Évad Vége 3

Itt a friss!! :)

Köszönöm Gicának a gyors javítást!

Dühösen feküdtem a nappaliba a kanapén, vastagon bebugyolálva takaróba. Seb kint szórakozott Rékával és a kutyákkal. Csiszi a fotelban ülve tanult, és ha valamit nem értett kérdezett. Szaklapot olvasgattam, de annyira dühös voltam, hogy nem kötötte le a figyelmem. Pedig érdekes volt a cikk.

- Oké, elegem van abból, hogy itt morcosodsz ilyen semmiség miatt. - fakadt ki Csiszi. - Dolgoztasd meg a fejed. Mondok feladványokat, old meg őket.

- Oké. - sóhajtottam, de nem raktam le a szaklapot, bár minden idegszálammal már Csiszire figyeltem. Sebre még mindig mérges voltam, mert nem értette meg, hogy semmi kedvem elmenni este a Race Of Champion gálára.

- Lord Wintrop birtoka Vancouverben volt. A barátai meg akarták viccelni az alkoholista multi milliárdost, így a kastélyának a pontos mását készítették el Ausztráliában. - olvasta nagy átéléssel. - Részegre itatták és felrakták egy gépre, majd az Ausztráliai kastélyba tért magához. Másnaposan felkelt és lement kezet mosni. Mikor lenézett a lefolyóra jött rá, hogy nem Vancouverben van. Kérdés: miből találta ki Lord Wintrop, hogy nem a saját vancouveri kastélyában van? - fel se néztem.

- Mert az egyenlítő túlsó oldalán másik irányba folyik le a víz. - mondtam. - Az északi féltekén az óramutató járásával egyező, míg a déli féltekén azzal ellenkező irányban. Ezt vette észre.

- Oké, következő. - lapozott egyet. - Ez egy tört. Meg kell határozni mennyi az értéke. E szer, U szór, K szór, L szer, I szer D. Törtjel, és A szór, R szer, H szór, I szer, M szer, E szer D. - le se írtam egyből tudtam mi lesz a válasz.

- 10 különböző betű van. - mondtam. Közbe felkeltem, mert Réka kintről integetett, hogy menjek. Nem mentem szívesen, mert kint már hó volt. Rajtam egy fehér melegítő cucc volt. Semmi kedvem nem volt kimenni. - Tehát az egyik biztos, hogy 0. - magyaráztam. - Tehát az eredmény 0 vagy nem értelmezhető.

- Nem játszok többet ilyet veled. - nevetette el magát. Vigyorogva mentem ki a teraszra hátul, de abban a pillanatban már sikítottam is, mert egyből mellkason talált egy hógolyó meg combon. A következő pillanatba pedig már Csiszi és Seb a hóba akartak beásni Réka pedig boldogan kacarászott.

- Ááá hagyjatok hideeeeeg!! - sikongattam nevetve.

Szerencsére hamar békén hagytak és Seb gyorsan hozott nekem egy vastag pokrócot ki. Egyből boci szemekkel nézett rám.

- Akkor se megyek. - morogtam. - Ezek után nem!

Már két napja megy a vita, hogy nem akarok ROCra menni.

Felmentem tusolni az emeleti fürdőbe, de nem sokáig álltam egyedül a meleg vízsugár alatt, mert Seb beállt mellém. Megcsókolt, közben az oldalam és a hátam simogatta. Elkezdte a nyakam csókolgatni, nekem pedig kezdett elszállni a köd az agyamra.

- Gyere el velem Race Of Championsre, kérlek. - suttogta.

- Nem. - nyögtem ki, nagy nehezen.

- Kérlek. - könyörgött, a keze közben már a belső combomon volt.

- Nem. - suttogtam. Nagyon nehezen ment a gondolkodás.

- Biztos, hogy nem? - kérdezte huncut vigyorral az arcán és a keze az ölemet kezdte kényeztetni.

- Biztos. - nyögtem. Megkapaszkodtam a tarkójában, hogy még véletlen se jusson eszébe elengedni.

- Akkor szólj, ha meggondoltad magad. - mondta és ott akart hagyni. Érzékeltem, hogy ő is közel van a fej elvesztéshez, így elkaptam a kezét és megcsókoltam. Neki nyomtam a falnak és szorosan hozzábújtam. A kék szemekben kiszorított mindent a vágy.

**

Végülis Seb nyerte meg a csatát, mert nem volt kedvem vitázni, meg egyedül otthon maradni se, mivel hó volt és Réka rajongott a hó csatákért, amit én nem akartam bevállalni.

Evaval beszélgettem, mikor oda jött az egyik ROC feliratú pólós pasi.

- Virág Norton? - nézett a lapjára.

- Igen. - keltem fel, hogy ne tűnjek nagyon bunkónak.

- Kérem, jöjjön, és öltözzön be. Mindjárt indulnak. - pislogtam kettőt, mire valószínűleg leesett neki, hogy nem tudom, miről beszél. - Sebastian Vettel önt jelölte meg, hogy a KTM X-bow autóban ön legyen az utasa.

- Mit csinált? - kérdeztem vissza.

- Kérem, jöjjön, itt áll a neve, és engem kirúgnak, ha nem ül időben, a kocsiban. - mondta idegesen. Visszanyeltem a csípős válaszom erre és Eva kezébe adtam a kistáskám. Mentem a pasi után, és nagyon nem tetszett mikor Seb vigyorgó pofiját megláttam.

- Azért akartad, hogy jöjjek, de mocsok. - böktem meg a mellkasát.

- Élvezni fogod. - vigyorgott. Fejébe húzta a bukósisakját és oda dobott nekem egy bukót. A fekete fehér bukósisakja volt, amin virágminta volt.

- Ha neki mész a falnak megkeserülöd. - mosolyogtam rá szépen.

- Imádom mikor durcizol. - nevetett már bukóban. Rám adtak egy fehér overállt, és segítettek beülni a kocsiba. Fejem behúztam Seb régebbi bukóját és hagytam, hogy becsatoljanak.

- Vigyázz rá, mert ekkora zseni Ross óta nincs a Forma 1-ben. - hajolt oda Schumi.

- Te aztán tudod, hogy bókolj. - vigyorogtam rá. Fura volt bukóba vigyorogni, és már biztos voltam bennem, hogy a hajam nem ússza meg egybe.

- Nem kell mondani, hogy vigyázzak rá. - nézett ránk Seb.

- De azért nyerjünk! - néztem nyert Sebre, aki csak bólintott. Bekötötték és már indultunk is ki a pályára. Csöndbe voltam. Egész eddig csak a táblát figyeltem, tudtam, hogy Seb és Michael simán eljutnak a döntőig. Seb beállt a rajt, cél vonalhoz és rám nézett.

- Igen, ezért akartam, hogy gyere. - mondta. - Nagyon könnyű vagy, és nem félsz a sebességtől meg a kanyaroktól. Nem fogsz sikítozni mellettem. - vigyorodott el.

- Ha gondolod, sikítozok én neked. - nevettem.

- Majd mikor kettesbe leszünk. - kacsintott rám. Nevetve támasztottam meg a kezem az előttem lévő műszerfalon, és vártam a rajtot.

Belülről a rajt és a pálya is úgy tűnt nagyon lassú. Mint a lassított felvétel. Mintha a versenymérnöki székben ültem volna, ott is mindent így érzékeltem. Tisztában voltam vele, hogy nem megyünk annyira gyorsan, mint a Forma 1-es kocsik, de annyira lassan sem, mint érzékeltem.

Nem szóltam Sebhez egyszer sem, és ő sem hozzám. A pályára figyelt, én pedig figyeltem őt és az ellenfelet.

Elég sokkal nyertünk, így Seb vidáman szállt ki a kocsiból és nyomott egy nagy puszit a fejemre.

- Legközelebb is te ülsz be mellém, szerencsét hozol. - vigyorgott mikor már kiszálltunk.

- Mellém is beülhetsz. - ment el mellettem Michael vigyorogva.

- Árulj már el nekem valamit. - szóltam utána. - hogy tudsz ilyen eredmények mellett is vigyorogni? És mi a fenétől ilyen fehérek a fogaid?

- Csak versenyzem. - vont vállat vigyorogva. - Nem streszelek. És a fogorvos csodákra képes. - kacsintott és már ott se volt.

- Pasik! - sóhajtottam nevetve.

- Németek. - nevetett fel mellettem Eva. Seb rondán ránk nézett.

- Nem én mondtam. - emeletem fel a kezem nevetve.

- De meg se védesz! - nézett rám faarccal, de a szemébe vidámság volt.

- 23 éves vagy. Véd meg magad. - vontam vállat nevetve. Lerakta a bukóját a helyére és az én kezemből is kivette, majd megemelt és a vállára dobott.

- Normális vagy!? - sikítoztam nevetve. - Tegyél le!! Sebastian tegyél le!!! - annyira nevettem, hogy sikítani is alig bírtam. Persze egyből minket vett az összes kamera. Megtámaszkodtam a derekánál egyik kézzel a másikkal meg ütni kezdtem a hátát.

- Hallod? Tegyél már le! - csaptam a hátára. Ő persze csak nevetett és dobott egyet rajtam. Végül a kiszolgáló részen, a kanapén kötöttem ki.

- Te nem vagy normális! - löktem meg. Ő is nevetett meg én is, nekem már a könnyeim folytak.

Jól elszórakoztunk végig a körülöttünk lévőkkel. A döntő futamokra mentünk fel a pálya mellé. Michael behozta kötelezőnek, de Seb nem. Ez nekem fura volt. Megvártam, míg Seb oda ér mellénk.

- Direkt adod oda neki a döntő futamot? - néztem Sebre, aki csak hátulról átölelt és vigyorogva figyelte, ahogy beállt a két versenyző a rajt-cél vonalhoz. Nem válaszolt, ez nekem sok mindent elmondott.

Annyira izgult, mint egy kisfiú, de nem volt gond. Simán nyertek. A német közönség teljes extázisba került ettől. Nyomott egy nagy puszit a hajamba, érezni lehetett az örömét.

- Nyertüüüünk!!!! - ujjongott.

- Ez nem volt kérdés. - nevettem. Vigyorogva kirohant a pályára Michaelhez. Együtt ünnepeltek. Én Evaval együtt visszamentem a melegbe és leültünk a kanapék egyikére. Mindenki jött gratulálni. Pár perc múlva Anna dobta le magát mellénk.

- Jövő hét már remélem nyugalomba telik, és otthon lehetek. - sóhajtott.

- Ne is álmodj róla. - nyújtózkodott Eva.

- Mi lesz jövő héten? - vontam össze a szemöldököm.

- Egész éves anyag leadásának határideje. - mondta Eva.

- Azzal már majdnem kész vagyok. - mondta büszkén Anna.

- Nekünk a tesztek utolsó napja volt a határidő. - vontam vállat. - Mi jobban meg vagyunk hajtva, mint ti.

- De ti gépek vagytok. - vigyorodott el Eva. - De nektek a jövő hét így nyugis lesz.

- Mi jövő héten már 100%-osan tervezzük a jövő évi kocsit. - közben Norbert is oda ért hozzánk.

- Mikor mehetünk? - nézett végig rajtunk. Annára néztem.

- Már az öltözőbe vannak. - adta meg a választ készségesen.

- Tehát még 20 perc és mehetünk. - néztem Norbertre.

- Rendben. - ült le mellém a kanapéra. - Unokáimat mikor hozzátok el? Nektek is örülünk, de szívesen babáznánk!

- Mivel én csak 3 órája jöttem el otthonról, és holnap 6-kor már otthon is leszek, ezért nem akartam erre a kisidőre kirángatni őket a megszokott környezetből. - magyaráztam. - Karácsonykor úgyis együtt lesz a teljes család. - vontam vállat.

- Idén kinél lesz? - kérdezte mosolyogva. - Megint nálunk?

- Én úgy tudom, hogy anyu és Heikke úgy beszélték meg, hogy most nálunk leszünk. - tavalyi karácsonyt Seb szüleinél töltöttük, úgy, hogy anyuék is ott voltak. Idén már előre tudtam, hogy jobban fogom élvezni a dolgot, mert nem kell utazgatni. Seb nagyon család centrikus volt és ő nem bírta sokáig a szülei nélkül. Én már megszoktam, hogy nincsenek mindig ott velem. De két egyedül töltött karácsony után jó volt a szereteket tölteni.

- Elfogunk férni ?- ráncolta a homlokát.

- Persze. - nevettem. - Eddig a főházban is elfértünk, de van egy melléképület is, csak ki kell takarítani. - közben Corinnát láttam meg bejönni az ajtón. Ahogy észrevett mosolyogva jött oda. Felkeltem a kanapéról és áthajolva adtam neki két puszit.

- Az uraink megint csodálatosak voltak. - mosolygott rám. - Régen találkoztunk, azóta már te is anya vagy. Milyen így az élet? Olvastam pár cikket rólad, rólatok, de inkább tőled szeretném hallani.

- Rég találkoztunk, mert rég jártál felénk. - vontam vállat nevetve. - Hogy nézett volna ki, ha besétálok a Mercihez?

- Igazad van. - bólintott. - Valamikor eljöhetnétek ebédre vagy vacsorára. Szívesen megismerném a gyerkőcöket. - mosolygott.

- Most jön a szünet. Kevés munkánk lesz. - mosolyogtam. - Mondj egy napot és egy órát, és ott vagyunk. - nevettem.

- Szerda 11 óra. - vágta rá.

- Szerda. - néztem rá Evara aki egy pillanat gondolkodás után bólintott. Ránéztem Annára, aki egyből bólintott. Tehát semmi nem volt betervezve. - Michael mit fog ehhez szólni? - érdeklődtem.

- Biztos vagyok benne, hogy örülni fog. - mosolygott rám. Corinna volt a tipikus mindig mosolygós anyuka. Nem tudom, hogy a fenébe csinálja, de jól megy neki.

- Szerdán megyünk Corinnáékhoz. - néztem Sebre, amikor oda értek hozzánk.

- Igen? - nézett a feleségére Michael. - Mi is beszéltük, hogy össze kéne ülni. Ti ezt gyorsabban megoldottátok. - vigyorgott ránk.

- Mehetünk. - nyomott egy puszit a fejemre Seb. - De most induljunk, mert fáradt vagyok. - felhúzta orrig a kabátját, de a mimikájából látni lehetett, hogy egy ásítást, próbált palástolni.

Gyorsan elbúcsúztunk mindenkitől, és már ott se voltunk. Anna is Seb szüleinél aludt, mert Heikke nem hagyta, hogy hotelben szálljon meg. Eva pedig eleve félig német volt, így voltak rokonai itt.

Ahogy vissza értünk Heppenheimbe Seb egyből megkajált és már aludt is. Én ölembe vettem a laptopom és írni kezdtem a két mérnöki munka összegzését.

Annyira elhúzódott az egész munka, hogy reggel arra figyeltem fel, hogy mellettem az ébresztő óra megszólal. Gyorsan lecsuktam a gépet és magamra húztam a takarót. Seb oldalán volt az ébresztő, így ő nyomta le majd oda bújt hozzám.

- Te egész éjjel gépeztél. - állapította meg álmosan.

- Honnan veszed. - ásítottam.

- Fejeden van a szemüveg. - mosolyodott el. Morogva raktam bele a tokjába. Nem is gondoltam rá. Esténként, ha dolgozom mindig fel szoktam venni, mert így kímélem a szemem. Egyébként folyton hordanom kéne.

Kelés, öltözés, reggeli, és már indultunk is a ROCra.

Össze visszamászkáltam egész nap, mert ha sokáig ültem egy helyben majdnem elaludtam. Szerencsére gyorsan eltelt a nap. Igaz Sebi még a döntő előtt kiesett, de nem szegte ez a kedvét.

Seb megkönyörült rajtam hazafele, és ő ült be a volán mögé. Eredetileg úgy volt, hogy én vezetek, de annyira álmos voltam, hogy 2 perc után aludtam is. Estére értünk haza. Álmosan és morcosan másztam ki a kocsiból és csoszogtam be a házba.

Sue persze egyből vacsival várt minket, de én csak felmentem tusolni és aludni. Az ikrek már aludtak. Még arra felébredtem mikor Réka bebújt mellém az ágyba és a hasamra hajtott fejjel aludt el.

Éjjel ébredtem fel, teljesen kipihenten. Hajnali egyet mutatott az óra. Seb és Réka nyugodtan szuszogtak mellettem. Szerencsére az ikrek már egész jól átaludták az éjszakát. Csak reggel csinálták meg az ébresztőt. Felvettem a pizsama gatyám és egy mell alattiig érő felsőt. Összefogtam a hajam és fel akartam menni a dolgozószobába, de mikor megláttam, hogy Csiszi szobájába még ég a villany halkan benyitottam. A srác az ölében laptoppal szuszogott. Óvatosan kivettem a kezéből a gépet és lecsukva letettem az asztalra. Betakartam és éppen kifelé indultam mikor felsóhajtva ébredt fel.

- Hát te? - kérdezte álmos hangon rám nézve.

- Láttam, hogy ég a villany és belestem. - mosolyogtam rá. - Aludj nyugodtan, még csak hajnal van.

- Miért nem alszol? - kérdezte ásítva.

- Kialudtam magam. - vontam vállat.

- Beszélgetünk? - feljebb tolta magát az ágyba, hogy a háttámlának tudjon dőlni.

- Majd nappal beszélünk, most aludj. - mosolyogtam.

- Nem fogok tudni vissza aludni. - rázta a fejét. - Jó ideje rémálmaim vannak, és nem alszok valami pihentetően. Anita is iszonyatosan kikapott miattam.

- hozok neked valamit, mindjárt jövök. - lementem a konyhába és csináltam neki nyugtató teát. Mire felértem egy száll pizsama gatyába ült az ágy közepén.

- Ezt idd meg. - adtam a kezébe a meleg bögrét. - Nyugtató tea. Fura, de hat.

- Nem hiszek a teákban. - rázta a fejét, de azért belekortyolt.

- Én sem hittem bennük. Most is csak ebben az egyben hiszek. - böktem a kezében lévő bögrére. - Évekig nem bírtam aludni rendesen. Mikor bekerültem a csapathoz akkor ittam ilyet először. Az angolok nagyon jók teában. Bármennyire pörgött az agyam valamin ettől mindig tudtam aludni, és 4-5 óra alatt, teljesen ki tudtam magam pihenni.

- Egy próbált megér. - vonta meg a vállát, és megitta mindet. Leültem az ágyának a másik oldalára törökülésben. - Mit csinálsz? - nézett rám értetlenül.

- Réka olyan, hogy elég addig mellette lenni, míg elalszik és nyugodt békés álma lesz. - magyaráztam. - Seb is ilyen mikor beteg. Megvárom, míg elalszol. Hátha segít neked is.

- Nem akarlak feltartani. - ellenkezett. Befészkelte magát kényelmesen a takaró alá, és máris laposabbakat pislogott.

- Én ajánlottam fel. - mosolyogtam rá. Bólintott és lehunyta a szemét. Szinte egyből el is aludt, de a lábában az izom megrándult és ettől egyből felébredt. Mellé feküdtem és elkezdtem a haját simogatni. Egyből visszasüllyedt az álomvilágba. Nem hagytam abba a simogatását, csak óvatosabban fúrtam az ujjaim a szőke tincsekbe. 10-15 percig figyeltem, ahogy alszik csak utána keltem fel mellőle és kapcsoltam le a villanyt. Az ajtóba még megálltam és várta, hogy a fényváltozásra felébred-e, de már olyan mélyen aludhatott, hogy meg se rezzent.

Vissza lementem egy pólóért, meg benéztem a hálóba, hogy Seb és Réka alszanak-e. Réka az én helyemen kicsire összehúzva magát aludt, csak a haja látszott ki a takaró alól. Seb az oldalán fekve ölelte a nagypárnáját és úgy szuszogott. Még most is mosoly volt az arcán. Átnéztem akkor már a két kicsire is, ő is nyugodtan aludtak. Elégedetten mentem fel a dolgozó szobámba befejezni a munkámat.

Pont végeztem mikor a babajelző jelzett, hogy ébredezik a család két legfiatalabbja. Lementem a konyhába üvegért meg tejért és azzal együtt mentem vissza. Még csak Emma nézelődött a nagyvilágba, de nem sírt. Boldogan gügyögött nekem mikor meglátott. Kivettem és kicseréltem a pelusát, aztán beültem a hintaszékbe megetetni. Míg Emma evetett ébredt fel Alex is. Ő sem sírva ébredt, hanem csak pislogott a világra és a fölöttük lévő felaggatott játékokat nézegette. Mikor Emma visszaaludt teli pocival, a kisfiút is kivettem és tisztába tettem, majd mire ő is megreggelizett addigra kezdett el mocorogni fent Sue. Már Alexot is visszaraktam a kiságyba, mikor Sue belesett a babaszobába, álmos szemekkel.

- Mindketten ettek már? - kérdezte egy ásítást elnyomva.

- Igen. Gyere, menjünk kávézni. - mosolyodtam el az álmos arcán. Kivételesen én csináltam meg a kávét, mert én voltam a fittebb.

- Mi a mai program? - kérdezte Sue a kávéja feltett.

- Bevásárolni karácsonyi díszekből, és szépen lassan teleaggatni velük a házat. - mondtam az asztalon könyökölve. - November vége, van, és lassan itt a karácsony. Idén nálunk tartjuk. A nagytakarítást is el lehetne kezdeni.

- Akkor ma vásárlunk? - kérdezte már éberebben.

- Igen. - bólintottam. - Seb ma úgyis itthon edz Tommival, mi pedig el tudunk menni, vásárolni.

- Azt tudod már, hogy ki mit kap? - kérdezett rá.

- Fogalmam sincs. - ráztam a fejem. - Annyit tudok, Seb mit kap a csapattól, mást még nem.

- Réka nagyon oda van a balettért. - mondta. - Egyik nap láttam a városba egy üzletet ahol lehet mindenfélét venni.

- Ez nem is rossz ötlet. - hümmögtem. - Az alaksorban van egy nagyobb szoba, ahol most mindenféle kacat van. Ki lehetne pakolni, és azt akár meg lehetne csinálni egy kis balett stúdiónak is neki.

- Annak nagyon örülne szerintem. - mosolyodott el.

- Anyuéknak már megvan az ajándékom. - elmélkedtem. - Seb majd az ő szüleinek kitalál valamit. Az ikrek úgy sok plüsst meg ruhát kapnak szerintem. Mást még nem nagyon lehet nekik venni.

- Csiszi, Seb? - kérdezte Sue.

- Nehéz dió. - sóhajtottam. - Majd valamit ki kell találni. - közben azon gondolkodtam Suenak mit vegyünk. Ezért nem szerettem a karácsonyt. Nem vagyok annyira nagyon jó ajándékozásban. - Csapatnak is ki kell találni valamit, Evanak, Tomminak, Kiminek. - felsóhajtottam. - Ebben Seb jó. - adtam végül fel.

- 7 óra. - jegyezte meg Sue. Felkeltem az asztaltól és felmentem a hálóba.

- Angyalka ébredj. Menni kell az oviba. - simogattam Réka arcát. Álmosan kapaszkodott meg a nyakamba, hogy vegyem fel. Levittem a konyhába Suehoz, aki már a reggeliét csinálta. A kutyák is már nagyban reggeliztek. Pehely a pulton mászkálva nyávogott.

- Pehely mássz le onnan. - szóltam rá. Nem igazán hallgatott rám, így levettem, és leraktam a földre. - Ott mászkálj. - felmentem összeszedni Réka aznapi ruháját, és leraktam lent a kanapéra.

- Nyitom. - szóltam be Suenak mikor csengettek. - Jó reggelt. - mosolyogtam Tommira. Viszonozta és egyből célba vette a konyhát.

- A bajnokunk merre van? - nézett rám.

- Úgy alszik, mint egy maci téli álmot! - mondta Réka kakaós szájjal vigyorogva.

- Kisasszony gyere inkább öltözni. - töröltem le egy szalvétával a száját. - Tommi reggelizz meg, felöltöztetem Rékát és felkeltem utána Sebet.

- Én én ééénn!!! - ugrált Réka, és kihagyva a felöltözés részt rohant az emeletre. 2 perc múlva egy nagyon álmos Seb csooszogott le az emeletről, és egy nagyon vidám Réka. - Felkeltettem. - mondta büszkén Tomminak.

- Köszönöm. - mosolygott rá a finn. Segítettem felöltözni Rékának és felmentem, hogy megnézzem Csiszit, felkelt-e már. Ő szokta Rékát oviba vinni, hogy mindenki élete egyszerűbb legyen, neki úgyis be kell reggel mennie az iskolába, ahol nem sokára érettségizni fog. Mikor benyitottam már álmosan az ágy közepén ült.

- Tényleg hatott ez a tea dolog. - nyújtózkodott. - Köszönöm.

- Nincs mit köszönni. - mosolyogtam. Nekem is jobb kedvem volt, mióta minden Vb-t megnyertünk. - Öltözz és ébredj, mert Te is és Réka is elkéstek. - nem vártam választ, hanem ott hagytam.

9-kor indultunk el Sueval vásárolni és délután 4-kor értünk haza, Rékával együtt, akiért bementünk az oviba.

A három srác meglepve nézte mennyi zacskó van a kocsiba, de szó nélkül segítettek becipekedni szerencséjükre.

Később még elvittem Rékát balettra. Mikor 6-kor hazaértünk Rékával az ikrek a nappaliba a kanapén feküdtek és éppen apucijuk meg Tommi szórakoztatta őket.

Tommi kivételesen maradt a fürdetésig, és most a két srác fürdette és tornáztatta őket meg, én pedig Rékával ültem az ebédlő asztalnál, és tanultunk 20-ig számolni. Kétszer mondtam el lassan a számokat, de már tudta. Hagytam utána játszani menni, de lefekvésnél még megkérdeztem tőle, és még akkor is tudta. Büszke voltam rá, és örültem neki, hogy örökölte a jó memóriát.

Az egész napom átlagos családanyaként zajlott, csak miután minden gyerkőc ágyba került ültem le a dolgozószobában a gépe lé, hogy végig olvassam az összefoglalómat, és kiemeljem a fontosabb dolgokat Christiannak. Seb este 10-kor jelent meg a dolgozószoba ajtóba.

- Anyuci ideje lenne, neked is aludni. - mosolygott rám. - Pontosabban Mérnököm, ideje aludni. - nevette el magát. - Egész nap olyan voltál, mint egy igazi anya, most meg olyan, vagy mint régebben, komoly mérnök fejed van.

- Ez bók volt? - néztem rá.

- Teljes mértékig. - jött oda és a vállam fölött belelesett a munkámba. - Mit csinálsz?

- Összefoglaló jelentést, Christiannak az egész évről. - mondtam. Elküldtem gyorsan Hornernek és felkeltem.

- De azt már megírtátok, nem? - ráncolta a homlokát.

- Az a két csapaton belüli csoportról volt. Két külön szemszög. Nekem most ezt kellett összevonni, és egy saját véleményt alkotni, pró és contrát.

- Értem. - bólintott. Vagy tényleg értette, vagy megtanulta, hogy nem muszáj mindent érteni, amit én csinálok. - Gyere aludni. - mosolyodott el.

Évad Vége 2

Jó, fogjuk rá, hogy meg van a 10 komi. :D
Itt a friss, és úgy érzem, hogy kicsik kiégtem, szóval írjatok sok-sok komit, és szeretném ha leírnátok az elméleteteket, hogy szerintetek ez így működni fog-e? Gondolkodom egy kis más szemszögön, szóval arra is kíváncsi vagyok, hogy kinek a szemszögéből olvasnátok egy fejezetet, vagy akár több emberre is oszthatom mint legutóbb, csak közben vinném a cselekményt. :D Szóval, a lényeg: Írjatok sok-sok komit Kérleeeek! :D
Ja még valami: Nézzetek fel Csillogó Cirkuszra mert Monshe írt egy nagyon jó novellát oda!! Érdemes elolvasni. Hatalmas köszönet érte!! :)

Reggel én keltem kettőnk közül előbb. Köntösbe kibotorkáltam és meg se lepődtem rajta, hogy 10 óra volt. Röpke 11 órát végig aludtam.

Az viszont már meglepett, hogy senkit nem találtam otthon, csak egy cetlit: „Annyira mélyen aludtatok, hogy vétek lett volna felkelteni titeket. Elvittük a gyerkőcöket sétálni. Pusz, Anya (1 körüle visszaérünk)”

- Kb még az utcába lehettek. - néztem az órára. Megvontam a vállam. - Akkor visszafekszek. - felmentem és köntöst ledobva feküdtem vissza az ágyba.

- Merre jártál? - kérdezte motyogva Seb.

- Lent. Itthon hagytak minket. - mondtam.

- Mennyi az idő, a gépen 4kor indul. - ki se nyitotta a szemeit csak megölelt.

- 10 óra van. - adtam egy puszit a mellkasára ami éppen egy vonallal volt a számmal és próbáltam vissza aludni.

Legközelebb már úgy riadtam fel. Nem tudtam hírtelen mire, aztán hallottam, hogy a kutyák ugatnak. Nem értettem a dolgot így lerúgtam a takarómat és felkaptam a köntösöm. Megálltam a háló ajtaja előtt és hallgatóztam. Kutya ugatáson kívül nem hallottam mást. Seb is felült az ágyba.

- Mi történt? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Épp kideríteni indulok. - fordultam vissza és megindultam a földszint felé, de Seb elkapta a kezem mielőtt a lépcsőre léphettem volna.

- Mi van ha betörő? Hogy bánsz el vele? - kérdezte. Nem tudtam érzelmet leolvasni az arcáról.

- Mért te hogy? - kérdeztem vissza. Egyből bevágta a morcos fejet. Leráztam magamról a kezét és lesiettem a lépcsőn. Anyuék még tuti nem értek haza és a kutyák sem ugatnának ennyire.

A hangokat követve mentem be a konyhába. A látvány ledöbbentett. Minden bizonnyal mikor lent jártam nem zártam el a csapot, és úszott az egész konyha, és azért ugattak a kutyák. A helyzet vicces volt, mert Pehely a pulton állt és keservesen nyávogott.

- Látod így jár aki mindenbe bele akar nyalni. - mondta Seb nevetve Pehelynek.

- Sebastian felméred, hogy úszik a konyha és az ebédlő szőnyege is? - néztem rá mérgesen. Lezártam a csapot és körbe néztem.

- Fel. - vágott komoly arcot. Léptem kettőt és a talaj kicsúszott a lábam alól, és leültem a bokáig érő vízbe. Sebből egyből kitört a nevetés.

- Te kis.. - mérgelődtem vigyorogva és elfogadtam a felém nyújtott kezet, de lerántottam magam mellé. Annyival járt rosszabbul, hogy ő el is terült a vízben. - Na ki röhög kin? - nevettem. Közben nyílt a bejárati ajtó és már hallottuk is a beszélgetés hangjait. Réka egyből futott volna az emelet felé, de érzékelte, hogy vizes az ebédlő szőnyege, ránk nézett és csípőre vágta a kezét.

- Anya nem a konyhába kéne fürdeni! - dorgált meg. Nevetve keltem fel a földről, mert közben már anyuék is beértek, és a víz is nagyon hideg volt.

- Mit műveltek? - nézett végig Heikke a konyhán.

- Uram atyám! - kapta a kezét a szája elé Sue.

- Én is, én is!! - csattogott oda a vizes szőnyegen Réka és egyből hanyatt vágta magát a vízben. A gipsze szerencsére már nem volt rajta. - Ez hideeeeeeg!! - sikított fel.

- Legközelebb meleg vízzel engedd tele a konyhát. - nézett rám Seb nevetve.

- Fürödj még egy kört. - löktem meg és megint padlót fogott. Pehely egyből leugrott Sebre, hogy majd úgy szárazon megússza, de Rékát annyira nem tántorította el a hidegvíz, így megfogta szegény macskát és beledobta a vízbe. Megfogta a farkáét és húzni kezdte. Elkaptam a kezét és kiszabadítottam a keservesen nyávogó állatott.

- Gyere cicus. - megindultam kifelé az elázott konyhából végig vonulva vizesen a teljes család előtt, akik csak néztek. - Sebastian te meg ne pancsikolj, hanem menj pakolni, vagy segíts felmosni. - lestem hátra.

Persze Seb annyit segített csak, hogy a járólapról felszedte apuval és Norberttel a szőnyeget és kint kirakták a napra. Utána beült a kanapéra és egész nap babázott. Réka végig a nyomomba volt és lelkesen segített.

- Fiacskám emeld meg a feneked és segíts takarítani! - szólt rá Heikke.

- Egész évbe dolgoztam, jár egy kis pihenő a gyerekeimmel! - kérdte ki magának.

- Azt hiszed Virág nem dolgozott egész évben? - csattant fel Heikke. - Vagy felkelsz és jössz magadtól vagy fülednél fogva rángatlak ide.

- Világbajnok vagyok! - vigyorgott rá az anyukájára.

- Nem kell elszállni. - mutatott rá az anyukája. - Nem erre neveltelek!

- Nem elszálltam, csak megjegyeztem. - morogta. Felkelt és lerakta Alexet.

- Maradj velük inkább. - mentem oda és nyomtam egy puszit a kis szöszke baba fejére. - Figyelj rájuk. - Heikke csúnyán nézett rám, de nem szólt semmit. Nem kellett kétszer mondani.

- Majdnem egy hete nem látta őket, és ma megint megy el, és csak vasárnap jön haza. - súgtam oda Heikkenek. - Évközbe se tudott velük lenni sokat. Hagyd, hogy kicsit törődjön a gyerekeivel. - azt hittem mérges lesz, de helyette rám mosolygott.

- Büszke lehetsz a lányodra. - mondta anyának mosolyogva.

- Te meg a fiadra. - válaszolta nagy mosollyal.

***

Ez állt a lap fejlécén:

„A munka a robottól abban különbözik, hogy személyes értelme van. Akkor is örülök, hogy megcsinálhatom, amikor fáradsággal jár. Nem tudják megparancsolni; megteszi az ember, ha nem parancsolják is. Belső parancs. Nevezzük a nevén: játék.
Játszunk, mókával, kacagva az öröm tengerén lebegve.”

Érdekes volt a dolog, mert egyébként a tesztek eredményei szerepeltek a lapon. Ma egész nap tesztelt a csapat, bár eddig a fiatal újoncok róhatták a köröket.

Még csak 6 nap telt el azóta, hogy a csapat és Seb is a Világtetejére került, de már komoly munka folyt Abu Dhabiban. Mégis benne volt a lendület minden Red Bull dolgozóban, és a mosoly ott volt a szája sarkában.

Kényelmesen ültem az irodámban, ami Christian melletti második legnagyobb iroda volt. Az elmúlt napokban avattuk fel Davidot mint versenymérnököt. Egész nap a nyomában jártam, és segítettem neki, bár nagyon talpra esett volt és villámgyors gondolkodással volt megáldva.

Most is velem szemben ült az asztal túl oldalán és elbambulva az ablakon nézelődött mögöttem. Várta, hogy véleményt mondjak az aznapi eredményekről.

- Riccairdo kell a csapatnak. - jegyeztem meg. Nem tettem szóvá a fejlécet, igaz tetszett az idézet. - Némi átalakítás kell majd a terveinkbe jövő évre, hogy feküdjön a kocsi a Pirelli gumikon, de talán nem lesz gond.

- És az idézet? - kérdezte rám pillantva. - Tegnap olvastam és eszembe jutott, hogy mit mondanak rólad.

- Mit mondanak? - kérdeztem vissza kíváncsian.

- Azt, hogy játszol. - mondta elrévedve megint. - Te nem dolgozol, hanem játszol az ellenfelekkel. Te nem élsz, hanem játszod az életet. Játszol minden emberrel a környezetben, manipulálod őket, csak Sebastian nem.

- Vannak még szavahihető szóbeszédek. - reagáltam le. - Tetszik az idézeted. Ahogy észrevettem mostanában nagyon oda lettél értük. több a kezed alól kiadott lapon is idézetek voltak, vagy benyomások.

- Idézetbe vagy benyomásba sűrítem a pillanatnyi érzelmeimet, és ahogy leírom és elkezdek, a munkára összpontosítani megszűnnek. - magyarázta.

- David neked van családod, barátnőd? - kérdeztem előre dőlve.

- A nagyszüleim már nem élnek. - mondta rám pillantva. - Anyukám él már csak és a húgom.

- Tehát neked 24 órában mehet a munka? - mosolyodtam el halványan.

- Igen, ezért is jöttem ide. - bólintott.

- Jó versenymérnök leszel, de egyet ne felejts el. - felkeltem és az ablakhoz léptem. - A matematikus legjobb műve emelkedett művészet, tökéletes, vakmerő, mint a képzelet legrejtettebb álma, világos és egyszerű, mint az elvont gondolat. - idéztem egy régen olvasott mondatot. - Ez kell ide David. Bátorság, merészség és az, hogy bízz magadban.

- Úgy gondolod nincs meg bennem ez? - kérdezte szomorkásan.

- Mivel megkérdezted ezért van, ami még hibádzik. - mosolyogtam rá. Közben Csiszi lesett be az irodába és Alexxel a kezébe belépett mikor látta, hogy érdeklődve ránézek. A kisfiú torokszakadtából sírt.

- Nem tudtam megnyugtatni és senki más sem. - oda jött és egyből átvettem.

- Emma hol van? - kérdeztem.

- Anita és Timi vigyáz rá, míg eljöttem. - mosolyodott el.

Szerdán mikor Seb eljött otthonról úgy hittem, hogy a hetet én is otthon töltöm a gyerekkel, de behívtak, mert sok az újonc a csapatban. Christiannak szüksége volt rám. Az ikrek már betöltötték az 1 hónapot és a doki áldását adta, az utaztatásukra, így összepakoltam nekik és a két kicsivel, Rékával, Csiszivel és Anitával jöttünk a csapat után magángéppel. Anita szó szerint szöktetve lett, és csak később hívtam fel a szüleit, hogy tudjanak róla, merre van. Volt veszekedés belőle, de most nem voltam sáros, hiszen nem tudtam Csiszi tervéről. Így legalább két bébicsőszöm lett, bár az egész csapat úgy figyel a három gyerekre mintha a sajátjuk lenne. Seb melle meg már így is dagadt, de most már lehet attól tartani, hogy nagyon eltávolodik a földtől. Így meg is volt az első komolyabb feladatom Davidnak.

- Hé Alex. - emeltem szem magasságba. - Tudom, hogy fáj drága, de itt van anyu. - ráfektettem a kezemre és a pocakjára hajtogattam a pulcsim.

- Honnan tudod ennyiből, hogy mi baja? - kérdezte David.

- Megérzés. - vontam vállat. - Csiszi légyszives menj vissza Emmához. Hisztis lesz hogy nincs ott Alex, te maradj vele, téged ismer. Réka merre kódorog?

- Réka a szerelőkkel van. - nevette el magát. - Ben vitte ki, figyelnek rá.

- Helyes. - bólintottam. Nagy vigyorral ment ki az ajtón, és szerencsére Alex is elcsendesült.

- David teljesen együtt kell dolgoznod Sebbel. - mondtam Alexet pátyolgatva. - Kelleni fog a kölcsönös maximális bizalom.

- De rajtad kívül teljesen még Guillben sem bízik meg! - tárta szét a kezét.

- Azt szeretném, ha figyelnél arra, hogy ne szálljon el magától. Illesd nyugodtan kemény kritikával, ha van rá okod. Feleslegesen ne köss bele semmibe, de ha okot ad rá, nyugodtan szólj oda, és ne köntörfalazz. Kellenek a visszajelzések a pilótáknak. Verseny közben nem mondunk rossz kritikát, de előtte, utána főleg teszteken keményen mond meg neki a véleményed, ha úgy hozza a sors.

- Ezzel nem fogom elérni a bizalmát, csak megutál. - jegyezte meg.

- Nem fog megutálni, lehet néha morogni fog, de így fog kialakulni a tisztelet és a bizalom. - magyaráztam. - Ha mindig egyenes vagy vele. Sebnek kell az egyenes beszéd.

- Ezért szeret téged. - nevetett. - Téged cseppet sem érdekel mit hisznek mások, megvan a véleményed és azt közlöd is.

- Ez vagy én. - vontam vállat. - De most rólad van szó. Állj a sarkadra.

- Rendben. - bólintott.

- Csatározz nyugodtan Christiannal, ha nem értesz egyet, de azt tudd is indokolni. - mondtam.

- Veled is csatározhatok? - kérdezte kaján vigyorral.

- Ha van elég sütnivalód hozzá, és merszed, meg lehet próbálni. - mosolyodtam el gonoszul.

Befejezettnek tekintettem a témát így elfordultam az ablak felé és Alexet néztem, aki édesen gőgicsélni kezdett. Ezzel elérve, hogy nagy mosoly jelenjen meg az arcomon.

- Gyere, megkeressük a csajokat. - megkerültem az asztalom és beálltam David mellé. - Te vagy a versenymérnöke. Ha hibázik az a te hibád is. Ha sikereket ér el az a te sikered is.

- Nem fog menni. - hallottam meg halkan David hangját mikor éppen kinyitottam az ajtót.

- A dolgok pont ettől szépek. - fordultam vissza. - Senkit nem érdekel, hogy menni fog-e a versenymérnökség vagy az anyaság. Szerződésed érvényes, a gyerekek pedig megszületnek. Senki nem kérdezi meg a futam előtt, hogy hányszor estél össze az izgalomtól és a túlzott pulzus számtól. Akkor fogja őket érdekelni, ha az irányó székből dőlsz le, mert elájulsz. Addig senkit nem érdekel mi a bajod, mitől félsz. - elmosolyodtam, ahogy ijedten nézett rám. - Bizony David. Itt semmi nem számít csak a siker. Senkit nem érdekel, hogyha nem aludtál már 72 órája. Senki nem fog betakargatni vagy aludni küldeni. Senki nem szól rád, hol vannak a szervezeted határai. Párszor bekerülsz a kórházba vagy a gyárban működő elsősegély szobába kimerültséggel, de nem fogják megkérdezni, hogy vagy, csak azt mikor állsz vissza dolgozni.

- Viccelsz. - hitetlenkedett.

- Üdv a Forma 1 Világában. - mosolyogtam rá.

- Ezt nem lehet bírni! - akadt ki. - Én már most alig bírom, pedig aludtam 4 órát!

- Ha a 4 óra alvásodat felemlegeted valakinek a csapatból, jószerivel azt fogják mondani, hogy te kis álomszuszék mázlista! - nevettem. - Ez senkit nem érdekel itt David. Az viszont igen, hogy 3 óra múlva a mai napi összes anyag és a két napos tesztről a jelentésed legyen az asztalomon. - hitetlenkedve nézett rám. - 3 óra David. Egy perccel sem több. - nem vártam meg a válaszát Alexszel a kezembe kisétáltam Csisziékhez.

- Jó hogy jössz, megjöttek a képek. - jött oda Eva és egy borítékot adott át. Mielőtt nyilvánosság elé hoztuk volna a kicsiket, készült pár közös fotónk velük, és jó pénzért el lett adva az egyik újságnak. Képek így is lettek volna róluk, de így legalább az összeget a rászorulók kaphatták.

Oda adtam Alexet Anitának és kiszedtem az összes képet a borítékból. Kapásból a legfelső képen Seb volt a két kicsivel. Már ahogy megláttam tudtam, hogy ez lesz az egyik kedvenc képem. Alex és Emma egy ágyon feküdt rózsaszín és kék rugdalózóba Seb pedig fehér ingbe ült törökülésbe a lábacskáiknál és éppen mosolygott, de nem megjátszott színészi mosoly volt, hanem igazi boldog és büszke mosoly. Következő képen már Réka is velük volt. Utána pedig már csak Seb és Réka voltak a képen ahogy Réka éppen magyaráz Sebnek. Következőn csak Seb és Én voltunk. Ez a kép nekem valahogy fura volt. Jó pár pillanatig néztem a képet, mikor rájöttem, hogy jó ideje már nem gondolkodok csak kettőnkbe. Még az én arcomon is boldog mosoly volt a kamera ellenére is, de nekem mégis hiányérzetem volt a képpel kapcsolatban. De az utána jövő kép egyből megértette velem, hogy a gyerekek hiányoztak annyira nekem, mert mind az öten rajta voltunk a képen. Én felkönyökölve feküdtem a képen Seb ült és az ölébe volt fektetve Emma. Mellettem Alex feküdt és éppen érdeklődve engem nézett. Réka Seb nyakába volt csimpaszkodva hátulról és úgy figyelte Emma éppen mit csinál.

- Tetszik ez a kép. - jegyezte meg Seb a hátam mögött. Felpillantottam rá, hiszen közben én már ültem a büfé pultnál. Nekem is volt közös képem a három gyerkőccel és külön csak az ikrekkel és csak Rékával is. A legédesebb kép mégis az volt, amit úgy tűnik, hogy a fotós éppen elkapott, mert Réka éppen Emma fejére húzta rá a sapkáját, a kislányt pedig Seb tartotta. Én pedig éppen Alexet emeltem fel az ágyról.

- Nekem meg ez tetszik a legjobban. - nyújtottam Seb felé a képet.

- Szemfüles fotós. - jegyezte meg mosolyogva. Kaptam egy puszit, de a szemét le se vette a képről. Neki is ez tetszett a legjobban.

Közben Ben és Réka is oda értek hozzánk, így Réka is végig nézte a képeket, közben én már Emmát szórakoztattam.

- Vettel. - jelent meg David elég mérges fejjel. - Te mit keresel itt?

- Jöttem a családomhoz. - nézett rá ártatlanul.

- Neked még a sajtóval kéne foglalkoznod! - dühöngött David. Visszafogtam a nevetésem. Tesztek alatt nem volt kötelező sajtó idő. Sajnos Sebnek is szívnia kellett ahhoz, hogy Davidot meg tudjuk leckézetni. Ez itt jó szokás volt az újoncokkal.

- Ha meglógsz a kötelességeid elől, ki fogom tiltatni a gyerekeket a pályáról. - mondta David idegesen. Guill tuti rászólt a srácra.

- Azt nem mernéd. - mondta kevés bizonyossággal Seb.

- Megkockáztatod? - kérdezett vissza dühösen David. Seb morcosan somfordált ki a homeból.

- Nincs jogod az én zöldkártyásaimat kitiltani. - jegyeztem meg mikor Seb eltűnt a látóteremből.

- De az övét igen. - kötötte az ebet a karóhoz.

- Annyi eszem van, hogy mindenki az én nevemen zöldkártyás. - nevettem. David is morogva ment vissza az irodájába.

- Nincs is Sebnek kötelező sajtó ideje ilyenkor. - jegyeztem meg a többieknek. - David nagyon szívni, fog amint Seb erre rájön.

- Keresztbe tettetek Davidnek? - nézett rám nagy szemekkel Anita.

- Az első pár hónapba az összes újonc így jár. - vontam vállat.

Csiszi jót nevetett velem együtt a dolgon, de a srác arcáról hamar lefagyott a mosoly. Háttal ültem a bejáratnak, míg ő szembe vele, így megfordultam, hogy lássam ki érkezett.

- Kémkedünk, kémkedünk? - vettem fel a pókerarcot mikor Brian megállt mellettünk. Csiszi mellett ültem így éreztem a srác félelmét, bár az arcán és szemén nem látszódott, de az izmai megfeszültek.

- Kémkedni? Nálatok? - nézett rám lenézően.

- Nyugodtan vágj ilyen arcot. - mosolyogtam rá. - Attól még mi vagyunk a csapat és egyéni VB is. - csak még idegesebb fejet vágott, de nem igazán érdekelt.

- Kussolhatsz! - mordult rám.

- Te meg távozhatsz. - mosolyogtam vissza.

- Nem fenyegetem Vettel csapatának, egy tagjának sem testi vagy mentális épségét, így nem szólhatsz bele. - vicsorgott rám. Leugrottam a székről, így centikre kerültem tőle. Szerencsére egy magasak voltunk.

- Már nem Vettel versenymérnöke vagyok. - mosolyogtam rá. - Ha még mindig sajtófőnök lennél tudnád.

- Te kis mocskos ribanc. - kapta el a felkarom. Jobb kézzel felé kaptam, de elengedte a karom és a nyakam fogta meg. A következő amire emlékszem, hogy elenged és hagyat vágódik a Red Bull büféjének padlóján. Meglepve néztem a mellettem álló Csiszire aki éppen az ujjait nyújtogatta, hogy eltört-e valamelyik.

- Tűnj a Red Bulltól. - sziszegte oda. Az biztonságiak kisérték ki.

- Köszönöm. - néztem Csiszire.

- Ideje volt a sarkamra állnom, és egyszer nekem megvédeni téged. - vont vállat és elmosolyodott.

Még nagyobb lett a vigyora mikor az ideges Seb jött be a homeba. Egy szó nélkül vágtázott el mellettünk az irodák felé. Ott hagytam Csiszire és Anitára a gyerekeket és mentem utána. Ezt hallani akartam.

- ..még hogy kötelező sajtó idő a tesztek alatt! - dühöngött Daviddal. - Ennyire nem lehetsz kezdő! - jót derültem rajta, mert hiába David küldte el, azért Seb is beugrott a dolognak. Davidon volt a sor, hogy a versenyzőjét lenyugtassa. Ez úgymond egy próba volt számára némi szivatással. Guill is beállt az irodájának ajtajába és onnan hallgatta.

Legalább 10 percig vitatkoztak, mikor David belekezdett Seb lenyugtatásába. Újabb 8 perc kellett mire lenyugtatta, és Seb elnézést kért a hangnem miatt. Guillel ekkor léptünk be az irodába.

- 18 perc. - mondta Guill. Nem csak én mértem. - Versenyen ennyi idő alatt fontos másodpercek telnek el. Mindkettőtök lehetne toleránsabb a másikkal.

- Téged akarlak vissza abba a rohadt székbe. - nézett rám Seb. - Nem érdekel semmi, megoldunk mindent, de te ülj vissza abba a székbe. - már szinte vártam mikor kezd el hisztisen toporzékolni.

- ÉN vagyok a versenymérnököd. - mondta David keményen. - Attól még, hogy Világbajnok vagy nem követelőzhetsz. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. - Guillel meglepetten néztünk össze.

- Megszököm. - vágta rá Seb David felé fordulva. - Átigazolok máshova! Sok helyen szívesen látnak majd!

- Parancsolj. - vágta rá David higgadtan. - Igazolj át. Legyél Virágnak és nagyon sok barátodnak az ellenfele. Azt gondolod, arra nem menne rá sok kapcsolatod itt? Nem menne rá a szerelmed? Igazolj. Ne a pofád jártasd, folyton cselekedj, gyerünk! - annyira meglepődtem ezen a magabiztos monológon, hogy köpni-nyelni nem bírtam.

- Cseszd meg! - trappolt ki a szobából Seb.

- Én sem csinálhattam volna jobban. - mosolyogtam rá Davidra.

- Nem fog eligazolni, ugye? - nézett rám kicsit félve.

- Nem. - nevettem. - Biztos lehetsz benne, hogy nem.

- De most ideges… - harapta be az alsó ajkát.

- Már szerintem meg is nyugodott, maximum morog még pár sort. - mosolyogtam. - Irány dolgozni, várom a jelentésed. - vettem fel a kemény mérnöki maszkom.

- Lehetetlen megcsinálni ennyi idő alatt. - tárta szét a kezét.

- Ahelyett, hogy itt hisztizel és csinálnád, sikerülne. - mondtam és megindultam kifelé. - A VB-re is azt mondták, hogy lehetetlen lesz szinte megszereznünk. - kimentem az irodájából és visszaültem a büfébe a gyerekekhez.

Csak 3 órával később mentem vissza az irodámba, hogy összeszedjem a papírokat a megbeszélésre, ami a teszteket zárja.

Mikor beléptem az irodámba nem volt még ott David jelentése. Összeszedtem a dolgaimat, és átmentem hozzá.

- Jelentés? - kérdtem számon.

- Még fél óra és az asztalodon lesz. - fel se nézett.

- 2 perc van vissza a megbeszélésig. - jegyeztem meg. Ijedten nézett rám.

- Még sok munkámmal el vagyok maradva! - hírtelen érte el a pánik. Felsóhajtottam.

- Kelj fel és gyere. - intettem neki. Nem mozdult. - Azt mondtam gyere. - fordultam vissza keményebben.

- De nincs kész semmim. - pánikolt. - Ki fognak rúgni. - idegeskedett.

- Jelentés. - adtam az egyik mappámat a kezébe. - Pálya információk, gyors körök, tesztelő pilóták sorrendje. - adtam még egy vékonyabb mappát oda neki. - Teljes év összefoglaló. - raktam a másik két mappára egy nehezebb vastag mappát. - Minden futam szerint van sorba rakva. Fontosság szerint azon belül. - magyaráztam. - Az első oldalon fel van tüntetve mennyi pontot szereztünk egyénibe ott és csapat szinten. Ha kiesés volt 3-4 szava indoklással oda van írva.

- Ezt hogy csináltad meg mind? - hitetlenkedett.

- Úgy tudsz csak dolgozni a fontossági sorrendet állítasz, és elfelejted pár órára a pihenőt. - magyaráztam. Kitártam előtte az ajtót és a papírokba mélyedve ment be mellettem.

- Várunk még valakire? - nézett körbe Christian.

- Én szoktam utolsónak jönni. - néztem én is végig a társaságon.

- Ciaron, tiéd a szó. - fordult felé Christian.

Elgondolkodva figyeltem ahogy mindenki jelent. David eleinte dadogott és nyökögött, de aztán belejött és sikerült elmondania mindent.

- Gratulálok neked David, hogy kezdő létedre végeztél az összesítéssel, és ennyire ki is dolgoztad. - mosolygott rá Christian. David eléggé zavarba jött. - Ez a feladtat vagy Virágra vagy Guillre akartam hagyni, hogy ismertesse a tesztek és az évet, de igaza lesz a mentorodnak, hogy hatalmas tehetség vagy. - Christian rám mosolygott majd tovább nézte Davidot. - Ez csak virágnak sikerült első futama után. Így tényleg minden elismerésem. - David vörösödni kezdett, de leült.

- Ez az év volt az eddigi legjobb, pedig sok nehéz döntést meg kellett hoznunk. - nézett főként rám. Már vette a levegőt mikor David felkelt és rám nézett majd Christianra.

- El kell mondanom, hogy… - kezdett bele de egyből tudtam, mit akar, így gyorsan felálltam én is és a vállára raktam a kezem.

- David nem most van itt az ideje, hogy az érzelmeinket kifejezzük. - elnézően néztem körbe és figyelmeztetően Davidra. - Amint a Főnök is mondta, remek éven vagyunk túl, de pont ez miatt lesz nehezebb a jövő év. - erőből lenyomtam a székébe Davidot és én is leültem. Értetlenkedve nézett rám. „HALGASS” firkáltam fel az előttem lévő lap tetejére és felé fordítottam.

Mikor végre szabadultunk a tárgyalóból elkaptam egyből az újoncot.

- Te szerencsétlen, ilyenkor hallgass, és arasd le a babérokat. - korholtam le. - Fél órád hiányzott a munka végétől. Ez jobb, mint amit eddig rajtam kívül itt bárki is megtett. Ezért kaptad meg az én munkámat.

***

Vasárnap Seb Heppenheimbe ment, én a gyerkőcökkel haza Svájcba. Jó volt kicsit otthon lopni a napot. Hétfőn viszont már morogtam, mert nem volt mit csináljak. Egész nap a gyerekkel foglalkoztam, Seb pedig csak este ért haza. Én már félig álomba voltam mikor befeküdt mellém. Most pár nap nyugis családi élet jön.

Kedd este mikor lementem a kicsik lefektetéséből már a lépcsőn hallottam, hogy meccset néznek.

- Kik játszanak? - álltam be a két szőke srác mögé.

- Real Madrid játszik az Ajax ellen. - mondta Seb hátra döntött fejjel.

- Sergio és Iker is játszanak? - kérdeztem egy puszit nyomva a homlokára.

- Szerinted? - kérdezte mikor éppen Iker mutatták.

- Nem tudhatok én se mindent. - pöcköltem meg a fejét. - Kinek drukkoltok?

- Én senkinek. - válaszolt Seb.

- Én abszolút Real Madridos vagyok. - nézett rám Csiszi.

- Jó gyerek. - simiztem meg a fejét.

- Ismeri fél csapatot. - morogta oda Seb Csiszinek.

- Bemutatsz nekik? - vigyorgott rám.

- Sebet kérdezd meg, hogy idehívhatom-e őket. - vontam vállat. Közben Sergiot mutogatták. - Most sárgát adott neki a bíró? - vontam össze a szemöldököm.

- Micsoda észrevétel. - vigyorgott rám.

- Szőszike, te nekem arcoskodsz? - fogtam meg a fejét, ahogy hátra döntötte.

- Én nem. - nevetett. Közben pedig már kiabált a kommentátor, hogy gól. - Vezet a Real. - jegyezte meg Seb.

- Helyes. - bólintottam és elmentem fürdeni.

Mire kijöttem már túl voltak egy adag magyarázáson Sebiék és mérgelődésen.

- Hány nullra nyertünk? - sétáltam oda vigyorogva.

- 4-0ra nyert a Real. - mondta Csiszi.

- Ramost meg kiállították. - mondta morogva Seb. - Nem is tudom elmondani, mennyire felháborító amint a Real edzője csinált. - magyarázta.

- Nyertek, az a lényeg. - vontam vállat. - Az is mindegy, hogy te hogy nyers, csak nyerj. - nyomtam egy puszit a szőke tincsek közé, de ő morcosan nézett rám.

- Én nem akarnék nyerni csalással! - kérte ki magának.

- Csalással nyertek? - kérdeztem vissza.

- Nem. - morogta.

- Akkor ezt megbeszéltük. - vigyorodtam el. - Mentem aludni. - ásítottam. - Jó éjt. - választ nem várva felmentem a hálóba, és ahogy lefeküdtem a puha ágyba el is aludtam.

**

Azt hittem, hogy sokkal lassabban fognak telni a napok otthon mikor semmi munkám nincs. Néha én is tévedhetek, hiszen mire észtbe kaptam már szombat volt és a sminkszobában ültem.

A hajam már kész volt, de még köntösbe ültem a székbe, hiszen a ruhám még nem volt rajtam. A sminkem is gyorsan befejezték és felkeltem, hogy felvegyem a ruhámat is.

- Izgulsz? - kérdezte mosolyogva Ördög Nóra. Megnéztem a telefonomat, hátha keresett Seb, de nem jelzett semmit így visszadobtam a sminkasztalra. Én voltam az egyik műsorvezetője a gála műsornak, ami adományt gyűjtött annak a szervezetnél, amit én is támogattam. Élő műsor 3 órán át.

- Nem hiszen el, ha azt mondod, hogy te nem. - néztem rá. A gyomrom görcsbe volt kicsit.

Az öltöztetőm lesegítette a köntösöm és segített belebújni az első estélyimbe.

Végig néztem magamon mikor felkerült rám a ruha. Igazából csak azt takarta, amit nagyon fontos. A hátamon mindössze egy vastagabb pánt futott végig, ami a mellem alatt tartotta meg a ruhát és még két vékonyabb pánt. Elöl a mellem épp hogy elfért a vékony mellrészben. A hasam nagy részét takarta a ruha de az oldalam kint volt. A nyakamban volt egy vastag rész ami szintén a ruhát tartotta tulajdonképpen. A csípőmtől lefelé bővülő volt a szoknya része, de hozzám simult, mert selyem volt az egész. A fenekem épp, hogy nem villant ki.

- Olyan, mintha a második bőröd lenne. - állt be mellém Nóri. Rajta is egy nagyon hasonló ruha volt. Az enyém fekete volt fehér szegéllyel az övé pedig halvány rózsaszín fehér szegéllyel.

- De jó, hogy nem látom Sebastian arcát, mikor meglát a TV-be. - nevettem. Magamra aggattam az ékszereimet és kimentünk a folyosóra. Fura volt az egész dolog, mert a hajam egy bonyolult kontyba volt, és eléggé vastag volt az alapozó rajtam, bár a sminkes ódát zengett a bőrömről.

- Hölgyeim csoda szépek vagytok. - ért oda mellénk Sebestyén Balázs akin egy öltöny volt világos rózsaszín inggel és fehér nyakkendővel. Nórihoz öltöztették, hiszen ők együtt lesznek műsorvezetők. Az utolsó pillanatokba ért oda az én műsorvezető társam Ben. Rajta is fekete öltöny volt, de az inge is fekete volt és a nyakkendője virított csak fehéren.

- Igazán megtiszteltetés, hogy ilyen hölgy lesz a konferanszé mellettem. - megemelte a kezem és nyomott rá egy puszit.

- Nem különben vagyok büszke, hogy ilyen fess Úriember lesz mellettem egész este. - összemosolyogtunk, és a kezét nyújtotta nekem. a kézfejére fektettem a kezem és hagytam, hogy az ujjai közé csússzanak az enyémek. A magas sarkúmban nem éretem magam akkora biztonságba egyelőre. Elszoktam az ennyire magas saroktól.

Nóri és Balázs kezdték a sort. Bementek mikor szólították őket. Utánuk jöttünk mi. Ben felsegített azon a pár lépcsőfokon, amit meg kellett tennem, és vártuk, hogy a fel előttünk is kinyíljon.

- Mélylevegő. - súgta oda. Egyszerre vettünk egy nagy levegőt majd nyílt a fal és beharsogták a nevünket. Mosolyogva sétáltam le Ben kezébe kapaszkodva pár lépcsőfokon majd hagytam, hogy óvatosan megpörgessen a műsorvezető társam. A próbán remekül begyakoroltan oda lépdeltünk Nóriék mellé és kezdetét vette a show.

Nem is igazán figyeltem arra, amit Nóri mond, mert tudtam, hogy itt még nem kell megszólalnom. Próbáltam hozzászoktatni a szemem a fényhez, és a közönséget pásztáztam. Egy hatalmas épületben voltunk, mindenhol kerek kis asztalok voltak. Jó pénzért lehetett ide bejutni. Legjobb tudomásom szerint Eva, Anna és Ben van csak itt a csapattól. Őket kerestem, be nem láttam sehol se egy ismerős arcot.

A nézők tapsolni kezdtek, így tudtam, hogy Ben jön és utána én. Nóriék elhagyták a színpadot.

- Az első fellépőnk egy házaspár lesz. - kezdett bele Ben. Rám nézett és elvigyorgott. - Akik együtt dolgoznak. A hiedelem szerint a közös munka megöli a párkapcsolatokat. - jelentőségteljesen rám nézett.

- Ezt bőven cáfolhatja a következő pár és én magam is. - nevettem. - Ha igazán erős a szerelem akkor nem zúzza szét. Ezzel szerintem egyet ért az első fellépő párosunk is. Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán! - a neveket már kiabálnom kellett, mert hatalmas taps és ováció fogadta őket. Nevetve siettünk le a színpadról.

- Ott voltam mikor készült a klipp. - súgta oda a színfalak mögött.

- Nem is ismerem ezt a számot. - nevettem el magam.

- Ennyire nem figyelsz a hazádra? - nézett rám kíváncsian.

- Nincs időm. - sóhajtottam. - Ha nem dolgoztam az elmúlt két évben, akkor vagy utaztam, vagy aludtam. - gondolkodtam el. - Ja vagy kórházba voltam.

- Így már érthető. - mosolyodott el. - Akkor elmondom, hogy ez a közös számuk, és Ajándék a címe. - adta le az infót. Bólintottam és hallgattam a számot. Tetszett a szám és hangjuk is. Mikor lejöttek Nóriék mentek fel a színpadra.

- Ha tehetném, most meghajolnék előtettek. - mosolyogtam rájuk.

- Köszönjük. - nevetett Dóra kicsit kifulladva. Interjú jött, amit most Nóriék csináltak. Igazából ez egy díjátadó is volt egyben, amikor Magyar celebek kaptak különféle díjakat az egész éves adományozásuk és alapítványi munkájuk miatt. Nem ismertem azt, akinek átadták és faggattak, igazából már a saját konferálásunkon járt a fejem. A műsor szépen ment. Már la vége felé jártunk mikor ismét mi jöttünk. Annyit tudtam, hogy ez után a dal után nekünk kell riporterkedni ami nem tetszett, de ez van. A kérdések Bennél voltak.

- A most következő szám a Neoton familia egyik nótája. - kezdett bele Ben.

- Őket még én is ismerem. - mondtam nevetve. - Az előadók a méltán híres X faktor tehetségkutató még bent maradt énekesi. Név szerint: Takács Nikolas, Wolf Kati, Vastag Tamás, Janicsák Veca, Király L. Norbert, Vastag Csaba! - hatalmas hangorkán fogadta a neveket. Nem tudtam a szám címét. Az a lap Bennél volt. Külön próbáltunk a fellépőktől, így nem tudtam a számokat. Megindultam lefelé, de Ben elkapta a kezem, és nem hagyta, hogy lemenjen a színpadról. Közben bejöttek a táncosok és elindult zene. Ismerős volt piszkosul, de nem tudtam

- Cirkuszt a pénzért a pálya ma is megtelt. Élő plakátok hirdetik a versenyt. Valaki kiszáll, valaki elszáll, valaki a pálya szélén hot dogot és hideg sört kínál. - egyből leesett a dal gyerekkorom imádott dala volt. Ben mellettem az énekesekkel együtt énekelte a dalt. Én pedig nevetve figyeltem a színpadon folyó eseményeket. - 220 felett észre sem veszed és elhagyod a valóságot. 220 felett átértékeled magadban a világot. 220 felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol. 220 felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból. - lefagytam a döbbenttől mikor Seb jelent meg nevetve a táncosok között. Ben vigyorogva rángatott szinte oda a páromhoz. Kérdeztem volna pár dolgot tőle, de a nézőt tapsoltak, kiabáltak és körülöttünk az énekesen teli torokból énekeltek. Megöleltem és csak nevettem. Fekete farmer volt rajta fekete ing, ami nem volt begombolva, hanem látszani engedte a fehér pólót. A nyakába lazán lógott a nyakkendő. Irtózatosan jól nézett ki. Csatlakozott hozzánk és nagy meglepetésemre ő is énekelte a dalt. Elkapta a kezem és táncolni kezdtünk. Ben Vecát kapta el és vele kezdett el táncolni.

Mikor vége lett a számnak nevetve álltunk meg.

- Tudniuk kell, hogy ez most meglepetés volt a műsorvezető társamnak. - mondta Ben nevetve. - Mind tudjuk, hogy nem olyan rég megnyertétek mind a Csapat Világbajnokságot mind az Egyéni VB címet. Úgy gondoltunk meglepünk. - mosolygott rám.

- Sikerült. - nevettem. - Sebastiant kell meginterjúvolnom? - néztem meglepetten Benre mikor leesett.

- Pontosan. - nevetett. Seb csendesen mosolyogva várta a sorát. - A te angolod a legprofibb. - tette hozzá.

- Nem kell ide angol. - vigyorogtam. Sebre néztem, aki vigyorogva megvonta a vállát. Elméletileg tudott magyarul olyan szinten, hogy értette mit mondok és nagyjából válaszolni is tud.

- Mióta tudsz magyarul? - kérdezte meglepetten Ben Sebre nézve.

- Őőm. - pislogott párat Seb. - Virág magyar. - vont végül vállat. - Ő megtanul, német én megtanulom magyar. - vigyorgott. Többen is kuncogtak. - Nehéz nyelv. - tette hozzá.

- Az biztos. - bólintottam. - Az elmúlt heted sűrű volt. - mondtam lassan, hogy biztos értse. Homlokráncolva figyelt. Már tudtam mi lesz a napi program otthon. Csiszi, Réka meg én Sebbel beszélgetünk magyarul. - Akkor is ennyire sűrű lett volna, ha nem leszel Világ Bajnok?

- Sűrű? - utánozta le a szót, amit mondtam. - Ja! - jutott eszébe a jelentése. - Nem tudom. - nevetett. - Te neked kell ezt jobban tudni. - vigyorgott rám. - Vagy Anna.

- Akkor igen. - mosolyogtam.

- Sikerült már feldolgozni, hogy Világ Bajnok vagy illetve vagytok? - kérdezte Ben.

- Nem. - nevetett Seb. - Ez egy álom.

- Már megtudtátok ünnepelni? - faggatózott Ben. Összevigyorogtunk Sebbel.

- Fogjuk rá. - válaszoltam én. - Még a baráttokkal való ünneplés várat magára.

Legalább 10 percig faggattuk Sebet, illetve Ben engem is, mikor sor került az utolsó díjra amit, mint kiderült, nekem ítéltek oda. Ez a külföldi magyar közt osztják ki, akik sokat tesznek továbbra is Magyarországért és a Világ minden rászorulójáért.

Az utolsó dalra pedig mindenki, aki szerepelt és mi négyen is beálltunk. Az Összefogás Dalát együtt énekeltük. Nem vagyok jó énekes, de így semmi nem hallatszódott a hangomból, így jó volt. Seb beállt mögém és átölelt.

Elég gyorsan leosontunk a színpadról a többiekkel együtt. Véget ért a műsor. Még gyorsan én visszamentem a másik három műsorvezetővel elköszönni és megköszönni a támogatást.

Utána mikor visszamentem az öltözőbe Seb már ott várt.

- Ez a ruha fenomenális. - nézett végig rajtam.

- Örülök, hogy tetszik. - nyaltam meg a számat. Elkapta a derekam és magához rántott. - Iszonyú jó ez a cucc rajtad. - súgtam oda neki. Megcsókolt, de gyorsan elléptem tőle. - Át kell öltöznöm, és Nóri is bármikor vissza érhet, szóval tünés. - pakoltam ki az öltözőnkből. Becsuktam az ajtót de ki is nyitottam.

- Ki van a gyerekkel? - lestem ki.

- Csiszi és Sue. - vonta meg a vállát. - Most értem ide a műsor kezdetére. És öltözz és megyünk is haza.

- Rendben. - csuktam be az ajtót. Közben Nóri is megjött és az öltöztető nő is. Segített leszedni mindkettőnk ruháját és közben azt beszéltük meg, hogy mennyire sikerült jól a műsor, de mindenki pozitív volt és kifelé menet mindenki gratulált.

Az pedig, hogy a bejáratnál tömeg állt és mindenkinek kellett az én aláírásom is egyenesen megdöbbentő volt. Mindenkinek mosolyogva szignóztam és beálltam közös képekre is, de megkönnyebbülten sóhajtottam mikor beültünk a kocsiba, ami a reptérre vitt.

Otthon már csend volt mire haza értünk. Minden aludt már. Csiszi és Réka a kanapén szuszogott békésen. Seb óvatosan kiszedte Csiszi kezéből a kislányt és felvitte a saját szobájába.

- Menj fel aludni Csiszi. - simiztem meg a fejét. - Köszönöm, hogy vigyáztál a gyerekre.

- Nincs mit megköszönni. - motyogta. - Gyönyörű voltál ma. Jó volt a műsor, gratulálok hozzá. - nyomott egy puszit az arcomra és felment a szobájába. Mosolyogva mentem én is fel az emeltre. Seb éppen Réka szobájából jött ki. Belestünk még az ikrekre, akik békésen szuszogtak, és csak utána mentünk tusolni.

- Gyere csak ide. - húzott magához Seb a fürdőbe. Ruhástól húzott magával a zuhany alá.

Már nem mertem a jövőben gondolkodni. Bármennyire is optimistán nézem a jövőt, túl nagy a boldogság a múltban és a jelenben. Ilyenkor szokott jönni egy nagy bumm, hogy az egész életem a feje tetejére forduljon.

Bármennyire is féltem a jövőtől, már láttam magam előtt, ahogy beváltom az év közbeni vágyaim egyikét. Ciaron fejbe vágni ’ véletlen’ azzal a szép FIA-s trófeával…

Virág ruhája KATT