nincs ennyire hideg, gondolom. - rám sandított és megzártam a fejem. - Adj Daniellának valami nagyon meleg ruhát, és ha fáztok gyertek be. De max fél óra!

- Okéééé!! - és már rohant is az emelet felé és húzta magával az unokahúgom.

- Itt maradtok, míg Sebi haza ér? - visszaadta nekem Alexet és leült a kanapéra.

- Renéék csak jövőhétvégén jönnek haza. - magyaráztam. - Éppen kapcsolatot mentenek valahol, ahol meleg van. Daniella addig nálam lesz, bár jövő héten edzéseim lesznek már meg meccsem, de Renét ez hol érdekli? - nevettem fel.

- Sebi holnap jön haza. Nagyon gyerek mániás, szerintem élvezni, hogy Daniella itt van. - lejjebb csúszott a kényelmes kanapén és a mellkasára fektette Emmát. - Mivel az esküvőn szent lett a béke, így neked is örülni fog.

- Én azt se tudtam, hogy volt vitánk Sebastiannal. - ráncoltam a szemöldököm.

- Sergio, ez bonyolult ahhoz, hogy el tudjam érthetően magyarázni. Ez olyan, mint a matek. Ha érted, akkor tudod, ha nem érted és nincs érzéked hozzá egész nap is magyarázhatom. - elhúzta a száját és simogatni kezdte Emma hátát. - Legyen annyi elég, hogy elég érzelmes ember, és imádja Németországot. Ti és részben te is a VB-n és EB-n is állítólag elvertétek őket. Már eleve mínuszból indul minden Spanyol focista nála. Igazából meg szerintem az volt a baja, hogy nem bízott benned, hogy nem próbálkozol be.

- De most már a felesége vagy, eldobtad fél életed miatta, és már bízik benne, hogyha próbálkoznék is jól képen törölnél. - vigyorogtam. Most már legalább tudtam, hogy nem a személyem ellen volt az utálkozás, hanem irigységből és féltékenységből.

- Így jók vagyunk? - ért le a kép lány. Mindkettőn kezeslábas overáll volt. Virág mindkettőjükön megigazgatta a ruhát.

- Én áldásom adom, hogy kimenjetek, de Sergiot is kérdezzétek meg. - a két kislány és Virág is rám nézett.

- Imádom mikor ennyi szép nő néz egyszerre. - vigyorodtam el. - Te vagy a ház úrnője. Tőlem mehettek.

Egész délelőtt Virággal beszélgettem és segítettem pakolászni. Délután hagytuk Virágot dolgozni és én vigyáztam a két kislányra, Csiszi pedig a két picivel volt a szobájában. Virág szavaival élve, teljesen elmerült a rózsaszín ködben, egy magyar lány miatt.

Daniella és Réka annyira összenőttek, hogy együtt fürödtek, együtt aludtak, együtt ettek. Mikor másnap Sebastian haza ért a két kislány szétválaszthatatlan volt. Igaz mikor Daniella meglátta Sebastiant oda menekült hozzám és elbújt a lábam mögött. Felvettem és úgy sétáltam Sebastian el.

- Rég találkoztunk. - nyújtott kezet. - Ki a kishölgy? - nézett mosolyogva Daniellára.

- Daniella Ramos. - mosolyogtam a kezemben tartott unokahúgomra. - A bátyám kislánya, most én vigyázok rá egy ideig. Meséltem ezt Virágnak és meghívott minket, hogy a lányok meg ismerhessék egymást.

- Pont olyan szép a neved, mint Te. - mosolygott rá.

- Apaaaaaaaaaaaaa!! - rohant be Réka a konyhából. Valószínűleg meghallotta Sebastian hangját. Egyből a nyakába kapaszkodott, és ha tippelnem kell, azt mondom, hogy jó darabig el sem engedi.

**

- Nagyon kis családias. - mondtam Virágnak, aki az étkezőben ült a laptopja előtt. - Kicsit irigyellek, hogy ilyen kedves aranyos, imádnivaló családod van. - jegyeztem meg. - Nekem időm sem lenne családra.

- Nekem se volt. - sóhajtott fel. - Hát kénytelen voltam csinálni neki időt.

- Bánod? - kérdeztem az asztalra könyökölve. Már túl voltunk a vacsorán is, és a négy gyerkőc már fent aludt Sebastiannal együtt, aki már mindenkinél korábban lefeküdt aludni, mert reggel nagyon korán kel, mert megy edzeni.

- Valahol igen. - vallotta be. - Néha megfordul a fejembe, hogy mi mindent érhettem volna el, hogy nem jönnek az ikrek, és nincs Laci halála. Valószínűleg megkaptam volna a szakmám belli legnagyobb díjat az év végén, de ugye ott hagytam az egészet, és kicsit el is tűntem, így másnak adták. - elgondolkodva nézett rám. - De szeretem őket. Kezdem megszokni teljesen a folytonos ricsajt és a nyüzsit. Felállt egy napi menetrendem, és ebben egyaránt van munka és a családdal való foglalkozás is.

- Honnan van ez az egész hidegséged? - faggattam. - Mikor először láttalak olyan voltál, mint egy Jégkirálynő. Higgadt, nyugodt megfontolt és nagyon jól forgatod a szavakat.

- Néha másra vágytam, néha úgy csináltam mintha érzéketlen lány lennék, és megragadtam ebben a fázisban. - magyarázta elgondolkodva. Komolyan megfontolt minden kérdést, amit feltettem neki. - Én így védem a lelkem. - mintha ez egy végszó lenne felkelt és elindult az emelet felé.

- Menj te is aludni. - mikor elment mellettem megsimogatta a vállam, amitől végig futott a testemen a bizsergés.

Tudtam mi az, amit lehet és mi az, amit nem. Ez vonatkozott tettekre, érzelmekre, de vannak dolgok, amiket az ember olyan szívesen megtenne. Most legszívesebb elkaptam volna a kezét és az ölembe húztam volna, hogy fulladásig csókoljam az ajkait, amit egész nap osztották a kellemes mosolyokat.

**
Sergio és Daniela egészen hétvégéig nálunk voltak. Búcsút a két kislány nagyon megsiratta.

- Réka, naaaa gyere ide. - leguggoltam és megöleltem. - Jönnek még. Sőt majd mi is megyünk hozzájuk, na, mit szólsz?

- Holnap? - törölte meg a szemeit.

- Azért nem holnap. - nevettem el magam.

- Apaaa, mikor megyünk Lilláékhoz? - szaladt oda Sebihez. Felvette a kislányt és rám nézett.

- Ebben az évben kétszer is megyünk majd Spanyolországba. - válaszolta. - Egyszer megyünk Barcelonába, egyszer pedig Valenciába. Szerintem mindkétszer meglátogathatod majd Daniellát. De ez Anyán is múlik.

- Rajtam nem. - mosolyodtam el. Kaptam egy puszit Sebitől és oda adta nekem Rékát. - Megyek edzeni, legalább két kilót le kell adjak, és nem könnyítitek meg a dolgom. - villantott ránk egy vigyort.

- Sue innentől Sebi nem kap vacsorát. - mentem a konyha felé nevetve.

- Azért hé! - nevetett az ajtóba az említett. - Éhesen nem fekszek le!

- Már napok óta éhesen fekszel le. - kacsintottam rá. Nevetve ment át a másik házba.

Réka felment az emeletre és ott rosszalkodott, míg én Suenak segítettem.

Sergióék távozása után egy órával megszólalt a csengő.

- Visszajöttek! Visszajöttek! - rohant le a lépcsőn Réka. Felvont szemöldökkel hagytam, hogy a kislány nyisson ajtót. Ha nem ismerős lenne, a kutyák kint már ugatnának.

- Sziasztok. - jött be az ajtón Kimi. Réka csalódottan csoszogott oda a kanapéhoz. - Mi történt veled, már nem is örülsz nekem? - nézett rá meglepetten Kimi. Mindig nagy lelkesen fogadta őt.

- Csalódott, mert most mentek el Sergióék, és azt hitte ők jöttek vissza. - magyaráztam.

- Lecseréltél egy spanyolra? - kérdezte Kimi és oda ült Réka mellé. Réka huncut mosollyal mászott bele az ölébe és megölelte a nyakát.

Kivettem Aliisát a babahordozóból és befektettem az ikrek mellé.

- Hogy megy az apaság? - simiztem meg a hosszú szőke haját.

- Remélem jól. - vont vállat. - Még eszik, mozog meg lélegzik. Annyira nem csinálhatom rosszul.

- Szólj ha segítség kell, bár ismerlek. - sóhajtottam fel. - De azért szólj.

- Szólok. - kelt fel egy halvány mosollyal. - Sebas?

- A másik házba edz. - vágta rá Réka.

- Figyelsz rá? - nézett Aliisára.

- Persze menj csak. - bólintottam. - Nézd csak Réka, mennyi baba. - álltam oda a járóka mellé.

- De ebből egy levonódik. Egyet meg eladhatnánk. - nézett rám komoly arccal.

- És melyiket szeretnéd eladni? - kérdeztem vissza nevetve.

- Emmát. - bökött a fehér rugdalózós babára.

- Miért pont Emmát? - faggattam.

- Mert Apa őt szereti jobban. - mondta csendesen.

- Senkit nem szeret jobban. - csóváltam a fejem. - Egyébként is te vagy a jobb keze.

- Igen? - lepődött meg.

- Persze, hát kit visz magával mindenhova? Kit visz el kocsikázni, vagy ki mehetett vele Futamra? - néztem a három kicsit egymás mellett és elöntött az a csöpögős fajta békesség. Ami mindent befed. Tudtam, hogy ez soha nem jelent jól, mert akkor jön egy nagy bumm, és az ember nagyot tud esni. Réka hála nagyrészt Danielának túllépett azon a szörnyűségen, de az én lelkem egy kicsit még mindig emészti.

Bementem a konyhába, de szinte az első mozdulattal le is öntöttem magam szósszal.

- Figyelj egy kicsit rájuk kérlek. - néztem Suera aki bólintott. Felmentem az emeletre be a gardróbba és átvettem a pólómat. Felmentem az emeletre, hogy lehúzzam Sergio ágyneműjét. Az ágyon egy boríték feküdt.

Kusza betűkkel az én nevem állt az elején.

Két sor állt benne mindössze ugyan azokkal a kusza betűkkel Spanyolul.

„Egy tanács? Vigyázz magadra. Egy kérés? Ne változz meg. Egy kívánság? Ne felejts el. Egy hazugság? Nem szeretlek. És egy igazság? Hiányzol! S.R.”

Legalább 5 percig bámultam a papírt. Felrémlett mikor Serg azt mondta, hogy 5 kérdés jut eszébe arról, akit szeret. Mikor rákérdeztem nem mondott semmi. Nyeltem egy nagyot. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal. Egyben biztos voltam: Ezt senkinek nem kell megtudnia. Spanyolul rendesen csak én értek ebbe a házban meg nagyjából Sue és egy kicsit már Réka. Olvasni viszont csak én tudok. Átvittem a dolgozó szobámba és az egyik fiókba rejtettem.

Mikor leértem a földszintre elgondolkodtam, hogy ez mennyire filmbe illő volt, és tulajdonképpen miért nem téptem szét és dobtam ki? Elnéztem az emelet felé, aztán csak megvontam a vállam és visszamentem Suenak segíteni.

**

Megkezdődött a Február ez által nekem is még több munkám lett. Seb már hetente járt Gyárba. Én csak február közepén mentem be 5 napra, addig Sebi és Csiszi vigyáztak a gyerekekre meg néha Kimi.

- Kéket vagy a zöldet? - tartotta felém Eva a két féle inget.

- Kék. - pillantottam oda. Belerakott egy kék hajpántot a hajába és felvette a fekete kosztümszoknya mellé a kék blúzt.

Én fekete fehérbe öltöztem ugyan így, csak én nem használtam hajpántot. Összefogtam a hajam, beleléptem a magas sarkúmba és Evat meg sem várva ment be az irodába. Ma derül ki, hogy a téli fejlesztésekből mit melyik teszten használunk. Három vastag mappa állt előttem. Ezeket kellett beosztani.

- Kezdjük az egészet azzal, hogy fogalmunk sincs, hogy fekszik majd a kocsi a Pirellin. - jegyeztem meg. - Igazából azt se tudjuk, hogy az elméletből a gyakorlatban mennyire mentődnek át a dolgok. Reméljük minél jobban.

- A szimulációs tesztek, és a régebbi adatok szerint a kocsi stabilitásával idén sem lesz gondunk. De hangsúlyozom, hogy ez szín tiszta elmélet. - kezdett bele Adrian.

4 nap munka áll mögöttem, 3-4 óra alvással. A kocsit nemsokára be kell mutatni és nemsokára kezdődnek a tesztek. Egy kicsit feszült volt a hangulat a gyárban.

Már sehol nem volt a VB cím boldogsága. Mindenki arcán szín tiszta elhatározottság volt, és vasakarat.

Bíztunk és Reméltünk sok jót az Új évtől. A kérdés az volt, hogy megviccel-e minket a Sors és cserben hagy-e minket az ész, vagy idén is diadalmaskodunk?