Téli szünet 2 (váltó szemszög)

Nah, hozom a frisset. :D
Jelentem a körhintában ülünk. :D Az előzővel ültünk bele, ezzel pedig szép lassan döcögve megindul alattunk a körhinta. :D Értse mindenki ahogy szeretné. :D Írjátok meg hogy értitek, nagyon kíváncsi lennék rá. :D:D Jó olvasást! :)
Ezt ajánlanám Móninak és Gicának akik elkápráztatnak az írásaikkal és mindig megadják néha tudtukon kívül a löketet, hogy tudjak írni! )

*Seb*

Érdekelődve néztem Virágra, aki izgatottan nézett rám.

- Csiszi ide hozza a barátnő jelöltjét. - újságolta. Felkelt a kanapéról ahol eddig babáztunk és megindult az emelet felé. - Mit vegyek fel?

- Állj! Ki vagy és mit csináltál az ÉN Virágommal? - mentem oda hozzá nevetve. Édes mosolyra húzta a száját. - Nem kell átöltöznöd, csak mert egy tini kislány ide jön. És egyébként is nagyon jól nézel ki így is. - átöleltem a derekát és összeérintettem az ajkainkat. - Így is épp elég szexi vagy, nem kell szegény lányt beégetned azzal, hogy makulátlanul várod.

- Igazad van. - bólintott.

- Sue, bonts pezsgőt, Virág igazat adott nekem vita nélkül! - szóltam be Suenak a konyhába. Nevetve jött ki onnan.

- Eggyel több személyre számítsak akkor a vacsoránál? - kérdezte olyan nagyis lelkesedéssel. Soha nem értem meg, miért élvezi ennyire, hogy főzhet ránk. - Pakoljak össze még jobban? - nézett körül.

- Tisztázzunk valamit. - tartottam fel a kezem. - Ha Réka, Emma felhozza az aktuális pasiját, vagy Alex a barátnőjét, akkor is ennyire be lesztek zsongva?

- Igen!

- Nem! - vágták rá egyszerre. Virág tagad, Sue legalább elismeri, hogy nem változik a hozzáállása. - Abba hagytam. - nevette el magát Virág. Visszament a kicsikhez és ölbe vette Emmát. - Csak nem akarom, hogy mi rontsuk el Csiszinek a dolgot. Ma nem láttad milyen vidoran ment el itthonról.

- Szerintem mi nem fogjuk neki elrontani. - mosolyogtam meg a gondolatát. - Egyikünk sem hárpia.

- Igazából az is lendít a dolgon, hogy ti ismertek vagytok. - magyarázta Sue. - Bár az régen rossz, ha ez miatt lesz együtt vele.

- Látod, erről beszélek. - mutatott Virág Suera.

- Nyugodj már meg. - nevettem. Emma Virág karjaiban csatlakozott hozzám, és kacagni kezdett.

- Milyen fene jókedve van a kisasszonynak. - nevetette el magát Virág is. Kezembe adta Emmát, és felvette Alexet. - Gyere fiam, te tarts velem. - Alex egyből gügyögni kezdett és nagy szemekkel pislogott Virágra. - Ezt beleegyezésnek veszem.

- Szépen ránézünk Sue nénire, hátha ad anyának egy nagy bögre kávét. - indult meg a konyha felé.

- Én itt nem látok nénit. - reagálta le Sue nevetve. Leültem a kanapé támlájára és megbökdöstem Emma orrát, amire kancsalított. A nők eltűntek a konyhába, így ketten maradtunk Emmával. Pötty és Mogyi egyből nyúzni kezdték egymást, míg Aliz odafeküdt a lábamhoz. Ő ki akart maradni a testvérharcból.

- Na mi van Aliz? - néztem rá. - Nincs kedved játszani? - csak vakkantott egyet. Emma erre megint nevetni kezdett. - Édes lányom, te mit ettél? - néztem rá. Imádtam, ahogy kacagnak. Volt valami gyereki tisztaság. Réka nevetésében és mosolyában is ott volt kicsit ez a tisztaság, de nem annyira, mint az ikrekében.

Virág vagy elbújt a konyhába, vagy nem vette észre a ház elé parkoló kocsit.

- Most nagyon jó kislány legyél rendben? - néztem Emmára. - Nem szabad elijeszteni a lányt, aki jön. Anya akkor keresztbe lenyel minket. - magyaráztam neki. Nem mozdultam, továbbra is a kanapénak támaszkodva álltam. Aliz érdeklődve nézett fel az ajtónyitódásra. Először Réka rohant be rajta vidáman.

- Apa, apa! Cipőt! - ugrált az ajtó mellett. A téli csizmáját még én se tudtam rendesen leszedni a lábáról. Virág nagyon rafkós volt mikor megvette. Réka régebben mindig önkényűen távozott a házból ki az udvarra, és néha nem tudtuk merre van. Így is távozott, de így legalább megvárta, míg valaki ráadja a cipőjét. Mezítláb csak egyszer merészkedett ki.

- Hello! - terelte be Csiszi a lányt.

- Jó estét! - köszönt vörösödve és szerényen. Végig nézett a nappalin, és mire rám nézett már majdnem mellettük voltam, hogy segítsek Rékának. Hírtelen torpant meg a hölgyike, és hatalmas szemekkel nézett rám.

- Sebastian Vettel. - nyújtottam neki kezet vigyorogva. A döbbenet és a meglepetés még mindig nem olvadt le az arcáról. - Téged, hogy hívnak? - kérdeztem rá segítség képen. Csiszi közben hatalmas vigyorral az arcán lerángatta Réka cipőjét.

- Reni Németh. - suttogta döbbenten és kezet fogott velem. Úgy döntöttem, hogy kicsit még teszek rá egy lapáttal, és felemeltem a kézfejét és egy óvatos puszit nyomtam rá.

- Örülök. - mosolyogtam.

- Sebi, ne borítsd ki a látogatónkat még jobban. - hallottam meg, Virág nevetős hangját.

- Virág Norton. - nyújtott ő is kezet.

- Reni Németh. - kezdett feloldani kicsit végre a döbbenet az arcán. Ezen én személy szerint jót derültem. Virágon pedig egy cseppet sem látszott az érkezésük előtti izgatottság.

- Csiszi kísérd be a vendéged, és kínáld meg valamivel. Egy meleg tea vagy kávé biztos jól esne neki. - nézett Csiszire. Réka közben oda állt mellém és megböködött.

- Szervusz Hercegnő. - guggoltam le hozzá. Közben a két fiatal beljebb ment a nappaliba. Nem fordultam meg, de tudtam a meglepett nevetésből, hogy Renit megtalálta a három kiskutya. - Jó volt az ovi meg a balett?

- Képzeld, huszonötöt kell aludni és szerepelni fogok! - újságolta. - Egy karácsonyi balettban!

- Igazán? - mosolyogtam rá. - Büszke vagyok rád. - nyomtam egy puszit a fejére. - Akkor próbálj sokat, hogy jól sikerüljön!

- Te se szoktál próbálni. - vonta össze a szemöldökét.

- Ezért is csak az utolsó futamon avattunk Bajnokot belőle, és nem előbb. - szólt be Virág. - Sipirc a vacsora asztalhoz. - borzolta meg Réka haját. - Eszel velünk te is, ugye? - nézett a még félénk lányra. Közben Virág lepasszolta Alexet Reninek aki egyből feloldódni látszott a kisbaba társaságában.

- Hát, ha nem zavarok. - nézett ránk. A szemébe még mindig hitetlenség volt.

- Felejtsd már el ezt a zavarsz dolgot. - mosolyogtam rá. - Hidd el Virág egyből megmondaná. Nem a kedvességéről és a köntörfalazásáról híres. - piszkáltam vissza az előző beszólás miatt.

- De engem legalább nem hív fél Világ Kölyöknek. - nyújtott nyelvet és nevetve besiettet az étkezőbe, mielőtt elkaptam volna.

- Ezt még visszakapod ám Asszony. - szóltam utána. - Ad csak ide, menj enni nyugodtan. - mentem oda a lányhoz, aki pironkodva adta a másik kezembe Alexet.

- Felvigyem őket. - nézett rám Csiszi mosolyogva.

- Nem kell, vigyázz inkább Renire. Ahogy látom fél, hogy megesszük. - ugrattam kicsit. Végre egy kis mosolyt csaltam ki belőle. Beraktam a két manócskát a járókába és Báró egyből oda ült a tákolmány mellé. - Jó kutya. - simiztem meg a fejét. Közben bent hallottam, hogy már Suenak is bemutatkozott a hölgyike.

- Vélemény? - jött ki Csiszi a nappaliba hozzám.

- Őrült vagy. - vontam vállat vigyorogva. - Ott hagytad Virággal és Rékával. - nevettem.

- Red Bull Fan. - súgta oda vigyorogva. - Egészen pontosan Vettel Fanatista.

- Ezt soha nem szokom meg. - csóváltam meg a fejem. Fura volt, hogy sztárként kezelnek és rajonganak értem. Ehhez nem bírtam hozzászokni.

Bementünk mi is az ebédlőbe ahol már meg volt terítve.

- Azt már tudom, hogy Forma 1 fan vagy. - nézett Virág Renire aki pironkodva kezdte el a krumplit a tányérján piszkálni. - Melyik csapatnak drukkolsz?

- Gondolom, negatív dolog lenne, ha azt mondanám, hogy McLaren vagy Ferrari. - mosolygott. - De az én szívem teljes mértékig Red Bullért dobog. Ezért is furcsa itt ülni. Azt hittem, hogy két idegen szülő fog itt fogadni, és bár nem ismerem egyikkőtöket sem, mégis úgy érzem, hogy épp eleget tudok ahhoz, hogy bízzak bennetek. - magyarázta. Úgy tűnt feloldódott.

- Nem festettél volna negatív képet. - mosolyogtam rá. - Én személy szerint tisztelem az összes csapatot és engem nem zavarna, ha nekik szurkolnál. - nyugtattam meg. Virág rám nézett.

- Én viszont a hátam közepére sem kívánom egyes csapatok, egyes csapattagját. - mondta morcosan.

- Mondasz példát? - nézett rá Reni. Virág meglepetten nézett vissza a lányra. Valaki első találkozáskor faggatni meri. Csiszivel összenéztünk. Ebből mi fog vajon kisülni?

- Stefano Domenicali akit név szerint ismerhetsz. A többiek nagyrészt mérnökök, vagy csapat sajtósok, menedzserek. - magyarázta. - Őket nem hiszem, hogy névről ismersz, képről esetleg.

- A ti csapatotok nagy részét névről is ismerem. - vigyorodott el. Virág elégedetten rámosolygott. Ezt én is megmosolyogtam. Nem is tudta még szegény lány, de belopta magát ezzel a mondatával Virág Norton szívébe, ami néha elég jeges.

- Ne beszéljünk munkáról a vacsora asztalnál. - szólt ránk Sue kedvesen. Biccentettem felé ezzel igazat adva neki. Csöndesen ettünk tovább. Egyik lány sem érezte úgy, hogy meg kéne szólalni, még Réka sem. Persze Emma szeret, azaz egy kivétel lenni, így hangosan nyüszögni kezdett. Szívem szerint egyből ugrottam volna, hogy felkaptam, és megvigasztaljam, mégsem mozdultam. Senki nem kelt fel Reni furcsán is nézett ránk.

- Csak fel akarja magára hívni a figyelmet, ha gondja lenne, már sírna. - magyarázta meg neki Csiszi. A srácon is látszódott a kicsik felé az a szeretet és vonzalom, ami miatt bízni kezdtem benne. Most ahogy Renire nézett ez a vonzalom ott volt a szemébe ismét. Elgondolkodva néztem Virágra. Az én szememben is ott lehet sokszor a vágy, a szeretet, és az imádat? Az ő szemében, ha futamon vagyunk, nem sok minden tükröződik, de itthon a szemei olyanok, mint egy nyitott könyv. Mindig benne van az aktuális kedve, és érzése. Ő nagyon sokszor néz rám szerelmesen, vágyakozva.

Vacsora után még megfaggatta Virág és Réka Renit, hogy hogyan kerül ide 17 évesen, majd elvonultak Csiszivel.

- Réka menj légyszíves fürdeni. - simiztem meg a fejét.

- Nem akarok, mert mi van, ha pont akkor jönnek le? - nézett rám.

- Akkor megállítom őket, és megvárják, amíg megfürdesz. - válaszoltam egyből. Felvettem az ölembe és bevittem a fürdőszobájába. - Megígérem, rendben?

- Rendben. - nyomott egy puszit az arcomra. - Apa! Jó szőrös vagy ám! Nem pucoltad meg magad.- húzta fel az orrát és megdörgölte a száját és az orrát. - Csikiz.

- Egyet értek. - szólalt meg Virág nevetve az ajtóba. Éppen túl volt az ikrek fürdetésén.

- Sue szerinted is meg kéne pucolnom magam? - néztem utolsó mentsváramra vigyorogva, aki éppen besétált két nagy törülközővel a kezébe a fürdőbe.

- Ha te jól érzed magad ősemberként, akkor nem. - mosolygott kedvesen.

- Jó-jó-jó… - morogtam. - Majd reggel.

- Reggel meg, majd este.. Majd este meg, majd reggel… - nevetett Virág. - Ismerjük mi már ezt. - nyomott egy puszit a vállamra.

- Megint szemét vagy. - morogtam, de ő csak nevetett. Tudta, hogy nem gondolom komolyan. Túlságosan bennem volt még a veszekedés.

Réka villám gyorsan fürdött most meg. Jót derültem rajta, hogy mindent kapkodva csinált. Leültem a nappaliba TV-zni, Virág pedig a dolgozó szobába volt, mert a jövő évi kocsit segített itthonról csinálni.

Réka a kis rózsaszín köntösébe odabújt hozzám és úgy nézte velem a TV-t.

Monotonon kezdtem el a hajával játszani, aminek az lett az eredménye, hogy elaludt. Figyeltem, ahogy lassan szuszog. Teljesen így képzeltem el Virágot is kislánynak. Édes mosoly és pofi, hatalmas boci szemek, amivel apukáját bármire ráveszi… Nem volt olyan ember a környezetünkbe, aki ne imádta volna nagyon Rékát. Nem volt a saját gyerekem, de mióta csak összejöttem Virággal és először találkoztam a pörgő szoknyás kislánnyal nagyon szerettem. Mikor Laci kórházba került, nem is volt kérdés, hogy hozzánk kerüljön. Virág szerint azért szeretem annyira Rékát, mert van nálam egy nagyobb ovis a házban. Én viszont teljes mértékig őt láttam a kislányban. Ahogy kacarászik, ahogy magyaráz, ahogy kifejti a véleményét, és ahogy harcol a maga igazáért. Arról nem is beszélve, hogy ilyen fiatalon mennyire reális a nézete és mennyire eszes, jó memóriájú.

Jókat szoktam mosolyogni mikor valaki azt mondja Virágra, hogy érzéketlen. Akkor mit keres itt Csiszi, Réka vagy akár Én, ha nincsenek érzései, és nem aggódik az emberekért?

Hátra dőltem kicsit és elnéztem az étkező irányába, mert hallottam, hogy a lépcsőn jön lefelé valaki vagy valakik.

Csiszi jött kézen fogva Renivel és Virág jött a nyomukba. Ahogy megláttak az ujjam a szám elé tettem, hogy csöndesen legyenek.

- Elaludt? - nézett Virág Rékára. Csak bólintottam egyet. - Reninek 20 perce van vissza érni a Hors Panzióba. - magyarázta.

- Elviszlek. - néztem hátra egyből.

- Nem kell, elviszem én. - morogta Csiszi.

- Te nem vezetsz ilyen időbe. - nézett rá Virág szigorúan. Szegény srác egyből csöndbe maradt. - Elvigyem, vagy elviszed?

- Elviszem. - ismételtem és óvatosan felkeltem Réka alól. Persze sikerült felébreszteni. Felült és álmosan nézett körbe.

- Mész is? - nézett Renire szomorúan.

- Mennem kell, ne haragudj rám. - ment oda a lány és adott Rékának két puszit. - Ha a szüleid és Csiszi úgy gondolja, akkor még találkozhatunk.

- Ígéred? - nézett rá Réka álmosan.

- Ígérem. - bólintott. Virág sürgetően rám nézett, így megindultam az ajtó felé, hogy felöltözzek. Réka már Virág nyakába kapaszkodva félig aludt is mikor cipőbe és kabátba megindultam a garázs felé.

- Sapkaa, sál. - szólt utánam Virág vigyorogva. - Ha megbetegszel az FIA gálára Christian megfolyt mindkettőnket. - magyarázta vigyorogva.

- Igenis Ms! - szalutáltam. Az órájára nézett.

- 12 perced van. - jegyezte meg.

- Na siessetek, mert nem érünk oda. - mentem ki a házból. Számítottam rossz időre, de nem ennyire. Szakadt a hó, de olyan mértékben, hogy nem lehetett látni semmit, és még a szél is fújta az arcomba. Átrohantam a garázsba és áldottam Virág eszét, hogy a Mercin hólánc volt.

- Gyorsan szálljatok be, mert kevés az időnk. - kiabáltam ki, mikor a kocsi mellett toporogtak.

- Sajnálom, hogy ilyen időbe kirángatlak az utakra. - mondta Reni mikor elindultam.

- Semmi gond. - mosolyogtam a villapillantóba. Mindketten hátra ültek be. - Csiszi a felső domb le volt takarítva?

- Nem, itt a hátsó út végig havas volt. - ez nem sok jót ígért. Abba reménykedtem, hogy senki nem merészkedik ki ilyenkor, és nem megyünk jégre.

Nyomtam a gázt amennyire engedte a hó és amennyire nem féltem, hogy az árokba kötünk ki. Sajnos úgy tűnt, hogy ez nem tetszik valakinek fent, mert a felső dombon gyönyörű piruettet sikerült bemutatni.

- Ez szépség díjas volt. - nevettem el magam. Kíváncsian néztem bele a visszapillantóba. Csiszi teljesen nyugodt arccal ült, míg Reni arcán egy pillanatra azért ott volt a félelem, de utána felváltotta valami más. - Nem vagy egy nagyon megijedős, ha sebességről és driftről van szó, ahogy látom. - vigyorodtam el. A főút szerencsére valamennyire le volt takarítva így ott amennyire a hólánc engedte tudtam nyomni.

- Ha bízom a sofőrben, akkor élvezem. - mosolyodott el. - Csisziben bíztam, és benned is.

- Virág mellé meg ne ülj be. - nevetette el magát Csiszi.

- Ne bántsd. - vigyorogtam. - Nem egy életbiztosítás mikor siet, de ne bántsd azért.

Teljesen pontosan álltam meg a panzió előtt. Elmondott vagy 400 köszit, és utána berohant a kapun. Csiszi átült mellém.

- Virág izgult, hogy miattunk nem jön össze neked Renivel. - mondtam mosolyogva. Meglepetten nézett rám.

- Ilyenről nincs szó. - mosolygott és elégedetten dőlt hátra. - Jó volt ez a mai nap. Nagyon klassz csaj. Sokkal jobb vele, mint Anitával.

- Megvolt? - néztem rá egy pillanatra.

- Ha nem kell mennie, lehet meglett volna, de semmi kedvem egy újabb egyszeri csajhoz. - a tájat nézte, és elbambult. - Mit éreztél mikor először találkoztál Virággal? - Ezen elgondolkodtam. Egyből beugrott a kép, egy munkájába belefeledkezett nem sokat mosolygó gyönyörű szép nőről, aki valaha Virág volt.

- Én első perctől kezdve vonzódtam hozzá. - mondtam. Furcsa volt visszagondolni az akkori érzéseimre. - Sok minden más volt. Órákon át ültünk egymás mellett csendben. De utána úgy éreztem, hogy megnyugodtam és mintha az lett volna életem legjobb traccspartia. Olyan volt mintha évek óta ismerném. Pedig elmondhatom, hogy Virágot kiismerni lehetetlen. Még nekem, is csak félig sikerült.

- Elég bonyolult személyiség. - biccentett elrévedve.

Közben haza értünk így abba maradt a beszélgetés. Beálltam a garázsba, és ahogy beléptünk a bejárati ajtón szemet szúrt, hogy Virág kicsit idegesen simogatja a kutyákat. Nem tettem szóvá. Sejtettem, hogy aggódott miattunk és azért volt ideges.

**

Másnap Csiszi megint eltünedezett délelőtt és délkörül. Virág kezdett ráunni, hogy a srác semmit nem tanul. Morcosan segített Suenak. Délután kettőkor már én szedtem ki a kezéből a telefont.

- De ha megbukik akár csak egy tantárgyból is, azt nagyrészt rajtad verem el! - fenyegetett meg. Vigyorogva mentem ki a kutyákkal a hóba. Azért biztos, ami biztos írtam Csiszinek egy sms-t.

„ Virágnak nem tetszik, hogy nem tanulsz. Megvédtelek, de én is megbánom, ha buksz valamiből. S.V.„

Legalább két órán át kint voltam a kutyákkal. Mikor beértem a hidegből Virág a kanapén aludt. Ráterítettem egy pokrócot és adtam egy puszit a fejére.

Kivettem a kicsiket a járókából és vastagon felöltöztettem őket. Sue a városba volt, így csak négyen voltunk a házba meg az állatok. Beleraktam őket a hordozóikba és kivettem kicsit őket a téli friss levegőre.

- Nézzétek csak, ez a hó. - mutattam meg nekik. - Nagyon hideg, de nagyon széppé teszi a teleket. - magyaráztam.

- Meg ne fázzatok. - szólalt meg mosolyogva Virág. Kint állt a hátsó üvegfal mellett. A pokróc amit ráterítettem maga köré vonta és kicsit álmosan mosolygott.

- Inkább te ne fázz meg. Mi fel vagyunk öltözve. - mosolyogtam vissza. Minden annyira nyugodt és békés volt. Jól esett a lelkemnek ez a családi idilli, még ha Virág ezekre azt is szokta mondani, hogy túl nyálas dolgok. Közben, mint a filmekben a hó is esni kezdett. Emma hatalmas szemekkel figyelte a pelyheket. Alex sírni kezdett, ahogy a hópelyhek az arcára estek, Emma viszont kacagott.

- Már azt is tudjuk, kit nem lehet majd soha berángatni a hóból. - nevetette el magát Virág. Papucsba átsietett a hó rengetegen és felvette Alexet. Bebugyolálta maga mellé a pokrócba és a kisfiú pár pillanat múlva abba is hagyta a sírást.

- És már azt is tudjuk, hogy ki lesz nagyon morcos, amint elmúlik a nyár. - nevettem most én. - Ne kiabálj vele. - figyelmeztettem mikor láttuk, hogy Csiszi beáll a garázsba.

- Csiszár Gergő. - indult meg a házba.

- Hát én csak a falnak beszélek ilyenkor? - néztem sóhajtva Emmára, aki még mindig a havat nézegette. - Gyere kislány, bérelt helyed lesz az üvegfal mellett, ígérem. - felvettem a hordozóját és Alex üres ülését is, és bevittem. Ahogy beértünk és már nem látta a hulló pelyheket sírni kezdett.

- Hé várj már egy kicsit míg kihámozlak ebből a sok ruhából. - nevettem. Gyorsan leszedtem róla a felesleges ruhákat és odahúztam a vastag üvegfal mellé a járókát és beletettem. - Emma, héé, ne sírj, akkor még látod is a tájat. - piszkáltam meg az orrát. Gyorsan abba hagyta a hisztit és gőgicsélve és cuppogva nézegette a havat.

- Virág, ma mentek haza. - nézett rá Csiszi. - Nem bukok meg semmiből! Nem égetem le magam. - az enyhe mosolyból és abból, hogy lopva rám nézett sejtettem, hogy nem zavarná az ő lelkét, ha megbukna, de Virágot nagyon zavarná, hiszen elég ciki lenne neki, ha ilyen eszes és a vele együtt lakó srác megbukna. Legalábbis szerinte.

- Már tudom, mit kap karácsonyra. - vigyorodtam el ahogy Csiszi felment.

- Mit? - kérdezte kíváncsian Virág.

- Rep jegyet Magyarba. - nevettem.

- Majd ha letette a vizsgáit. - tette hozzá Virág.

- Melyik kanyarba lettél ennyire anyuci? - néztem rá értetlenül.

- Nem tetszik? - kérdezte kíváncsian. Oda mentem hozzá és megöleltem.

- De tetszik, de a munkamániás Virág is tetszik, van benned olyankor valami izgi. - súgtam a fülébe.

Huncut vigyorral húzta végig az ajkát a nyakamon. Végig futott a hideg a testemen.

Csiszi elment Rékáért késő délután így próbáltam Virágot felcsábítani a hálóba kicsit, de Emma mikor máskor lenne éhes?

- Hát apuci, ezt te választottad. - hagyott ott nevetve. Póló nélkül dőltem végig az ágyon. Percekig csak hallgattam, ahogy Virág a két kicsihez beszél, először nem is értettem a kinti zajokat. Mikor vágódott a kocsi ajtó kint és ordibálást hallottam csak akkor esett le, hogy valami nagyon nincs rendben kint. Kimentem a felső nappali ablakhoz és kinéztem az utcára. Csiszi éppen egy másik sráccal veszekedett nem messze a háztól. A következő, amit láttam, hogy Virág lefelé rohan a lépcsőn. Berohantam felkaptam egy pulcsit és rohantam utána.

- Menj fel a kicsikhez. - szóltam be a konyhába Suenak. Mire kiértem a két srác már ököllel ütötte egymást, és Virág ordított, hogy hagyják már abba. Oda ment, hogy szétszedje a két srácot, de egyedül ehhez édes kevés volt. Oda rohantam és elkaptam az ismeretlen srác kezét és hátra rántottam, hogy leült a földre. Csiszi egyből lépett oda, hogy folytassa a püfölését. Virág szerencsére résen volt és elkapta a kezét és belépett elé.

- Gergő állj le! - nézett a szemébe. Felrángattam a földről a másik balhézót, de nem engedtem el a vállát.

- Ő miatta halt meg Tomi! - köpött az ismeretlen srác felé egy véreset Csiszi. - Ő verte annyira el, hogy meghalt! És van pofája ide jönni! Van pofája hozzá! - ordított és dühöngött. A srácnak mindössze annyi szerencséje volt, hogy elég gyorsak a reflexeim, és belelöktem a mély hóba az út mellette, ugyanis Virág is felé fordult és azzal tisztába voltam, hogy bármennyire törékeny nőnek tűnik, van tapasztalata bunyókba. Utolsó pillanatba kaptam el a derekát és szorítottam magamhoz.

- Nyugodj meg. - suttogtam neki. Közbe vettem csak észre Rékát, aki a kocsi ajtó mögé bújva figyelte az eseményeket. - Vidd be Rékát. Biztos, hogy nagyon megrémült.

- Előbb megfojtom ezt a mocskot. - morogta. Forrt a dühtől.

- Csiszi vidd be Rékát! - szóltam oda.

- Nem! - vágta vissza foghegyről.

- Csiszi most azonnal betakarodsz és beviszed Rékát. - ordítottam rá a srácra. Az én türelmem is véges. Réka megszeppenve nézett minket. Mikor Csiszi megindult felé ijedten lépett hátra kettőt.

- Hercegnőm, semmi baj. - mondta neki Csiszi. Kijózanította, hogy a kislány fél tőle. - Gyere, bemegyünk. Nincs semmi baj. - Réka hagyta magát felvenni és Csiszi besietett vele.

- Engedj el! - morogta Virág és a kezem rángatta, amit összekulcsoltam a hasán.

- Benned semmi életösztön nincs? - förmedtem a srácra. - Tűnj már innen! Egyáltalán miért jöttél ide?

- Bocsánatot kérni. - rebegte ijedten. A nagy fasza gyerekek. Gyűlöltem az ilyen. Felkelt és egyből beszállt a kocsijába és már ott se volt.

- Miért hagytad, hogy elmenjen? - ordított velem Virág. - Megérdemelte volna a halált! De legalább a rendőrséget ki lehetett volna hívni!

Felkaptam és beledobtam a nagy kupac hóba. Csak egy póló volt rajta és egy vékony gatya. Egyből érezte a hideget. Letérdeltem mellé és arcába nyomtam egy marék havat.

- Megnyugszol, vagy beássalak, hogy a hideg kijózanítson? - kérdeztem tőle érdeklődően. - Tomi kórházba kerülése balesetként volt jelentve. Ha most felhívod a rendőrséget Csiszit és az egész bagázst beviszik hamis tanuskodás miatt.

- Megnyugodtam. - morogta.

- Menj be és öleld meg a lányod, mert valószínűleg fél tőled. - keltem fel és felhúztam a földről. Szó nélkül ment be a házba. Bejártam a kocsival és egy percig csak ültem a vezető ülésbe. Mély levegőt vettem. Nem ismertem volna be senkinek, de még engem is megrettentett, azaz erő és düh, ami Virágban volt a srác iránt. Megzártam magam, hogy kimenten a fejemből az a gyilkos ösztön, ami Virág és Csiszi szemében is égett.