Japán 1

Na innen a suliból feldobom, mert itt jó a bloggerem. :D Itt az új rész, és remélem, hogy sokan komiztok. Ismét hozok komi határt még pedig 8 komi. :D

Megint elment egy nap a családi szórakozással. Réka nagypapiként kezelte Norbertet, aki unokája ként kezelte a kislányt. Volt valami cinkosság a két Vettel és Réka között egész nap.

A vacsora alatt viszont megszólalt Seb telefonja. Picit meglepődtem, mert őt nem szokták zaklatni.

- Tommi az. - a telefonja képernyőjéről rám nézett.

- Kezdődiiiik. - sóhajtottam. Seb bocsánatkérően nézve vonult be a nappaliba ahonnan pár perc után jött vissza elég zaklatott fejjel.

- Mi történt? - kérdezte Norbert naivan.

- Eva balhézott és bezárkózott, vagy elment otthonról és Tommi nem tudja, hol van. - mondta miközben a csirke mellet vágtam fel a tányéromon.

- Gondolatolvasó vagy? - kérdezte Réka rám bámulva.

- Elment otthonról és órák óta nem tudja, hol van. - bólintott Seb. Nem izgattam magam, mert ha van, valami úgyis felhív engem, vagy Bent. - Réka, Virág nem gondolatolvasó, csak ismeri Evat és ő is pontosan ilyen volt régebben. - az utolsó megjegyzésére felhorkantottam.

- Mennyivel egyszerűbb volt. - sóhajtoztam.

- Ne menjünk bele. - mutatott rám Seb.

- Veszekedés szagot érzek. - jegyezte meg Norbert halkan.

- Akkor gyorsan fújjunk be parfümmel. - vágta rá Réka.

- Mi nem veszekszünk. - mondta Seb nyugodtan.

- Vitázgatunk… - végig néztem a társaságon majd hozzátettem. - ..néha.

- Még nem vagytok házasok, még nem kell veszekednetek. - mondta bölcsen Réka.

- A veszekedés nem azon múlik. - mondta neki Norbert mosolyogva.

- Házasság nélkül is orrba vágom Basikát, ha olyat mond. - mondtam Rékának.

- Kit vágsz te orrba? - kérdezte Seb felháborodott arcot vágva, de a mosoly ott volt a szája sarkában.

- Téged. - néztem rá.

- Ne veszekedjetek! - csapott Réka az asztalra.

- Ne csapkod az asztalt. - csapot Seb is nevetve az asztalra.

- Senki se csapkodja az asztalt. - zártam le a dolgot. Percekig csendben folyt a vacsora, egészen addig, míg Réka el nem kezdte csikorgatni a tényáron a villát direkt. Egyből megfájdult tőle a fejem, de nem én akartam a hárpia lenni így vártam, hogy más valaki is megunja.

- Réka kérlek, szépen hagyd abba. - szólt rá Norbert először. Igaz, hogy abba hagyta, de elkezdett a tányér szélén dobolni a villával.

- Réka. Ne zajongj, kérlek. - szólt rá ezúttal Seb nyugodt hangon. Ez még annyira sem hatott, mint Norbert kérése. Folytatta tovább az én fejem meg iszonyúan fájt és a hideg futkosott a hátamon.

- Meg lettél kérve valamire Réka. - szóltam már rá én is, de tisztelet parancsolóan. Egyből abba hagyta és megette a tányérján lévő krumplit. Rosszul esett kicsit, hogy így szóltam rá, és láthatóan neki is, de tartottam magam.

Épp felkeltem az asztaltól, hogy leszedjem, mert Sue nem volt itthon, mikor megszólalt a telefonom.

- Eva, mit műveltél? - vettem fel sóhajtva.

- Értem tudnál jönni a Babylonba? - kérdezte akadozó nyelvvel.

- Te részeg vagy? - kérdeztem rá egyből.

- Egy icikeee picikéét. - mondta elnyújtva.

- 40 perc és ott vagyok. - válaszoltam sóhajtva. - Maradj ott és ne ülj be senki mellé. - nem vártam választ csak kinyomtam.

- Elmegyek Evaért. - mentem oda Sebhez, aki a kanapén ült Rékával és Norberttel. Réka játszott a kutyákkal a két Vettel meg a TV-t nézte. - 2 óra múlva itthon vagyok, valószínűleg Evaval.

- Rendben. - bólintott és hátra döntötte a fejét egy pusziért. Felvettem a kabátom és vittem magammal az egyik nagyobb és melegebb pulcsimat Evat ismerve vékony cuccba van kint a hidegbe.

Nem szerettem éjszaka vezetni, mert ki tudja, mikor botorkál ki elém egy részeg őrült, most mégis 40 percet kellett csak oda vezetnem.

Mikor oda értem a Babylon elé egyből a tömeget pásztáztam Evat keresve, de sehol nem láttam, így hívtam, de nem vette fel. Sóhajtozva parkoltam le és bementem a discoba, bár esélyét nem éretem, hogy itt megtalálom. Szerencsére tévedtem, mert az egyik rúdba kapaszkodva táncolt. A zene dübörgött nekem pedig ismét megfájdult a fejem és szinte fuldokoltam az izzadságszagtól és a cigi füsttől.

- Eva azonnal gyere le onnan. - ordibáltam, de észre se vett. Az ikrek rugdosni kezdtek, úgy tűnt nekik se tetszik a hely. Éppen azt fontolgattam kit kérjek meg, hogy menjen fel érte, vagy magam menjek fel érte mikor valaki megkocogtatta a vállam.

- Enyje, egy kismama a Babylonba? Sebastian mit szól ehhez? - Ben vigyorgott 32 fogat villantva rám. - Az Eva? - kérdezte nevetve. - Hát valamit nem csinálnak jól a szőke kékszemű pasik, ha itt vagytok.

- Ben kuss. - intettem le. - Szedd le onnan Evat kérlek és segíts berakni a kocsiba. - kezembe adta a poharát és felmászott Evahoz, hogy lehívja onnan. Először kérte aztán a kezénél fogva akarta lehúzni, de Eva megkapaszkodott a rúdba. Végül az ölébe vette és úgy ugrott le vele onnan.

- Remélem legalább tele lesz holnap az újság velünk. - morogta Ben már kint a kocsi felé.

- Azt nagyon leverem Evan akkor. - morogtam én is. - Hogy-hogy itt mulatsz? Neked 10 óra múlva nem műszakra kell jelentkezned?

- 12 óra múlva, hogy pontosak legyünk. - nézett az órájára. - Már terveztem az indulást. - vont vállat. - Nem ittam sokat csak két sört az a harmadik, amit hozol. - berakta az anyósülésre Evat és bekötötte. Közbe a csaj már teljesen kába volt.

- Melyik géppel mész? - kérdeztem és becsaptam a kocsi ajtót Eva oldalán.

- A 7-essel. - mondta ásítva. - Én is haza indulok, ha már kijöttem.

- Egy buli nem 10-kor kezdődik? - kérdeztem vigyorogva.

- Evanak akkor ér ma véget. - mondta nevetve. - Nem veregetne vállon holnap senki, ha másnaposan vagy még aznaposan mennék be. Jöttök ti is, nem? Lesz megint egy bál vagy mi.

- Igen. Még ruhám sincs rá. - mondtam fejcsóválva. - Christian mindig tud időzíteni.

- Melyikkel jöttök? - kérdezte még mikor beültem a kocsiba.

- Sebnek kettőtől szimulátor van. - mondtam gondolkodva. - Nekem 4-kor megbeszélésem, szóval majd csak dél körül. Evanak is négyre kell mennie, nem?

- Úgy tudom igen. - bólintott. - Tommival vesztek össze? - kérdezte aggodalmasan nézve az alvó Evara. - De ő nem vár babát? - ráncolta hírtelen a szemöldökét.

- Tommival vitáztak. - bólintottam. - És nem tudom terhes-e még. Mostanában nem beszélünk túl sokat. - én is aggódva pillantottam a szétcsúszott nőre.

- A szerelem nem elég, élni is tudod, kell mellette. - mondta bölcsen.

- Milyen bölcs vagy ma. - piszkáltam. - Azt bölcselkedd ki inkább, hogy milyen hétvégénk lesz.

- Nyerünk. - vont vállat. - Az én álmaim szerint VB-k leszünk, felakasztjuk Ciaront, Webber elmegy a csapattól és szerződéshosszabbítást kapok.

- Még mindig levegőben van a jövő évi szerződésed? - kérdeztem meglepve.

- A nagyfőnök azt mondta, hogy túl sok volt a technikai hiba Sebas kocsijában az évben, hogy csak úgy megadja a zöld utat jövőre is nekem. - mondta szomorkásan. Ben igazán kiborító személy tudott lenni és sok rosszat lehetne rá mondani, de azt nem, hogy nem végzi becsülettel, lelkesedéssel és jól a munkáját.

- Majd én elbeszélgetek Horner bácsival. - mondtam magabiztosan. Már el is képzeltem, hogy rácsapok egyet a főnök asztalára és kiharcolom a szerződést Bennek. Jó hét elé nézek…

Elköszöntem Bentől, és megköszöntem a segítséget, majd elindultam haza. Menetközben felhívtam Tommit, hogy Eva velem van, és pakoljon neki össze a hétre és majd holnap délelőtt jöhetne érte.

Mire haza étünk már 11 óra is volt. Megcsörgettem Sebet, meg se próbáltam magam betámogatni az alvó Evat. Seb egyből vette az adást, és kijött, hogy becipelje az alvós sajtófőnököt.

- Örülök, hogy mikor te voltál ebbe az időszakban nem ismertelek. - suttogta nekem oda mikor lefektette Evat az egyik vendégszobában. Már Réka és Norbert is aludt, de még Sue is haza ért és az igazak álmát aludta.

- Nem értem, hogy miért csinálják ezt. - leszedtem Evaról a cipő és betakartam. - Nem mondom, hogy megmondtam… de én megmondtam, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Tönkre teszik egymást. A kisbabáról nem is beszélve, aki nem tudom, hogy még megvan-e egyáltalán.

- Nincs meg. - mondta Seb csendesen. - Elvetette. Persze Tommi így nem lehet kiakadva, mert ő mondta neki, hogy választhat, de azt hitte, hogy nem teszi meg.

- Én is azt hittem. - mondtam halkan. - Eva nem való Tommihoz. Csak bántja szegény pasit, és Eva lelke is sérül csak még jobban.

- Evanak van lelke? - kérdezte Seb felhúzott szemöldökkel.

- Ne legyél szemét. Van neki. Nekem is van. - meglöktem és elindultam kifelé a szobából.

- Néha jól titkoljátok. - morogta Seb halkan. Azt hitte nem hallom, de hallottam és a lelkemnek fájt, hogy ezt mondja, pedig tudtam, hogy jogos. Mindketten lementünk egy szinttel lejjebb a háló és a gyerekszobákhoz. Seb vissza ment aludni, én még belestem Rékához, aki egyből felült az ágyban, ahogy meglátott.

- Haragszol rám? - kérdezte szomorúan. Oda mentem és leültem mellé az ágyra. Ő egyből úgy feküdt, hogy a feje a combomon legyen.

- Dehogy haragszom. Miért haragudnék? - a tincseivel játszottam, amik puhák és nagy selymesek voltak.

- Azért mert zajongtam az asztalnál. - mondta bűnbánóan. Elmosolyodtam ezen, hiszen nekem már tejesen ki is ment a fejemből.

- Dehogy haragszom. - megsimogattam az arcát és ő is elmosolyodott.

- Apa mindig mikor hazaért a munkából leült a gépe elé és dolgozott tovább. - mesélte. - Szeretett és foglalkozott is velem, de sokszor mondta, hogy csendben játsszak el vagy átvitt a nagyiékhoz. - érdekes volt Réka felfogása, mert az én szüleim voltak neki kisbaba kora óta a nagyiék, mivel hozzájuk járt mindig. - Olyankor zajongtam, hogy figyeljen rám, és ha kiabált is velem, ha már nagyon hangos voltam, akkor is utána oda jött és elvitt valamerre vagy foglalkozott velem. - igazán itt értettem meg, hogy Réka miért szeretett anyuéknál vagy nálunk lenni. Megkapta a totális figyelmet mindig, amit Laci egyedülálló szülőként nem tudott megadni a munkája és a suli mellett. A lelkiismeretem egyből megszólalt, de próbáltam elnyomni.

- Nem kell zajonganod, vagy Sebet idegesítened ahhoz, hogy figyeljünk rád Kicsikém. - mondtam neki, mikor teljesen helyére billent a kép. - Nem kell felnőttesen viselkedned, hogy meghallgassunk. A te feladatod az, hogy gyerek legyél.

- Basi feladata is az? - kérdezett vissza elgondolkodva.

- Basika picit megragadt a gyerekkorban. - mosolyodtam el. - Egy nagy bohóc, de azért csinálja, hogy boldog légy és mosolyogni lásson mintanyiunkat.

- Mi lesz, ha megszületnek az ikrek? - kérdezte a hasamra nézve.

- Az első pár hónap káosz lesz. - mondtam elgondolkodva. - Te és Sue lesztek az én segítségem, mert Seb szinte nem is lesz itthon, hiszen az utolsó futamok és az évértékelés, és év lezárás lesz.

- Ugyan úgy fogtok szeretni? - kérdezte csendesen.

- Persze. - mosolyodtam el. - Az ikrek nagyon sok figyelmet fognak igényelni főleg az elején, ebben biztos vagyok, de ők aludni fognak és enni, és sokszor sírni. Olyan aprók lesznek, hogy csak, na. - a hasamra rajzolt kis köröket, de közben nagyon figyelt. - Később pedig te lehetsz az, aki beleviszi őket a rosszaságba.

- Majd együtt kergetjük Pelyhet! - mondta vidáman.

- Igen. - mondtam mosolyogva. Nem voltam benne biztos, hogy ebben a terrorban Pehely kibírja addig, de ezt nem osztottam meg vele inkább. - Most már aludj, mert holnap reggel megyünk az oviba beiratkozni.

- Naaagy ovis leszek! - mondta boldogan és bebújt a takaró alá. Nyomtam egy puszit a fejére és kiindultam a szobából.

- Nem kell az a lámpa! - mondta mikor az ajtóhoz értem. - Már nagy ovis vagyok! Nem félek a sötétben! - nagyon magabiztos volt.

- Rendben. - bólintottam. Lenyomtam a kis éjjeli őrzőfényt, viszont felkapcsoltam a plafonból kilógó elektorom szálak áramellátást. Olyan volt mintha a csillagos ég alatt aludna az ember. - De ezt azért felkapcsolom, hogyha a Télapó jön kémkedni, lásson valamit. - kacsintottam rá. Még csak most jutott eszembe, hogy mostantól az összes gyermek ünnepet komolyan kell venni. A kérdés még az volt, hogy melyik ország szokásai szerint.

- A télapó lát a sötétben is! - mondta lenézően Réka. - De azért hagyd csak. - tette hozzá. Mosolyogva mentem ki a szobából és hajtottam be magam mögött az ajtót.

***

Az ember, ha nem napról napra él, azért tudja, körülbelül mire és hány körül ébred fel másnap. Én úgy terveztem, hogy 7kor kelek, hogy 9-re az oviba legyünk. Már elterveztem, hogy Sebet a kocsiba hagyom, mielőtt ott fognák.

Ehhez képest 6-kor ébredtem egy csecsemő sírására. Teljesen meg voltam zavarodva. Azt hittem a képzeletem szórakozik velem, vagy megőrültem. Mikor kimentem a hálóból Seb mászkált fel-le és egy pöttöm kisbabát próbált megnyugtatni. Megdörzsöltem a szemem, hátha eltűnik a kép, de nem.

- Oké. Megőrültem. Agyamra ment a terhesség. - sóhajtottam fel.

- Ne marháskodj! Inkább segítsd megnyugtatni. - morogta Seb. Oda mentem és át vettem a kisbabát.

- Talán ha nem rázogatnád, mint valami elmebeteg, ezzel még jobban felkeverve a pociját, még meg is nyugodna. - jegyeztem meg. A vállamra fektettem a fejét, és popsinál tartottam, hogy ki ne csússzon a kezemből és a hátát simogattam. Büfizett egyet és egyből csend lett.

- Te kapásból meg tudtál egy vad idegen babát nyugtatni. - mondta ledöbbenve Seb.

- Inkább azt mond el, honnan szereztél magadnak egy babát. - tereltem el a szót. Nem akartam ezen gondolkodni. Hülye hormonok.

- Ha nagyon csendben vagy hallhatod, ahogy Tommi és Eva fent ordibálnak egymással. - mondta vigyorogva. - Tommi hozta a babát. Kezembe nyomta, hogy figyeljek rá, míg elbeszélget Evaval.

- És Tomminak honnan lett babája? - kérdeztem. - Seb a lényeget. Nem kell a körítés.

- Eva nagynénjének a gyereke. Ő vitte oda, hogy vigyázzanak rá. - magyarázta. Oda jött és elkezdett gügyögni meg bolondozni a babának, aki hatalmasakat kacagott rajta.

- Réka? - kérdeztem az ajtó felé nézve.

- Alszik. - vonta meg a vállát. - Az alvókáját nem tőled örökölte. - nevetett fel. Nem volt időm leszidni, mert egy nagyon ideges Tommi viharzott lefelé a lépcsőn Eva pedig gyűrötten utána és ordibáltak, amitől a kicsi megint sírni kezdett.

- Ebbe a házba csak én ordibálhatok, világos? - emeltem én is meg a hangom egy kicsit, mielőtt Réka felébred. - Legyetek figyelemmel az alvó Rékára és a keservesen síró kisbabára is ne csak magatokra. - fogtam magam és megindultam a földszint felé. Seb vigyorogva jött utánam Eva és Tommi pedig mint a rossz gyerekek bűnbánó arccal somfordáltak lefelé. Mire leértem a kicsi megnyugodott.

- Add ide, nem akarlak terhelni titeket. - nyújtotta a kezét Eva. Én csak felhúztam a szemöldököm.

- Idáig bűzlesz a piától, és a cigiszagtól. Tusolj le, szedd, össze magad utána esetleg beszélhetünk arról, hogy a kezedbe adjak egy ilyen törékeny kisembert. - mondtam neki. Bólintott és megindult az alsó fürdő felé. Sue egyből adott neki törölközőt. Egyből tovább passzoltam a babát Sebnek és elmentem felöltözni. Már ahogy felértem hallottam, hogy a kicsi sír.

- Pasik. - sóhajtottam. Felöltöztem és csak utána mentem le, de a baba még mindig sírt pedig már Norbert, Sue és Eva is ott toporgott. - Mi a sírás tárgya? - kérdeztem mikor oda értem.

- Nem tudom. - mondta kétségbeesetten Eva. Átvettem a babát, de nem tudtam megnyugtatni sehogy. Mindent kipróbáltunk a végén már fel lett hívva az orvos is, aki azt mondta vigyük be a kicsit. A két Vettel és Sue maradt otthon, hogyha Réka felébred, otthon legyen valaki én pedig mentem a vitázó párossal és babával a kórházba.

Még be se értünk, de már egymást marták megint.

- Keresek egy nővért. - mondtam és megindultam a pult felé. Inkább futkosom, mint a vitát hallgassam.

- A doktor úr várja a kicsit. - mondta a nővér, mikor végre el tudtam neki magyarázni a helyzetet.

Mindketten megindultak.

- Sajnálom, csak az egyikük jöhet. - mondta nővér sajnálkozva. Látszott, hogy ő is tudja ebből ismét vita lesz.

- Én megyek. Én vagyok a rokona. - vágta rá Eva.

- Én megyek. Én legalább tudok bánni a kicsikkel. - szedte ki a kezéből Tommi a babát.

- Én megyek. - szedtem ki Tommi kezéből a még mindig síró babát. - Öljétek meg egymást, nekem teljesen mindegy, de én inkább a gyerekre figyelek. - mérgesen siettem be a rendelőbe a keservesen síró babával.

A végeredmény két morcos, de legalább csöndes Tommi-Eva páros, és egy más alvó baba lett, ugyanis kezdődő fülgyulladása volt, és azért sírt mindenen annyira.

Mikor haza értünk Réka és Seb már menetre késszen vártak ránk. Legnagyobb örömömre, Seb nem hagyta, hogy Eva és Tommi elvigye a kisbabát, hanem ragaszkodott hozzá, hogy előbb rendezzék le viszonyukat, addig mi vigyázunk rá. Ez nagyon szép dolog volt tőle, csak engem felejtett el megkérdezni erről. Így indult el az aznapi lavina. Az oviba ő eljátszogatott a kicsikkel, míg én az óvónővel beszélgettem és a Zoe névre hallgató babára figyeltem.

- Menjünk haza. Jól esne egy kicsit felpolcolni a lábam. - mondtam már a kocsiban ülve. Réka ezen a héten még nem megy oviba, majd csak miután haza értünk Japánból.

- Én arra gondoltam, hogy beülhetnénk egy cukrászdába kicsit. - mondta a tükörbe hátra nézve Rékára.

- Akkor engem vigyél haza a kicsivel, ti meg menjetek sütizni. - mondtam unottan.

- Ne vond már ki magad. Neked is biztos jól esne valami finom süti. - mondta rám mosolyogva. Ma úgy tűnt nagyon nem egy nyelvet beszélünk, pedig mindketten angolul magyaráztunk.

A sütizésből következett a cukrászdával szembeni játszótér. Kezdtem elveszteni a türelmem, mert fájt a derekam és szívesen lefeküdtem volna a kanapéra vagy bedőltem volna a kényelmes fotelbe. Kezdett megviselni a várandósság, de ezt Seb nem vette észre úgy tűnik.

Mikor végre haza értünk Réka és Seb kimentek a kertbe még ebéd előtt kicsit én pedig nagyon szerettem volna belesüppedni az egyik puha fotelbe, de Zoe sírni kezdett. Nyögve vettem ki a babahordozóból. Kezdett elfogyni a türelmem. Elvállalja a babafelvigyázást, de nem segít, és ez kezdte kivágni nálam a biztosítékot. Norbert mindent tudó mosollyal jött oda hozzám és átvette Zoét.

- Sebastian még gyerek sokszor. - mondta. - Nézd el neki, mintha egy bohókás kölyöknek is elnéznéd.

- Nem nézem el. - morogtam és levágódtam a fotelba. - Sebastian nőjön fel, mert nemsokára gyereki lesznek. - egyre dühösebb voltam.

Mikor este átment Kimihez edzeni meg hülyéskedni, már nagyon elvesztettem a türelmem. Este 8 fele Tommi eljött Zoéért, és elmondta, hogy Evaval rendezni tudták a dolgot. A bált és a megjelenéseket lefújták szerencsére és át rakták máskorra. Így elég volt kedden elindulni a gyárba.

Kényelmesen elhelyezkedtem a fotelbe és vártam Seb mikor ér haza. Közben azon gondolkodtam mit is akarok az élettől most és mit akartam régen.

Este 11-kor esett be Seb. Megtorpant mikor meglátott majd rátámaszkodott a kanapé háttámlájára. Nem volt részeg még ittas sem, de látszott, hogy azért valamennyit ivott. Nem akartam tudni, hogy jött haza.

- Hogy telt az estéd? - kérdeztem tőle.

- Gondolkodtam, és ne mond, kérlek, hogy ez rosszat jelent. - felkeltem és oda mentem vele szembe.

- Miről? - kérdeztem halkan.

- Az életemről, hogy mit akarok. - válaszolta.

- Áhá. A jelentős pilótafizetésedből fogsz élni és kipróbálod magad olyan szerepben, amiben csak tudod. - mondtam enyhe mosollyal. Már nem a viselkedése miatt volna ideges, hanem mert nem nyögte ki mit akar. Úgy éreztem én fogom megütni a bokám bármit is mond.

- Miért viccelődsz velem? - kérdezte.

- Nem viccelődöm. Ideges vagyok miatta, csak mond meg, hogy mit akarsz, mit döntöttél aztán menjünk aludni. - sóhajtottam.

- Már tudod, mit akarok. - mondta halkan. - Már elmondtam.

- Igen már elmondtad. Feleséget, családot, otthont. Mindenfélét, amiért élni érdemes. - forgattam meg a szemem.

- Befognád végre? Hagyd abba. Pontosan tudom, hogy szépen lassan mindent megkapok tőled, amire vágyom. De régebben nagyon ellenezted ezeket. Talán pont ezt szerettem benned. - lehunytam a szemem és legszívesebben ordítottam volna. Miatta változtam, és most nem tetszik neki?

- Ahha, megszelídíthetetlen? - kérdeztem flegmán. Tudtam, hogy így emlegetett régen.

- De egy kapcsolatban mindkét félnek ugyan azt kell akarnia. Egy irányba kell mozogni. Nem megváltoztatni a másikat. - a kezem ökölbe szorult. - Van értelme annak a kapcsolatnak ahol az egyik fél változik a másik miatt, és mindent feláldoz?

- Talán nincs. - mondtam halkan. Ha most szét akar menni fogalmam, sincs, mit teszek.

- Akkor miért csináljuk ezt, ha mindketten tudjuk, hogy nem fog működni? - kérdezte és megsimogatta az arcom.

- Nem működik? - kaptam el a kezét. - Sikeres pilóta vagy, amit egy részen nekem köszönhetsz, hogy ott voltam! A te gyerekeiddel vagyok várandós! Itt lakunk, ott ahol te szerettél volna! A gyűrű az ujjamon! Kertvárosi anyukát csinálsz szép lassan belőlem! - fakadtam ki. - A rohadt életbe, mit akarsz még Sebastian? Mit!? Mi nem jó? Hogy nem nyelem le a változásokat olyan könnyen? - ököllel rávágtam egyet a mellkasára. - Ma eltűrtem, hogy bevállaltad Zoét a megkérdezésem nélkül és végig az apád Sue és én figyeltünk rá! Tűrtem, hogy nem veszed figyelembe, hogy a 25. hétbe vagyok ikerbabákkal és rángatsz cukrászdába, játszótérre, pedig szóltam, hogy inkább én haza jönnék! Mi a jó életet akarsz még? Adjam fel az egész eddigi mi voltam? Mi kell még, hogy teljes legyen az örömöd a kurva életbe is !? - a végére már sírva ütöttem a mellkasát.

- Az kell, hogy boldognak lássalak. - mondta csendesen. - Minden az én szájízem szerint van. Te pedig csak változol, szenvedsz mellettem. Ez így nem jó. - nem gondolkodtam, csak lendült a kezem és arcon ütöttem.

- Térj észhez! Nem körülötted forog a Világ! - korholtam le. Meglepődött a pofontól, de nem harciaskodott. - Akkor vagyok, boldog mikor látom a huncut mosolyodat. Harcolok, lázadozok, de nem jelenti azt, hogy nem szeretek itt élni, vagy nem akarom az ikreket. Bármikor távozhattam volna, de nem tettem! Nem vagyok mártír Seb, hogy csak szenvedjek! Szeretlek, fogd már fel! - megragadtam a pólóját és magamhoz rántottam, hogy megcsókoljam. Egyből felkapott és végigdöntött a kanapén.

***

Réka másnap reggel 8-kor rontott be a hálóba hozzánk és elkezdett az ágyon ugrálni.

- Ma utazunk, ma utazunk!!! - skandálta boldogan. Mielőtt elkaphatta volna egyikünk, hogy lefogja leugrott és rohant ki az ajtón.

- Sueeeeeeeeeee!!! - ordította Réka boldogan.

- Agyára ment valami. - csóváltam meg a fejem és kimásztam az ágyból.

- Hát a te véred. - nevetett fel Seb. Megfogtam a párnám és hozzá vártam nevetve majd ott hagytam, hogy a gardróbba felöltözzek. Eléggé meglepődtem mikor beléptem és úgy nézett ki mint a csata tér. Réka állt a ruhái előtt és szórt mindent bele a bőröndjébe.

- Mi művelsz? - kérdeztem meglepődve.

- Pakolok. - mondta vidoron. Én csak a fejem fogtam. Sue jött felé és segített Rékának bepakolni, míg én Seb és a saját cuccom pakoltam. Mondjuk Sebnek szerettem pakolni, mert úgyis csapat ruhába lesz mindig, azok meg úgy vannak felrakva a polcra, hogy csak meg fogom és belerakom a bőröndbe és kész.

Délre mindennel késsz lettünk. Norbert persze jókat derült rajtunk, hogy mennyit rohangálunk és Réka mennyire be van zsongva. Sebbel az egy órás géppel mentünk Angliába, a gyárba, hogy részt tudjunk venni a megbeszélésen és Seb legalább pár órát üljön a szimulátorba.

Engem átraktak a jövő évi kocsi fejlesztési részlegére, ami jó volt, mert nem kellett mindig ott lennem, de tudtam dolgozni.

Este 9-kor indult a gépünk Japánba. Rékáék már majdnem ott voltak mikor mi elindultunk. De nem féltettem őket, mert sofőr ment értük a reptérre. Ebben benne volt az is, hogy Rékát időben ágyba akartam tudni, meg az is, hogy ne velünk érkezzenek, és így elkerüljék a sajtót, ami minket azért jól megtalált. Egész úton dolgoztam, Seb megaludt, de mikor leszálltunk gyorsan toppon kellett lennie, mert a rajongók fogadták meg a média. Persze Anna gyorsan szerelte a médiát. Én Tommival sétáltam hátul.

- Végül akkor béke van? - kérdeztem Sebet figyelve, nehogy eltűnjön a szemem elől.

- Igen. - mondta mosolyogva. - Megoldottuk a dolgot. Babamentes életünk lesz egy ideig.

- Ne hidd. - nevettem. - Valakiknek le kell majd passzolni az ikreket. - erre már ő is vigyorgott. közben mi kiértünk a terminálból Seb meg még mindig aláírt.

- Sebastian, hogy kitűnik a rajongói gyűrűből. - mondta vigyorogva Ben.

- Ben, kuss. - néztem rá. – Várd, meg míg beülünk legalább a kocsiba. tisztelettel kell bánni minden emberrel. Főként nekünk mert a Red Bull a közönség szeretetről híres. - magyaráztam neki.

- Mondja az, aki jól bemosott már pár embernek, akinek nem tetszett a kép. - vigyorgott. Vállba boxoltam amire csak nevetett. Nagyon meglepődtünk mikor hozzánk is oda jöttek páran és Tommi meg az én orrom alá is oda dugták a füzeteket.

- Kaphatunk egy aláírást? - kérdezte az egyik Japán fiatal lány angolul eléggé akcentussal. Nagy szemeket meresztve aláírtam mindent, amit elém tartottak. A figyelmem viszont egy újságon akadt meg, aminek én voltam a címlapján.

- Mit írnak?- kérdeztem meg kíváncsian, és próbáltam lassan beszélni angolul, hogy biztos megértsék. Érdekelt kivételesen, mert a játszótéren fotóztak le minket Réka éppen Seb kezében volt, és én éppen a kabátját igazgattam. Sajnos Japánul volt így nem értettem még a szalagcímet sem.

- Arról ír, mennyire egy családnak látszik. - magyarázta boldogan. Kinyitotta az újságot és több kép is volt benne a játszótérről és régebbről mikor még nem volt nagy hasam sem.

- Azt hittem, valami rosszat írnak. - mondtam mosolyogva. Közben Seb is megérkezett.

- Rosszat? - kérdezett vissza összeráncolt homlokkal. - Ja! - úgy tűnt akkor esett le neki a szó jelentése. Mosolyogva búszúztunk el tőlük és beültünk az elénk kiküldött kocsiba. Japánban borzalmas volt a közlekedés, és nem lehetett értelmezni a táblákat, útfelfestéseket így sofőrt kapunk mindig.

Mire felértünk a szobába Réka már a francia ágy közepén aludt. Norbert pedig a kanapén olvasott egy könyvet. Neki külön szobája volt, így mikor oda értünk ő is elment aludni, és mi is gyorsan bedőltünk Réka két oldalára aludni.

***

Dél körül indultam én ki a pályára körbe nézni, de a sofőrös mizéria miatt a hotel előtt álldogáltam, és vártam, hogy értem jöjjenek. Egy hosszú barna hajú nő állt nem messze tőlem Red Bullos ingben, de különösebb figyelmet nem fordítottam rá, hiszen sok ember van, akit nem ismerek a csapatnál. Nem lepődtem meg mikor egy kocsiba ültünk be, lévén, hogy egyikünk sem akart várni.

- Rose Novotny vagyok. - hajolt előre, mert én ültem elől.

- Virág Norton. - válaszoltam, de teljesen el voltam merülve a telefonomban, mert éppen azon mérgelődtem, hogy jövő héten forgatásra megyek, hogy felvegyék a beharangozó kisfilmet a kampány TV-s élőadásához. Vigyorogva írtam egy sms-t Ramosnak.

„Jövő héten találkozunk. :D Forgatás lesz, tudod? V.N.”

Sergiot ismerve nem raktam el a telefonom, és nem is kellett csalódnom.

„Tudom. :D Négy napos forgatás. :D Spanyolba, Svájcba, Angliába és Magyarországon. Nekem csak spanyolba lesz és Svájcba, neked gondolom Svájcba és Magyarba. S.R.„

„ Most újat mondtál. :D Majd beszélünk. Pápá”

„ Majd zaklatlak, pápá :D:D”

Vigyorogva szálltam ki a kocsiból és indultam meg a bejárat felé, ahol Rose nevű csaj elém furakodott. Megdöbbenve álltam egy percig, de úgy döntöttem ma nem húzom fel magam.

Én nem vettem sietősre, így a nő jóval előttem ért be a homeba. Éppen Norberttel vitatkozott a nő.

- Mi a probléma? - kérdeztem rá, mikor oda értem.

- A kishölgynek nincsen hivatalos tartózkodási engedélye a belsőbb részekre, és mégis onnan sétált elő. Egész pontosan a pilóta szobák felől. - magyarázta és közben elég lenézően nézett rám. Réka egyből oda jött és átölelt.

- A kishölgynek Sebastian Vettel és én vagyunk a törvényes gyámjai. - ez teljesen nem volt igaz, mert Seb nem volt törvényes gyám. Még. - Kétlem, hogy zavarná a fogadott lánya Sebastiant, Mark Webber közelébe pedig úgysem megy. - tettem azért hozzá. Végig mért majd még lenézőbbre váltott, ha ez lehetséges. Elkezdtem magamban mantrázni, hogy nem balhézok… nem rohanok Christianhoz… nem ütöm meg… nem akasztom fel…

- Kérvényezzen engedélyt és akkor mászkálhat addig nem. - mondta.

- És ki vagy te, hogy itt parancsolgatsz nekem? - kérdeztem már kicsit paprikásabban. Nagyon gyűlöltem mikor kioktatnak.

- A Kiszolgáló csoport új főnöke. - mondta büszkén.

- Én pedig a Fejlesztési alvezető, és fél állásban versenymérnök. - vágtam rá. - Úgy hiszem én is pontosan meg tudom határozni mi az ami, zavarja egy pilóta mentális felkészülését, és mi nem. Nekem diplomám van róla, és tapasztalom, neked meg egy vezető pozíciód, amiről nekem nem ugathatsz. Evaval, a sajtófőnökkel összeakaszthatod a bajszod, de bárkit megkérdezel etikailag nem tanácsos. - mondtam gúnyosan. - De engem ne kóstolgass Bogaram, mert nagyon rondán beütöd a fejed kifelé menet a kirúgási bizonylattal a kezedben. - úgy éreztem nagyon belelovaltam magam, de minden szempontom betartottam, talán a nem balhézást nem annyira. Senki sem tökéletes, még én sem.