Téli szünet 4

Megint itt a friss! =)

A feszültség csak gyűlt bennem, és ezt a környezetem kezdte el megsínyleni. Nem bírtam túl lépni Emma kórházba kerülésén pedig másnap este már haza jöhetett velünk, persze figyelnünk kellett rá fokozottan. Furcsa volt, hogy ilyen gyorsan haza engedik, de a doki elmagyarázta, hogy egy ilyen kisbabának jobb a megszokott légkör, és sokat javult Alex mellett. Nem vagyok orvos nem kötekedtem.

Folyton vitáztam minden miatt Sebbel és Csiszivel. Ha Sueval próbáltam vitatkozni egyből kivágta magát, vagy nem is reagált rá. Réka is egyre inkább próbálta meghúzni magát. Éreztem, hogy ez így nem oké, de nem tudtam tenni ellene. Semmi nem használt. Emma szerdán került kórházba, vasárnap délután, míg mindenki kint volt kicsit az udvaron, leszedtem a wiskys üveget a polcról. Már péntek óta naponta megittam egy-két pohárral mert máshogy nem bírtam volna.

- Sejtettem. - szólalt meg egy hang a hátam mögött. Seb ott állt az üvegfal tolóajtajában. Ledobta a kabátját a földre és lerúgta a cipőjét mielőtt bejött volna. - Azt lerakod és most azonnal mész öltözni. Ebből nekem nagyon elegem van. - kikapta a kezemből a poharat és elkapta a kezem. Megkapaszkodtam a bárpultba.

- Mit művelsz, hagyj már békén, nem megyek sehova. - ordítottam vele.

- De bizony, hogy mész. - Lehajolt és a vállára dobott. Ütöttem a hátát, ahogy tudtam, de nem rakott le, csak a hálóba dobott le az ágyra. Eltűnt és pillanatok múlva pár ruhámmal a kezébe jött vissza. - Öltözz fel! - dobta oda őket és már indult is ki a szobából.

- Dehogy öltözök! - vágtam a hátának a pólót, amit hozott. Vett pár mély levegőt, de nem fordult meg.

- Sue, pakolj össze pár napra Virágnak, kérlek! - ordított Suenak.

- Mi? Eszednél vagy!? - ugrottam fel az ágyról. - Nem küldhetsz el! - nem mentem közelebb. Tisztában voltam az erőviszonyokkal. És tudtam, hogy ha egyszer sikerül is megütnöm utána minimum bepakol a hidegvíz alá.

- De elküldhetlek. Mész a gyárba. - meg akartam szólalni, de feltartotta a kezét. - Nem érdekel. Öltözz.

- Nem! - vágtam rá.

- Rendben. - iszonyú dühös volt, ez jól látszott rajta. Meglökött, így végig dőltem az ágyon. Hadakozva szedte le rólam a gatyát meg a pólót és rángatta rám a ruháimat. - Itt maradsz. - kiment és iszonyú erővel csapta be az ajtót. Oda rohantam, de rám zárta.

- Engedj ki! - ordítottam. - Milyen jogon zársz be!? - semmi válasz. Úgy éreztem felrobbanok a dühtől. Megfogtam az ébresztő órát és teljes erőből földhöz vágtam. Tomboltam. Nem bírtam türtőztetni magam. Eszembe se jutott, hogy így csak rontok a helyzetemen.

- Olyan vagy, mint egy becsavarodott liba. - ordított velem Seb ahogy vissza jött a szobába. - Állj már le! - elkapta a vállam és megrázott. - Nyughass már! Térj már egy kicsit észhez!

- Te meg hagyj már békén! - löktem arrébb és otthagytam. Lerohantam a lépcsőn. Az összes gyerek kint volt Csiszivel. Sue aggódva nézett rám, de nem szólt egy szót sem. Utáltam miatta, hogy nem áll mellém. Senki se áll mellém. Ki akartam menni a gyerekekhez, de Seb megint ott volt.

- Tünés lefelé a garázsba! - nem ordított, de forrt benne is a düh.

- Dehogy megyek! - elég türelmes párom volt, de úgy tűnt itt értünk a türelme végére. Megint felkapott és úgy vitt le a garázsba. Bepakolt a Merci hátsó ülésére és rám vágta az ajtót. Beszállt és lenyomta a központi zárat. Ordítani akartam, és dühöngeni, de a második kanyarnál megértettem, hogy ez nem vicc. Tényleg iszonyú dühös, és a reptérre visz.

- Viselkedj, ha nem akarod másnap újságokba olvasni, hogy egy hibbant nőszemély vagy! - szólt rám mielőtt kiszállt volna a kocsiból. Dühöngve szálltam én is ki. Egyből megfogta a kezem és szinte rángatott a becsekkolásig, persze csak szolidan. Eva már várt a kapunál. Súgott neki valamit Seb majd rám nézett.

- Addig nem akarlak itthon látni, míg nem leszel a régi. - most már inkább aggódó volt és félelem volt a szemébe. Köszönés és puszi nélkül hagytam ott. Úgy éreztem vérig sértett ezzel az egésszel.

Tüntetőleg végig zenét hallgattam, míg le nem szállt a gépünk. Ben jött elénk, aki végig magyarázta az utat.

Ahogy oda értünk Guill egyből be fogott dolgozni. Végig rimánkodtam az egészet. Elegem volt mindenkiből. Estére annyira visszarázódtam, hogy nem is feküdtem le aludni. Szép lassan éreztem, ahogy a feszültség kimegy belőlem, és már bántam azt, amit otthon műveltem.

**

A reggel az irodában ért. Jó volt újra ott állni és nézni a Nap felkeltét.

Sebbel csak azután beszéltem, hogy lehúztam 24 órát. Nem volt épületes beszélgetés, elmondta mi van otthon. Elmondtam, hogy sajnálom, és velem mi van, de mennie kellett, mert a háttérbe az egyik baba már hisztizett is apuci után.

Ledobtam az asztalomra a telefont és átmentem Adrianhoz. Teljesen sötét volt az irodájában egy nagy érintő képernyős asztal mellett állt és összefont karral nézte.

- Jó, hogy jössz. - még egy kicsit nézte a rajzot, ami a képernyőn volt majd rám nézett. - Tervek, elgondolások, KERS, szabály könyv. - mutogatott a vastag mappákra az asztalán. - Christian nekem hozta be, hogy majd adjam oda neked, és majd te szétosztod a feladatokat. Pénteken ülés. Addigra kell összefogni az egészet. Az összefésülés lesz a te dolgod és a prezentálás.

- Tervek, elgondolások, KERS, szabálykönyv. - pakoltam a bal kezembe őket, és olvastam a címkéket. - Megakadtál? - sétáltam oda mellé és ránéztem a tervrajzra.

- Igen. - bólintott. - Mennyire értesz a tervezéshez? - nézett rám reménykedve.

- Pont annyira, hogy ne akard, hogy belepiszkáljak. - mosolyogtam el. - Keres valakit, akinek van hozzá érzéke. - kifelé menet még visszanéztem rá. Az asztal szélén támaszkodott és gondterhelten, de imádattal nézte a tervrajzot, amit ő maga alkotott.

Megindultam az irodai folyosón.

- Csütörtök reggel várjon rám a dokumentum, amibe kifejted, és amibe kiemeled, a lényegesebb dolgokat. És az összes módosításról olvasni akarok miérteket is. - mentem be Davidhoz. Ledobtam a szabálykönyv kezemben lévő változatát az asztalára és döbbent pillantással a hátamon távoztam.

- Csütörtök reggel a határidő. Nekem küld. - mentem be Guillhez is és oda adtam neki a terveket. Bólintott és egyből fellapozta.

Átmentem eggyel arrébb és kopogás nélkül mentem be Ciaron irodájába.

- Csütörtök reggelre kérem. - adtam a kezébe az elgondolásokat.

- Neked? - kérdezett vissza.

- Én fűzöm össze. - bólintottam. Nem szólt semmit. Berakta az asztala jobb oldalán lévő kupacba. Siralmas volt, hogy az enyémen is ilyen stóc munka állt. Lementem a szerelőgödörhöz, és oda álltam Ben elé.

- Te vagy az egyetlen, akiről tudom, hogy mennyire jól fogalmaz és tudom, hogy van mérnöki tudása is. - nyújtottam felé. - KERS-ről minden adat, minden, ami csak kell. Ezt mind ti gyűjtöttétek szinte. Rád bízhatom?

- Mikorra kell? - vette el és találomra kinyitotta.

- Csütörtök reggel. - figyeltem az arcát, grimaszol-e.

- Délig megkapod. - pillantott rám majd elvonult.

Végignéztem a srácokon, akik az utolsó napjukat húzzák éppen a gyárban. Pakolnak. Szortíroznak.

A selyemszerű pezsgő színű ingembe és az elegáns gatyámba meg magas sarkúmba nagyon elütöttem tőlük. Mindenki csapatruhába volt, vagy overállba, hogy inkább az legyen piszkos.

Teljesen jól éreztem már magam. Hiányzott ez a légkör és a munkám. Most viszont már a gyerekek és Seb is hiányoztak. Teljesen össze kell egyeztetnem az életem, vagy nem fogom bírni. Egy percig még néztem a mászkáló szerelőket, majd visszamentem az irodámba.

Éjfél is elmúlt már mikor órára néztem, akkor is csak azért, mert kopogtak.

- Forró kávé. - nyújtotta oda nekem Eva a bögrém. Melegítőbe volt.

- Köszönöm. - vettem el és belekortyoltam. A jobb csuklóm iszonyúan sajgott. Elszoktam a kézzel való írástól, márpedig számolni ott volt egyszerűbb.

- Nem jöttél fel a szobába, így gondoltam jól fog esni. - mosolygott. - Jobban vagy már?

- Sokkal. - bólintottam. - Úgy tűnik Seb mégsem annyira kölyök. - dőltem hátra a székembe.

- Szeret azzá válni. - mosolygott. - De már egy férfi. Úgy hiszem itt a Red Bullnál lett az. Mellettünk nőtt fel.

- 23 évesen Bajnok, apa és nemsokára férj lesz. - révedtem el. - Ő mindnek örül és lelkesedéssel várja a jövőt. Én 25 éves fejjel begolyózom az otthon üléstől, és rám jön, a menekülhetnék, ha az esküvőre gondolok.

- Nem vagyunk egyformák. - mosolyodott el.

Fél óra kávézás után ment Eva aludni, én pedig dolgoztam tovább.

Mire a háta mögött feljött a Nap végeztem a munkáimmal. Megvártam, míg mindenkinek megkezdődik a műszak. Elköszöntem a szerelőktől, akiknek januárig szünetük van, megreggeliztem, beszéltem Sebbel, hogy nem megyek haza majd csak az FIA gála után vele együtt.

Elindultam kifelé a kajáldából fel a szállások felé, mikor Csiszit megláttam a recepcióssal vitázni.

- Mi a gond? - mentem oda.

- A fiatal Úr azt állítja, hogy Mr. Neweyhoz jött. Hogy személyesen Mr. Newey hívta ide. - úgy tűnt nagyon nem hiszi el.

- Engedje fel. - intettem le a recepcióst.

- Nem tehetem. - rázta a fejét. - Szólnom kell róla a felettesemnek.

- Szóljon. Én a maga felettesét is akár felülbírálhatom. - vontam vállat. - Felmész a lépcsőn és balra a 3. ajtó. - fordultam Csiszi felé. - Maga meg irányítsa a felettesét nyugodtan hozzám.

Nem vártam választ. Inkább felmentem Csiszivel a lépcsőn.

- Vizsgák? Érettségi? - kérdeztem.

- Mind megvan. - mosolygott. - Hármas a legrosszabb. Történelemből kaptam. Fizika, matek, informatika mind nagyon jó lett. - vigyorgott. - Megyek tovább egyetemre. Simán megvannak a pontszámaim.

- Anyukádnak mondtad már? - kérdeztem mosolyogva.

- Mondtam, azt mondta nem érdekli. - húzta el a száját. Megállítottam és átöleltem.

- Én nagyon büszke vagyok rád. - simogattam meg a hátát.

- Seb is az, és Sue sütött nekem egy hatalmas tortát! - újságolta boldogan.

- Helyes. - mosolyogtam. - Karácsonyra van már terved?

- Nincs, anyám látni se akar. - vonta meg a vállát faarccal. A keze már Adrian irodájának a kilincsén volt.

- Én úgy számoltam, és úgy gondoltam, hogy velünk karácsonyozol. De ha van valami más terved… - nem hagyta befejezni.

- Az nagyon jó lenne. - mosolyodott el boldogan. Lenyomta a kilincset és bement az irodába.

Csiszi már jó ideje családtagként volt kezelve, mint Sue. Ő sajnos nem lesz velünk karácsonykor, mert az igazi családjával lesz.

Letusoltam, és fehérneműbe feküdtem be az ágyamba. Nyakig magamra húztam a takaróm és szinte egyből aludtam. Majdnem 48 órát dolgoztam végig.

**

Csütörtökön reggel megint elsőként mentem fel az irodámba. A folyosón vigyorogva mentem végig, mert 4 irodába égett a villany. Davidnál, Guillnél, Ciaronnal és az egyik irodába, amit bárki használhatott, valószínűleg Ben volt ott.

Beültem a székembe és néztem a napfelkeltét. Mikor 7-et ütött az óra gyorsan pár apróbb dolgot megcsináltam, meg az esküvőre választottam ki dolgokat, amiket Eva átküldött.

11-kor kezdtem neki a 4 téma egybefűzésének. Mindenki kész lett szerencsére.

Péntek reggelig ezen dolgoztam, majd elmentem tusolni és átöltözni. Ettem és beültem az évzáró megbeszélésre, ami elhúzódott estig. Egyből mentem aludni, mert másnap volt az FIA gála.

**

Délelőtt és a délután elejében Evaval és Annával voltam vásárolni.

Pár órával később pedig már túl voltam a fodrászon és egy lazább sminkelésen. Beálltam a tükör elé. A ruhámnak nem volt pántja, és a bokámig ért. A mellemtől a csípőmig feszülős mégis gumis anyag volt, onnantól lefelé pedig jött egy laza szoknya rész. Az egész vöröses fekete színű volt.

- Így akarok kinézni én is ennyi gyerek után. - jegyezte meg Eva vigyorogva. Rajta egy fekete ruha volt. Amolyan nyakba kötős mélyen vágott térdig érő lengeszoknya.

- Lesz valaha is gyereked? - vontam fel a szemöldököm.

- Majd ha egyszer kirúgnak. - vigyorgott.

- Kurválkodásért, még simán kirakhatnak. - piszkáltam.

- Előbb rakják ki azért Roset. - mérgelődött. Nem mondtam inkább semmit.

Ahogy leértünk a bejárathoz, ahonnan magángéppel mentünk Monacoba, beültem az egyik sötétített ablakú kocsiba és vártam, hogy induljunk. Eva és Ben ültek be mellém. Eva mint sajtófőnök volt hivatalos Ben pedig mint a kísérője. Én ültem elől. Seb majd csak Monacoban a reptéren csatlakozik hozzánk. Anna már ott van, hogy egy pillanatig se legyen Sebi egyedül. Kint elég hideg volt, így a kabátom rejtekébe néztem ki az ablakon. A sofőr, jelzésre indult. Konvojként indultunk a reptér felé.

Furcsa érzésem volt. Nem tudtam volna még azt sem megfogalmazni, hogy pozitív-e vagy negatív, de furcsa érzésem volt. Talán, mert mindenki ott lesz, aki számít, és egész este tennem kell a szépen, jót mindenkinek. Seb a Bajnok, és én vagyok fémjelezve a Bajnok Versenymérnöke és barátnője ként is. Ez nekem azt jelenti, hogy egész este mindenki velem is csacsogni akar majd.

Gyorsan kiértünk a reptérre. Sietős léptekkel lépdeltem fel a repülőre és egyből elfoglaltam egy kényelmes hátsó részi ülést. Fáztam. Először csak azt hittem, hogy a kinti hideglevegő miatt, de mikor már majdnem egy órája repültünk be kellett látnom, hogy belázasodtam. Vettem be egy fájdalom és lázcsillapítót, kicsivel jobb is lett.

Fél órával a leszállás után már egy nagy és ultra biztonságos kocsiban ültem, és vártam, hogy nyíljon az ajtó és napok óta először lássam Sebet.

Legalább 7 perc eltelt mire nyílt az ajtó.

- Ó csak nem rossz kocsiba ültem be? - nézett végig rajtam mosolyogva. - Nem is emlékeztem, hogy ennyire meseszép vagy.

- Ha el akarod érni, hogy elpiruljak, elérted. - nevettem el magam. Szorosan magához húzott és megölelt.

- Nagyon hiányoztál. - súgta.

- Sajnálom, hogy olyan voltam. - néztem bele a kék szemekbe.

- Én is sajnálom, hogy annyira agresszív voltam. - félve, szeretőn csókolt meg. Közbe már beült a sofőr és elindultunk.

Már meg se voltam lepve milyen gyorsan oda értünk. Seb kiszállt, és mint a vörös szőnyegen végigvonuló sztárok, kisegített a kocsiból. Lágyan összefonta az ujjainkat és úgy sétáltunk be. Sebinek más merre kellett mennie, így én gyorsan előrementem az asztalok között és leültem a nevemmel jelzett helyre.

Szerencsére tudtam, hol fogok ülni. Eva és Anna között az első sorban. Mégiscsak mi voltunk a bajnokcsapat tagjai.

Jöttek emberek köszönetet mondani, mutattak kisfilmeket, összefoglalókat. A legjobban azokon a bevágott képeken voltam meglepve, ahol Seb vagy én szerepeltünk. Fura volt kívülről látni, ahogy ünneplünk, ahogy a pulthoz csapom a tollat vagy fülest. Fura volt látni Seb szomorú, vagy épp dühös arcát. Fura volt hallani a bevágott rádióbeszélgetésbe a saját hangom. Nem voltam hozzászokva.

De a legjobban az zavart, hogy Christian felesége Alex folyton rám pillantgatott. Úgy nézett rám, mint a kisvárosi anyukák szoktak egymásra. Bájosan, kedvesen. Olyan, tudom min mész keresztül, tudom, hogy boldogan vagy anyuka. Utáltam az ilyen nézéseket.

Mikor megindult az állófogadás, úgy éreztem magam mintha egy bábu. Bele karoltam Sebibe még az elején és bájos mosolyt tettem az arcomra. Nem sokat beszéltem senkivel sem. Mentem amerre Sebi ment. Most ez volt a dolgom.

Őszinte mosoly csak akkor jelent meg az arcomon mikor Rob és a kezét fogó Lucy jöttek oda.

- Rob, elrabolhatom a feleséged? - néztem rá továbbra is bájosan mosolyogva. - Már nem érzem az arcom, és egyedül ciki ilyen eseményen eltűnni az illemhelység felé.

- Ha menni szeretne. - mosolygott rám őszintén. - Nem vagyok a fogva tartója. - kérdőn néztem a nőre, aki kedvesen mosolyogva bólintott.

Ahogy kiértünk a hűvös mellékhelységbe ellazítottam az arcizmaimat.

- Ne mond, hogy te ezt élvezed, és őszintén mosolyogsz. - néztem rá.

- Én itt Rob felesége vagyok. Egy feleség, egy nő. - vont vállat. - Ha valaki oda jön, nem rám kíváncsi.

- Ez benne a dühítő. - morogtam. - Én hozzászoktam, hogy ugyan úgy kezelnek.

- Viseld el a sorsod. Ezt szabták rád az Égiek. - mosolygott rám kedvesen. - Ez Sebastian napja. Nem ronthatod el.

- Szerinted miért vagyok még itt és mosolygok, mint egy bohóc? - kérdeztem morcosan.

Mikor már kezdtem érezni az arcom visszaindultunk.

Sebi éppen Bernievel beszélgetett.

- Ááá itt van a jelenlegi Forma 1 First Lady. - mosolygott rám, és kaptam két puszit. - Januárban pár napra szeretném, ha Te is csatlakoznál a Szövetséghez. Komoly témákat kéne átbeszélni. Minden csapatból meghívok két embert. Remélem, Január végére nem tervezel semmit.

- Munka, anyaság és még az FIA rendelkezésére is álljak? - vontam fel a szemöldököm. - Nem vagyok diplomata. Nem vagyok ilyen helyre való.

- Nekem nem diplomaták kellenek, hanem komoly szakemberek. - magyarázta.

- A gyerekeimen és Sebin múlik. - néztem az említettre, aki erre a felsorolásra elmosolyodott.

- Remélem, elhozzátok őket jövőre futamokra, hogy én is megismerhessem őket. - mosolygott.

- Virág hurcolni fogja őket magával minden fele. - nevetett Sebi.

- Azért nem mindenhova. - mosolyodtam el.

Szerencsére Sebi is hamar ráunt a bájolgásra, és miután Alonsoval is beszélt leléptünk.

- Már azt hittem, soha nem szabadulunk el onnan. - rúgtam le a szállodai szobába a cipőmet.

- Ne legyél negatív. - nevetett Sebi. - Az esküvőn is gyorsan le akarsz majd lépni?

- Mivel nagyon jól áll neked az öltöny ezért igen. - nevettem. - Minél előbb kettesbe akarok majd veled lenni, és elkezdeni a nászéjszakát. - kacsintottam rá. - Egyedül az tetszik a házasság dologban.

- Szeretnél rá gyakorolni? - ölelt át.

- Végülis, a gyakorlástól lesz minden tökéletesebb. - nevettem, bár nem sokáig, mert átment inkább nyögésbe, Seb csókjai és keze miatt.

**

Másnap mikor haza értünk már mehettem is az esküvői ruhámat kitalálni, hogy milyen legyen.

- Mondj el mindent, amit tudsz helyszínről. - ült le velem szembe Luca. Már évek óta ismertem és nagyon értett a ruhákhoz.

- Most 27-én lesz. - vontam vállat. Beleittam a tejes kávémba és a bögre mögött sandítottam rá. - Annyit tudok, hogy egy nagy kastélyba lesz, de a szertartás kint lesz a kastély udvarában.

- Tehát valami meleg kabátszerűt is találjak ki. - hümmögött. Egy papírra írogatott majd rám nézett. - Menj be hátra és Jenna segít körbenézni milyen jellegű ruhát szeretnél.

- Ebbe te vagy a profi. - nem keltem fel, bár az említett nő ott toporgott az ajtóba. - Te tudod, mi állna nekem jól. Csak ne legyen túl csicsomás, és hibes-habos.

- Rám bízod magad? - csillant fel a szeme.

- Igen. - bólintottam.

- Mióta vártam erre a pillanatra. - sóhajtott fel. - Megtervezlek. Ruha, cipő, haj, smink! - teljesen bepörgött ez látható volt. - Költség keret van? - fordult hírtelen felém, mert megindult az egyik szoba felé.

- Nem tudok róla. - vontam vállat. - Nincs akkora mákom, hogy a nagyon drága ruhám eltántorítsa Sebet az esküvőtől.

- Virág Norton oltár elé áll. - nézett végig rajtam. - Ennyire jó az ágyban?

- Ikreim vannak tőle. - nevettem. - Találd ki. - Luca sóhajtott egyet. Köztudott volt róla, hogy pasi létére a férfiakat szereti. Nem igazán zavarta, hogy ezt mindenki tudja róla. Egyéniség volt a javából. Ezért jöttünk ki jól.

- Hm! Hozd el, és kezdek vele is valamit! - erre muszáj volt nevetnem. Elképzeltem Sebi arcát, ha Luca rámozdulna. - Sajnos nem úgy értettem! - nevetette el magát Luca. Igaz volt rá mondás: „Jó pasiknak vagy van barátnőjük, vagy van már pasijuk.”

- Hófehér, tört fehér, pezsgőszín, vagy valami krémszínű ruhát szeretnél? - kiabált ki a ruhák rengetegéből.

- Hófehéret. - kiabáltam vissza. Már kíváncsi voltam így utána mentem. Kipakolt egy halom ruhát és nekem mutogatta, de mindről elmondta, hogy tulajdonképpen teljesen más lenne. Jókat derültem a lelkesedésén.

3 óra után jutottam végre haza.

Otthon Seb, Kimivel üldögélt a kanapén és babáztak. Réka még oviba volt.

- Gondolkodtunk. - nézett rám Seb.

- Két szőke pasi gondolkodik. - hecceltem. - Vannak még csodák.

- Tudunk gondolkodni. Ha a nőkön múlott volna, még mindig a fán lennénk. - vágott vissza Kimi.

- Szóval mondjam, vagy majd megtudod? - kérdezte Seb vigyorogva.

- Esküvővel kapcsolatos? - húztam fel a szemöldököm. Kivettem Kimi kezéből Emmát és nyomtam egy puszit az arcára. Még mindig előttem volna az arca a baleset után, de próbáltam nem rá gondolni.

- Igen. - vigyorgott Seb. - Eva kikérte magának, hogy miért Tommi lesz a tanúd. - csóválta a fejét.

- Neked kell döntened, hogy ki legyen a tanúd. - mondta Kimi.

- Ennek már az elején is így kellett volna lennie. - jegyeztem meg. - Emmácska, leszel anyu tanuja? - emeltem szem magasságba a kislányt, aki cuppogni és gügyögni kezdett.

- Emma nem tud aláírni. - nevetett Seb.

- Akkor Eva. - vágtam rá. - Neked ki lesz?

- Tommi akkor. - vont vállat.

- És mi lesz imádott Jégemberünkkel? - néztem Kimire.

- Én vagyok a kerepapjuk a gyerekeknek. Én megelégszem ezzel a címmel. - büszkén mondta. Tényleg úgy tűnt, hogy ennél nagyobb öröm nehezen érhetné.

Visszaadtam Emmát és gyorsan átöltöztem, majd átmentem a hátsó házba segíteni Suenak.

Úgy éreztem magam, mint egy körhintán ülő kisgyerek. Aki, minden körben integet a szüleinek, akik rendületlenül állnak a körhinta mellett és megmagyarázhatatlan okból mindig visszaintegetnek. Most a biztos pontom a munkám volt. Minden kör végeztével látnom, tudnom kell, hogy nem változik, ott marad, és ha leszállok, és a Világ forogva a fejetetején van, akkor is ott lesz és menekülhetek oda. A többi mintha összemosódnak, és próbálom túlélni addig a pillanatig, míg újra véget nem ér a kör. Reménykedve várom, hogy ha megáll a körhinta, jó helyen fogok kiszállni.