Szingapúr - Japán 1

Továbbra sem jó a blogspot, így megint rossz a tördelés, bocsi érte. Itt a friss :) Most nincs komi határ, de írjatok komit, mert a következő fejezetben végre megtudunk dolgokat Tommiékról. :D

Péntek reggel Seb nagy zsongással vezetett a közeli gokart pályára. Mindenáron gokartba akarta ültetni Rékát. Úgy tűnt Réka csak Seb kedvéért nem hisztizik, én megtettem helyette is.

- Seb nem hiszem el, hogy ez miatt képes voltál kirángatni az ágyból. - morogtam az anyósülésen. - Esküszöm, egyszer már kapsz egyet.

- Ne morogj, mint egy bolhás kutya. - intett le vigyorogva. Magamba tovább durrogtam, de inkább befogtam. Átálltam tüntető jelleggel való tájnézésbe. Reggel 7 óra volt. A gokart pálya 8-kor nyitott és az a pálya, amit Seb kinézett 2 óra kocsikázásra volt. Képes volt felkelteni minket fél 5kor, pedig még Réka is aludt. De persze ha Seb be van zsongva, akkor édes mindegy ki szeretne aludni.

- Pisilnem kell. - nem halkan az orrom alatt mondtam, de mintha meg se szólaltam volna, Seb dúdolgatott és bazsalygott. - Seeeeb pisilnem kell!! - megböktem, de csak rám pillantott.

- Már csak egy óra, kibírod. - mondta és dúdolgatott tovább.

- Réka ad ide kérlek a kistáskám. Ott van valahol melletted. - Seb rengeteg kaját és mindenfélét elcsomagoltatott Sueval, mert úgy tervezte ma még túrázni is megyünk. Réka nagy nehezen megtalálta a kistáskám és előre nyújtotta. Kiszedtem belőle a parfümömet és fújtam párat a kocsi légterébe.

- Mit művelsz? - kérdezte Seb, már nem bazsalygott.

- Végre figyelsz rám. - morogtam. - Pisilnem kell. Légy olyan kedves és állj meg!

- Ha futam alatt kibírtad, akkor most is igazán kitudod. - nagyon kezdtem dühbe gurulni, mert tényleg nagyon kellett. Éppen valami szemetebb dolgon gondolkodtam mikor Réka is rákezdett hátul.

- Nekem is kell!! - süket fülekre talált a dolog ismét. - Pisilnem keeeeeeeeell!!!! Basssssiiiiii!!! Keeeell!! Nagyoooooooon!! Basiiiii. - addig folytatta míg Seb sóhajtva meg nem állt egy benzinkútnál.

- Köszönöm Réka. - mosolyogtam hátra rá. Kiszálltam, visszaléptem a cipőmbe és rohamléptekbe siettem könnyíteni magamon.

Mikor visszaszálltam Seb még sehol se volt.

- Hova lett? - kérdeztem Rékától.

- Bement a boltba. - mutatott az épület felé. 20 teljes percet vártunk rá mikor meguntam a dolgot és ráfeküdtem a dudára. Semmi reakció. Rázártam Rékára a kocsit és bementem a boltba.

- Vettel, na most ki miatt vagyunk még itt? - kérdeztem összefont kezekkel.

- Megyek-megyek. - vigyorgott.

Nagy nehezen végre oda értünk a pályára. Az öltözős csaj hatalmas szemeket meresztett Sebire, és már most éreztem az ujjaim közt a haját, pedig még csak nézett.

Ahogy pakolta magát egyik lábáról a másikra az már röhejes volt. Mindenáron meg akarta mutatni pontosan melyik cucc Sebié.

- Köszönjük, innen már megtaláljuk. - mondta Seb a csajnak az öltöző ajtóba, valószínűleg érezte, hogy eleve hisztériás hangulatomban nem vagyok vevő erre a nőcskére. Nagy nehezen Sebnek sikerült lekoptatni, aminek próbáltam nem látványosan örülni.

- Ne féltékenykedj, téged szeretlek, pontosan tudod. - magához húzott és kaptam egy puszit.

- Fúúúj… - jegyezte meg Réka.

- Héé Kisasszony, csak ne fújjolj. - Rékát nem igazán hatotta meg Seb mondanivalója, mert ott hagyott minket és megindult a szekrények között. Már ő is izgatottnak tűnt.

A két gyerek beöltözött overállba és bukóval a kezükbe indultak meg a pálya felé. Seben megszokott volt, de Rékán fura volt ilyen kezeslábast látni. Igazság szerint reméltem, hogy egyik gyerekem sem lesz pilóta, se szerelő. Túl veszélyes. Elég egy Vettelért aggódni.

Kényelmesen belefészkeltem magam az egyik kültéri babzsákba és figyeltem, ahogy Seb magyaráz, majd először közös gokarttal köröznek.

- Ez nagyoooon jóó! - Réka oda rohant hozzám és próbálta a bukót lerángatni a fejéről. Az álla alatt kicsatoltam és leszedtem. - Száguldoztunk! Én vezettem! - teljesen fel volt pörögve. Mosolyogtam, de nagyon nem örültem ennek. Féltettem a kislányom.

- Leszel starter? - kérdezte Seb mikor kihozott két egyszemélyes gokartot. A pályán dolgozók persze minden kívánságát lesték.

- Ha nem üttök el. - kacsintottam rá. Rékának még magyarázott Seb valamit, majd visszaadta a kislányra a bukót. Bemásztak a gokartba és beálltam közéjük.

- Tisztességes versenyt várok el mindkettőtöktől. - mondtam nevetve. Felemeltem a kezem és mikor intettem Réka elindult Seb viszont csak akkor csapta le a plexit a bukóján és csak utána indult meg. Látható előnyt adott a Rékának. Visszaültem a babzsák fotelbe és az ölembe húztam a laptopot, hogy Guillnek segítsek számolni, tervezni. Közben pedig húztam mindig egy strigulát a mellettem lévő füzetbe ha elmentek előttem. Az lett megbeszélve, hogy 7 kört mennek, mert elég hosszú a pálya, de nem lett meg a körszám, ugyanis Réka beleállt a gumifalba az 5. kör környékén. Mindenki szerencséjére csak akkor tudtam meg mikor már visszajöttek hozzám és elmesélték. Semmi baja nem lett a kislánynak, ez viszont Seb szerencséje. Végül a nap végén már én is be lettem hűzve, hogy üljek be egy gokartba. Seb persze hagyott minket nyerni, csak mikor ketten mentünk villogtatta meg az oroszlán karmait, és előzött meg.

- Jobb, ha a dokid nem tudja meg, hogy gokartoztál. - jegyezte meg Seb már a kocsiban.

- Jobb, ha senki nem tudja meg, mert borzalmasan néztem ki abba az overállba. - mondtam nevetve. Nekem is jó kedvem lett, így hazafelé már nevetgélve mentünk, és magamban örültem, hogy a túrát kénytelenek voltunk elhalasztani.

Én személy szerint nagyon fáradt voltam mire haza értünk. Bedőltem a kanapéra és olvastam, míg a két gyerek csak átöltözni jött be és már kint is voltak.

- Seb nem mozduuul!!! - rohant be Réka aggodalmas fejjel. Hátrébb dőltem és láttam, hogy Seb a földön fekszik kint és a mellkasán van mindkét keze. Báró ott ült mellette, elég nyugodtan. Ha Báró nyugodt, akkor én is.

- Na várj, mindjárt mozogni fog. - vigyorogtam rá. Bementem a konyhába és egy nagy tálat tele engedtem hideg vízzel és azzal indultam meg ki a kertbe. - Sebastian jól vagy? - semmi reakció. - Sebbiii, hahóó nyisd ki a szemed. - semmi reakció csak a szája sarka rándult meg. Fölé álltam és mivel jó idő volt nyakába öntöttem a tál hidegvizet. Micsoda véletlen, hogy erre egyből felugrott. - Én is így gondoltam. Most pedig menj be letusolni meleg vízzel. - vigyorogva akartam megindulni a házba, de elkapott és vizes arcát az enyémnek nyomta, a hátamnak meg a hideg mellkasát.

- Ez nagyon szemét húzás volt. - morogta.

- Az volt szemét húzás, hogy el akarod érni, hogy aggódjunk. - vágtam rá morcosan. Nevetve rohant be a házba tusolni meg ruhát váltani. Én is fölsőt cseréltem meg megtöröltem az arcom.

Este lefekvéshez készülődtünk mikor épp a hajam-fésültem a fürdőbe a tükör előtt és Réka oda jött hozzám.

- Szeretnék a szobámban aludni. - leült a kád szélére és a lábát nézte. - Szeretek mellettetek aludni, de már nagylány vagyok, és ha elmegyek oviba nem lesztek mindig itthon. Szeretnék a saját ágyamban aludni.

- Rendben Angyalka. - bólintottam és a tükörből rámosolyogtam. - Gyere, megágyazunk.

- Suet már megkértem, hogy ágyazzon meg. - hátra fordultam és nyújtottam felé a kezem.

- Akkor vár már a puha ágyikó. - próbáltam minél biztatóbb hangon mondani. Látszott Rékán, hogy fél kicsit külön aludni. A hercegnős ágynemű tényleg fel volt már húzva. Felhajtottam a takarót és megvártam, míg Réka elhelyezkedik és betakartam.

- Itt maradsz velem, míg elalszok? - kérdezte félve.

- Persze. - nyomtam egy puszit a homlokára és elkezdtem az arcát simogatni. Épp olyan gyorsan elalszik ettől, mint én.

- Szeretlek Anyu. - már fél álomba mondta, de én megakadtam a mozdulattal. Boldognak éreztem magam ettől a két szótól és egyben megértettem, miért mosolyodik el anyu is mindig ahányszor ezt mondom neki.

- Én is Szeretlek Kicsikém. - megvártam, míg Réka elaszik és felkapcsoltam az őrzőfényt, hogyha felébred, ne legyen teljes sötét a szobájában. Nyitva hagytam az ő ajtaját is meg a miénket. Seb már az ágyban TV-zett mikor befeküdtem mellé.

- Mi ez a nagy mosolygás? - kérdezte ő is mosolyogva.

- Azt mondta, hogy „Szeretlek Anyu” . - erre már az ő arcán is hatalmas mosoly jelent meg.

- A kőszívű versenymérnököm. - mondta kuncogva mikor oda bújtam hozzá. - Szeretlek Norton. - mondta komolyan és kaptam egy puszit a fejem búbjára.

- Én is szeretlek Vettel. - mondtam nevetve és nyomtam egy puszit a mellkasára.

Rég aludtam el ilyen boldogan.

Még soha nem ébredtem arra, hogy valaki a nevem kiabálná. Mire felébredtem és leesett, hogy Réka kiabál utánam már Seb ki is ment a háló ajtaján és egyből csönd lett ismét. Egy percre elgondolkodtam, hogy utána megyek, de ahogy fel akartam ülni nagyon megsajdult a fejem így visszadőltem. A csendből úgy tűnt Seb is meg tudja oldani a dolgot.

Mikor visszadőlt mellém az ágyba felé fordultam egyből.

- Mi történt? - picit aggódtam, hogy valami komoly.

- Rosszat álmodott. - mondta ásítva és visszafészkelte magát a meleg takaró alá.

***

Reggel kivételesen korán felébredtem, de nagyon fájt a fejem és fáztam. Lemásztam a földszintre egy teáért, de szinte sokkot kaptam mikor Heike vigyorgott rám az ajtóból. Éppen a cipőjét vette le. Úgy nézhettem Sebre, mint árulóra, de ő védekezően feltartotta a kézét.

- Nem tudtam róla. - mondta békítőleg.

- Tényleg nem tudta, csak erre jártunk. - mondta Heike.

- Sue könyörgöm egy idegnyugtató teát, jó forrón! Kérlek, kérlek. - Sue nevetve rakta fel a vizet.

- Van valami baj az anyóson kívül? - kérdezte halkan.

- Fáj a fejem nagyon és szerintem lázas vagyok. - súgtam oda. Mint anya régen a homlokomhoz nyomta a kezét.

- Lázas vagy. - bólintott. Heike is bejött a konyhába és oda ült mellém.

- Nem idegesíteni jöttem, hanem, hogy jóvátegyem a múltkorit. - magyarázta.

- Telefonban is bocsánatot kérhettél volna. - jegeztem meg. Hálásan néztem Suera aki elém rakott egy nagy bögreforró teát.

- Nem bocsánatot szeretnék kérni, mert úgy gondolom, hogy igazam volt végig, csak nem ilyen stílusba kellet volna előadnom. - rá se néztem.

- Heike, nem leszünk jóba, ha így folytatod, és hidd el engem a legkevésbé sem érdekel milyen viszonyba vagyok az anyósommal. - ránéztem és láttam a döbbentettet az arcán. Ma nem volt kedvem a bájcsevejhez. - Viszont a fiadnak fájni fog, hogy a jegyese meg az anyukája nem jönnek ki jól. Ne miattam vegyél vissza a kioktatásból, hanem Sebastian miatt. - csak nézett rám. - Fáj a fejem, lázas vagyok és terhes ráadásul. Ne piszkálódj velem, rendben?

- Visszaveszek a kioktatásból, te pedig a felsőbbrendűségből. - nyújtotta a kezét én egy pillanatra elgondolkodtam, de elfogadtam a feltételt.

Nem sokat időztem az anyós, após jelölttel, mert inkább felmentem venni egy forró fürdőt. Befeküdtem a teli engedett három személyes kádba és legalább egy órán át áztattam magam. Elcsigázottan másztam ki belőle mikor már kezdett hűvös lenni a víz. Erőtlennek éreztem magam és szédültem, de sejtettem, hogy a pára és a forró víz miatt van. Felvettem Seb egyik boxerét meg az egyik Red Bullos pólóját és befeküdtem a francia ágy közepére. Az ikrek mocorogtak pár percig, de utána hagytak aludni szerencséjükre. Nem sokat sikerült pihennem, mert, ahogy Réka felébredt már egyből Sue nevét kiabálva rohant le a lépcsőn nevetgélve, a kakaóját követelve. Még én is hallottam fent mikor Seb a nappaliból kikiabálva szólt rá Rékára, hogy halkabban, mert én alszok.

Fél álomba voltam mikor pár perccel később kinyílt a háló ajtaja. Éreztem, hogy besüllyed mellettem az ágy, de nem volt erőm felnézni.

- Réka kisszívem, szólj Sebastiannak, hogy hívja ki az orvost. - Heike hangját egyből megismertem. Hallottam még azt is, hogy Réka szalad le a lépcsőn, és egy hideg kéz érintését a homlokomon aztán elaludtam, vagy elájultam nem tudom, de sötét lett minden.

Már csak arra ébredtem, hogy valaki hideg vizes borogatást tesz a homlokomra, és valami hideg nyomódik a mellkasomnak. Lassan nyitottam ki a szemeimet és a körzeti doki nézett velem szembe.

- Végre felébredt. - mondta mosollyal az arcán.

- Ébredés után ne piszkálja. - jegyezte meg Seb az ágy végéből. Elnéztem felé és elhúztam a számat, amire felnevetett. - Ne nézz így, igazam van.

- Ránk hoztad a frászt. - mondta Norbert fejcsóválva. Mindenki a hálóba toporgott.

- Szokásom. - motyogtam fáradtan.

- A kórházba gondolom, nem szeretne befáradni. - jegyezte meg a doki.

- Vág az esze dokikám. - jegyeztem meg.

- Ha holnapig nem lesz jobban, hozza be. - imádtam mindig, mikor ilyeneket Sebnek mondanak és nem nekem. Talán túl jól ismernek a dokik. Felírt valami gyógyszert és távozott. Sue az ölembe pakolt egy nagy adag levest meg tésztát és addig ott ült mellettem, míg meg nem ettem mindet. Seb is ott ült törökülésbe, az ágy végébe.

- A doki azt mondta, hogy lelki alapon lettél lázas és az okozza a fejfájásod, és a rosszullétet. - valamivel jobban éreztem magam evés után így nem csúsztam vissza lefekvő helyzetbe, hanem kényelmesen kinyújtottam a lábam, pont Seb ölébe. Szórakozottan masszírozni kezdte a talpam, amit imádtam. Közben Sue elvette a tálcát és magunkra hagyott. A világ legnagyobb segítsége volt ez a nő. - Régen beszélgettünk úgy igazán, és hívtam Evat és ő is azt mondta, hogy régen beszélted ki magad neki. Itt az ideje beszélned Virág. Dühöngeni, ordítani vagy kiborulni, esetleg szerelmesen csöpögős jelenetet lenyomni. Bármit elnézek most, csak légy jobban. - csak néztem a kék szemekbe. Felsóhajtott és egy percre lehunyta a szemeit. - Akkor kezdem én. - egy pillanatra elgondolkodóan lenézett a kezeire, amik még mindig a talpam masszírozták, majd visszanézett a szemembe. Tudtam előre: „Ez fájni fog”. - Úgy éreztem Laci halála előtt, hogy kezdtünk belesüllyedni a mindennapokba. Neked mindennapos lett a dac a világgal, az életeddel, nekem mindennapos lett a harc vagy a beletörődés ebbe. Volt mikor elgondolkodtam, hogy néha érzéketlen vagy, és hogy fognak ebben a hideg közegben az ikrek felnőni. - vett egy mély levegőt és folytatta. Csöndben vártam mi lesz ebből. - Mikor itt voltak a szüleink láttam rajtad, hogy kezdesz egyre jobban kiborulni, de igazából nem léptem ellenne semmit. Már jó ideje gyűlt benned a feszültség, és úgy gondoltam, inkább törjön ki most, minthogy egy váratlan nem épp alkalmas időpontban. Mikor Lacival közös házatokban találtam rád és Rékára tudtam, hogy a páncél, amit sokszor magad köré vonsz, kezd vékonyodni. Aztán jött a hír Laciról, és úgy gondoltam rosszabbkor nem is nagyon történhetett volna. Persze az utat megint nem úsztad meg sérülés nélkül, de már kezdek hozzászokni, hogy valami bajod mindig van. Mikor spanyolba voltál nagyon ideges voltam végig, mert nem tudtam mi játszódik le benned, mikor borulsz ki. Végül jól bírtad és még magadon is túltettél, vasárnap, mikor már tudtad a hírt és mégis el tudtad zárni magadban és taktikázni. - meglepetten néztem rá. - Elmondták, hogy mit műveltél, és milyen lelki állapotban. - féloldalasan mosolyogva bólintott. - Tudtam, hogy ki kell borulnod, sírnod, dühöngened, vagy végleg berázod az ajtókat a világ felé és felém is. A te fejeden is átcsaptak a hullámok. Még nem láttalak ennyire kiborulni, de közben erős is voltál, mert a külvilág felé tartottad magad és ez nagyon becsületre méltó. - ismét elgondolkodott pár pillanatra majd mosolyogva folytatta. - Mikor láttam Réka mennyire ragaszkodik hozzád, már tudtam, hogy Réka lesz az, aki feltöri a páncélt. Mióta velünk van, sokat mosolyogsz, és boldogabbnak is tűnsz, na és persze egyre nyitottabbnak. Rékának is könnyebb, hogy veled lehet és el talán nem felejti a gyászt, de elnyomja, hogy vele vagy ez biztos. - bólintott magabiztosan a saját szavaira és rám nézett. Én jövök.

- Nem szeretek ilyenekről beszélni. - jegyeztem meg csöndesen. - Örülök, hogy itt van Réka és annak is, hogy Sue is itt van, mert a héten ő terelgetett a helyes út felé. Sok mindentől félek a jövővel kapcsolatban, de ezek a félelmek mindig elmúlnak, mikor megölelsz vagy megszorítod a kezem, mert tudom, hogy nem egyedül kell átmennek a dolgokon. - rámosolyogtam ő pedig boldogan viszonozta. Örült a fejének, hogy mesélek. - Azt hiszem Lacival együtt belőlem is kiveszett valami, csak azt nem tudom még pontosan mi. Senki nem pótolhatja se Réka sem az én életemben, ezt te is tudod. - csak bólintott és várta a folytatást. - De ahogy látom, te közel állsz Réka szívében az apa szerepkörhöz és a tesó fogalomhoz is egyben. - vettem egy mély levegőt. - Az én szívemben túl sok minden vagy ahhoz, hogy komoly lelki sérülés nélkül leléphessek. - muszáj volt megengednem magamnak egy hamiskás mosolyt, mert bár soha nem gondolkodtam ilyenen, mégis régebben meg volt rá a lehetőségem. - Búja szerető, egy jó barát, szerelem, társ és egy tejfölös szájú kölyök, aki az őrületbe kerget. - a végére már mindketten nevettünk. Elkezdtem az ujjamon forgatni az eljegyzési gyűrűt, ami már észrevétlen volt, pedig mindig ott volt. - Nem tudom, milyen vagyok és leszek anyának, és fogalmam sincs, mennyire lehet nehéz mellettem, de sejtésem szerint nagyon. Feleségként valószínűleg még hárpiább lennék.

- Szerintem cseppet sem változnál. - mosolygott és ez olyan mosoly volt, ami az ő arcán is ritkán jelenik meg. Boldog, békés, szerelmes mosoly.

***

Vasárnap már jól voltam, így megúsztam a kórházat, Seb pedig büszkén mászkált, hogy meggyógyított.

Kivételesen én mentem vásárolni, mert csak unatkoztam volna otthon. Réka is jött velem, hogy lásson világot, hiszen hétfőn visszük az oviba beíratni, bár más eshetőségről is beszéltünk már Sebbel. Például arról, hogy egy éve lenne csak az oviban, így simán maradhatna otthon és utazgathatna velünk, közben pedig én fejlesszem az írásra, olvasásra, számolásra való készségét, hiszen ahogy Seb mondta, én vagyok az ész a családban. Bár ez eddig is nyílt titok volt.

Épp a közeli bevásárló központba mászkáltunk Rékával, aki hatalmas türelemmel volt felém hiszen én mióta megjöttünk telefonáltam és magam szidtam, hogy a kiskütyüimet otthon hagytam amivel lényegesebb egyszerű lett volna, de így a jobb kezemmel tartottam a telefont, vagy esetleg pakoltam a bevásárló kocsiba, míg a másikkal toltam a kocsit. Réka a gatyám zsebébe kapaszkodva jött mellettem, és kihasználta, hogy nem tudom lebeszélni semmiről, és mindent pakolhat a kocsiba, ami megtetszik neki, mert közben Guill értekeztem.

- Kinek az adataival számoltad? - kérdeztem. Az én egyik algoritmusommal számolt ki valamit, ami nem jött ki teljesen pontosan.

- Az teljesen mindegy, nem? - a hangjába már ott volt a kétkedés. Közben Réka megrángatta a gatyámat, hogy felhívja magára a figyelmem és a sor vége felé mutatott, amin éppen befordultam. Egy apa éppen a lányával ordibált, mert a kislány keservesen sírt.

- Nem mindegy, mert Webber értékeire az állandó nem 75464, hanem egy ennél nagyobb szám. - közben már a figyelmem nagy része a fenyegetőző apán volt, aki a kezével hadonászott. - Nem tudom fejből ezt a számot hírtelen. Keresd ki, valószínűleg MW-ként találod meg. - közben odaszorítottam a vállammal, a telefont a fülemhez, és pakoltam müzlit a kocsiba, de végig az apát figyeltem, azt vártam, hogy megpróbálja-e megütni az alig egy éves síró kislányt, de csak mondta egyelőre neki a magáét.

- 85421. Az lehet az a szám? - Guill picit tanácstalannak hangzott.

- Igen, azaz a szám. Ha Webber adatival dolgoztál, akkor számold át ezzel az állandóval, vagy Seb adataival. - már egyhelyben álltam és úgy magyaráztam Guillnek míg a szemem nem vettem le az apáról. - Mennyire nem pontos az érték?

- 5 ezredig pontos csak. - mondta mérgesen. - Nekem legalább 10 ezredig kéne.

- Tartsd egy kicsit. - mondtam egyből, ahogy láttam, hogy lendül a be dühödt apa keze. Beledobtam a telefonom a bevásárló kocsiba és pár lépéssel ott is álltam mellette, elkaptam a kezét. Eléggé megleptem.

- Uram, igazán nem akarok sem kellemetlenkedni, sem beleszólni a nevelésében, de Svájcban törvénytelen egy gyermeken testi fenyítést alkalmazni. - igazából fogalmam sem volt, hogy tényleg tilos-e, de azt tudtam, hogy Magyarban tilos, és sok más országban is. A békés Svájc talán nem kivétel, ha meg az, hitelesen adom elő, úgyis elhiszi. - A gyereke súlyos lelki traumaként élheti meg és felnőtt korára értelmileg vagy szellemileg megváltozhat a világról alkotott ideál képe és vagy áldozat lesz a kislányából vagy börtönlakó. - a pasi nagy szemekkel nézett rám.

- Maga nem Virág Norton? - úgy tűnt lehiggadt és valószínűleg meg se hallotta, amit mondtam.

- De Uram éppenséggel így hívnak. - bólintottam és ott akartam hagyni. Átkoztam magam, hogy Seb ismert, hiszen csak miatta ismernek fel. Egyébként nem ismernék a nevem. Talán az utóbbi időben a kampány miatt is ismernek. Megfogtam Réka kezét és magam előtt tolva a kocsit gyorsan elhagytam azt a sort. A kislány is elhallgatott és az apa is megnyugodott látszólag. Itt volt az ideje, hogy lelépjek.

Guill szerencsére gyorsan megértette, hogy mit hogyan kéne számolnia, mert békén hagyott a továbbiakban. Rékával múlattam el majdnem két órát a bevásárló központba.

Mire haza értünk már csak ránk vártak az ebéddel, utána pedig imádott anyósjelöltem ment haza, csak Norbert maradt velünk, mert ő jönni fog velünk Japánba, míg Heike Fabianra figyel, hogy ne gyújtsa magára a házat. Ezen Seb persze nevetett egy jól, és megsúgta, hogy az anyukájuk mindig ezt csinálja, pedig fogalma sincs, ilyenkor mi zajlik a házba, ha nincsenek otthon a szülők. Én tudtam elmesélésből, hogy mi folyik ott, és mindenkinek jobb, hogy Heike nem tudja.

- Ilyenkor elgondolkodom, hogy a mi gyerekeink is a hátunk mögött buliznak majd mikor nem leszünk itthon? - Seb erre felnevetett.

- Az még messze van, nem hiszem, hogy az elkövetkező 10 évben ilyen miatt aggódnod kell. - rásandítottam Rékára, aki éppen a kiskutyákkal játszott.

- 15 évesen még ne bulizzon. - morogtam.

- Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy anyucika mikor is kezdte? - kérdezte vigyorogva.

- 14, de anyucika az óta vissza fogta magát, és lediplomázott. - vágtam vissza.

- Azért tudtál már az iskolára összpontosítani, mert hagyták, hogy időbe kitombold magad. - mondta bölcsen. Erre csak horkantottam egyet.

- Majd ha betölti, a 18-at oda megy bulizni ahova akar. - zártam le a témát.

- Válasz a kérdésed: Igen a hátad mögött fognak bulikba járni és megszervezni. - ő nevetett én morcos voltam. - Én meg fogom nekik engedni, hogy bulizzanak.

- Szóval én leszek az, akitől fél a gyerek, hogy elengedik-e. - ránéztem Sebre szúrósan, de ő csak heherészett.

- Eddig is egyértelmű volt, hogy te leszel az erősebb kezű szülő. - oda mentem elé és belemarkoltam a pólójába.

- Mert engem nem hatnak meg a hatalmas boci szemek. - lenyomtam neki egy puszit a szájára és magamba vigyorogva hagytam ott, de még messziről is hallottam a nevetését.

Szingapúr 1.

Na sziasztok, üdv mindenkinek innen Szombathelyről. Virág drágámnak szarakszik a blogspotja ezért most én próbálkozok az új fejezet feltöltésével :D Egyébként azt üzeni, h már nem emlékszek hogyan fogalmazott h milyenek vagytok. xD De a lényeg az annyi h ha komihatárt szab akkor egyből tudtok írni neki kommentárokat, szal most is van ilyen határ, mégpedig 10 db. :D:D Szal hajrá hajrá :D Na és most jöjjön a fejezet, én meg megyek készülődni, mert buliiii lesz este :D:D:D
Pápá, és pussz mindenkinek :):)

Morcosan ültem az egyik vendégirodába és vártam, hogy a nagyfőnök kislánya, Lina végre befejezzen egy egy ismeretlenes egyenletet.

Reggel miután beértem, a nyakamba akasztották, hogy korrepetáljam, úgyse lenne jobb dolgom. Inkább unatkoztam volna kint a büfénél ülve. Réka pedig Bent fárasztotta a boxban.

- Én ezt nem értem! - vágta le a tollat. - Ez hülyeség! Ezt senki nem használja a való életbe!

- A matematika a tudományok királynője és a matematika királynője a számelmélet. - mondtam morcosan. - Szóval csönd, és figyelj ide.

- De ezt hol lehet használni az életben? - kérdezte kifakadva.

- Nagyrészt nem azért tanulsz, hogy használd az életben, hanem mert kérdezik a vizsgán. - vágtam rá. Odahajoltam a lap fölé, és gyorsan végig néztem, amit leírt. - A 3-nak a négyzete mióta 6? - mutattam a számra.

- Hát három szer kettő. - vágta rá. - Az hat.

- Igen, ez teljesen igaz. - bólintottam. - Csoda, hogy ezt érted, de a négyzetszám azt jelenti, hogy szorzod a számot önmagával. - magyaráztam. - Mit tanítanak neked az iskolában, te jó ég. - Csak sóhajtozni tudtam. Tulajdonképpen a matematika alapjaival nem volt tisztában. Ezek után, hogy várjam el, hogy egy egyenletet megoldjon?

- Most már értem. - dőlt hátra büszkén majdnem egy óra után. Én már a hajam téptem volna. - Zseni vagyok.

- Zseni? - kérdeztem vissza. - Akkor azok, akik itt dolgoznak mik?

- Hülyék. - vágta rá nevetve.

- Ezeknek a hülyéknek hála sikeres ennyire ez a csapat, és ezeknek a hülyéknek hála, vagy te most itt. - morogtam. Hátradőltem a székben és behunytam a szemem, mert éreztem, hogy az ikrek nagyon rugdosnak.

- Jóóó, abba hagytam az egózást. - mondta sóhajtva. Felírtam neki a következő feladatot és vártam, hogy megoldja. Saját magához képest gyorsan megoldotta, csak az eredmény nem volt jó.

- Hogy jött ki a 452? - kérdeztem homlokráncolva.

- Beszoroztam az oldalszámmal. - vonta meg a vállát. - Mert „Ha helytelen eredményre jutunk, próbáljuk meg beszorozni az oldalszámmal.”

- Ez csak egy bolondos idézet. - lekönyököltem az asztalra és a fejem fogtam. - Nem kell komolyan venni.

Még legalább egy órát szenvedtem Linával mikor az utolsó egyenletet írtam fel, amiben volt gyök is. Rám nézett majd rábökött a gyökjelre.

- Ez itt most gyök, vagy a számok beálltak az eső elől? - kérdezte faarccal. Lehunytam a szemem, és elszámoltam 5-ig, mert 10-ig nem lett volna türelmem. Felkeltem és megindultam az ajtó felé.

- Mond meg apádnak, hogy engem totálisan lefárasztottál. Keressen másik idiótát, aki foglalkozik veled. - kivonultam és leültem a büfés pulthoz.

- Timiii kávéééét. - néztem könyörgően a pult mögött álldogáló lányra, aki erre elkezdett nevetni, de kiszolgált. Elmeséltem neki, hogy Lina mennyire lefárasztott.

- Azt ismered, hogy: „A matematikus egy gép csupán, amely az elfogyasztott kávémennyiséget elméletekké alakítja.” - vigyorogva nézett rám.

- Nem hallottam meg. - sóhajtottam fel. Beleittam a kávémba és egyből jobban éreztem magam. Gyorsan elment a nap, mert Rékával mászkáltam a paddockban meg a boxba. Isa és Jess is megállított és ’körbe ugrálták’ Rékát, amin jót derültem. Még Hamilton is rávigyorgott Rékára, aki először mindenkivel meg volt illetődve, de Hamiltonra visszavigyorgott.

- Olyan mintha csoki mázban fürdött volna. - mondta száját nyalva. Valószínűleg hülyének néztek, mert elkezdetem hangosan nevetni.

- Neki ilyen a bőre. - világosítottam fel.

- Kiskorában biztos kint hagyták a napon. - mondta elgondolkodva. Jókat nevettem Réka megjegyzésein, így jó volt a napom, bár fárasztó is.

’Estére’ szerencsére a kis rosszaság is elfáradt így már a homeban elaludt a kezemben. Visszavittem a hotelbe és lefektettem az ágyra. Leszedtem róla a ruhát, meg a cipőt és kibontottam az összefont haját. Betakartam és ott hagytam a hálóban. Teleengedtem magamnak a kétszemélyes kádat és belefeküdtem. Nagyon jól esett minden tagomnak.

Arra ébredtem, hogy valaki az arcom cirógatja.

- Ébredj Kedves, már hideg a víz, amiben fekszel. - kipislogtam a szememből az álmot egy kicsit és ránéztem Sebire, aki mosolyogva guggolt a kád mellet. Éreztem, hogy teljesen elgémberedtem, és a hidegvizet is éreztem, ahogy megmozdultam. Seb odatartott egy nagy fürdőlepedőt és mikor felálltam a kádba körém tekerte és azzal a mozdulattal fel is emelt.

- Tegyél le. Nehéz vagyok. - mondtam álmosan a nyakába meg a vállába kapaszkodva.

- Nem vagy nehéz. - mondta fejcsóválva. - Sokat kell ahhoz híznod, hogy nehéz legyél.

- Ne aggódj, fogok még bőven. - motyogtam. Lerakott a nagy franciaágyra, ahol Réka már békésen szuszogott közvetlen az ágy másik oldalán, ahol Seb szokott aludni. Betakart, ahogy az előbb én Rékát, és nyomott egy puszit a számra, majd ott hagyott. Szinte egyből elaludtam.

***

Péntek nagy részén Rékával a boxban ültünk és a tesztelést figyeltük. Előtte meg utána voltam a tárgyalásokon, de semmi más dolgom nem volt. Elég uncsin telt a nap. Magyaráztam Rékának mi, miért van és figyeltem, ahogy mindenki körbe rajongja őt.

A nap egyetlen meglepetés akkor ért mikor már a pályát készültünk Rékával kézen fogva elhagyni. Felipe Massa engedett minket maga elé a kapunál.

- Remélem, a kishölgy gyakrabban kilátogat majd a futamokra, és akkor Felipinho sem lesz magányos. - rá mosolygott Rékára és még rá is kacsintott. Fülig pirult a kezemet szorongató kislány. - Bár a pocakod elnézve nem lesz baj a baba dömpinggel. - mondta nevetve. Kiértünk a kapun kívülre, de továbbra is szóval tartott minket a Ferrarisok brazilja.

- Egyszerre kettő is érkezik. - bólintottam mosolyogva.

- Akkor igaz a pletyka. - mosolygott. Szóba került a kisfia, és az ikrek is, na és persze Réka. Az általános történet szerint, minden úgy van, ahogy történt, csak az nincs szétkürtölve, hogy én vagyok Réka anyukája. Már egy ideje ott álldogálhattunk, mert elkezdett esni az eső.

- Elvihetem a Hölgyeket? - kérdezte mosolyogva.

- Kocsival vagyunk. - vigyorogtam. Réka teljesen oda volt meg vissza, látszott rajta.

- Akkor majd holnap összefutunk. - intett és ott hagyott minket.

Végig mosolyogtam, míg odaértünk a kocsihoz és megvártam, míg Réka bemászik a gyerekülésbe.

- Leváltod Bent? - kérdeztem vigyorogva. Egész hétvégén ment a Ben így Ben úgy, szöveg. - Ráadásul lepaktálsz az ellenséggel?

- Nem. - mondta morcosan. Lefekvésig vigyorogtam, mert mindig eszembe jutott a fülig vörös Réka, ahogy megilletődve nézi Massát.

Ezúttal sem tudtam ébren megvárni Sebit, mert a kisasszony ragaszkodott hozzá, hogy odafeküdjek mellé. Csak arra ébredtem fel, mikor már bebújt mellém a takaró alá.

Észre sem vettem mikor aludtam el, csak azt, hogy már az időmérő napjára kell kelni.

A 3. szabadedzés jól sikerült, és az időmérőn is csak 67 ezreddel voltunk lemaradva Alonsotól. Igaz, hogy csak a 2. rajtkocka volt meg, de így is mindenki elégedett volt, hiszen jóval Webber előtt végeztünk, aki csak az 5. lett.

Megvolt a stratégia a versenyre. Begyűjteni a legtöbb biztos pontot, és nem belemenni minden kétes szituba.

De a hét meglepetése vasárnap reggel ért a megbeszélésen.

- Este beszélgettem egy kicsit a mi oldali csapatunkkal. - kezdett bele Guill a megbeszélés végén. - Sebastiant végig nyugodt idegi állapotban kell tartani a falak között, ezzel ti is tisztába vagytok. - folytatta. Kíváncsian vártam mi sül ki belőle. Seb arcán a mosolyt látva biztos voltam benne, hogy ő tudja, mit akar kihozni a dologból Guill. - Azzal is tisztában vagytok, gondolom, hogy ez Virágnak jobban megy, lévén, hogy jobban ismeri Sebastiant és többet dolgozott már vele. - döbbenten néztem Guillre. - Szeretném, ha belegyeznétek abba, hogy ma délután Virág üljön a versenymérnöki székben. Nem szabad kockáztatni. - ránézett Ciaronra. - Ez a csapat érdeke is. - néma csend fogadta a javaslatot. Köpni-nyelni nem bírtam a meglepetéstől.

- Hogy érzed, menne a versenyhelyzet? - kérdezte Christian tőlem. Itt volt a remek alkalom, hogy visszaüljek a székembe. Már éppen rávágtam volna, hogy igen, mikor az ikrek rugdosni kezdtek.

Ha beülök a versenymérnöki székbe, és túl nagy lesz a stressz vagy a nyomás, előjöhet az a betegség, ami régebben, és az most az ikrek életébe kerülhet, meg az enyémbe. Már Rékáért is felelős voltam, nem csak a két piciért és magamért. Most még Seb életét is a kezembe adnák. Ránéztem Sebre. Majd végig mindenkin. Persze mindenki engem bámult.

- Guill, meg kell szoknod és tanulnod Sebet kordában tartani és nyugtatni. - fordultam felé. - Sokáig még talán kint sem leszek a helyszíneken az ikrek miatt. Rékát cipelhetem magammal egyelőre, de pár napos, hetes, hónapos babákat nem hurcolhatok Brazilba, vagy majd jövőre esetleg tesztre, vagy Bahreinbe. - sóhajtottam egy mélyet. Nehéz volt kimondani. - A gyerekeim fontosabbak, mint a pontok, mint a versenymérnöki státusz. - Seb mellettem szélesen mosolygott.

Mindenki meg volt döbbenve. Guill bólintott. Mivel véget ért a megbeszélés, felkeltem és elindultam ki. Kint Seb megölelt és kaptam egy puszit.

- Tudtam, hogy Guill felajánlja majd a dolgot, és reméltem, hogy így döntesz. - még mindig mosolygott.

- Életem legnehezebb döntése. - sóhajtottam.

- Szeretlek. - kaptam még egy puszit és tovább állt a dolgára. Sóhajtva mentem be Evahoz.

- Érzelgős kismama vagyok. - belerogytam a kényelmes székbe és néztem Evat.

- Ennek is el kellett jönnie. - vont vállat. - Van pár hónapod, hogy jogosan érzelgős lehess, majd ha megszületnek a babák, visszaállhatsz diktátorba.

- Gondolod menni fog? - kérdeztem kételkedve.

- Biztos vagyok benne. - bólintott. - Kedden elvetetem a babát. - mondta csöndesen.

- Tommi mit szól hozzá? - kérdeztem.

- Azt mondta, hogy tudja mennyire nehéz ez így eleve nekem. - magyarázta. - Azt is mondta, hogy látja rajtad mennyire viaskodsz saját magaddal, így az én döntésem.

- Rád akasztja felelősséget és a lelkiismereteddel is egymagadnak kell elszámolni. - biccentettem. - Okos ötlet. Elveteted?

- El. - mondta magabiztosan. Nagy összeget mertem volna rá tenni, hogy nem veteti el. Tommi okos ember hírében állt. Előre kitalálhatta ezt, mert Réka sokat volt velük a héten, így Evaban is elindítva egy kis anyai ösztönt, és ezek után mondhatta ezt. Igazán furfangos.

A futam elején azt hittem rosszul leszek annyira izgultam. Eddig mindig történt valami komolyabb ezen a pályán. Kétszer majdnem berobbant a boksz a tankoló cső miatt. Idén már kicsit biztonságosabb volt a boxban álldogálni. Ben ott állt a rajtnál mögöttem, és mikor Sebet Alonso kicsit leterelte a betonfalhoz a vállamra tette a kezét. Talán érezte, hogy ki fogok akadni, hogy Alonso miatt megy tökre a futama. A spanyol és Seb nagy szerencséjére nem lett ütközés köztük.

Úgy éreztem magam a futam alatt mintha egy nagy rosszakaró bagázsba ültem volna. Fogadtak ki megy falnak, vagy ki ütközik valakivel. Egy ember volt, aki azt mondta, hogy Seb nem tudja végigvinni hiba nélkül a futamot. Őt kitagadtuk, és a pit lane vonal mellett kellett állnia.

Seb szemszögéből kicsit uncsi volt a futam, mert Guill felszólította, hogy vegyen vissza a motorból meg az arcából, és hozza be a második helyen. Úgy tűnt lemaradtam valamiről, mert Guill nagyon befenyítette, ugyanis Seb egyből hallgatott rá, míg ilyenkor velem gyakran vitázott régen. A kocsik törtek a falon, meg egymáson, esetleg a kerékvetőn, de igazán nagy bumm, ami miatt felkeltem volna a helyemről, hogy ’Úr Isten’ olyan nem volt egészen a végéig. Azon még körülöttem is jót derültek mikor Hamilton kiesett, és az is mosolygás tárgya volt, ahogy Bruno Senna eltalálta a falba állt Kobayasit.

Viszont mikor megláttam a hátul lángoló Lotust, amiben Kovalainen ült aggódva néztem, pláne mikor gurult szépen tovább a pályán. A boxba nem merte az égő kocsit behozni így megállt végül a célegyenesnél, és integetett, hogy valaki oltsa el. Én ott fehéredve álltam már a Tv előtt. A szerelőink közül egyből többen is rohantak, hogy segítsenek. Azért bármennyire is vérre megy sokszor, senki nem kívánta, hogy valaki felrobbanjon a kocsival együtt. Nem messze történt a Red Bull csapat Versenymérnöki pulpitusától. Még a boxból is simán látni lehetett a hatalmas füstöt. Én csak azért nem rohantam oda, mert Anna megfogta a kezem, hogy maradjak. Egyre forróbb volt a helyzet, mert Kovalainen még mindig a kocsiban ült, de a célegyenesben nem tudott senki kimászni, hogy eloltsa, így ő maga szállt ki komótosan a lángoló kocsiból és nyúlt fel a poroltóért. Én személy szerint azt hittem rosszul leszek a jelenet láttán. Úgy tűnt teljes hidegvérrel eloltja a kocsiját, majd visszaadta a poroltót és kicsit arrébb felmászott a boxutca falon. El tudom képzelni a csapat és Kata a barátnője milyen idegi állapotban lehet, ha én kiborultam tőle.

- Ez nem normális. - mondta Anna is elhűlve.

- Finn. - csóváltam a fejem. - Kimi se nagyon pánikolt be mikor egy pillanatra tavaly körbe vette a tűz.

- Ne is említsd. - sóhajtott fel. Pár kör volt vissza már csak és Seb közeledett Alonsohoz, de Guill felhívta rá a figyelmét, hogy jó az a 2. hely és nem kéne kiesést kockáztatni. Mosolyogtam és integetettem mikor saját magam láttam a TV közvetítésen. Mikor a versenymérnöki székben ülök szoktak mutatni, de olyankor nem veszek róla tudomást. Végül behozta a 2. helyen Seb, Alonso mögött. Webber csak a 3. lett, így volt öröm, hiszen elvertük végre Webbert, és megmaradt az esélyünk a VB-re. Oda mentem a dobogóhoz Benékkel, még mielőtt beértek volna a pilóták. Seb egyből kiszúrt a tömegben és odajött megölelni. Nyomtam egy puszit a bukósisakjára és meglökdöstem a pódium felé. Végighallgattam a két himnuszt és közben már Japánon járt az eszem. Tavaly ott nyertünk, szép lenne ismét ott egy győzelem.

Mikor a pezsgőzés után lementek a pódiumról visszasétáltam a homeba, Rékát megkeresni aki onnan nézte a futamot Evaval.

- Láttalaaaaaak! - futott oda hozzám és belecsimpaszkodott a lenge nyári ruhámba.

- Jó kislány voltál? - kérdeztem nevetve.

- Mint mindig! - vágta rá. - Eva nénit is megkérdezheted!

- Nem vagyok néni! - mondta Eva mosolyogva mikor odaért hozzánk. - Most tényleg jó volt. A következő futamra, ha hozod, akkor simán kiviheted a boxba. Érdekelte minden, de nem volt még akaratos sem! - Réka büszkén húzta ki magát. Mosolyogva tereltem be Eva irodájába vissza, hogy szedjük össze a cuccát ott, majd átmentünk még Seb szobájába is, hogy az én cuccom is elhozzam.

Meg volt beszélve, hogy nem várjuk meg Sebit, mert a hotelben még össze kell pakolni, ugyanis, ahogy Seb visszaér, megyünk haza. Nagyrészt miattam, mert már elég rosszul esett ez a meleg meg magas páratartalom, másrészt meg azért, mert Rékát jövő héten be kell íratni az oviba, hogy tanulja rendesen a nyelvjárást, és hogy mehessen jövőre suliba. Nem mellesleg szerdán lesz 5 éves.

A kisasszonnyal összepakoltunk az útra és beültünk a TV elé, persze mesét nézni, mi mást.

Már a 10. Noddy részt néztette meg velem mikor Seb visszaért.

- Végre. - nyögtem fel. Réka csak huncut mód vigyorgott mellettem. Hagytam, hogy Seb kifújja magát, és még egyszer letusoljon meg átöltözzön majd indultunk is.

Mikor felszálltam a gépre nem éreztem jól magam, de betudtam a fáradtságnak és a melegnek. A repülő utat mindhárman végig aludtuk. Réka nagyon aranyos volt, mert az ablak mellett ült és úgy aludt, hogy Seb felkarjára döntötte a fejét. Középen Seb és én ültem a szélén, mert nekem gyakran kellett pisilnem, de így mindketten Sebin aludtunk, akit ez úgy tűnt a legkevésbé sem zavar, hiszen olyan fáradt volt, hogy amint felszálltunk ő már aludt is.

Úgy tűnt nagyon összepasszolnak, mert mindketten enyhén nyitott szájjal aludtak és mindkettőnek az Ipod fülese lógott ki a füléből. Olyan egyszerre szuszogtak, hogy valami hihetetlen.

Mikor leszálltunk Svájcban Sue jött értünk és az is mutatta, hogy Seb mennyire fáradt volt, hogy nem kardoskodott a vezetés miatt. Beült előre Sue mellé és aludt tovább. Réka is hátul az ölembe feküdt amennyire az öv engedte és ő is szuszogott tovább.

- Alaposan elfáradtak. - mosolygott bele a visszapillantóba Sue.

- Réka egész nap mászkált, tombolt, rohangált, másokat fárasztott és az ő szervezte nincs hozzászokva a repülőzéshez, így érthető, hogy nagyon fáradt. - közben simogattam a kislány fejét, hogy végigaludja az utat. - Seb pedig épp, hogy lenyomott egy futamot és már jöttünk is el.

- Te is nagyon fáradtnak tűnsz. - mosolygott továbbra is.

- Ez a várandósság hamar kifáraszt. - mosolyogtam. - Meg megőrjít a meleg és a pára.

Mire haza értünk már én is közel voltam az alváshoz. Felkeltettem Sebet és az alvó Rékával a kezembe vonultam be a házba, míg Seb és Sue a csomagokkal bajlódtak. Fent leraktam a kishölgyet a nagy francia ágyunk közepére, óvatosan levetkőztettem és betakartam.

Lent megsimiztem az összes kisállatkát és vártam, hogy végezzenek a csomagok behordásával.

- Készítsek gyorsan valamit? - kérdezte Sue készségesen.

- Köszönjünk szerintem mindketten a fenti puha ágyra vágyunk. - mosolyogtam rá.

- Akkor én is elmegyek aludni, ha nem kellek már itt lent. - mondta. Én csak bólintottam és odabújtam Sebhez.

- Menjünk aludni, kérve kérleeek. - mondtam picit hisztis hangon. Nyomott egy puszit a vállamra és felkapott. - Héé mit csinálsz, nem úgy volt, hogy fáradt vagy? Fáradtan meg ne emelgess!

- Fáradt vagyok igen, de te is épp annyira fáradt lehetsz. - felvitt a szobába és lerakott az ágyra. Jó pár percig sikerült elmerülni a jó éjt pusziban, de lévén, hogy tényleg hulla fáradtak voltunk Seb befeküdt mögém és szinte egyből hallottam a jellegzetes szuszogását.

***

Reggel arra ébredtem fel, hogy valami az arcom simogatja, meg a nyakam csókolgatja. Jó pár percig csukott szemmel élveztem a kényeztetést mikor megfordult a fejemben, hogy talán ki kéne nyitni a szemem és megnézni ki is kényeztet, bár tippem az volt.

- Abba ne hagyd. - nevettem el magam mikor megláttam, hogy Seb mellettem fekszik, és úgy tűnik el a nyakhajlatomban.

- Szép jó reggelt. - nevetett fel ő is. - Ezek szerint, nem volt rossz ötlet.

- Nem. - kinyújtóztattam a végtagjaimat és beletemettem az arcom a párnába, hogy mégse Seb arcába ásítsak bele. - Réka? Sue?

- Sue elvitte Rékát vásárolni. - magyarázta és megjelent egy huncut mosoly az arcán. - Megkértem Suet, hogy sütizzenek meg nézzenek el pár helyre.

- Tehát szinte közölted vele, hogy pár órára hagyjanak magunkra? - kérdeztem nevetve.

- Tulajdonképpen igen. - bólintott vigyorogva.

- Helyes. - vigyorogtam gonoszul, mert eszembe jutott valami. - Úgyis fel kell menni az irodámba, mert Guill említette, hogy majd egy konferenciahívásra szakítsunk ma időt.

- Én egész másra gondoltam. - végig simított a takarón és eltűnt a keze alatta. A következő pillanatba pedig már a combomon volt a keze.

- Hideg a kezed! - húzódtam arrébb nevetve. Persze eszébe se jutott kiszedni a takaró alól a jéghideg kezét. - Héé nyugiii!! - nem bírtam, muszáj volt nevetnem azon, hogy mennyire bepörgött. A tarakaró már az ágy másik végében volt. Egészen addig tartott a felhőtlen jó kedvem, míg meg nem csókolt olyan hévvel, hogy egyből magával sodort a vágya.

Egészen Suék hazaérkezéséig nem volt nyugtom. Nem mintha bántam volna, de azt a kapkodást, amit Seb levágott nagyon vicces volt nézni. Én kényelmesen feküdtem az ágyban még, mikor ő már a pólóját rángatta magára.

- Megmozdulnál? - kérdezte vigyorogva.

- Neeeem . - nevettem. - Én most alszok egy kicsit, és utána majd kidugom innen az orrom.

- Szép álom. - mondta nevetve. A fotelből odadobott nekem egy fehérneműt meg ruhát. Úgy tűnik gondolt mindenre. - Mozdulj már meg. - meglökdösött kicsit, de én már csak azért sem mozdultam meg. Közben már hallani lehetett Réka hangját az udvarról. Seb nevetve térdelt oda mellém és felültetett az ágyban. Rám adta a melltartóm meg a bugyim. Áthúzta a fejemen a kismama felsőt, de már annyira nevetett velem együtt, hogy a gatyával nem is próbálkozott inkább meg.

- Még öltöztetni sem öltöztettél. - jegyeztem meg. Nevetve nyomott egy puszit a számra és ott hagyott.

- Jól kezdődik ez a nap. - jegyeztem meg magamnak. Felkeltem és megigazítottam a ruhámat és belebújtam a gatyámba.

Lesétáltam a lépcsőn és éppen tanúja voltam annak, hogy Réka, hogy ugrik Seb nyakába. Teljesen úgy kezelte, mintha a saját lánya lenne. Elkényeztette és bárki láthatta mennyire imádja. Megfordult a fejemben, hogy Réka elutasító lesz Sebivel. És az első pár napban mikor Magyarba voltunk úgy tűnt sajnos igazam lesz, de mint mindig most is kellemesen csalódtam. Egyértelmű volt, hogy Réka életében Laci szerepét Seb soha nem pótolhatja, de nagyon úgy nézett ki, hogy valami hasonló szerepet szívesen oszt neki Réka.

Mikor észrevettek a kishölgy engem is becélzott, és kaptam egy ölelést meg két nagy puszit. De ennyi is voltam, mert egyből ment vissza Sebhez.

- Menjünk ki a kertbe! - mondta lelkesen.

- Tiszta sár minden kint. - jegyeztem meg.

- Pont azért! - vágta rá Réka, és megfogta Seb kezét és már rángatta is kifelé.

- Maradjatok inkább a házba. - szóltam utánunk. - Tiszta sár lesz mindkettőtök.

- Kicsim ne haragudj meg, de ebből látszik, hogy te városi lány vagy. - fordult felém Seb. - Rohangáltál valaha pocsolyákba vagy csúszkáltál sárban? - kisfiús mosoly volt a száján. Tudta a választ.

- Nem. - mondtam. - És nektek sem kéne, mert megbetegszetek.

- Nem betegszünk meg, ne félts minket ennyire. - nevetett fel. - Néha kell, hogy bepiszkold magad, főleg a gyerekeknek. - fura volt ezt pont az ő szájából hallani, hiszen kiskölyöknek tűnt sokszor ő maga is.

- Nem szóltam. - sóhajtottam. Megindultam a konyha felé és akkor láttam, hogy Sue mosolyogva néz minket.

- Menj utánuk. - mondta kedvesen. - Neked sem kell mindig felnőttnek lenned. Te is szórakozhatsz jól.

- Terhes vagyok, jobban kell figyelnem magamra. - magyaráztam. Sue csak mosolygott.

- Jártam a régi házatokba, minden kényesen tiszta volt. - felvont szemöldökkel néztem rá. - Nem volt élet abban a házban. Hagyd, hogy ezt a házat betöltse az élet. Ne zárkózz be. Nem kell neked is vizesnek lenned, csak nézd meg őket milyen boldogok már azzal is, hogy szórakozhatnak és akkor milyen boldogak lesznek, ha kimész hozzájuk. - kinéztem az ablakon, de a hátsó kertben voltak így nem láttam őket. - Réka nem mert téged hívni, mert úgy érzi, hogy te ilyen gyerekes játékokban nem vagy benne. Jól hiszi. - Sue a konyhaajtóban állt én pedig az ablakon bámulva iszogattam a kávém. - Te vagy a példaképe a kislánynak. Olyan sikeres és erős szeretne lenni, mint te, de egy fokon a hidegszerű viselkedéseddel megrekeszted a kapcsolatotokat. Ne hagyd, hogy elhidegüljetek. - oda jött hozzám és megszorította a kezem egy pillanatra. - Seb küzd az ellen, hogy tőle el ne hidegülj, de egy kisgyerek nem tud. Tanuld ezt meg Rékával mielőtt elhidegülsz tőle és az ikreitekkel is ez lesz. - ránéztem Suera, aki kedvesen rám mosolygott, hogy még véletlen se vegyem kioktatásnak. Nem mondtam semmit, bár tudtam, hogy igaza van. Éreztem, hogy tényleg ezt csinálom.

Felvettem egy pulcsit és kimentem hozzájuk. Réka egy térdig érő csizmában ugrált a pocsolyákba és teli torokból kacagott. Seb éppen Báróval játszott, de fél szeme mindig Rékán volt, aki a három kiskutyával rohangált. Pehely pedig az én lábamnak dörgölőzött és eléggé tiltakozott mikor felvettem és kivittem magammal.

Vacsoráig kint rohangált a két gyerek a kertben. Én az egyik kerti székben ültem és nevetve figyeltem miket művelnek. Pehely a hasamon dorombolt, és mikor az ikrek rugdosni kezdtek mindig felköltözött kicsit a nyakamba. Sue egész nap gondolt ránk, mert nekem pokrócot hozott ki, délfelé pedig szendvicseket meg innivalót. Többször ő is kiült mellém és figyelte a négy kutyát meg a két gyerekeket, ahogy rohangálnak, fogócskáznak, labdáznak.

Nekem végül a konferenciahívás éjjelre maradt, így megvártam, míg Réka elaszik és csak az után mentem fel az irodába és hívtam Guillt. Hajnalba mikor hulla fáradtan mentem be a hálóba muszáj volt megmosolyognom Rékát és Sebet, mert a kislány a felkarját használta párnának és a kézfejét szorongatta. Mosolyogva bújtam oda Seb másik oldalára. Engem is egyből közel vont magához és rögtön el is aludtam.

Szerda kora reggel Sebbel együtt arra ébredtünk fel, hogy Réka ugrál az ágyon.

- Ma van a szülinapom, ma van a szülinapom!!!! - teli torokból skandálta. Megfogtam a kezét és lerántottam magam mellé, és a fejünkre rántottam a takarót.

- Aludj még. - kértem nyögve. Nagyon álmos voltam.

- Anyaaa ne mááár! Kelj feeeel! 5 éves vagyoook!! - a szemeim egyből kinyíltak a döbbenettől és a meglepetéstől. Lerántottam a fejünkről a takarót és Seb is legalább annyira meglepett fejet vágott, mint én vághattam. Egyszer sem kértem, hogy hívjon anyának, és eddig mindig Virágnak hívott. Most először hallottam tőle az anya szót, és a szívem nagyot dobbant. Ő ezt nem nagyon vette észre, mert tovább ugrált az ágyon, míg Seb el nem kapta és fel nem kelt. A vállára dobta Rékát és megindult vele lefelé.

- Bassiiiiiiiiii tegyééééél leeeeeee! - én is mentem utánuk, mert kíváncsi voltam mit csinál vele. Levitte egészen az alagsorig ahol volt egy kisebb medence, hogy Seb itthon is tudjon télen úszkálni. Rékával a kezébe beleugrott a vízbe.

- Szabad felébreszteni a nagyobbat hajnali 6-kor? - kérdezte nevetve mikor feljöttek a vízfelszínre.

- Szabad! - vágta ré Réka nevetgélve.

Egész nap szülinapoztunk. Tortát ettünk, ami iszonyú édes volt, pont ezért finom is, bár sokat nevettünk, mert Tommiék és még jó páran átjöttek, de Tommi nem hagyta Sebet sokat enni belőle, így ment a hadakozás. Sok minden őrültséget kapott Réka, de sok dolognak Seb is legalább annyira örült, mint a kislány, például a rózsaszín játékkonzolnak, amit Kimi nem igazán tudott megmagyarázni, hogy egy 5 éves kislánynak minek. Minden esetre ők jókat játszottak a Barbie megmentős játékkal.