Ma SEBASTIAN VETTEL VILÁGBAJNOK LETT!!!
Hoztam a frisst, és ezt szeretném Csillunak ajánlani, mivel egész végig javított nekem és segített.
És szeretném mindenkinek ajánlani aki olvas már jó ideje. :) Köszönet érte!
Hamarosan egy-két dolog meg fog változni a ficcben, de remélem velem maradtok akkor is. :)
*+16*
Ha bárki megkérdezi reggel mikor felkeltem, hogy mire számítok a nap végére, a válaszom egyszerű lett volna. Gyerekfürdetés, szokványos családi élet.
Mikor Seb reggel elment otthonról edzeni, már akkor görcsbe volt egy kicsit a gyomrom. Nem értettem miért, és nem is foglalkoztam vele. Seb vitte el Rékát oviba is, hiszen hozzám jött Eva kávézni.
Csiszi is lelépett a házból, mert bement a legközelebbi suliba bejelentkezni, hogy érettségit szeretne tenni. Nem fog bejárni órákra, hanem itthon fog tanulni szépen. Ezt ő választotta.
Lehoztam az ikreket a nappaliban lévő járókába szunyálni, hogy a közelbe legyenek, és biztos meghalljam, ha bajuk van. Sue elment a városba vásárolni meg templomba meg ide-oda. Azt mondta lesz helyettem is hívő. Nekem aztán mindegy volt mennyire hívő, míg nem piszkál.
Leültem a z ebédlő asztalhoz, és vártam, hogy Eva megérkezzen. Nem kellett sokat várnom.
- Ha arról akarsz papolni mennyire jó anyucinak lenni, akkor mehetek is. - jött be mellettem az ajtón.
- Eszembe se jutott. - mosolyodtam el. Bementem a konyhába és előszedtem két csészét. Beült a konyha asztalhoz és a gyűrűjét forgatta az asztalon.
- Válni fogunk. - pillantott fel rám. - Ez nem nekem való. És Tommi ennél tényleg jobbat érdemel.
- Elmondtad neki mit műveltél? - kérdeztem kíváncsian. Töltöttem mindkettőnknek kávét és leültem vele szembe.
- Dehogy mondtam. - sóhajtott. - Elmondtam neki, hogy nekem nem megy ez a nyugis élet. Hogy én úgy érzem, be vagyok zárva. Azt mondta, hogy akkor írjuk alá a válási papírokat és maradjunk meg munkatársaknak.
- Tehát ő mondta ki és nem is te. - konstatáltam.
- Igen. - bólintott. - Van, amihez nem elég a szerelem. - megvonta a vállát, de látszott rajta, hogy azért sajnálja a dolgot. - És hogy megy Anyuci sora? Milyen volt itthon ülve nézni a futamot? - szemétkedős mosoly volt az arcán.
- Borzalmasan rossz. - morogtam. - Szeretem a kicsiket, de nem az én műfajom a folyamatos itthon ülés.
- Mondtad Sebnek? - kérdezte és belekortyolt a kávéjába.
- Vágtam pár dolgot a fejéhez, de ismered milyen. - sóhajtottam. - Most csendesen létezem, mert utolsó futam és most boldog. Azt akarom, hogy így utazzon el, és így üljön autóba péntek, szombat, vasárnap.
- Ezt, mint élettárs, vagy mint mérnök akarod? - kérdezte a csésze fölött rám nézve. Ezen el kellett gondolkodnom.
- Mint mérnök. - válaszoltam. - Mint élettárs már dobálnám a tányérokat a falhoz. - nevettem el magam.
- Azt suttogják a csapatnál, hogy új munkaköröd lesz. - huncut fény volt a szemébe.
- Igen, új munkaköröm lesz. - vigyorogtam.
- És mi? - kíváncsiskodott.
- Az még titok. - nevettem. Közben Emma hisztizni kezdett a nappaliba így felkeltem és átmentem hozzájuk. Kivettem a kislányt és nyugtatni kezdtem.
- Mi baja? - kérdezte eva mikor oda ért mellém.
- Rosszat álmodhatott, vagy fáj a pocija. - mondtam készségesen. Láttam, hogy Alexet nézegeti, aki Emma hisztijére szintén felébredt, de nem sírt. - Vedd ki nyugodtan. - nevettem el magam. A nevetésemre Emma is abba hagyta a sírást.
Eva óvatosan vette kis a kisfiút a járókából.
- Most el kéne érzékenyülnöm, ugye? - kérdezte a kisfiút nézve.
- Nem törvényszerű. - mosolyogtam. Játszotta a nagylányt, de látszott rajta, hogy igenis elérzékenyült.
Sue dél körül ért haza, és egyből birtokba vette a konyhát. Evaval pedig a nappaliba beszélgettünk.
- Elhinni se tudod, mennyire rossz érzés volt., hogy ott vagyunk a tengernél és annyi jó pasi mászkált ott. De közben pedig szeretem Tommit. - magyarázta. - De ah… - nyögött fel. - Nem tudom elmagyarázni.
- Értem így is. - csóváltam fejem. Közbe Seb is haza ért, így leginkább mindenféle marhaságról beszélgettünk. Seb ment Rékáért és Csiszit is elhozta haza. Érdekes volt látni, hogy mennyire bizonytalanok még egymással.
Este 7 fele Eva elrángatott otthonról, hogy ne csak otthon üljek. Már a kocsiban nem tetszett a dolog, mert Evat ismerve sejtettem, hogy nem étterembe megyünk.
Csak akkor éreztem meg újra a görcsöt a gyomromba mikor megálltunk egy nagy ház előtt és Eva vigyorogva kiszállt.
- Hol a francba vagyunk? - kérdeztem a házat nézve. A függönyök el voltak húzva, és úgy tűnt bent sötét van.
- Csak gyere. - vigyorgott rám. Nem tetszett a dolog. Kiszálltam és mentem utána, mert hajtott a kíváncsiságom, és nem akartam egyedül hagyni Evat.
Ahogy kitárta az ajtót megcsapott a cigifüst és valami fura szag is volt a levegőbe. Ez akkor nyert értelmet mikor meghallottam a nyögéseket minden irányból. Egy pillanatra eluralkodott rajtam a döbbentet.
- Hova hoztál te engem? - kértem számon.
- Egy remek házibuliba. - villantott rám egy hatalmas mosolyt. A zene kellemes hangon szólt, és mielőtt meggondolhattam volna magam Eva elkapta a kezem és egy bárpult felé húzott ahol pár boxeres pasi ült.
- Te meg vagy zakkanva? - förmedtem rá.
- Ide jövök, ha le kell vezetnem a feszültséget. - magyarázta. - És neked is most le kéne. - reagálni nem volt időm ő már egy pohár piával a kezébe már el is tűnt.
Én csak nagyokat pislogva próbáltam valamit látni a félhomályba és a füstbe. A táskám persze a kocsiba volt, így még a telefonomon sem volt nálam.
Bár kit hívnák fel, hogy jöjjön értem? Sebet? Egy kicsit kiborulna szerintem.
Megugrottam mikor egy kar ölelte át a derekam és húzott magához. Egyből megfordultam az ölelésbe és el akartam magam lökni, de persze erősebb volt nálam.
- Engedj el. - követeltem.
- Itt vagy, tehát miért engednélek el? - kérdezte. Ismerős volt a hang. Kínzóan ismerős, de hiába törtem a fejem nem ugrott be honnan. Enyhe akcentussal beszélt, de nem tudtam beazonosítani hírtelen.
- Azt mondtam engedj el! - próbáltam ellökni magam, de nem hagyta. Tudtam, ha nem akar elengedni nem is fog, jóval erősebb volt, mint én. Nem éreztem pánikot, csak mérges voltam Evára.
- Ne pánikolj. - súgta a fülembe. Közelebb vont magához és már nem csak a hang volt iszonyú ismerős, de az illata is.
- Nem pánikolok, de most haza mennék. - megint megpróbáltam ellökni, de nem hagyta. Megfogta a takróm és megcsókolt.
- Bazd meg! - pofon akartam csapni, de tökéletes reflexszel kapta el a kezem. Már tudtam ki áll velem szembe és nagyon szívesen letöröltem volna a vigyort az arcáról. - Én esküszöm, ezt még megbánod. - csaptam a mellkasára ököllel.
- Oké, de most ne pukkancskodj. - nevetett.
A falba vertem volna legszívesebben a fejem, hogy nem esett le egyből a hangjából, hogy Sebastian áll velem szemben.
- Hogy a francba kerülsz ide? - böktem meg.
- Azt hitted Eva kurvát akar belőled csinálni? - nevetett. - Tudtam, hogy ide jöttök. - utáltam abban a percben, hogy kijátszottak. A következő percben viszont már nem igazán foglalkoztam a dologgal, mert Seb ajkai megtalálták az enyémet, és falni kezdték, iszonyú szenvedéllyel. Magával húzott a mögötte lévő kanapéhoz, de mielőtt leült volna rá, kihámozott a nadrágomból és kilépett a sajátjából is. Csak utána ült le a kanapéra és húzott az ölébe. Ez az egész olyan fura volt, más és még arra is simán meg volt az esély, hogy a félhomályba valaki felismer minket. Pont ez adta a dolgok izgalmasságát. Szinte minden előjáték nélkül ültetet rá a férfiasságára. Egyik kezét a derekamon tartotta és segített mozogni, a másikkal a mellem kényeztette az ajkai pedig a nyakam falták.
Úgy éreztem, hogy túl sok az inger. Az első orgazmus gyorsan megtalált, és ahogy elmúlt éreztem, hogy minden gátlásom és a sok feszültés is távozott belőlem.
Én legalább háromszor feltaláltam a csúcsra, míg ő is elment. Magával húzva dőlt végig a kanapén. Mindketten levegőért kapkodtunk.
- Kijátszottatok. - böktem meg a mellkasát.
- Ha azt mered mondani, hogy nem élvezted a dolog… - nem fejezte be, mert zihálva nevetni kezdett. Vigyorogva csókoltam meg, hogy abba hagyja a nevetést, mivel rajtam nevetett! Végig húztam a mellkasán a kezem, és ez elég is volt, hogy egyből maga alá húzzon, és a keze eltűnjön a combjaim között.
- Imádom a jó állóképességet. - haraptam bele a fülébe. Mire egy nyögés és nevetés volt a válasz.
**
Hajnali 4-kor értünk haza. Reményeim szerint már mindenki aludt, de csalódnom kellett mikor megláttam Tommit a kanapén ülve TV-zni Csiszit pedig a laptopon pötyögni.
- Csiszi tünés aludni. - szóltam rá mikor hatalmas kaján vigyort villantott rám. Hahotázva kelt fel és a lépcsőn felfelé is pukkadozott a visszafojtott nevetéstől.
- De legalább jó estétek volt. - fordult vissza és gyorsan felrohant. Nevetve dörzsöltem meg a szemem. Tommi már egyből szedte is össze a cuccát.
- Van fent vendégszoba, aludj ott. Délelőtt úgyis mentek. - mosolyogtam rá. Ránézett Sebre aki vigyorogva bólintott. Az utazója már ott állt az ajtó mellett, gondolom egyszerűbb volt áthozni este.
- Gyere Bajnok aludni. - nyújtottam a kezem Seb felé.
- Még nem vagyok az. Ne kiabáld el. - mondta már a lépcsőn.
- Nem csak arra értem. - vigyorodtam el. - Hallottad már azt, hogy: „Minden pasi olyan az ágyba, ahogy vezet” mondást?
- Na, akkor kettőnk közül, ki a mocskosabb? - kérdezte halkan nevetve.
- Egyértelműen te. - vágtam rá.
Gyors tusolás után bevágódtunk az agyába, és reggel 9-kor ébredtem a kicsik sírására. Réka már az oviba volt.
Mielőtt kimásztam volna az ágyból ’ véletlen’ megrugdostam Sebet, hogy biztos felébredjen ő is.
Átmentem a kicsikhez, de meglepetésre Csiszi már Emmával a kezébe mászkált a szobába. Mindig Alexet hagytam rá, mert könnyebb eset volt a kisfiú.
- Hát te? - kérdeztem álmosan.
- Réka mellettem aludt, így én is keltem vele. Elmentem Sueval és vele az oviba. - magyarázta. - Gondoltam felveszem, hátha így tudtok még aludni. - kaján vigyor jelent meg az arcán. - Vagy valami mást csinálni.
- Bírom a srácot, vannak jó ötletei. - jött be Seb is a szobába és egyből kivette Alexet. Ő nem sírt és engem éppen lekötött Csiszi célozgatása.
- Te kölyök. - néztem rá. - Ne célozgass, inkább menj tanulni.
- Erről jut eszembe, hogy fogsz annyi mindent megtanulni 3 hét alatt? - kérdezte Seb elgondolkodva. Csak egy kicsit lep meg még mindig, hogy Seb és Csiszi mennyire normálisak egymással.
- A legtöbbet elég bemagolni. - vonta meg a vállát.
- Matek az kötelező, nem? - nézett rá Seb majd rám. - Tudsz egy profitól tanulni.
- Ha megakadok benne, segítesz majd? - kérdezte nevetve.
- Ne akadj meg. - vontam fel a szemöldököm. - A matek érettségi nagyon könnyű.
- Fogadok, felsőfokúd van belőle. - nevetett Seb.
- Megnyernéd a fogadást. - mosolyodtam el. - Nem nehéz, simán megcsinálod.
- Neked lehet nem volt nehéz. - grimaszolt Seb. - Évről évre nehezebb!
- Vagy évről évre butulnak el az emberek. - néztem rá.
- Szóval mert fiatalabb vagyok butább is? - nézett rám morcosan. Muszáj volt nevetnem rajta.
- Te mondtad. - kacagtam.
- Eszerint az ikrek a legbutábbak. - jegyezte meg Csiszi.
- Ne forgasd ki a szavaimat. - néztem rá szúrósan. - Egy baba agya olyan, mint a szivacs.
- Tied, meg mint egy számokra beállított gép. - nyújtott nyelvet rám Seb.
- Inkább számokra beállított gép, mint száguldás mánia. - vágtam vissza.
- Inkább békés családi nyugalom, mint egymás piszkálása. - jegyezte meg Sue az ajtóba. - Gyertek inkább enni.
- Olyanok, mint a gyerekek. - mentem ki vigyorogva a szobából.
- Pedig nem is tudom ki kezdte. - szólt utánam Seb. - Te vagy köztünk a legnagyobb gyerek.
- Na, megszólalt a 23 éves ovis. - lestem vissza és nyelvet nyújtottam én is rá.
- Az ovi jó! - mondta magabiztosan. - Ott még tudják mi fán terem a nevetés és a felhőtlen játék. - ez elgondolkodtatott.
Sajnos gyorsan elment a nap, és Seb Tommival együtt elutazott Abu Dhabiba. Vicces volt úgy búcsúzni tőle, mintha tényleg nem lennék ott majd péntektől. Norbert és Fabi is mennek vele, persze ők tudták, hogy megyek, ahogy a vezetőség is tudta.
Csütörtökömet a három gyerkőccel töltöttem, és elmentem Réka balett próbájára is. Az oktatója azt ajánlotta, hogy hagyjuk balettozni, mert nagyon ügyes benne. Egy percig sem akartam eltántorítani tőle. Míg nem száguldozik, addig nem szólok bele.
Péntek reggel érkezett meg a két nagymama. Apu és a nővérem majd csak kedden jönnek mikor már mi is itthon leszünk.
Épp pakoltam pénteken mikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen Svájci szám.
- Virág Norton. - vettem fel.
- Jó napot. Helena Prise vagyok. Elnézést kérek a zavarásért, de a fia a lányom zaklatja, és ezt mi nem nézzük jó szemmel. - mondta dühösen. Összevont szemöldökkel néztem magam el.
- A fiam? - kérdeztem vissza. Csak utána esett le, hogy valószínűleg Csiszi bukott le. - Zaklatná a lányát? - korrigáltam magam. Közben persze jót röhögtem magamban. Csiszi 7-8 évvel volt fiatalabb mint én.
- A lányommal találkozgat mikor ezt megtiltottuk neki! - mondta sértődötten.
- Mondjon egy címet és érte megyek. - mondtam komoly hangon. Lediktálta a címet, és ahogy tudtam leraktam a telefont, mert feltört belőlem a nevetés. Muszáj volt leülnöm, és 2 percig a könnyeimet törölgetve nevettem.
- Mi az? - jött oda Sue. - Min nevetsz ennyire?
- Azt hitték, hogy Csiszi a fiam! - mondtam levegő után kapkodva. - Azt hittem van még 16-18 évem arra, hogy anyukák és apukák idegesen hívogassanak, mert a fiam nem bír magával.
- Nem mondtad, hogy nem a fiad? - kérdezte mosolyogva.
- Nem. - töröltem le a könnyeimet. - Végképp nem hagynák a dolgot, ha kiderülni Csiszi múltja a szülők előtt.
- Értem. - bólintott. Felkaptam a kistáskám és oda mentem a megadott címre. Mikor csengettem egy tipikus kisvárosi anyuka nyitott ajtót. Betessékelt és a nappaliba a kanapén ott ült Csiszi és az arca komoly volt, de a szeme nevetett. Olyan volt az egész, mint egy nyálas film.
- Elnézést kérek, de szeretnék a két tinivel hatszemközt beszélni. - néztem a szülőkre. Az apa furán nézett rám. Lehet megismert volna? - Önöknek is meg volt erre a lehetőségük. - az anya bólintott főleg mikor látta a szigorú arcot, amit vágtam. Csiszi után felmentem az emeletre valószínűleg a lány szobájába.
Bent az ablakban egy lány ült. Ahogy rám nézett látszott, hogy sírt. Felkelt és megindult Csiszi felé, de megtorpant mikor meglátott. Ahogy becsuktam az ajtót Csiszi megölelte a lányt. De félve engem nézett.
- Nem vagyok az anyja. - mondtam neki mosolyogva. - Virág Norton vagyok, és mindössze most nálam lakik Csiszi. - kibújt a srác karjaiból és oda jött elém. Velem egy magas volt, de vékonyabb volt, mint én, pedig rajtam se volt igazán felesleg. Közelebbről már láttam milyen szép arca van.
- Anita Prise vagyok. - kezet nyújtott és elmosolyodott mikor elfogadtam.
- Ha a szüleid kérdezik, akkor iszonyú mérges vagyok rátok, rendben? - kérdeztem vigyorogva. - És könyörgöm, legközelebb inkább gyere te Csiszihez.
- Rendben. - nevetett fel.
- Kölyök, indulás. Ha már a fiam vagy fogadj is szót! - intettem az ajtó felé. Még megölelte Anitát és adott neki egy puszit majd vigyorogva jött utánam. - Töröld le a vigyorod, mert lebukunk, de akkor előszedem otthon a korbácsot. - súgtam oda.
- Tudtam, hogy te az a fajta nő vagy aki szeret durvulni. - vigyorgott, de a következő percbe már olyan fejet vágott, mint akit akasztani visznek. Nekem még meg se kellett játszanom a bosszúsat, tényleg az voltam a beszólása miatt.
Gyorsan haza jutottunk és bemutattam Seb anyukájának is Csiszit. Persze Heikke nem is lenne maga, ha nem kezelte volna egyből fiaként.
Péntek este ment a gépünk. Meglepően nehéz volt otthagynom az ikreket. Réka is jött velünk végülis, mert Fabian is ott lesz és Réka titkos szerelme a kisebbik Vettel fiú volt. Persze már tényleg csak titkos lehetett, mert Réka is megkapta a Vettel nevet.
Mikor leszállt a gépünk sofőr várt ránk, hogy a hotelbe vigyen minket. Úgy alakult a dolog, hogy Fabi és Csiszi kapott egy lakosztályt Norberttel, hogy azért mégis legyen, aki a két kölyökre figyel, és Réka velünk lesz egy szobába, vagy akivel éppen akar. Egyelőre péntek este Réka Csiszivel aludt én pedig Eva szobájába, mivel csak időmérő után óhajtottam Seb tudtára adni, hogy itt vagyunk.
Reggel az időmérőre mentünk ki a pályára csapatosan. A homeba persze mindenki meglepetten, de örömmel fogadott engem. Már Seb a boxban volt rég mikor kiértünk, így nem találkoztunk vele, és másnak sem volt lehetősége leadni az infót neki. Mikor már a kocsiba ült kimentem a boxba és beültem a szerelő pultra Anna mellé.
- Mikor mondod meg neki, hogy itt vagy? - kérdezte vigyorogva.
- Majd. - vontam meg a vállam. Kaptam csapatrádiós fülest, így hallottam Seb rádió forgalmát. Guill úgy tűnt nagyon kézbe tartja a dolgokat.
Az mondjuk nem tetszett, hogy hagyta Sebet presztízs csatába belemenni a Q1-ben. Nem igazán éreztem fontosnak a dolgot és izgalmas se nagyon mondtam volna a dolgot. Még tartott a Q1 mikor Seb Guill kérdezte valamivel kapcsolatba és meghallottam a hangjába azt, hogy izgul és parázik. Ez nem volt jó jel. Sebnél főleg nem. Ben nem messze állt tőlem, így oda sasszéztam mellé.
- Még kimegy a Q1be? - kérdeztem meg tőle, hiszen a kezébe volt a taktika. Csak megrázta a fejét. Elvettem a mérnök kezéből a telemetriát, aki éppen vinni akarta volna Sebnek. Guill is látta, hogy ott vagyok így nem jött oda. Gyorsan végig néztem a grafikonokat.
Oda nyújtottam Sebnek a telemetriát. Elvette, de nem nézett rám. Oda guggoltam mellé és rámutattam két pontra, ahol nyugodttan beljebb teheti a kocsit. Nagy szemekkel nézett rám. Totális volt a döbbenet.
- Elmagyarázom majd, hogy kerülök ide, de addig is nyerd meg nekünk az időmérőt. - mondtam neki, úgy hogy a bukó alatt is értse, mit mondok. Nagyrészt a számat nézte, tudtam, hogy így valamennyire a számról is olvassa, amit mondok. Felmutatta a hüvelyk ujját és rám kacsintott. Még így is látszott, hogy vigyorog.
Alonso, Rosberg, Seb, Hamilton, Webber, Button, Massa lett a Q1 végeredménye. Végig ott maradtam mellette, egészen addig, míg a Q2-ben nem kellett a pályára mennie. Egyből meglátszott a körein, hogy megfogadta a tanácsaimat, és hogy plusz erő van az egész vezetésébe. 1:39.874-el Seb lett az első, aki 40 alá ment. Tudtam, hogy az van előtte, hogy nekünk megnyerje az időmérőt.
Aztán a Q3-ban csak a végére mentek ki, és kevés idejük volt csak, de Seb iszonyú jó kört rakott össze, és annyira nem simán, de megnyerte az időmérőt. Nekünk, a rajongóknak a csapatnak vagy magának teljesen mindegy. Megnyerte a 10. időmérőjét. Seb, Hamilton, Alonso, Button, Webber, Massa lett a sorrend, ami ott hibádzott, hogy Alonso a 3. Persze reménykedünk a legjobbakba.
Csiszi egész nap Adriannal volt a motorhomeba csak este láttam mikor visszajött velünk a hotelbe.
Daviddal és Guillel is sokat beszéltem, minden eshetőséget végig beszéltünk. Megtudtam azt is, hogy maga Seb mondta azt a csütörtöki megbeszélésen, hogy ha neki nincs esélye már a VB-re akkor elengedi Webbert.
Ciaron nagyon vigyorgó arcát látva szombat este kedvesen nőiesen mindenki előtt megfogadtam úgy, hogy az érintett is hallja, hogy ha Webber VB lesz betöröm Ciaron orrát. Christian annyival reagálta le a dolgot, hogy újra a régi vagyok. Azt már nem hallotta mikor David hozzátette halkan, hogy ha én nem is csinálom meg ő majd elkapja és nem csak az orrát töri el. Egyből elterjedt a homeba és a paddickba is, hogy David a nyomdokaimba lép, és kitűnő tanítvány.
- Elmondod, hogy kerültök ide? - kérdezte Seb már a hotelbe.
- Megkérdeztem a két büszke nagyit, hogy vigyázzanak a két törpére. - magyaráztam. - Csiszit azért hoztam, hogy Adrian kiderítse, hogy megőrültem, vagy a gyerekből jó tervező lenne. Réka meg azért jött, mert öcséd is itt van. - nevettem. - Én azért vagyok itt, mert nem bírnám ki otthon. Lehet, hogy anya vagyok, és a babáknak szüksége van rám, de MOST itt van rám szükség.
- Ebben egyet értünk. - mosolyodott el és megölelt. - Örülök, hogy itt vagy. - súgta.
- Örülök, hogy nem akadtál ki. - mosolyogtam a vállába. Nyugodtan éreztem magam és végre úgy éreztem, hogy a dolgok a helyén vannak. Ott vagyok, ahol szeretnék lenni.
Megvártam, míg Seb elmegy fürdeni és gyorsan bementem a hálóba ledobáltam a cuccaimat és felvettem a kedvenc csipkés fehérneműm. Gyorsan belebújtam a fehér selyem köntösömbe, leellenőriztem, hogy teljesen elfed, és jól meghúztam a kötőjét. Át mentem a srácokhoz, ahol Csiszi és Fabi éppen a kanapén ültek.
- Hol vannak a többiek? - néztem körbe. Nekem persze kapóra jött, hogy pont a két srác van csak ott.
- Réka lerángatta apát a konyhára egy kis éjjeli nasira. - mondta Fabi vigyorogva. Leültem velük szembe az asztalra és csak egy pillanatra villant ki a lábam, gyorsan el is fedtem, de a két srác arcán egyből kaján vigyor jelent meg.
- Nem kérdez. - nevettem. - Rékát foglaljátok le estére lécci. - kérlelően néztem rájuk.
- Mit kapunk cserébe? - kérdezte kajánul vigyorogva Csiszi.
- Nem kapsz a kajánkodásért és ezért a nézésért pofont. - nevettem el magam. Szó szerint felfalt a szemével.
- Megbeszéltük. - nevetett.
- Megkérem, hogy aludjon velem. - mosolygott rám Fabi.
- Köszönöm. - viszonoztam a mosolyt. Felkeltem és távoztam, de éreztem, hogy 2 szempár egészen az ajtóig engem figyel. Vigyorogva mentem vissza a szobánkba. Meglazítottam a köntös kötőjét, így a mellemen eléggé szétnyílt. Oldalasan ültem bele a fotelbe, így az egyik karfája a derekam nyomta a másik a térdhajlatomba volt. Keresztbe raktam a térdeimet és az ölembe húztam a laptopom.
Sebnek minél több feszültséget kell vezetnie a holnapi verseny előtt, és ez volt a legjobb mód rá. Persze ez egy mesterkélt helyzet volt, és azt hihette, hogy ő lesz a kezdeményező fél, pedig csak besétál a csapdába.
Ahogy kijött törülközővel a derekán a fürdőből megtorpant. Milliószor láttam már meztelenül, nem hogy félmeztelenül, de még mindig be tudott indítani mikor ilyen kevés ruhába van előttem.
Nem mondott semmit, csak oda jött hozzám és kivette az ölemből a laptopot. Benyúlt a térdem és a hátam alá, és felemelt. Nevetve kapaszkodtam meg a nyakába.
- Mit csinálsz? - kérdeztem. Halvány mosolyra húzta a száját. Boldog volt. Csak úgy sütött róla.
- Egy szép nőt viszek éppen a karjaimba. - mondta továbbra is mosolyogva. Elöntött a szeretet érzése. Nagyon jól esett a mondata, és ezzel ő is tisztában volt.
Lerakott az ágyra, és megcsókolt.
Úgy terveztem, hogy feszültség levezető szex lesz, helyette órákon át kényeztetve voltam.
- Szeretlek. - dőlt le mellém mosolyogva.
- Én is szeretlek. - nevettem el magam. Most igazán nőnek éreztem magam. Seb tudta mindig a módját, hogy hogyan hozza ki belőlem a nőt és hogyan kényeztesse a testem és a lelkem egyszerre.
- Hogy haragudjak rád ezek után? - kérdeztem felé fordulva.
- Miért kéne rám haragudnod? - vonta össze a szemöldökét.
- Mert nem lehet veled veszekedni! - nevettem el magam. Ez így hülyén hangzott. - Néha jól esne dobálózni és ordibálni.
- Nem akarom, hogy ordibáljunk egymással. - könyökölt fel. - Azt pedig főleg nem, hogy ezt hallják a gyerekeink is. - meglepett arcot vágott egy pillanatra, majd elrévedt és elmosolyodott, utána boldogan csillogó szemekkel nézett rám. - Most esett le igazán, hogy ők a mi gyerekeink.
- Így egy hónap után ideje volt. - nevettem. Magához rántott és ahol ért puszikkal halmozott el. Csikis volt és vicces és nem bírtam nevetés nélkül.
- Bármi lesz holnap, én már most boldog vagyok az életemmel. - mondta hatalmas boldog vigyorral.
Seb gyorsan elaludt én még kicsit figyeltem, ahogy még álmában is mosolyog. Csak utána bújtam oda hozzá és aludtam én is el.
**
Vasárnap reggel Sebbel együtt mentem ki a pályára. A csapat izgatott volt, de ott volt a boldog vigyor mindenki arcán, a csapat VB miatt. Rengetegen gratuláltak nekem is, és én is sok mindenkivel kezet fogtam.
- Sajnálom, hogy nem voltál ott velünk Brazilba. - mondta David mikor a sokadik ember állított meg a csapatból, hogy megöleljen vagy kezet fogjon velem.
- De most itt vagyok, és a buliba is ott leszek. - mondtam nevetve. Jövő héten hétvégén lesz a buli a gyárban.
- Táncolnod kell majd velem. - kacsintott rám.
- Táncolok én mindenkivel! - nevettem el magam.
Szokáshoz híven mikor kimentünk a boxba megint a We not speak Americano szólt. Eddig erre igazán soha nem figyeltem, de visszagondolva tényleg mindig ez szólt.
Ezúttal bérelt helyem lesz Christian bal oldalán, míg a másik oldalán Adrian ül, mint mindig.
- Ben ne hagyjátok, hogy a nagy nyomás miatt ne legyetek jók, mint mindig. - mentem oda hozzá.
- Nem lesz gond. - mondta, de látszott rajta mennyire izgul.
- Ben. - fogtam meg a vállát. - Csapat VB-k vagyunk, ami azt is jelenti, hogy ti vagytok a világ legjobb szerelői. - komolyan mondtam és így is gondoltam.
- A legjobbak. - motyogta. Vigyorogva bólintott. - Nem lesz baj.
- Én bízom bennetek. - mosolyogtam rá, és végig néztem a szerelőkön. - Azt látjátok rajtam, hogy izgulok? - kérdeztem mindenkitől. Nyugodt arcot vágtam, még arra is ügyeltem, hogy a szemem ne mutasson semmit a nyugalmon kívül. Persze nagy kamu volt, hogy nem izgulok.
- Nyugodt vagy. - jegyezte meg az egyik szerelő.
- Igen, mert hiszek bennetek. Guillben és Sebben. - mosolyodtam el. - Bízva bízz. - végszóra jött be Seb. Megöleltem és adtam neki egy puszit.
- Szeretlek és jó pilóta vagy. Mindenki hisz benned. - mondtam neki. Bólintott és nyomott egy puszit a számra.
- Kijössz? - kérdezte már bukóba felém fordulva.
- Menjek? - kérdeztem vissza. Csak bólintott.
Megvártam, míg elhagyja Seb a boxot és utána átmentem a boxon és kimásztam a falon. Megkerestem Christiant és elkértem tőle a fülesem.
- Csak én remegek majdnem az izgalomtól? - kérdezte halkan.
- Szerintem a világon mindenki a körmét rágja, aki Forma 1 fan. - súgtam vissza.
- Hogy tudod így elrejteni az aggodalmad és izgalmad? - kérdezte továbbra is úgy, hogy csak én halljam.
- Megtanultam. - vontam vállat. - Ha azt látják rajtam a szerelők, hogy nyugodt vagyok ők is megnyugszanak kicsit. - hümmögve bólintott.
- Nekem ez nem megy. - sóhajtott fel.
- Nem baj. - nevettem. - Te vagy a csapatfőnök. Te mindig aggódsz és izgulsz. - nem tudtunk tovább beszélgetni, mert Guill és Ciaron odajöttek egyeztetni. A mostani futamon Christian jobb keze leszek.
Ergo ha Christian leblokkol, nekem kell a csapatot vezetnem. A fejesek legalábbis erre kértek, és úgy gondolják, ez elő fog fordulni. Ez nem volt éppen bíztató.
Nyomtam Seb bukójára egy puszit és megszorítottam a kezét, mert már a kocsiban ült. Elsők között mentem vissza a boxba és beültem a helyemre. A kezembe temettem az arcom és pár percre kizártam a külvilágot. Vissza kellet záródnom, és nem szabad hagynom, hogy az érzelmeim vezessenek. Vettem pár mély levegőt. Közben pedig a futam adatait és a kiszámolási lehetőségeket pörgettem az agyamban. Kell a mérnöki precizitásom és a hidegvérűségem. Még egy nagy levegőt vettem és belebújtam a Red Bullos csapat VB emblémás ingembe, mert eddig csak egy fehér csapat pólóba voltam. Összefogtam a hajam és felraktam a fülest. Guill és Ciaron már ott ült két oldalt. A többiek még a rajtrácson voltak.
Éreztem, ahogy eltűnnek belőlem az aggodalmak és az érzelmek. Ezt akartam elérni.
Érzelemmentesen vártam a rajtot, a tollam mégis az előttem lévő papíron kopogott. Nem bírtam kontrolálni a kezem.
A lap tetejére felfirkáltam, hogy 22-23 másodperc a boxkiállás és rátapadtam a képernyőre.
Éreztem, hogy a vérem sebesen zubog az ereimben és megtelik az egész testem adrenalinnal. ahogy kialudtak a piros lámpák megindult az összes autó. Egyszerre bőgtek fel, amitől végig futott a gerincemen a hideg. egyből otthon éreztem magam. Seb remek rajtol fog, Hamilton próbálja támadni, de nem ment bele fölösleges kakaskodásba.
Felszisszentem mikor láttam, hogy Liuzzi hogy eltalált a megforgott Schumit. Kis híján a német fejét találta el a kocsi eleje. Szerencsére egyből mozogni látszott a piros bukósisak így megnyugodhatott mindenki.
Egyből bejött a Biztonsági Autó.
- Most hozzátok be Webbert. - néztem Ciaron felé. Csak megrázta a fejét. Seb, Hamilton, Button, Alonso, Webber, Massa volt a sorrend.
Ha Webber megelőzi Alonsot akkor Seb VB, kérdés megteszi-e Webber. Úgy tűnt nem igazán akarja megelőzni.
- Olaj és víz a pályán, figyelj oda. - szólt rá Guill Sebre. Várakozás kúszott fel a torkomba. Vártam, hogy kijöjjön a biztonsági autó, ami csak a 6. körben történt meg. Figyeltem Seb mit kezd a helyzettel.
Jót mosolyogtam mikor iszonyúan beetette Hamiltont és a brit kénytelen volt kimenni kicsit a pályáról, így Seb el tudott húzni.
Seb persze leggyorsabb kört is megfutotta egyből, hogy még véletlen se előzhesse meg senki. Nagyon összeszedett és koncentrált volt.
Vettem pár mély levegőt ismét, hogy ne az érzelmek irányítsanak. Ránéztem a monitorra, és láttam, hogy már másfél másodperccel Hamilton előtt van Seb.
A következő körben megint az ő neve mellett villant fel a leggyorsabb kör 1:45:3-mal, ezzel már két másodpercre növelve az előnyét. Seb, Hamilton, Button, Alonso, Webber, Massa volt továbbra is a sorrend, viszont valami szemet szúrt. Gyorsan utána számolgattam, csak utána nyomtam be a gombot amivel Guillel és Ciaronnal egyszerre tudok beszélni.
- Ha behívjuk Webbert, Alonso is reagálni fog rá, és így ha megfelelő az időzítés Petrov és Rosberg is Alonso elé kerül. Webbernek mindössze annyi a dolga, hogy olyat menjen, hogy alonso elé jöjjön vissza, és utána gyorsan meg kell előznie Petrovot. - magyaráztam. - Így mindként pilótánk esélye nő a VB-re és Alonsot csőbe tudjuk húzni. - Christian is hallotta a beszélgetést és elismerően rám mosolygott. Ciaron volt annyira hülye, hogy nem számolgatott, hanem behívta Webbert a 12.körben és ezt persze a Ferrari is egyből lereagálta, és Alonsot is kihozták mikor látták, hogy Webber gyorsabb. Elnyomtam a büszke mosolyom, pláne mikor Webber Alonso mögé került. Likvidáltam Alonsot és Webbert is Seb közeléből. De ez csak Guillnek esett le és a mögöttem álló Davidnak aki hátba veregetett. Webbernek esélye sem volt Alonso elé bejönni. Persze én mosom kezeimet!
Időm sem volt kiélvezni a dolgot, mert Sebre nagyon közeledett Hamilton. Guill folyamatosan adta Sebnek az adatokat és buzdította.
- 0,8-ra van mögötted Hamilton, próbáld növelni a távot. - mondta izgatott és kicsit ideges hangon. Közben Seb növelte a távolságot így 1,2-re került tőle Hamilton, bár még ez sem volt megnyugtató távolság.
Christian körökön át azon morgott, hogy Algersuari feltartotta Webbert.
- Ne morogj már annyit. Egyébként se lett volna meg. - szóltam rá. Olyan volt, mint egy kisgyerek aki mindenen fenn akad.
- Másfél másodpercre van tőled Hamilton. - szólt rá Guill Sebre. Közben hátulról jöttek az infók is. Guill egyből megtalálta benne a lényeget.
- Hosszabb lesz az első etap, figyelj a gumikra, hogy bírják. - jelezte egyből Sebnek. Vette a levegőt, hogy mond még valamit, de aztán elengedte a gombot és meggondolta magát. Talán épp azt szerette volna mondani, hogy jelen állás szerin Seb a VB. Jól tette, hogy nem mond neki ilyet. Alonso előtt ott volt Petrov és Rosberg akik a biztonsági autós fázis alatt bejöttek.
- Mi lenne e legjobb? - nézett rám Guill. - Behozni és kockáztatni, vagy kivárni? - ránéztem a grafikonokra.
- Te döntésed. - mosolyodtam el. - Én kivárnék. Szeretem azt, mikor nem rendszerű taktika van. - bólintott. Én most tényleg csak azért voltam, hogy a véleményem kikérhessék és, hogy Christiannak segítsek, aki a lábával dobolt és kicsit ijedt aggodalmas arcot vágott.
Az, hogy Alonso nem bírta megelőzni Petrovot szerintem nem csak engem, de mindenkit meglepett. Bár belegondolva tapasztalatlan versenyző volt, de hát Alonso mégis csak VB-ért harcol, és ráadásul már van neki kettő.
Kezdtem megnyugodni mikor két másodpercre került Hamilton Sebtől. Az már lekövetési távolság volt. Nem hagyott sok nyugtot nekünk a McLaren mert behozták Hamiltont én pedig egyből Guillre néztem aki már feküdt is rá a rádióra.
- Gyerünk Sebastian, siess be a boxba! - sürgette meg. - Csak a szerelők elég gyorsak legyenek. - aggodalmaskodott Guill. Gyorsan számolni kezdtem.
- 3,8 másodpercetek lesz a kerékcserére. A világ szeme rajtatok van. Bízunk bennetek. Meg tudjátok csinálni. - szóltam rádión oda nekik. Hatalmas rohanás volt, és Seb is úgy esett be a boxba, de hibátlan és villámgyors kerékcsere volt.
- Ezért vagytok ti a világ legjobbjai. - mondtam nekik mikor Seb kiért a boxból. Bejött Hamilton elé, és pont úgy, hogy köztük ott volt Kubica és Kobayashi, bár a japán a következő körbe be is jött a boxba.
Elkezdtem Buttont figyelni, mert Button volt most az élen és Seb csak a 2. volt, de Buttonnak vissza volt még a kerékcseréje. Szerencsére azonban nem tudott 22-23 másodperces előnyt kiépíteni. Guill közben folyamatosan hajtotta Sebet.
Elég gyorsan lehagytuk így Hamiltont 5 másodpercre.
Seb leggyorsabb köröket futta közben folyton, még esélyt sem adva egyik Mclarennek sem.
Kizártam a külvilágot és csak a monitort néztem.
7 másodpercre volt Seb mögött Hamilton, majd már 9re. Közben Button előnye is egyre fogyott. Seb iszonyú tempót diktált.
- Lassan jó lenne visszavennie. - jegyeztem meg az orrom alatt, de nem szóltam Guillnek.
- Koncentrálj és figyelj a fékekre. - ment az utasítás Sebnek a versenymérnökétől. Fura volt, mert nem bántam, hogy nem én vagyok a versenymérnök. Figyeltem mindenkire, és próbáltam nyugodt maradni.
Mikor Button végre bejött a boxba a 40. körben Seb visszaállhatott az élre. Őt követte Kubica, Hamilton, Button, Rosberg, Petrov és csak az orosz után jött Alonso és Webber. A pillanatnyi állás szerint Seb volt a VB és 12 másodpercre volt tőle a 2. Kubica. Ez egész bíztató volt, pláne, hogy Alonso egyre jobban úgy tűnt, hogy esik szét mentálisan.
- Problémám van a rádióval, táblán mutassatok be mindent. - mondta Seb. Összenéztem Guillel. A rádiója világított, és eddig minden rendben volt.
„Nem akarja, hogy megzavarják, nehogy elveszítse a fonalat” Firkáltam le a lapra, ami előttem volt és Guill elé toltam. Csak bólintott és innentől kezdve minden Tomminak mondott mit táblázzon.
- A Ferrarti rádió forgalma Alonso felé. - szólt bele valaki a hátsó szobából a rádióba. - Használd a tehetséged, mert tudjuk, hogy az nagy.
- Ez vicc? Ez a legjobb tanács a Ferrarinál? - kérdeztem nevetve. Tom mellettem csak nevetett, Christian pedig a fejét csóválta. Látszott rajta, hogy túl van a pánikon és éppen attól tart, hogy a félelmei beigazolódnak.
48. kör körül Kubica is kitalált a boxba,így az állás Seb, Hamilton, Button, Kubica, Rosberg, Petrov, Alonso Webber volt. Több mint 11 másodperccel követte Hamilton Sebet, szóval ideje volt vissza venni, de Guill nem akart Sebhez szólni, mert remegett az idegességtől, így a vége előtt 4 körrel én nyomtam meg a rádió gombot.
- Seb, tekerd lejjebb a motort. 11 másodpercre van mögötted Hamilton. - tájékoztattam. Nem válaszolt, de egyből visszaesett a kör eredményei, tehát visszavett.
- Na, ugye, hogy nem is olyan rossz az a rádió. - nevettem el magam, persze ezt már Seb nem hallotta.
- Alkatrész a pályán a kanyarban, figyelj oda. - zavartam meg megint.
- Jól áll a helyzetünk, hozd be! - mondta Guill, és hátra dőlt a székében, úgy nézte az utolsó két kört. Az utolsó körben már én sem bírtam az idegeimmel és előjött az idegesség belőlem is. Szinkront doboltam Christiannal, ugyanis ha így befutnak 4 ponttal Seb lesz a VB.
Mikor Seb átjött a célegyenesen, mindenki arcán a feszültség volt és levegőt nem mert senki se venni. Néma csend lett a csapatnál.
- Na? - kérdezte Seb rádión. - Mi a végeredmény? - de senki nem válaszolt neki, vártuk, hogy Rosberg befusson.
Mikor a Mercedes átjött a célegyenesen, hatalmas hangorkán hallatszódott a boxból és a lelátókról is.
- VILÁGBAJNOK VAGY! - ordította bele Guill a rádióba. Egy pillanat csend fogadta a dolgot.
- 2010 Világbajnoka Sebastian Vettel, ezzel a legfiatalabb Világbajnok is egyben. - mondtam nevetve neki rádión.
- Ez…ez.. köszönöm! - a hangja eltorzult a sírástól, és alig bírt beszélni. A szám elé emeltem a kezem és próbáltam nem sírni. Mindenki oda jött, Christian, Adrian, David, Tom, Guill. Mindenki megölelt.
- Szeretlek titeket! - mondta Seb a rádióba. Ez kellett és megindultak a könnyeim. Sírva öleltem meg Guill. Meglepett mikor valaki megfogta a vállam és elhúzott Guilltől, hogy megöleljen.
- Gratulálok. - mosolygott rám Ciaron miután elengedett. Nevetve nyeltem a könnyeimet. A szerelők is oda értek, és mindenhonnak kaptam a puszikat és az öleléseket, végül Anna is megtalált és szorosan megölelt.
- El se hiszem! - ő is sírt.
Nem tudtam abba hagyni se a nevetést se a sírást. Annyi mélypont után értük ezt el…
Dietrich Mateschitz is oda jött és kaptam két puszit tőle.
- Ez a cím a te érdemed is, bőségesen. - mondta hatalmas boldog vigyorral. - Ahogy a csapat VB-ben is nagyon benne van a kezed! Büszke vagyok rá, hogy ilyen emberek dolgoznak itt, mint te. - érzelmileg nem éreztem magam toppon, így csak biccentettem egyet és nevettem. Nem bírtam abba hagyni az örömködést.
- Gyere, mert beér közben Seb! - kapta el a kezem Tommi, de megtorpantam. Megláttam Rékát és Csiszit a tömegbe. Oda vergődtem hozzájuk nagy nehezen és kivettem Csiszi karjaiból Rékát, akitől két hatalmas puszit kaptam.
- Büszke vagyok arra, hogy te vagy az anyukám. - mondta miközben összenyomta a két kicsik kezével az arcom. Nem bírtam megszólalni csak nyomtam egy puszit az arcára. Nem lehetett az örömömet fokozni. Egyszerűen képtelenség volt. Csiszi is megölelt és közben Fabi és Norbert is oda ért hozzánk. Mindkettőjük gratulált és Fabi belém karolva rángatni kezdett a dobogó felé.
Pont oda értünk. A szerelők egyből előre engedtek Rékával a kezembe. Ben átvette a kislányt és vele együtt ugrált és skandálták Seb nevét.
Seb először felmászott a kocsira, majd leguggolt hozzá, mint egy kisgyerekhez szokás és megpaskolta.
Csak utána jött oda hozzánk. Levette a bukót és a Monzában is használt fejvédőt és szorosan megölelt.
- Istenem, el se hiszem! - mondogatta. - Nem tudom felfogni!
- Pedig Világ Bajnok vagy Szerelemem! - mondtam neki nevetve. Rám nézet. A kék szemekben még ott volt a könnyeinek a nyoma.
- Gyere hozzám még az idén!? - komolynak tűnt. Nem gondolkodtam.
- Oké! - vágtam rá. Nagy szemekkel nézett rám, majd magához rántott és megcsókolt.
Csak az után gondolkodtam, miután elengedett és felment a dobogóra.
- Azt mondtam hozzámegyek még idén. - néztem Csiszire aki közbe oda jött mellém.
- Azt bizony. - nevetett. Átvettem Bentől Rékát és vártuk, hogy kijöjjenek a dobogóra. Sok volt nekem ez így egyszerre. Megnyertük a csapat VB-t és Seb is Világ Bajnok lett. Vannak dolgok, amiket az ember nem tud megemészteni, mint például, hogy Ciaron gratulált és megölelt.
