Téli szünet 1 (váltó szemszög)

Nem vártam meg a 10 komit. Köszönöm a kommentelőknek!! :)

Több szemszögből írtam meg, de szemét vagyok és nem írtam oda, hogy kiinek a szemszöge jön. :D Szerintem egyértelmű lesz mikor kinek a szemszöge. :D Pár fejezet még több szemszögből lesz. :D:D

*??*

Még mindig a VB cím utáni boldogság határozta meg a napjaimat. Ha akár csak egy percre is elszomorodtam eszembe jutott, Sebastian boldog mosolya és a sírós hangja, mikor megtudta, hogy Ő 2010 Világbajnoka.

Virág nagyon ritkán tűnt igazán boldognak, sokszor kifejezéstelen arcot vágott videókon, képeken, de mostanában róla is csak vidám, boldogan mosolygós képek kerülnek elő. Természetesen irigyeltem Virág Nortont, hiszen Sebastian Őt szereti.

Nevetve néztem barátnőmmel a Race of Chamiponst, mikor Sebi és Virág bolondoztak, és mikor a német pilóta a vállára dobta a jegyesét. Jó érzés volt látni, hogy az évközben bajok után mennyire dobogok.

- Olvastam az egyik cikkben, hogy hiába tűnnek boldognak, sokat veszekednek. - mondta Petra mikor jöttünk hazafele a suliból.

- Rosszindulatú pletykák. - morogtam. - Sebastian nem tűnik olyannak, mint aki veszekszik. Virág le is nyilatkozta, hogy néha jó lenne a tányérokat dobálni, de Sebivel nem lehet.

- Szerintem inreálisan boldogok. - vontam meg Petra a vállát.

- Világbajnokok lettek, persze hogy boldogok! - védtem egyből védelmemben a párt. - Van két kisbabájuk, és Réka is ott van nekik. Miért ne lennének boldogok?

- Az élet nem egy tündérmese. - morogta. Szó nélkül hagytam ott és bementem a kapun. Leültem a géphez és felmentem a Vetteles fórumra. Hatalmas mosolyt csalt az arcomra a friss képek. Valami fotózás lehetett, de az egész család rajta volt és ott voltak az adománygyűjtő élő adás képei is.

„ Virág milyen gyorsan visszaszerezte a régi alakját. :D ” állt az egyik kép alatt. Vigyorogva néztem fel több kedvenc fanfices oldalamra is. Elolvasgattam a folytatásokat, és lementem fürdeni. Közben azon gondolkodtam, hogy milyen arcot vágna Sebastian, de főleg Virág, ha ezeket elolvasná. A legtöbb fanficben őt elég gyorsan kiiktatják a sztoriból, és nem egy történet van, ahol ő az utálatos ex.

Visszamentem a szobámba, és összepakoltam, hiszen holnap utazunk osztálykirándulásra.

Reggel korán indultunk és este 6 fele értünk oda. Nagyon izgultam, mert még soha nem voltam Svájcba.

Este kimenőt kaptunk, mi pedig a hidegben és a nagy hóban neki indultunk a városkának.

- Könyörgöm Reni, üljünk be valahova. - állt meg Zita és csak nézett rám. - Megfagytam már!

- Azt se tudom, merre vagyunk már! - nézett körbe Petra.

- Eltévedtünk? - nézett körbe kétségbe esetten Zita.

- Nem tévedtünk el. - mondtam nem annyira meggyőzően.

- Kérdezzünk meg valakit. - nézett rám könyörgően Zita.

- Mégis kit? - néztem most én körbe. Senki nem volt errefelé. Megindultam tovább az utcán, mert a végén, nagy fények voltak.

Valami főutcára tévedhettünk, mert minden ki volt világítva és sok kávézó és cukrászda volt ott. Bementünk az első cukrászdába és egyből megcsapott minket a finom illat és a meleg. Beülünk a sarokba és rendeltünk forró csokit. Sokkal oldottabbak lettünk a melegben így jól eldumáltunk. Én szembe ültem az ajtóval így én láttam meg először a belépő srácot. Fehér sapka volt a fején, és sál az orráéig felhúzva, de a kék szemek egyből magukkal ragadtak. Oda voltam a kék szemekért.

Végig nézett a cukrászdán, gondolom helyet keresett. Végül leült nem messze tőlünk. Csak akkor vettem észre, hogy egy lány is van vele. Mikor először a szemembe nézett összerándult a gyomrom. Fájdalmasan szép szemei voltak. Visszanézett a lányra és levette a fehér sapkáját, és kicsit megrázta a fejét, hogy a szőke tincsei a helyükre kerüljenek. A lány nekem háttal ült, a srác ült velem szemben. Ránéztem Zitára, mert érzékeltem, hogy hozzám beszél, de még így sem értettem mit mond, mert a szemem sarkából láttam, hogy ismét engem pásztáznak a kék szemek. Akaratomon kívül igazítottam meg a hajam, és néztem vissza rá. Ismét találkozott a tekintetünk és éreztem, hogy elvörösödöm. Majd megint a lányra nézett, aki nagyon magyarázott neki. Az arca komoly volt. Leszedte a nyakából a sálat és feszülten figyelt a lányra. Annyira tudni szerettem volna, miről beszélnek. Közben a pincér oda jött hozzánk, és mindenki rám nézett, hiszen nekem volt a legjobb az angolom a csapatból. Elmondtam mindenki süti kívánságát, de fél szemmel a másik asztalt figyeltem.

- Te merre jársz? - kérdezett rá Petra.

- Valahol már annak a cuki srácnak a szájába. - vágta rá hangosabban Zita.

- Halkabban. - kaptam el a kezét.

- Úgy se tud itt senki magyarul. - nevetett.

- Akkor is. - morogtam. Igaza volt. Kicsi volt rá az esély, hogy tudjon itt valaki is kishazánk nyelvén, de akkor is. Fura volt.

- Menjünk el pisilni. - nézett ránk könyörgően Zita. Mindhárman felkeltünk és célba vettük a mosdót. Közben persze el kellett mennünk a páros mellett. Ahogy közeledtem felé rám nézett és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Végig a szemembe nézett, ahogy elmentünk mellettük. Egy pillanatra megtorpantam, ahogy megéreztem az illatát, de gyorsan tovább mentem. A mosdó ajtóba néztem vissza. Tudni akartam, hogy néz ki a lány, akivel beszél. Szép arca volt, túlságosan is szép. Esélytelen az egész számomra.

- Nagyon bejön neked. - vihogott Zita már a mosdóba. Fejbe dobtam egy összegyűrt kéztörlő papírral, de szólni nem tudtam semmit se, mert mint a filmekben a lány is belépett a mosdóba. Egy pillanatra néma csend lett.

- Tudsz magyarul? - kérdezte Petra, úgy a csaj hátát nézte. - Hozzád beszélek, te ott fehér kabátban. - nem volt kirívó hangsúlya. Nem hívta fel magára a figyelmet, csak, ha érti a nyelvet a másik. - Nem tud. - nevetett.

- Ez nagyon alpári mód volt. - nevetett Zita. Velük nevettem. Nem volt szimpatikus a lány, talán azért nem, mert azzal a sráccal volt. Mikor visszamentünk éppen telefonált, és jól hallhatóan angolul beszélt és éppen azt ecsetelte, hogy hol van.

- Ő se tud magyarul. Nincs akcentusa. - jegyezte meg Petra mikor elmentünk a srác mellett. Visszanéztem a kék szemekbe, és azon vidámak voltak.

- Ha mégis akkor meg beégtünk. - nevettem. Megszoktam, hogy beégek. Mindig sikerül valamit elszúrnom.

Neki kezdtem a sütimnek, és csak arra kaptam fel a fejem mikor a kékszemű srác nevetni kezdett. Olyan volt a nevetése, hogy nekem is jobb kedvem lett tőle sokkal. Ismét rám nézett, és a mosoly még a száján volt. Valami vicceset mondhattak neki a telefonba. Rossz volt látni, hogy egyből elkomorult az arca, ahogy a lány visszaült vele szembe. Lerakta a telefont, és tovább beszélgettek, de az arcából ítélve nem tetszett neki a téma. Pár perc után a lány felkelt és viharosan távozott. A srác felsóhajtott, és már emelte is a fülét a telefonhoz. Közben engem nézett. Persze nem bírtam megállítani a vérem, és elvörösödtem egy idő után. A nézése zavarba ejtő volt. Nem levetkőztetett a nézésével, de volt valami pajzán benne. Beszélt pár szót és kinyomta a telefont. Utána minden palástolás után vigyorogva engem nézett. Tetszett neki, hogy fülig vörös voltam. Jót mulatott rajtam.

- Rajtam múlat. - jegyeztem meg a barátnőimnek, sajnos egy kicsit hangosabban, mint akartam.

- Mert édes, ahogy vörösödsz. - szólalt meg a kék szempár tulajdonosa magyarul. Teljes volt a döbbenet az asztalunknál. Vigyorogva felkelt, fizetett és távozott a cukrászdából, de egy pillanatra még rám nézett, mintha az eszébe akarna vésni. Fejébe húzta a fehér sapkát és már ott sem volt.

Percekkel később még mindig az ajtót néztem. Hírtelen mozdultam. Felkeltem, és megindultam kifelé. Még hallottam, hogy Petra rendezi a számlát. Kitártam az ajtót és kirohantam. Tudni akartam ki az a srác.

***

*??*

A csöndes utcán sétáltam. Talpam alatt ropogott a hó. Olyan nyugodt volt minden, az én lelkemben mégis háború volt. Anitát eltiltották tőlem, és a szülei azzal fenyegetőznek, hogy feljelentenek zaklatásért, ha meglátják a közelemben. Nem igazán érdekelt volna, de sokkal tartoztam Virágnak, és nem akartam a bajt csinálni. És még az is bonyolított mindent, hogy nem bírtam kiverni a fejemből azt a magyar lányt. A zöld szemei, ahogy elpirult. Legszívesebben felkeltem volna, és kifulladásig csókoltam volna az ajkait. Anita nem akart tovább a szüleivel dacolni, így vége volt az egésznek. Nem kocsival jöttem be a városba, de Virág bent volt autóval, mert Evaval voltak vásárolni. Megbeszéltem vele, hogy haza visz.

Átmentem a bababolthoz ahonnan nemsokára kilépett.

- Akarod elmondani, vagy hagyjalak békén? - nézett rám. Tudta, hogy bajom van.

- Majd. - sóhajtottam. Bólintott és levette a kocsiról a központi zárat. Egyből beültem az anyósülésre és fázva összehúztam magam. A kocsiba is hideg volt. Berakta a csomagtartóba a vásárolt dolgokat, és beült a volán mögé. Ráadta a gyújtást és feltekerte a főtést.

- Legközelebb a Mercivel jövök, az gyorsabban felmelegszik. - morogta az orra alatt. Addig nem indult el, míg nem volt annyira meleg a kocsiba, hogy a szövetkabátjából kibújjon.

- Utálom a telet. - morogta a pirosnál.

- Te minden évszakot utálsz valami miatt. - nevettem el magam.

- A többi évszakban legalább lehet dolgozni. - sóhajtott.

- Most is van munkád. Anya vagy. - mondtam semleges hangon.

- Egy napra cserélnénk máris menekülőre fognád. - morogta.

- Hogy én feküdjek be Sebastian mellé? - vágtam pofákat. - Menekülnék, igazad van. - erre felnevetett. Hiába szerettem ki belőle, és múlt el a gyereki tiltott gyümölcs után a vonzalom, a nevetését imádtam.

Egész gyorsan haza értünk, és szinte egyből letámadott Réka a nappaliba, hogy játsszak vele. Virág persze keresztülhúzta Réka akaratát.

- Neked most azonnal alvás van kishölgy. - kapta fel a kislányt, aki persze egyből könyörögni kezdett, be mikor nem vált be a szépen nézés, sírni, és ordítani, hogy nem akar aludni. Én nem szóltam bele a dologba. Bementem Suehoz a konyhába ő pedig egyből elém rakta a vacsit. Még láttam lejönni az emeletről Sebastiant.

- Mi a sírás oka? - hallottam a kérdést.

- Az, hogy holnap ovi, és már aludnia kéne. - válaszolta Virág.

- De még nem akar. - szólalt meg Sebastian.

- Akkor is aludnia kell egy ennyi idős gyereknek már fél 10-kor. - érvelt Virág. Neki adtam igazat, de nem lett volna szívem látni, ahogy Réka sír.

- Te se alszol, ha nincs kedved, és fel tudsz kelni időben mégis! - jegyezte meg Sebastian. Összenéztünk Sueval. Eddig tartott a boldog családi idilli.

- De én 19-20 évvel idősebb vagyok! - emelte meg Virág dühödten a hangját. - Réka gyerünk aludni.

- Nem akarok! - sírta megint el magát. Megcsóváltam a fejem.

- Alvás. - mondta idegesen Virág és Rékával a kezében megindult az emelet felé. A konyhából rá lehetett látni a lépcsőre így pont láttam, hogy Seb megáll a lépcső aljában.

- Képes vagy hallgatni, ahogy sír!? - vágta oda Seb, ő is ideges volt. Talán most jön ki a boldogság mögött megbújó feszültség.

- Réka hagyd abba. - szólt rá Virág. - Ne játszd a melodrámát, holnap is van nap.

- De én most akarok játszani! - ordított Réka. Ettől viszont már fent felsírtak az ikrek. Sóhajtva keltem fel.

- Megyek majd én. - szóltam oda a két vitázónak, és elmentem mellettük. Bementem a babaszobába, és dúdolni kezdtem a kicsiknek, és simogattam a hasukat, ahogy Virágtól lestem el. Lent tovább folyt az ordítás. Próbáltam nem oda figyelni. Pár perc múlva Réka szalad be a szobájába és Sue is feljött. De Virág és Sebastian már régen máson vitáztak. Nem akartam hallani és tudni sem, mi a vita tárgya. Egybe biztos voltam: addig nem nyugszanak meg a babák, míg lent nem lesz csönd.

Kimentem és beálltam a lépcső tetejére.

- Vagy folytassátok máshol, vagy halkabban. - ordítottam én is, hogy rám figyeljenek. - Három gyerek van ebbe a házban. Kettő addig nem hallgat el, míg ti nem vesztek vissza. A harmadik jó ideig ezen fogja rágni magát. Gratulálok mindkettőtöknek. Veszekedjetek, ha az kell, de ne a gyerekek előtt. - nem vártam választ. Visszamentem a két kisbabához és addigra már Réka is ott volt. Kis sámlira állva énekelni próbált a két kicsinek, de folytak a könnyei, és így el-el csuklott a hangja. Felvettem az ölembe Rékát és dúdolni kezdtem. Nem volt olyan jó és nyugtató hangom, mint Sebastiannak, aki mindig dúdolt nekik, de szép lassan mindkettő megnyugodott és Réka is elaludt a kezemben. Betakartam a két kisbabát és átvittem Rékát a szobájába. Őt is betakartam és adtam neki egy puszit. Lent még mindig folyt a vita. Úgy tűnik most jött ki mindkettőn az összes sérelem.

- Legalább megbeszélik. - mondtam Suenak aki éppen a fürdőből jött ki.

- Nem a legjobb módon, de igen. - bólintott.

- szerintem kell néha a veszekedés. - vontam vállat. Beültem az ágyamra és bekapcsoltam a Virágtól kapott laptopot. Egy fél óra után hallottam, hogy valaki kimegy a bejáratin. Kilestem az ablakomon, ami az utcára nézett, és Sebastiant láttam idegesen beülni a Mercedesbe, majd elhajtani. Vártam, hogy Virág feljön az emeletre, de szöszmötölt valamit, lent még, és utána csönd lett a házban. Aggódtam, bár tudtam, hogy Sebastian soha nem emelne kezet Virágra. Halkan leosontam a lépcső aljára és belestem a nappaliba. Virág a kanapén ült felhúzott lábakkal, és a válla rázkódásából ítélve sírt. Sötét volt a nappaliba és az összes kutya ott ült Virág körül. Ismertem már annyira Virágot, hogy tudjam, most tényleg nem akarja, hogy bárki is megtudja, hogy kiborult. Mégis halkan öntöttem ki egy pohárnyugtató teát a bögréjébe és egy csomag zsepivel együtt bevittem a nappaliba. Leraktam az asztalra és végig simítottam a hátán.

- Utána menjek? - kérdeztem halkan. Nem nézett fel rám, és ennek kicsit örültem is. Tudtam, hogy sír, de tudni és látni más dolog. Valahogy nem akartam a mindig erős Virágot sírni látni. Csak megrázta a fejét. Elhúztam a számat. Még egyszer megsimogattam a hátát és felmentem vissza a szobámba. Előszedtem a telefonom, és írtam egy smst Sebastiannak.

„ Virág kiborult. Nem mondtam semmit, de NAGYON kiborult.”

Nem írtam le, hogy sír. Valahogy nem éreztem helyénvalónak. Nem vártam választ. Ölembe húztam a laptopot és neten nézelődtem. Egy félóra telhetett csak el mikor nyílt a szobám ajtaja és Réka jött be rajta szomorúan.

- Nem merek Anyuhoz menni, félek, hogy haragszik. - magyarázta és belefészkelte magát az ölembe. - Apa haza jön, ugye? - szóval ő is látta, hogy Seb elviharzik.

- Biztos vagyok benne, hogy igen. - simogattam a haját. Leraktam a laptopot és végig dőltem az ágyon Rékával a mellkasomon. - Nem haragszik rád egyikük sem, ebben is biztos vagyok. És hibás sem vagy. A szülők néha veszekednek. Ez mutatja azt, hogy foglalkoznak még egymással annyira, hogy elmondják egymásnak mi bántja őket.

- Szóval ez, hogy kiabáltak jó? - kérdezte halkan. Már félig aludt.

- Ha úgy nézzük ki. - tovább simogattam, és hamar elaludt. Én is lehunytam a szemem és egyből egy zöld szempár villant fel előttem. Ahogy édesen mosolyog, és ahogy elvörösödik.

**

Reggel arra ébredtem, hogy Réka bökdös.

- Gyere le velem. - mondta szomorú arccal. - Nem merek egyedül lemenni.

- Na, gyere Hercegnő. - keltem fel és vettem ölbe. Lent Sue már nagyban reggelit csinált és Sebastian és Tommi is az asztalnál ültek.

- ’Reggelt. - raktam le Rékát a helyére és egyből falatozni kezdett. Nem mert még csak rá se nézni Sebastianra, aki ezt egyből észrevette, hiszen minden reggel nagy puszival köszönti Réka őt. Felkelt és leguggolt Réka mellé.

- Haragszol ránk? - úgy tűnt, tényleg azt hiszi, hogy Réka haragszik, pedig csak félt, hogy ez fordítva igaz. Mosolyogva vettem el a Sue által felém nyújtott bögrét.

- Virág? - kérdeztem suttogva.

- Fent alszik. - mosolygott. - Mikor lejöttem reggel már fent volt. Lent nem aludt senki.

- Akkor jó. - bólintottam. Ezek szerint, ha nem tökéletes a béke, de béke van.

Virág nem jött le, míg otthon voltam, így mikor Rékával elindultam az ovi felé, nem tudtam, hogy van a család esze.

Réka már sokkal boldogabb volt, mert Sebastiannal kibékültek és Virágnak is adott egy puszit indulás előtt. Vidáman rohant be az oviba. Én becéloztam a sulit ahol 10-ig bent fogtak.

Fél 11 körül ültem be a kedvenc cukrászdámba. Tegnap este itt találkoztam azzal a zöldszemű démonnal, aki, azóta se megy ki a fejemből. Legalább 1ig ott tanultam mikor nyílt az ajtó és nevetve léptek be a tegnap esti lányok.

Mintha végig erre vártam volna, egyből kerestem a szemkontaktust vele. Körülnéztek, hogy hova üljenek, és akkor vett észre. A sarokban ültem a laptop előttem volt az asztalon a kávémmal együtt. Gyorsan összeszedtem a szétpakolt jegyzeteimet és intettem neki, hogy üljenek ide. Vörösödve és vonakodva indult meg, de az egyik barátnője heherészve löködte meg felém.

- Szép napot a hölgyeknek. - keltem fel a székből, hogy megvárjam, míg leülnek. Így volt illendő. - Kiket tisztelhetek bennetek?

- Kovács Petra. - nyújtott a kezét az egyik lány. - Ő pedig Takács Zita, és Németh Reni. - mutatott a végén a zöldszemű lányra. - Te ki vagy? Azt már tudtuk, hogy cuki pasi, és elcsavartad a barátnőnk fejét. - mondta nevetve. Az említett fülig vörösödött, én csak mosolyogtam. Áldottam az eget, hogy Devilék nincsenek itt. Ők is ilyenek voltak.

- Csiszár Gergő. - mosolyogtam rájuk. De mindenki Csiszinek hív.

- Csiszi. - vigyorgott rám a csapat nagyszájú lánya, Petra.

- Üljetek nyugodtan le. - mutattam az üres helyek felé. Én pont szembe kerültem Renivel.

Kettőig elbeszélgettünk, de szedelőzködni kezdtek, mert csak kevés kimenőt kaptak, hiszen osztálykiránduláson vannak.

- Merre felé laktok? - érdeklődtem meg. Kezdtem egész jól ismerni a környéket.

- A város szélénél egy nagyobb panzióban. - magyarázta Reni.

- Elviszlek titeket, ne gyalogoljatok ilyen hidegbe. - ajánlottam fel. - Én is arra megyek, szóval teljesen útba estek.

- Miért, merre fele laksz? - kérdezte Reni. Már ő is feloldódott mellettem, aminek nagyon örültem.

- 20-25 percre innen, egy falu szélén. - vigyorodtam el. Erről mindenkinek egy kicsi szegényes tanya jutna eszébe, bár nem Svájcban. Közel sem lehetett szegényes tanyának mondani azt a telket.

- Mi van, ha nem is viszel minket vissza, és elrabolsz minket? - kérdezte Zita vigyorogva.

- Én abba is benne lennék. - jegyezte meg nevetve Petra. - Ilyen pasi raboljon nyugodtan el.

- Sajna, nem mi kellünk neki. - sóhajtott színpadiasan Zita, amivel megint elérte, hogy Reni elvörösödjön.

Mosolyogva rendeztem a számlát, és mentem ki a kocsihoz. Nevetgélve és csacsogva követtek. Teljesen véletlen Renit ültették be mellém az anyósülésre.

- Gyerekülés? - nézett rám Petra értetlenül és megtorpant.

- Ezt bonyolult lenne elmagyarázni. - néztem rá a kocsi teteje felett. - Fogadjátok el, hogy a fogadott húgomé.

- Én szívesen meghallgatnám. - mondta Reni már a kocsiban ülve.

- Te állat neked van jogsid? - nevetett Petra mikor már 100 km/órával mentem kifelé a városból.

- Van. - nevettem. - Itt ezen a szakaszon megengedett. És nem is kaszniznának be sok időre. - csak gondolatba tettem hozzá, hogy mert Virág keze messzire elér, bár nem akartam ezzel visszaélni.

- Köszönjük a fuvart, és mindent. - szállt ki Petra. elkaptam Reni kezét mielőtt kiszállt volna.

- Van kedved este kocsikázni? - kérdeztem meg tőle.

- Csak ha bemutatod a fogadott húgod. - mosolygott rám. Majdnem visszakérdeztem melyiket, de rájöttem, hogy bizonyára Rékára céloz.

- Rendben, úgyis balettre kell vinni. 5 előtt pár perccel itt vagyok érted. - mosolyogtam rá. Bólintott és futott a többiek után.

Mikor haza értem már kintről hallottam, hogy ordít a zene bent.

- Mit csinálsz? - néztem Virágra, aki egy széken állva éppen Sebastian díjait portalanította.

- Portalanítok. - nézett rám. Közben ritmusra mozgott és a szék néha nagyon kiingott. Úgy tűnt ez nem zavarja. - Karácsonyi nagytakarítást csinálok.

- Alex és Emma? - tártam szét a kezem. 5.1-es hangfalrendszerből ordított a zene.

- Sebbel és Tommival sétálnak. Sue vásárol. - vont vállat. - Miénk a ház, tombolhatunk. - nevetett.

Jó kedve volt, és pörgött, tehát minden rendben volt már köztük. Mosolyogva mentem fel a szobámba és álltam neki tanulni.

Addig nem is figyeltem az ordító zenére, míg nem Junkies Rám mámor vár száma el nem kezdődött. Régebben imádtam ezt a számot. Leraktam a tanulni valóm és lerohantam a lépcsőn. Virág éppen a DVD-ket pakolta és közbe bulizott. Kivettem a kezéből a tokokat és kihúztam a nappali közepére táncolni. Torokszakadtunkból ordítottuk a szöveget és ugráltunk. Nem voltam valami idős, de 12 évesnek éreztem magam újra, és úgy láttam Virág se érzi sokkal többnek magát. Mindketten a fejünket ráztunk. Soha nem láttam még ennyire felszabadultnak. Mikor vége lett a számnak nevetve feküdtünk végig a nappali szőnyegén.

- Meghaltam. - nyögte ki nehézkesen nevetve Virág. annyira zihált mintha futott volna. - Ez jó volt. - kacagott.

- Még a végén azt hiszi valaki, hogy valami perverzebbet csináltunk. - nevettem el magam. Tényleg úgy néztünk ki.

- Ki az a bátor? - nevetett.

- Hagylak. - keltem fel nevetve. - Megyek tusolni és megyek Rékáért és elviszem balettra.

- Kivel találkozol? - kérdezte felülve a földön.

- Majd ha lesz valami, mesélek. - mosolyogtam rá.

- Te felhasználod a lányom, hogy elcsábíts egy csajt? - nézett rám nevetve. - Rossz fiú!

- Jaj el ne fenekelj! - rohantam felfelé nevetve a lépcsőn.

- Fehér atléta, fekete ing, fekete bőrdzseki és fekete farmer! - kiabált utánam. Eszembe se jutott nem megfogadni a tippjét. Gyorsan letusoltam és felöltöztem, ahogy Virág mondta. Mikor mentem le az étkező asztalon ült. Nem tudom, hogyan csinálja, hogy bármibe van, bármit csinált előtte van egy enyhe szexis vonulata a kinézetének. A haja copfba volt kötve, egy topp meg egy feszülős szabadidő nadrág volt rajta.

- Karácsonyra akartam többek közt adni, de inkább oda adom most. - kezembe adott egy kisebb dobozt. Érdeklődve bontottam ki.

- 2 óráig kerestem ezt, szóval nagyon becsüld meg! - mosolygott. - Ezt az illatot éreztem rajtad mikor először láttalak. Nagyon megfogja a nőket. - egy üveg parfüm volt. Volt ilyenem, így tudtam mennyire drága, és ez nem is az a kisüveg volt, ami nekem volt. 12.000 volt az a kisüveg, amit vettem még Magyarban.

- Ezt nem fogadhatom el. - néztem rá.

- Nem kérdeztem meg, hogy akarod-e. - nevetett. - Te vagy az én gyakorló babám, hogy tudjam milyen lesz Alexxel bírni.

- Tehát a fiadnak tekintesz? - vontam fel a szemöldököm.

- Inkább egy kibírhatatlan, pofátlan tininek. - nevette el magát. Tudtam, hogy nem mostanra gondol, hanem régebbre.

- Köszönöm. - adtam egy nagy puszit az arcára. - Az igazi anyám se törődött ennyit velem. - mosolyodtam el. Nem nagyon érdekeltek az igazi szüleim.

- Tünés. - mosolygott vissza. Befújtam magam és oda hajoltam Virághoz.

- Na? Finom? - kérdeztem vigyorogva.

- Tűnj innen Kölyök, míg szépen mondom. - nevetett és meglökött kicsit.

Kifelé menet találkoztam Sebastiannékkal.

- Mi ez a hangos zene? - kérdezte vigyorogva.

- Az asszonyból kibújt a 12 éves tini. - nevettem. Beszálltam és még láttam, ahogy Seb Tommival összenézve nevetnek.

- Hova mész? - hajolt be Sebastian. - Igen ki vagy csípve.

- Biztos érdekel? - néztem rá sejtelmesen.

- Ha találkozni is fogok vele, és nem csak eltűnsz egy éjszakára, akkor igen. - vigyorgott fülig érő szájjal.

- Rékáért megyek, és viszem balettra, és randim van, vagy valami hasonló. - adtam meg neki az infót.

- Egy éjszaka, vagy több? - kérdezte nevetve.

- Kiderül. - vágtam rá nevetve. Fejcsóválva lépett hátrébb, hogy el tudjak hajtani.

Elmentem Reni elé. Ki se szálltam, csak megálltam a panzió előtt. Szinte egyből nyílt az ajtó és beült.

- Szia! Hol van a fogadott húgod? Nem mutatod be? - kérdezte egyből. Egy féloldalas mosollyal nyugtáztam, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzete.

- Szia, most megyünk érte az oviba. - mosolyogtam. Közben indultam is tovább. - Csinos vagy. - pillantottam rá. A kocsiba meleg volt így levette a kabátját mielőtt bekötötte volna magát. Egy magas nyakú felső volt rajta, ami jól kiemelte a melleit. Lejjebb csúsztam az ülésbe és vettem pár mély lélegzetet. Egyszerűen megbabonázott ez a boszorka.

Mikor oda értem az ovi elé megvártam, míg elmondta a megkezdett történetét és csak utána szólaltam meg.

- Bejössz velem? - az én kezem már az ajtón volt. Bólintott és kiszállt. Az ovi udvarán átkaroltam a derekát, mert kétszer is majdnem hanyatt esett a jégen.

Rékának ma szerencsére nem kellett sokat könyörögni, hogy jöjjön.

- Beillatoztad magad! - állapította meg mikor a cipőjét segítettem rá.

- Cuki vagyok? - néztem rá vigyorogva.

- Nagyooon! - ölelte meg a nyakam. Reni kint várt minket, nem akart bejönni, így sietősen adtam fel a cipőt Rékára és már kint is voltunk. Felkaptam a kislány és oda mentem Renihez.

- Réka bemutatom Renit. Reni, bemutatom életem Hercegnőjét. - Réka büszkén kihúzta magát. Nagyon élvezte a dolgot.

- Most adjak neki puszit? - nézett rám a kislány.

- Ha szeretnél és hagyja. - nevettem. Reni egyből oda lépett és lehajolt, hogy tudjon Réka puszit adni neki. Ezzel viszont hozzám is nagyon közel került. Egyből megcsapott a finom illata.

- Majd babázunk? - kérdezte Réka már oldottan Renitől a kocsi felé.

- Nem hoztam sajnos Barbie babákat Svájcba. - mondta Reni egy kis mosollyal.

- Nem is kellenek. Nekem van sok! - mondta és büszkén tette hozzá. - Meg két igazi baba is van otthon! Én vagyok a nagy és okos nővérük! - ezt olyan átéléssel mondta, hogy elmosolyodtam. Ha ezt bármelyik szülője hallotta volna, repesne az örömtől.

Réka végig beszélte az utat a balett stúdióig. Ott kiszálltam, és Renit is kötelezte a kiszállásra, mert annyira megszerette.

- Eddig csak te voltál ennyire jó csacsogó partnere. - mondtam a lánynak mikor végre visszaszálltunk a kocsiba.

- Én élveztem. - mosolygott. - Kicsit csajozós dumának tartottam, hogy van egy kishúgod, erre kiderül, hogy többen is vannak? - meglepett volt. - Valahonnan ismerős nekem egyébként ez a kislány. - csóválta a fejét. Erre elmosolyodtam, de nem mondtam semmit. Már tudtam, hogy vagy bulvárlapokat olvas, vagy Forma 1 rajongó. Nem segítettem neki rájönni, örültem, hogy engem nem ismert meg a pletykákból.

Míg Réka balettozott jól elvoltunk, megmutattam neki pár szép helyet és sétálgattunk kicsit a hóba. Mikor beszálltunk a kocsiba vissza akkor szúrt neki szemet valami.

- Te is Red Bull rajongó vagy? - nézett rám. Nem értettem mire gondol, és akkor esett le, hogy ez tulajdonképpen Virág kocsija. Biztos, hogy van valami, amin a csapat lógója ott van. A műszerfalon volt egy telefon tok és azt vette észre Reni. Virított a két bika.

- Valami olyasmi. - somolyogtam. Kíváncsian vártam, hogy összerakja-e magában. Rékát annyira lefoglalta, hogy az oviba nem akarta egy srác elvenni feleségül, hogy nem mondott semmi igazán érdekes infót Virágékról. - Miért te az vagy?

- Én inkább Sebastian Vettel fannak mondom magam, de nagyon szeretem a Red Bullt is. - mondta nagy átéléssel. - Az idén nagyon korrekt volt a csapat.

- Ebben nem vagyok jó vitapartner. - mosolyogtam. - Én mióta eszemet tudom McLaren drukker voltam. Csak tavalytól kezdtem el a Red Bullért szorítani. - nem tettem inkább hozzá, hogy inkább Virágnak szorítottam.

- Ugye nem divat drukker vagy? - nézett rám nagy szemekkel.

- Dehogy! - nevettem. - Azóta változott az életem, és már tudom melyik a korrekt emberileg jó csapat.

- Nem szeretem a divat drukkereket. - morogta az orra alatt. Közben megérkeztünk Rékáért. A kislány fáradtan mászott be a kocsiba.

- Haza megyünk és iszok egy naaaaaaagy pohár kakaót. - mondta sóhajtva.

- Kirakjuk Rékát, és elmegyünk még valamerre, vagy vigyelek vissza? - néztem Renire.

- Ahogy érzed. - mosolygott. - Nekem ott bomba biztos sztorim van, hogy miért nem jelenek meg ma este sehol.

- Mégpedig? - nevettem.

- Borzalmas gyomorrontás. - nevetett ő is.

- Miért nem jössz be hozzánk? - tette fel a kérdést Réka. - Akkor tudnánk babázni! Imádnád őket! Anya se haragudna miatta szerintem. - ránéztem Renire.

- Nem akarok zavarni. - visszakozott.

- Igazából senkit nem zavarnál, csak azért nem hoztam fel, mert tegnap találkoztunk először. - magyaráztam. - Mondjuk, én úgy érzem magam melletted, mintha évek óta ismernélek, de ez mellékes.

- Én is ezt érzem. - bólintott.

- Beillatozta magát! - mondta Réka Reninek.

- Réka kérleeeek! - néztem rá csúnyán a visszapillantóból.

- Apa akkor illatozza be magát, mikor anya kedvében akar járni! - mesélte.

- Ezt nem akartam tudni. - nevettem el magam. Nagyon gyorsan ki is űztem a megjelenő képet, a fejemből. Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet Renit elvinni haza. Bíztam a lányban, bár tegnap láttam először, de volt benne valami, csak féltem, hogy utána nem egészen miattam járna oda.

- Azt se tudom, hogy van-e kedved még hozzám… - nézett rám kicsit kételkedve.

- Jaj, ugyan ilyenre ne is gondolj! - nevettem el magam.

- Jössz és punktum! - mondta Réka.

- Réka ne zsarnokoskodj. - szóltam rá.

- Anyától örököltem apa szerint! - védte meg magát egyből.

- Anyukád boldog lenne, gondolom ettől, ha ezt hallaná. - jegyezte meg Reni.

- Tisztában azzal milyen is valójában. - mosolyodtam el. - De Réka akkor se zsarnokoskodj!

- Megmondalaaaak anyánnaaaak, hogy beleszólsz an nevelésembee!! - piszkálta meg a fülemet.

- Én meg megmondalak, hogy zsarnokoskodsz már ilyen fiatalon. - vágtam vissza. Reni csilingelő kacagása töltötte meg a kocsit.

- Na, most kell döntened, hogy mit szeretnél. - szóltam rá Renire. - Mindjárt a panziónál leszünk.

- Jön hozzánk! - vágta rá Réka. - Továááább!!! Menjéééljj máár! - ütögette az ölést.

- Réka bírj magaddal, ezt nem te döntöd el. - szóltam rá.

- Ha nem jössz, nem leszünk barátok. - mondta Reninek címezve, aki csak nézett a fenyegetésre.

- Nem zavarnék? - nézett rám komolyan.

- Nem. - mosolyodtam el.

- Biztos?

- Na várj. - álltam meg az út szélén. Előszedtem a telefonom és hívtam Virágot. - Felhívom Réka anyukáját, ha ez így téged megnyugtat. - magyaráztam. Bólintott.

- Szia. - vette fel másodikra Virág.

- Szia, emlékszel, hogy azt mondtam majd mesélek? - kérdeztem.

- Persze. - vágta rá.

- Itt ül mellettem az a lány, akiről majd mesélni akartam, és Réka zsarnokoskodik, hogy jöjjön el velünk haza. - magyaráztam. - De Reni, mert így hívják, bizonytalan, mert fél, hogy zavarni fog. Zavarni fog titeket, ha oda jön?

- Dehogy zavarna! - nevetett. - Meg gondolom, nem igazán minket szórakoztatnátok.

- Ott a pont. - mosolyodtam el.

- Gyertek nyugodtan. - zárta le a témát és kinyomta.