Spanyol 2

Ez most csak a futam és annak is csak utánzat féle, mert nem láttam és így nehéz megírni. Bocs mindenkitől! Köszönöm ismét a komikat!! :) My Lucky Luser-en mindig válaszolgatok.

Másnap ismét későn keltem. Sebet tegnap kétszer is megkértem, hogy keltsen fel engem is, mégse keltett fel. Meglepő, hogy 11-ig simán alszom. Egyből a születendő gyerekünk büntetését növeltem a fáradékonyságom miatt. Talán túl korán volt nagy szám, hogy végig melózom a várandósságot. Persze ez nem jelenti, azt, hogy hagyom Johnnak, hogy elrontsa ezt az évünket.

- Indulhatunk? – mosolyogott rám Norbert a törzs helyéről. Végig néztem magamon és látványosan megmozgattam a lábam ujját.

- Így? – vigyorogtam rá. Sebi egyik pólója volt rajtam meg az egyik boxere.

- Furcsa belegondolni, hogy ezek a ruha darabok a fiamon szoktak lenni. – vigyorgott vissza. Mindig bepróbálkozik azzal, hogy zavarba hozzon.

- Fura belegondolni, hogy a hasamba növekvő baba egy része valaha a fiadban volt. – vágtam vissza. Az ősz szakálla mögött mélyvörösre pirult és egyből elkapta rólam a tekintetét. Vissza mentem a szobába átöltözni, de a póló felvételnél megakadtam. A teljes alakos tükör előtt álltam és úgy éreztem, hogy simán szemet szúr bárkinek, hogy babát várok, pedig a hasam még mindig lapos volt. Tapasztalatból tudtam, hogy egy ideig simán eltitkolom. Felvettem egy hasban laza felsőt és egy gyors haj és smink igazítás után már indultunk is. Meglepő, hogy egyáltalán nem vágytam a kávéra, ami viszont ijesztőbe ment át mikor a Homeba rosszul lettem az illatától. Mérgesen nézhettem a pohárban feketéllő folyadékra mert Timi a büfés csajszi oda jött hozzám.

- Mit tett szegény kávé? - kérdezte vidáman. Ez volt a dolga. Vidámnak lenni. Engem 2 nap után kirúgnának, mert elég antiszociális tudok lenni.

- Rosszul vagyok az illatától. – morogtam. – Én a kávé illatától!! – akadtam ki.

- Vannak ilyen napok. – vont vállat és elakarta venni tőlem.

- Adod vissza! – kaptam utána. Erre elnevette magát velem együtt. – Megiszom. – néztem rá komolyan, bár inkább szántam a kijelentést a babának akire éppen nagyon dühös voltam.

- De ha rosszul vagy tőle akkor… - kezdett bele de lehúztam a pohár tartalmát.

- Nem hányom ki, nem hányom ki. – hunytam le a szemem. Pár pillanat múlva meg is nyugodott a gyomrom. – Én is így gondoltam. – morogtam majd elindultam az ilyenkor tartandó megbeszélésre. Úgy gondoltam halkan beosonok és a sarokba megbújok, de az ajtó nyitódásra mindenki rám nézett.

- Jöttem kémkedni. – mosolyogtam rájuk, hátha úgy mindenki magában tartja a véleményét.

- Inkább menj és pihenj le Sebastian szobájában. – gondolhattam volna, hogy pont Christian lesz az aki atyáskodik.

- Ha pontokat akartok veszteni akkor oké. – fordultam is meg. – De nekem se sírjatok. – és kimentem. Mérges voltam, hogy még egy megbeszélésre sem ülhetek be. Kértem uborka salátát, és beültem Seb szobájába laptopozni. Míg a laptop bekapcsolt az uborkát piszkáltam a fehér szószban. Egész addig jó elfoglaltságnak tűnt az uborka rendezés míg nem pöcköltem véletlen ki a laptop billentyűzetére az egyiket. Kuncogva mentem oda a polchoz zsepit keresni de nem találtam. Elkezdtem Seb táskájába turkálni, hátha találok, de csak egy bársony dobozt találtam. Forgattam egy ideig a kezemben, hogy megnézzem-e, végül inkább vissza dobtam a táskájába és leültem a saját táskámat áttúrni, de mindig gondolatban a dobozkánál kötöttem ki. Oda néztem a táskára és nagyon hívogató volt. Szinte ordított, hogy nézzem meg.

- Mikor lettem ennyire kíváncsi? – vontam össze a szemöldököm. Sikeresen letakarítottam a laptopot de a kuka felé elmentem a táska mellett. Akkor még megálltam, de vissza fele már nem tudtam nem belenyúlni a dobozért. Körbe néztem, mintha bárki is lenne rajtam kívül a szobába és felpattintottam a dobozt. A földön koppant az állam mikor megláttam, hogy csak egy cetli van a dobozba.

„ Kis kíváncsi! Ha érdekel a gyűrű engedd, hogy megkérjem a kezed.” – állt a papíron Sebi kusza kézírása.

- Gonosz. – nevettem. Tudta, hogy előbb-utóbb kíváncsi leszek és megakarom lesni. Kiszámíthatónak éreztem magam, de egyből azon járt már a fejem, hol lehet akkor ha nem a dobozba. – Magadnál hordod mi? Te kis furfangos. – vigyorogtam.

Többen is siránkoztak, hogy a rajtot inkább majd csak elmesélnék nekem, ne húzzam fel magam feleslegesen. Persze ez a feltételezés már ötletként halott volna. Kint voltam a rajtrácson is és életemben először Christiannal együtt a boxból néztem a rajtot.

- 20 Celsius-fokot mérnek, az aszfalt pedig 35 fokos. Az előrejelzések felhős időt jósoltak, egyelőre azonban süt a nap. – mondta John Sebinek a felvezető kör alatt. Természetesen elkaptam a tegnapi időmérő után, és megfenyegettem, hogy figyeljen jobban Sebire és fogja vissza. Kíváncsian vártam, megteszi-e, illetve megtudja-e tenni. – Rajt állapotban van a kocsi. Fogj jó rajtot, vagy rengeteg pontot veszít a csapat. – azt hittem helyben megszülök mikor ezt meghallottam.

- Beülhetek a helyére? – néztem Christianra picit bepánikozva.

- Te most pihensz. – nézett rám szigorúan. – Ha pattogsz hátra küldenek a paddockba, vagy kirakatlak még a pályáról is.

- És ugyan miért? – kaptam fel a vizet.

- Mert a héten túl voltál egy sokkon és egy majdnem vetélésen. – súgta oda szigorú szemekkel. Nem vitáztam, inkább csendben vártam a rajtot és magamba mérgelődtem John miatt. Nem fért a fejembe, hogy képes ilyet mondani egy pilótának fél perccel a rajt előtt.

- Ha Sebi behozza második vagy első helyen megeszem a kapalom. – jött oda Ben. Christian őt is egy csúnya pillantással illette.

- Csönd. – intettem le. Ráérünk akkor szidni a döntést mikor már Christian nem lesz itt velünk. Közben az egész mezőny felérkezett a helyére,és ismét hiányosságot vettem észre John munkájában. Nem figyelmeztette Sebit, ha rajt procedúrára amit azért nem árt megejteni. Ben is a homlokát ráncolta elég erősen. Rátapadtam a képernyőre. Abban a pillanatban ahogy elrajtoltak, bennem volt, hogy mondjam Sebinek, hogy merre húzódjon ki. Idegesített, hogy nem tehetem meg. Végül is nem tudta megelőzni Webbert, bár közel volt hozzá. Így szabad szemmel köridők nélkül is látszott, hogy Sebi kocsijával gond van vagy lesz. Lassabb volt mint Webber, pedig maxon volt a motorja és nyomhatta ahogy akarja, mert John nem fogta vissza.

- Rázd le Hamiltont. – szólt rá John Sebire.

- És mégis, hogy ? – kérdezett vissza Sebi picit mérgesen.

- Nyugtasd meg John gyerünk. – szuggeráltam a pasi hátát.

- Te vagy a pilóta. – jött a válasz Sebi kérdésére.

- Te meg a versenymérnöke! – jött az elégedetlen válasz az egyik szerelőtől. Christian szerencsére már beült a helyére.

Egy idő után már nem is bosszantottam magam Johnon csak figyeltem a történéseket. Lassan mindenkinek kijön a boxba másik kerékért. Rosberg viszont elindult, de a szerelők vissza tolták. Meglepetten néztem a képernyőt.

- Mintha nem lett volna rögzítve megfelelően az egyik kerék. – mondta az észre vételét Ben egyből. Csak bólintottam, hogy én is észre vettem.

- Iszonyúan csúszkál a kocsi! – panaszolta Sebi a rádióba. Kör végén kapott is új szett gumit.

- Egy körrel előbb lett így a kiállás. – mondta Ben miután megcsinálták a kiállást. – Ez így nem lesz jó.

- Eszi a kocsi a gumikat a túlzott motor használat miatt. – sóhajtottam. Mikor vissza ért a célegyenesbe Sebi Hamilton pont akkor ment ki a boxból, de ott volt az egyik Virgin amiről szólni kellett volna Sebinek, hiszen a mérnök látja ki hol van a pályán. Persze nem szólt neki, így meglepődött, hogy az íven Hamilton McLanerjén kívül más is van.

- Remélem azért pontot szerzünk. – húzta el a száját Ben.

- Remélem nem töri össze magát Sebi. – válaszoltam rá se nézve.

- A pontban sem reménykedsz? – kérdezte Ben. Csak megrántottam a vállam. Az igazság az volt, hogy abban sem reménykedtem, hogy az a kocsi így Sebi alatt kibírja a verseny végére. Közben persze folyamatosan mondta Sebi fülére John a legjobb köridőket ami megint marhaság, mert Sebi minden versenyen megy arra, hogy a legjobb idő az övé legyen. Ha kell ösztönzésnek jó, de így csak még jobban hajtja a kocsit.

- Szerinted Chandhok mit művel? – nézett rám Ben miután Chandhok sokadszorra sem tudta rendesen elengedni a mögötte jövőt.

- A licencével játszik. – néztem rá. Sokszor eljátssza még azt, hogy feltart valakit és a pilóták kiszavazzák a Forma 1-ből. Pár kör múlva pedig Alguersuari-val ütközött össze, bár utána ki is állt a versenyből.

- Végre! – nyögött fel megkönnyebbülten Ben mellettem. Vigyorogva néztem rá. Meg kellett volna szidnom azért, mert egy pilóta kiesésének örült, de én most csak nézőként voltam itt.

- Állítsd át a kocsik előző üzemmódba, úgy nagyobb lesz a sebességed. – ahogy meghallottam ezt a mondatot legszívesebben valamit Johnhoz vágtam volna.

- Na mire teszel tétet, mi adja először meg magát? – néztem Benre. Meglepetten nézett rám.

- Gumik. – vágta rá. – Vagy a motor robban fel.

- Fékek, aeroelemek. – néztem a TV képernyőt rezzenéstelenül. Közben Webber továbbra is magasan vezetett Hamilton egy picit ellépett Sebitől és Alonso is közeledett már Sebihez. Lement így jó pár kör.

- Nem tudom állítani az első szárnyat! – panaszkodott Sebi. Ránéztem Benre aki egyből biccentett felém. Igazam volt. Az elemek kezdik feladni a túlhajtástól.

- Nem akadályoz semmiben. – hagyta rá John.

- Hogy nem akadályozza? - akadtam ki. – Legalább 2 ezredet veszt vele, ha nem tudja az egyenesbe állítani! – dühöngtem. – Adj valamit amivel fejbe vágom. – néztem Benre aki csak vigyorgott.

- Nyugalom. Még nincs vége a futamnak. – simított végig a karomon. – Utána majd megverjük a helyettesed. – erre viszont már én is vigyorogtam.

- Webber, Hamilton, Te, Alonso, Schumacher, Button, Massa, Sutil, Kubica és Barrichello. – adta le az infót Sebinek.

- Valami nem jó! – panaszkodott ismét Sebi. – Alig van tapadás, és kicsúsztam.

- Kereket cserélünk. – mondta nyugodtan John. A problémát viszont egyenlőre keresték.

- Most meg mondom, hogy nem a gumikkal van a baj. – fontam össze a kezem a mellkasom előtt. Benék kiálltak a helyükre és gyors boksz munka ide vagy oda Alonso elénk került. Már csak 4. volt Sebi.

- Komoly gondok vannak a fékeiddel, állj ki. – mondta ki a végítéletet John. Összenéztünk Bennel. Sebit kiimádkozni a pályáról, úgy, hogy a kocsi még megy valami csoda folytán… Még nekem se sikerült.

- Végig tudok menni, legalább pontot szerzünk. – jött a makacs válasz. John egyből Christiannal tanácskozott.

- Lassan végig tudod talán vinni. – jött Christiantól az aggódó válasz. Közben én már a körmöm rágtam.

- Vélemény? – nézett rám Ben.

- Megölöm Johnt ha bármi baja lesz Sebinek. – vágtam rá. Doboltam a lábammal és a körmömet rágtam miközben figyeltem, hogy óvatosan megy a pályán.

- Ez még mindig gyors Sebastian. – szólt rá Christian.

- Állj ki. Gyere vissza a boxba. – pattogott John. Christian egyből oda hajolt hozzá.

- Remélem most éppen leosztja. – mondta Ben szintén idegesen. Fék nélkül a Spanyol pályán.

- Ez még mindig gyors. – csaptam le a fejhallgatómat és átrohantam a pulpitushoz. – Christian így falnak megy! – mondtam neki totálisan bebánikolva. – Motor féket használ ami meg kinyírja a motort és fel fogja adni így a motor vagy beakad.

- Mit szeretnél? – sóhajtott.

- Engedj ide. – néztem dühösen Johnra. Farkasszemet nézett velem majd ránézett Christianra aki valószínűleg bólintott mert John felkelt a helyéről és a kezembe adta a fülest. Egyből felkaptam és ledobtam magam a székre.

- Seb lassíts annyira, hogy a kanyarba ne kelljen még csak motor féket sem használnod. – hadartam. – Vigyen a lendület a kanyarba, mert így a motort is kinyírod.

- Köszönöm. – jött a megkönnyebbült sóhaj. Erre muszáj volt elmosolyodnom. – Mennyire van tőlem Michael?

- Éppen annyira, hogy kényelmesen beérj így. – nyugtattam meg nyugodt hangon. – Hamilton defektet kapott! Sóderágyban van. 3. vagy.

- Nem így akartam dobogóra kerülni. – mondta szomorkásan.

- A pontok, pontok. Mindegy, hogy kiharcoltad, vagy az öledbe hullott. – biztattam. - Évvégére teljesen mindegy lesz. – nem válaszolt, de tudtam, hogy igazat ad.

- Gratulálok a 3. helyedhez! – mondta mosolyogva neki, mikor átjött a célegyenesben.

- Ez egy nagyon nehéz futam volt. – mondta sóhajtva.

- Igen, nehéz futam volt. – adtam igazat. – A dobogó alatt találkozunk. – felkeltem és nagyon mérgesen néztem Johnra és Christianra. Ciaron pedig kacarászva indult meg a dobogó felé.

- Remélem kitöri a nyakát. – morogta Ben. Ránéztem, de ő a távolodó Ciarot nézte.

- Nincs akkora szerencsénk. – sóhajtottam én is. A szemem sarkából láttam, hogy meglepetten néz rám, de én inkább megindultam a dobogó felé.

Megöleltem Sebit miután kiszállt a kocsiból és nyomtam egy puszit a bukójára. Látszott rajta, hogy nagyon nem örül ennek a helyezésnek. A dobogóról végig engem nézett míg a himnuszokat játszották. Megvártam a pezsgőzést majd vissza mentem a paddock-ba egyenesen az irodámba amit ezen a héten John használt.

- Nagyon remélem, hogy soha többet nem válasz. – vágtam ki az ajtót. – Mégis mit képzeltél?

- Úgy döntöttem felhozom Christiannak az ötletet, hogy versenymérnök leszek. Utálok csak a gyárban lenni végig. – mondta önelégült fejjel. Oda mentem és bevágtam egyet neki. Egyből oda kapott a vérző orrához.

- Soha többet nem teszed ki Sebit ennek az életveszélynek aminek ma kitetted. – dühöngtem. Kisétáltam és bevágtam magam mögött az ajtót. Egy valamit megtanult ezen a hétvégén John: Soha ne kötekedj egy dühös kismamával.