Korea- Brazil 3

:) Bocsi a csúszásért, tegnap elfelejtettem felrakni. :D Megint 10 a komi határ. :) Köszönöm a sok komit :)

Már este 6 volt mikor Emma nyöszörgésére ébredtem fel, és nem kellett hozzá sok, hogy Alex teli torokból rákezdjen. Kivettem Alexet, hogy csend legyen, közben Emma pocakját simogattam, hogy még véletlen se kezdjen rá.

Mikor Alex megnyugodott leraktam az ágyra és kivettem Emmát is. Közben már Sue is felért és segített. Nem volt egyszerű az élet két kicsivel, de úgy éreztem menni fog.

- A másik kettő gyerek megjött már? - kérdeztem Suetól miközben tisztába raktuk a két picit. Alex nagyon nyugis volt ő jól viselte az ilyesmit, de Emma nagyon rugdalt és hadakozott. - Emma ne kezd már most a lázadást! - nyomtam egy puszit a talpára és sikeresen csatoltam vissza a rugdalózót. - Rajtam nem fogsz ki. - megböktem az orrát, ő pedig kacagni kezdett.

- Nem jöttek még haza. - válaszolt Sue mikor Alexen is tiszta pelus volt.

- De már 6 óra is bőven elmúlt. - néztem a karórámra újra.

- Sebastian nem rég hívta a vezetékes telefont, mert sejtette, hogy pihensz. Azt mondta, hogy későn érnek haza és majd megmagyarázza. És hozzátette, hogy várd meg a fürdetéssel. - mondta készségesen.

- Kíváncsian várom. - próbáltam nem grimaszolni. Értékeltem, hogy Rékával is foglalkozik, de az ikreket csak így nekem itt hagyni már első nap ennyi időre… - Sue hozd Alexet, kérlek. - Emmával a kezembe besétáltam a gyerekek közös fürdőjébe. Volt itt egy nagy kád, de ideiglenesen egy kisebb műanyag kád is be volt rakva az ikreknek.

- Nem várod meg az első fürdetéssel Sebastiant? - ráncolta a homlokát Sue, de azért odarakta Alexet a párnázott pultra.

- Ebben a családban két kisbaba van. Az ő ütemük szerint halad egy nap, és nem egy 23 éves nagy gyereké szerint. - mérges voltam Sebre. Részben mert egész napra itt hagyott a kicsikkel, pedig ő volt az, aki a legjobban várta őket, részben pedig azért, mert elvárja, hogy az ő kedve szerint történjen minden. Nem akartam, hogy egy életen át hallgassam, hogy lemaradt valamiről, de meg is akartam leckézteti. Direkt pepecseltem sokat a kicsik vetkőztetésével, ez persze Suenak is hamar leesett, így már mosolyogva segített. Jó meleg volt a fürdőbe, így nem aggódtam az miatt, hogy a két pici pelusban fekszik a pulton. Nem kellett sokat pepecselnem, mert hamarosan csukódott a garázs ajtaja, és Réka osont az emeletre.

- Itt vagyuuuunk!! - jelentette be boldogan mikor betoppant a fürdőbe. Egyből odahozta a kis sámliját, és ráállt. - Voltuk egy balett bemutatón! - újságolta nagy hévvel. - Anyuuu ugye balettozhatok? Az a néni, aki tanítja őket, azt mondta, hogy még időben vagyok! Megpróbáltam, és azt mondta ügyes vagyok! Anyuu léccciiii…. - belekapaszkodott a derekamba és hatalmas boci szemekkel nézett rám.

- Én nem állok az ifjú tehetségek útjába, míg nem autóversenyző szeretnél lenni. - mosolyogtam rá. Boldogan ugrott le a sámliról és szaladt az ajtó felé, de ott Sebbe botlott.

- Mi bajod azzal, ha valaki autóversenyző? - kérdezte kíváncsian.

- Veszélyes. Biztonsági dolgok ide vagy oda. Veszélyes, és elég egy ember a családba, aki száguldozik. - válaszoltam és visszafordultam a kicsikhez.

- Nem is akartál megvárni a fürdetéssel? - jött beljebb. Akart adni egy puszit, de arrébb léptem. Sue megindult az ajtó felé, de elkaptam a kezét.

- Szükségem van a segítségedre. - néztem rá komolyan.

- Itt vagyok, segítek. - mondta Seb. Adott egy-egy puszit a piciknek és leszedte Emma pelusát. - Na, mehetünk pancsizni? - kérdezte a magasba emelve a kislányt, aki egyből hisztizni kezdett.

- Seb nem rég ébredtek, és percről percre hisztisebb a hangulat, mert még nem ettek, szóval essünk túl a fürdetésen a tornáztatáson és had ehessenek végre. - leszedtem Alex pelusát és gyorsan belenyúltam a vízbe, hogy jó-e, bár bíztam Sueban. Beleengedtem Alex lábát és egyből rugdosni kezdte a vizet.

- Mond, hogy csináljam. - állt be a kiskád másik oldalára Seb Emmával a kezébe.

- Óvatosan engedd bele a vízbe. Tartsd a fejét végig, nehogy elsüllyedjen. - közben én is csináltam, amit mondtam. Meglepett, hogy Sebnek egyből profin ment a dolog. Azon meg jókat mosolyogtam, hogy Emma és Alex mennyire élvezik a vizet. Jó fél óráig áztathatták magukat a babák mire, kezdett a kezem komolyabban fájni a folyamatos tartástól, így kiszedtem Alexet.

- Már elég volt a pancsiból. - adtam át Suenak, aki egy nagy törülközőbe csavarva vette át. Felkaptam még egy törülközőt a pultról és tartottam, hogy Seb kiszedje Emmát a vízből, de csak nem akart megmozdulni.

- Seb ideje abba hagyni a pancsiztatást, mert még Rékát is időben ágyba kell tenni. - Réka egyből nagy vigyorral nézett rám.

- Fenn maradhatok, míg az ikrek lefekszenek aludni? - kérdezte nagy szemekkel.

- Fent, de míg Virág szoptatja őket, megfürdesz. - válaszolt helyettem Seb és a kezembe adta Emmát. Belecsavartam a törülközőbe és bevittem Alex után a szobába. Ráfektettem őt is az ágyra és elkezdetem megtornáztatni a lábacskáit meg a kezét. Viszont ő ezt nem díjazta.

- Fáj neki! Biztos túl erősen csinálod. - ripakodott rám Seb. Egy pillanat alatt ment fel a pulzusom és dühödtem be.

- Nem fájhat neki, mert nem csinálom erősen, mindössze nem tetszik neki, hogy tornázni kell. De ha ennyire szakértő vagy akkor tornáztasd meg Emmát is. - felkeltem és visszamentem a fürdőbe rendet rakni. Sue segített Sebnek. Érdekes, Emma nála is sírt. Nagyon dühös voltam. Gyűlöltem, ha kioktatnak.

- Réka fürdés. - egyszer mondtam el, ma nem kekeckedett velem, érezte ő nagyon jól, hogy mérges vagyok. Megengedtem neki a vizet és beálltam az ajtóba, hogy lássam Seb mit művel. Éppen felvette Emmát, hogy megnyugtassa. Nem szóltam neki, hogy ebből még nagyobb üvöltés lesz, hiszen Alex elég féltékeny tud ilyenkor lenni és behozza Emmát sírásban, hogy vele is foglalkozzanak. Sóhajtva mentem oda felvenni az ordító kisfiút, mielőtt Seb arcán még nagyobb lesz a tanácstalanság. Mikor újra csend lett leültem az ágyra törökülésbe és már mondanom se kellett Suenak, egyből jött segíteni a szoptatásnál.

- Ez valamilyen szinten kiszúrás. - jegyezte meg Seb. - Te is komoly kapcsolatot teremtesz velük.

- Sebastian ők még csak alszanak meg esznek. - mondtam sóhajtva. - Teljesen mindegy, hogy szoptatom-e őket. Én vagyok az anyjuk, és csak nem vagyok akkora hárpia, hogy utáljanak majd. És neked nincs ilyen lehetőséged a kapcsolatteremtésre, de te vagy az apujuk. Szeretnek már most. Érzik kik a szüleik. Megismerik a hangod, meg ilyenek. - hátradőlt a hintaszékben és fáradtan nézett rám.

- Mindig ez lesz? - kérdezte csendbe. - Feszültek leszünk és veszekszünk?

- Most rátesz a VB is. - húztam el a számat. - Hozzászokunk majd a ritmusra, amit jobb, ha megszoksz, hogy nem a te ritmusod, és könnyebb lesz. Három gyerekkel kezdeni nem egyszerű szülőként.

- Jövőre visszamész dolgozni, jól gondolom? - kérdezte fáradtan.

- Szeretnék, igen. De már folynak a tárgyalások arról, hogy nem versenymérnök szerepkörbe mennék vissza. - mosolyodtam el. - Vehetnénk házat Angliában a gyártól nem messze, és könnyebb lenne.

- De én szeretek itt lakni. - húzta fel az orrát.

- Jó akkor, csak mert te szeretsz itt lakni, én feladok mindent, és játszom a jó anyukát. - előszedtem a műmosolyom. Megmasszírozta az orrnyergét és hátra hajtotta a fejét.

- Ma a balett stúdióba rájöttem, hogy ez már élesbe megy. Ez már komoly. - most nagyon felnőtt volt. A vonásaiból eltűntek a kölyök vonalak, és férfi lett, pár percre legalábbis.

- Büfiztesd meg kérlek. - emeltem picit meg Alexet. A vállára dobott egy szövet pelenkát, ahogy valószínűleg tőlem látta, és átvette a kisfiát.

- Ez most tényleg valóságos. - suttogta. - Eddig csak egy álom volt. Tudom, hogy kibírhatatlan vagyok néha, de nem akarok szigorú apa lenni. Nálunk anya volt a megmondó, és apa volt, aki mindenbe benne volt.

- Mindenki a saját családi tapasztalatait viszi tovább, ha nincs azon nagyon, hogy változtasson. - mondtam. Én is a vállamra dobtam egy szövetpelenkát és simogattam Emma hátát.

- Úgy gondolom, kell valaki a családba, aki szembe mer veled szállni, és mindenben benne van. - magyarázta tovább.

- Tehát én leszek a szigorú anyuci. - sóhajtottam.

- Egyelőre nagyon úgy fest. - vigyorodott el. Mikor a két baba elaludt leraktuk őket egymás mellé a kiságyba. Átmentem megnézni Rékát a fürdőbe, de már nem volt ott. Kimentem az emeleti nappali részbe és egy pillanatra elgondolkodtam merre induljak megkeresni. Benéztem a szobájába, de nem volt ott. Benéztem a gardróbba, de nem volt ott. Benéztem a hálóba ott se volt. Lementem, körbenéztem, de a konyhába is csak Seb volt, aki éppen tömte magába a szószos tésztát.

- Holnap én főzök, és nincs opciód a tésztára. - mutattam rá. - Nem láttad Rékát?

- A hálóban volt mikor kijöttem a babaszobából. - mondta miután leküzdött egy nagy adag tésztát. - Ha magyar ételekkel akarsz megtömi, nem állok jót magamért. Az tudod mennyi edzést jelent?

- Szeretsz edzeni, nem? - vigyorogtam rá. - Nem a hisztiért kapod a fizud.

- Te meg nem azért, hogy beszólogass. - nyújtott rám nyelvet.

- Ezt még lerendezzük Vettel, de előbb megkeresem Rékát. - mutattam rá. Nem voltam mérges, és ezt ő is látta. Ez olyan ’fogd be’ mondat, volt inkább.

Még egyszer körbenéztem lent majd vissza felmentem az emeletre. Benéztem mindenhova, végül az ikrek szobájába nyitottam be halkan. Réka ott aludt az ágyon az ablak alatt. A szobájából átvittem a takaróját és betakartam. Tettem a feje alá egy kispárnát és nyomtam egy puszit a hajára. Ránéztem az kicsikre, de ők is csendben szuszogtak. Halkan becsuktam az ajtót és elmentem tusolni.

Mire kiértem a zuhany alól Seb a francia ágy közepén feküdt és úgy nézte a TV-t.

- Nem akarok úgy elmenni itthonról, hogy veszekedtünk és nem beszéltük meg. - fáradtan nézett rám.

- Ne most, ne ma. - sóhajtottam és befeküdtem az ágyba. - Réka a babaszobába alszik.

- Mert? - vonta össze a szemöldökét.

- Én se tudhatok mindent. - orromig felhúztam a takarót és a TV monoton zajára kezdtem egyből elaludni. Még éreztem, ahogy Seb odabújik és átölel.

- Nem hagyom, hogy elhidegülj. - suttogta. - Nem hagyom… - az ő hangjára aludtam el.

Talán ha 2 órát aludtam, mikor az ikrek rákezdtek és egymást is felébresztették. Utáltam felriadva ébredni. Lerúgtam magamról a takarót és átbotladoztam a babaszobába. Esélyt se láttam arra, hogy Seb keljen fel helyettem. Struccpolitikaként, inkább a fejére rántotta a kispárnáját. Őt ismerve teljesen fel se ébredt. Réka már a kiságy mellett állt és lábujjhegyen nézte a kicsiket.

- Psssttt, maradjatok csöndbe, azt fogják hinni én voltam! - pisszegte őket.

- Senki nem hiszi azt. - mosolyogtam fáradtan rá. - Segítesz nekem? - heves bólogatás volt a válasz. - Ülj le az ágyra és vegyél az öledbe egy kispárnát. Egyet pislogtam már ott ült. Ráfektettem Alexet a kispárnára és a fejét Réka könyökhajlatába tettem. A másik kezét meg a kispárna széléhez, hogy le ne eshessen a kisbaba. - Óvatosan ringasd el, mintha az egyik játékod lenne. De óvatosan! - kivettem Emmát és járkálni kezdtem vele. Réka összeráncolt homlokkal koncentrált, hogy a rá kiszabott feladatot jól megcsinálja. Már akkor tudni lehetett, hogy pontosan olyan lesz, mint én. Abban reménykedtem, hogy természetileg könnyebb lesz vele. Büszke arcot vágott mikor Alex szép lassan elcsöndesedett, ő csak felébredt Emma hangjára. Emma is valamennyire csitult így tisztába tettem gyorsan és beültem a hintaszékbe, hogy elaltassam. Seb úgy csoszogott be a gyerekszobába, mint egy lassított felvételű csiga.

- Segítsek? - kérdezte ásítva.

- Mi nők már megoldottuk. - néztem rá. - De a lányod elaltathatod, míg Alexnél is csinálok egy peluscserét. - azzal meg sem próbálkoztam, hogy majd ő pelust cserél. Beült a helyemre a hintaszékbe és odaadtam neki a laposakat pislogó Emmát. A kiscsaj tiszta apja volt. Kék szemek, szöszi haj, sok hiszti, szeretethiány. Alex inkább békés volt. Mire összegomboltam rajta a rugdalózót és visszahúztam az alvósának a cipzárját szinte már aludt is. Sétáltam vele egy kört és vissza is rakhattam. Réka is laposakat pislogva ült az ágyon. Seb viszont a hintaszékben ülve, Emmával a kezében aludt.

- Jellemző. - csóváltam meg a fejem mosolyogva. Alig tudtam kivenni a kezéből Emmát, hogy letegyem aludni. - Seb ébredj, menj vissza a hálóba aludni. - simogattam a felkarját meg az arcát és vártam, hogy felkeljen. Nehézkesen nyitotta ki a szemét és átcsoszogott a hálóba. - Réka menj te is át a szobádba vagy Seb mellé a hálóba. Itt egy óra múlva megint ébresztő lesz, mert akkor már éhesek lesznek. - a takaróját maga után húzva ment Seb után.

Igazam lett és másfél óra múlva megint felébredtek, de fel voltam készülve rá, mert hoztam fel cumisüveget és így az én dolgom is egyszerűbb lett. Vissza se mentem a hálóba, hanem a babaszobába dőltem végig az ágyon.

***

Délelőtt 11 felé ébredtem fel a hálóba. Nem értettem a dolgot, mert éjjel még legalább négyszer keltem fel a kicsikhez és nem jöttem vissza a hálóba. Mikor csak halkan hallottam a gyereksírást kezdtem rájönni, hogy valószínűleg Seb hozott át, hogy tudjak aludni. De nem értettem, miért nem keltem fel a sírásukra. Felvettem egy köntöst ás átmentem a gyerekszobába, de az ikrek nem voltak ott. Követtem a sírást és vigyorogva figyeltem, ahogy Seb és Kimi egy-egy babával a kezükbe ülnek a kanapén. Sue vett először észre, aki éppen a konyhába készült vissza menni.

- Jól megy nekik a baba felvigyázás. - mosolygott rám. - Mindketten ösztönösen tudták mit csináljanak. - álltam a nappali ajtóba és figyeltem a két pasit, ahogy babáznak. Azt mondják, hogy egy nő szíve elolvad, ha egy pasi tud bánni a kicsikkel. Én most egyszerre kettőt is kaptam. A kiskutyák hívták fel rám a figyelmet, mert oda rohantak hozzám. Báró csak szusszantott egyet.

- Kipihented magad? - nézett hátra a válla fölött Seb.

- Hála nektek igen. - oda mentem hozzájuk és leültem az asztalra. - Hogy megy az apaság meg a keresztapaság?

- Nekem tetszik. - vigyorgott rám Kimi. - Itt ülök reggel 8 óta, de élvezem.

- Én éjjel szemét voltam, mert füldugóval aludtam, de próbálom pótolni az éjjeli nem segítséget. - nézett rám Seb.

- Nem haragszom, ha ez egy bocsánatkérés szerű akart lenni. - nevettem fel. Kimi is nevetni kezdett, de Emma összerezzent a hangra és sírni kezdett a kezében.

- Gyere tündérke. - vettem át Kimitől. Bementem a síró kislánnyal a konyhába és elemeltem egy cumisüveget. Úgy döntöttem Seb tegnapi megjegyzése után, hogy nem szoptatom őket, hanem én is cumisüvegből etetem mindkettőjüket.

- Az előbb kaptak enni. - szólalt meg Kimi. - Nem kéne betartani a 3-4 órát? - ráncolta a homlokát.

- Nem érdekel a 3-4 óra. Anya vagyok, ne várd el, hogy hallgassam, ahogy sír. Márpedig most csak egy kis tejecske fogja gyorsan megnyugtatni. - leültem az asztalra és Emma szájába tettem a cumit. Egyből kortyolni kezdte.

- Hiszti királynő. - csóválta meg a fejét Kimi vigyorogva. Kimiről eszembe jutott kit láttam régen.

- Tommi hol van? Hogy-hogy még nem jött körberajongani a babákat? - néztem Sebre.

- Evaval elmentek valahova, hogy kicsit kettesbe legyenek, és ne menjen tönkre a túl korai házasságuk. - magyarázta Seb.

- Amin nem lehetettem ott. - morogta Kimi.

- Miénken ott leszel. - nézett rá Seb vigyorogva.

- Miért lesz olyanunk? - kérdeztem rá.

- Megígérted. - nézett rám Seb szúrósan.

- Ó te ég, hogy engem is egyszer az alkuk meg az ígéretek visznek sírba. - sóhajtottam fel színpadiasan.

- Nem akarsz esküvőt? - kérdezte Seb kíváncsian.

- Vannak gyerekeink, közös házunk, együtt élünk. - megvontam a vállam. - Egy esküvő már semmi.

- Nem leszek sofőr! - vágta rá Kimi. - Ne szívattok meg azzal, hogy nem ihatok.

- Majd megkérjük Webbert. - mondtam komoly arccal. A két srác döbbenten nézett rám, és nem bírtam nevetés nélkül.

- De akkor Ciaron lesz a pap. - vigyorgott rám Seb.

- Azt a fazont, szerintem be se engedik egy templomba se. - kuncogtam.

- Ha Evat beengedik… - jegyezte meg Kimi fejcsóválva.

- Mire gondolsz? - néztem rá.

- A házasságtörés nem éppen elfogadott. - sóhajtott. Nekem meg kerekedtek a szemeim. - Ne mond, hogy nem tudtad, hogy összefeküdt Bennel.

- Nem mondom, de Tommi is tudja? - kérdeztem félve.

- Nem vagyunk hülyék. - dőlt hátra Seb az alvó Alexxel a kezébe. - De javasoltunk neki egy kettesben töltött pár napot.

- Még végén kiderül, hogy jók vagytok párkapcsolat mentés téren. - csóváltam meg a fejem.

- Én is voltam házas, és jó párszor jöttünk fel a béka feneke alól. - jegyezte meg Kimi. - És ha úgy nézed, Seb melletted van még mindig. Pedig…. - nevette el magát.

- Ennyire borzalmas vagyok? - néztem Sebre.

- Már nem. - nevetett. Ez bíztató volt.

Egész délután ott volt Kimi. Nagyon régen ültünk össze beszélgetni vagy bármi. Most a kicsik remek lehetőséget adtak erre. Végre mesélt a rallyról, hogy mennyivel barátságosabb, nyugodtabb a környezete ott.

- A rajongóidra eddig sem lehetett panaszod. - mosolyodtam el. Emma és Alex a járókába feküdtek és onnan figyelték a világot, mi meg őket.

- Sebas fel a fejjel. - lökte oldalba a mellette ülőt. Oda néztem és láttam, hogy Seb elhúzott szájjal bambul az ikrekre.

- Mi szeretünk. - simogattam meg a vállát és átmentem a konyhába, hogy becsalogassam Suet is a nappaliba.

- Sok csini csaj érted epekedik! - hallottam Kimi kaján hangját.

- Hallom ám! - szóltam vissza.

- Nem baj, féltheted! - nevette el magát. Beálltam Sue mögé, aki a konyha asztalnál ült, és sudokuzott.

- Gyere be hozzánk nappaliba, és végre mesélj magadról kicsit. - böködtem meg.

- Ezt befejezem és bemegyek. - mosolygott rám. Egyértelmű volt, hogy ezzel húzza az időt. Behajoltam és végig néztem miket írt be és mik nincsenek még meg.

- 6,5,8,2. - húztam végig az ujjam a soron. - Itt pedig 9,7,1. - mutattam a másikra. Rám nézett én pedig bájosan mosolyogtam.

- Te mindent ilyen gyorsan átlátsz? - kérdezte feladva a dolgot. Felkelt és rakott innivalót meg sütit egy tálcára.

- Általában igen, főleg ha matekról van szó. - bejött velem vissza a nappaliba. Hárman kezdtük el faggatni akár a gyerekek. A végére megtudtuk, hogy a férje meghalt, és van egy nálam 2 évvel idősebb lánya, akivel nem igazán ápol jó kapcsolatot, mert nem tetszik neki az, akivel együtt van a lánya, pláne nem amit csinál, mert az is kiderült, hogy a lánya egy klubban táncol.

- Te már a család része vagy itt. - mosolygott rá Seb. Ez is lett a végszó, mert Emma úgy döntött elege van a fekvésből, és sírni kezdett. Sue ezek után egész hétvégén hatalmas mosollyal mászkált és takarított a lakásba. Egészen pontosan indokolatlanul sokat takarított.

Szerencsénkre Réka rájött, hogy még mindig ő a tejhatalmú gyerek a házba, így nem volt gondja tovább a kicsikkel. El volt foglalva a balett óráival, amire ovi után járt egészen este 6-ig.

- Na, balerinám, menjünk aludni, mert holnap korán kelünk. - kapta fel Seb Rékát a babaszobában. Éppen leraktam a két kicsit az ágyukba, hogy aludjanak. - Megleszel nélkülünk? - nézett rám Seb aggodalmasan.

- Itt lesz Sue. - vonta meg a vállam. - És egyébként is én miattad aggódom! Nehogy nekem összeomolj idegileg!

- Nem fogok. - mosolyodott el és kaptam egy puszit. Eldöntöttem, hogy nem veszekszem, míg tat az idény. Sebnek most a családi békére van szüksége. Majd utána borogatok asztalt, de akkor még a tányér is repülni fog. Bár igazán a hétvégén minta apa volt, így megbocsájtható néhány baki.

- Anya vigyázz a hugira meg az öcsire! - mondta nekem szigorúan Réka. - Ha bajuk lesz dádá lesz!

- Igenis! - nevettem. Elraktam Rékát aludni és megvártam, míg Seb is bemászik az ágyba.

- Vigyázz rá és magadra is. - feküdtem be mellé. - Ne hagyd, hogy a sajtó vagy Ciaron, pláne Webber kiakasszon.

- Nem tudnak. - mosolygott. - Nem hagyom. Megmutatom, hogy nem kellesz ahhoz, hogy jól menjen egy hétvége. - magabiztos volt. Én nem voltam ennyire biztos ebben. Aggódtam, hogy kiborul és falhoz vágja a kocsit. Ezért is hagytam, hogy Réka vele menjen, persze Norbert is megy, és kint találkoznak majd vele. Féltem ettől a hétvégétől, hiszen tavaly is éppen Brazilban volt nagyon mélyponton.