Itt a friss!! :D
Sajnos a blogger megint nem az igazi így már többen is jelezték, hogy nem megy nekik a komizás. Próbálkozzatok azért, nem tudom mi lehet a baj. :S
Megint 10 komi a határ.
Nehézkesen voltam hajlandó reggel elengedni Rékát. Jobban örültem volna, ha itthon marad mellettem. Bíztam Sebben, Norbertben meg főleg, de Brazília soha nem volt egy biztonságos ország.
- Végig Seb vagy Norbert mellett maradsz. Egy percre sem engeded el legalább az egyikük kezét. - kötöttem a lelkére. - Megtudom, ha rosszat csinálsz, hidd el, és meg fogom mondani a Télapónak! - a fenyegetés hatott és serényen bólogatni kezdett. Seb csak mosolyogva csóválta a fejét.
- Ha baja lesz, téged vonlak felelősségre, még ha te éppen a Red Bullban is ültél. - mutattam rá.
- Virág, nyugalom. - megfogta vállam és a szemembe nézett. - Vigyázok Rékára. Nem lesz baja. Egyébként se lenne semmi, hiszen elég nagy biztonsággal van a paddock és mindenki őriztetve, tudod jól.
- Aha, egész pontosan a pilóták, meg a fejesek. - böktem meg a mellkasát. - A szerelőim tavaly is egyedül kocsikáztak meg a mérnökeim is!
- De te nem. - mosolygott.
- Mert veled voltam végig! - vágtam rá. - Ha Ciaronnal történik valami, nem kell pánikba esni. - mosolyogtam rá.
- Rosszindulatból mondod, vagy tudsz valamit? - nézett rám sunyin.
- Is-is. - nevettem. Mákom volt, mert Tommi már hívta Sebet, hogy hol vannak. Még gyorsan felment egy utolsó óvatos puszit nyomni a kicsik buksijára és Rékával együtt távoztak. Jót nevettem a rózsaszín bőröndön. Csak egy kicsit festett viccesen Seb kezében.
- Változtál, mégpedig sokat. - szólalt meg Sue. Ránéztem és csak mosolygott.
- Mindössze aggódom a lányom miatt. - vontam meg a vállam.
- Ezt eddig nem igazán mutattad ki. - mosolygott továbbra is. Nem akartam erről beszélni, de mázlimra fent az ikrek rákezdtek.
- Héé, még csak 7 óra. - mentem be a szobába. Felvettem Emmát és Sue a másik kezembe adta Alexet is. - Elment apu meg Réka, az a bajotok, mi? - sóhajtottam.
Az egész napom gyorsan telt. Mindig volt valami dolgom, leginkább Daviddel beszéltem telefonon, hogy képben legyek a csapatban folyó dolgokról.
- A tárgyalások szerint egyre biztosabb, hogy Guill kapja meg Ciaron székét. - mondta. Vidám volt a hangja, amit nem csodálok.
- Helyes. - bólintottam elégedetten. Fent ültem a dolgozószobába és éppen a Brazil pálya tervrajzát néztem. - Webbert is nyugdíjaztatni kell, és egy új friss tanonc vagy kezdő pilótát berakni Seb mellé. Ideje a frissítésnek.
- Például? - kérdezte kíváncsian.
- Még nem tudom. Talán alsóbb kategóriákból, vagy talán Glockban látok elég húzóerőt és fantáziát. - magyaráztam. - Majd most figyelek. Lesz rá időm. - morogtam.
- Itt mindenki olyan, mint a felbolydult méhkas. - nevetett.
- Áh… Brazília. - sóhajtottam. - Szeretem azt a pályát.
- Tavaly mégis csúnya volt az időmérő. - nevetett. - Mostanra is esőt jósolnak.
- Tavalyi időmérőn nem ércelődünk. Az egy holtpont volt. - magyaráztam. - Ha esni fog az időmérőn, az megkeverhet mindent nagyon rondán megint. Szólj Guillnek, hogy ne kaszinózzon, hanem biztosra menjen.
- Mindenképpen szólok. - hallottam, hogy a háttérből erősödik a beszélgetés. - Mennem kell, kezdőik a megbeszélés.
***
Szerdáig vagy a dolgozószobában ültem, vagy a babaszobába voltam. Leginkább a központtal tartottam a kapcsolatot meg Daviddel, meg persze Adriannal. Míg ők a futammal foglalkoztak én addig már a jövő évi kocsival. Jövőre ugyanis, már visszamegyek dolgozni, de úgy, hogy nem kell a gyárban lennem folyton.
Szerda késő délután éppen a két babával foglalkoztam mikor csengettek.
- Maradj, nyitom. - szólt fel Sue. A babaszoba szőnyegén ültem az ágyon meg a két picur küzdött a fejemelgetéssel, mert hason feküdtek.
- Nem fogsz örülni. - jött be a szobába Sue. Időm se volt megkérdezni miért, mert a nem örülésem személye Sue mellett bejött a babaszobába és célba vette Emmát és Alexet. Utóbbit egyből fel is vette.
- Végre láthatom az unokáimat! - egy halom puszit nyomott Alex kicsi arcára. Én meg csak nagy szemekkel néztem a földön ülve.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem mikor megtaláltam a hangom. Közbe már lerakta Alexet és Emmát halmozta el puszival, akinek valószínűleg nem tetszettek a hideg puszik és sírni kezdett. Kifejezetten büszke voltam abban a pillanatban a lányomra. Felkeltem és elvettem drága anyósom kezéből a kislányt.
- Hé Emmácska, itt van anyu, ne sírj. - nyomtam én is egy puszit az arcára, és sikerült megnyugodnia.
- Norbert Sebastiannal van. - vonta meg a vállát. - Fabian a barátaival ment el a szünetbe. Gondoltam jövök és segítek neked. - felvette Alexet és őt babusgatta tovább.
- Nem szeretted volna bejelenteni, hogy érkezel? - kérdeztem úgy mellesleg.
- Akkor addig magyarázol, míg lebeszélsz, és nem látom az unokáim. - végig Alexet nézte.
- Vajon mért. - morogtam. Ránéztem Suera, aki széttárta a kezeit.
Igazából nem tetszett, hogy Heike csak így megjelent, de mégse rakhatom ki Seb anyukáját a házból, vagy igen? Nem volt kedvem se meg erőm se vitatkozni, így hagytam, hogy körbeimádja a két babámat.
A meglepetés igazán csak csütörtökön ért, mikor Heike újra a régi normális anyós jelöltem volt, akit megismertem. Úgy tűnt az ő agyára is ráment a teresség, pedig nem is ő volt várandós. Sokat mesélt arról milyen rossz volt Seb gyerekként, meg miegymás. Kiderült, hogy Emma folytonos sírását Sebnek köszönhetem, az ő génjei miatt sírdogál Emma ennyit. Ezt azért jó volt tudni. Sokat beszélgettem Heikevel és Sueval is és így kialakult bennem, hogy mi az, amit csinálni érdemes a kicsikkel. Mire figyeljek, és mire nem kell annyira ügyelnem. Hiába volt már egy kislányom, kezdő anyukának számítottam.
Heike mellett még könnyebb volt napközbe dolgoznom, és többet tudtam aludni éjjel is. Úgy tűnt az eddigi mindent jobban tudó anyósból nagymama lett, akit tényleg nem érdekel más, csak a cuki kis unokái. Ez nekem jó hír volt, mert így tényleg végleg feladta az én cseszegetésemet.
Péntek délután ment haza, mert az egész város össze szokott ülni időmérőt meg futamot nézni, és ő szokta szervezni. Ugye-ugye a büszke anyuka. Hiába sopánkodik néha, hogy milyen veszélyes, és ez miatt milyen keveset találkozik a fiával, mégis dagadt a melle, milyen jó pilóta a fia. A nagy ráérésembe megfordult a fejembe, hogy az utolsó futamot megnézem velük. Érdekelt milyen lehet egy ilyen összejövetel. Egy biztos volt: Nagyon elfogult.
A két kicsi is a kocsiban volt hátul, mert nem akartam Sue nyakára hagyni őket, kocsikázni meg egyébként is úgy tűnt szeretnek, így elhoztam őket magammal mikor Heiket vittem ki a reptérre.
Már odafele is figyelmes lettem egy ismerős fazonra az egyik ház tövében, de nem álltam meg főleg nem úgy, hogy Heike ült mellettem. Végig az járt a fejembe mit kereshet ott. Mikor visszafele is láttam megálltam. Kiszedtem a gyújtásból a kulcsot és rázártam az ikrekre a kocsit. Átmentem a túloldalra és odaguggoltam hozzá. Jól láttam. Messziről megismertem volna a Seb szeminél egy tónussal sötétebb kék szemeket.
- Mit csinálsz itt, miért nem vagy otthon? - kérdeztem meg tőle. Csak most nézett fel rám. A szeméig le volt húzva a sapka és a sál az orráig fel, így alig látszott valami a fiatal srácból, de egyből tudtam, hogy ő az.
- Mit érdekel? - kérdezte rekedten. Látszódott a ruháján és érződött a szagán, hogy nem tegnap került oda.
- Kirakott otthonról? - próbáltam úgy fordulni, hogy lássam a szemeit, mert nem nézett a szemembe, még véletlen se.
- Ja. - morogta. Megfogtam a felkarját és fel akartam húzni, de felszisszent és gyorsan el is engedtem.
- Mi történt? Miért fáj a kezed? Miért nem mész orvoshoz? - azok a hülye anyai ösztönök bennem voltak, hogy mégsem hagyom ott Csiszit. Nem volt jó sorsa, és kicsit hibásnak éreztem magam. Nem válaszolt így felkeltem. - Vagy hívok mentőt vagy felkelsz és beszállsz a kocsiba. - odapillantottam a kocsira, de érintetlen volt, és a babafigyelő sem jelzett.
- Egyik sem. - morogta.
- Válassz, vagy a gyámhatóságot is hívom. - mondtam. Nem érdekelt mit kell megmozgatni de, nem hagyom ott. Elgondolkodott, és végül feltápászkodott. Átkaroltam az oldalát el ne essen annyira ingatag lábakon állt és áttámogattam a kocsihoz. Beültettem és én is beültem a volánhoz.
- Nem kell segítség. Főleg nem tőled megint. - morogta.
- Múltkor a gyerekeim és az én életemet is megmentetted tulajdonképpen azzal, hogy bevittél a kórházba. Nem vetted fel a telefont, mikor meg akartam köszönni, hát most van lehetőségem megköszönni. - rám nézett majd hátra fordult a két hordozó felé.
- Sokszor húztál ki a pácból, pedig nem érdemlem meg. - mondta. - Mit fog szólni Vettel ehhez?
- Vagy helyeselni fogja, vagy nem mond rá semmit. - vontam meg a vállam. Seb nálam is aggódósabb volt. Arról nem beszélve, ha tehetné, minden embert felhúzna a porból. Egyedül, ami miatt morogni fog az lesz, hogy Csiszi esetleg bepróbálkozik nálam. Bántani a kicsiket nem fogja. Már hátra fele nézegetve is kíváncsiság volt a szemében semmi más.
Ahogy beálltam a garázsba Sue jött is, hogy segítsen. Persze mikor meglátta Csiszit megtorpant, de egyből kedvesen fogadta.
Kapásból a fürdőbe parancsoltam a srácot, addig Sue kaját melegített neki. Adtam neki Red Bullos pólót meg gatyát, tele volt velük a szekrény.
Én fönt voltam a babákat etettem cumisüvegből mikor Csiszi beállt az ajtóba.
- Van egy lány. - kezdett bele. Felnéztem rá és vártam a folytatást, de pár percig csendben nézett. Sóhajtott egyet és csak utána folytatta. - Van egy lány, aki nagyon tetszik. - először azt hittem, hogy még mindig belém van belém habarodva. - Nemsokára tölti a 18. születésnapját, ő is Svájcban él, de már biztos van valakije…
- Miért mondod ezt el nekem? - próbáltam minél kedvesebb, barátságosabb hangot megütni. Nem tudtam egyelőre, hogy viszonyuljak Csiszihez. Eddig csak egy idegesítő kölyök volt.
- Nem tudom. - leült elém a földre és úgy nézte, ahogy Emmát etetem. Alex mellettem pislogott nagy szemekkel. - Talán azért, hogy ne hidd, hogy bepróbálkoznék nálad vagy nem is tudom. Egy ideje már nem úgy gondolok rád. Sokkal inkább, mint egy mentő angyalra. Ugye nem fogtok veszekedni miattam?
- Miattad biztos, hogy nem. - mosolyogtam rá fáradtan.
- Más miatt igen? - Alex persze nyöszörögni kezdett. Csiszi ránézett majd rám. - Felvehetem? - végig néztem a srácon. Elég jó emberismerőnek vallottam magam, és a szemében sem láttam semmit, ami okot adna a gyerekeim féltésére.
- Tartsd a fejét és a popóját. - bólintottam. Olyan óvatosan vette fel, mint Seb az elején. Mintha egy elillanó lepke lenne, vagy tudom is én. Alex persze mindig díjazta, ha valaki kezében lehet, így egyből csendbe maradt. Csiszi óvatosan az enyhén előre nyújtott lábaira fektette, még midig a földön ülve.
- Milyen pici! De mekkora fekete szemei vannak. - mondta mosolyogva. Teljesen el volt bűvölve, ez látszott.
- Ott van a tartóban a cumisüveg. - böktem az ágyon lévő tartóra. - Csöppents a kezedre belőle, hogy nem-e hideg vagy nem-e meleg nagyon. - követte az utasítást.
- Szerintem jó. - nézett rám. Kivettem Emma szájából az üveget, és oda tartottam a csuklóm. Egyből csöppentett rá. Igaza volt, tényleg jó volt.
- Tedd a szájába, és figyelj rá, hogy nehogy megfulladjon. - adtam az instrukciókat. Követte és Alex egyből enni kezdett. - Van tapasztalatod kicsikkel?
- Van 2 pici unokahúgom. - mosolygott rám. Úgy nézett ki, mint egy elégedett ovis. - Rengetegszer vigyáztam rájuk. - közben Emma már aludt. Picit megráztam, hogyha éhes volt még az üvegbe, de már nem mutatott hajlandóságot az evésre. A vállamra raktam a szövet pelust és a vállamra hajtottam a fejét, közbe meg a hátát simogattam. Hallottam, hogy cseng a vezetékes, de megvártam míg lent Sue felveszi, ha nem fontos, nem kelek fel.
- Virág, Sebastian keres. - szólt fel.
- Fent felveszem, köszi. - szóltam le. Kimentem a felső nappaliba, de úgy álltam, hogy rálássak Csiszire. Nem súgták az ösztöneim, hogy bajt okozhat, de nem árt a figyelem.
- Szia. - vettem fel.
- Szia. Gondoltam szólok, hogy jól vagyunk, és minden edzés a terv szerint alakult. - jó kedve volt, ez jól hallatszott.
- Remek, ennek örülök! - mosolyodtam el. - Azt hiszem szerencsés, ha egyből elmondom. - vettem egy mély levegőt és nyugodtnak szánt hangom folytattam, bár izgultam, hogy ki fog akadni. - Ma ment haza anyukád, és az utcán megtaláltam Csiszit. Bryan kirakta otthonról.
- És te elvitted hozzánk. - mondta. Azt hittem mérges lesz egy kicsit, vagy valami, de csak kíváncsi volt a hangja.
- Igen. - sóhajtottam. - Éppen Alexet eteti.
- Figyelsz azért rá? - kérdezte.
- Persze. Most is fél szemem ott van. - vágtam rá. Tényleg figyeltem rá.
- Akkor nem kell aggódnom? - kérdezte. Továbbra is ott bujkált a mosoly a hangjában.
- Nem. - megkönnyebbültem. - Pár napig szeretném itt tartani, míg nem lesz ennyire beesett az arca meg sovány.
- Van okom a féltékenységre? - kérdezte, de szinte nevetett.
- Nincs, állítása szerint másba szerelmes. És nem kezdek ennyivel fiatalabb pasival. - mondtam. - Mi ez a nagyon jó kedv? Végre nincs ott az asszony? Vagy mi? - mér én is nevettem. Rám ragasztotta a jókedvét.
- Nincs okom a siránkozásra. - mondta, de elnevette magát. - Meg Ciaront kirakják jövőre a csapattól, és Webber alatt is rondán rezeg a léc.
- Na, akkor ki nevet más baján? - kérdeztem vigyorogva.
- Tudtad, mi? - kérdezte még mindig vidám hangon.
- Tudtam. - mosolyogtam.
- És nem mondtad el? - szusszantott.
- Céges titoknak számított a tárgyalás. - nevettem. - A Red Bull csapat tagja vagy, de nem minden infót lehet veled megosztani.
- Megsértődtem. - mondta nevetve.
- Jaj nekem. - nevettem én is. - Hozd haza ezt a jó kedvet.
- Azon leszek. - elköszöntünk, és még Réka hangját is hallottam, hogy kiabál, mennyire jó érzi ott magát.
***
Szombatom gyorsan elment. Babáztam, Daviddel meg Csiszivel beszélgettem. Időmérő előtt Seb is felhívott, egy kis lelki löketért.
- Nézzük a magyar RTL-en? - nézett be a konyhába hozzám Csiszi.
- Ha találsz ezen a TV-n olyat. - vontam meg a vállam.
- Parabolátok van láttam. Akkor kell lennie. - vigyorgott. Leült és nyomkodni kezdte a TV-t, míg meg nem találta a mit keresett.
Még felmentem ránézni az ikrekre és mikor mentem le, már nagyban tartott az időmérő közvetítése.
- Klín is kieső helyen. - mondta a kommentátor.
- Az ki? - vontam össze a szemöldököm. - Ja Klien! De akkor mért nem azt mondja? Nem német, hanem osztrák a pilóta. - fejcsóválva ültem le a kanapéra Csiszi mellé.
- Csöpög az eső. - mondta Csiszi. Ránéztem. Ezt úgy mondta, mintha hülye lennék. Megvonta a vállát és nézte tovább.
- Vettel jó szektorokat fut, 1:19.160 hatalmas idő!! - mondta a kommentátor nagy hévvel.
- Annyira talán mégse. - vigyorogtam. - Lesz az még jobb is. Egyáltalán ki ez a hapsi?
- Czollner Gyula. - nevetett Csiszi. Nem igazán tudtam az ki.
- Palik Lacit ismerek. Gyulát nem. - dőltem hátra.
- Továbbra is jó formában van Vettel. - erre felhúztam az egyik szemöldököm. - Vettelen érződik… - közbe bejátszották Alonso rádióját. - Egyre gyengébben esik. Szóval Vettelen az érződik, hogy eléggé mer kockáztatni. - itt felröhögtem. - Vettel a legagresszívabb a VB esélyesek közül. Nyílván neki kell a legtöbb pont. 25 pontos hátránnyal áll a 4. helyen, így nagyon kell a győzelem.
- Ezek a megállapítások! - nevettem el magam. Nem igazán aggódtam az időmérő Q1-e miatt.
- Ne bántsd, van, aki semmit nem ért hozzá, és nekik mondja. - védte be Csiszi.
- Kérdés az, hogy a Red Bull hogy dönt. Az időmérőbe nem szólhatnak bele, de ha Vettelnek kell a futamon Webbernek segítenie, akkor nem lehet VB. A Red Bullnál érdekes lesz a helyzet. Webbernek nagyon szorosan ott kell lennie Vettel mögött, hogy a Red Bull el tudjon gondolkodni, hogy Vettelnek segítenie kell-e a csapattársát.
- Vettelnek nem kell segítenie a csapattársát. - morogtam. - Erről szólt az elmúlt hét. Mindenki ezt nyilatkozta! A kommentátorok nem olvasnak?
- Webber 19.025-el vezet! - mondta. Felhúztam a lábam és csak néztem a közvetítést.
- De rossz itt ülni. - húztam el a szám.
- Úgy tudja Webber kikényszeríteni a Red Bulltól, hogy Vettelt segítségre szólítsák fel, ha megveri időmérőn. De ha hagyják versenyezni őket így szinte Alonsonak segítenek. - összehúztam a szemöldököm.
- Ezt a fazont meg kéne hívni a gyárba. Amennyire szereti, úgy tűnik a csapatunkat, örülne neki. - vigyorogtam. Csiszi csak sóhajtozott.
- Nagyon csóválják a fejüket a telemetira szobában. - mondta mikor a Force Indiát mutatták. - Pedig az első szektor jó.
- Persze mert ők már látják azt, amihez te nem is értesz. - morogtam. Csiszi csúnyán nézett rám, hogy inkább fogjam be. De igazam lett, mert Sutil csak a 16. lett.
- Klín.. Klín.. Klín.. - magarázott valamit, de csak a Klín fogtam fel belőle, közben azon járt az agyam, hogy utálok itthon a kanapén üli, és figyelni az eseményeket.
- Klien.. Klien .. Klien… - javítottam ki monoton hangon. Csiszi megint csak sóhajtott.
- Senna erőlködik nagyon. - mondta miközben visszajátszották az esetet mikor Senna elhagyta a pályát.
- Csak felúszott. - csóváltam meg a fejem.
- Nem látni innen a TV-ből, de már nem esik. - mondta nagy okosan.
- Igazából meg még szemerkél, de tökmindegy, mert áll a víz a pályán. - Csiszi ismét csúnyán nézett rám.
- Webbernél ügyködnek valamit. - kommentálta mikor Webber lábainál matattak.
- Kormányt állítanak, vagy fékerő szabályzót. - mondtam unottan.
- Massa autója elromlott.
- Vagy csak megcsúszott a vízen… - letámasztottam az állam a térdemre, és kizártam Csiszi ronda nézését.
- Szakad az eső ismét. - mondta Gyula a TV-ben.
- Nem ismét, még mindig. - morogtam.
- Neked mindent jobban kell tudni? - tárta szét a kezét Csiszi mikor letelt a Q1.
- Nekem is el kell foglalnom valamivel magam! - vontam meg a vállam. - Alonso, Seb, Webber, Kubica, Hamilton csak 9, Button 10. - néztem végig a névsoron.
- Az jó nem? - nézett rám.
- Az mindegy, míg az első 10-ig eljut Seb. - vontam vállat. Felkeltem és felmentem az emeletre a babákhoz, mert sírni kezdtek. Csiszi jött velem és én Emmát ő Alexet vette ki. Levittük őket, mert én már tudtam, hogy ilyen tájt nem alszanak már vissza egy ideig. Leültem a kanapéra és Csiszi is Alexszel a kezében követte a példám.
A Q2-ben pörögtek az idők. Alonso, Webber, Hamilton egymást akartál túl licitálni. Azon jót derültem mikor Schumi és Webber 1:19.694-et mentek ezredre pontosan.
Persze mikor elkezdett száradni a pálya már Seb is csatlakozott a csoporthoz, és ő is beszállt a gyorskörök futásába. 1: 19.218 át is vette a vezetést, de Webber gyorsan el is orozta tőle.
- Gyerünk Guill ne hagyd, hogy Seb agya elszálljon a versenyszellemtől! - morogtam közben Emma pociját simogattam, aki a két összezárt lábamon feküdt. Seb 1:18.839-et fut, én meg rágtam a szám szélét, hogy Guill parancsolja már be Sebet.
- Ott akarok ülni. – mondtam mikor a Red Bull pulpitust mutatták. - Ezt ennyit szokták mutogatni?
- Elég sokat. - bólint. - Főleg futam közbe, és főleg ha van valami Sebastiannal, akkor gyakran mutatnak téged. - ez elgondolkodtató volt.
- A McLaren mérnöke picit optimista volt, mikor azt mondta, hogy ez felszárad. Épp itt egy McLaren nevezetesen pont Hamilton, és teszi fel az intermadietet lendületesen. - mondta nagy hévvel Gyula.
- Azt hiszi, dísznek van ott a versenymérnök? - morogtam. - Ha így kalkulált, akkor valami igazság lehet benne.
- Nyugalom. - nevette Csiszi. Ránéztem, majd nyomtam egy puszit Emma puha baba illatú homlokára.
- Az lenne az elvárás Massa felé, hogy megverje a Red Bullokat. De Massa egyelőre Alonsoval se tud menni. Nem rossz idő, 8. Ennél jobb kell Massától az biztos. - inkább csak ültem és csöndbe maradtam. - Ajajajajjj füstöl a motor Masa alatt. Vagy csak belement egy nagyobb pocsolyába? - erre felhorkantottam. - Nem találja Massa a helyét, kivéve a Német futamot. Azon kívül nem tud brillírozni a Magyar nagydíjon elszenvedett balesete óta.
- Persze mert amint sikerült neki a Ferrarinál visszafogják, nehogy Alonso száját elkenje. - morogtam. Seb simán túl jutott a Q2-n. Értelmetlen volt annyit menni.
- Button kiesik, csak matematikai esélye van a VB-re, de így lassan azt se érdemes számolni. - mondta szomorkásan.
- Miért valaki a mérnökén kívül számolja még? - néztem Csiszire meglepetten.
- Ne légy gonosz. - szólt rám.
- Ugye, hogy a Button bácsi pontját az anyu már futamok óta nem is figyelni. Minek azt számolni, ha a pilóta nincs jó formában, és még a kocsi se jó. Ugye babám? - magyaráztam Emmának. Hozzányomtam az orrom Emma orrához mire cuppogni kezdett.
Szünetbe babáztunk, bár gyorsan jött a Q3. Ezen már picit én is izgultam.
- Szerintem nézzünk be a paplan alá, ki milyen gumit tett fel, az autójára. Menjünk közelebb… Ajaj én azt hiszem az egyik Williamsen slicket látok. - Csiszi röhögött én a fejem csóváltam.
- Én nem láttam olyat. - kekeckedtem. - A paplan alá akar benézegetni? Nem mondok semmit. - vigyorogtam el. - Ugye babu, nem mondunk semmit. - nézetem Emmára.
- Anyukád kicsit megkattant az itthon üléstől. - mondta Alexnek.
- Ferrari sok csodát nem tud csinálni, az lehet, hogy inkább száraz pályára vannak beállítva. - mondta Gyula.
- Van még remény a Ferrari drukkereknek. - sóhajtottam színpadiasan. Megint megindult a körök zápora. Imádtam mikor kint ez megy. De most a TV előtt ülve morogtam miatta.
- Az is kérdés, hogy mennyi intermadiet gumi van a Ferrari garázsába. - ezen puffogtam egy sort. Úgy tűnt a kommentátorunk kicsik elfogult. - Ajajajajaj Hamilton slick!! Eddig vezet! Mi van, ha nekicsapja?
- Az lenne már csak a szép! - vágta rá Csiszi.
- Vettel is felteszi! - kiabálta izgatottan.
- GUILL TE ŐRÜL! ESZEDNÉL LEGYÉL! SLICK??? - ugrottam fel ordítva. Szerencsére automatikusan emeltem Emmát a vállamra. Komolyabban kezdtem ideges lenni. Emma persze érezte és gondolom meg is ijedt így sírni kezdett. Simogattam a hátát és ringatóztam, hogy megnyugodjon.
- Úúúú basszus…. - morogtam. - Ez gyönyörű lesz… Ki töri össze? Ha Seb, összetöröm Guillt! - mérgelődtem. Emma persze nem hagyta abba az ordítást. Sue bejött és átvette. A kicsik már hozzászoktak annyira, hogy megnyugodjanak nála is.
- Az első szektorban gyorsabb a slickkel Hamilton. Kubica kicsúszik!!! - a kezem tördelve vártam a végeredményt.
- Bassssza meg… bassza meg… - morogtam magyarul így csak Csiszi vigyorgott. Sue pedig csak kíváncsian nézett rám.
- Ááájj Hamilton befordult, befordult, köbe talált… - fújtatott. - Webber megcsúszik. - kiabálta.
- Falnak, falnak!! - mondta Csiszi izgatottan.
- Én ezt nem bírom idegekkel. - sóhajtottam egy mélyet.
- Hülkenberg vezet!! - mondta döbbenten. Seb csak a 4. volt a listán.
- Óóó te ég. - nyögtem. Féltem, hogy a falnak megy.
- Vettel csak a 3.-ra tud feljönni. Webber csak a 6. Alonso vezet!! Már Hülkenberg vezet!! - teljes volt az extázis.
- Én szívrohamot kapok, esküszöm. - nyöszörögtem. Egyszerűen úgy vert a szívem, hogy azt hittem kiugrik, féltem, hogy falnak csúszik, vagy nagyon hátul végez.
- Hamilton csak a 2! - Gyula is közel állhatott az idegösszeomláshoz.
- Atyám! Nico! Atya ég! Most kaptam majdnem szívrohamot. - ültem le. Hülkenberg nyerte meg az időmérőt, és Seb lett a 2. Webber 3.
- Vajon lesz-e segítsége Webbernek? Hogy dönt a Red Bull? - feszegette.
- Már döntött. Nincs csapatsorrend. - motyogtam. Mikor megnyugodtam átvettem Suetól Emmát.
- Most csak 2. lett? - kérdezte a TV-t bámulva.
- Igen, de nem gond, aki előtte van nem gyors szárazon és holnapra napsütést mondanak. - magyaráztam. Bólintott, főleg mikor Seb arcán is látta már a mosolyt.
Fürdetést hárman oldottuk meg Sueval és Csiszivel. Nagy segítségnek éreztem a srácot. Jóval fürdetés után hívott Seb, így vele is tudtam beszélni. Megdicsértem a 2. helyért, nem szokott igazán örülni a 2. helynek, de most boldog volt. Én is örültem, főleg annak, hogy éjjel már csak kétszer kellett felkelnem a kicsikhez. Úgy tűnt kezd a helyzet komolyabban normalizálódni.
***
Másnap vásároltam, Suenak segítettem a futam előtt, meg Daviddel beszéltem. Csiszi foglalkozott egész nap a kicsikkel. Egyszerűen nem volt türelmem hozzájuk.
Ha a pulzusom nem volt 200, akkor semennyi a rajtnál. Meglepő volt tapasztalni, hogy mennyire sebesen ver a szívem. A kanapén ült Csiszi én mögötte álltam, a két kicsi meg a járókában feküdt. Mikor elkezdtek kialudni a piros lámpák Csiszi vállára raktam a kezem. Egyből megfogta az egyiket és szorosan tartotta. Ő is izgult.
Ahogy megindult a két kocsisor már láttam, hogy Seb remek rajtot vett. Mikor Hülkenberg elkezdte leszorítani a fal felé Sebet kicsit még gyorsabban kezdett verni a szívem. Nem bírtam egyhelyben állni. Rugózni kezdtem és a kezemmel a hajamat téptem idegességemben és Csiszi kezét szorítottam. Mikor Seb elsőnek fordult be még mindig nem mertem felengedni. Vártam, hogy megtörténjen a baj vele, és elússzanak a VB esélyek. Egyszerűen csak az volt bennem, hogy lesz valami, és vége a VB-jének, de jól vette az első pár kanyart és Webber is elment Hülkenberg mellett. Csak akkor nyugodtam kicsit meg mikor Alonso beszorult Hülkenberg mögé, és a két Red Bull már le is hagyta, de Seb is Webbert épp annyira, hogy ne tudja támadni.
- 2,3 köztük a különbség. - fújtam ki a levegőt. Csak akkor vettem észre, mennyire is szorítom a fiatal srác kezét. - Bocs, mért nem szóltál? - engedtem el a kezét.
- Ebbe a kezemben nem nagyon van ideg. - forgatta meg a csuklóját. Hátra döntötte a fejét és rám pislogott. - Mikor Tomi meghalt szétvertem a vasajtót a kertben, és azóta nem érzek igazán fájdalmat vele. Azért ezzel a kezemmel fogtam meg a kezed. - elmosolyodott és nézte tovább a futamot. Ez azért elgondolkodtató volt.
- De miért csináltál ilyet? - borzoltam meg a haját.
- Mert jó barátom volt, és mert ott jöttem igazán rá, hogy esélyem sincs az irányodba. Három órán át ütöttem azt az ajtót mire megnyugodtam és nem éreztem az őrület szikráját. - előrefordult, ezzel befejezettnek tekintve a témát. Lettek volna még kérdéseim, de hallgattam és néztem én is tovább a TV-t.
Seb leggyorsabb kört is megfutotta gyorsan 1:16.87-tel. Eddig minden jól ment. Alonso már 8,3-ra volt Sebtől. Ez megnyugtatott. Az már kevésbé mikor Alonso megelőzte Hülkenberget és feljött a 3. helyre.
- Sokat hibázik Hülkenberg. - jegyezte meg Csiszi.
- Ami azt illeti még csak ez az első éve a Forma 1-be. Ahhoz mérten így szemre jól ment. - magyaráztam. - De ha a monitorjaim előtt ülhetnék pontosabban is meg tudnám mondani neked.
- Monitorjaid? - kérdezetett vissza. - Hátad közepére sem kívánod az itthon ülést, mi?
- Őszintén szólva, nagyon utálom. - vontam meg a vállam. - A kicsiket viszont szeretem. Ne aggódj, amint annyi idősek lesznek, összepakolom én őket, és megyünk szépen együtt futamra.
- És Réka? - fordult hátra. - Vele mi lesz? Őt is viszed? Kiszakítod a környezetéből, amit megszokott már végre esetleg?
- Nem tudom mi lesz. - sóhajtottam. - De ezen rá érek a télen gondolkodni.
- Ha választhatsz következmények nélkül munka vagy család? - kérdezte. Nem gondolkodtam.
- Munka. - vágtam rá. - De minden döntésed következményekkel jár, így alaptalan a kérdés. - hümmögve fordult előre.
- 2,3 az mennyire jó előny Vettelnek Webberhez képest? - kérdezte. Éreztem, hogy ezzel azt akarja elérni, hogy kicsit jobban érezzem magam.
- Pont akkora különbség, hogy ne okozzon bajt a kocsiban Seb légörvénye, de ha úgy van támadni is tudja. A csapat úgy tűnik kivárásra intett mindenkit. - ez reális volt. Christian megint az aranyközép utat választotta.
- 10,8 Alonsotól mennyire jó? - kérdezte vigyorogva.
- Nagyon jó. - nevettem. - Az már egy olyan különbség, hogy egy képernyőn se látszanak így TV-be. - rátámaszkodtam a kanapé hátuljára. - Adsz rá hangot? - magyar adón volt, de nem akartam megint bosszankodni így levettem a hangot a TV-ről. De ha a csapat kivárásra autózik és gondolom a Ferrari is, akkor itt nem történik semmi, ha csak valaki nem esik ki saját hülyeségből.
- A Red Bullnak el kell gondolkodni a csapatutasításon, mert így keveset hoz Webber Alonson. - mondta a tegnapról már jól ismert hang, Gyula.
- Még semmit nem fogunk látni. - mondta egy ismeretlen hang.
- De…
- Utolsó körig biztos nem látunk semmit.
- De… - Gyulának nem tetszett a dolog.
- Persze ha Webberre játszanak. - tette hozzá az ismeretlen.
- Milyen jó, hogy egyes kommentátorok nem elfogultak. - morogtam. - Ki a másik kommentátor? - néztem Csiszire.
- Szerintem Wéber Gábor. - vonta össze a szemöldökét.
- Eddig bírom. - vigyorogtam.
- Nagyon átviszi matekra az egészet. - morogta. - Uncsi tud lenni.
- A Forma 1 minden mozzanata lebontható pedig matekra. - nevettem. - Hidd el, ez a munkám. - csak morgott valamit az orra alatt, amit nem értettem.
Mikor elkezdődtek a boksz kiállások a 13. körben Buttonnal és Massával kicsit meglepődtem. Ennyire rossz lenne valóban a pálya?
- Az nagyon nem oké, ott elöl. - mondtam mikor Massa másodszorra is visszajött. Mikor visszajátszották látszott, hogy Massa mutogat is vadul a kerékre. - Ennyire elszemcsésedett egy kör alatt? - ráncoltam a homlokom. Közben mutatták Robot is, Massa versenymérnökét, aki csapkodott és a haját tépte.
- Ejnye Rob mit szúrtatok el? - nem állt össze, hogy mi lehetett az ok. - Használt lett volna a kerék? - gondolkodtam hangosan. - De akkora bakit nem követhet el a Ferrari.
- Nincs tapadás. - recsegte Hamilton rádiója enyhén ideges hangon.
- A sikánba vigyázz. - jött a válasz.
- Ez azért nyugtató lehet, hogy a mérnöke még be se hozza. - morogta Csiszi.
- Először mindig megpróbálunk változtatni a dolgokon kiállás nélkül. Ha nem megy és veszélyes, és veszít, akkor kihívjuk. - magyaráztam.
Kezdtem tényleg megnyugodni mikor láttam a 13,4-es előnyt Alonsohoz képest.
- Gyorsabb Alonso, meg fogja őket előzni!? - fordult felém Csiszi.
- Azt hiszed, hogy abba a két Red Bullba csak ennyi van? - nevettem. - Ne becsüld le a kocsit, se a pilótákat. Biztos vagyok benne, hogy minimálon futnak a motorok. - Nem igazán lett volna értelme nagyon sietni.
- Milyen a tapadás? - hallottam meg Guill hangját. Feszültem figyeltem a válaszra.
- Nem fantasztikus, de jók. - jött a recsegős válasz Sebtől. Erre elmosolyodtam.
- Vettem. - jelzett vissza Guill.
- Ez jó vagy rossz? - kérdezte Csiszi.
- Ez azt jelenti, hogy a gumik bírják a kocsin, és maradhat a taktika, amit megbeszéltek, nem kell a gumik miatt változtatni. - meglepetten nézett rám.
- Ennyire jól ismered Seb mondatait? - vonta fel a szemöldökét.
- Ez nem jellegzetes mondat, de egy versenymérnök leszűri a lényeget. - nevettem.
- Nem akarok erről a témáról beszélni, de kerékcserénél helycserét könnyebb megoldani. - mondta az imádott kommentátorom, Czollner Gyula.
- Utolsó körig semmit nem fogunk látni. - kötötte ebet a karóhoz Gábor.
- Fogadni merek veled. - vágta rá Czollner.
- Fogadjunk. - mondta vidáman Gábor.
- Fogadok, hogy helyet cserélnek.
- Tartom, hogy nem. - valamiért szimpatikusabb volt nekem Wéber Gábor.
- Gábor veled vagyok. - nevettem.
- Nem vagy ott, honnan vagy benne ilyen biztos? - faggatott Csiszi.
- Ott voltam a megbeszélésen ahol eldőlt, hogy csak nagyon különleges helyzetben hoznak csapatsorrendet. - mondtam. - Ez egyáltalán nem az. - jót mosolyogtam azon, hogy Webber ezredekkel jobbat megy, mint Seb, majd az alkalmas pillanatba Seb megy egy gyors kört és Webber még messzebb kerül. Ez remek példája volt annak, hogy Seb sokkal gyorsabb.
Mikor mutatták a szerelőimet büszkén emeltem fel a fejem. Halálosan nyugodtan nézték a TV-t, bár nagyrészük maszkban volt, ami azt is jelentette, hogy folyamatos a készültség, ezzel szemben a Ferraris szerelők rohanni kezdtek.
- Nincs taktika. - motyogtam vigyorogva. - A Ferrarit követik.
- De ez nem lutri? - lesett hátra rám Csiszi.
- Ennél jobb taktika nincs. - nevettem. - Gyakran taktikám ez nekem is. Majd ahogy alakul. - megvontam vigyorogva a vállam. Ez csak jót jelenthet.
- És következő körön érkezik Vettel. - mondta Gábor, mikor mutatták, hogy a szerelőim is kint vannak már.
- Vagy Webber. - akadékoskodott Gyula.
- Seb jön, az ő szerelői állnak kint. - súgtam meg az infót Csiszinek is, aki már vigyorgott.
- Ha Webber érkezik, helycserét játszanak, de majdnem biztos vagyok, hogy Vettelt hozzák ki. - spekulált Gábor.
Persze igaza lett Gábornak és nekem is, mert Seb jött.
- Fél pont nekem. - mondtam nevetve.
- Na, akkor az Red Bull nem akar még cserélni. - sóhajtott Gyula.
- Ha cserélnek, megyek jövő héten a gyárba. - morogtam. Csiszi rám nézett értetlenül. - Balhézni. - nevettem el magam. Közben Webber is bejött.
- Vettel a leggyorsabb középső szektort futotta a kivezető körön. - jelentette.
- Na, hajrá Seb, menekülj, még eszébe se tudjon jutni Hornernek, hogy parancsoljon. - vigyorogtam.
- Ugyan annyi maradt a különbség. - jelentett Gyula.
- Guill, ez profi volt. - mosolyogtam. Gyors volt a reagálás, az biztos.
Seb gyorsan megfutotta a leggyorsabb kört 1:15.969-el.
Csak vigyorogtam azon, hogy Gábor spekulálni és számolgatni kezdett.
- De ha Red Bull csapatfőnöke lennék, a biztosabbra mennék. - mondta Gyula.
- De én nem akarnám elvenni az esélyt a VB-re. De ez olyan, hogy melyik ujjamba harapjak. - ezen jót mosolyogtam.
- De arra számolni, hogy Alonsonak baja lesz… Inkább mennék úgy, hogy elég egy futamgyőzelem. - egyre jobban zavartak a beszólásai.
- De akkor Vettel esélyeit teljesen fel kell adni. - jegyezte meg Gábor.
Ferrari rádióján is jelentették Alonsonak, hogy tudnak számolni a pontokkal.
- Innentől az a kérdés, hogy a Red Bull, hogy dönt.
- Horner dönt, hogy Sebtől elveszi a VB esélyt és évekig nem beszél vele senki, vagy hagyja versenyezni őket, ahogy megbeszéltük. - jegyeztem meg. Csiszi csak kuncogott.
- Az a senki nem beszél vele, az gondolom te lennél főleg. - nevette el magát. Morcosan néztem rá.
- Könyörgöm, azért ne csináljunk Hornerből felkelt szentet, ő is egy csapatot vezet. - mondta Gyula lesajnálóan kicsit.
- Nem bírom ezt a fazont. - mondta Csiszi nagy meglepetésemre.
- De azt nem látjuk, meg nem érezzük, hogy milyen mikor beszélget a mérnökével, szerelőkkel, mindenkivel Webber. Persze a szennyest nem illik kiteregetni, de Webber megtette idén párszor. - erre csak bólogattam, meg sóhajtottam egyet.
- Míg Alonsoval nem történik valami ez kérdés lesz. - zárta végre le a témát Gyula
Nevetve olvasták be, hogy egy fórumozó mit írt: „Nem fognak cserélni Gyuszikám”.
- Egyet értek. - mondtam halkan.
- Angol nagydíjon megkapta Webber szárnyát Vettel… - mondta Gábor, de nem hallgattam meg tovább.
- Azt kihagyják, hogy Webber nem érzett különbséget, de Seb igen. - morogtam.
- Meg te is ott voltál ráhatásnak, mi? - nevetett Csiszi. Csak elmosolyodtam. Nem mondok semmit.
- Picit túlmelegszenek az első gumik, állíts a szárnyon, ha érzed. - összefontam a karjaimat a mellemen. Ciaron hangja eszembe jutatta, hogy ő ott lehet és biztos, hogy élcelődik rajtam. Utána mutatták Helmutot és egyből jobb kedvem lett. Ha mondja is a magáét Ciaron a távollétemben Helmut biztos, hogy megvéd vele szemben.
- Az gond, hogy Webber mindjárt utoléri Vettelt? - kérdezte Csiszi.
- Nem, mert motor gondjai lehetnek Webbernek, így nem engedik neki jobban hajtani a kocsit. - reagáltam le.
- Te ezt honnan tudod? - ráncolta a homlokát.
- Első kerekek, fékek majd a motor és a sebváltó. - soroltam. - Így megy végig a kocsin a túlmelegedés.
- Utolérsz egy bolyt és pozíciókért harcolnak. Nem lesz egyszerű átmenni rajtuk. Massával vigyázz. - az, hogy Guill erre külön felhívta Seb figyelmét nem tetszett. Massa pont nem az a versenyző volt, akitől féltettem Sebet, hogy kiüti. Rob pedig egyike volt azon versenymérnököknek, akik nagyon figyeltek a többiekre is. Nem úgy, mint Ciaron.
Massa persze nagyon figyelt, és egyből elengedte Sebet. Jött a sok lekörözött, és azon imádkoztam, hogy nagyon figyeljenek, és jó helyen álljanak félre.
- Kezd túlmelegedni a motorod. - mondta Ciaron a bejátszott Webber rádióba. Csiszi elismerően nézett rám.
Döbbentem figyeltem, ahogy mutatták Liuzzi mennyire odavágta a kocsit. Egyből beküldték a biztonsági autót, nem vacilláltak sokat.
- Seb menj, mert ha megvágnak megint a távolságért, ne gyere haza! - mérgelődtem. Megint kezdett nagyon leszakadni a biztonsági autó mögül. Több olyan hibát nem kéne elkövetni.
Nagy szerencsénkre több lekörözött is bent ragadt az él menők között. Seb mögött 2 autó volt és csak utána jött Webber, aki mögött 5 autó volt és utána jött Alonso. Ezzel biztosítva, hogy az új rajt ne okozhasson előzést elöl.
- Hűl vissza a gumi, figyelj oda a biztonsági autó mögött. - szólt rá Sebre Guill. Picit kezdett megint felmenni a pulzusom, de cseppet sem annyira, mint a rajtnál.
Az újabb döbbenet akkor ért, mikor Rosberg kerékcseréjét rettenetesen elrontották.
Fél mosollyal nyugtáztam Seb jó újra rajtját, bár majdnem összecsúsztak mögötte a nem tapasztalt pilóták.
-3,3 egyből. - néztem a különbségre. - Ebből a szabálymódosításból, hogy nem engedik el a lekörözötteket még balhé lesz. - felvettem a nyöszörgő Emmát és vele álltam vissza Csiszi mögé. Ülni nem bírtam volna.
Sebé lett közben megint a leggyorsabb kör 1:14.3-mal.
- Lassan szólj rá Guill, hogy nyughasson. - mondtam. Nem örülnék neki, hogy a nagyzolása miatt vágná oda, vagy csúszna ki, hiszen 5,2 volt már az előnye Webberrel szemben.
- Botrány mennyire feltartanak mindenkit. - morogtam. - Ez így nem lesz jó! Jövőre ki kell találnia valamit az FIA-nak vagy a FOTA-nak, mert ez botrányos. - dühöngtem picit mikor Rosberg teljesen beszorult a lekörözöttek közé.
Alonso és Hamilton közbe elkezdetek a leggyorsabb időkkel pin-pongozni. Úgy tűnt Sebre tényleg rászólt Guill.
Alonso a spórolós Webbert így lassan utoléri szépen. Én már vigyorogva vártam mi lesz erre Ciaron lépése.
- Nyomhatod neki, már nem lehet gond. - érkezett meg Ciaron reakciója az utolsó körökben.
- És most fog túlmelegedni. Ciaron észnél légy. - morogtam. Persze nem hallotta és nem is hatott.
- Ez csapatutasításnak is beillik, nem? - fordult hírtelen hátra Csiszi. Egyből lement a pulzusom. Igaza volt. Ez akár az is lehetett. Csak még idegesebb lettem, mikor kétszer is felvillant Seb rádiója, de nem játszották be. Vagy Guill csak megnyomta a gombot vagy a szervezők voltak bénák. Mindegy volt, a vérnyomásom az egekbe szökött. Emma egyből sírni kezdett a kezembe. Csiszi hátra nyúlt, én pedig egy rossz szó nélkül adtam a kezébe a kislányt.
- Na! Guill szájba váglak! Ha el kell engednie, remélem, megszégyeníted kicsit Sebi. - morogtam az orrom alatt.
Végül nem kellett elengednie. Büszkén figyeltem, ahogy Sebet mutatják végig az utolsó körben. Mosolyogva néztem, ahogy a csapat már a kerítésnél van, és már ugrálnak és ünnepelnek.
- Ennyire örülnek a győzelemnek? - kérdezte Csiszi.
- Nem. - mosolyogtam. Megvártam, míg Seb beér és csak utána adtam magyarázatot hatalmas mosollyal az arcomon. - Csapat Világbajnokok lettünk. - Csiszi meglepetten rám nézett majd hatalmas mosollyal felkelt. Felvettem Alexet és nyomtam egy puszit az arcára.
- Apa megnyerte a Brazil Nagydíjat. - újságoltam el neki. Ő csak cuppogott rá, amin jót nevettem. Adtam Emmának is egy puszit. - Sue Seb nyert! Csapat VB a Red Bull! - mondtam hangosabban, hogy Sue is halja. Csiszi megkerülte a kanapét, és amennyire a két kicsitől lehetett megölelt és kaptam egy puszit tőle.
- Gratulálok. - mosolygott rám. Visszamosolyogtam. Sue is megölelt amennyire tudott és ő is gratulált, közbe pedig már David hívott.
- VB A CSAPAT!!! - ordította bele a telefonba és hallottam körülötte a hatalmas ovációt és hangorkánt. A Tv-ben láttam, hogy ez valószínűleg a két pilótánknak szólt.
- Üzenem mindenkinek, hogy nagyon ügyesek voltak végig és hihetetlenül büszke vagyok rájuk! - mondtam nevetve. Igazán ez még felfoghatatlan volt.
Látszott a csapaton és Seben is a földöntúli öröm és ezt jó volt látni. Seb, Webber és Alonso álltak fel a dobogóra. Christian ment fel velük, hiszen most a kettős győzelem mellett VB-t is ünnepelt a csapat. Odavágyott a szívem a csapat mellé, bár tudtam, hogy nem lesz idő igazán ünneplésre, mert jön egyből a következő futam.
Az, hogy Seb fülig érő vigyorral nyelvet nyújtogat és bohóckodik belőlem hatalmas nevetést váltott ki. Csak nevettem Alexszel a kezembe és próbáltam nem elsírni magam örömömben. Egyszerűen épp ésszel felfogni sem bírtam azt az örömmámort, ami bennem volt. Az eddig felhalmozódott stressz nagy része távozott belőlem, és ez jó érzés volt. Seb még a tánctudását is megcsillogtatta, a nagy örömködésben a dobogón. Csiszivel és Sueval hangosan nevettünk. Szerintem világszerte mindenkit behálózott ez a ragadós édes örömmámor és nevetés.
