Török 1

Itt a hétvége ala Gooffy :D

Bocsánat az időmérő miatt, de nem úgy néztem az időmérőt, hogy én ezt megírom, hanem csak néztem.. :D Na jó ezt nem tudom elmagyarázni röviden. Bocs érte! Remélem nem haragszotok nagyon.

Ismételten a kommentárok függvényében hozom az újat. ( Ha meglesz a 10-12 komi és nem készültem még el, akkor hozok idézeteket a My Lucky Luseren)

Szeretlek titeket!! :)

Már lassan 1 órája ültem Seb mellett a szobájában. A pénteki F-csatornás teszt nem ment olyan jól, mint kellett volna, ezért 4 órás megbeszélés után úgy határoztunk, hogy jegeljük a témát. Harmadik szabadedzést viszont már Seb nyerte meg. Bizakodva ültem vissza az időmérőre a székembe, és Seb is sokkal jobb kedvel ült be a kocsiba. Végig vezettünk, de az utolsó mért körön a telemetria csökkenni kezdett és Seb is elkezdett komolyabban panaszkodni. A hibát így látatlanba nem találtuk és így kijavítani sem tudtuk ezért elúszott a pole. Ismét. Egyből a mérnökökhöz mentem és összeültünk, hogy megtaláljuk a hibát, hiszen a kocsihoz nem nyúlhatunk csak reggel, de akkor tudni kell már mit kell kijavítani, vagy nem lesz kész a kocsi a rajtra. Láttam, amikor Seb lehajtott fejjel sétál át nyugodtan a boxon. Tudtam, hogy itt baj lesz ezért egyből mentem is utána. Így alakult ki, hogy zárt ajtó mögött ültünk immár 1 órája. Nem akartam megtörni a csendet, amibe Seb beleburkolózott.

Másfél óra után mozdult meg Seb. Egész eddig a térdére könyökölve nézte a kezeit, de most oda nyúlt hozzám és az ölébe húzott, hogy az arcát a mellkasomra fektesse. Az egyik keze a hasamon volt, ami már egy nagyon picit dudorodik, a másik keze pedig a hajammal játszott. Továbbra sem szólalt meg, de már haladásnak éreztem a monoton mozdulat sorokat is.

Két óra után sóhajtott fel rekedten először és egy pillanatra erősebben magához szorított.

- Miért? – kérdezte suttogva. Nem tudtam pontosan mire érti ezért csöndbe maradtam. – Mindig van valami. Nincs tiszta hétvégém.

- Egyszer véget ér a pech széria is. – mondtam pár perc csend után. – Ne add fel! Harcolj, küzdj, ahogy csak bírsz, és kamatozni fog.

- Nem bírom tovább. – rázta a fejét. – Már egyszerűen nem!

- Nem adhatod fel. – simogattam a haját. – Nem most és nem így!

- De vége, nem bírom! Mindig van valami. – szipogta. Úgy éreztem mintha a kisfiam lenne, akinek nem megy a biciklizés és folyton elesik.

- Légy erős. – nyomtam egy puszit a szőke tincsekre. – Muszáj erősnek lenned! Mutasd meg mennyire egybe vagy fejben.

- Nem vagyok egybe. – motyogta. – Széthullottam.

- Ha széthullasz, se mutasd. – simiztem tovább. – Nem az a lényeg, hogy most éppen ki a gyorsabb vagy kinek van több technikai gondja. A lényeg az, hogy a sok harcból idén ki nyeri meg a háborút.

- Még csak 7 versenyen vagyunk túl, de egyszerűen én szétestem. – ölelte át a derekam és a mellemhez nyomta szorosan az arcát. – Mi lesz évvégére?

- Itt vagyok veled és mindig itt leszek. – suttogtam. – Évvégére már az ikrek is veled lesznek. Támogatunk és bárhogy alakul a dolog szeretünk, és ne kelljen emlékeztetnem rá, hogy világszerte mennyien szorítanak érted! Értünk és értük küzdj! Ha kell másokkal vagy a kocsival, de ha összeomlasz, küzdj magaddal szemben is. Ne hagyd, hogy bárki csalódjon, és azt mondja, hogy Webber jobb, mint te, mert ez nem igaz.

- Már így is azt mondják. – mondta rekedtes hangon. Már értettem miért bújt a mellkasomba. Éreztem, ahogy a felsőm beszívja a könnyeit.

- Dehogy mondják! – mosolyodtam el. Tényleg egy kisgyerek most. Egy reményveszett kölyök. – Látják rajtad, hogy küzdesz, harcolsz. Ma is megmutattad, hogy gyorsabb vagy, csak az utolsó etap nem jött ki jól.

- Soha semmi nem jön ki jól. – morogta.

- A versenyen majd megmutatod a világnak, hogy nem véletlen vagy te itt pilóta! – két kezembe zártam az arcát és felemeltem a fejét, hogy a könnytől csillogó kék szemekbe nézhessek. Lágyan nyomtam az ajkaimat az övére, de ő egyből még jobban magához volt és vadul csókolt, mintha ebből a csókból merítene életerőt. Talán így is volt.

Fokozatosan lágyult el a csókja. A végén már csak épphogy összeértek az ajkaink.

- Szeretlek. – suttogta a számba. – Köszönöm. – tette hozzá mikor már elhúzódott. A szemében még mindig ott volt a bánat és a keserűség, de az arca egyetlen izma sem árulta ezt el.

- Menj és nyugtasd meg kint a népet, hogy jól vagy és nem cincáltad szét se magad se a szobád. – simítottam le a könnyei nyomát az arcáról. – Anna írótóra aggódhat Tommival együtt.

- Rendben. – letett a kanapéra majd oda sétált az ajtóba. – Te nem jössz? – vonta össze a szemöldökét.

- Menj nyugodtan. – mosolyogtam rá. – Nekem még úgyis vissza kell mennem a boxba. – teljesen magamra húztam a semleges, de vidám álarcot. Nagyon figyeltem, hogy még a szemem se árulkodjon Sebnek. Bólintott majd kiment az ajtón.

- Ha valaki ül ott fent és figyel, akkor most az egyszer rendezze úgy, hogy Seb simán nyerjen Webber előtt, hogy visszatérjen a régi énje. – néztem fel a plafonra. Elég vicces, hogy nem vagyok hívő mégis felfelé beszélgetek. Talán elég, ha Seb hívő, hiszen neki kell a segítség.

Este 11kor nyúzottan és fejfájósan sétáltam át a home-ba. A büfé már nem üzemelt így megkerültem a pultot és főztem magamnak egy erős kávét, hogy a hotelig el tudjak vezetni elalvás nélkül. Felültem a pultra és a teljesen üres és gyér fényben úszó home-ot néztem. Nappal hatalmas itt a nyüzsi, hiszen ide bárki beülhet, mert egy vendég centrikus csapat vagyunk.

- Gyere kislány vissza viszlek a hotelba. – jött be a nagy ajtón Guill.

- Ne fáradj, most ittam egy kávét vissza tudok vezetni. – ugrottam le a pultról. A magas sarkúmban hangos koppanással értem földet. Kidobtam a papír poharat és elindultam kifelé.

- Biztos menni fog? – kérdezte kétkedve. – Eléggé nyom ez a meleg engem, téged gondolom duplán a babák miatt.

- Tényleg fülledt a levegő és oxigén hiányos, de jól vagyok. – mosolyogtam rá. – És szükségem van arra a 20 perc egyedüllétre.

- Renden. – bólintott. – Ha nem bírod, akkor ne harcolj. Állj meg az út szélén és nyugodtan hívj fel. Érted megyek.

- Köszönöm. – fordultam vissza. Intett és már el is tűnt a kamionok felé. A legtöbb itt dolgozó a kamionokban alszik. Nekem is fent van tartva egy hely, de Seb mai kiborulása után úgy éreztem vissza kell mennem hozzá a hotelba.

Laposakat pislogva, de minden gond nélkül vissza találtam. Jól sejtettem, hogy vissza kell jönnöm, mert Seb ott aludt az egyik puha fotelban.

- Gyere, feküdj inkább az ágyra, ott kényelmesebb. – simiztem meg a vállát. Kinyitotta a szemét és lassan bólintva átcsoszogott a hatalmas francia ágyra.

- Gondoltam megvárlak. – mondta félálomba. – Sokáig elvoltál.

- Tudom, bocsánat. – húztam rá a takarót és nyomtam egy puszit az arcára. Mire kiértem a hálóból már újra aludt. Letusoltam és éppen bebújtam volna Seb mellé az ágyba mikor elkezdett rezegni a telefonom. Visszamentem a nappaliba és felvettem.

- Virág Norton. – mondtam nem épp éber hangon.

- Szia, Niki vagyok. – köszönt bele németül egy lány hang.

- Örvendek. – váltottam németre. – Sajnálom, de nem ugrik be honnan kéne tudnom kit is takar a Niki név. – masszíroztam a halántékom. Még mindig fájt a fejem.

- Sebastian tudni fogja ki vagyok. – mondta magabiztos hangon. – Vele szeretnék beszélni, de csak ezt a számot találtam meg a Red Bull honlapján.

- Jó sok szám van ott fent. – kekeckettem.

- De te biztos, hogy ott vagy ahol Sebastian. – a hanghordozásából ítélve abba a kategóriába tartozott, akiket én ’ Hisztis liba’-ként definiálok.

- Hát most tévedtél, mert Sebastian a hotelben alszik. – még csak nem is hazudtam.

- Megmondanád neki, hogy Niki kereste a közép suliból, és szeretnék vele beszélni, mert osztálytalálkozó lesz? – váltott kedvesebb hangnemre.

- Nem vagyok a titkárnője, de megmondom neki. – morogtam. – Szia. – és letettem. Felírtam egy cetlire az üzenetet meg a számot, amiről hívott. Leszedtem még egy cetlit és ráfirkáltam, hogy a pályán találkozunk, majd oda tettem a párnámra a francia ágyon. Felöltöztem és távoztam a holnapi cuccommal együtt. Lementem a tengerpartra és kiléptem a cipőmből. Mezítláb indultam meg a meleg homokba le a tengerhez. Hajnali kettő is volt már mikor megszólalt a telefonom.

- Hatalmas bajban vagy remélem tudod. – mondta fenyegetően Seb.

- A hotellel szembeni tengerparton vagyok. – mondtam neki anélkül, hogy megkérdeztem volna mi baja. Úgyis tudtam, hogy azon pattog, hogy nem vagyok a hotelben. Köszönés nélkül rakta le.

- 5…4…3… – dőltem hátra a homokba, könyökömre támaszkodva. – 2…

- Miért vagy itt? – hátra hajtottam a fejem, hogy lássam Sebit. – Miért nem alszol?

- Kiment az álom a szememből. – néztem vissza a tengerre. – Te viszont menj vissza aludni. Holnap szükséged lesz az éberségre.

- Gyere te is. – erősködött. – Mi a baj?

- Csak kiment az álom a szememből és nem akartalak felkelteni. – keltem fel a földről. – Menjünk vissza. - indultam meg. Persze volt bajom. Nem a telefonhívás miatt voltam kiakadva, sokkal inkább mostanra volt időm arra, hogy elérje a tudatomat, ugyanaz az állapot, mint amiben Sebi volt délután. Épp úgy mérges és csalódott voltam, mint ő. Én is kiábrándultam picit a Forma1-ből a sok technikai hiba miatt. De a legrosszabb, hogy csalódtam magamban. Nem bírtam elviselni, hogy a kezem alatt ennyi hiba előfordulhat. Nem tudtam ezt megemészteni.

Seb magához ölelt már a francia ágyban fekve és az ölelésében nyugodtam meg annyira, hogy egyből elnyomott az álom.

Másnap megbeszélésről megbeszélésre futkostam Guillel a nyomomban. Még legalább 1 órára szükségem lett volna, hogy úgy érezzem, kész vagyok a versenyre mikor már a rajtrácson álltam. Nem volt rendben ez a nap a csapatnál. Mindenki sokáig dolgozott tegnap és ma össze-vissza kapkodtunk, hogy kész legyen a kocsi. Én az utolsó dolgokat egyeztettem Bennel a rajtrácson állva. A szerelők kétszer ellenőriztek át mindent, hogy a technika nehogy megadja magát. Kiadtam nekik az ultimátumok, hogy a legkisebb baki, ami rájuk vezethető vissza komoly büntetést von maga után most már. Visszamásztam a depó falon a helyemre és onnan figyeltem tovább az eseményeket. Mikor Sebit becsatolták és a rádió is piros lett egyből megnyomtam.

- Nem akarok kakaskodást meglátni a mai futamon. – kezdtem bele. – A cél, hogy ismét 1-2-ben hozzuk be. Előzd meg Hamiltont a rajtnál, és Webbert. Ha meg akarod előzni futam közben Webbert akkor pedig egy egyenesben tedd, hogy ne legyen nagy kockázat, hogy kiütitek egymást.

- Vettem. – mondta, mint egy kiscserkész. – A gázra azért ráléphetek? – kérdezett vissza pimaszul.

- És én a szádban bele léphetek? – kérdeztem rádió forgalom nélkül. Tom mellettem hangosan felnevetett. – Igen, a gázra ráléphetsz. 47 fokos a pálya a levegő pedig 28.

- Minden optimális. – mondtam neki mikor visszaért a rajtrácsra. – Kuplung, gáz, fék. – elkezdtem a tollammal kopogni az előttem lévő pulton és vártam a rajtot.

Amint kialudtak a piros lámpák felbőgtek a motorok és elindult a mezőny. Seb egyből maga mögé utasította Hamiltont és Webber után eredt.

- Jobbról Hamilton! – szóltam Sebnek, aki reagált de már későn. Hamilton bement elé, de ő egyből visszaelőzi. – Balról! – szóltam ismét bele. Bosszúsan néztem, ahogy Hamilton szinte körbe autózza Sebit. – Seb nem! – mondtam nyomatékosan mikor nagyon neccesen akarta megelőzni Hamiltont. – Ne menj már most bele ilyen előzésekbe.

- Megelőzőm! – vágta rá.

- Veszélyes lett volna ott bebújni. – csitítottam. – Kerülj ki a szélárnyékából. – mondtam ellentmondást nem tűrően pár kör után. Szerencsére hallgatott rám így beállt egy normál tempóra.

- Mennyi a hátrányom? – kérdezte a 10. kör körül.

- 2 mp. – válaszoltam. Szerencsére nem akaratoskodott. Közben Alonso megkezdte a boksz kiállásokat. Nem nagyon voltam se én se Seb beszédes kedvünkben és nem is igazán volt mondanivalóm neki, hiszen egy normális tempót autózott Hamilton és Button közt.

- Kezdek komolyabban tapadást veszteni. – mondta Seb semleges hangon.

- Gyere be a boxba. – reagáltam le. Figyeltem, ahogy kijön majd a monitort lestem, hogy hova ér vissza. – 5. vagy, de a következő körben Webber is kijön. – ismét csendbe figyeltem a futamot.

- Webber és Hamilton is kijött a boxba. – szóltam Sebinek. – Nyomd, és be tudsz Hamilton elé jönni. – mondtam gyors felszámolás után. – Elrontják Hamilton box kiállását! Megvan a 2. hely! – mondtam Sebnek örömmel.

- Megtudom fogni Webbert? – kérdezte izgatottam. Ránéztem Christianra majd megnyomtam a PIT gombot.

- Mennyire engedhetjük össze őket? – érdeklődtem. Ezt csak azok hallották, akik körülöttem ülnek.

- Ne akadjanak össze. – nézett rám Christian. – Ha tisztán megtudja Sebastian előzni Markot, akkor áldásom rá. De ne akadjanak össze. Helyet hagyjanak egymásnak. – nézett Ciaron felé is.

- Hajrá, előzd meg, de vigyázz, hogy ne essetek ki! – adtam tovább az infót. – Hamilton nagyon a közeledben van. – jegyeztem meg.

- Már mellettem van. – szólt vissza Seb. Néztem a monitoron, ahogy Seb nem hagyja, hogy megelőzze, és Hamilton le is csúszik az ívről.

- Ezt megúsztad. – sóhajtottam. – Kapcsolj nagyobb tempóra. – szóltam rá.

- 0,9 másodpercre vagy Webbertől és lekörözések jönnek. – a monitoron rengeteg kis pötty ment körbe-körbe a pálya rajzon. Furcsa érzésem volt. Nem esett jól ott ülni a meleg fülledt levegőn és versenymérnökösdit játszani. Lement két kör és éreztem, hogy fehéredek el. Tommi, mint mindig most is mellettem állt behúzódva a fejünk fölött lévő tető alá. Rám nézett majd hatalmas sóhajjal elém rakott egy üveg vizet.

- Szólhatsz Sebnek is, hogy igyon. – tette hozzá szúrósan. Összefont karral állt mellettem, míg meg nem ittam a kisüveg vizet.

- Seb folyamatosan vegyél magadhoz folyadékot. – mondtam a rádióba. Nem válaszolt, de biztos, hogy morgott a bukó alatt.

- 10-15 perc múlva eső! – hallottam meg a hátsó mérnököktől.

- Seb jön az eső 10-15 perc múlva. – adtam tovább az infót.

- Milyen erősségű lesz? – kérdezett vissza.

- Nem túl intenzív. – néztem rá az időjárás jelentő monitorra. – Tiéd a leggyorsabb kör, 1:30.8-al.

- Megfogom Webbert. – mondta magabiztosan. Nem szóltam semmit. Figyeltem a monitorokat.

- Minden rendben működik? – kérdeztem a boxtól.

- Minden rendben. – csekkoltak vissza. Kezdtem izgulni, hogy végig tudja csinálni a versenyt. Christian arcán is a totális aggodalom és izgalom keveredett.

- Felettünk vannak a felhők! – nézett ki Tom aggodalmasan.

- Miért gondolod, hogy ennyire gond lenne, ha esne? – értetlenkedtem. – Nem féltem Sebet az esőbe.

- Ezzel egyedül vagy. – nézett rám Tommi a másik oldalról. Inkább visszafordultam a monitorok felé.

- Dupla sárga a hátsó egyenesbe, mert Trulli megállt a pálya szélén. – figyelmeztettem Sebit. Tom ismét kihajolt és ráncolta a homlokát.

- Csöpög. – nézett rám.

- Hagyd abba az aggodalmaskodást, mert feldühítesz vele. – szóltam rá.

- Seb a célegyenesbe csöpög az eső, máshol is így van? – érdeklődtem.

- Máshol nem. – kaptam meg pár kanyarral később a választ.

- Fél másodpercre van tőled Hamilton. - figyelmeztettem.

- Látom. – vágta rá morcosan.

- Webbernek vissza kellett vennie, hogy végig legyen üzemanyaga. – informáltam Sebit amint megláttam a hírtelen visszaesést Webbernél.

- Vettelnek van még egy plusz köre. – mondta a hátsó traktusú mérnök gárda.

- Egy köröd van megfogni Webbert, utána neked is vissza kell venni. – mondtam neki. – Fair play és hagyj helyet, ne üsd ki. – figyelmeztettem. Christian elkezdett dobolni a lábával és a kezével is. Ránéztem.

- Megnyugodnál? – kérdeztem.

- Nem. – rám se nézett. Mikor az időkön és a monitoron is láttam, hogy Seb nagyon közel van Webberhez én is elkezdtem komolyabban izgulni érte és aggódni.

- Ne csinálj olyan menővert, ami veszélyes. – szóltam rá még egyszer. – Az egyenesbe próbáld meg. – adtam tippet. Amint elérkezett az egyenes Seb megkezdte az előzést. Kiment Webber mellé és már több mint fél autó hosszal előrébb volt, mikor elindult az ideális ívre. Csak annyit láttam a monitoron, hogy Seb a másik irányba rántja a kormányt és oldalt csúszik. Egyből rátenyereltem a rádióra, de Seb megelőzött.

- Webber nem hagyott helyet! – ordította bele a rádióba.

- Hátsó defekted van. – szóltam neki, mikor láttam a jobb hátsó kerék hírtelen értékcsökkenését. Remegtem a dühtől. Pillanat alatt öntötte el az agyamat. Végig néztem az ismétlést, és igaza volt Sebnek. Webber nem hagyott helyet. Én a fejem fogtam, Tommi a homlokát a hideg vasszerkezethez nyomta. Tom pedig a pulton feküdt. Ránéztem Christianra, aki iszonyat ideges volt láthatóan. Adrian arcán pedig a csalódottság kapott szerepet. A sokadik vissza játszásban látni lehetett, hogy Seb először kézfenntartással elégedetlenkedik Webber miatt majd miután kiszállt már azt mutogatja, hogy Webber nem normális. Egyet kellett értenem vele. Tommi elindult lefelé, hogy beérjen a home-ba mire Seb is oda ér. Én maradtam a helyemen egyelőre.

- Most már látványosan is utálkozhatunk? – kérdezte Ben rádión.

- Teljesen nyugodtan. – morogtam. Rásandítottam Ciaronra aki bosszús fejet vágott, de mellette elégedett is volt. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy leveszem a fülest és hozzá vágom. Pillanatnyilag a legszebb hang a fülemnek Ciaron vagy Webber fején csattanó tárgy hangja lenne. Mély levegőt vettem, hogy megnyugtassam magam, de nem igazán jött össze. Mikor megláttam, hogy Seb Annaval és egy másik Red Bullos sajtóssal a nyomában megy be a szobájába felkeltem, de Christian egyből felém fordult.

- Itt maradsz. – az arcán még mindig a totális idegesség látszott.

- Itt nincs már rám szükség. – kötekedtem.

- Azt mondtam itt maradsz. – emelte fel a hangját. – Ciaronnal együtt épp annyira bűnösek vagytok, mint a két pilóta, szóval itt maradsz. – mint egy durcás kislány úgy ültem vissza a székembe.

Figyeltem, ahogy a Toro Rossoval leggyorsabb köröket fut Jaime, majd Webber is fut egy gyors kört. Aztán láttam, ahogy Seb már átöltözve nyilatkozik a hatalmas tömegnek, akik szinte fellökik. Én simán belerúgtam volna párat a tömegbe, hátha valakit eltalálok, de ő csak fellépett a lépcsőre Anna terelgetésére.

Közben a két McLaren is egymást kóstolgatta.

- Ha kiütik egymást, röhögni fogok. – közöltem Tommal. Döbbenten nézett rám. – Mi van? Már megtehetem, hogy kárörvendő vagyok. Így is- úgyis kirúgnak, ha Sebit találják bűnösnek. – rántottam meg a vállam.

- Miért tennének ilyet? – értetlenkedett.

- Mert próbaidőn vagyok. – nevettem fel keserűen.

- Nem Seb volt a hibás. Webber nem hagyott helyet. – nézett vissza a monitorra. – A McLarenesek miért tudnak tisztelettel bánni egymással?

- Mert egyik sem Webber. – morogtam elég hangosan ahhoz, hogy Christian a nagy zajban is meghallja. Nagyon csúnyán nézett rám míg Ciaron kárörvendően. Ezek után csöndbe maradtam. Az utolsó körök alatt ért oda hozzánk Seb. Először oda ment Christianhoz és Adrianhoz, majd ahogy jött el felém mindenki megveregette a vállát.

- Nem hagyott helyet nekem. – mondta amint oda ért hozzám. Lehúzta a fejemről a fülest és közelebb hajolt. – Már régen ki kellett volna húzódnia, hogy eltudjon fordulni.

- Tehát, téged tessékelt le a pályáról? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- Nem figyelt rám. – húzta fel az orrát. Az arca megviselt volt, a kezei vörösek. Valószínűleg a szoba berendezése bánta a kiesést. – Már rég előtte voltam, nem hagyott elég helyet. Nem számítottam rá, hogy ott lesz.

- Sajtónak mit mondtál? – érdeklődtem. Nem mondtam el véleményem, mert azt Christiannak tartogattam. Mindegy volt, mert olyan hangszínnel akartam mind ezt elmondani Christiannak, hogy az egész paddock hallani fogja.

- Amit Anna mondott. – morgott. Csak bólintottam és megöleltem.

A díjátadó alatt Seb beszélt Christiannal, majd engem meg se várva távozott a pályáról Tommival. Tudtam, hogy Tommi egy percre sem fogja magára hagyni, míg én oda nem érek. Megvártam, míg megszólal a telefon és Christian magához hívat. Egyszerre értünk oda Ciaronnal. Bunkó mód besétált előttem az ajtón.

- Ti vagytok felelősek a pilótákért. – kezdett bele. – Mindkét pilóta más álláspont van. Gondolom ti is csak egymásra mutogatnátok.

- Egy bűnös csak ne mutogasson rám. – horkantott Ciaron. Ökölbe szorult a kezem.

- Kuss. – förmedtem rá. – Senki nem kérdezte a véleményed. Te csak egy mocskos áruló vagy.

- Pofádat fogd be! – kapta el a kezem. Bennem egyből felment teljesen a pumpa és orrba vágom, ha Christian nem kapja el a kezem.

- Mind a ketten nyugodjatok meg. – ordított.

- Mark nem hagyott helyet Sebastiannak, és már rég ki kellett volna húzódnia, ha megkezdje a kanyart. – intette le Ciaront. – Mindazon által nem Markot vonom felelősségre, hanem téged. – nézett Ciaronra. – Míg Virág többször is figyelmeztette Sebastinat, hogy sportszerű legyen te egyszer sem Markot. Végig hajtottad, árkon-bokron át.

- Mégis Seb esett ki! – dühöngtem. – Te rohadék. - köptem a szavakat ordítva. Teljesen elborult az agyam.

- Virág fékezd magad! – szólt rám Christian.

- Nem fékezem magam! – vágtam rá. – Minden rendben volt és simán 1-2 meglett volna, ha ez a mocskos, aljadék, senki vissza fogja a pincsi kutyáját! – ordítottam még mindig.

- Hagyd el az irodát! – ordított Christian.

- Kit nevezel te mocskos aljadéknak te kis ribanc? – nézett rám Ciaron. Felém kapott, de még időben léptem arrébb. – Vigyázz, mert úgy végzed, mint a kis barátnőd! – ordított velem Ciaron tovább. Erre a mondatra ördögien elmosolyodtam.

- Te kezed is jó alaposan benne volt Eva bántalmazásában! Te mocsok! – ordítottam vissza. Christian teljesen megdöbbenten nézett először rám majd Ciaronra.

- Virág hagyd el az irodát! – mutatott az ajtó felé. – Most! – ordított ismét. Kihúztam magam és úgy távoztam. A szerelő gárda 90%-a az ajtó előtt álldogált.

- Húzzatok dolgozni! – förmedtem rájuk. Kitrappoltam a pálya területéről és beültem a kocsimba. Tövig nyomtam a gázt a hotelig. A folyosó elején hallottam már, hogy dühöng Seb. Ahogy beléptem az ajtón Tommi arcán megkönnyebbültséget láttam. Egyből kislisszolt az ajtón. Seb zihált a dühtől.

- Megnyugszol? – kérdeztem halkan.

- Nem! – ordított ő is. Nagyon nem volt türelmem és kedvem az újabb ordítozáshoz. Az úton valamennyire megnyugodtam így ment a minimális gondolkodás. Oda mentem Sebhez és magamhoz rántottam és amennyi szenvedélyt bele lehet egy csókba sűríteni azt megtettem. A következő, amit érzékeltem az a hátamnak ütődő fal volt.

Ha máshogy nem tud az ember megnyugodni, hát alakítsa át másféle túlcsordult érzelemmé a dolgot, amit tud kezelni. Soha nem tudtam Seb dühét kezelni, míg a vágyát, szenvedélyét annál inkább. A kettő között pedig gyenge a határ. Főleg nála.

Órák múlva rettenetesen zihálva feküdtem a hatalmas francia ágyon keresztbe Seb mellett. Jobb az orgazmustól zihálni, mint a dühtől. Ha Ciaron tudná, hogy neki hála egy jót szeretkeztünk valószínűleg öngyilkos lenne. Azt hiszem, felhívom és elmesélem neki.

Monaco- Török 4

Mindenkinél jobban megérdemlitek, hogy foglalkozzak veletek annyit mindenképpen, hogy tovább írom a ficceket. Köszönöm a kedves szavakat és a bátorítást! :) Szeretlek titeket!

Szombat reggel persze korán kellett kelni, hogy késő délután el tudjunk indulni Sebiékhez. Bementem a tárgyalóba ahol csak páran ültek.

- Meg kell oldani, hogy megbízható legyen a kocsi. – kelt fel Christian mikor mindenki megérkezett. – Nincs baj a sebességünkkel, csak megbízhatatlan az egész csomag. – nézett végig rajtunk.

Pár pillanat csönd követte a mondatait majd hírtelen kitört belőlem a nevetés és többen csatlakoztak hozzám. Én komolyan gondoltam, hogy poénkodik.

- Nem hiszed azt, hogy ez a mai nap folyamán megoldódhat, ugye? – kérdeztem még mindiga könnyeimet törölgetve a nevetéstől. Christian arca rezzenéstelen volt. – Ugye nem? – tátottam el a számat. Lassan bólintott, amire mindenki döbbent arcot vágott.

Eléggé feldúlt fejet vághattam mikor kimentem, mert Eva elkapta a kezem.

- Mi volt bent? – kérdezte komoly fejjel.

- Addig röhögtünk a főnök viccén, amíg megértettük, hogy az a mai feladat. – húztam el a számat és elsétáltam mellette.

Mindössze 3 óra telt el, de én éppen csapkodva pakoltam össze a mappákat az asztalomon.

- Mit képzel, mi ez itt, minden gondot megoldó osztag? – dohogtam. – Azt hiszi csettint és a gondot pár egyszerű számítással meg lehet oldani? Mégis mit képzel magáról? – csaptam be a szekrény ajtaját.

- Mikor voltál utoljára templomba? – kérdezte váratlanul Guill.

- Ez miért fontos? – akadtam meg a mozdulatban.

- Hidd el segítene ha gyónnál egyet. – mosolygott rám. – Nem lennél ennyire feszült.

- A templom egy hely, ahol olyan emberek prédikálnak a mennyországról, akik még nem jártak ott, olyanoknak, akik soha sem fognak eljutni oda. – néztem rá. – Csak azért mert Seb hívő nekem nem kell annak lennem. Nincs bajom a keresztényekkel, meg semmilyen vallással, de én a tudományban hiszek, és nincs tudományos alapja, hogy valaki tényleg van ott és figyel. – fejeztem be a pakolást.

- Ezért mondják, hogy hittel fordulj Isten felé. – mosolygott.

- Fordulok én bárhogy ha megmutatod hol van. – vontam vállat. – Olyan nincs, hogy valaki tiszta lenne, mint a hó. Gondolj csak bele, hogy már a megszületéssel is jól megkínzod az anyukád. – néztem bosszúsan a pocakomra. Ikreket szülni? Megverem Sebet!

- Szóval szerinted nincs jó és rossz? – kerekedett el a szeme.

- Nincs. – vontam vállat. – Ha most oda megyek és megütlek az nekem jó, mert levezetem a feszültséget, de neked rossz, mert fáj. Mindig minden nézőpont kérdése.

- Az, hogy Seb VB lesz az mindenhogy jó neked. – mosolygott. – Mindig a saját szempontod és a szeretteid szempontja a fontos.

- Ha Seb VB lesz az mérnöki szempontból tényleg jó. – mosolyogtam. – De gondolj csak bele, ki fogja hallgatni az egoizmusát? Én, és nekem kell a földre is visszarángatni. Na, akkor mennyire is jó? – fontam össze a kezem.

- Pesszimista vagy. – sóhajtott.

- A pesszimista a sötétséget látja az alagútban. Az optimista a fényeket az alagút végén. A realista a vonat közelgő lámpáit. A mozdonyvezető meg három idiótát… - mondtam vigyorogva. – Én inkább vagyok a mozdonyvezető.

- Az nem lehetsz, ember vagy mint bárki más! – kelt fel a kanapéról.

- Ember? – játszottam a meglepett arcot. – Ezt meséld el Christiannak, hátha akkor nem egy precíz hibátlan gépnek lát!

- Nem lát annak. – csóválta a fejét. – Még a gép is tévedhet, de te nem! – nevetett.

- Nem vicces. – morogtam. – Nem szeretek tévedni, és akkor mi van? – játszottam a sértődöttet.

- Nem szeretsz tévedni? – tárta szét a karját. – Te a tévedés szót se ismered! Ha mégis előfordul, akkor pedig simán kimagyarázod magad.

- Szóval azt mondod nem vállalom a tetteim esetleges következményeit? – tettem csípőre a kezem és épp megtudtam állni, hogy ne toppantsak egyet.

- Vállalod. – tartotta maga elé a tenyerét. – Nagyon is, mégis meg tudod magyarázni miért hibáztál.

- Ebből jól már nem jössz ki. – szólalt meg az ajtóban Seb vigyorogva.

- Töröld le a vigyort a képedről, mert ikrekkel vagyok várandós, és azt még nem vertem le rajtad! – mutattam rá fenyegetve. – A szülésről nem is beszélve. – tettem hozzá morogva.

- Ma egy picit mintha agresszív lennél. – mondta még mindig vigyorogva.

- Én agresszív? – lepődtem meg. – Megüsselek? – kérdeztem viccelődve. – Ez is a kölykeid miatt van.

- Az én kölykeim? – kérdezte az ajtónak dőlve. – Egyelőre te cipeled őket.

- Amit csúnyán le is verek egyszer rajtad. – morogtam. Hátat fordítottam nekik és kinéztem a hatalmas ablakokon. Még mindig nem kaptam vissza az irodám és ez bosszantott.

- Mi a baj? – ölelt át hátulról Seb.

- Félek a jövőtől. – sóhajtottam. Jó volt a karajaiban lenni.

- Megnyugtat, ha azt mondom, hogy picit én is? – támasztotta az állát a fejem búbjára.

- Nem, és ha lehet ne éreztesd milyen pici vagyok. – nem szerettem törékenynek tűnni.

- Most pár percre engedd el magad. – simította végig a kezeimet. – Hagyd, had hulljon le a kemény csaj maszk. Nem kell az most ide, ketten vagyunk.

- Nem csak maszk. – motyogtam, de közben egyre jobban elöltött a félelem és a kétely.

- Hát persze… - monda lágyan és a vállamnál fogva megfordított és a mellkasához húzott.

- Bocs, hogy zavarok, gondoltam elviszem Virágot egyet sütizni. – vigyorgott Kimi az ajtóba.

- Ennyire unatkozol otthon? – pacsizott le vele Seb.

- Tárgyalni jöttem. – vont vállat lazán. – Gyere kislány annyi sütit eszel, amennyi jól esik és én fizetem.

- Nem sokáig vagy akkor már milliárdos. – vigyorogtam gonoszan. A város legelőkelőbb cukrászdájába mentünk. Szerettem olyanok előtt édességet enni, akiknek vigyázni kellet a súlyukra. Bár Kimi jól megpakolt sütis tányérját elnézve, nem nagyon érdekelte a dolog.

- Mit akarsz? – kérdeztem két falat közt.

- Honnan sejted, hogy akarok bármit is? – pislogott ártatlanul.

- Sütizni hoztál. – mutattam a tányéromra. – Legutóbb akkor hoztál sütizni, mikor segítség kellett, hogy a Rallyban a Red Bull, mint főtámogató átvegyen.

- Most tárgyaltam a fejesekkel a jövő évvel kapcsolatban. – jelent meg az arcán a gondterheltség ráncai. Már ő sem volt a régi.

- Jössz Webber helyére? – érdeklődtem a kék szemeit fürkészve.

- Jönnék. – bólintott. – De te is tudod, hogy ez mikkel járna. – sóhajtott. – Én nem akarom Ciaront versenymérnöknek. Te elmész szülésire jövőre és Guill ül be a helyedre, így őt sem tudom kérni.

- Nem megyek szülésire. – vigyorodtam el. – Ki mondta neked azt a marhaságot, hogy kihagyok egy évet? – ráncolta a szemöldököm.

- Hát, valakinek otthon kell maradni a kicsikkel, nem? – lepődött meg.

- Mire nem jó a nagymama meg a nagypapa? – vigyorogtam. – Egyébként pedig, addigra már simán hurcolhatom őket magammal.

- Ausztráliába? – nevetett. – Ezt Sebassal már közölted?

- Nem, ajánlom, hogy legyen neki egyértelmű. – néztem rá bosszúsan.

- Tudod, hogy szeretlek akárcsak a húgom lennél. – mondta komoly ábrázattal. – De maradsz otthon legalább az Európai futamokig.

- Te csak ne mond meg mit csináljak! – mutattam rá a villámmal. – Te magad vagy az élő példa arra, hogy hülyéknek áll a világ!

- De te nem vagy hülye. – csóválta a fejét. – Mindegy. – vont vállat végül. – Nem kérdés, hogy a keresztapa én leszek. – pislogott rám kiskutya szemekkel.

- Nem bírom a kékszemű embereket. – morogtam. Pár pillanatig csak nézett rám majd hahotába tört ki. – Ne nevess!

- Sebas is kék szemű. – törölgette meg a szemét színpadiasan.

- Utálom is most épp. – bólintottam.

- Mert felcsinált? – vigyorgott. Morcosan bólintottam. – Kétlem, hogy megerőszakolt volna. – vigyorodott el féloldalasan. – Sokkal inkább tudom elképzelni, hogy te provokáltad ki a szexet.

- Kuss. – mutattam rá.

- Te provokáltad ki! – nevetett. – Legalább valami izgi helyen csináltátok? – dőlt előre, hogy jobban lássa a reakciómat.

- Mondom kuss! – csaptam a kezére. Ő még nem látta az ajtón belépő Csiszit.

- Biztos, hogy vadmacska vagy az ágyban. – kacarászott, ami tőle eleve szokatlan volt józanul.

- Fogd már be. – szűrtem a fogaim közt és figyelmeztetőn rávillantottam a szemeimet.

- Te nem szoktál ennyire szégyenlős lenni! – ráncolta a homlokát. – Szóval valami nagyon extrém dolog volt! - ütötte tovább a vasat. Megfogtam a villám és diszkréten a combjába szúrtam, mert közbe oda csúszott mellém. Megugrott a hírtelen fájdalomtól és végre hajlandó volt abba hagyni a viccelődést, de már késő volt. Felhívta a figyelmet ránk.

- Nocsak, nocsak! – jött oda hozzánk Csiszi. – Megcsalod a nagy szerelmed?

- Nem vagy szimpi Kölyök. – mondta Jégember stílusba Kimi. Talán rájött ki az, talán Seb mesélt neki. Nem lepődnék meg rajta.

- Bocs, a nőket szeretem. – vigyorgott Kimire, aki nagyon lassan kelt fel az asztaltól. Fenyegetően lassan, ami azért az ő testfelépítéséből kiindulva tényleg ijesztő volt. A kék szemei szikráztak.

- Még mielőtt olyat teszek, amit megbánni nem fogok, húzz el innen. – vetette oda Csiszinek.

- Kétlem, hogy jogod van megmondani, hol lehetek és hol nem. – belekapaszkodtam Kimi kezébe, aki szerencsére vette a lapot, és felsegített az asztaltól és a pulthoz mentünk fizetni. Muszáj volt elmennem Csiszi mellett, mert máshogy nem jutok ki a sarok kanapéról.

- Beszélni szeretnék veled. – nézett rám segélykérően.

- A lehetőségedet eljátszottad. – húztam ki a kezem a szorításból és Kimi után indultam.

- Kérlek. – suttogta fájdalmasan. Visszafordultam, hogy lássam az arcát. – Az anyám ide jön. Apám elmondta neki, hogy rád nyomultam.

- Nem az én dolgom. – fordultam vissza Kimi felé, aki éppen rendezte a számlát.

- De a te dolgod is, mert miattad jött ide. – szólt utánam. – Beszélni akar veled.

- Azt se tudja, ki vagyok, és hol dolgozom. – mondtam hátra se nézve és kisétáltam az ajtón.

- Vár rád a gyárban! – kiabált utánam Csiszi. Erre persze megtorpantam és hátra néztem rá. Úgy állt ott, mint egy remény vesztett kiskutya. Éreztem, ahogy Kimi picit erélyesen kitol a cukrászdából.

- Menjünk el valahova, Christian vagy Eva úgyis lerázza a nőt. – ült be a vezető ülésre.

- Nem. – ültem be mennél. – Vigyél vissza a gyárba, kérlek. – mosolyogtam rá. Elhúzta a száját, de visszavitt. Ahogy megállt a főbejárat előtt már láttam is a tűsarkúban topogó, dekoltált műnőt. Kiszálltam a kocsiból, és Kimi is egyből kipattant, de már a Jégember maszkja volt rajta, ahogy az én arcom kis kifejezéstelen volt.

- Virág Norton, miben segíthetek? – léptem oda hozzá.

- Csiszi anyukája. – rázta meg a kezem. A műkörmei megkarcoltak.

- Jöjjön be az irodámban, ott tudunk nyugodtan beszélgetni. – mutattam az épület felé. Bólintott és elindult befelé. Úgy rázta magát mintha rohama lenne.

Pontosan másfél órát vett el az életemből az, hogy műmosollyal az arcomon bólogattam. Csiszi anyukája minimális levegő vétellel annyit tudott beszélni, hogy rekord kísérletnek simán beillene. Azt ecsetelte Csiszi milyen jóra való fiú, és ne haragudjak rá, és családra. 5 perc után adtam fel a harcot, hogy elmondjam, mennyire nem érdekel, hogy Csiszi milyen. Másfél óra után Guill megszánt és bejött azzal a mondattal, hogy nagyon fontos dologban kéne segítenem.

- És mi az a nagyon fontos dolog? – dőltem hátra a székbe miután Csiszi anyukája elhagyta az irodát.

- Nincs máshol ilyen kényelmes kanapé. – dobta le magát. – Elintéztessem, hogy távoltartásit adjanak? – rakta fel a lábát.

- Ismersz jó ügyvédet? –kaptam fel a fejem. – A lábad szed le! Ezt is eddig csak Kimi merte megpróbálni. – vigyorogtam.

- A feleségem válóperes ügyvéd. – mosolygott.

- Guill tudod, hogy mennyire imádlak. – pislogtam szépen.

- Még férjhez se mentél, de válni akarsz? – nevetett. – Sebastian valamit elronthatott.

- Nem nekem kéne. – nevettem. – Az egyik kedves barátom válni szeretne és engem kért meg, hogy találjak neki egy megbízható és jó ügyvédet.

- Kimi végre válik? – kikerekedtek a szemeim. – Ne nézz így, csak rá használod a ’kedves barátom’ jelzőt. Mond meg neki hívja fel ezt a számot. – firkált le egy mobilszámot az előttem lévő lapra. – Mondja nyugodtan meg, hogy én küldtem.

- Köszönöm. – mosolyogtam. – Megyek és meg is keresem. – az ajtóba állva fordultam vissza, de csak a szám kinyitásáig jutottam.

- Szimulátor szoba. – vigyorgott. – Sebastiannal egész napra lefoglalózták.

- Honnan tudod? – lepődtem meg.

- Én ordítottam helyetted Ciaronnal, hogy fogja vissza magát és a pilótáját. – vont vállat.

- Ciaron… - morogtam. – Jó hogy említed. Vele még lesz pár köröm.

- El kell érni, hogy felmondjon, vagy ne kapjon szerződést a továbbiakban. – bólintott Guill. – Akkor visszajövök melléd.

- Elérem. – bólintottam, majd kimentem az ajtón. Épp becsuktam az ajtót mikor megszólalt a telefonom.

- Virág Norton. – vettem fel.

- Jó napot, Attila Tamási vagyok. – szólt bele valaki magyarul.

- Örvendek, miben segíthetek? – érdeklődtem miközben lassan sétáltam a szimulátor szoba felé.

- Szeretnénk egy kampányt elindítani, ami a globális éhezés ellen harcol. – mondta egy szuszra. – Mivel Ön járja a világot, és komoly ismertsége van úgy gondoltuk, lehetne Ön az első arca ennek a kampánynak.

- Pontosan miből állna ez a kampány? – kérdetem, de fejben már el is döntöttem, hogy vállalom. Mindig is szívfájdalmat okozott az, ha arról hallok, hogy mások milyen rossz körülmények közt élnek. Mikor nem hallasz róla könnyebb megfeledkezni róla.

- Reklámokat, plakátokat és minél több sztárt be kéne vonni ebbe. – magyarázta. – Magyarországon a Bad Boyz már csatlakozott és Önnel együtt kezdenék meg a kampányolást.

- Miről szólna a kampány? Pénzgyűjtés? – ráncoltam a homlokom.

- Igen. – mondta felszabadultabban. Talán érezte, hogy benne vagyok a dologban. – Sztárokat kéne rávenni, hogy pár holmijukat, ereklyéiket árverésre bocsássák, vagy aláírt dolgokat.

- Ez könnyen megoldható. – vigyorogtam el.

- Mikor tudnánk találkozni és mindent megbeszélni? – hallani lehetett a hangjába a lelkesedést.

- Hétfőn utazom Magyarországra, akkor tudunk találkozni. – gondolkodtam el. – Kérem a sajtó anyagot küldje majd át a Red Bull sajtórészlegének.

- Még ma átfaxolom. – mondta buzgón. Elköszöntük és letettük, én pedig meg érkeztem a szimulátorhoz.

- Próbáld meg nagyobb gázzal, és maradj a féken egy kicsit. – hallottam meg Kimi hangját. Megálltam az ajtóba és figyeltem, ahogy Kimi az irányító mögött áll és osztja a tanácsokat Sebinek aki a szimulátorban ült. Oda mentem lábujjhegyen Kimihez, hogy ne hallja meg Sebi a magas sarkúm kopogását.

- Tessék, Guill felesége válóperes ügyvéd. – nyújtottam át a telefonszámot.

- Diszkrét? – kérdezte suttogva Kimi.

- Egy volt versenymérnök felesége. – mosolyodtam el. – Persze, hogy diszkrét.

- Köszönöm. – mosolyodott el boldogan. Ritka mosoly volt ez Kimi arcán így mindennél jobban örültem ennek a mosolynak.

- Jó lenne végre megverni Webbert. – néztem a szimulátorra.

- Megmutattam neki hol és hogyan fordulok. – magyarázta. – Adom neki a tanácsokat én, hogyan csináltam. Az ő tudásával együtt talán ér valamit.

- Az F-csatorna is ott lesz már, csak még nem tudjuk melyik pilótánk kocsiján. – mondtam elgondolkodva. – Megyek és beszélek is Christiannal. – hagytam őket ott, bár Sebnek fogalma sem volt, hogy ott voltam, mert háttal ült a bejáratnak és bele volt mélyedve a pálya vonalvezetésébe.

Bementem Christianhoz, és megjegyeztem neki, hogy nekem több munkám van benne az F-csatornában, mint Ciaronnak, és Sebi sokkal inkább alkalmazkodóbb, mint Webber, így miénk lett az F-csatorna tesztelési lehetősége.

- Hallom meggyőzted a főnököt, hogy mi tesztelhessük a csatornát. – vigyorgott Guill az irodába ülve.

- Miért tudsz mindent egyből? Hogy csinálod? – ráncoltam a szemöldököm. Lazán megrántotta csak a vállát.

- Változott a nézeted az F-csatornáról? – kérdezte kíváncsian.

- Nem. – sóhajtottam. – Továbbra is veszélyesnek és marhaságnak tartom. – ültem le a székembe.

- Akkor miért harcoltad ki, hogy Sebastian vigye elsőnek ezt a veszélyt? – értetlenkedett.

- Mert ha beválik, akkor a másik pilóta is megkapja, de az, aki tesztelte már ismeri annyira, hogy simábban tudja alkalmazni. – könyököltem az asztalra. – Inkább pénteken törje össze Seb a kocsit, mint szombaton.

- Igazad van. – bólintott. – De Sebastiannak új kasznija is lesz. Elnevezte már? – kérdezte vigyorogva.

- Még nem is tudja szerintem. – vontam vállat. – Majd ha kész lesz szólok neki, vagy majd Ben szól neki. – nyújtózkodtam. Mire visszaigazgattam az ingem a helyére kivágódott az iroda ajtaja és Ciaron trappolt be rajta.

- Miben segíthetek? – kérdeztem bájosan mosolyogva.

- Eloroztad előlünk a tesztelési lehetőséget! – csapott le az asztalomra.

- Ebben az irodában csak én csapkodhatok, menj és csapkodj a tiédben! – keltem fel a székből. – Nem oroztam el előletek, csak elmondtam az álláspontomat a Főnöknek.

- Könnyű úgy benyalni magad a főnöknek, ha kivillantod a cickóidat! – csapott ismét az asztalomra.

- Még mindig itt tartasz? – néztem rá lesajnálóan. – Még ha így is csinálnám is több lennék nálad. Én nem hagytam volna, hogy bárki kémkedjen a csapatnál és bántsanak egy csapattagot. De nem úszod meg ennyivel! Nem bizony! Valahogy rád bizonyítom, hogy benne volt a kezed és rúgjanak végre ki innen!

- Nem tudod bebizonyítani. – vigyorgott perverz elégedettséggel.

- Én erre nem vennék mérget. – szedtem elő a dobozt, ami a késeket és a pisztolyt rejtette. – Milyen érdekes, hogy éppen ilyen késsel szúrták hasba Evat. – nyitottam ki, de gyorsan vissza is csaptam mikor oda kapott érte. Teljesen elfehéredett.

- Nem mersz feldobni. – remegett meg az ökle az asztallapon.

- Nem-e? – vigyorogtam most én elégedetten. Nem voltam biztos az igazamban egészen eddig.

- Tiétek a teszt lehetőség. – húzta ki magát. – A pályán eldől ki a jobb.

- Ez már tavaly eldőlt. – szóltam utána. – Sebnek sérült volt a kocsija, amit nem igazán értek, hogy lehetséges, hiszen a szerelőim mindig átnézik! – játszottam az elgondolkodót. – Bizonyára valaki babrált vele. – néztem rá szúrósan. Fél pillanat alatt vette fel a hulla fehérséget az arca.

- Miért tenne bárki is ilyet? – szólt bele Guill, de az ő arcán büszkeség volt és utálat Ciaron felé.

- Talán az irigység miatt. – ütögettem az ujjam a számhoz. – Vagy azért, hogy az ő versenyzője jobb legyen. – néztem jelentőségteljesen Ciaronra.

- Nem tudod bizonyítani. – vetette oda és kisétált az ajtón.

- A box be van kamerázva tavaly óta! – kiabáltam utána. A lépései hangja elhalt egy pillanatra majd tovább indult.

- Kamerák? – ráncolta Guill a homlokát.

- Blöff. – rántottam meg a vállam.

Már 20 perce az Esti Showder sminkszobájában ültem és vártam, hogy én következzek. Vasárnapot anyuékkal töltöttük, bár úgy volt először, hogy Seb szüleihez megyünk. Norbert szavunkat is vette, hogy engesztelésül egy hetet eltöltünk ott.

- Te jössz. – lesett be hozzám Eva. Csak ő jött el velem ide, hogy legyen velem egy sajtós is. Seb otthon maradt anyuéknál. Ezekben a pillanatokban téphetik egymást Rékával. Felkeltem és elindultam a nekem kijelölt úton. Vettem egy mély levegőt majd vártam, hogy felkonferáljanak.

- A Forma 1 kiemelkedő mérnöke, Norton Virág! – vigyorogva sétáltam le a lépcsőn. A közönséget néztem és integettem nekik, de minden erőmön azon voltam, hogy ne nevessem el magam és ne essek le a lépcsőn.

- Szervusz, rég találkoztunk. – ölelt meg és kaptam két puszit. – Foglalj helyet. – mutatott a kényelmes fotelra.

- Ne haragudj meg, de muszáj kijavítanom téged. – vigyorogtam. – Nem mérnök vagyok, hanem Versenymérnök. Nem ugyan az. – nevettem.

- Fele annyi idős sem vagy mint én, de már kijavítgatsz. – nevetett. Láthatóan nem sértődött meg. - Elnézésedet kell kérnem. Miben különbözik a két megnevezés egész pontosan? – érdeklődött.

- A mérnökök hátul ülnek, őket ritkán, szinte soha nem látja a publikum. Ők figyelik a telemetriai adatokat és adják tovább a hirtelen érték változást nekem, a versenymérnöknek. – mosolyogtam. – Én döntök a mellettem ülő emberekkel és a pilótával mindenről.

- Tehát te a csapatban a táplálék lánc teteje vagy, - dőlt hátra.

- Sajnos nem. – vigyorogtam. – Én is csak egy kishal vagyok, aki néha menekül a nagyhal elől. – erre elnevette magát.

- Mikor először itt jártál akkor készültél az első versenyedre. – kezdett bele. – Akkor azt mondtad, hogy a célod a munka 100%-os teljesítése, és az, hogy jól érezd magad a környezetedben. – emlékeztem az első találkozásra. Eléggé féltem. – Ez megvalósult, nem igaz? Milyen érzés ott ülni és dönteni?

- Megvalósult. – bólintottam. – Nem is számítottam rá, hogy ennyire megvalósul. – gondolkodtam el. – Milyen érzés ott ülni? – ízlelgettem a kérdést. – Csodálatos. Bár sokszor már eszembe sem jut, mennyire jó helyzetben vagyok. – elmélkedtem.

- A magán életed nagyon véded, ahogy a párod Sebastian Vettel is. – pillantott le a lapra, ahol gondolom a kérdések álltak. – De röppentek fel olyan pletykák, hogy eljegyeztek és olyanok is, hogy babát vártok. Mindenki beszél mindenfélét. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! – dőlt előre az asztalra könyökölve.

- Nem jegyeztek el. – mutattam fel a kezeimet, amin nem volt gyűrű. – Volt már köztünk szó róla, de még nem történt meg a lánykérés. – mosolyogtam. Agybajt is kapnék, ha az esküvővel is foglalkoznom kéne.

- És a baba dolog? – feszegette a témát. Mielőtt eljöttem megkérdeztem Evat a pletykákról, amik rólunk keringenek, és hallottam róla, hogy beszélnek ezt-azt a várandóságomról, így megbeszéltük Sebivel, hogy lassan itt az ideje egy picit kipakolni. Nem tetszett, hogy ezt nekem kell megtennem, de Seb persze a nyakamba varrta azzal a mondattal, hogy ő nem bírná befogni ha egyszer belekezd.

- Hát abban van némi igazság. – vigyorogtam.

- Naa! – mosolyodott el. – Mikor itt jártál azt mondta egy jó darabig hallani sem akarsz arról, hogy gyereket szülj. Most mégis beadod a derekad? – a mosolya olyan volt mintha egy régi kedves baráttal beszélgetne.

- Igen, nagyon úgy tűnik. – simiztem meg a pocakomat.

- Terhes vagy? – pislogott picit döbbenten.

- Igen. – nevettem.

- Gratulálok! – biccentett. – Profi matekos és profi pilóta lesz. – nevetett. Azt már nem kötöttem az orrára, hogy ikreket várunk.

- Volt egy kisebb incidensed még tavaly a pároddal. – mondta elgondolkodva. – Elmeséled ezt nekünk?

- Fogadtam a másik Red Bullos verseny mérnökkel, hogy Seb VB lesz. – meséltem vigyorogva. – Mivel vesztettem ezért a legforgalmasabb időpontban kellet busszal haza utaznom Angliából Svájcba 3 vigyorgó fejes rikító sárga lufival együtt. – a végére már nevettem. – Persze ez akkor nem volt vicces. Meglehetősen morcos voltam ezért egy vödör jéggel nyakon öntöttem Sebit. – nevettem. – Aki viszont az utolsó futamon végig szívatott miatta.

- Ez miben mutatkozott meg? – kérdezte vigyorogva.

- A gyors köröket csak akkor mondom meg neki a verseny alatt ha azzal spannolni akarom. – magyaráztam. – De ő a futam alatt a kivetítőről megleste mindig a gyors köröket és mivel az első helyen volt torony magasan, megtehette, hogy játszadozik az idegeimmel. – nevettem. – Hirtelen fékezgetett, amitől a telemetria megbolondult. Mindenképpen ő akarta a leggyorsabb kört is futni és közbe szájalt velem. – már Fábry is nevetett. – Ha ara kértem, hogy vegyen vissza valami frappánsat válaszolt mindig. Borzalmas volt mennyire elkanászodott. – csóváltam a fejem. Még faggatott picit, majd mehettem. Egyből a megbeszélésre indultam, ami az éhező embereken fog segíteni, ha beindul. Átbeszéltük a fotózást, a reklámokat mindent. Találkoztam a Bad Boyzos fiúkkal is. Éjjel 11re értünk vissza Keszthelyre Evaval. Megvártam, míg becsukódik mögötte anyuéknál a vendégszoba ajtaja majd én is befészkeltem magam Seb ölelésébe. Kedden Magyarországról indultunk a Török Nagydíjra. Nekem leszállás után egyből megbeszélésem volt, így csak este tátottam el a számat a lakosztályunkra. Minden tiszta arany berakásos volt vagy arannyal futatott. Sebi az arany és csili-vili cuccok közt ült a kanapén egy szál laza bxerbe. A lába a kényesen tisztára pucolt üvegszerű asztalon volt.

- Haza akarok menni. – nézett rám kiskutya szemekkel. – Ezt a flancot nem veszi be a gyomrom. – mutatott körbe.

- 1 hétig kibírod! – dobtam le a cuccom az ajtó mellé a földre. – Vagy alanyi jogod van hozzá, hogy másik szobát kérj.

- Távol tőled? – húzta el a száját. – Máris jobban bejön a szoba. - mondta vigyorogva. Ledobáltam a ruhákat magamról és fehérneműben végig feküdtem a takarók és párnák hada közt az ágyon. – Imádom ezt a szobát. – indult meg felém perverz mosollyal. – Kifejezetten tetszik. – végig dőlt mellettem a puha ágyon és a keze máris a testem kényeztette. Én csak vigyorogni bírtam. Seb szexszel, kajával és persze kocsikkal meggyőzhető lesz, amíg él. Főleg ha egy kiadós kajálás után egy jó kocsiba kaphat meg. Akkor neki az a mennyek mennye lesz. Nekem meg a pokol, mert véresre ütődik a térdem. És a menny soha nem jön le a földre közösködni, így nem kapja meg a mennyek mennyét. De az álmaiban biztos, hogy az lenne a best pillanat. Meg talán a VB győztes serleggel fejbe vágni Webbert.