Japán-Korea 1 váltó szemszög

Nah, sokan mondtátok más szemszögből is érdekes lehet a sztori így elgondolkodtam, és íme. :D Nem nagyon viszi előre a cselekményt.:D De azért írjatok sok komit, mert minél több komi annál hamarabb felrakom a frisst.
Köszönöm a 11 komit!!! :):):)

*Eva szemszög*

Kedd reggel az irodámban talált. Egy nagy pohár kávéval a kezemben ültem az asztalnál és próbáltam sorba rakni a rendezvényeket, amik a pilótákra vártak Koreában. Szelektáltam, és rendszereztem, hogy 5-kor a megbeszélésen le tudjam adni a sajtósoknak.

Mióta a másik baba is elment, Tommi végleg feladta, hogy nyaggasson. Nem akartam olyan lenni, mint Virág, aki az egész életét sutba dobta Sebastian miatt. Én nem leszek egy a sokból.

- Tudtam, hogy itt talállak. - jött be Anna az ajtón. - Nem tudod hova archiválják a futam utáni nyilatkozatokat? - oda sétált és rálesett a papírokra. - Ahogy látom hosszú hét lesz Koreában.

- Ez csak a fele. - legyintettem. Egy pillanatra nagyon fáradt arcot vágott majd mosolyra húzta a száját. - Mióta az archiválást máshogy csinálják, nem tudok kiigazodni. - mondta fejcsóválva.

- 207-esbe megtalálod őket. - válaszoltam és oda dobtam neki a kulcsot. - Bátra hivatkozz rám.

- Mint mindig. - bólintott és már ott se volt.

Hat előtt pár perccel csak úgy kopogás nélkül kinyílt az ajtóm és Rose állt benne.

- A műszakod még csak két óra múlva kezdődik. - mondta. - Elegem van abból, hogy itt senki nem tartja be a munkaidőt! - csattant fel. - 15 irodából 4-be egész éjjel ég a lámpa és dolgozna vagy alszanak.

- Talán azért mert ez egy munkahely és nem üdülő. - vágtam oda, és folytattam a munkát. Tényleg nem aludtam semmit, de már meg sem éreztem.

- De valaki lehetne tekintettel a számlára, és leolthatná a villanyt, ha az iroda tulajdonosa alszik és nem képes rá! - beljebb nem jött csak az ajtóból magyarázott.

- Fáradj ki és kapcsold le magad! - mondtam fel se nézve. - Eddig Virág leoltogatta a villanyokat, most majd oltogatod te, úgyis önkényűen kinevezted magad a gyár királynőjévé és kurvájává. - felpillantottam és láttam, hogy vörösödik a méregtől.

- Mi van keserű a pirula mi? - egy pillanatra elgondolkodtam, hogy oda megyek és rávágom az ajtót, de sajnáltam a fa szerkezetet. - Elvettem tőled a Red Bull kurvája címet. Meg mindkettőtöktől a Red Bull elsőszámú nője címet!

- Nem vagy más, mint egy rikácsoló ribanc, aki mindenkivel megdugatja magát. - felkeltem és lassan felé sétáltam. - Virág a Red Bull első számú nője bármit is képzelsz magadról! Személyzeti vezető vagy. És? Én meg Sajtófőnök. - megfogtam az ajtót és előre dőltem, hogy az arcába tudjak sziszegni. - Te csak egy lyuk vagy a szerelőknek, és valaki, akit utálnak az otthon a családok, mert neked nem szent még az se ha valakinek van családja. Én legalább nem próbálkoztam olyannál, akinek van valakije! Te csak egy felkapaszkodott bepénzelt senki vagy, míg mi megdolgoztunk napi 24 órában, azért amik vagyunk! - lendült a kezem és bevágtam az ajtót, de ott volt a lába így vissza kinyílott.

- Nagyon meg kell dolgozni egy terhességért! - sziszegte könnyekkel a szemében, hiszen minimum egy láb csontrepedés dukál, ha erőből a lábára vágom az ajtót.

- Takarodj innen, míg szépen mondom. - mondtam vészjóslóan halkan. Pökhendin kihúzta magát, de nem mozdult. Elegem lett. Tele volt a hócipőm a csajjal is és azzal is, hogy fájt a kicsi elvesztése. Mezítláb voltam, mert a cipőmbe nem léptem vissza, de nem érdekelt. Belemarkoltam a csaj hajkoronájába és annál fogva rángattam végig az irodai folyosón. Meg taszítottam a lépcső felé és megindultam visszafelé.

- Te mocskos ribanc! - visított utánam. Christian erre jött ki az irodájából. A csaj így nem mert nekem esni.

- Most legyen nagy a pofád te riherongy. - szóltam oda mikor játszotta a megszeppent kislányt. Horner rám nézett majd az új csajra. Egy pillanatra csend volt majd a csaj elbicegett a szállások felé.

- Megérdemelte? - kérdezte Christian halkan.

- Már nagyon kijárt. - morogtam oda. Bólintott és visszament az irodájába. - Kár, hogy ezt Virág nem látta. - sóhajtottam fel vigyorogva.

Egy ideig nyugodtan dolgozhattam tovább, de 10 fele valaki elkezdte az ajtóm ütni.

- Gyere, de ne ajtóstul! - kiabáltam ki fel se nézve. Érzékeltem, hogy aki kopogott besiet és megáll az asztal másik oldalán. Gyorsan végig gépeltem a mondatomat és felnéztem az izgatott Sebire.

- Mi olyan fontos, ami miatt majdnem az ajtóm bánta? - kérdeztem mosolyogva. Olyan volt, mint egy vidám kiskölyök.

- Te együtt laksz itt Virággal. - mondta izgatottan. Csak bólintottam. - Add oda a szobakulcsod! - ránéztem várakozóan. - Kérlek! - tette hozzá könyörgő szemekkel.

- Miben sántikálsz? - kérdeztem sóhajtva mikor kitúrtam a táskámból a kulcsomat.

- Kell egy felső. - mondta és százas vigyort villantott rám.

- Nincs elég felsőd? Virág felsőjébe akarsz mászkálni? - kéredzetem nevetve. - Majd mutasd meg nekem is! Biztos csini leszel. - nem bírtam ki hangosan nevetnem kellett a képre, ahogy elképzeltem Sebastiant női felsőbe. A vigyor nem lankadt az arcán.

- Csak azért kell, mert akarok neki venni egy estélyit, és nem tudom a ruha méretét. - magyarázta nevetve.

- És azt hiszed, egy pólóból tudni fogod? - kérdeztem vigyorogva. - Akkor inkább vigyél el estélyit a szekrényéből, bár fölösleges, mert azok a ruhák nem mennének most rá. Nagyobb a hasa és a mellbősége is.

- Akkor mit csináljak? - kérdezte lelombozódva.

- Mondjuk, szólj neki, hogy vegyen estélyit. - tártam szét a kezem.

- De meg akarom lepni! - mondta elszántan. Sóhajtva ráztam meg a fejem.

- Holnapig bírd ki és holnap délután elmegyek veled. - egyből vidám lett.

- Rendben, köszi! - visszadobta a kulcsot az asztalra és már ott se volt.

- Seb! - kiabáltam utána. Már a folyosóról lépett vissza kérdő tekintettel. - Tommi merre van?

- A szobánkba tusol és lepihen. Én is megyek pihenni. - tette hozzá. - Vagy ne menjek? - kérdezte huncut mosollyal. Felkaptam a szobakulcsot az asztalról és oda dobtam neki.

- Menj és pihengess Virág ágyában. - mondtam vigyorogva. Nevetve szalutált és ott hagyott.

Gyorsan befejeztem azt a napot, amit végig szerzetem mindenkinek és én is távoztam az irodából. Bezártam az ajtót és meg se álltam a csaj szobáig. Halkan nyitottam be, sejtettem, hogy Seb már az ágyba fog feküdni. A takarót ölelve aludt és a zene meg ordított a fülébe. Gyorsan letusoltam és átöltöztem, mert még mindig a tegnapi cuccomba voltam. Mikor kifelé indultam kiszedtem Sebastian füléből a fülest és kinyomtam a zenét. Csak nyöszögött egy sort és szorosabban ölelte magához Virág takaróját. Ilyenkor teljesen olyan volt, mint egy kiskölyök, akinek hiányzik az anyukája. Bár tényleg fiatal volt még és Virág valóban picit az anyukája is volt. Becsuktam halkan az ajtót és célba vettem Tommival közös szobájukat.

Bevett szokás volt, hogy délelőtt edzenek, ebédelnek, és alszanak pár órát, Sebastian utána beül a szimulátorba Tommi pedig rendezkedődik, és végzi a dolgát. Összeállítja Seb étrendjét és egyebek.

Mikor beléptem a szobába, ellentétbe Sebbel neki nem szólt a fülében a zene és nem is aludt, hanem könyvel a kezében feküdt az ágyon.

- Zavarlak? - kérdeztem halkan. Voltak komoly nehézségeink, és még komolyabb veszekedéseink, de ő volt a férjem és szerettem. Ez a kettő biztos volt. Rám mosolygott és nemet intett a fejével. Oda mentem hozzá és végig dőltem mellette az ágyon úgy, hogy átbújtam a könyvet tartó keze alatt és a vállára fektettem a fejem. Végig olvasta azt az oldalt ahol éppen tartott és letette a könyvet. Fogalmam sem volt mit olvas, mert finnül volt.

- Ma megtéptem és kicsit leosztottam az újcsajt. - meséltem neki.

- Hallottam róla. - mondta mosolyogva. - A karbantartó mesélte az edzőterembe.

Jó pár percig csendben feküdtünk, én a kezem néztem, ami a hasán pihent, ő nem tudom mit nézett, mert nem láttam az arcát.

- Nem veled van bajom vagy a házassággal, csak azzal, hogy valaki megköti a kezem. Hogy már nem érzem magam szabadnak. Nem tehetek meg bármit. - mondtam halkan. Felnéztem és csukva volt a szeme. Elmosolyodtam. - Ez olyan filmbe illő. - jegyeztem meg. - Épp kiönteném a szívem, és te alszol. - nagyon halkan beszéltem fel ne ébresszem. Nyomtam egy puszit a szájára és visszafeküdtem. - Aludj csak, a realitás egyszer úgyis áthágja az értelmi határt, és vége lesz az álomnak.

***

*Tommi szemszög*

Amint éreztem, hogy a mellkasomra teszi ismét az arcát elmosolyodtam. Egy cseppet sem aludtam, de nem akartam megtörni a hitét.

Nem tudtam mikor aludtam el, de mikor rezgett a telefonom, hogy ideje felkelni kibújtam Eva alól és kiszedtem a zsebéből a telefonját. Megnéztem mikorra van valami tervezett programja, de mivel csak 5-kor volt megbeszélése, így 4-re beállítottam a telefonját és ott hagytam, had aludjon.

Mire leértem Seb már a szimulátorban ült.

- Ma van Réka első ovis napja, és nem vagyok ott. - jegyezte meg mikor észrevette, hogy bent vagyok. Nem volt működésbe a szimulátor, mert még nem volt bent a kezelője. - Hogy leszek így jó apa, ha nem vagyok, ott mikor oviba megy? És ha akkor se leszek, ott mikor az ikrek beszélni kezdenek vagy járni?

- Amint szállíthatók lesznek, úgyis ott lesznek ahol a csapat, mert Virág Nortont nem tudod haza parancsolni. - mondtam vigyorogva. Erre már Seb is felnevetett.

Egész délután intéztem a dolgomat, csak estére találkoztam újra össze Sebbel, mikor az esti edzésre mentem.

- Ma kímélj, fáradt vagyok. - mondta az egyik nagy labdán ülve.

- Akkor kezdhetünk kardióval. - mondtam. - Ha már ott vagy a labdán. - tettem hozzá.

- Az a hír, hogy már biztos, hogy kész lesz a pálya. - mesélte a nagylabdán ülve továbbra is. - Nekem vannak kétségeim.

- Ha nem lesz teljesen kész, nem fogják elrajtoltatni a mezőnyt. - mondtam meggyőződéssel. Adtam egy súlyt a kezébe, ő pedig minden zokszó nélkül felemelte a lábát, és próbálta megtartani az egyensúlyát.

Jót nevettem, mikor hírtelen éles hangként szólalt meg a telefonja és leborult a labdáról. Oda léptem és felhúztam a földről.

- Virág az. - nézett rá a telefonjára.

- Akkor 10 perc szünet. - biccentettem és leültem a fekve nyomó padra addig is. Érdekes volt látni az arcán végbe ment változásokat. Úgy váltogatta az érzelmeket, mint egy jól kikupált kaméleon a színét. Nem hallottam mit beszéltek, mert kiment az üvegajtón kívülre, de látni elég volt az izgalommal vegyes aggodalmat az arcán. Valami történt. Ahogy bejött azt is megtudtam mi.

- Megindult a szülés! Jóval előbb! - sokféle érzelem volt a hangjában is. - Kelj már fel, menjünk, oda kell érnünk! Nem akarok lemaradni! - felkeltem és a rohanó Seb után siettem. Már nem is volt fáradt.

Seb pakolt, én pedig felmentem Christianhoz szólni, hogy mi történt és, hogy távozunk. Teljes volt a döbbenet, ahogy nálam is. Érdeklődve vártam mi lesz Virág reakciója, és mi lesz ebből az egészből. Aggódtam, mert 28. hét elég korai.

- Pakolj, megyünk Svájcba. Megindult a szülés. - rontottam be Evahoz. Felkapta a fejét az íróasztala mögött és nagy szemekkel nézett rám.

- Túl korai! - rázta a fejét.

- Siess. - vágtam rá, és rohantam vissza a szobába. Seb fel-le rohangált, és azt a kevés cuccot amit ide hoztunk az is válogatás nélkül szórta bele a bőröndbe. Felkaptam az egyiket, Seb a másikat és rohantunk lefelé. Eva már lent várt minket a fogadó teremben. Nem értem, hogy csinálja.

- Ha lekésem a születésüket, azt soha nem bocsájtom meg magamnak. - morogta Seb. Már ideges volt.

- Magadnak lehet megbocsájtod valahogy, de Virág kiherél. - mondta Eva. Szúrósan ránéztem.

- Ne idegesítsd még jobban. - szóltam rá. Elhúzta a száját és inkább beült a kocsiba. Szívesen beleszóltam volna, hogy inkább ne Seb vezessen, de úgy tűnt tényleg jobb csendben maradni. 20 perces utat tettük meg Seb ideges vezetésével 8 perc alatt.

- Új rekord. - jegyezte meg Eva mikor kiszállt. Ránéztem, ő pedig megvonta a vállát. Különösebben nem volt érzelem az arcán, és nem úgy tűnt, hogy bármi is izgatja. Persze ez csak a maszk volt.

***

*Kimi szemszög*

A reptér előtt ültem a kocsiba és vártam, hogy valaki beavasson abba, hogy mi folyik itt. Virág hangja nem tűnt idegesnek, vagy szomorúan, de Virág hangja mikor árul el bármit is?

Sejtettem, hogy valami baj van, de akkor lettem biztos benne mikor megláttam Sebet, Tommit és Evat sietősen kijönni a reptér épületéből. Dudáltam, hogy észrevegyenek és egy percre büszke voltam magamra, hogy nem a kétszemélyes Ferrarival jöttem. Bepakoltak a csomagtartóba és Seb bevágódott mellém, Eva és Tommi pedig hátra.

- Kimster vigyél, kérlek, a klinikára amilyen gyorsan csak tudsz. - mondta Seb és látszott rajta, hogy ideges és izgatott. Klinika és Virág. Tehát a babákkal van valami.

- Valaki végre elmondja, mi folyik itt? - kérdeztem már idegesebben, mikor percekig senki nem szólt semmit.

- Ikrek meg szeretnének születni. - mondta Eva miután egyik srác se válaszolt.

- Már most ellent mondanak az anyujuknak? - kérdeztem vigyorogva. - Nem tenném a helyükbe. - oldalra pillantottam és inkább visszavettem a kifejezéstelen maszkot, mert Seb ölni tudott volna a szemeivel. Hallottam, hogy hátul Eva fuldoklik a visszafojtott nevetéstől és Tommi arcán is egy vigyor jelent meg.

Tövig nyomtam a gázt és csöndbe maradtam inkább. Nem kell, hogy én is szívjam Sebas vérét. Virágtól majd kap rendesen, ebbe biztos voltam.

Mikor megálltam a klinika előtt egyből kiugrott Sebas a kocsiból. Én nyugodtan kiszálltam és lezártam azt.

- Hova rohansz? Nem fog két gyerek 2 perc alatt kimászni a hasából. - szóltam Seb után. Hátra se fordulva rohant befelé.

A recepción értük utol, ahol éppen az útba igazításra várt. Mikor megkapta, nem zavartatta magát rohant a lift felé.

- Ne tudd meg milyen volt vele másfél órán át a repülőn ülni. - súgta oda Eva. Elvigyorogtam.

- Én azt nem akarom tudni Virág milyen idegi állapotba van. - súgtam vissza.

Még azelőtt megtudtuk, hogy nagyon dühös mielőtt beléptünk volna a kórterembe.

- Nem érdekel, mint mondott az orvos! - csattant a hangja Seb keze pedig megállt a kilincs felé nyúlva. - Hagyjon már békén! Megmondtam, nem szülök meg. Még vissza van 10 hetem! 10 Kibaszott hét!- odaléptem Seb mellé és megveregettem a vállát.

- Hajrá. - megeresztettem egy vigyort, ahogy rám nézett. - Én megvárlak idekint. - mondtam és elindultam a székek felé. Eva és Tommi sem tolongtak, hogy bemennek a hallhatóan dühös Virághoz.

Sebas szerencséjére kapott pár perc haladékot még mielőtt Virág megeszi reggelire, mert Réka szaladt végig a folyosón és mászott bele a nyakába.