Szingapúr - Japán 1

Továbbra sem jó a blogspot, így megint rossz a tördelés, bocsi érte. Itt a friss :) Most nincs komi határ, de írjatok komit, mert a következő fejezetben végre megtudunk dolgokat Tommiékról. :D

Péntek reggel Seb nagy zsongással vezetett a közeli gokart pályára. Mindenáron gokartba akarta ültetni Rékát. Úgy tűnt Réka csak Seb kedvéért nem hisztizik, én megtettem helyette is.

- Seb nem hiszem el, hogy ez miatt képes voltál kirángatni az ágyból. - morogtam az anyósülésen. - Esküszöm, egyszer már kapsz egyet.

- Ne morogj, mint egy bolhás kutya. - intett le vigyorogva. Magamba tovább durrogtam, de inkább befogtam. Átálltam tüntető jelleggel való tájnézésbe. Reggel 7 óra volt. A gokart pálya 8-kor nyitott és az a pálya, amit Seb kinézett 2 óra kocsikázásra volt. Képes volt felkelteni minket fél 5kor, pedig még Réka is aludt. De persze ha Seb be van zsongva, akkor édes mindegy ki szeretne aludni.

- Pisilnem kell. - nem halkan az orrom alatt mondtam, de mintha meg se szólaltam volna, Seb dúdolgatott és bazsalygott. - Seeeeb pisilnem kell!! - megböktem, de csak rám pillantott.

- Már csak egy óra, kibírod. - mondta és dúdolgatott tovább.

- Réka ad ide kérlek a kistáskám. Ott van valahol melletted. - Seb rengeteg kaját és mindenfélét elcsomagoltatott Sueval, mert úgy tervezte ma még túrázni is megyünk. Réka nagy nehezen megtalálta a kistáskám és előre nyújtotta. Kiszedtem belőle a parfümömet és fújtam párat a kocsi légterébe.

- Mit művelsz? - kérdezte Seb, már nem bazsalygott.

- Végre figyelsz rám. - morogtam. - Pisilnem kell. Légy olyan kedves és állj meg!

- Ha futam alatt kibírtad, akkor most is igazán kitudod. - nagyon kezdtem dühbe gurulni, mert tényleg nagyon kellett. Éppen valami szemetebb dolgon gondolkodtam mikor Réka is rákezdett hátul.

- Nekem is kell!! - süket fülekre talált a dolog ismét. - Pisilnem keeeeeeeeell!!!! Basssssiiiiii!!! Keeeell!! Nagyoooooooon!! Basiiiii. - addig folytatta míg Seb sóhajtva meg nem állt egy benzinkútnál.

- Köszönöm Réka. - mosolyogtam hátra rá. Kiszálltam, visszaléptem a cipőmbe és rohamléptekbe siettem könnyíteni magamon.

Mikor visszaszálltam Seb még sehol se volt.

- Hova lett? - kérdeztem Rékától.

- Bement a boltba. - mutatott az épület felé. 20 teljes percet vártunk rá mikor meguntam a dolgot és ráfeküdtem a dudára. Semmi reakció. Rázártam Rékára a kocsit és bementem a boltba.

- Vettel, na most ki miatt vagyunk még itt? - kérdeztem összefont kezekkel.

- Megyek-megyek. - vigyorgott.

Nagy nehezen végre oda értünk a pályára. Az öltözős csaj hatalmas szemeket meresztett Sebire, és már most éreztem az ujjaim közt a haját, pedig még csak nézett.

Ahogy pakolta magát egyik lábáról a másikra az már röhejes volt. Mindenáron meg akarta mutatni pontosan melyik cucc Sebié.

- Köszönjük, innen már megtaláljuk. - mondta Seb a csajnak az öltöző ajtóba, valószínűleg érezte, hogy eleve hisztériás hangulatomban nem vagyok vevő erre a nőcskére. Nagy nehezen Sebnek sikerült lekoptatni, aminek próbáltam nem látványosan örülni.

- Ne féltékenykedj, téged szeretlek, pontosan tudod. - magához húzott és kaptam egy puszit.

- Fúúúj… - jegyezte meg Réka.

- Héé Kisasszony, csak ne fújjolj. - Rékát nem igazán hatotta meg Seb mondanivalója, mert ott hagyott minket és megindult a szekrények között. Már ő is izgatottnak tűnt.

A két gyerek beöltözött overállba és bukóval a kezükbe indultak meg a pálya felé. Seben megszokott volt, de Rékán fura volt ilyen kezeslábast látni. Igazság szerint reméltem, hogy egyik gyerekem sem lesz pilóta, se szerelő. Túl veszélyes. Elég egy Vettelért aggódni.

Kényelmesen belefészkeltem magam az egyik kültéri babzsákba és figyeltem, ahogy Seb magyaráz, majd először közös gokarttal köröznek.

- Ez nagyoooon jóó! - Réka oda rohant hozzám és próbálta a bukót lerángatni a fejéről. Az álla alatt kicsatoltam és leszedtem. - Száguldoztunk! Én vezettem! - teljesen fel volt pörögve. Mosolyogtam, de nagyon nem örültem ennek. Féltettem a kislányom.

- Leszel starter? - kérdezte Seb mikor kihozott két egyszemélyes gokartot. A pályán dolgozók persze minden kívánságát lesték.

- Ha nem üttök el. - kacsintottam rá. Rékának még magyarázott Seb valamit, majd visszaadta a kislányra a bukót. Bemásztak a gokartba és beálltam közéjük.

- Tisztességes versenyt várok el mindkettőtöktől. - mondtam nevetve. Felemeltem a kezem és mikor intettem Réka elindult Seb viszont csak akkor csapta le a plexit a bukóján és csak utána indult meg. Látható előnyt adott a Rékának. Visszaültem a babzsák fotelbe és az ölembe húztam a laptopot, hogy Guillnek segítsek számolni, tervezni. Közben pedig húztam mindig egy strigulát a mellettem lévő füzetbe ha elmentek előttem. Az lett megbeszélve, hogy 7 kört mennek, mert elég hosszú a pálya, de nem lett meg a körszám, ugyanis Réka beleállt a gumifalba az 5. kör környékén. Mindenki szerencséjére csak akkor tudtam meg mikor már visszajöttek hozzám és elmesélték. Semmi baja nem lett a kislánynak, ez viszont Seb szerencséje. Végül a nap végén már én is be lettem hűzve, hogy üljek be egy gokartba. Seb persze hagyott minket nyerni, csak mikor ketten mentünk villogtatta meg az oroszlán karmait, és előzött meg.

- Jobb, ha a dokid nem tudja meg, hogy gokartoztál. - jegyezte meg Seb már a kocsiban.

- Jobb, ha senki nem tudja meg, mert borzalmasan néztem ki abba az overállba. - mondtam nevetve. Nekem is jó kedvem lett, így hazafelé már nevetgélve mentünk, és magamban örültem, hogy a túrát kénytelenek voltunk elhalasztani.

Én személy szerint nagyon fáradt voltam mire haza értünk. Bedőltem a kanapéra és olvastam, míg a két gyerek csak átöltözni jött be és már kint is voltak.

- Seb nem mozduuul!!! - rohant be Réka aggodalmas fejjel. Hátrébb dőltem és láttam, hogy Seb a földön fekszik kint és a mellkasán van mindkét keze. Báró ott ült mellette, elég nyugodtan. Ha Báró nyugodt, akkor én is.

- Na várj, mindjárt mozogni fog. - vigyorogtam rá. Bementem a konyhába és egy nagy tálat tele engedtem hideg vízzel és azzal indultam meg ki a kertbe. - Sebastian jól vagy? - semmi reakció. - Sebbiii, hahóó nyisd ki a szemed. - semmi reakció csak a szája sarka rándult meg. Fölé álltam és mivel jó idő volt nyakába öntöttem a tál hidegvizet. Micsoda véletlen, hogy erre egyből felugrott. - Én is így gondoltam. Most pedig menj be letusolni meleg vízzel. - vigyorogva akartam megindulni a házba, de elkapott és vizes arcát az enyémnek nyomta, a hátamnak meg a hideg mellkasát.

- Ez nagyon szemét húzás volt. - morogta.

- Az volt szemét húzás, hogy el akarod érni, hogy aggódjunk. - vágtam rá morcosan. Nevetve rohant be a házba tusolni meg ruhát váltani. Én is fölsőt cseréltem meg megtöröltem az arcom.

Este lefekvéshez készülődtünk mikor épp a hajam-fésültem a fürdőbe a tükör előtt és Réka oda jött hozzám.

- Szeretnék a szobámban aludni. - leült a kád szélére és a lábát nézte. - Szeretek mellettetek aludni, de már nagylány vagyok, és ha elmegyek oviba nem lesztek mindig itthon. Szeretnék a saját ágyamban aludni.

- Rendben Angyalka. - bólintottam és a tükörből rámosolyogtam. - Gyere, megágyazunk.

- Suet már megkértem, hogy ágyazzon meg. - hátra fordultam és nyújtottam felé a kezem.

- Akkor vár már a puha ágyikó. - próbáltam minél biztatóbb hangon mondani. Látszott Rékán, hogy fél kicsit külön aludni. A hercegnős ágynemű tényleg fel volt már húzva. Felhajtottam a takarót és megvártam, míg Réka elhelyezkedik és betakartam.

- Itt maradsz velem, míg elalszok? - kérdezte félve.

- Persze. - nyomtam egy puszit a homlokára és elkezdtem az arcát simogatni. Épp olyan gyorsan elalszik ettől, mint én.

- Szeretlek Anyu. - már fél álomba mondta, de én megakadtam a mozdulattal. Boldognak éreztem magam ettől a két szótól és egyben megértettem, miért mosolyodik el anyu is mindig ahányszor ezt mondom neki.

- Én is Szeretlek Kicsikém. - megvártam, míg Réka elaszik és felkapcsoltam az őrzőfényt, hogyha felébred, ne legyen teljes sötét a szobájában. Nyitva hagytam az ő ajtaját is meg a miénket. Seb már az ágyban TV-zett mikor befeküdtem mellé.

- Mi ez a nagy mosolygás? - kérdezte ő is mosolyogva.

- Azt mondta, hogy „Szeretlek Anyu” . - erre már az ő arcán is hatalmas mosoly jelent meg.

- A kőszívű versenymérnököm. - mondta kuncogva mikor oda bújtam hozzá. - Szeretlek Norton. - mondta komolyan és kaptam egy puszit a fejem búbjára.

- Én is szeretlek Vettel. - mondtam nevetve és nyomtam egy puszit a mellkasára.

Rég aludtam el ilyen boldogan.

Még soha nem ébredtem arra, hogy valaki a nevem kiabálná. Mire felébredtem és leesett, hogy Réka kiabál utánam már Seb ki is ment a háló ajtaján és egyből csönd lett ismét. Egy percre elgondolkodtam, hogy utána megyek, de ahogy fel akartam ülni nagyon megsajdult a fejem így visszadőltem. A csendből úgy tűnt Seb is meg tudja oldani a dolgot.

Mikor visszadőlt mellém az ágyba felé fordultam egyből.

- Mi történt? - picit aggódtam, hogy valami komoly.

- Rosszat álmodott. - mondta ásítva és visszafészkelte magát a meleg takaró alá.

***

Reggel kivételesen korán felébredtem, de nagyon fájt a fejem és fáztam. Lemásztam a földszintre egy teáért, de szinte sokkot kaptam mikor Heike vigyorgott rám az ajtóból. Éppen a cipőjét vette le. Úgy nézhettem Sebre, mint árulóra, de ő védekezően feltartotta a kézét.

- Nem tudtam róla. - mondta békítőleg.

- Tényleg nem tudta, csak erre jártunk. - mondta Heike.

- Sue könyörgöm egy idegnyugtató teát, jó forrón! Kérlek, kérlek. - Sue nevetve rakta fel a vizet.

- Van valami baj az anyóson kívül? - kérdezte halkan.

- Fáj a fejem nagyon és szerintem lázas vagyok. - súgtam oda. Mint anya régen a homlokomhoz nyomta a kezét.

- Lázas vagy. - bólintott. Heike is bejött a konyhába és oda ült mellém.

- Nem idegesíteni jöttem, hanem, hogy jóvátegyem a múltkorit. - magyarázta.

- Telefonban is bocsánatot kérhettél volna. - jegeztem meg. Hálásan néztem Suera aki elém rakott egy nagy bögreforró teát.

- Nem bocsánatot szeretnék kérni, mert úgy gondolom, hogy igazam volt végig, csak nem ilyen stílusba kellet volna előadnom. - rá se néztem.

- Heike, nem leszünk jóba, ha így folytatod, és hidd el engem a legkevésbé sem érdekel milyen viszonyba vagyok az anyósommal. - ránéztem és láttam a döbbentettet az arcán. Ma nem volt kedvem a bájcsevejhez. - Viszont a fiadnak fájni fog, hogy a jegyese meg az anyukája nem jönnek ki jól. Ne miattam vegyél vissza a kioktatásból, hanem Sebastian miatt. - csak nézett rám. - Fáj a fejem, lázas vagyok és terhes ráadásul. Ne piszkálódj velem, rendben?

- Visszaveszek a kioktatásból, te pedig a felsőbbrendűségből. - nyújtotta a kezét én egy pillanatra elgondolkodtam, de elfogadtam a feltételt.

Nem sokat időztem az anyós, após jelölttel, mert inkább felmentem venni egy forró fürdőt. Befeküdtem a teli engedett három személyes kádba és legalább egy órán át áztattam magam. Elcsigázottan másztam ki belőle mikor már kezdett hűvös lenni a víz. Erőtlennek éreztem magam és szédültem, de sejtettem, hogy a pára és a forró víz miatt van. Felvettem Seb egyik boxerét meg az egyik Red Bullos pólóját és befeküdtem a francia ágy közepére. Az ikrek mocorogtak pár percig, de utána hagytak aludni szerencséjükre. Nem sokat sikerült pihennem, mert, ahogy Réka felébredt már egyből Sue nevét kiabálva rohant le a lépcsőn nevetgélve, a kakaóját követelve. Még én is hallottam fent mikor Seb a nappaliból kikiabálva szólt rá Rékára, hogy halkabban, mert én alszok.

Fél álomba voltam mikor pár perccel később kinyílt a háló ajtaja. Éreztem, hogy besüllyed mellettem az ágy, de nem volt erőm felnézni.

- Réka kisszívem, szólj Sebastiannak, hogy hívja ki az orvost. - Heike hangját egyből megismertem. Hallottam még azt is, hogy Réka szalad le a lépcsőn, és egy hideg kéz érintését a homlokomon aztán elaludtam, vagy elájultam nem tudom, de sötét lett minden.

Már csak arra ébredtem, hogy valaki hideg vizes borogatást tesz a homlokomra, és valami hideg nyomódik a mellkasomnak. Lassan nyitottam ki a szemeimet és a körzeti doki nézett velem szembe.

- Végre felébredt. - mondta mosollyal az arcán.

- Ébredés után ne piszkálja. - jegyezte meg Seb az ágy végéből. Elnéztem felé és elhúztam a számat, amire felnevetett. - Ne nézz így, igazam van.

- Ránk hoztad a frászt. - mondta Norbert fejcsóválva. Mindenki a hálóba toporgott.

- Szokásom. - motyogtam fáradtan.

- A kórházba gondolom, nem szeretne befáradni. - jegyezte meg a doki.

- Vág az esze dokikám. - jegyeztem meg.

- Ha holnapig nem lesz jobban, hozza be. - imádtam mindig, mikor ilyeneket Sebnek mondanak és nem nekem. Talán túl jól ismernek a dokik. Felírt valami gyógyszert és távozott. Sue az ölembe pakolt egy nagy adag levest meg tésztát és addig ott ült mellettem, míg meg nem ettem mindet. Seb is ott ült törökülésbe, az ágy végébe.

- A doki azt mondta, hogy lelki alapon lettél lázas és az okozza a fejfájásod, és a rosszullétet. - valamivel jobban éreztem magam evés után így nem csúsztam vissza lefekvő helyzetbe, hanem kényelmesen kinyújtottam a lábam, pont Seb ölébe. Szórakozottan masszírozni kezdte a talpam, amit imádtam. Közben Sue elvette a tálcát és magunkra hagyott. A világ legnagyobb segítsége volt ez a nő. - Régen beszélgettünk úgy igazán, és hívtam Evat és ő is azt mondta, hogy régen beszélted ki magad neki. Itt az ideje beszélned Virág. Dühöngeni, ordítani vagy kiborulni, esetleg szerelmesen csöpögős jelenetet lenyomni. Bármit elnézek most, csak légy jobban. - csak néztem a kék szemekbe. Felsóhajtott és egy percre lehunyta a szemeit. - Akkor kezdem én. - egy pillanatra elgondolkodóan lenézett a kezeire, amik még mindig a talpam masszírozták, majd visszanézett a szemembe. Tudtam előre: „Ez fájni fog”. - Úgy éreztem Laci halála előtt, hogy kezdtünk belesüllyedni a mindennapokba. Neked mindennapos lett a dac a világgal, az életeddel, nekem mindennapos lett a harc vagy a beletörődés ebbe. Volt mikor elgondolkodtam, hogy néha érzéketlen vagy, és hogy fognak ebben a hideg közegben az ikrek felnőni. - vett egy mély levegőt és folytatta. Csöndben vártam mi lesz ebből. - Mikor itt voltak a szüleink láttam rajtad, hogy kezdesz egyre jobban kiborulni, de igazából nem léptem ellenne semmit. Már jó ideje gyűlt benned a feszültség, és úgy gondoltam, inkább törjön ki most, minthogy egy váratlan nem épp alkalmas időpontban. Mikor Lacival közös házatokban találtam rád és Rékára tudtam, hogy a páncél, amit sokszor magad köré vonsz, kezd vékonyodni. Aztán jött a hír Laciról, és úgy gondoltam rosszabbkor nem is nagyon történhetett volna. Persze az utat megint nem úsztad meg sérülés nélkül, de már kezdek hozzászokni, hogy valami bajod mindig van. Mikor spanyolba voltál nagyon ideges voltam végig, mert nem tudtam mi játszódik le benned, mikor borulsz ki. Végül jól bírtad és még magadon is túltettél, vasárnap, mikor már tudtad a hírt és mégis el tudtad zárni magadban és taktikázni. - meglepetten néztem rá. - Elmondták, hogy mit műveltél, és milyen lelki állapotban. - féloldalasan mosolyogva bólintott. - Tudtam, hogy ki kell borulnod, sírnod, dühöngened, vagy végleg berázod az ajtókat a világ felé és felém is. A te fejeden is átcsaptak a hullámok. Még nem láttalak ennyire kiborulni, de közben erős is voltál, mert a külvilág felé tartottad magad és ez nagyon becsületre méltó. - ismét elgondolkodott pár pillanatra majd mosolyogva folytatta. - Mikor láttam Réka mennyire ragaszkodik hozzád, már tudtam, hogy Réka lesz az, aki feltöri a páncélt. Mióta velünk van, sokat mosolyogsz, és boldogabbnak is tűnsz, na és persze egyre nyitottabbnak. Rékának is könnyebb, hogy veled lehet és el talán nem felejti a gyászt, de elnyomja, hogy vele vagy ez biztos. - bólintott magabiztosan a saját szavaira és rám nézett. Én jövök.

- Nem szeretek ilyenekről beszélni. - jegyeztem meg csöndesen. - Örülök, hogy itt van Réka és annak is, hogy Sue is itt van, mert a héten ő terelgetett a helyes út felé. Sok mindentől félek a jövővel kapcsolatban, de ezek a félelmek mindig elmúlnak, mikor megölelsz vagy megszorítod a kezem, mert tudom, hogy nem egyedül kell átmennek a dolgokon. - rámosolyogtam ő pedig boldogan viszonozta. Örült a fejének, hogy mesélek. - Azt hiszem Lacival együtt belőlem is kiveszett valami, csak azt nem tudom még pontosan mi. Senki nem pótolhatja se Réka sem az én életemben, ezt te is tudod. - csak bólintott és várta a folytatást. - De ahogy látom, te közel állsz Réka szívében az apa szerepkörhöz és a tesó fogalomhoz is egyben. - vettem egy mély levegőt. - Az én szívemben túl sok minden vagy ahhoz, hogy komoly lelki sérülés nélkül leléphessek. - muszáj volt megengednem magamnak egy hamiskás mosolyt, mert bár soha nem gondolkodtam ilyenen, mégis régebben meg volt rá a lehetőségem. - Búja szerető, egy jó barát, szerelem, társ és egy tejfölös szájú kölyök, aki az őrületbe kerget. - a végére már mindketten nevettünk. Elkezdtem az ujjamon forgatni az eljegyzési gyűrűt, ami már észrevétlen volt, pedig mindig ott volt. - Nem tudom, milyen vagyok és leszek anyának, és fogalmam sincs, mennyire lehet nehéz mellettem, de sejtésem szerint nagyon. Feleségként valószínűleg még hárpiább lennék.

- Szerintem cseppet sem változnál. - mosolygott és ez olyan mosoly volt, ami az ő arcán is ritkán jelenik meg. Boldog, békés, szerelmes mosoly.

***

Vasárnap már jól voltam, így megúsztam a kórházat, Seb pedig büszkén mászkált, hogy meggyógyított.

Kivételesen én mentem vásárolni, mert csak unatkoztam volna otthon. Réka is jött velem, hogy lásson világot, hiszen hétfőn visszük az oviba beíratni, bár más eshetőségről is beszéltünk már Sebbel. Például arról, hogy egy éve lenne csak az oviban, így simán maradhatna otthon és utazgathatna velünk, közben pedig én fejlesszem az írásra, olvasásra, számolásra való készségét, hiszen ahogy Seb mondta, én vagyok az ész a családban. Bár ez eddig is nyílt titok volt.

Épp a közeli bevásárló központba mászkáltunk Rékával, aki hatalmas türelemmel volt felém hiszen én mióta megjöttünk telefonáltam és magam szidtam, hogy a kiskütyüimet otthon hagytam amivel lényegesebb egyszerű lett volna, de így a jobb kezemmel tartottam a telefont, vagy esetleg pakoltam a bevásárló kocsiba, míg a másikkal toltam a kocsit. Réka a gatyám zsebébe kapaszkodva jött mellettem, és kihasználta, hogy nem tudom lebeszélni semmiről, és mindent pakolhat a kocsiba, ami megtetszik neki, mert közben Guill értekeztem.

- Kinek az adataival számoltad? - kérdeztem. Az én egyik algoritmusommal számolt ki valamit, ami nem jött ki teljesen pontosan.

- Az teljesen mindegy, nem? - a hangjába már ott volt a kétkedés. Közben Réka megrángatta a gatyámat, hogy felhívja magára a figyelmem és a sor vége felé mutatott, amin éppen befordultam. Egy apa éppen a lányával ordibált, mert a kislány keservesen sírt.

- Nem mindegy, mert Webber értékeire az állandó nem 75464, hanem egy ennél nagyobb szám. - közben már a figyelmem nagy része a fenyegetőző apán volt, aki a kezével hadonászott. - Nem tudom fejből ezt a számot hírtelen. Keresd ki, valószínűleg MW-ként találod meg. - közben odaszorítottam a vállammal, a telefont a fülemhez, és pakoltam müzlit a kocsiba, de végig az apát figyeltem, azt vártam, hogy megpróbálja-e megütni az alig egy éves síró kislányt, de csak mondta egyelőre neki a magáét.

- 85421. Az lehet az a szám? - Guill picit tanácstalannak hangzott.

- Igen, azaz a szám. Ha Webber adatival dolgoztál, akkor számold át ezzel az állandóval, vagy Seb adataival. - már egyhelyben álltam és úgy magyaráztam Guillnek míg a szemem nem vettem le az apáról. - Mennyire nem pontos az érték?

- 5 ezredig pontos csak. - mondta mérgesen. - Nekem legalább 10 ezredig kéne.

- Tartsd egy kicsit. - mondtam egyből, ahogy láttam, hogy lendül a be dühödt apa keze. Beledobtam a telefonom a bevásárló kocsiba és pár lépéssel ott is álltam mellette, elkaptam a kezét. Eléggé megleptem.

- Uram, igazán nem akarok sem kellemetlenkedni, sem beleszólni a nevelésében, de Svájcban törvénytelen egy gyermeken testi fenyítést alkalmazni. - igazából fogalmam sem volt, hogy tényleg tilos-e, de azt tudtam, hogy Magyarban tilos, és sok más országban is. A békés Svájc talán nem kivétel, ha meg az, hitelesen adom elő, úgyis elhiszi. - A gyereke súlyos lelki traumaként élheti meg és felnőtt korára értelmileg vagy szellemileg megváltozhat a világról alkotott ideál képe és vagy áldozat lesz a kislányából vagy börtönlakó. - a pasi nagy szemekkel nézett rám.

- Maga nem Virág Norton? - úgy tűnt lehiggadt és valószínűleg meg se hallotta, amit mondtam.

- De Uram éppenséggel így hívnak. - bólintottam és ott akartam hagyni. Átkoztam magam, hogy Seb ismert, hiszen csak miatta ismernek fel. Egyébként nem ismernék a nevem. Talán az utóbbi időben a kampány miatt is ismernek. Megfogtam Réka kezét és magam előtt tolva a kocsit gyorsan elhagytam azt a sort. A kislány is elhallgatott és az apa is megnyugodott látszólag. Itt volt az ideje, hogy lelépjek.

Guill szerencsére gyorsan megértette, hogy mit hogyan kéne számolnia, mert békén hagyott a továbbiakban. Rékával múlattam el majdnem két órát a bevásárló központba.

Mire haza értünk már csak ránk vártak az ebéddel, utána pedig imádott anyósjelöltem ment haza, csak Norbert maradt velünk, mert ő jönni fog velünk Japánba, míg Heike Fabianra figyel, hogy ne gyújtsa magára a házat. Ezen Seb persze nevetett egy jól, és megsúgta, hogy az anyukájuk mindig ezt csinálja, pedig fogalma sincs, ilyenkor mi zajlik a házba, ha nincsenek otthon a szülők. Én tudtam elmesélésből, hogy mi folyik ott, és mindenkinek jobb, hogy Heike nem tudja.

- Ilyenkor elgondolkodom, hogy a mi gyerekeink is a hátunk mögött buliznak majd mikor nem leszünk itthon? - Seb erre felnevetett.

- Az még messze van, nem hiszem, hogy az elkövetkező 10 évben ilyen miatt aggódnod kell. - rásandítottam Rékára, aki éppen a kiskutyákkal játszott.

- 15 évesen még ne bulizzon. - morogtam.

- Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy anyucika mikor is kezdte? - kérdezte vigyorogva.

- 14, de anyucika az óta vissza fogta magát, és lediplomázott. - vágtam vissza.

- Azért tudtál már az iskolára összpontosítani, mert hagyták, hogy időbe kitombold magad. - mondta bölcsen. Erre csak horkantottam egyet.

- Majd ha betölti, a 18-at oda megy bulizni ahova akar. - zártam le a témát.

- Válasz a kérdésed: Igen a hátad mögött fognak bulikba járni és megszervezni. - ő nevetett én morcos voltam. - Én meg fogom nekik engedni, hogy bulizzanak.

- Szóval én leszek az, akitől fél a gyerek, hogy elengedik-e. - ránéztem Sebre szúrósan, de ő csak heherészett.

- Eddig is egyértelmű volt, hogy te leszel az erősebb kezű szülő. - oda mentem elé és belemarkoltam a pólójába.

- Mert engem nem hatnak meg a hatalmas boci szemek. - lenyomtam neki egy puszit a szájára és magamba vigyorogva hagytam ott, de még messziről is hallottam a nevetését.