Brazil - Abu Dhabi 1

Sziasztok.

Először is bocsi h ilyen későn teszem fel, meg h csak most, de délután nagyon rosszul voltam és muszáj volt aludnom :D

Na akkor Virág drágám üzeni h köszöni a sok komit és erre is 10 a határ... :) Jaaa és h HAJRÁ SEBI!!! <3

Este mikor már a babák is aludtak felmentem a dolgozószobába és beültem a forgós irodai székbe. Sóhajtottam párat és a fülemhez tartottam a vezetékes telefont. Tárcsáztam és vártam, hogy a jól ismert hang felvegye.

- Red Bull Racing-Renult Sajtófőnökének telefonját hívta. Kérem, hagyja meg a nevét és a telefonszámát, hogy vissza tudjam hívni. - sóhajtottam egyet. Eva nem szokta kikapcsolni a telefonját.

- Virág voltam. Kedd 9 órára írj be a naptáradba és gyere át egy kávéra. - nem tettem hozzá, hogy kérlek. Evaval való kapcsolatomban volt valami fura. Valami megmagyarázhatatlan. Elvoltunk egymás nélkül, és ha nem volt igazán gond, akkor nem is kerestük egymást.

Hátra dőltem és azon gondolkodtam, hogy lesz a következő két hét.

Hétfőn késő délután Sebék hazaérnek. Szerda este viszont már az Emirátusokban van jelenése. Nekem jövő héten kedden lenne jelenésem Magyarországon.

Közben elkezdtem nézegetni az asztalon lévő naptárban a dolgokat.

November 27-28 Race of Champions lesz Sebnek arra emlékeztem. Tavaly sikerült kihagynom, de megfenyegetett még akkor, hogy idén ott kell lennem, ha meghívják. Nem mondta mi lesz, ha nem megyek, de Sebet ismerve nem akarom megtudni.

Ugrottam egyet a telefon csörgésére.

- Virág Norton. - vettem fel.

- Nem sokáig. - szólt bele Seb hatalmas nevetés közepette.

- Ittál. - nevettem én is. - Mennyit?

- Eleget. - nevetett tovább. - Felkeltettelek? Hülye kérdés. Nem volt buli, nem maradsz le semmiről ne félj. - heherészett. - Csak ittunk.

- Attól nem félek, hogy a buliból kihagytok. - mosolyogtam. - Valahogy találj fel Rékával és Apuddal együtt a gépre.

- Réka? Ő is itt volt? Bassza meg! - a szívem megállt egy pillanatra. Pont Brazilba hagyja el a kislányt… De elkezdett nevetni. - Alszik a hátsó ülésen, ne félj!

- Nem sokáig, ha ilyen hangosan röhögcsélsz mellette. - nevettem. - Ugye nem te vezetsz? - kérdeztem vigyorogva.

- 10 perc veszekedés után Ben vezet. - röhögött.

- Ha te ennyire kész vagy, Ben már fekszik valahol. - nevettem.

- Sofőr vezet, nyugi van! - röhögött.

- Na, a józan gondolkodású apuka. - nevettem.

- Ne kötekedj. - nem bírta abbahagyni a nevetést. Egyszerűen beszélni alig bírt a nevetéstől. Rég hallottam ennyire jókedvűnek.

- Mikor értek haza? - kérdeztem somolyogva.

- Hétfő délután 4 fele. - mondta, de még ezen is heherészet. - Hiányzom már, mi?

- Inkább Réka. - vágtam rá gonoszan.

- Kösz. - morogta.

- Hiányzol! Iszonyatosan hiányzol, a párnádat ölelve alszom éjjelente, és a könnyeimet törölgetem, meg azt sugdosom a sötétbe, hogy hiányzol, szeretlek. - mondtam nevetve.

- Helyes. - vágta rá komolyan majd ő is elnevette magát. Beszéltünk a gép indulásáig, ami éjjel fél 12 volt. Mivel az ikrek ez tájt szoktak felébredni így nem akartam arra a fél órára lefeküdni. Lementem a konyhába, hogy szerezzek cumisüveget, meg én is igyak valami gyümölcslé félét.

Eléggé megijedtem mikor a sötétbe valaki ült a pulton.

- Megijesztettelek? - kérdezte Csiszi. Nem mosolygott. Valami nem volt oké.

- Dehogy. - mondtam. Nem kapcsoltam villanyt, úgy gondoltam, hogy oka van a sötétbe ücsörögni.

- Meddig maradhatok itt? Hogy tudjam, hogy tervezzek. - halkan beszélt így én is halkan válaszoltam.

- Seb nem volt kiakadva, így addig mindenképpen, míg teljesen helyre nem jössz, és le nem teszed az érettségit. Utána már el tudsz valahol helyezkedni és lesz pénzed. - mondtam.

- Ma találkoztam azzal a lánnyal, akiről meséltem. - mondta továbbra is szinte suttogva. volt valami a sötétben, amitől az ember suttogni kezd. - Anitának hívják. Sokat beszélgettünk és megadta az MSN címét is. - nem egészen értettem miért mondja ezt el, de ha ettől az ő lelkének jobb ám legyen. - Bejövök neki, és mikor megdicsértem a mosolyát elpirult.

- Laptop a nappali asztalon. Beszélgess vele. - mutattam a nappali felé. - Küzdj érte, és szerezd meg.

- A baj ott indul, hogy az anyja teljesen idegbeteg! - morogta. - Nem engedi neki, hogy bárkivel találkozzon, és nagyon régimódiak a szülei. - még a sötétbe is láttam az utcai lámpa beszűrődő fényéből, hogy milyen fancsali képet vág.

- Ez nem kifogás csak a részéről? - kérdeztem rá.

- Nem, mert fent voltam a szobájába, és nem tudták a szülei, és hallottam, ahogy az anyukája az ajtó előtt állva magyaráz neki. - erről eszembe jutott, mikor én szöktem meg bulizni otthonról. De az, hogy egy pasi bemásszon hozzám, a szobámba, nekem valahogy túl romantikus volt. Nem voltam annyira oda a romantikáért.

- Laptop, és beszélgess vele. - ismételtem meg. - Minden jó kapcsolat lényege a beszélgetést. - elvigyorodtam, úgy éreztem magam, mintha az anyukája lennék. Ez rossz volt. Nem tetszett ez a túl anyás dolog. - Nem kérlek, hogy ne szökj be hozzá, de hülyeséget ne csinálj.

- Nem fektetem meg, ha erre gondolsz csak úgy. - nevette el magát.

- Nem arra gondoltam. - vigyorogtam. - Ne ígérj olyat, amit nem tudsz beváltani. Nem vagyok prűd, beszélek a szexről, ha kell. - sandán ránéztem. - Ugye még véletlen se kell felvilágosítást adnom a dolgokról.

- Volt már dolgom nővel. - nevetett. - 18 éves vagyok!

- Mai világban... - nevettem.

- Úúú ez úgy hangzott, mintha te olyan öreg lennél. - nevetett.

- Mikor annyi idős voltam, mint te még máshogy mentek a dolgok. Ennyire nem voltak durvák. - mondtam. - Bele se merek gondolni mi lesz, mire Réka 18 lesz.

- Hát szűz nem lesz. - nevetett.

- Amennyire Sebet ismerem, képes lenne berázni szegényt, hogy pasi ne merjen hozzá nyúlni. - nevettem.

- Emmának akkor még nehezebb lesz. - mosolygott.

- Igazából hugicának lenni jó, ha nővéred van. - mondtam. - Nekem is nővérem van, és ő már kitaposta az utat. Utána már csak fel kell hánytorgatni a szülőknek, neki mit lehetett, és nincs gond.

- Használhatok akkor a laptopod? - nézett rám perc csend után.

- Ami az asztalon van azt igen. - bólintottam. - De pornót ne nézz rajta, mert rám fogják. - nevettem el magam.

Leugrott a pultról nyomott egy puszit az arcomra és kiment a nappaliba.

Épp tudtam inni, mikor meghallottam a gyereksírást. Felmentem az emeltre és kivettem Emmát, már automatikusan vettem őt ki elsőnek. Csiszi is feljött, pedig meg tudtam már oldani egyedül is. Mégis kivette Alexet és ő etette meg és tisztába is tette.

- Jól bánsz a gyerekkel. - jegyeztem meg mikor kijöttünk a babaszobából. Csak rám mosolygott és laptoppal együtt felment a számára kijelölt vendégszobába. Nem aggódtam a laptopom miatt, mert egyrészt infót tanult ő is évekig másrészről pedig semmi nem volt rajta, hiszen a munkahelyi laptopot használom.

Nem mentem át a hálóba, hanem a kicsik szobájába feküdtem le aludni. Semmi kedvem nem volt abba a hatalmas ágyba egyedül aludni. Hajnalba még egyszer fel kellett kelnem hozzájuk, és akkor vettem észre, hogy a legfelső emeltről még csekély fény szűrődik le. Felsettenkedtem és jót mosolyogtam mikor láttam, hogy Csiszi gépel még mindig nagyba.

- Mit csinálj fél 4 kor? - néztem az órára.

- Anitával beszélek. - nézett rám. - Zavarlak, vagy valami?

- Nem. - vontam vállat. - Nem fogok egy 18 éves srác életébe beleszólni, de lassan aludj. - mosolyodtam el.

- Kicsikhez keltél fel? - kérdezte.

- Igen, de megyek is visszaaludni. - kimentem a szobából és visszamentem a kicsik mellé.

***

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem fel.

- Virág Norton. - szóltam bele mivel ismeretlen szám volt. Lementem a konyhába és felültem a pultra ahol éjjel Csiszi is ült.

- Stefano Domenical. - mutatkozott ő is be. Valahogy nem akartam tudni mit szeretne.

- Miben segíthetek? - kérdeztem mégis készségesen.

- Szeretnék Önnek munkát ajánlani. - mondta magabiztosan. - Úgy gondoltam, hogy személyesen én hívom fel magát, mert a csapataink kommunikációban vannak, de szeretném személyesen Önt meghallgatni ez ügyben. - kommunikációba, tehát, bepróbálkozott, Helmut pedig diplomatikusan elküldte a francba. Reggel fél 7kor én nem nagyon szeretek diplomatikus lenni.

- Nem hagyom el a Red Bull Racinget. - mondtam komolyan.

- Biztos meg lenne azaz összeg, amiért mégis elgondolkodna. - eddig semmi igazán nagy bajom nem volt a Ferrari csapatfőnökével, most viszont elásta nálam magát.

- Ismétlem, nem hagyom el a csapatom. - morcos voltam.

- Abban az esetben sem, ha a jelenlegi fizetésének a dupláját kapná? - a hangjából kiérződött, hogy azt hiszi ő a fasza csávó.

- Ha ingyen dolgoztatnának a Red Bullnál, akkor is sokkal inkább dolgozom ott, mint a Ferrarinál. - mondtam mérgesen.

- Ez a végleges válasza? - kérdezte már ő is morcosan.

- Ez. - morogtam. - Vasárnap eldőlt idén ki volt a legjobb. A hétvégén pedig az is eldől, hogy győz az egyenlő feltétel, vagy a csapatutasítás. Kellemes napot. - angolosan kinyomtam a telefont, és odadobtam az asztalra, amin szépen végig csúszott és a túloldalán leesve csattant a konyha kövén.

- Rohadék. - morogtam. Vissza felmentem, és megettem a kicsiket, hogy tudjak tovább aludni. Fél 8kor hallottam, mikor Sue szitkozódva lemegy a földszintre. Magához képest sokat aludt.

Délbe mentem le megint a földszintre, hogy körbenézzek. Sue már nagyban Seb és Réka kedvencét főzte.

- 4 óra múlva itthon vannak. - mondta izgatottan.

- Ezért vagy így felpörögve? - kérdeztem mosolyogva.

- A mi családunkba a haza érkező szeretteinket mindig a kedvenc ételükkel fogadtuk. - magyarázta. Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam. Sue tényleg olyan volt már mintha családtag lenne. Mint egy nagymama az imádnivaló fajtából. Erről eszembe is jutott anyu. Ledőltem a kanapéra és vártam, hogy anya felvegye a telefonját.

- Szia Anyucika, mikor látogatod meg a kislányod meg az unokáid? - kérdeztem vidáman. Kicsit úgy éreztem, hogy azzal, hogy Seb hazajön, leszedi a vállamról az anyasággal járó felelősséget. És jó volt a tudat, hogy Csapaté lett a VB.

- Szia, milyen jó kedved van. - köszönt bele nevetve. - Mit szeretnél, mikor menjünk?

- Azt szeretném, ha pénteken jönnétek. - vágtam rá. Napok óta fogalmazódott bennem a terv. - Csinálhatnátok péntek – szombat - vasárnap egy imádjuk az unokáinkat napot Seb anyukájával.

- Magyarul, menni akarsz a futamra, és meghívsz minket, hogy vigyázzunk a két babára és Rékára. - tudtam, hogy mosolyog. Neki is jó kedve volt. - El ne felejtsem, gratulálok a VB-hez!

- Remélem Vasárnap is ezt mondhatod majd. - nevettem. - De egyébként, igen, valami hasonlót tervezek, így lazán Seb háta mögött.

- Heikket hogy veszed rá, hogy ne áruljon be a fiának? - kérdezte kíváncsian.

- Ne félts te engem, tudok bánni az anyósommal, csak néha elkanászodik. - nevettem. - Megoldom Heikket. Benne vagy a dologban?

- Persze. - nevetett. - Apáddal úgyis már alig várjuk, hogy lássuk őket.

- Helyes, akkor pénteken nézek nektek majd gépet, és majd megírom sms-be melyikkel lenne szerencsés jönnötök. - mondtam.

- Már várom! - mondta kedvesen. - A házvezetőnőtökkel múltkor nagyon jól elbeszélgettem.

- Sue egy angyal. - mosolyogtam. - Na, akkor majd írok. Vigyázz magadra, szia!!

- Légy jó! Szervusz! - volt egy idő mikor nem voltam jóba a szüleimmel, de nagyrészt Seb miatt ez változott. Sebi nagyon család centrikus volt.

Gyorsan tárcsáztam Heikket is.

- Szia anyósok gyöngye. - szóltam bele nevetve.

- Hallom nem csak itt van jó hangulat. - nevetett velem. - Gratulálok a címhez. Mesélj, mit szeretnél.

- Fel se hívhatlak minden ok nélkül? - kérdeztem, de csak nevetés volt a válasz. - arra gondoltam pénteken eljöhetnétek unokázni. Persze ezt úgy kéne, hogy Seb nem tud róla.

- Miért ne tudjon róla? - kérdezte gyanakodva.

- Ott akarok lenni mellette, bármi is lesz a végkimenetel, szüksége lesz rám, bár nem vallja be. - mondtam. - Féltem, hogy túlzásokba esik.

- Ne szóljak, hogy hatásos belépőd legyen? - kérdeztem valószínűleg nagy mosollyal.

- Pontosan. - vágtam rá.

- Rendben, péntek reggel 8 reptér. - mondta egyből.

- Csodás. - nevettem. Elköszöntünk és még néztem anyuéknak gépet, meg megírtam neki sms-be. Beszéltem Sueval is már csak arra vártam, hogy Csiszi felkeljen.

Délután 3-kor mászott le az emeletről.

- Csiszi, pénteken délután 6-kor repülünk Abu Dhabiba. - közöltem vele. - Jössz velem. Kirúgatom az apád, ha sikerül, börtönbe is záratom. Beszélünk szépen Christiannal és Helmuttal meg persze Adriannal. - értetlenül nézett rám. - Láttam a rajzaidat, és múltkor remekül kiigazodtál egyből a 2009-es kocsi tervrajzán. Türelmes vagy. Szerintem Adrian szánna rád pár napot, hogy kiderítse mennyire lennél jó a tervezésbe.

- Most viccelsz? - nézett rám nagy szemekkel.

- Munkába soha. - mondtam komolyan. Egyszerűen megölelt.

- Ezt soha nem fogom tudni meghálálni. - mondta meghatottan.

- Dehogynem. Nem tudom mindig idecsődíteni a nagyikat. - nevettem. - És Kimi sem fog mindig ráérni.

- Én legyek a bébicsősz, ha mennetek kell valahova? - nézet nagyon.

- Sue mellett a másik igen. - bólintottam. - Beszéltem róla Sebbel, és azt mondta, hogy egyelőre még ő maga is látni akarja, hogy változtál és megbízhat benned. Egyébként benne lenne.

- Hát ez csúcs. - hitetlenkedett. Hatalmas vigyorral ment átöltözni, hogy ne pizsamában legyen.

Mikor Seb és Réka haza értek éppen Alexel a kezembe sétálgattam a nappaliba, mert nagy bánata volt a kissrácnak, mégpedig a figyelem hiány. Emma a járókában volt és szokáshoz híven a kutyák körbe ülték.

- Megjötüüüüünnnnnnnk!!! - rohant be Réka. Egyből oda szaladt hozzám, ahogy lerúgta a cipőjét és megölelt.

- Szia. - leguggoltam Alexszel a kezembe és kaptam két nagy cuppanós puszit. Meglepetésre Alex is kapott.

- Öcsike! Megjött a nagy és okos nővéred! - jelentette be neki. Azt nem vettem észre, hogy Seb mikor jött be a házba, csak arra figyeltem fel, hogy ott áll mellettem és vigyorog Emmával a kezébe.

- Gratulálok. - adtam a szájára egy puszit, mire elkapta a szabad kezével a derekam és a mennyire és két baba engedte közel húzott magához, és megcsókolt.

- Hé! Ő az én anyukám! - furakodott közénk Réka mérgesen. Mindketten nevettünk ezen, és egy harmadik pasi nevetés is csatlakozott hozzá. Csiszi az ajtóban állt és onnan nézett minket.

Seb a szabad kezembe adta Emmát és oda ment Csiszihez. Először azt hittem megüti, és Csiszi tartásából ítélve ő is. Már éppen le akartam rakni az ikreket, hogy szét tudjam őket szedni, de Seb csak kezet nyújtott.

- Kapsz egy esély. - mondta. - Egyetlen egyet. Nincs második esélyed.

- Rendben. - bólintott Csiszi. Fejcsóválva mosolyodtam el. Tényleg azt hittem Sebről, hogy itt a gyerekek előtt bunyózni kezd? Pont Sebastian?

- Hogy van apa két szemefénye? - vette át Alexet és lerakta a kanapéra, majd elvette Emmát is és mellé fektette. Leguggolt hozzájuk és úgy magyarázott nekik arról mennyire hiányoztak neki.

- Gyere ide nagylány. - vettem fel Rékát. - Aliz, Pöttyi és Mogyi komoly letargiába volt ám, mert nem voltál itt. Nem volt kivel játszaniuk.

- Alex és Emma nem is játszott velük? - kérdezte meglepve.

- Ők még kicsik ahhoz. - nevettem. Leguggoltam és az ölembe ültettem. A kutyák egyből odajöttek és összevissza nyalogatták.

- Hiányoztál Anyu. - súgta oda. - Játszhatok Csiszivel? - kérdezte a srácot nézve. Ismerték egymást, hiszen Tominak jó barátja volt és a két srác gyakran ott volt Anyuéknál, Réka meg szinte folyton.

- Menj nyugodtan. - nyomtam egy puszit az arcára és leraktam. A három kutyával a nyomába rohant Csiszihez és el is tűntek az udvar felé.

- 10 perc és ehetünk. - szólt oda Sue, aki kiment értük a reptérre. Seb bólintott, és megvárta míg Sue eltűnik a konyhába. Ott hagyta egy kicsit a babákat és megölelt.

- Nyertem, és nem voltál ott. - suttogta. - Nyertem nélküled, mégis utána rossz volt. - csak mosolyogtam. Nem mondtam, hogy valószínűleg nekem itthon nehezebb volt. Jó kedve volt. Sugárzott belőle az életvidámság és a jókedv.

- Már csak a következő futamot is meg kell nyerned és kell egy kis szerencse, hogy Alonso sehol se legyen. - mondtam. - Akkor majd én is igazán boldog leszek. - mondtam. - Bár én már a Csapat VB-el is nagyon elégedett vagyok.

- Azt sejtettem. - mosolygott. - És most boldog vagy? - komolyan kérdezte. Én is komoly arcot vágtam.

- Boldog vagyok. - mondtam bólintva. Ez nem volt teljes igazság, de kinek van szíve egy kicsit is elrontani a kedvét? Kell neki a jókedv és az erő ahhoz, hogy jól menjen. Seb elég hangulatfüggő tud lenni.

- Gyertek enni! - kiabált Sue a konyhából. Kaptam egy gyors csókot, de még abból is a vidámság érződött. Kiment szólni a többieknek és közösen leültünk enni. Nagyrészt Réka mesélt, vagy Seb faggatta Csiszit, de arra figyelt, hogy ne kihallgatás legyen belőle, hanem csak kíváncsiság.

- És képzeld anya, Button bácsit meg támadták! És másokat is. - nekem megállt a villa a kezembe, Seb pedig lehajtotta a fejét és sóhajtott egyet.

- Jaj Réka. - nyögött fel. - Mielőtt kiakadnál, vagy valami, hatalmas biztonsággal voltunk védve.

- Tisztában vagyok vele, mi folyik Brazíliában, és azzal is mennyire védenek titeket. - mondtam nyugodtan. Nem tudtam a támadásokról és a szívem egy pillanatra elfelejtett dobogni, de rájöttem, hogy teljesen mindegy, mert itthon vannak és a többi csapattagról sem hallottam semmi rémisztőt. Eldöntöttem, hogy pozitív leszek a héten.