Évad Vége 3

Itt a friss!! :)

Köszönöm Gicának a gyors javítást!

Dühösen feküdtem a nappaliba a kanapén, vastagon bebugyolálva takaróba. Seb kint szórakozott Rékával és a kutyákkal. Csiszi a fotelban ülve tanult, és ha valamit nem értett kérdezett. Szaklapot olvasgattam, de annyira dühös voltam, hogy nem kötötte le a figyelmem. Pedig érdekes volt a cikk.

- Oké, elegem van abból, hogy itt morcosodsz ilyen semmiség miatt. - fakadt ki Csiszi. - Dolgoztasd meg a fejed. Mondok feladványokat, old meg őket.

- Oké. - sóhajtottam, de nem raktam le a szaklapot, bár minden idegszálammal már Csiszire figyeltem. Sebre még mindig mérges voltam, mert nem értette meg, hogy semmi kedvem elmenni este a Race Of Champion gálára.

- Lord Wintrop birtoka Vancouverben volt. A barátai meg akarták viccelni az alkoholista multi milliárdost, így a kastélyának a pontos mását készítették el Ausztráliában. - olvasta nagy átéléssel. - Részegre itatták és felrakták egy gépre, majd az Ausztráliai kastélyba tért magához. Másnaposan felkelt és lement kezet mosni. Mikor lenézett a lefolyóra jött rá, hogy nem Vancouverben van. Kérdés: miből találta ki Lord Wintrop, hogy nem a saját vancouveri kastélyában van? - fel se néztem.

- Mert az egyenlítő túlsó oldalán másik irányba folyik le a víz. - mondtam. - Az északi féltekén az óramutató járásával egyező, míg a déli féltekén azzal ellenkező irányban. Ezt vette észre.

- Oké, következő. - lapozott egyet. - Ez egy tört. Meg kell határozni mennyi az értéke. E szer, U szór, K szór, L szer, I szer D. Törtjel, és A szór, R szer, H szór, I szer, M szer, E szer D. - le se írtam egyből tudtam mi lesz a válasz.

- 10 különböző betű van. - mondtam. Közbe felkeltem, mert Réka kintről integetett, hogy menjek. Nem mentem szívesen, mert kint már hó volt. Rajtam egy fehér melegítő cucc volt. Semmi kedvem nem volt kimenni. - Tehát az egyik biztos, hogy 0. - magyaráztam. - Tehát az eredmény 0 vagy nem értelmezhető.

- Nem játszok többet ilyet veled. - nevetette el magát. Vigyorogva mentem ki a teraszra hátul, de abban a pillanatban már sikítottam is, mert egyből mellkason talált egy hógolyó meg combon. A következő pillanatba pedig már Csiszi és Seb a hóba akartak beásni Réka pedig boldogan kacarászott.

- Ááá hagyjatok hideeeeeg!! - sikongattam nevetve.

Szerencsére hamar békén hagytak és Seb gyorsan hozott nekem egy vastag pokrócot ki. Egyből boci szemekkel nézett rám.

- Akkor se megyek. - morogtam. - Ezek után nem!

Már két napja megy a vita, hogy nem akarok ROCra menni.

Felmentem tusolni az emeleti fürdőbe, de nem sokáig álltam egyedül a meleg vízsugár alatt, mert Seb beállt mellém. Megcsókolt, közben az oldalam és a hátam simogatta. Elkezdte a nyakam csókolgatni, nekem pedig kezdett elszállni a köd az agyamra.

- Gyere el velem Race Of Championsre, kérlek. - suttogta.

- Nem. - nyögtem ki, nagy nehezen.

- Kérlek. - könyörgött, a keze közben már a belső combomon volt.

- Nem. - suttogtam. Nagyon nehezen ment a gondolkodás.

- Biztos, hogy nem? - kérdezte huncut vigyorral az arcán és a keze az ölemet kezdte kényeztetni.

- Biztos. - nyögtem. Megkapaszkodtam a tarkójában, hogy még véletlen se jusson eszébe elengedni.

- Akkor szólj, ha meggondoltad magad. - mondta és ott akart hagyni. Érzékeltem, hogy ő is közel van a fej elvesztéshez, így elkaptam a kezét és megcsókoltam. Neki nyomtam a falnak és szorosan hozzábújtam. A kék szemekben kiszorított mindent a vágy.

**

Végülis Seb nyerte meg a csatát, mert nem volt kedvem vitázni, meg egyedül otthon maradni se, mivel hó volt és Réka rajongott a hó csatákért, amit én nem akartam bevállalni.

Evaval beszélgettem, mikor oda jött az egyik ROC feliratú pólós pasi.

- Virág Norton? - nézett a lapjára.

- Igen. - keltem fel, hogy ne tűnjek nagyon bunkónak.

- Kérem, jöjjön, és öltözzön be. Mindjárt indulnak. - pislogtam kettőt, mire valószínűleg leesett neki, hogy nem tudom, miről beszél. - Sebastian Vettel önt jelölte meg, hogy a KTM X-bow autóban ön legyen az utasa.

- Mit csinált? - kérdeztem vissza.

- Kérem, jöjjön, itt áll a neve, és engem kirúgnak, ha nem ül időben, a kocsiban. - mondta idegesen. Visszanyeltem a csípős válaszom erre és Eva kezébe adtam a kistáskám. Mentem a pasi után, és nagyon nem tetszett mikor Seb vigyorgó pofiját megláttam.

- Azért akartad, hogy jöjjek, de mocsok. - böktem meg a mellkasát.

- Élvezni fogod. - vigyorgott. Fejébe húzta a bukósisakját és oda dobott nekem egy bukót. A fekete fehér bukósisakja volt, amin virágminta volt.

- Ha neki mész a falnak megkeserülöd. - mosolyogtam rá szépen.

- Imádom mikor durcizol. - nevetett már bukóban. Rám adtak egy fehér overállt, és segítettek beülni a kocsiba. Fejem behúztam Seb régebbi bukóját és hagytam, hogy becsatoljanak.

- Vigyázz rá, mert ekkora zseni Ross óta nincs a Forma 1-ben. - hajolt oda Schumi.

- Te aztán tudod, hogy bókolj. - vigyorogtam rá. Fura volt bukóba vigyorogni, és már biztos voltam bennem, hogy a hajam nem ússza meg egybe.

- Nem kell mondani, hogy vigyázzak rá. - nézett ránk Seb.

- De azért nyerjünk! - néztem nyert Sebre, aki csak bólintott. Bekötötték és már indultunk is ki a pályára. Csöndbe voltam. Egész eddig csak a táblát figyeltem, tudtam, hogy Seb és Michael simán eljutnak a döntőig. Seb beállt a rajt, cél vonalhoz és rám nézett.

- Igen, ezért akartam, hogy gyere. - mondta. - Nagyon könnyű vagy, és nem félsz a sebességtől meg a kanyaroktól. Nem fogsz sikítozni mellettem. - vigyorodott el.

- Ha gondolod, sikítozok én neked. - nevettem.

- Majd mikor kettesbe leszünk. - kacsintott rám. Nevetve támasztottam meg a kezem az előttem lévő műszerfalon, és vártam a rajtot.

Belülről a rajt és a pálya is úgy tűnt nagyon lassú. Mint a lassított felvétel. Mintha a versenymérnöki székben ültem volna, ott is mindent így érzékeltem. Tisztában voltam vele, hogy nem megyünk annyira gyorsan, mint a Forma 1-es kocsik, de annyira lassan sem, mint érzékeltem.

Nem szóltam Sebhez egyszer sem, és ő sem hozzám. A pályára figyelt, én pedig figyeltem őt és az ellenfelet.

Elég sokkal nyertünk, így Seb vidáman szállt ki a kocsiból és nyomott egy nagy puszit a fejemre.

- Legközelebb is te ülsz be mellém, szerencsét hozol. - vigyorgott mikor már kiszálltunk.

- Mellém is beülhetsz. - ment el mellettem Michael vigyorogva.

- Árulj már el nekem valamit. - szóltam utána. - hogy tudsz ilyen eredmények mellett is vigyorogni? És mi a fenétől ilyen fehérek a fogaid?

- Csak versenyzem. - vont vállat vigyorogva. - Nem streszelek. És a fogorvos csodákra képes. - kacsintott és már ott se volt.

- Pasik! - sóhajtottam nevetve.

- Németek. - nevetett fel mellettem Eva. Seb rondán ránk nézett.

- Nem én mondtam. - emeletem fel a kezem nevetve.

- De meg se védesz! - nézett rám faarccal, de a szemébe vidámság volt.

- 23 éves vagy. Véd meg magad. - vontam vállat nevetve. Lerakta a bukóját a helyére és az én kezemből is kivette, majd megemelt és a vállára dobott.

- Normális vagy!? - sikítoztam nevetve. - Tegyél le!! Sebastian tegyél le!!! - annyira nevettem, hogy sikítani is alig bírtam. Persze egyből minket vett az összes kamera. Megtámaszkodtam a derekánál egyik kézzel a másikkal meg ütni kezdtem a hátát.

- Hallod? Tegyél már le! - csaptam a hátára. Ő persze csak nevetett és dobott egyet rajtam. Végül a kiszolgáló részen, a kanapén kötöttem ki.

- Te nem vagy normális! - löktem meg. Ő is nevetett meg én is, nekem már a könnyeim folytak.

Jól elszórakoztunk végig a körülöttünk lévőkkel. A döntő futamokra mentünk fel a pálya mellé. Michael behozta kötelezőnek, de Seb nem. Ez nekem fura volt. Megvártam, míg Seb oda ér mellénk.

- Direkt adod oda neki a döntő futamot? - néztem Sebre, aki csak hátulról átölelt és vigyorogva figyelte, ahogy beállt a két versenyző a rajt-cél vonalhoz. Nem válaszolt, ez nekem sok mindent elmondott.

Annyira izgult, mint egy kisfiú, de nem volt gond. Simán nyertek. A német közönség teljes extázisba került ettől. Nyomott egy nagy puszit a hajamba, érezni lehetett az örömét.

- Nyertüüüünk!!!! - ujjongott.

- Ez nem volt kérdés. - nevettem. Vigyorogva kirohant a pályára Michaelhez. Együtt ünnepeltek. Én Evaval együtt visszamentem a melegbe és leültünk a kanapék egyikére. Mindenki jött gratulálni. Pár perc múlva Anna dobta le magát mellénk.

- Jövő hét már remélem nyugalomba telik, és otthon lehetek. - sóhajtott.

- Ne is álmodj róla. - nyújtózkodott Eva.

- Mi lesz jövő héten? - vontam össze a szemöldököm.

- Egész éves anyag leadásának határideje. - mondta Eva.

- Azzal már majdnem kész vagyok. - mondta büszkén Anna.

- Nekünk a tesztek utolsó napja volt a határidő. - vontam vállat. - Mi jobban meg vagyunk hajtva, mint ti.

- De ti gépek vagytok. - vigyorodott el Eva. - De nektek a jövő hét így nyugis lesz.

- Mi jövő héten már 100%-osan tervezzük a jövő évi kocsit. - közben Norbert is oda ért hozzánk.

- Mikor mehetünk? - nézett végig rajtunk. Annára néztem.

- Már az öltözőbe vannak. - adta meg a választ készségesen.

- Tehát még 20 perc és mehetünk. - néztem Norbertre.

- Rendben. - ült le mellém a kanapéra. - Unokáimat mikor hozzátok el? Nektek is örülünk, de szívesen babáznánk!

- Mivel én csak 3 órája jöttem el otthonról, és holnap 6-kor már otthon is leszek, ezért nem akartam erre a kisidőre kirángatni őket a megszokott környezetből. - magyaráztam. - Karácsonykor úgyis együtt lesz a teljes család. - vontam vállat.

- Idén kinél lesz? - kérdezte mosolyogva. - Megint nálunk?

- Én úgy tudom, hogy anyu és Heikke úgy beszélték meg, hogy most nálunk leszünk. - tavalyi karácsonyt Seb szüleinél töltöttük, úgy, hogy anyuék is ott voltak. Idén már előre tudtam, hogy jobban fogom élvezni a dolgot, mert nem kell utazgatni. Seb nagyon család centrikus volt és ő nem bírta sokáig a szülei nélkül. Én már megszoktam, hogy nincsenek mindig ott velem. De két egyedül töltött karácsony után jó volt a szereteket tölteni.

- Elfogunk férni ?- ráncolta a homlokát.

- Persze. - nevettem. - Eddig a főházban is elfértünk, de van egy melléképület is, csak ki kell takarítani. - közben Corinnát láttam meg bejönni az ajtón. Ahogy észrevett mosolyogva jött oda. Felkeltem a kanapéról és áthajolva adtam neki két puszit.

- Az uraink megint csodálatosak voltak. - mosolygott rám. - Régen találkoztunk, azóta már te is anya vagy. Milyen így az élet? Olvastam pár cikket rólad, rólatok, de inkább tőled szeretném hallani.

- Rég találkoztunk, mert rég jártál felénk. - vontam vállat nevetve. - Hogy nézett volna ki, ha besétálok a Mercihez?

- Igazad van. - bólintott. - Valamikor eljöhetnétek ebédre vagy vacsorára. Szívesen megismerném a gyerkőcöket. - mosolygott.

- Most jön a szünet. Kevés munkánk lesz. - mosolyogtam. - Mondj egy napot és egy órát, és ott vagyunk. - nevettem.

- Szerda 11 óra. - vágta rá.

- Szerda. - néztem rá Evara aki egy pillanat gondolkodás után bólintott. Ránéztem Annára, aki egyből bólintott. Tehát semmi nem volt betervezve. - Michael mit fog ehhez szólni? - érdeklődtem.

- Biztos vagyok benne, hogy örülni fog. - mosolygott rám. Corinna volt a tipikus mindig mosolygós anyuka. Nem tudom, hogy a fenébe csinálja, de jól megy neki.

- Szerdán megyünk Corinnáékhoz. - néztem Sebre, amikor oda értek hozzánk.

- Igen? - nézett a feleségére Michael. - Mi is beszéltük, hogy össze kéne ülni. Ti ezt gyorsabban megoldottátok. - vigyorgott ránk.

- Mehetünk. - nyomott egy puszit a fejemre Seb. - De most induljunk, mert fáradt vagyok. - felhúzta orrig a kabátját, de a mimikájából látni lehetett, hogy egy ásítást, próbált palástolni.

Gyorsan elbúcsúztunk mindenkitől, és már ott se voltunk. Anna is Seb szüleinél aludt, mert Heikke nem hagyta, hogy hotelben szálljon meg. Eva pedig eleve félig német volt, így voltak rokonai itt.

Ahogy vissza értünk Heppenheimbe Seb egyből megkajált és már aludt is. Én ölembe vettem a laptopom és írni kezdtem a két mérnöki munka összegzését.

Annyira elhúzódott az egész munka, hogy reggel arra figyeltem fel, hogy mellettem az ébresztő óra megszólal. Gyorsan lecsuktam a gépet és magamra húztam a takarót. Seb oldalán volt az ébresztő, így ő nyomta le majd oda bújt hozzám.

- Te egész éjjel gépeztél. - állapította meg álmosan.

- Honnan veszed. - ásítottam.

- Fejeden van a szemüveg. - mosolyodott el. Morogva raktam bele a tokjába. Nem is gondoltam rá. Esténként, ha dolgozom mindig fel szoktam venni, mert így kímélem a szemem. Egyébként folyton hordanom kéne.

Kelés, öltözés, reggeli, és már indultunk is a ROCra.

Össze visszamászkáltam egész nap, mert ha sokáig ültem egy helyben majdnem elaludtam. Szerencsére gyorsan eltelt a nap. Igaz Sebi még a döntő előtt kiesett, de nem szegte ez a kedvét.

Seb megkönyörült rajtam hazafele, és ő ült be a volán mögé. Eredetileg úgy volt, hogy én vezetek, de annyira álmos voltam, hogy 2 perc után aludtam is. Estére értünk haza. Álmosan és morcosan másztam ki a kocsiból és csoszogtam be a házba.

Sue persze egyből vacsival várt minket, de én csak felmentem tusolni és aludni. Az ikrek már aludtak. Még arra felébredtem mikor Réka bebújt mellém az ágyba és a hasamra hajtott fejjel aludt el.

Éjjel ébredtem fel, teljesen kipihenten. Hajnali egyet mutatott az óra. Seb és Réka nyugodtan szuszogtak mellettem. Szerencsére az ikrek már egész jól átaludták az éjszakát. Csak reggel csinálták meg az ébresztőt. Felvettem a pizsama gatyám és egy mell alattiig érő felsőt. Összefogtam a hajam és fel akartam menni a dolgozószobába, de mikor megláttam, hogy Csiszi szobájába még ég a villany halkan benyitottam. A srác az ölében laptoppal szuszogott. Óvatosan kivettem a kezéből a gépet és lecsukva letettem az asztalra. Betakartam és éppen kifelé indultam mikor felsóhajtva ébredt fel.

- Hát te? - kérdezte álmos hangon rám nézve.

- Láttam, hogy ég a villany és belestem. - mosolyogtam rá. - Aludj nyugodtan, még csak hajnal van.

- Miért nem alszol? - kérdezte ásítva.

- Kialudtam magam. - vontam vállat.

- Beszélgetünk? - feljebb tolta magát az ágyba, hogy a háttámlának tudjon dőlni.

- Majd nappal beszélünk, most aludj. - mosolyogtam.

- Nem fogok tudni vissza aludni. - rázta a fejét. - Jó ideje rémálmaim vannak, és nem alszok valami pihentetően. Anita is iszonyatosan kikapott miattam.

- hozok neked valamit, mindjárt jövök. - lementem a konyhába és csináltam neki nyugtató teát. Mire felértem egy száll pizsama gatyába ült az ágy közepén.

- Ezt idd meg. - adtam a kezébe a meleg bögrét. - Nyugtató tea. Fura, de hat.

- Nem hiszek a teákban. - rázta a fejét, de azért belekortyolt.

- Én sem hittem bennük. Most is csak ebben az egyben hiszek. - böktem a kezében lévő bögrére. - Évekig nem bírtam aludni rendesen. Mikor bekerültem a csapathoz akkor ittam ilyet először. Az angolok nagyon jók teában. Bármennyire pörgött az agyam valamin ettől mindig tudtam aludni, és 4-5 óra alatt, teljesen ki tudtam magam pihenni.

- Egy próbált megér. - vonta meg a vállát, és megitta mindet. Leültem az ágyának a másik oldalára törökülésben. - Mit csinálsz? - nézett rám értetlenül.

- Réka olyan, hogy elég addig mellette lenni, míg elalszik és nyugodt békés álma lesz. - magyaráztam. - Seb is ilyen mikor beteg. Megvárom, míg elalszol. Hátha segít neked is.

- Nem akarlak feltartani. - ellenkezett. Befészkelte magát kényelmesen a takaró alá, és máris laposabbakat pislogott.

- Én ajánlottam fel. - mosolyogtam rá. Bólintott és lehunyta a szemét. Szinte egyből el is aludt, de a lábában az izom megrándult és ettől egyből felébredt. Mellé feküdtem és elkezdtem a haját simogatni. Egyből visszasüllyedt az álomvilágba. Nem hagytam abba a simogatását, csak óvatosabban fúrtam az ujjaim a szőke tincsekbe. 10-15 percig figyeltem, ahogy alszik csak utána keltem fel mellőle és kapcsoltam le a villanyt. Az ajtóba még megálltam és várta, hogy a fényváltozásra felébred-e, de már olyan mélyen aludhatott, hogy meg se rezzent.

Vissza lementem egy pólóért, meg benéztem a hálóba, hogy Seb és Réka alszanak-e. Réka az én helyemen kicsire összehúzva magát aludt, csak a haja látszott ki a takaró alól. Seb az oldalán fekve ölelte a nagypárnáját és úgy szuszogott. Még most is mosoly volt az arcán. Átnéztem akkor már a két kicsire is, ő is nyugodtan aludtak. Elégedetten mentem fel a dolgozó szobámba befejezni a munkámat.

Pont végeztem mikor a babajelző jelzett, hogy ébredezik a család két legfiatalabbja. Lementem a konyhába üvegért meg tejért és azzal együtt mentem vissza. Még csak Emma nézelődött a nagyvilágba, de nem sírt. Boldogan gügyögött nekem mikor meglátott. Kivettem és kicseréltem a pelusát, aztán beültem a hintaszékbe megetetni. Míg Emma evetett ébredt fel Alex is. Ő sem sírva ébredt, hanem csak pislogott a világra és a fölöttük lévő felaggatott játékokat nézegette. Mikor Emma visszaaludt teli pocival, a kisfiút is kivettem és tisztába tettem, majd mire ő is megreggelizett addigra kezdett el mocorogni fent Sue. Már Alexot is visszaraktam a kiságyba, mikor Sue belesett a babaszobába, álmos szemekkel.

- Mindketten ettek már? - kérdezte egy ásítást elnyomva.

- Igen. Gyere, menjünk kávézni. - mosolyodtam el az álmos arcán. Kivételesen én csináltam meg a kávét, mert én voltam a fittebb.

- Mi a mai program? - kérdezte Sue a kávéja feltett.

- Bevásárolni karácsonyi díszekből, és szépen lassan teleaggatni velük a házat. - mondtam az asztalon könyökölve. - November vége, van, és lassan itt a karácsony. Idén nálunk tartjuk. A nagytakarítást is el lehetne kezdeni.

- Akkor ma vásárlunk? - kérdezte már éberebben.

- Igen. - bólintottam. - Seb ma úgyis itthon edz Tommival, mi pedig el tudunk menni, vásárolni.

- Azt tudod már, hogy ki mit kap? - kérdezett rá.

- Fogalmam sincs. - ráztam a fejem. - Annyit tudok, Seb mit kap a csapattól, mást még nem.

- Réka nagyon oda van a balettért. - mondta. - Egyik nap láttam a városba egy üzletet ahol lehet mindenfélét venni.

- Ez nem is rossz ötlet. - hümmögtem. - Az alaksorban van egy nagyobb szoba, ahol most mindenféle kacat van. Ki lehetne pakolni, és azt akár meg lehetne csinálni egy kis balett stúdiónak is neki.

- Annak nagyon örülne szerintem. - mosolyodott el.

- Anyuéknak már megvan az ajándékom. - elmélkedtem. - Seb majd az ő szüleinek kitalál valamit. Az ikrek úgy sok plüsst meg ruhát kapnak szerintem. Mást még nem nagyon lehet nekik venni.

- Csiszi, Seb? - kérdezte Sue.

- Nehéz dió. - sóhajtottam. - Majd valamit ki kell találni. - közben azon gondolkodtam Suenak mit vegyünk. Ezért nem szerettem a karácsonyt. Nem vagyok annyira nagyon jó ajándékozásban. - Csapatnak is ki kell találni valamit, Evanak, Tomminak, Kiminek. - felsóhajtottam. - Ebben Seb jó. - adtam végül fel.

- 7 óra. - jegyezte meg Sue. Felkeltem az asztaltól és felmentem a hálóba.

- Angyalka ébredj. Menni kell az oviba. - simogattam Réka arcát. Álmosan kapaszkodott meg a nyakamba, hogy vegyem fel. Levittem a konyhába Suehoz, aki már a reggeliét csinálta. A kutyák is már nagyban reggeliztek. Pehely a pulton mászkálva nyávogott.

- Pehely mássz le onnan. - szóltam rá. Nem igazán hallgatott rám, így levettem, és leraktam a földre. - Ott mászkálj. - felmentem összeszedni Réka aznapi ruháját, és leraktam lent a kanapéra.

- Nyitom. - szóltam be Suenak mikor csengettek. - Jó reggelt. - mosolyogtam Tommira. Viszonozta és egyből célba vette a konyhát.

- A bajnokunk merre van? - nézett rám.

- Úgy alszik, mint egy maci téli álmot! - mondta Réka kakaós szájjal vigyorogva.

- Kisasszony gyere inkább öltözni. - töröltem le egy szalvétával a száját. - Tommi reggelizz meg, felöltöztetem Rékát és felkeltem utána Sebet.

- Én én ééénn!!! - ugrált Réka, és kihagyva a felöltözés részt rohant az emeletre. 2 perc múlva egy nagyon álmos Seb csooszogott le az emeletről, és egy nagyon vidám Réka. - Felkeltettem. - mondta büszkén Tomminak.

- Köszönöm. - mosolygott rá a finn. Segítettem felöltözni Rékának és felmentem, hogy megnézzem Csiszit, felkelt-e már. Ő szokta Rékát oviba vinni, hogy mindenki élete egyszerűbb legyen, neki úgyis be kell reggel mennie az iskolába, ahol nem sokára érettségizni fog. Mikor benyitottam már álmosan az ágy közepén ült.

- Tényleg hatott ez a tea dolog. - nyújtózkodott. - Köszönöm.

- Nincs mit köszönni. - mosolyogtam. Nekem is jobb kedvem volt, mióta minden Vb-t megnyertünk. - Öltözz és ébredj, mert Te is és Réka is elkéstek. - nem vártam választ, hanem ott hagytam.

9-kor indultunk el Sueval vásárolni és délután 4-kor értünk haza, Rékával együtt, akiért bementünk az oviba.

A három srác meglepve nézte mennyi zacskó van a kocsiba, de szó nélkül segítettek becipekedni szerencséjükre.

Később még elvittem Rékát balettra. Mikor 6-kor hazaértünk Rékával az ikrek a nappaliba a kanapén feküdtek és éppen apucijuk meg Tommi szórakoztatta őket.

Tommi kivételesen maradt a fürdetésig, és most a két srác fürdette és tornáztatta őket meg, én pedig Rékával ültem az ebédlő asztalnál, és tanultunk 20-ig számolni. Kétszer mondtam el lassan a számokat, de már tudta. Hagytam utána játszani menni, de lefekvésnél még megkérdeztem tőle, és még akkor is tudta. Büszke voltam rá, és örültem neki, hogy örökölte a jó memóriát.

Az egész napom átlagos családanyaként zajlott, csak miután minden gyerkőc ágyba került ültem le a dolgozószobában a gépe lé, hogy végig olvassam az összefoglalómat, és kiemeljem a fontosabb dolgokat Christiannak. Seb este 10-kor jelent meg a dolgozószoba ajtóba.

- Anyuci ideje lenne, neked is aludni. - mosolygott rám. - Pontosabban Mérnököm, ideje aludni. - nevette el magát. - Egész nap olyan voltál, mint egy igazi anya, most meg olyan, vagy mint régebben, komoly mérnök fejed van.

- Ez bók volt? - néztem rá.

- Teljes mértékig. - jött oda és a vállam fölött belelesett a munkámba. - Mit csinálsz?

- Összefoglaló jelentést, Christiannak az egész évről. - mondtam. Elküldtem gyorsan Hornernek és felkeltem.

- De azt már megírtátok, nem? - ráncolta a homlokát.

- Az a két csapaton belüli csoportról volt. Két külön szemszög. Nekem most ezt kellett összevonni, és egy saját véleményt alkotni, pró és contrát.

- Értem. - bólintott. Vagy tényleg értette, vagy megtanulta, hogy nem muszáj mindent érteni, amit én csinálok. - Gyere aludni. - mosolyodott el.