Japán 2

Itt a friss. 8 Komi a határ ismét :)

Egész nap azt mondogattam magamnak, hogy maradjak nyugodt, ne akadjak ki semmin. Miután leosztottam Rose kisasszonyt sértődötten vonult el, de tudtam, hogy ennek még nincs vége.

Egész nap jól bírtam a dolgot. De az a hülye megbeszélés a nap végén…

- Virág kapni fogsz magad mellé egy tanoncot, akinek a segítségére kell lenned, hogy jövőre ő lehessen Sebastian versenymérnöke. - mondta Christian komoly arccal. Elnevettem magam, de senki nem nevetett velem.

- Ez most komoly? - kérdeztem rá, mikor rájöttem, hogy nem a nap viccét hallom éppen. A főnök csak bólintott és leült a helyére. - Nekem is csak 2 hetem volt felkészülni rá, és már élesben kellett teljesítenem! - vágtam rá az asztalra. - Miért kéne megtennem, hogy egy taknyos kezdőt pátyolgassak?

- Azért kell megtenned, mert én azt mondtam. - mondta nyugodtan Christian. Seb meg akarta fogni a kezem, hogy lenyugtasson, de kirántottam a kezem az övéből és felkeltem.

- Felmondok. - rátámaszkodtam az asztalra és farkasszemet néztem Christiannal. A szobában megfagyott a levegő és mindenki a főnökre nézett.

- Rendben. - mondta hidegvérrel. - Ha ennyire hisztériás vagy, még jobban is járunk vele, hogy nem hátráltatsz minket. - kis híján visszaültem a meglepetéstől a székembe.

- Hogy mit mondtál? - kérdeztem vissza.

- Azt, hogy távozhatsz, holnap gyere be és aláírjuk a felmondó papírokat. - mondta továbbra is nyugodtan. A nyelvemen volt pár fenyegetés és csípős válasz, de magamba tartottam. Adrian arca is nyugodt volt nagyrészt, így tudtam, hogy biztosak abban, hogy meghunyászkodom. Megfogtam a táskám, levágtam az asztalra a pálya jegyzőkönyvét, és megindultam az ajtó felé.

- Te nyertél. - sóhajtott fel Christian. - Szükségünk van rád, tudod jól. - vettem egy mély levegőt, de nem fordultam meg. Nem akartam Adrian, Ben, Eva és Seb arcát látni.

- Nektek szükségetek van rám, de nekem nincs szükségem rátok. - mondtam normál hangerőn. Forrt bennem a düh, hogy egy kicsinyes játszmát akarnak velem játszani. Oda léptem az ajtóhoz és meghúztam magam felé, hogy kinyíljon.

- Ha ki mész azon az ajtón cserbenhagysz minket. - mondta Adrian. - Minket és Sebastiant is. Christian így akart meggyőzni, hogy vállald el, mert tudta, hogy nem fogod elvállalni. Gondold végig, hogy ő a te tanítványod lesz. Csak a legjobbaktól és az egyéniségektől lehet tanulni. - Adrian minden egyes szava mintha tűz erejével égett volna a koponyámba. Tudtam azért mondja, hogy maradjak és elvállaljam, mégis megfordultam és visszaültem a helyemre.

- Nem miattad maradok Christian. - mondtam a főnök felé nézve. - Ez alantas húzás szeretett volna lenni. - felsóhajtottam. - Ide azzal a kölyökkel, had neveljek belőle embert.

- Nem embert kell nevelned, hanem versenymérnököt. - mondta Ben vigyorogva.

- Előbb legyél ember, aztán legyél matematikus, fizikus zseni és utána jöhet a versenymérnöki státusz. - mondtam. - Egy gerinctelen ember soha nem lehetne versenymérnök. - ránéztem Ciaronra. - De van, akinek idővel nő csak ki a gerince szép lassan.

- Virág és az életszemlélet. - csóválta meg a fejét Eva.

- Holnap 9-kor az irodádban fog várni a fiatalember. - mondta Christian, és ott hagyott minket.

***

Másnap kávéval a kezembe mentem be az irodába, ahol egy öltönybe öltözött 23 év körüli srác ült a vendégszékben. Oda mentem az asztalhoz és felkaptam a mappát, amit Guill rakott ki nekem, hogy csak 9-re kelljen kijönnöm.

- Virág Norton vagyok, nincs ínyemre, hogy 27 hetes ikerterhesen még egy kölyköt akasztanak a nyakamba, de lenyelem, mert jövőre te leszel Sebastian versenymérnöke. - mondtam neki egyből. - Ha hívlak, hogy az első géppel gyere a gyárba akkor kifogás nélkül jössz. Ott vagy azokon a rendezvényeken, amiken én is, és ha én akár csak heccből is a gyárban vagyok te ott vagy. - megálltam vele szemben. - Érthető?

- De honnan fogom tudni, hogy bent vagy? Honnan tudom, mikor hol kell megjelennem? - kérdezte picit kétségbeesetten.

- Mai naptól van érvényes jelszavad és belépési logined a gyár minden szobájába, és van egy hivatalos naptárad, amibe minden benne van. Ébredés után első dolgod azt megnézni és lefekvéskor is. - mondtam. - Attól még, hogy nő vagyok, és terhes, nem vagyok érzékeny és nem nézek el semmilyen hibát.

- Rendben. - bólintott. - Fogok ma találkozni a pilótákkal? - kérdezte izgatottan.

- Ők mostantól nem a rajongásod tárgyai, hanem munkatársak. - vágtam rá. - Az öltönyt nyugodtan hanyagold. Van ennél kényelmesebb csapatruházat, amit a hátsó személyzeti részlegen átvehetsz. - felkeltem és megindultam az ajtó felé. - Most szedd össze magad, mert megbeszélésre megyünk. - kezébe adtam a mappát. - Ezt olvasd gyorsan át, és ne tegyél fel fölösleges kérdéseket.

- Nem is érdekel, hogy hívnak, honnan jöttem? - kérdezte az irodába álldogálva.

- David Watson, 23 éves és angol állampolgár. - mondtam fejből. Pontosan úgy viselkedtem vele, mint Guill velem régen. Tudtam, hogy elsőre el kell érnem, hogy tiszteljen, és figyeljen rám. Azt is tudtam, hogy úgy lesz igazán jó mérnök, ha az első hetekbe nagyon sokat dolgozik és beleszokik a munkába. Akkor vagy jó szakember, ha a napi rutinodhoz tartozik a munkád.

- Sokat hallottam rólad. - mondta utánam sietve. - Azt mondják, hogy az elmúlt évek legjobb szakembere vagy, és nagyon hideg, munkamániás. - magyarázta.

- Volt olyan kérdés, hogy mit mondanak rólam? - kérdeztem hidegen. Magamba jót mosolyogtam az egészen, mert a köztudatban még mindig a régi szöveg ment, pedig már inkább voltam anya, mint versenymérnök, ami valahol bosszantó volt.

- Nem. - mondta megszeppenve. - Az egyik professzorom az egyetemen a Forma 1-es dolgok modellezésével volt folyton elfoglalva, és mindig a te munkád és publikálásod követte figyelemmel. Mikor mondtam neki, hogy a te kezed alá kerülök nagyon büszke volt rám. - magyarázta tovább. Majdnem elmosolyodtam, de vigyáztam az arcvonásaimra. Jól esett, hogy ennyire nagyra tartanak.

- Ismételten kérdezem: Volt ilyen kérdés? - ránéztem mire csak megrázta a fejét. Biccentettem és kitártam előtte a tárgyaló ajtaját, hogy fáradjon be, de volt benne annyi, hogy megfogta ő az ajtót és maga elé engedett. Úgy éreztem, hogy amint a kisgyerek énje teljesen lekopik, nagyon jóban leszünk.

***

Szombat reggel a telefonom rezgésére ébredtem három órával előbb, mint kellett volna.

- Christiaaan mond, hogy fontos. - vettem fel már a nappaliba, hogy Seb és Réka tudjon aludni.

- Nézz ki az ablakon. - mondta idegesen. Széthúztam a nappaliban a függönyöket és szembesültem a zuhogó esővel.

- Miért fontos, hogy reggel 6-kor zuhog az eső? - kérdeztem. - Az időmérőre még majdnem száraz pálya is lehet. - az agyam nem igazán forgott.

- Ugyanilyen idő lesz egész nap. - vágta rá. - Most beszéltem a gyárban lévő időjárás elemzőkkel, ők ilyen időt mondanak egész szombatra.

- Ebben az esetben, köszi, hogy szóltál, hogy aludhatok estig. - mondtam ásítozva. Nagyon fáradt voltam, hiszen Davidet az újonc versenymérnököt pesztráltam egészen este 10-ig.

- Mi az, hogy visszafekszel? - kérdezte kiborulva.

- Ha ilyen idő lesz, nem lesz szabadedzés se időmérő. - mondtam ásítva. - Miért menjek ki, ha nem lesz semmi?

- Gyere ki! Ki kell találnunk valamit! - Christian úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, akinek elvették a maciját.

- Majd megyek. Még alszok pár órát. - mondtam és le akartam tenni.

- Azért hívtalak, hogy MOST gyere ki. - mondta jól megnyomva a mondat végét.

- Keltsd fel Guillt, zaklasd őt! - vágtam rá.

- Őt már felkeltettem, téged hagytalak a végre, hogy annyival is többet aludhass. - mondta. - Öltözz és gyere. - mielőtt tovább veszekedhettem volna kinyomta a telefont. Félálomban öltöztem fel, lehetőleg minél csendben. Csak összefogtam a hajam egy hajgumival, nem érdekelt mennyire áll szét. Nem sminkeltem, mert attól féltem kiszúrom a szemem a tussal. Írtam egy cetlit Sebnek, hogy merre vagyok és kistáskámat magamhoz ragadva kimentem a hotelszobából. Átmentem a mérnöki folyosóra, és elkezdtem David ajtaján dörömbölni. Jó pár percbe telt mire nagyon álmos fejjel nagyon gyűrötten kinyitotta az ajtót. Csak egy köntös volt rajta.

- Van 10 perced felöltözni. Utána indulunk a pályára. - mondtam kíméletlenül. Megtörölte a szemét és egy fokkal ébrebben figyelt rám.

- Micsoda? - kérdezett vissza.

- Nem mi és nem is csoda. - morogtam. - Zuhog az eső. Christian összehívta a népet. Öltözz. - kitárta az ajtót, hogy be tudjak mellette menni, és öltözni kezdett.

- Reggel van, nem pihentem ki magam, nem fog az agyam. Nem lehet így dolgozni. - nyafogott.

- Pajtikám napi 24 órában készen kell állnod a legbonyolultabb taktika kidolgozására, és kiszámolására. - mondtam a kanapén ülve csukott szemmel. Rég voltam ilyen fáradt. A babák sokat kivesznek belőlem és a reggel 6 órai kelés sem az én malmomra hajtotta a vizet.

- Feladom, ez így nem fog menni. - vágta le a pólóját a fotelbe.

- Francokat adod fel. - felkeltem és felkaptam a pólóját, majd hozzá vágtam. - Még egy másodrendű mérnök se lesz belőled, ha az első héten az első kihíváskor feladod. - duzzogva vette fel a pólóját. - Útközbe kapsz tőlem kávét, meg majd a pályán is iszunk egyet. Nem leszel sokáig fáradt.

- Nem szeretem a kávét. Nem szoktam élni vele. - mondta komolyan. Ránéztem majd elnevetettem magam.

- Pajtikám, a kávé olyan barátod lesz, amiért minden nap hálát fogsz adni, hogy van. - oda dobtam neki a Red Bullos kabátot, ami nem ázik át, és kiindultam a szobából. Jött utánam, mint egy kiskutya. Lent a recepción nagy papír poharak sorakoztak, gondolom, minden berendeltnek van egy. Ahogy nézelődtem az én monogramommal kettő is volt.

- Szerencséd Horner. - morogtam mikor elvettem az VN monogramosakat. David elvette az övét, de míg én egyből nagyot kortyoltam belőle addig ő csak szagolgatta. - Igyál bele, jót fog tenni. - mondtam mikor beültünk a kocsiba, ami a pályára visz minket. Én mindkét kávémat megittam az alatt a fél óra alatt, míg David a sajátját csak nyalogatta. - Húzd le. - mondtam neki. Rám fintorgott majd lehúzta, hogy utána még undorodóbb fejet vágjon. Megrázta magát, de szinte egyből éberebbnek tűnt.

- Ez tényleg hat. - mosolyodott el.

- Csak hallgatnál egyből az emberre. - sóhajtottam. Én még mindig álmos voltam, hiszen az én szervezetem hozzá volt szokva a tejes kávéhoz, még régebbről.

Ahogy beértünk egyből Timit vettem célba.

- Egy erős feketekávét, könyörgöm. - lekönyököltem a pultra és vártam, hogy elém kerüljön a csésze.

- De most ittál meg kettőt. - mondta David meglepetten. - Kismama vagy! Nem lesz sok?

- Ne szólj bele abba, hogy mivel mérgezem magam. - fordultam felé. - Attól még, hogy az én kezem alatt vagy, nem vagyunk semmilyen kapcsolatba. Nem fogok veled lelkizni, és nem érdekelnek a magánéleti problémáid sem. Válaszd el a kettőt.

- Magyaráz az, akinek a pilótája a párja. - jött oda Ciaron. Beállt mellém és Timire nézett. - Egy erős kávét csinálj nekem is, kérlek.

- Honnan veszed, hogy azt csinálok? - kérdezte nevetve Timi.

- Norton itt álldogál, ahelyett, hogy bent okoskodna a tárgyalóba. - vonta meg a vállát. - És olyan a feje, mint aki nem aludt semmit.

- Közel jársz a valósághoz. - ásítottam. - De ha nem tetszik a fejem, ne nézz rám. - vágtam vissza, nem túl kreatívan.

- Látod? - nézett Timire. - Az ő esetében a kávé az üzemanyag.

- Fogd már be. - morogtam. Leült és az állát ráfektette a kezére, ami a pulton pihent.

- Befogom. - mondta. - Reggel van.

- Mi ez a punnyadás emberek? - kérdezte Adrian fitten, de választ nem várva bement a tárgyalóba.

- Valamit szed. - csóváltam a fejem.

- Valami nagyon jó cucc lehet. - értett egyet Ciaron is.

- Ti nem ellenfelek vagytok? - kérdezte David. - Ti nem rosszabb vagytok?

- Attól még, hogy valaki az ellenfeled még nem kell rosszba lenned vele. - mondtam. - De rosszba vagyunk mellesleg, de reggel van, és ilyenkor az ember megérti a sorstársát, aki szintén pár óra alvás után lett felkeltve. - oktattam ki. Mikor megkaptuk a kávét mindketten egyszer egy húzásra ittuk meg. Egyből éberebben éreztem magam.

Csütörtökön és pénteken is Davidet pesztráltam, és ma és holnap is őt kell. Néha megvillan az esze, de van, mikor a fejem verném a falba. Olyan, mint egy kisgyerek itt a Forma 1-ben. Mindenre rácsodálkozik még. Persze ez két-három futam alatt kikopik belőle.

Reggel hattól kint voltam a pályán. Seb csak a szabadedzésre jött ki Rékával és Norberttel, bár sok értelme nem volt, mert egy felvezető kör kivételével kint sem volt a pályán. Mindenki minket tartott favoritnak, mert megnyertük az első két szabadedzést, de ha nem tudunk tesztelni a pályán, nedves körülmények között, csak tapogatózni fogunk tudni.

Az időmérő előtt Seb oda jött hozzám és nyomott egy puszit az arcomra.

- Van értelme beülnöm szerinted? - kérdezte.

- Nincs, de ülj be, hátha öngyilkosjelöltekként kiküldenek titeket. Ha elindult az időmérő nagyon vigyázz a vízátfolyásokon. - mondtam neki mosolyogva és én is adtam neki egy puszit. Mosolyogva öltözött be és beült a kocsiba. Bekötötték, de igazam lett és eltolták fél órával az időmérőt, így Seb egyből ki is szállt és oda jött hozzánk beszélgetni mivel az összes szerelő ott volt körülöttem és esélyt latolgattunk.

- Beüljek? - kérdezte tőlem meg Guilltől. Összenéztem a mellettem álló férfival, és ő mondta ki mindkettőnk gondolatát.

- Ma már nem kell beülnöd. - mondta. - Nem fogják elengedni, mert még mindig zuhog és ömlik a víz a pályán. - Ismét csúsztattak 30 perccel, de Benék kezdtek unatkozni.

- Olyan mély víz folyik a pályán, hogy hajókázni lehetne. - mondta Christian bosszúsan mikor ő is oda jött hozzánk. Ezzel meg is indult a lavina. Az unatkozó szerelők a Red Bullnál két hajót csináltak energiaitalos dobozból és azt versenyeztették a boxban. Nem kellett sok, egyre több hajó csordogált le a boxutcában.

- Ez azért mutatja, hogy mekkora a víz… - jegyeztem meg nevetve. David csak bólogatott.

- Ha nem lesz ma időmérő, holnap délelőtt tartják meg, ahogy a megbeszélésen is mondták? - kérdezte.

- Igen, azért kellett a megbeszélés, hogy mindenre fele legyünk készülve. - bólintottam. Mikor hivatalossá vált, amit már mindenki sejtett a boxban, hogy vasárnap délelőtt 10-kor lesz az időmérő Christian tartott még egy megbeszélést, majd mindenki ment a dolgára, ami jelen esetben nem nagyon volt senkinek, így én Rékával és Norberttel visszamentem a hotelbe és befeküdtem aludni. Nem kellett sok és Réka is visszabújt mellém pihenni. Pár órával később pedig Seb is visszaért, és ő is egyből oda bújt aludni.

***

Hajnali egy körül ébredtem fel az egyik kicsi csuklására. Elég vicces érzés volt. Felkeltem és kiosontam a szobából. Beültem az egyik nagyfotelbe, és vártam, hogy abbahagyja a csuklást, közben pedig dúdolgattam, hátha nyugi lesz végre a pocakomban. Mire a kishölgyemény abbahagyta a csukást már kiment az álom a szememből. Közben pedig azon járt az eszem, hogy neveket még ki sem találunk, pedig már csak 10 hét volt vissza. A legutóbbi 3D-s vizsgálaton kifigyeltem, hogy helyezkednem a babák, így tudtam, hogy a kisfiú van a baloldalon alul, míg a kislány felül jobb oldalon. Így mindig tudtam melyik nem bír éppen magával, és már előre tudtam, hogy a kislány sokkal aktívabb, sokkal izgágább, mint a tesója.

Összeszedtem a cuccom, felöltöztem és írtam egy cetlit Sebnek, ha felébredne, hogy hol vagyok. Hívtam egy taxit és kimentem a pályára, ahol minimális világítás volt, épp annyi, hogyha valaki betévedne, akkor lásson valamit. Sokkal barátságosabb volt így az egész Paddock.

Bementem a homeba és meglepett mikor az irodák felől fényt láttam. Azt hittem Christian van még mindig kint, de a Guillel közös irodában égett a villany. Bementem, mert azt hittem Guillt fogom az asztala mögött ülve találni, de helyette Davidet találtam bent, ahogy adatokat nézegette és számolgatott a mellette fekvő füzetbe.

- Mit csinálsz itt? - kérdeztem és beálltam mögé, hogy lásam mit számol. A számításaimat számolja újra. - Miért számolod újra?

- Meg akarom érteni a logikád, hogy Sebastiannak minél könnyebb legyen a váltás, és a csapatnak is. - mondta. - Nem másolni akarlak, nem egy klón akarok lenni. Érteni akarom a gondolkodásmódod. - rám nézett. - Érted?

- Értem. - bólintottam. Oda húztam a széket mellé és kitúrtam a táskámból a tollam. - Lefeküdtél egyáltalán?

- Nem. - mondta mosolyogva. - Miután elmentél a pályáról Guill monda el, hogy te is mennyire buzgó voltál, és a munkádnál nem volt fontosabb az életedben. Azt mondta sok gyakorlás, figyelem és az emberek megértése kell ahhoz, hogy oda jussak ahova Ő. - magyarázta. - Azt is mondta, hogy komoly diplomáciai érzék és emberismeret kell ahhoz, hogy a Te szintedre elérjek. – nézett rám, mint egy kis diák.

- Elsősorban azt felejtsd el, hogy csak a sokaid lépés után egyszerűsítesz. - mondtam és áthúztam egy sort a számításába. - Tanuld meg, hogy jobb elsőként szelektálni az információt, majd utána leegyszerűsíteni. - beleírtam a számításba. - A számításod tökéletes, de nem idevaló. - értetlenül nézett rám. - Kezdj el versenymérnöki fejjel gondolkodni. Először szelektálj, hogy mi fontos. - bekarikáztam pár értéket a fénymásolt lapon, ami a füzet mellett volt. - Utána állíts sorrendet. - besorszámoztam az értékeket, hogy mi az, amire külön figyelni kell. - És csak utána, próbáld leegyszerűsíteni olyan szintre, hogy számolni tudja vele. - leírtam az egyenletet. - Versenyhelyzetben nincs időd végig számolni. Megtanulsz alap egyenleteket, amik, csak 8-10 tagból állnak, hogy mit hoz ki. Ez benned fog maradni annyiszor számolsz ilyet. - magyaráztam az értetlen fejre. - Ez például a verseny végére való gumi nyomás csökkenése vagy növekvése. - mondtam az adatokra pillantva. - Azt mutatja, hogy csökkeni fog a gumi érték az utolsó 15 körben drasztikusan. - bekarikáztam pár számot. - Ezekből látszik már most. Legalább 60%-al visszaesik a teljesítmény, így érdemes az utolsó 15 kör előtt kijönni valahol a holt időszakban, mikor még jó a gumi, de már kopik. - eltoltam a füzetet. - Számold csak ki. - végig számolta, én pedig figyeltem milyen szisztéma szerint számol és milyen gyorsan. Úgy számol, mint én, és cseppet sem lassabban, pedig nálam Guill is lassabban számol.

- Most próbálkozz magad ezzel a szisztémával. - toltam elé mindent. A számolásnál persze nekem lett igazam.

Hajnali 4-ig ott ültünk az irodába.

- Mindig kell egy fontossági sorrend. - mondtam hátra dőlve a székbe. - Most az a legfontosabb, hogy időmérőre mindketten pihenjünk. - felkeltem és visszadobáltam mindent a táskámba. - Gyere, van itt a pályán fenntartott szoba nekem és Guillnek. - összeszedte a cuccait és jött utánam.

- Guill nem kint alszik? - kérdezte aggodalmasan.

- Nem. - válaszoltam. - Guill soha nem alszik kint. Nem tud itt aludni, mert szerinte nagy a zaj. - felmentünk az egyik kamion mellei lépcsőn, hogy a személyzeti szobákhoz érjünk. - A szerelők mindig kint alszanak, ez a legjobb megoldás. A legtöbb személyzetis is kint alszik, és pár mérnök is. - magyaráztam. - De most a legtöbb ember a hotelben van. - benyitottam az egyik szobába, ami üres volt. - Csöndesen legyél, mert körülöttünk mindenki alszik. - mondtam halkan. - A falak pedig nagyon vékonyak.

- Rendben. - bólintott. Ledobtam a pulcsimat és kiléptem a cipőmből majd ruhástól végig feküdtem az ágyon és magamra húztam a takarót. Kigomboltam a takaró alatt a gatyámat, hogy ne zavarja a nagy pocakom és felhúztam a felsőm is róla. Egyből kényelmesebb volt. Beraktam még egy párnát a fejem alá meg egyet a vállam alá, hogy rendesen kapjak levegőt.

- Jó éjt. - mondtam halkan. David is elmorgott egy jó éjt-et és csönd telepedett ránk. Én szinte egyből aludtam.

***

Később arra ébredtem, hogy valaki puszikkal áraszt el és egy kéz a kezem simogatja. Kinyitottam a szemem és Réka térdelt mellettem az ágyon és az ő puszi áradatában úsztam, Seb pedig a kezem simizte, hogy biztos felébredjek. Nyújtottam a kezem az ágyon ülő pilótának, hogy segítsen felülni az ágyban. Könnyedén húzott fel és az ölembe rakott egy papírzacskót és egy pohár kávét. Szemöldök ráncolva néztem a zacskóra majd körbe néztem a szobába. David még mindig aludt. Megfogtam a párnám és hozzá vágtam.

- Pajtika, ébresztő! - mondtam mikor csak átfordult a másik oldalára. - Reggel van! Már a pilótánk is a pályán van! Van 20 perced fitten az irodába lenni. - morogva ült fel az ágyon és ásítva nézett felém. Pislogott párat és megtörölte a szemét. Réka közben már kirámolt a zacskóból és ing, gatya és mindenféle ruhadarabom került elő belőle.

- Gondoltam rád. - vigyorgott Seb. - David neked is hoztam a személyzetiről ruhát. - mutatott az álmos kölyök ágyának végébe ahol tényleg ott volt a csapat ruházat.

- Angyal vagy. - nyomtam egy puszit a szájára. Felkeltem és átbotorkáltam a fürdőbe. Rendbe szedtem magam és mire kiértem David is átöltözött és már fittebbnek tűnt. - Ma mi leszünk a két versenymérnök segítsége. - mondtam Davidnek. Seb szeptikusan rám nézett. - Ne nézz így. - mutattam rá. - Igen, ha kéri, segíteni fogok Ciaronnak.

- David ezt írd fel a naptáradba. - mondta nevetve Seb. - Virág Norton azt mondta, hogy segíteni fogja Ciaront! Ez a nap vicce! - végigdőlt az ágyon és nevetett.

- Milyen jó kedve van egyeseknek. - mondtam egy kisebb mosollyal. - Csak nap végére is maradjon ilyen jó kedved.

- Veled fogok felmenni kézen fogva a dobogóra! - mondta magabiztosan.

- Még vissza van egy időmérő és utána pár órára a futam. Ne bízd így el magad. - szóltam rá. Átmentünk a homeba, Seb a szobájába ment lepakolni, David az irodába én pedig reggelizni. Réka is ott ült mellettem, és a lábát lógatta a magas székről.

- Ha Basi nyer, te is mész vele oda messzibe? - kérdezte szomorkásan. Először nem értettem mire gondol. Ittam egy kortyot a teámból és akkor esett le mire gondol.

- Én megyek veled haza Svájcba, nem megyek a Gyárba. - mondtam mosolyogva. - Kedden lesz az első napod az oviban, nem hagyom ki!

- Basi és Sue nem lesz ott. - mondta még mindig szomorkásan.

- Sajnos, gyakran elő fog fordulni, hogy Seb nem lesz ott. - mondtam lelombozódva, de egyből fel is vidultam, mert eszembe jutott mivel tudom feldobni a hangulatát. - De ha Seb nincs ott, tudunk egy csomó csajos dolgot csinálni. Vásárolni, babázni anélkül, hogy beszólna. Elmegyünk majd kocsikázni. Sőt szombaton, ha szeretnéd, csinálunk egy gyereknapot, és elhívjuk azokat az ovis társakat, akikkel jóban leszel majd. - egyből megjelent egy huncut mosoly az arcán.

- Basi ma azt mondta, hogy szombatra haza jön hozzánk! - felmászott a székére és ráhasalt az asztalra, hogy át tudjon nyúlni hozzám és ellopott a tányéromról egy szelet pirítóst. Elégedetten kezdte el majszolni.

- Éhes vagy? - kérdeztem ránézve, de megrázta a fejét, huncut mosollyal az arcán.

Viszonylag gyorsan megkajáltam, így mikor David és Guill kijött az irodából már egyből tudtam velük menni, és nem kellett rám várni. Guill a kezembe adta az egyik mappát, amiben a pálya jellemzői és adatai vannak, és az összesített adatok.

- Fura lesz, hogy nem csak velem dolgozol. - mondta és megsimította a hátam, mikor maga elé engedett.

- Christiannal megbeszéltük, hogy így lehetek legjobban a csapat segítségére, úgy hogy ne tudjanak minket támadni. - magyaráztam. - David pedig így tanul a legtöbbet.

- Te is eleget tanultál, pedig semmit sem magyaráztam el. - vigyorodott el.

- Én autóverseny tapasztalattal jöttem ide. - válaszoltam és leültem az asztalhoz.

- Ma nincs sok időnk ülésezni, és gondolkodni. - mondta Christian egyből. - Egyből taktikát kérek, végig gondolva, kidolgozva az időmérő után. - végignézett mindenkin, hátha valaki akadékoskodik, de csend volt. - Virág ma mindkét csapat rendelkezésére áll. Időmérőn ott fog állni a pulpituson, és segít, mint külső szemlélődő, és persze pártatlan marad. - nézett rám szúrósan. - Versenyen pedig Daviddel együtt, hátul fog ülni a mérnökök között és hozzá is befutnak mindkét autó adatai. Ő a csapatérdeket fogja nézni, nem az egyéni EGO-kat. - itt szúrósan nézett a két pilótára, akik álltál a pillantását. Ez új fejlemény volt nekem, mert eddig Seb legalább valami megbánást mutatott, már azt sem. Büszke voltam rá, úgy éreztem, ez az én határsom. Christian gondolom, nem repes az örömtől.

- Végig pártatlan maradsz és nem Vettelt segíted? - kérdezte Ciaron. Valamivel jobb volt a kapcsolatunk mióta Guill ül a helyemen. Bár inkább úgy fogalmaznék, hogy nem marjuk egymást annyira látványosan. Továbbra is utáltam, és nem felejtettem el neki a múltban tett rohadékoskodást.

- Szakember épp annyira vagyok, mint magánember. - válaszoltam. - Tudom a csapatérdeket nézni, de ott lesz mellettem több mérnök is és David, természetesen. - próbáltam kényelmesen elhelyezkedni a székbe. Arról még rég lemondtam, hogy keresztbe tett lábbal üljek. Örültem, hogy terpeszbe megtalálom a kényelmes és enyhén nőies formát. A hasam már zavaróan nagy volt, pedig a 27. hétben jártam, és még vissza volt 10 hét a maximális ikerterhesség kihordásához. Bár a doki azt mondta, hogy nem fűz nagy reményt ahhoz, hogy az életvitelem mellett, amiből szerinte visszavenni nem vagyok képes, kihúzom a 37. hétig. Bíztató volt. Szerencsére Sebnek még eszébe se jutott megkérdőjelezni, hogy talán nem kéne mennem a gyárba vagy a futamhelyszínekre, vagy csak már félt megjegyezni.

- Menni fog? Bírni fogod? - kérdezte Adrian a hasamra nézve.

- Valamivel nyugodtabb lesz a légkör bent és nem is rajtam múlik a verseny, így nem lesz gond. - bólintottam. - A doki zöld utat adott. - kisebb hiszti után, de ezt nem kell tudnia senkinek. - Az időmérőn meg majd maximum leülök valahova, ha nem bírom az állást.

- Majd leülsz a helyemre. - dőlt előre Tommi, hogy rám tudjon nézni. Mosolyogva biccentettem felé.

Rohamtempóba beszéltük végig az időmérőt, és a lehetséges esélyeket, és taktika lehetőségeket.

Mire vége lett a megbeszélésnek már mehettünk is ki a boxba mert kezdődött a nap első megmérettetése.

Át akartam menni a pulpitushoz, de kint volt még a körbe kerítés így egy pillanatra megtorpantam. Régebben simán át léptem, de most eszembe jutott, hogy nem lenne szerencsés akkorát lépnem. Ben szerencsére egyből észrevette a megtorpanásom és oda jött. Az egyik oldalon leakasztotta a kordont és mosolyogva intett a kezével, hogy ott át tudok menni.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Csak viszonozta a mosolyt és bólintott. Már vissza sem akasztotta, hanem végig leszedte, hogy ne legyen útba. A boksz falra pedig Tom segített fel.

- Nem egyszerű ekkora hassal közlekedni. - jegyezte meg Ciaron. Lerakott pár papírt a helyéhez majd indult is vissza.

- Nem lehet egyszerű agy nélkül versenymérnöknek lenni. - szóltam utána. Visszafordult és dobott egy vigyort.

- Annyit, vagy majdnem annyit tudok agy nélkül, mint te aggyal. - vágott vissza. Nem hagyta, hogy reagáljak, mert gyorsan átsietett a boxba.

Beültem Guill helyére, hiszen ő még a boxban magyarázott és figyelt.

- Amint megterhelőnek érzed a dolgot, visszamész a homeba. - mondta Christian, ahogy ő is oda ért.

- A tüdőm 50%-kal többet dolgozik, mint álltalábban. - válaszoltam. - Minden tevékenység megterhelő. Még a sok ülés vagy a fekvés is.

- Koreát ki kéne hagynod már. - mondta aggodalmasan. - Nem lenne szerencsés, ha ott kint indulna meg a szülés.

- Míg apuci le nem futja, az utolsó futamot addig szépen bent maradnak. - mondtam a hasam simogatva.

Közben megkezdődött az időmérő és az első autók felbőgtek. Vicces volt érezni, ahogy a hasamban a kisfiú megugrik a hirtelen hangra. Átadtam a helyet Guillnek és beálltam Adrian és a főnök mögé, David ott lebzselt mellettem.

- Motor hangot hallanak már az anyaméhben is. - jegyezte meg Adrian. - Biztos, hogy legalább az egyik versenyző lesz. - rám mosolygott, de én elhúztam a számat.

- Ha Seben múlik tuti, ha rajtam, akkor egyik se lesz versenyző az biztos. - mondtam. Christian hátra fordult és rám nézett. - Az én gyerekeim nem kockáztatják az életüket milliárdos vállalkozók miatt.

- Mire ők annyi idősek lesznek, hogy Forma 1-es kocsiba ülhessenek, már ultra biztonságos lesz. - mondta Christian.

- Akkor is. - mondtam durcásan. - Időmérő van, ne a még meg sem született gyerekek életét boncolgassuk. - Newey és a főnök is vigyorogva fordult vissza a monitorokhoz. Hogy ma mindenkinek milyen jó kedve van.

Egy ideig álldogáltam, de a Q2 alatt már Adrian helyén ültem. A hely tulajdonosa meg mögöttem állt. Fájt a lábam és a derekam is, és az ülés csak a lábamon segített, de nem vallottam volna be semmi kincsért sem. Az időmérő elég sima menet volt. Seb, Webber, Hamilton és Kubica lett a sorrend a riválisok csak Kubica után jöttek, és Hamilton is megkapta az 5 rajthelyes büntetést a váltó csere miatt és ez megint nekünk kedvezett.

Időmérő után én visszasántikáltam a homeba, és az irodát vettem célba, de Tommi elkapta a kezem és elrángatott a masszázs szoba felé. Ritka mikor én itt járok, az is csak azért szokott lenni, mert Sebet keresem. Most viszont beleültetett az egyik kényelmes enyhén hátra döntött támlájú fotelbe és oda húzott egy zsámolyt. Ráült és leszedte a lábamról a topánkáimat, hogy a bokám, lábszáram és talpam végig masszírozza.

- Mondtam már, hogy imádom, hogy Te vagy Seb jobb keze? - kérdeztem lehunyt szemekkel. Nagyon jól esett, amit csinált.

- Még nem. - mosolyodott el.

- Pedig már kellett volna jó párszor. - motyogtam. Majdnem el is aludtam a kényeztetéstől. Egészen addig masszírozta a lábam, míg el nem kezdett a telefonja csipogni.

- Sebas most végez, ennyi időm jutott Rád. - mosolygott. Visszarakta a lábamra a topánokat és felsegített. Sokkal jobb érzés volt állni, már nem szúrt, fájt a lábam. Nyomtam egy puszit az arcára, amin nagyon meglepődött.

- Köszönöm. - mondtam vidáman. David, mint kiderült engem keresett, de gyorsan feladhatta, mert a büfé pultnál ült és Timit szórakoztatta.

- Pajtika, te miért nem dolgozol, mint mások? - mentem oda hozzá.

- Eltűntél. - védekezett.

- És ha én meghalok, akkor te már meg se mozdulsz? - kérdeztem. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne nevessem el magam. - Ha szülésire megyek, otthon fogsz ülni és vagdosod unalmadba az ereidet?

- Nem! - vágta rá.

- Akkor nagyon gyorsan húzzál el innen dolgozni. - mondtam neki. Felkelt és bement az irodák folyosójára.

- Nem vagy vele kicsit kemény? - kérdezte Timi. - Ott vannak a szép szemei alatt a karikák már most. Elrontja az összképet. - nevetett fel.

- Ne lazsáljon. - vontam vállat. - Ha én bírtam a 20 órázást sokszor akár egy hétig is, akkor neki is bírnia kell.

- Akkor is kemény vagy vele. - csóválta a fejét. - Azt hiszi még a végén, hogy te ilyen vagy valójában.

- Higgye nyugodtan azt. - mosolyodtam el. Én is megindultam az irodák felé, és Guill mellett találtam meg Davidet. Kezembe adta Guill a jelentését az időmérőről én pedig aláírtam. Egyelőre még én voltam a hivatalos versenymérnöke Sebnek.

Újabb megbeszélés jött, ezúttal már a versennyel kapcsolatban. Megint kevés időnk volt, és a két pilóta nem is tudott végig ottmaradni, mert pilótaparádéra kellett menniük. Elmentünk ebédelni megbeszélés után, ott láttam Rékát és Norbertet újra.

- Merre jártatok Hercegnő? - kérdezte Rékától Seb mikor ő is visszaért.

- Fent voltunk a boxok felett. - mesélte izgatottan. Egész ebéd alatt ő mesélte az aznapi élményeit. Többen is oda ültek hozzánk, és mindenki Rékát hallgatta, ahogy nagy hévvel és lelkesedéssel mesél. Mindenki mosolyogva jó kedvel ment vissza dolgozni. Én alig keltem fel az asztaltól már csörgött is a telefonom.

- Virág Norton. - vettem fel hivatalosan, mert nem ismertem a számot.

- Szervusz Virág, Attila vagyok. - szólt bele magyarul.

- Szia. - mondtam és azon járt a fejem, ki azaz Attila.

- Szólni szerettem volna, hogy a filmkészítést áttették hétfőre és Svájcban lesz az első megjelenésed. - mondta. Egyből beugrott, hogy a kampányfőnök Attila az.

- Hétfőn? - húztam el a számat. - Én Japánban vagyok.

- Hétfőn délután 4-kor kezdődik a forgatás, mert este fogtok forgatni. - mondta. - Addigra haza érsz?

- Kénytelen vagyok, nem igaz? - kérdeztem sóhajtva. Úgy volt tervezve, hogy hétfőn dél fele megyünk először Angliába Sebbel, onnan Norbert németbe mi Rékával Svájcba. De ezek szerint már vasárnap este gépre kell szállni.

- Hétfő délután 4, Zürich főutcájában van, egy hatalmas Fotó stúdió ott lesztek. - magyarázta. - Odatalálsz? - kérdezte.

- Tudom hol van, oda találok. - mondtam. Gyorsan elköszöntem és leraktam a telefont. Ott hagytam Norbertet és Rékát, akik lassan elfoglalják a helyüket fent a boxok feletti büfében. Oda mentem Seb szobájához és vettem egy mély levegőt. Eltoltam az ajtót és beléptem, majd behúztam. Sebi éppen az overállját készült felvenni.

- Hát te? - kérdezte mosolyogva. Ráültem az asztal lapjára és figyeltem, ahogy öltözik.

- Azért most zavarlak, mert később még kevésbé kéne. - mondtam. - Most hívtak, és haza kell mennem még a ma éjjeli géppel, mert holnap egy Tv-s felvétel reklám projektéhez lesz forgatásom.

- Tehát bármi az eredmény te ma Rékával haza mész. - mondta tömören.

- Ühüm. - az ölembe húztam a laptopját, és mosolyogva konstatáltam, hogy egy közös kép a háttérképe, amin Rékát éppen a kezében cipelni én meg magyarázok valamit éppen. Egy Paddockbeli fotós csinálhatta a képet.

- Kár, hogy nem leszel itt. - mondta szomorkásan. - De ha győzök, gyere fel te velem. - nagy kérlelő szemekkel nézett rám.

- Még elválik. - nevettem el magam. Lemásztam az asztalról, és odaálltam elé. Megigazgattam az overállját és felhúztam rajta a cipzárt. - Addig is, nyerd meg a futamot. - egy rövid csókot szerettem volna neki adni, de nem engedett el.

- Szombaton haza megyek, és ideje lesz neveket kitalálni. - simizte meg a pocakom.

- Ez már nekem is eszembe jutott. - bólintottam. - Gyere, itt az ideje kimenni. - kézen fogtam és úgy sétáltunk ki a boxba. Én bementem a mérnökökhöz, ő pedig a nyitott box részbe.

A rajtig próbáltam hozzászokni az új körülményekhez. Több monitort kell figyelnem, bár általánosan majd Christiannal fogok beszélni. Nem volt csapatsorrend, de mindenki el akarta kerülni, hogy a két pilóta összeütközzön, és már édes kevés volt az, hogy meg lett nekik mondva, hogy nem előzhetik egymást csak úgy. Ez már ennél bonyolultabb lett.

A rajt alatt volt egy pillanat mikor majdnem felugrottam a helyemről, de minden erőmmel fegyelmeztem magam és jót mosolyogtam Daviden, aki viszont felugrott Petrov rajtbaleseténél.

Kubica megelőzte a rajtnál Webbert, Seb viszont nagyon jó rajtot fogott, így megtartotta az első helyét. Többen is kicsúsztak és összetörték a kocsit, aki talán igazán lényeges volt az Massa. Egyből bement a Biztonsági autó. Jót mosolyogtam mikor Guill Sebnek magyarázta a Biztonsági autós szabályt és vissza is kérdezte tőle, hogy biztos megértette-e. Sajnálkozva láttam Kubicát a füvön, mert pontokat vett volna el Webbertől, de mivel elhagyta a jobb hátsó kereték, esélytelen volt, hogy körbe érjen.

Igazán a futamon nem történt olyan a Red Bullos autók környékén, hogy izgulnom kellett volna, csak azon aggódtam, hogy Seb végig nyugodt legyen, és ahogy tavaly idén is behozza elsőnek. Kobajasi volt az, aki olyan helyen előzött folyamatosan, hogy még én is csak néztem, és nem is egyszer tette ezt meg, hanem végig a futamon ezzel szívatott mindenkit.

Button egy időre úgy tűnt magára akarja rántani a két Red Bullt, hogy Alonso és Hamilton utolérje őket, de gyorsan rászóltam Ciaronra és Guillre, hogy ez akkora csapda, mint a fene, és fogják vissza a két pilótát, maradjanak nyugodt távolságban. Egy idő után Button és a versenymérnöke is megunta a dolgot, és kihozták Buttont, így Seb visszaállt az élre. David számolgatott nagyrészt helyettem, így nekem csak figyelnem kellett, de így is volt elég bajom, mert a derekam meg a hátam kezdett komolyabban fájni a folyamatos egyhelyben üléstől. Úgy oldottam meg a fájdalmat a végén, hogy az utolsó 5 körre kimentem a boxfalhoz és beálltam Christian mögé.

- Sok terhet vettél ma le rólam. - mosolygott rám. Visszamosolyogtam, de fájt mindenem. Kezdtem mérges lenni az ikrekre, hogy ennyire leterhelik a testem. Tommi odalopakodott mellém, és meglengette előttem az ásványvizes üveget.

- Nem kell nyugtató. - toltam el, erre ő felnevetett.

- Nem nyugtatós, csak víz. - nevetve vettem el tőle és beleittam.

- Magyarázd már meg, hogyan van nálad mindig egy rakat ásványvizes palack? - kérdeztem tőle.

- Azaz én titkom. - kacsintott rám.

- Pasik. - mosolyogtam.

Az utolsó körnél az összes Red Bullos szerelő már kint lógott a boxfalon lévő rácson. Mikor Sebet leintették felszakadt a tüdőmből egy sóhaj. Olyan volt mintha jó pár futam óta ott lett volna. Elmosolyodtam és hagytam, hogy mindenki óvatosan megölelgessen. Közben észrevétlenül próbáltam elmorzsolni a könnycseppet a szemem sarkában.

- A jégszívű versenymérnökünk sír? - kérdezte Ben halkan. Éppen ő ölelt.

- Dehogy is. - húztam ki magam. - Bele ment valami a szemembe. - mondtam a totál átlátszó dumát. Csak felnevetett és hömpölygött tovább a többiekkel a dobogók felé.

- Mire vársz még? Indulj már meg! Menj fel vele a dobogóra. - kezdett el terelgetni Christian nevetve a dobogók felé.

Ben a kezembe nyomott egy Red Bullos inget. Értetlenül néztem rá, hiszen egy fehér Red Bullos póló volt rajtam.

- Ha fehér pólóba felmész oda, akkor vizes póló versenyt fogsz játszani, vagy inkább pezsgős póló versenyt. - magyarázta nevetve. Felsegítette rám a Red Bullos inget és a mellem és a hasam között összegomboltam egy gombot, hogy ne lobogjon a szélbe rajtam. Mire oda értem a dobogókhoz Sebék már ott voltak. Ahogy meglátott felkapott és óvatosan megszorongatott. Bukó volt rajta, de még így is hallottam a boldog nevetését. Érezni lehetett minden mozdulatán mennyire boldog.

- Gratuláloook!! - kiabáltam nevetve. Felmentünk a mérlegelésre. Fent gratuláltam Webbernek, és eléggé meglepődtem mikor rám mosolygott. Azon viszont nem, hogy Alonso még meg is ölelt. Soha nem voltam rosszba a spanyollal, sőt az elején mikor még tesztek mentek, és még tavalyi szezonba egész jóba voltam vele. Kaptam egy halom puszit Sebtől, amin csak nevettem. Nagyon jó kedve volt. Én is örültem a sikernek, de tudtam, hogy most jön a neheze. 3 futam, és Korea még mindig kérdéses. Fent a dobogón átvettem a csapat díjat, és figyeltem, ahogy lent őrjöng a sötétkék tömeg, amit a Red Bullosok alkottak.

Bennek igaza lett, kellett az a sötétkék ing, mert Seb pezsgőjének nagy része rajtam kötött ki, és Webbertől és Alonsótól is kaptam. Nevetve köpködtem ki a pezsgőt és próbáltam az arcomból kisöpörni mielőtt megvakulok tőle. A fotózáson még oda álltam Seb és Alonso közé majd gyorsan lefelé indultam, mert már egy ideje pisilnem kellett, lévén, hogy a kisfiúnk a vesémet rugdosta kedvesen. Lent Réka is a nyakamba kötött ki, bár Norbert vigyorogva tartotta továbbra is a kislányt, hogy ne terhelje még az ő súlya is most a testem. Nyomtam egy puszit Réka arcára és átvettem Norberttől, de le is raktam a földre.

- Ma este haza megyünk, mint szólsz? - kérdeztem tőle. - Basika úgyis bulizik ma este.

- Haj! - sóhajtott fel, de vigyorgott. - Úgyis elfáradtam, végig alszom az egéééééééész napooooot. - mondta nevetve.

- Rendben. - nevettem vele. - Jössz te is velünk? - néztem Norbertre.

- Igen. - bólintott. - Majd Svájcból megyek haza. Nem hagylak egyedül egy ilyen rosszasággal. - jól megborzolta Réka haját.

- Naaaa!! - csattant fel mérgesen és elkezdte a haját rendezgetni. - Mért csináloood? Ne csináááld!! - toppantott egyet a lábával.

- Kis méregzsák. - kapta fel hátulról érkezve Ben. - Kisasszony tessék eljönni a gyárba és a többi futamra is. Vess be mindent! - csúnyán néztem Benre, de nem kellettem én oda, Réka elintézte.

- Hülyékkel nem állok szóba. - rárakta az egyik kezét Ben arcára és meglökte kicsit, a másik kezével persze kapaszkodott a nyakába. - Én ovis leszek! Nem érek rá mindig! Elfoglalt leszek! - erre körülöttünk mindenki nevetni kezdett.

Sebet rábíztuk Tommira, bár én így is aggódtam kicsit, mert tisztába voltam vele, milyen mikor a csapatunk bulizik. Nem attól féltem, hogy megcsal. Attól féltem, hogy naiv lelkemet úgy leitatják, hogy még szombaton is a hisztijét hallgatom, hogy mennyire másnapos.