Év vége

:) Hát itt a friss. :D Még mindig vidám vagyok. :D Seb VB lett.. hihetetlen... :D

10 komi lesz a határ :) Utána pedig hozom a frisst.

A változásokkal kapcsolatban némileg jó felé, némileg teljesen más irányba tapogatóztok. :D

Hatalmas köszi a javításért Giccának!!

Igaz, hogy csak rövid bulira volt idő, egész pontosan 4-kor mindenki ágyba lett parancsolva, de annyira elfáradtam, hogy az emeletre felfelé menet a szállodába a leültem a lift padlójára és félig el is aludtam. Talán a sok alkohol is közre játszott. Igaz még mindig jobban néztem ki, mint Seb, aki még mindig pörgött és Annat, Tommit és engem piszkált, mert mi vetemedtünk arra, hogy egy lifbe szálljunk be vele. Menni és beszélni már nem igazán tudott, de azért magyarázott. Én meg csak Annával együtt heherésztem rajta. Tommi mint valami felsőbbrendű lény mosolygott az orra alatt, de azért ő is két kézzel támaszkodott. Csak rávették az ivásra.

Egymást támogatva jutottunk el nagy nehezen a szobákig. Norbert és Réka már aludt. De erről eszembe jutott valami.

- Öcséd és Csiszit merre hagytuk el? - fordultam a lift felé. Próbáltam megtornáztatni az agyam mikor láttam őket utoljára. - Seb menj tusolni. - löködtem meg az ajtónk felé. Nem vitázott, ment. Illetve támaszkodva csoszogott, de közbe kuncogott. Talán még soha nem láttam ennyire részegen.

- Megvárlak a tusolással. - mondta csukladozva. - Tusoljunk együtt.

- Nem hiszem, hogy te bármi olyanra képes lennél ma még. - nevetett fel Anna.

- Ne becsülj le kislány! - kérte ki magának nevetve.

Megvártam, míg Seb betalál az ajtón nagy nehezen, ugyanis komoly gondjai akadtak azzal, hogy a kilincset le kell nyomni és egyidejűleg belökni az ajtót. Végül csak beesett rajta. Visszabotorkáltam a lifthez, de pont akkor sétált ki belőle Fabi és Csiszi Evat támogatva, bár a két srác is el volt ázva.

- Jó buli volt. - röhögcsélt Eva.

- Nagyoon jóóóó . - értett egyet Fabi.

- Táposok. - vigyorodott el Csiszi mikor meglátott. - Ennyire kikészülni ennyi piától.

- Nem lehet mindenki olyan, mint egy átlag magyar tini. - nevettem. - Már mi is ittuk rendesen a házi pálinkát.

- Jó látni, hogy te is szét tudsz csúszni. - nevetett Fabi.

- Közel sem annyira csúsztam szét, mint te meg a bátyád. - betámogatták Evat a szobájába, és mikor kikerült középről a támaszték derült ki, hogy egyik szájhős se nagyon tud menni. Csöndesen kinyitottam nekik az ajtót és Csiszinek persze akkor kellett röhögnie, mikor csöndbe kell lenni. Fabit is elkapta a nevetés, így a szájuk elé tett kézzel pukkadoztak mikor ott hagytam őket.

Talán két perc telt el azóta, hogy Seb bement a szobánkba, de ahogy én is bementem ő már ruhástól az ágyon fekve aludt félig lelógva róla.

- Hát hölgyeim és uraim, íme, az idei Világbajnok. - motyogtam jót nevetve a saját viccemen. Semmi kedvem nem volt átöltözni vagy fürdeni pedig iszonyú szagom volt. Ledobtam a pólóm és megböködtem Sebet.

- Menj már arrébb. - végig terült az ágyon, mint egy béka, esély sem volt rá, hogy oda férjek. – Aj, húzz már arrébb. - dühödtem be. Ráültem az ágyra és lábbal arrébb toltam úgy, hogy a túloldalon lefordult az ágyról nagy nyekkenéssel. Szakadtam a nevetéstől, de annyira, hogy azt hittem bepisilek. Kénytelen voltam rohanni a fürdőbe, de annyira forgott a világ, hogy az valami hihetetlen. Mire vissza találtam a hálóba Seb édesen aludt a földön, annyi másítással, hogy lehúzta az egyik takarót magának. Hangosan nevetve másztam be az ágyba farmerostól és melltartóba. Egyből el is aludtam, főleg, hogy volt helyem bőven elterülni.

Nem rendezhettünk hosszú távalvást, mert reggel 7-kor már jelzett a telefonom, hogy keljünk, mert másfél óra múlva megy a gép. A hoteltől szerencsére csak 10 percre volt a reptér.

Félálomba nyomtam ki a telefont, és aludtam tovább. 10 perc múlva megint csörgött, de most hívtak.

- Ha kedves az életed nagyon békén hagysz. - vettem fel és ki is nyomtam. Átfordultam nagy nehezen a másik oldalamra. Belegabalyodtam a takaróba is teljesen, de nem zavart, míg alhatok. A telefonom megint rákezdett.

- Kapcsold kiii. - kezdett el nyüszögni Seb a földön fekve. Úgy tűnt nem zavarja, hogy ott fekszik.

- Jaj már. - vettem fel.

- Jaj máááár. - parodizált ki a hang a vonal túl oldalán. - 30 percetek van felkelni, összekészülődni és kiérni a hotel elé. - nem várta meg míg reagálok. Nem is tudtam volna, mert félig már aludtam újra.

- Csezd meg Christian. - morogtam és próbáltam hasra fordulni, de már nem bírtam az összegabalyodott takarótól. Mérgesen rúgtam le magamról és takaró nélkül aludtam tovább.

A következő, amire felébredtem az volt, hogy kivágódik a szobaajtó és a háló ajtó is és egy hatalmas vigyorra Csiszi áll az ajtóba.

- Talpra lusta népség! - kurjantott.

- Na, húzzál szépen ki innen. - morogta Seb.

- Ébresztőőőő. - énekelte. - Tápos népség ki az ágyból!

- Ha én, innen felkelek, elkaplak, de azt megkeserülöd. - morogta Seb.

- Viráááág. - birizgálta meg a lábam.

- Ühüm. - motyogtam. Magamhoz húztam Seb párnáját is és próbáltam tovább aludni. Reméltem Csiszi feladja. Csukva volt a szemem így csak hallottam, hogy Csiszi kiment a fürdőbe vizet engedett majd visszajött a szobába. Hallottam a víz loccsanását és Seb ordítását is.

- Na, most véged van. - ugrott fel Seb. Felemeltem a fejem és még pont láttam, ahogy kirohannak a hálóból. Nyöszörögve keltem fel. Ránéztem az órámra. 10 perc és lent kell lennünk.

- Ha a jó édes…. - morogtam. - Vettel kapd, össze magad már csak 10 percünk van. - mentem ki a nappali részbe. Csiszit éppen a tus alá pakolta be Seb. Ahogy megláttak csak nagy szemekkel néztek rám. Végig néztem magamon és akkor tudatosult, hogy farmerba és melltartóba vagyok. Ebből csak én csinálhatok magamnak ciki helyzetet.

- Eddig is tudtam, hogy jók a melleim. - nevettem el magam. Bementem a fürdőbe és beálltam a zuhanytálcába. Behúztam a zuhany ajtókat és úgy dobáltam ki a ruháimat. - Seb szedd össze magad, van rá 8 perced.

- Milyen sok. - morogta. - Kölyök menj már ki innen! - nevetett. - Csatlakozhatok? - húzta el a tolóajtót. Megtanultam, régebben nagyon gyorsan fürdeni, így kiléptem mellette a fürdőszoba szőnyegre és rávigyorogtam.

- Most magadnak kell megfürödnöd. - nyomtam egy puszit az arcára és beálltam hajat szárítani.

Pont megszáradt a hajam mikor Seb becsókolt a nyakamba. Nevetve fordultam meg és borzoltam bele a vizes hajába. Csukott szemmel tűrte, hogy megszárítsam a haját.

- Fodrászod meghalt, Drágám? - mosolyogtam rá kedvesen.

- Nem tudom, régen láttam. - nevetett.

- Látszik. - nyújtottam rá nyelvet. Ki indultam a fürdőből, de nem úsztam meg, hogy ne csapjon a fenekemre.

- Utoljára közép suliba csaptak a fenekemre! - néztem rá kiakadva.

- Pedig isteni érzés. - kacsintott rám. Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Úúú moss fogat, mert borzalmasan érezni az összes piát, amit tegnap megittál. - toltam el magamtól nevetve.

Futva mentem be a hálóba felvenni a telefonom.

- 2 percetek van leérni. - szólt bele Christian.

- Ott leszünk. - egyből ki is nyomtam.

- Két perced van, menetre késszen az ajtóban állni Bajnok. - kiabáltam oda.

- Hmm, ez tetszik. - ment el mellettem a hálóba menet és kaptam egy puszit. - Bajnok. - ismételte el. - Ez tetszik.

- Csodás, siess. - csaptam ezúttal én a fenekére. Mielőtt felocsúdott volna a meglepetéstől befutottam a hálóba és felkaptam az előre kikészített ruhámat, ami igazából egy szürke koptatott farmer volt meg egy fehér póló, amire nagy betűkkel „I Love SV” volt írva a hátára pedig ugyan ez csak Red Bullal. A pulcsim nem vettem fel csak átdobtam a vállamon. Felkaptam egy zoknit kiszedtem az utazóból a zárt magas sarkúm, amit imádtam. Gyorsan beleléptem és visszahúztam a bőröndöm majd kirángattam az ajtó elé. Megfogtam a kistáskám és felcsatoltam a karórám majd ránéztem.

- Indulni kéne. - mondtam ki hangosan.

- Mehetünk. - jött ki Seb is a hálóból maga után húzva a bőröndjét.

- Szükségem van egy nagy adat kávéra. - sóhajtottam fel már a liftbe. Seb mosolyogva adott egy puszit.

- Ahhoz mérve, hogy mennyit buliztunk és milyen keveset aludtunk egész éberek vagyunk. - jegyezte meg.

- Ja. - ásítottam egyet, amire nevetni kezdtünk mindketten. Kimentünk a hotel elé ahol kisbusz várta a népet, és Christian az óráját nézve állt a kisbusz előtt papír pohárral a kezébe, amiről remélni mertem, hogy az enyém.

- 46 másodpercet késtetek. - állapította meg.

- Évente egyszer megengedhetek magamnak ennyi késést. - vontam meg a vállam és szemezni kezdtem a pohárral. Vigyorogva nyújtotta felém.

- Tiszta feketekávé. Úgy gondoltam erre lesz szükséged. - hálásan rámosolyogtam.

- Na ezért vagy te a kedvenc csapatfőnököm. - beszálltam én is a buszba és ledobtam magam az első szabad ülésre. Csak utána néztem oldalra.

- Lehet mégse ide akartál ülni. - nevetett Ciaron.

- Lehet, de lusta vagyok innen felkelni. - vontam meg a vállam. Hátra se kellett néznem, hogy tudjam, Seb a busz hátuljába van, onnan jött az üdvrivalgás. Beszállt Christian is és egy pillanatra mosolyogva nézett Ciaronra és rám.

- Ezt a képet muszáj memorizálnom. - mosolygott.

- Fejbe vágjalak, hogy sikerüljön? - kérdeztem édes mosollyal. Nem válaszolt csak nevetett. Réka persze megtalált és egyből belemászott az ölembe.

- Tetszik a pólód. - húzogatta meg a mellem fölött az anyagát.

- Örülök neki. - mosolyogtam. A mellkasomnak dőlt és az ölébe húzta a kistáskám, hogy turkálhasson. Tudta, hogy jobb, ha csöndbe marad, mert nagyon keveset aludtam. Rékának remek képessége volt arra, hogy megérezze, mi kell az embereknek.

A reptéren elbúcsúztunk Norbertől, Fabiantól, Csiszitől és Rékától is, mivel mi Red Bullos magángéppel mentünk Salzburgba, ők pedig mentek Svájcba haza. Ha minden jól megy, akkor mi kedden reggel megyünk haza. Ha minden jól megy, és nem leszünk annyira szétcsúszva, hogy nem érjük el a gépet.

A magángépen én a legmesszebb ültem a két pilótától, akik közép tájt ültek egymás mellett.

- Úgy tűnik a világ a feje tetejére fordult, hiszen Ciaron is önmagához képest normális és Webber is. - jegyeztem meg a mellettem meditáló Evanak.

- Vagy sok volt tegnap az alkohol és még nem józanodtak ki. - mondta csukott szemmel.

- Vagy beszívtak, és a világukat se tudják. - kontráztam.

- Vagy forralnak valamit. - nézett rám vigyorogva.

- Vagy magukba szálltak. - fordult hátra Ben vigyorogva. Összenéztünk Evaval.

- Neeeeeem. - nevettem.

- Félnek a kirúgástól. - jegyezte meg Guill.

- Éssss ott a pont. - nevetett fel Ben.

- Vagy arra nem gondoltatok, hogy Ciaron csak azért szemét, hogy Virágot idegesítse? - kérdezte David. - Mikor nem vagy itt nem szemétkedik.

- Találd már ki, hogy szerelmes is belém. - nevettem el magam. - David ez úgy hülyeség, ahogy van.

- Az elején még lehet az volt, de most hogy így David mondja. - vigyorodott el Guill. - Lehet már halálosan szerelmes beléd. Csak érted ver az a csonk, ami a szíve helyén van. - közbe a szíve fölött a pólóját markolta.

- És te mit ittál Édes Szívem? - simogattam meg az arcát. - Én is akarok ilyeneket képzelegni.

- Lehet volt valami az energia italba. - nevetett David.

- Na, majd most elkapjuk a beszállítót, úgyis oda megyünk. - dörzsölte meg a tenyerét Ben.

- Na, most kik vannak megőrülve? - kérdezte Eva nevetve.

- Pasik. - nevettem vele.

- Kanok. - hahotázott fel hangosan.

- Hé, emberek, ilyen cuccot én is akarok. - jött oda Anna. - Pont ti humorizáltok?

- Mér’ azt hiszed a mérnök nem ember? - kértem ki magamnak.

- Nem hiszem. - nevetett. - Tudom!

- Csatizok! - vágta rá Ben. Ránéztem a srácra és kitört belőlem az a fajta nevetés, amikor már levegőt sem kap az ember.

- Mi csinálsz? - kérdezte David is a könnyeivel küszködve a nevetéstől.

- Csatizok! - ismételte meg büszkén Ben.

- Esküszöm elittátok az agyatokat. - nevetett velünk Anna. Annyira nevetett mindenki, hogy tőlünk zengett a repülő. Mindenki minket nézett.

- Bennek sose volt. - jegyezte meg Eva egy pillanatra komoly arcot vágva, de megint elnevette magát. Én a végén már azon nevettem, ahogy Guill nevetett! Soha nem láttam még ennyire nevetni, sőt abba se voltam biztos, hogy igazán láttam-e már nevetni.

- Mintha nektek lenne. - morogta, de ő is elnevette magát.

- Mi ez a jó hangulat? - jött oda Seb.

- Ciaron szerelmes Virágba és Ben csatizik! - mondta David egy levegővel. Én nem bírtam megszólalni annyira nevettem.

- Kibe vagyok szerelmes? - jött oda Ciaron is.

- Virágba. - nyökögte ki nehezen Ben. Seb csak hatalmas vigyorral a fejét csóválta.

- Óóó igen, halálosan imádlak. - dramatizált vigyorogva. Seb rátette a kezét az ’udvarlóm’ vállára.

- Na, hé! - mondta nevetve.

A világ tényleg a fejetetejére fordult. 2 órás volt az út, de végig nevettük az egészet ahelyett, hogy aludtunk volna. Jó hangulatba szálltunk le a gépről. Konkrétan, mint akik jó pár üveg tömény szeszt benyakaltak, pedig senki nem fogyasztott a gépen alkoholt.

A gyárba, ami nem a mi jól megszokott gyárunk volt, hanem igazából az ’anya gyár’ a Hangar-7, rengeteg újságíró és fotós volt. Mindenki a Sebastian Vettel 2010 Világbajnoka feliratú pólójába feszített, csak én virítottam a fehér ’I love’-os pólómba, de igazán nem érdekelt.

Félig alva hallgattam meg a beszédeket, amiket mondtak, meg közbe anyuval beszéltem telefonon, hogy minden oké-e otthon, de tökéletesen kézben tartották a dolgokat. Fura volt, de kezdtek hiányozni az ikrek, meg az otthon nyugalma, de egyelőre jól esett tombolni.

Ami a legrosszabb volt, hogy még nekem is kellett pár szót szólnom az idei évünkről, mert én voltam nagyrészt a versenymérnöke Sebnek.

***

Talán nem igazán kifejezés a hatalmas buli a hétfő délután elkezdett tombolásra, pláne azért nem, mert mikor kinyitottam a szemem azt se tudtam hol vagyok. Egy kanapén feküdtem és a kanapé előtt a földön Ben aludt szétvetett végtagokkal a piásüveget alvós macinak használva. Mindenfele a szobába üvegek voltak. Az ablaknál a fal tövében Tommi feküdt. Eva az egyik fotelben aludt a másikat David foglalta el úgy, hogy a földön térdelt és a feje a fotelbe volt. Guill éppen a fürdőből támolygott ki.

- ’Reggelt. - dobta le magát mellém a kanapéra és félig végig dőlt rajta a lábát Ben hátán nyugtatva.

- Mire emlékszel? - néztem rá hunyorogva. Nagyon be voltam rekedve.

- Addig rémlik, hogy 3-kor feljöttünk. - mondta.

- Addig nekem is megvan. - masszíroztam a fejem. - Még arra is emlékszem, hogy az asztal tele volt piával. - böktem az étkező asztal felé ahol nagyrészt üres üvegek voltak.

- Bazmeeeeeg. - ébredt fel Eva nyöszögve.

- Neked is szép reggelt. - mondta Guill egy másnapos vigyorral.

- Aha. - válaszolt értelmesen Eva. Körbenézett ő is felmérte a szobát. Akkor esett le, hogy valami hibádzik.

- A világbajnokunk merre lehet? - dörgöltem meg a szemem.

- A zuhanytálcába ülve alszik. - mondta Guill készségesen. Majd felnevetett. - Most esik le, hogy kit láttam a kádba feküdni! - annyira nevetett, hogy Ben is felpislogott és David is. Tommi a finnek nyugalmával szuszogott tovább.

- Kit? - kérdeztem félvállról.

- Nézzük meg. - kelt fel Benre rátaposva kicsit. Eva, Ben, David, Guill és Én beálltunk a fürdő ajtóba. Az a látvány egy életre bennem marad, az biztos. Seb a zuhanytálcába ülve aludt a falnak dőlve, míg a kádban az imádott csapatfőnökünk feküdt. Egy teljes percig néma csend volt, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés, ezzel felriasztva a még alvókat.

- Hogy az a… - masszírozta meg a nyakát Seb. Fellesett ránk a két résen, amire kitudta, nyitni a szemét. - Mi a franc történt?

- Buliztunk. - nevettem még mindig. Christian is felült a kádban és értetlen arccal nézett ránk.

- Úgy érzem, ezt nem akarom tudni. - motyogta. Tommi is oda jött hozzánk álmos arccal.

- Egyáltalán kinek a lakosztályába vagyunk? - tette fel Guill a milliós kérdést. Vissza kimentem a nappaliba és benyitottam a hálóba. Bent az ágyon Anna feküdt és Webber. A fejem fogva távoztam inkább onnan. Kinyitottam a lakosztály ajtaját és megnéztem az ajtószámot.

- 245. - olvastam fel hangosan. Próbáltam gondolkodni. - Ez Christian szobája. - mentem vissza a fürdőbe ugyanis ott volt még mindig a gyűlés.

- Erről, ha bárkinek is egy szót szóltok.. - morgott és úgy mászott ki a kádból.

- Nyugtat, hogy mi is szétcsúsztunk? - kérdeztem nevetve.

- Nem. - morogta.

- És az, hogy a nagyfőnök is? - utaltam Mateschitzre.

- Ezt honnan veszed? - kérdezte David.

- Tegnap este emlékszem, hogy láttam egymagába tántorogni felfelé a szobájába. - nevettem.

- Az megnyugtat. - bólintott Christian komoly fejjel. - Tünés a szobámból. - nézett végig rajtunk.

Mindannyian nevetve és a fejünket fogva botorkáltunk ki a szobából.

Két nap alatt alig aludtunk valamit, de délelőtt 11-kor ment a gépünk Svájcba, így mindenki gyorsan szedelőzködött és minél előbb elhagytuk a hotelt és a várost.

Nem volt sok az út haza, de simán bealudtam volna, ha Seb nem bököd folyton, hogy saját magát ébren tartsa.

- Ne böködj máááár! - csaptam oda. Huncut vigyorral folytatta. Egyből nem volt álmos, ahogy rájött mennyire idegesít a böködése. - Attól, hogy VB vagy még betörhetem az orrod és hátadba állíthatom az ujjad, amivel böködsz.

- Akkor jövőre, hogy ülök kocsiba? - kérdezte vigyorogva. Idegesen elkaptam az ujját, amivel piszkált.

- Sehogy! - sziszegtem.

- Akkor egész évben a nyakadon leszek és piszkállak. - mondta kedélyesen.

- Jaj de jó. - morogtam. Mázlimra leszállt a gép, viszont már az aulába a nyakamba ugrott Réka és megszorongatott. Annyira másnapos és harmadnapos voltam, hogy hírtelen nem tudtam mi van.

- Helloka kishölgy. - nyomtam egy puszit az arcára és én is kaptam egyet tőle. Utána átmászott Seb nyakába és nem is akarta elengedni.

- Királylány, egy napja láttál utoljára. - jegyezte meg Seb vigyorogva. De nyomott ő is egy nagy puszit az arcára.

- Az hosszú időőő!!! - húzta fel az orrát Réka. Sue jött értünk, ő csak gratulált és én kaptam tőle egy pohár kávét Seb meg egy nagy tábla csokit, amit hazáig nagyrészt Réka és én ettünk meg. Neki hagytunk 2 csíkot belőle. Morgott is miatta.

- Imádlak. - nyomtam egy puszit Sue arcára mikor kiszálltam otthon a kocsiból. Hatalmas boldog mosollyal nyugtázta a dolgot.

Ahogy beléptem a házba mind a 4 kutya a lábamnál volt és még Pehely is büszkén odasétált hozzám. Mindnek megvakargattam a füle tövét vagy megsimiztem a fejét. Fogadtam a családtól az öleléseket és gratulációkat, de én már láttam a célt a szemem előtt. Illedelmesen kivártam, hogy mindenki rávesse magát Sebre és engem békén hagyjanak majd odamentem a járókához és a nagy szemekkel pislogó Alexet magasra emelve kivettem belőle.

- Hát sziaaaa. - érintettem össze az orrunkat. Édesen kacagni kezdett, amire nekem is nevetnem kellet. Közben Seb is oda ért és átadtam neki Alexet, hogy felvehessem Emmát. – Szervusz, Angyalkám. - érintettem vele is össze az orrom. - Hogy vagyunk így több mint egy hónaposan? - mosolyogtam rá. Nyomtam egy puszit az arcára mire cuppogni kezdett.

A gépen még reméltem, hogy végig aludhatom a napot, de nem bántam mikor a teljes napom a három gyerkőcre ment rá. Végig a babaszobába beszélgettünk és játszottunk. A nagyszülők is feljöttek oda és csak este a fürdetés után ment mindenki lefelé, hogy mi is megvacsizzunk végre. Leraktam Alexet, aki éppen a kezembe szundított el és egy percig figyeltem őket.

- Fura, de hiányoztak. - mondtam halkan Sebnek. Megölelt és a vállamra támasztott fejjel nézte ő is a két apróságot.

- Már egy hónap? - kérdezte halkan.

- Bizony. - mosolyodtam el. - Még csak mostanában kéne születniük. - csóváltam meg a fejem. - Látni akarták, hogy lesz apuból Bajnok.

- Meg úgy döntöttek, okozzák anyunak a dolgot. - nyomott egy puszit a vállamra.

- A futam alatt nem bántam, hogy nem én vagyok a versenymérnököd. - mondtam halkan, elgondolkodva. - Ott akartam lenni. Részese voltam végig a futamnak, és a fontos döntésekben részt vettem. Nem kell nekem vissza a versenymérnöki szék. De itthon ülni se bírnék. - magyaráztam. - Még múltkor beszéltem Christiannal, és úgy néz ki, hogy Ciaront elküldik, őt szinte biztos lassan. Az ő helyére fog beülni Guill, és a te mérnököd lesz David. - hümmögött egyet, de nem szólalt meg a kezei a hasam simogatták még mikor a pocimba voltak a kicsik. - Christian ez után az év után rájött, hogy nehéz megzabolázni két versenymérnököt és még a csapatot is kézben tartani egy embernek. - közben Emma egy nagyobbat szuszantott, mintha sóhajtott volna. Mosolyra húzódott a szám. - Én fogom a két versenymérnököt összehangolni, és a fejlesztési részleg vezetését is megkapom.

- De ez nem lesz sok? - kérdezte halkan Seb. - Három gyerek mellett?

- A fontosabb megbeszéléseken ott kell majd lennem, és szombat vasárnap is. De ezeken felül, itthon leszek. Remekül megy itthonról a munka, nem kell feltétlen ott lennem. - jó pár perc csend állt be a szobába.

- Örülök neki, hogy megtaláltad az arany középutat. - mosolyodott el, de el is szomorodott kicsit. - Abba viszont, csak most gondolok bele, hogy szerdától vasárnap estig nekem mindig muszáj ott lennem és sok más mindenen. - mondta elkeseredve.

- Eddig nem siettünk haza igazán, mert nem várt ránk nagyon semmi itthon., esetleg Sue és a kutyák. - megsimogattam a kezét. Nem akartam, hogy szomorú legyen. Tetszett, hogy kirobbanóan életvidám. - Most már lesz miért haza sietni neked is és nekem is.

- És mikor egyikünk se lesz itthon? - kérdezte. Érzékeltem a szemem sarkából, hogy Csiszi az ajtóban áll. Seb nem láthatta, mert a másik oldali vállamon volt a feje.

- Akkor itt lesz Sue és Csiszi is. - mondtam, hogy a srác is biztos hallja. - A srác nagyon ért a gyerekekhez, és igazán nincs hova mennie.

- Tehát mi eltartjuk, cserébe ő vigyáz a gyerekekre. - foglalta össze.

- Igen. - bólintottam. - Én már megbízom benne.

- Most már kezdek én is teljesen bízni benne. - Picit oldalra döntöttem a fejem, hogy úgy tűnjön, mintha csak elgondolkodnék és ránéztem az ajtóban álló srácra, aki mosolyogva bólintott. Tehát tetszik neki az ötlet. Intett, hogy menjünk és magunkra hagyott.

- Szeretlek Bajnok. - mondtam büszke éllel a hangomban.

- Én is szeretlek. - mosolyodott el boldogan. Kaptam egy puszit majd kézen fogva sétáltunk le a földszintre.

Egyelőre az idill tökéletes volt, és nem akartam, hogy bárki széthúzza. Most jó volt egy picit az egész éves stressz után gondtalannak érezni magam. Ha csak pár napra is.