Téli szünet 5 (esküvő)

Itt az esküvő!! =)

Karácsony alkalmából 13 lesz a komi határ!

Órákig is hagyhattam volna, hogy Sebi vitatkozzon az orvossal, hogy egész pontosan kinek is a hibája, hogy én két napig kórházba feküdtem az esküvő előtt, de inkább megfogtam a kezét és elrángattam onnan mielőtt megüti a dokit. Egy biztos: Szegény szülész orvosom, már mindkettőnk dühét megtapasztalta.

Vasárnap késő este volt, és semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy még Seb morgását is hallgassam. Óvatosan ültem be a kocsiba és félig már aludtam mikor oda értünk a kastélyhoz.

Nem forrt rendesen össze a szülés után mindenem, vagy valami ilyesmit magyarázott az orvos, így mindkét petefészkem kiiktatta. Nem tudtam volna megmondani, hogy Seb azért dühös-e mert nem sokon múlt, hogy elvérezek, vagy azért, mert több gyereke tőlem nem lesz.

Én úgy álltam hozzá a dolgokhoz, hogy élek, akkor miért agyaljak azon, hogy tiszta vér volt alattam minden mikor huszonötödikén hajnalba felébredtem. Az, hogy nem lehet több gyerekem, nem igazán érintett meg, mert van három, és az ikrekkel komoly komplikációim voltak, szóval a következő terhességem nagy részét fekve kellett volna töltenem. A természet tett nekem egy szívességet, és megmentett pár év múlva kezdődő balhéktól.

Így legalább megúsztam az esküvő előtti idegbeteg hozzáállást a teljes családtól. Teljesen pozitív volt így nekem ez az egész. Még bent sem tartottak, bár talán az is benne volt a dologban, hogy Seb kicsit ideges, és a doki félti a testi épségét meg az állását. Végülis, Sebinek nem sokba tellene elérni, hogy kirúgják, csak a médiához kéne fordulnia.

Fél szemmel figyeltem a tájat. Minden tiszta fehér volt, és a kastély ahova jöttünk hatalmas. A vendégek kivételével már mindenki itt volt és pakolászott. Én egyből célba vettem a nekem kijelölt szobát és befeküdtem aludni. Még mindig kicsit a fájdalomcsillapító tompított el.

Ha nem vagyok nagyon álmos, még zavart is volna, hogy teljesen idegen helyen kell aludnom Sebi nélkül, ugyanis valaki kitalálta, hogy ezt az estét külön töltsük. Ha tippelnem kell anyára és kedves anyós jelöltemre teszem a voksom.

**

- Ideje felébredni a mennyasszonynak! - jött be Luis az ajtón. Ő lesz ma végig velem.

- Hagyjál békén. - húztam a fejemre a takarót. Már többször is találkoztam vele, mert ő volt Eva jobb keze, és mindenbe beleszólhatott, ami velem és az esküvővel kapcsolatos.

- Alig van időnk, így is tovább hagytalak aludni 20 egész perccel! - próbálta lerángatni rólam a takarót, de nem akartam felkelni. Végig akartam aludni ezt a napot. Kicsit gyerekesnek éreztem a hozzá állást, de perpillanat nem zavart.

- Hajnali 6 óra van! - lestem ki a takaró alól az órára. - Meg vagy húzatva?

- Ahogy hallottam, te sokszor 5-kor kelsz. - húzta ki magát büszkén. Ezzel megfogott. Reggel volt, és már az álom is ki ment a szememből.

- Először is, beülsz egy nagy kád meleg vízbe, hogy ne legyél ennyire feszült. - nézegette a kezébe tartott papírt. - Utána kezelésbe vesz a kozmetikus. Majd jön a fodrász, sminkes és utána szépen felöltözöl. - sorolta. - Kisétálsz, kimondod az igent, aztán pezsgőzünk, vacsora és felvágjátok a tortát. Utána pedig kezdetét veszi a buli.

- Jupí. - morogtam és magamra vágtam a fürdő ajtaját. Megengedtem a hatalmas kádba a vizet és belefeküdtem. Szinte egyből vissza is aludtam.

Fájdalmas és hideg volt az ébredésem, mert Luis jéghideg vizet öntött a nyakamba.

- Ébredj. Itt a kozmetikus. - egyből ott is hagyott.

- Legyünk túl ezen a napon. - morogtam a tükörképemnek. Elég morcos arcot vágtam.

Becsavartam maga törülközőbe és kimentem, de legszívesebben egyből hátra arcot is csináltam volna. A kozmetikus szőrtelenítést jelentett, mivel ott volt a gyanta a nő mellett. Legkevésbé ehhez volt hangulatom. Luis is láthatta rajtam, mert oda rángatott és lenyomott az ágyra.

- Én ezt rohadtul nem akarom. - közöltem vele vicsorogva.

- Ezért nem is kérdeztem meg a véleményed. - mosolygott rám.

- Kit kell ezért elkapnom? - kérdeztem mikor végre abba hagyták a kínzásom.

- Eva. - vigyorodott el. - Miért nem örülsz, hogy férjhez mehetsz?

- Mert ez volt az utolsó cérnaszál, ami azt mutatta, hogy van még agyam, és nem leszek egy átlagos kisvárosi háziasszony. - sóhajtottam.

- Amiket hallottam rólad, és ahogy megismertelek, te SOHA nem leszel az. - mosolygott. - Túl erős az egyéniséged ahhoz, hogy egy átlagos háziasszony legyél.

- Mégis itt ülök, mégis egy kisvárosban élek, mégis vannak gyerekeim. - morogtam. Közben a fodrász neki látott a hajamnak.

- Ez mutatja azt, hogy kompromisszum képes vagy. - bólintott mosolyogva. Oda ült velem szemben és figyelte mit csinál a fodrász. - És azt, hogy tényleg szerelmes vagy. Jó dolog, ha megtalálod azt, aki a másik feled. Láttalak titeket a TV-ben, és most élőben is sokszor. Figyeltek egymásra. Korrigáljátok egymás botlásait, és felsegítitek egymást a padlóról, ha oda kerül. Ismeritek egymást, mintha születésetektől fogva együtt lennétek.

- Annyira azért nem. - mosolyodtam el. Sokkal jobban éreztem magam.

- Sebastian még mikor először találkoztam vele figyelmeztetett, hogy nehéz eset vagy, és semmit nem érek el nálad, ha fenyegetőzök. - mesélte mosolyogva. - Azt mondta bánjak veled keményen, ne féltselek, hogy összetörsz lelkileg. Álljak veled szembe a sarkamra, ha el akarok valamit érni.

- Azért ennyire nem vagyok… - nem hagyta befejezni a mondatot.

- De pontosan ilyen vagy. Először szépen kértelek, hogy kelj fel. - példázta. - Mikor felhoztam egy esetet mikor keltél korábban is, egyből feltápászkodtál. Nem tudtál belekötni.

Nem mondtam rá semmit. Kényelmesen lejjebb csúsztam a székbe és a halk zenére figyeltem csukott szemmel. Próbáltam kiüríteni a fejem.

Abba ébredtem fel, hogy Luis a kezem simogatja.

- Ébresztő Csipkerózsika! - mosolygott rám. - Késsz a hajad és sminked is majdnem. Ébredezz. - a sminkes rám mosolygott és folytatta a vakolat felkenését az arcomra.

Tükörbe nem nézhettem mikor kész lettem, de örömmel konstatáltam, hogy nem érzem a sminket egy maszknak. A hajam az arcom két oldalát és a vállam piszkálta. Nem tudtam milyen frizurám van, de azt már igen, hogy be lett göndörítve a hajam.

- Először vedd ezt fel. - adott a kezembe egy fűzőt, combfixes harisnyát és egy fehér bugyit. Furán nézhettem rá, mert elvigyorodott. - Nász éjszaka. - kacsintott rám, és el is vette a kezemből a fűzőt. A hátam mögé állt és leszedte rólam a köntöst.

- Hé, megy egyedül is. - meg akartam, fordulni, de nem hagyta.

- Erre vagyok ma itt. - nevetett. - Nyugi kislány, az én szívem a ruha megalkotójáért dobog. - vigyorogva felhúztam a szemöldököm, bár nem látta. Ebből megtudtam, hogy ő is meleg. Ennyi meleg pasival se találkoztam egy hónap alatt.

Rám adta a fűzőt és, hátul meghúzta jó szorosan.

- Hé így gyorsan össze fogok esni. - jegyeztem meg. - Alig kapok levegőt ember!

- De csak mert van alakod a ruhába. - engedett rajta nevetve. Direkt szívat, ez egyből kiderült számomra. Mikor kényelmesnek tituláltam a fűzőt segített felhúzni a harisnyát, mert lehajolni nem tudtam rendesen a fűzőben lévő merevítőktől.

Mikor már rajtam volt a fehérnemű kopogtak az ajtón.

- Ha bárkit bemersz engedni, megbánod. - néztem Luisra aki vigyorogva ment az ajtóhoz. Hiába a fenyegetés, Kimi hatalmas vigyorral sétált be. Krémszínű öltöny gatya volt rajta és fehér ing. A nyakkendője a gatyazsebéből lógott ki és az inge ujja is fel volt kicsit tűrve. A hajával valaki biztos csinált valamit, mert teljesen hátra volt nyalva, és meglepően jól nézett ki vele.

- Nem hiszem el Luis, pont Kimit engeded be!? - néztem a vigyorgó pasira.

- Van még 45 perced, hogy felvedd az esküvői ruhád. Előbb felesleges. - vigyorgott. - Magatokra hagylak titeket.

- Szép vagy. - mosolyodott el őszintén. Végig nézett rajtam, és még szélesebb lett a mosolya.

- Örülök. - mosolyogtam vissza. - Keríts nekem egy tükröt lécci. - néztem körbe a szobába. Épp, hogy nem szúrta ki a szemem a hatalmas félkört alkotó tükör, aki a szoba másik végébe volt. Oda sétáltam elé, és végig néztem magamon.

A hajam úgy tűnt, csak pár csattal van itt-ott felcsatolva, pedig éreztem, hogy simán kibírja az estét. Volt benne pár apró fehér valami tűzdelve, ami olyan volt, mintha hópelyhek lettek volna. A sminkem pedig egy nagyon szolid, kicsit füstös volt.

- Izgulsz? Ideges vagy? - állt be mögém Kimi.

- Egyik se. Álmos vagyok. - nevettem el magam. - Miért Sebi izgul?

- Elhinni se tudod mennyire. - nevetett szívből. Nagyon jó kedve volt, és ezt hamar rám is átragasztotta. - Fel-le mászkál a szobájába és épp, hogy nem remeg.

- De miért? - vontam össze a szemöldököm.

- Fél, hogy meggondolod magad az utolsó pillanatokba. - vigyorgott.

- Ha már ezt végig csináltam, akkor már nem hátrálok meg. - csóváltam a fejem. Nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de megint kopogtak.

- Mindenki a mennyasszonyt akarja látni. - nevetett. Oda ment az ajtóhoz és kinyitotta. Valakivel beszélt, majd hátra nézett rám. - Vegyél fel valamit. Én már láttalak lengébben is, és nem csapnálak le Sebas kezéről, de nem mindenkiről tudom, mit akar. - sandított ki a folyosóra. Felvettem a köntösöm és érdeklődve vártam, hogy ki állhat az ajtóba, akibe Kimi ennyire nem bízik.

- Csak okosan. Az oltárnál találkozunk. - kacsintott rám Kimster és már ott se volt.

Hatalmas vigyorral az arcán lépett be Csiszi az ajtón. Benne nem bízik még eléggé Kimi?

- Hoztam neked valamit. - mutatta fel a kék combfixet. - Eva küldi. - lerakta az asztalra és végig mért. - Jól nézel ki.

- Köszönöm. - mosolyogtam. - Gyerkőcökkel mi van? Ki van velük, hol vannak?

- Anyukáddal meg Sebastian anyukájával. Sue is ott van velük. - magyarázta. - Réka élvezi, hogy nagy habos ruhája lehet. - mesélte nevetve. Levette az zakóját, és lerakta óvatosan az ágyra. Ő is krémszínű cuccba volt, de rajta csak az nyakkendő volt fehér.

- Alex, Emma hogy viselik, hogy szülők nélkül vannak már egy ideje? - faggatóztam.

- Alex kicsit hisztis. - vont vállat. - Nem igazán bírják megnyugtatni, ha valami miatt sírni kezd. Hiányzol neki. Emma viszont elvan. Nevetgél, gügyög.

- Hol vannak? - keltem fel a kanapéról.

- Egy emelettel lejjebb a 3. szobába. - magyarázta. Beleléptem a papucsomba és megindultam. - Nem úgy van, hogy a mennyasszonyt rejtegetni kell?

- A vőlegény elől. - bólintottam. - Mennyi az esélye, hogy Sebi ott lesz, vagy a folyosón?

- Nem sok. - értett egyet.

- Van még 25 percem. - néztem az órára. - Menj előre és sikíts, ha látod Sebit vagy Luist. - löktem meg az ajtó felé nevetve. Nagyon élveztem már most a helyzetet, hogy kommandózni kell, és bujkálni. Csiszi kiment a folyosóra és körbe nézett, majd intett, hogy mehetek. Az arcomon ragadt a vigyor. Nagyon tetszett a dolog. Halkan lépdelve mentem Csicszi után végig a folyosón. A lépcsőnél megint ő ment előre, mert nem lehetett belátni a lépcsőházat. Én közbe hátrafelé nézegettem folyton, nehogy valaki meglásson.

Csiszi intett és én megindultam a lépcsőn, de a következő percen már mutogatott.

- Fel, fel! Luis! - tátogta. Ráharaptam az ajkamra, hogy fel ne nevessek és rohantam vissza fel és benyitottam az első ajtón. Csak mikor becsuktam, jutott eszembe, hogy arról fogalmam sincs, Sebi melyik szobába van. Lassan fordultam meg, de a szobába senki nem volt. Kifújtam a levegőt. Megugrottam mikor kinyílt az ajtó és Csiszi lesett be rajta.

- Gyere, Luist leráztam. - vigyorgott. Kiléptem és a folyosó másik falának támaszkodva Kimi vigyorgott.

- Ti most, mit műveltek? - kérdezte vigyorogva.

- Le akarok menni a gyerekeimhez. - vigyorogtam. Nagyon tetszett ez a gyerekes kommandózás, bár most Kimi képes elrontani az egészet.

- Miért nem kértél meg valaki, hogy hozzák fel? - kérdezte nevetve.

- Az úgy nem annyira jó buli. - szusszantottam. Elnézett a folyosó vége felé majd a lépcső felé.

- Megyek előre. - vigyorgott ránk. - Csiszi gyere utánam. Majd hangosan köszönök, ha jön valaki, te meg azonnal jelzel Virágnak. - látszott rajta, hogy neki is tetszik a dolog.

Kimi megindult lefelé nem sokkal utána meg Csiszi, én hátra felé nézegettem folyton.

Minden baki nélkül lejutottunk a lépcsőn, de a lenti folyosón már többen járkáltak, mint fent. Itt Csiszi volt, aki legelöl ment, mert ezen a részen ő nem volt feltűnő.

- Sebi melyik szobába van? - kérdeztem halkan.

- Azzal a szobával szembe ahova elbújtál. - súgta vissza vigyorogva. Majdnem Sebi szobájába mentem be! Még az lett volna, egy komoly szituáció.

Minden oké volt addig, míg nem nyílt az egyik ajtó és Tommi ki nem sétált rajta. Egyből megtorpant, ahogy meglátott. Nem számítottunk rá, hogy bárki is kijön az egyik szobából. Kikerekedtek a szemei és egyből köhögni kezdett. Nem igazán esett le nekem egyből, miért csinálja, de mikor meghallottam Sebi hangját, ahogy magyaráz neki, és láttam, hogy Kimi mutogat Tomminak, hogy ne szóljon semmit, akkor koppant nagyot a dolog. Kimi mögött álltam közvetlen, így Kimi hátra arcot csinált és lökődni kezdett, hogy siessek. Csiszi pedig az ajtóhoz ment.

Egy kicsivel lejjebb mentünk Kimivel a lépcsőn és neki szorított a hideg falnak, és beállt elém. Ha valaki kívülről látja, olyan mintha Kimi csókolózva valakivel. Belenéztem a jég kék szemekbe és akkor jöttem rá, hogy ő is közel áll hozzá, hogy elnevesse magát.

- Ejnye Kimster! - hallottam meg Sebi nevető hangját. Kimi intett neki valamit, én meg már két kézzel fogtam be a számat, hogy fel ne nevessek. Mikor elhaltak a léptek Kimi felnézett és csak utána lépett el előlem, mikor látta, hogy Sebiék már eltűntek. Fuldokoltunk a nevetéstől, ahogy bementünk abba a szobába gyorsan, ahonnan Sebi kijött.

- Anya!! - kiáltott meglepetten Réka. Csiszi vigyorogva ült az egyik fotelbe. Anya és Heikke meglepve néztek rám.

- Nem futottál össze a fiammal véletlen? - kérdezte Heikke nevetve.

- Csak majdnem. - nevettem el magam. Nem bírtam már visszatartani. Leültem a kanapéra és jó pár percig csak nevettem. Hallottam, hogy mindenki csatlakozik hozzám, még Emma csilingelő nevetését is hallottam. Óvatosan letöröltem a könnyeimet, és oda mentem a gyerekágyhoz. Emma még kacarászott, Alex viszont ahogy meglátott cuppogni kezdett. Felvettem a kisfiam és már biztos voltam abba, hogy mit mondok az oltárnál.

Sajnos nem sok időt tölthettem velük, mert Luis megtép, ha nem érek vissza addigra, mire jön segíteni, öltözni.

Szerencsére felfelé senkivel nem futottunk össze. Már mindenki készülődött, mert 20 perc volt vissza, hogy mindenkinek el kelljen foglalnia a helyét.

Mikor rám került a ruha beálltam a nagytükör elé. A hajam rálógott a boleró részre. A mellem remekül kiemelte, mert mell alatt nagyon beszűkült a ruha, de utána követte a derekamig az alakom, majd elkezdett terebélyesedni, de nem annyira, hogy habos ruhának lehessen mondani. Alul tüllös volt a ruha, ami ki is látszott. Uszályom nem volt, mert a kabáton van, amit külön nekem csináltak erre az alkalomra. Belül puha műszőrmés volt és két kis patent tartotta elöl össze rajtam. V alakú magasított gallér volt rajta. Egyelőre még a fogason lógott.

- Gondoltam jövök, és téged is megnézlek. - jött be Eva az ajtón. Felvette az asztalról a combfixet és elém guggolt a szűk ruhájába. - Nyújtsd a lábad. - felhúzta a combomra és elégedetten nézett végig rajtam. - Izgulsz?

- Nem. - nevetettem. - Semmi nem fog változni, csak a nevem mögött ott lesz a Vettel.

- Nem is akarod menekülőre fogni? - kérdezte vigyorogva. - Még megvan rá a lehetőséged talán.

- Nem. - sóhajtottam. - Nem hagyom cserben Sebet.

- Helyes. - bólintott. - Rohadt sok munkám van ebbe az esküvőbe, szóval élvezd. - nevetett.

- Megpróbálom. - mosolyogtam rá.

- Nagyon jól nézel ki. - fordult vissza az ajtóból. Ahogy kiment Anya és Heikke jöttek be. Százszor elmondták, hogy mennyire jól nézek ki, és mennyire jó lesz. Mint kiderült, még a hó is esik. Közben már Luis kiterelte Anyut és drága Anyós jelöltem, és már csak Apa volt ott velem, meg persze Luis.

- Büszke vagyok rád. - mosolygott rám apa.

- Azért mert férjhez megyek, vagy azért amit elértem az életbe? - kérdeztem kíváncsian.

- Azért, mert álmomban sem hittem volna, hogy ilyen szép, okos és emberséges lányom lesz. - mosolygott. Viszonoztam a mosolyt, főleg mert jól estek a szavai. Luis rám adta a kabátom és Apa is felöltözött. Kaptam fehér szatén kesztyűt és megindultunk lefelé. Végig azon gondolkodtam, hogy biztos jó döntést hozok-e. Most kezdtem el kételkedni az egészbe. Lent a bejárat előtt belekaroltam Apába és vártam, hogy az előttem toporgó Réka meginduljon. Ő volt az én koszorús lányom. Mikor kinyílt az ajtó Réka lassan lépdelve megindult és a kosarában a szárazjég, füstöt hagyott utána. Az oltárhoz vezető út, szűz hó volt, csak Réka apró cipőnyomai látszottak benne. A hó nyugodtan szálldogált. Mindenki engem nézett, ahogy Apuba karolva megindultam a székek közti folyosón. Majdnem 300 ember figyelte minden lépésem. Felszegett fejjel mentem, és arra koncentráltam, hogy ne forduljak meg és hagyjam ott az egészet. Egyre jobban hajtott valami, hogy rohanni kezdjek el messzire innen. Végig néztem az emberek, és végül Sebi tengerkék szemeiben merültem el. Éreztem, hogy az arcom feloldódik, és elmosolyodom. Látszott Sebin, hogy feszült, de csak akkor értettem meg mi lehetett az oka, mikor Apa a kezem Sebi kezébe rakta. Akkor tűnt el belőle a feszültség. Félt, hogy tényleg elrohanok.

- Gyönyörű vagy. - súgta oda.

- Te pedig nagyon fess. - súgtam vissza. Rákacsintottam, amire egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Teljesen hófehérbe volt. Iszonyúan jól állt neki a fehér. Úgy éreztem mintha beleolvadnánk a környezetbe. Körülöttünk minden fehér volt a hótól, az én ruhám is hófehér volt és az övé is. A tanuk, és akik körülöttünk álltak mind krémszínbe voltak. Az én oldalamon Eva állt a kezét pedig Réka szorongatta, mellette a nővérem tartotta a jól felöltöztetett Emmát. Sebi oldalán Tommi állt, mellette Kimi akinek a kezében szinte elveszett Alex.

Sebi végig a kezem simogatta a hüvelyk ujjával. Én nem is figyeltem a papra, aki magyarázott, a tájat néztem és azon gondolkodtam, hogy mennyire megfordult velem a világ. Az oltár előtt álltam életem szerelmével, mellettünk és mögöttünk a családunk, barátaink. Sok mindent nyertünk meg idén, és sok mindenen mentünk keresztül. Nem értettem miért fontos ennyire a házasság Sebinek. Egyszerűen nem értettem, de úgy tűnt ő nagyon is értette. Egy biztos volt, a kezembe lesz egy nagy adu ász, amit ki tudok ellene használni. Csak miatta álltam ott az oltárnál.

Rásandítottam Sebire, aki boldog mosollyal figyelte a papot és fél szemmel engem. Mikor észrevette, hogy nézem rám nézett. Miért is kéne felhasználnom ellene ezt az egészet? Hiszen ha valamit nagyon akarok, arra rábólint. Nem korlátoz a szükségesnél jobban. Miért is lázadozom ennyire? Nem vagyok már tini, hogy minden ellen lázadozzak. Alex gügyögni kezdett Kimi kezébe, így mind ránéztünk. Alig látszott ki a fehér pokróc alól. Van két közös kisbabánk, és itt van Réka, aki már rég elfogadta Sebit az apukájának.

Úgy éretem magam, mintha eddig egy hisztis kiscsaj lettem volna, akit a tudta nélkül Seb terelgetett.

Csak akkor kaptam fel a fejem, mikor Seb megszorította a kezem. A pap rám nézett, választ várva. Már itt tartunk? Nem lehetne még egy kis időm? Csak még egy kicsi…

Mély levegőt vettem, és visszaszorítottam Sebi kezét.

- Igen. - néztem a papra. Éreztem, ahogy Seb testéből minden feszültség kimegy. Most figyeltem, ahogy a pap Sebit is megkérdezi. Minden gondolkodás nélkül mosolyogva válaszolt.

- Igen. - ha nem fogom a kezét, simán lebegne a boldogságtól. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, és én is az övére. Utána óvatosan megcsókolt. Vége volt. Vagy most kezdődött el? Nem akartam tudni. Egyelőre nem. Aláírtuk a papírokat is és megvártunk, míg Eva és Tommi is aláírja. Seb minden szó nélkül emelt meg és megcsókolt.

- Hé! - nevettem.

- Szeretlek. - súgta nevetve. A hideg keze az arcom két oldalán volt és ismét, megcsókolt. - Szeretlek, szeretlek, szeretlek!!!

- Én is szeretlek! - nevetettem el magam. Olyan volt, mint egy kisgyerek, akinek teljesült minden kívánsága. Talán így is volt. Ölbe vitt be a kastély hatalmas étkezőjébe, ahol már meg volt terítve, és meg volt pakolva az összes asztal.

Mindenki gratulált, mindenki elhalmozott minket jókívánságokkal. Már nagyon elegem volt egy idő után belőle, de tűrtem.

- Gratulálunk! - ölelt meg Sergio majd Iker és legnagyobb meglepetésemre Ronaldo, Sebivel is kezet fogtak. - Nézd a jó oldalát. - fordult felém Sergio. - Most jön a nászút!

- Igaz. - nevetettem. Mellettem Seb nevetve adott egy puszit és elment pár gyerekkori barátjával beszélgetni. - Te lennél a kísérő személy Drága Ronaldo? - vigyorogtam rá.

- Cris. - javított ki. - Gond?

- Nem, van kinek a vérét szívni. - nevettem el magam. Kicsit beszélgettem velünk, de végül én elmentem megkeresni Sebit.

- A férjed. - karolta át a vállam Eva. - Férjes asszony vagy! Már nem legeltetheted a szemed a jó pasikon. Például Ramoson. - nézett az említettre.

- Hűséget fogadtam, nem vakságot. - nevettem.

- Na! - ölelt át hátulról Sebi. - Asszony, vigyázz a szádra. - csókolt a nyakamba.

- Mert mi lesz? - kérdeztem nevetve.

- Még kitalálom. - nevetett ő is.

- Eva, én lehet, nem mászhatok rá Ramosra, de te független vagy. - kacsintottam rá. Csak azért adtam alá a lovat, mert láttam, hogy Sergio elég sokszor néz Eva felé.

Mindenki elfoglalta a helyét, és neki láttunk a vacsorának, nem mintha tudtam volna sokat enni ebbe a göncbe.

A vacsora után Sebi elrángatott táncolni. Egy ideig hagyták, hogy csak mi ketten foglaljuk el az egész tánc teret. Kivételesen teljesen átadtam magam Sebnek. Hagytam, hogy vezessen. Elfoglaltak a kék szemek, így csak akkor néztem fel mikor már sokan táncoltak körülöttünk.

- Egy kicsit eltűnök. - súgtam oda Sebinek, aki mosolyogva bólintott.

- Csak tűnj majd vissza. - adott egy puszit és elengedett.

Eva jött fel velem az emeletre segíteni, átöltözni.

- Jól megszervezted. - jegyeztem meg mosolyogva mikor megint fehérneműbe álltam a szoba közepén.

- Eddig minden zökkenő mentes. - bólintott boldogan.

Egy kétrészes ruhát vettem vissza. Egy egyszerű egyenes vonalú szoknya volt és egy fodros gallérú felső rész. A magas sarkúmat is kényelmesebbre cseréltem. Lementem abba a szobába ahol a gyerekek voltak, mert tudtam, hogy az ikrek már alszanak.

- Hivatalosan is az anyósod vagyok. - mosolygott rám Heikke és megölelt.

- Ezek szerint meg kell tanulnom pár ütős anyósviccet. - cukkoltam. Mosolyogva csóválta meg a fejét. Adtam mindkét babának egy-egy puszit és kicsit kifújtam magam.

Bármit is hoz a sors, nem fogom megbánni, hogy hozzá mentem Sebihez. Az ikreknek és Rékának is így sokkal jobb, sokkal biztosabb a családi háttere. Főleg ha velem van valami Rékát akár nevelő intézetbe is adhatták volna, de most már biztos nem kell ilyen miatt aggódnom. Válni soha nem fogunk ebben is biztos voltam, mert egyikünk sem szeretné ennek kitenni a három gyerkőcöt.

Furcsa volt az egészet végig gondolni. Megráztam kicsit a fejem és vissza lementem.

Pár óra múlva felvágtuk a tortát is, majd csak akkor indult be igazán a buli, hiszen a szülők felmentek és a gyerekek is már aludtak. Sokáig nem élvezhettem a bulit, mert Sergio jött oda hozzám és hozta a fehér esküvői kabátom magával.

- Gyere, sétáljunk. - rám segítette és kiterelt az előkertbe. - Én lettem megbízva, hogy megszöktesselek. - nevette el magát már kint.

- Hova? - vontam össze a szemöldököm.

- Nászútra. - nevetett.

- Nekünk lesz olyanunk? - nevettem én is. Meglepve nézett rám. - Én semmit nem tudok. Totál kihúztam magam a szervezés alól.

- Nekem Eva annyit mondott, hogy hozzalak ide ki, mintha csak sétálni mennénk. - vont vállat. - Itt fog várni egy kocsi, győzzelek meg, hogy szállj be és menjek vissza bulizni, mint ha mi sem történt volna. - megállt az említett kocsi mellett. - De így egyszerűbb veled, hogy elmondtam.

- Az biztos. - mosolyogtam rá. Megöleltem és adtam neki két puszit. - Vigyázzatok magatokra, és köszönöm, hogy eljöttetek.

- Mi köszönjük, hogy hívtál minket. - mosolygott. Besegített a kocsiba, és becsukta az ajtót. Sebi már bent ült.

- Hova is megyünk? - dőltem a mellkasának.

- Thai földre. - vigyorgott. - Egyszer voltunk ott, de jó volt. Kiminek van ott háza, oda megyünk.

- De mindjárt Szilveszter. - ásítottam.

- 30-án haza jövünk. - vont vállat.

- Tehát 2 és fél napig a munkám és a családot le kell cseréljem, nyugalomra és szexre? - néztem rá faarccal.

- Valahogy úgy. - nevetett.

- Mikor érünk már oda? - pislogtam rá szépen.

- Még a végén azt kell mondanom, hogy megváltoztál az esküvő által? - ráncolta a homlokát mosolyogva.

- Én? Soha! - nevettem. - Egyszer sem mondtam, hogy megvetem a nyugalmat és a szexet. Főleg Veled. - nem vicceltem ő mégis hahotába tört ki. Megint felhőtlenül boldog volt. Pont, mint a VB után.

Gyerekek, Csapat világbajnokság, egyéni világbajnokság, esküvő. Sebi számára tökéletes év. Én azért pár dolgot másképp csináltam volna. Mondjuk halasztottam volna a szülést, pár évvel még. De ha már így hozta a sors, hozzuk ki belőle a legjobbat. Ez esetben majdnem három nap élvezetet.

Feltételezzük, hogy az életünk nagy változásai lassan jönnek el... idővel. De ez nem igaz. A nagy dolgok egy pillanat művei. Felnőtté válni, szülővé válni... egyik pillanatban még nem vagy az, aztán a következőben már az vagy.

Virág haja:

Fehérneműje:

Sminkje:

Sebi ruhája:

Virág kabátja:

Virág első ruhája(teljesen fehérként)

Második ruhája:

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET MINDENKINEK!