Szingapúr 1.

Na sziasztok, üdv mindenkinek innen Szombathelyről. Virág drágámnak szarakszik a blogspotja ezért most én próbálkozok az új fejezet feltöltésével :D Egyébként azt üzeni, h már nem emlékszek hogyan fogalmazott h milyenek vagytok. xD De a lényeg az annyi h ha komihatárt szab akkor egyből tudtok írni neki kommentárokat, szal most is van ilyen határ, mégpedig 10 db. :D:D Szal hajrá hajrá :D Na és most jöjjön a fejezet, én meg megyek készülődni, mert buliiii lesz este :D:D:D
Pápá, és pussz mindenkinek :):)

Morcosan ültem az egyik vendégirodába és vártam, hogy a nagyfőnök kislánya, Lina végre befejezzen egy egy ismeretlenes egyenletet.

Reggel miután beértem, a nyakamba akasztották, hogy korrepetáljam, úgyse lenne jobb dolgom. Inkább unatkoztam volna kint a büfénél ülve. Réka pedig Bent fárasztotta a boxban.

- Én ezt nem értem! - vágta le a tollat. - Ez hülyeség! Ezt senki nem használja a való életbe!

- A matematika a tudományok királynője és a matematika királynője a számelmélet. - mondtam morcosan. - Szóval csönd, és figyelj ide.

- De ezt hol lehet használni az életben? - kérdezte kifakadva.

- Nagyrészt nem azért tanulsz, hogy használd az életben, hanem mert kérdezik a vizsgán. - vágtam rá. Odahajoltam a lap fölé, és gyorsan végig néztem, amit leírt. - A 3-nak a négyzete mióta 6? - mutattam a számra.

- Hát három szer kettő. - vágta rá. - Az hat.

- Igen, ez teljesen igaz. - bólintottam. - Csoda, hogy ezt érted, de a négyzetszám azt jelenti, hogy szorzod a számot önmagával. - magyaráztam. - Mit tanítanak neked az iskolában, te jó ég. - Csak sóhajtozni tudtam. Tulajdonképpen a matematika alapjaival nem volt tisztában. Ezek után, hogy várjam el, hogy egy egyenletet megoldjon?

- Most már értem. - dőlt hátra büszkén majdnem egy óra után. Én már a hajam téptem volna. - Zseni vagyok.

- Zseni? - kérdeztem vissza. - Akkor azok, akik itt dolgoznak mik?

- Hülyék. - vágta rá nevetve.

- Ezeknek a hülyéknek hála sikeres ennyire ez a csapat, és ezeknek a hülyéknek hála, vagy te most itt. - morogtam. Hátradőltem a székben és behunytam a szemem, mert éreztem, hogy az ikrek nagyon rugdosnak.

- Jóóó, abba hagytam az egózást. - mondta sóhajtva. Felírtam neki a következő feladatot és vártam, hogy megoldja. Saját magához képest gyorsan megoldotta, csak az eredmény nem volt jó.

- Hogy jött ki a 452? - kérdeztem homlokráncolva.

- Beszoroztam az oldalszámmal. - vonta meg a vállát. - Mert „Ha helytelen eredményre jutunk, próbáljuk meg beszorozni az oldalszámmal.”

- Ez csak egy bolondos idézet. - lekönyököltem az asztalra és a fejem fogtam. - Nem kell komolyan venni.

Még legalább egy órát szenvedtem Linával mikor az utolsó egyenletet írtam fel, amiben volt gyök is. Rám nézett majd rábökött a gyökjelre.

- Ez itt most gyök, vagy a számok beálltak az eső elől? - kérdezte faarccal. Lehunytam a szemem, és elszámoltam 5-ig, mert 10-ig nem lett volna türelmem. Felkeltem és megindultam az ajtó felé.

- Mond meg apádnak, hogy engem totálisan lefárasztottál. Keressen másik idiótát, aki foglalkozik veled. - kivonultam és leültem a büfés pulthoz.

- Timiii kávéééét. - néztem könyörgően a pult mögött álldogáló lányra, aki erre elkezdett nevetni, de kiszolgált. Elmeséltem neki, hogy Lina mennyire lefárasztott.

- Azt ismered, hogy: „A matematikus egy gép csupán, amely az elfogyasztott kávémennyiséget elméletekké alakítja.” - vigyorogva nézett rám.

- Nem hallottam meg. - sóhajtottam fel. Beleittam a kávémba és egyből jobban éreztem magam. Gyorsan elment a nap, mert Rékával mászkáltam a paddockban meg a boxba. Isa és Jess is megállított és ’körbe ugrálták’ Rékát, amin jót derültem. Még Hamilton is rávigyorgott Rékára, aki először mindenkivel meg volt illetődve, de Hamiltonra visszavigyorgott.

- Olyan mintha csoki mázban fürdött volna. - mondta száját nyalva. Valószínűleg hülyének néztek, mert elkezdetem hangosan nevetni.

- Neki ilyen a bőre. - világosítottam fel.

- Kiskorában biztos kint hagyták a napon. - mondta elgondolkodva. Jókat nevettem Réka megjegyzésein, így jó volt a napom, bár fárasztó is.

’Estére’ szerencsére a kis rosszaság is elfáradt így már a homeban elaludt a kezemben. Visszavittem a hotelbe és lefektettem az ágyra. Leszedtem róla a ruhát, meg a cipőt és kibontottam az összefont haját. Betakartam és ott hagytam a hálóban. Teleengedtem magamnak a kétszemélyes kádat és belefeküdtem. Nagyon jól esett minden tagomnak.

Arra ébredtem, hogy valaki az arcom cirógatja.

- Ébredj Kedves, már hideg a víz, amiben fekszel. - kipislogtam a szememből az álmot egy kicsit és ránéztem Sebire, aki mosolyogva guggolt a kád mellet. Éreztem, hogy teljesen elgémberedtem, és a hidegvizet is éreztem, ahogy megmozdultam. Seb odatartott egy nagy fürdőlepedőt és mikor felálltam a kádba körém tekerte és azzal a mozdulattal fel is emelt.

- Tegyél le. Nehéz vagyok. - mondtam álmosan a nyakába meg a vállába kapaszkodva.

- Nem vagy nehéz. - mondta fejcsóválva. - Sokat kell ahhoz híznod, hogy nehéz legyél.

- Ne aggódj, fogok még bőven. - motyogtam. Lerakott a nagy franciaágyra, ahol Réka már békésen szuszogott közvetlen az ágy másik oldalán, ahol Seb szokott aludni. Betakart, ahogy az előbb én Rékát, és nyomott egy puszit a számra, majd ott hagyott. Szinte egyből elaludtam.

***

Péntek nagy részén Rékával a boxban ültünk és a tesztelést figyeltük. Előtte meg utána voltam a tárgyalásokon, de semmi más dolgom nem volt. Elég uncsin telt a nap. Magyaráztam Rékának mi, miért van és figyeltem, ahogy mindenki körbe rajongja őt.

A nap egyetlen meglepetés akkor ért mikor már a pályát készültünk Rékával kézen fogva elhagyni. Felipe Massa engedett minket maga elé a kapunál.

- Remélem, a kishölgy gyakrabban kilátogat majd a futamokra, és akkor Felipinho sem lesz magányos. - rá mosolygott Rékára és még rá is kacsintott. Fülig pirult a kezemet szorongató kislány. - Bár a pocakod elnézve nem lesz baj a baba dömpinggel. - mondta nevetve. Kiértünk a kapun kívülre, de továbbra is szóval tartott minket a Ferrarisok brazilja.

- Egyszerre kettő is érkezik. - bólintottam mosolyogva.

- Akkor igaz a pletyka. - mosolygott. Szóba került a kisfia, és az ikrek is, na és persze Réka. Az általános történet szerint, minden úgy van, ahogy történt, csak az nincs szétkürtölve, hogy én vagyok Réka anyukája. Már egy ideje ott álldogálhattunk, mert elkezdett esni az eső.

- Elvihetem a Hölgyeket? - kérdezte mosolyogva.

- Kocsival vagyunk. - vigyorogtam. Réka teljesen oda volt meg vissza, látszott rajta.

- Akkor majd holnap összefutunk. - intett és ott hagyott minket.

Végig mosolyogtam, míg odaértünk a kocsihoz és megvártam, míg Réka bemászik a gyerekülésbe.

- Leváltod Bent? - kérdeztem vigyorogva. Egész hétvégén ment a Ben így Ben úgy, szöveg. - Ráadásul lepaktálsz az ellenséggel?

- Nem. - mondta morcosan. Lefekvésig vigyorogtam, mert mindig eszembe jutott a fülig vörös Réka, ahogy megilletődve nézi Massát.

Ezúttal sem tudtam ébren megvárni Sebit, mert a kisasszony ragaszkodott hozzá, hogy odafeküdjek mellé. Csak arra ébredtem fel, mikor már bebújt mellém a takaró alá.

Észre sem vettem mikor aludtam el, csak azt, hogy már az időmérő napjára kell kelni.

A 3. szabadedzés jól sikerült, és az időmérőn is csak 67 ezreddel voltunk lemaradva Alonsotól. Igaz, hogy csak a 2. rajtkocka volt meg, de így is mindenki elégedett volt, hiszen jóval Webber előtt végeztünk, aki csak az 5. lett.

Megvolt a stratégia a versenyre. Begyűjteni a legtöbb biztos pontot, és nem belemenni minden kétes szituba.

De a hét meglepetése vasárnap reggel ért a megbeszélésen.

- Este beszélgettem egy kicsit a mi oldali csapatunkkal. - kezdett bele Guill a megbeszélés végén. - Sebastiant végig nyugodt idegi állapotban kell tartani a falak között, ezzel ti is tisztába vagytok. - folytatta. Kíváncsian vártam mi sül ki belőle. Seb arcán a mosolyt látva biztos voltam benne, hogy ő tudja, mit akar kihozni a dologból Guill. - Azzal is tisztában vagytok, gondolom, hogy ez Virágnak jobban megy, lévén, hogy jobban ismeri Sebastiant és többet dolgozott már vele. - döbbenten néztem Guillre. - Szeretném, ha belegyeznétek abba, hogy ma délután Virág üljön a versenymérnöki székben. Nem szabad kockáztatni. - ránézett Ciaronra. - Ez a csapat érdeke is. - néma csend fogadta a javaslatot. Köpni-nyelni nem bírtam a meglepetéstől.

- Hogy érzed, menne a versenyhelyzet? - kérdezte Christian tőlem. Itt volt a remek alkalom, hogy visszaüljek a székembe. Már éppen rávágtam volna, hogy igen, mikor az ikrek rugdosni kezdtek.

Ha beülök a versenymérnöki székbe, és túl nagy lesz a stressz vagy a nyomás, előjöhet az a betegség, ami régebben, és az most az ikrek életébe kerülhet, meg az enyémbe. Már Rékáért is felelős voltam, nem csak a két piciért és magamért. Most még Seb életét is a kezembe adnák. Ránéztem Sebre. Majd végig mindenkin. Persze mindenki engem bámult.

- Guill, meg kell szoknod és tanulnod Sebet kordában tartani és nyugtatni. - fordultam felé. - Sokáig még talán kint sem leszek a helyszíneken az ikrek miatt. Rékát cipelhetem magammal egyelőre, de pár napos, hetes, hónapos babákat nem hurcolhatok Brazilba, vagy majd jövőre esetleg tesztre, vagy Bahreinbe. - sóhajtottam egy mélyet. Nehéz volt kimondani. - A gyerekeim fontosabbak, mint a pontok, mint a versenymérnöki státusz. - Seb mellettem szélesen mosolygott.

Mindenki meg volt döbbenve. Guill bólintott. Mivel véget ért a megbeszélés, felkeltem és elindultam ki. Kint Seb megölelt és kaptam egy puszit.

- Tudtam, hogy Guill felajánlja majd a dolgot, és reméltem, hogy így döntesz. - még mindig mosolygott.

- Életem legnehezebb döntése. - sóhajtottam.

- Szeretlek. - kaptam még egy puszit és tovább állt a dolgára. Sóhajtva mentem be Evahoz.

- Érzelgős kismama vagyok. - belerogytam a kényelmes székbe és néztem Evat.

- Ennek is el kellett jönnie. - vont vállat. - Van pár hónapod, hogy jogosan érzelgős lehess, majd ha megszületnek a babák, visszaállhatsz diktátorba.

- Gondolod menni fog? - kérdeztem kételkedve.

- Biztos vagyok benne. - bólintott. - Kedden elvetetem a babát. - mondta csöndesen.

- Tommi mit szól hozzá? - kérdeztem.

- Azt mondta, hogy tudja mennyire nehéz ez így eleve nekem. - magyarázta. - Azt is mondta, hogy látja rajtad mennyire viaskodsz saját magaddal, így az én döntésem.

- Rád akasztja felelősséget és a lelkiismereteddel is egymagadnak kell elszámolni. - biccentettem. - Okos ötlet. Elveteted?

- El. - mondta magabiztosan. Nagy összeget mertem volna rá tenni, hogy nem veteti el. Tommi okos ember hírében állt. Előre kitalálhatta ezt, mert Réka sokat volt velük a héten, így Evaban is elindítva egy kis anyai ösztönt, és ezek után mondhatta ezt. Igazán furfangos.

A futam elején azt hittem rosszul leszek annyira izgultam. Eddig mindig történt valami komolyabb ezen a pályán. Kétszer majdnem berobbant a boksz a tankoló cső miatt. Idén már kicsit biztonságosabb volt a boxban álldogálni. Ben ott állt a rajtnál mögöttem, és mikor Sebet Alonso kicsit leterelte a betonfalhoz a vállamra tette a kezét. Talán érezte, hogy ki fogok akadni, hogy Alonso miatt megy tökre a futama. A spanyol és Seb nagy szerencséjére nem lett ütközés köztük.

Úgy éreztem magam a futam alatt mintha egy nagy rosszakaró bagázsba ültem volna. Fogadtak ki megy falnak, vagy ki ütközik valakivel. Egy ember volt, aki azt mondta, hogy Seb nem tudja végigvinni hiba nélkül a futamot. Őt kitagadtuk, és a pit lane vonal mellett kellett állnia.

Seb szemszögéből kicsit uncsi volt a futam, mert Guill felszólította, hogy vegyen vissza a motorból meg az arcából, és hozza be a második helyen. Úgy tűnt lemaradtam valamiről, mert Guill nagyon befenyítette, ugyanis Seb egyből hallgatott rá, míg ilyenkor velem gyakran vitázott régen. A kocsik törtek a falon, meg egymáson, esetleg a kerékvetőn, de igazán nagy bumm, ami miatt felkeltem volna a helyemről, hogy ’Úr Isten’ olyan nem volt egészen a végéig. Azon még körülöttem is jót derültek mikor Hamilton kiesett, és az is mosolygás tárgya volt, ahogy Bruno Senna eltalálta a falba állt Kobayasit.

Viszont mikor megláttam a hátul lángoló Lotust, amiben Kovalainen ült aggódva néztem, pláne mikor gurult szépen tovább a pályán. A boxba nem merte az égő kocsit behozni így megállt végül a célegyenesnél, és integetett, hogy valaki oltsa el. Én ott fehéredve álltam már a Tv előtt. A szerelőink közül egyből többen is rohantak, hogy segítsenek. Azért bármennyire is vérre megy sokszor, senki nem kívánta, hogy valaki felrobbanjon a kocsival együtt. Nem messze történt a Red Bull csapat Versenymérnöki pulpitusától. Még a boxból is simán látni lehetett a hatalmas füstöt. Én csak azért nem rohantam oda, mert Anna megfogta a kezem, hogy maradjak. Egyre forróbb volt a helyzet, mert Kovalainen még mindig a kocsiban ült, de a célegyenesben nem tudott senki kimászni, hogy eloltsa, így ő maga szállt ki komótosan a lángoló kocsiból és nyúlt fel a poroltóért. Én személy szerint azt hittem rosszul leszek a jelenet láttán. Úgy tűnt teljes hidegvérrel eloltja a kocsiját, majd visszaadta a poroltót és kicsit arrébb felmászott a boxutca falon. El tudom képzelni a csapat és Kata a barátnője milyen idegi állapotban lehet, ha én kiborultam tőle.

- Ez nem normális. - mondta Anna is elhűlve.

- Finn. - csóváltam a fejem. - Kimi se nagyon pánikolt be mikor egy pillanatra tavaly körbe vette a tűz.

- Ne is említsd. - sóhajtott fel. Pár kör volt vissza már csak és Seb közeledett Alonsohoz, de Guill felhívta rá a figyelmét, hogy jó az a 2. hely és nem kéne kiesést kockáztatni. Mosolyogtam és integetettem mikor saját magam láttam a TV közvetítésen. Mikor a versenymérnöki székben ülök szoktak mutatni, de olyankor nem veszek róla tudomást. Végül behozta a 2. helyen Seb, Alonso mögött. Webber csak a 3. lett, így volt öröm, hiszen elvertük végre Webbert, és megmaradt az esélyünk a VB-re. Oda mentem a dobogóhoz Benékkel, még mielőtt beértek volna a pilóták. Seb egyből kiszúrt a tömegben és odajött megölelni. Nyomtam egy puszit a bukósisakjára és meglökdöstem a pódium felé. Végighallgattam a két himnuszt és közben már Japánon járt az eszem. Tavaly ott nyertünk, szép lenne ismét ott egy győzelem.

Mikor a pezsgőzés után lementek a pódiumról visszasétáltam a homeba, Rékát megkeresni aki onnan nézte a futamot Evaval.

- Láttalaaaaaak! - futott oda hozzám és belecsimpaszkodott a lenge nyári ruhámba.

- Jó kislány voltál? - kérdeztem nevetve.

- Mint mindig! - vágta rá. - Eva nénit is megkérdezheted!

- Nem vagyok néni! - mondta Eva mosolyogva mikor odaért hozzánk. - Most tényleg jó volt. A következő futamra, ha hozod, akkor simán kiviheted a boxba. Érdekelte minden, de nem volt még akaratos sem! - Réka büszkén húzta ki magát. Mosolyogva tereltem be Eva irodájába vissza, hogy szedjük össze a cuccát ott, majd átmentünk még Seb szobájába is, hogy az én cuccom is elhozzam.

Meg volt beszélve, hogy nem várjuk meg Sebit, mert a hotelben még össze kell pakolni, ugyanis, ahogy Seb visszaér, megyünk haza. Nagyrészt miattam, mert már elég rosszul esett ez a meleg meg magas páratartalom, másrészt meg azért, mert Rékát jövő héten be kell íratni az oviba, hogy tanulja rendesen a nyelvjárást, és hogy mehessen jövőre suliba. Nem mellesleg szerdán lesz 5 éves.

A kisasszonnyal összepakoltunk az útra és beültünk a TV elé, persze mesét nézni, mi mást.

Már a 10. Noddy részt néztette meg velem mikor Seb visszaért.

- Végre. - nyögtem fel. Réka csak huncut mód vigyorgott mellettem. Hagytam, hogy Seb kifújja magát, és még egyszer letusoljon meg átöltözzön majd indultunk is.

Mikor felszálltam a gépre nem éreztem jól magam, de betudtam a fáradtságnak és a melegnek. A repülő utat mindhárman végig aludtuk. Réka nagyon aranyos volt, mert az ablak mellett ült és úgy aludt, hogy Seb felkarjára döntötte a fejét. Középen Seb és én ültem a szélén, mert nekem gyakran kellett pisilnem, de így mindketten Sebin aludtunk, akit ez úgy tűnt a legkevésbé sem zavar, hiszen olyan fáradt volt, hogy amint felszálltunk ő már aludt is.

Úgy tűnt nagyon összepasszolnak, mert mindketten enyhén nyitott szájjal aludtak és mindkettőnek az Ipod fülese lógott ki a füléből. Olyan egyszerre szuszogtak, hogy valami hihetetlen.

Mikor leszálltunk Svájcban Sue jött értünk és az is mutatta, hogy Seb mennyire fáradt volt, hogy nem kardoskodott a vezetés miatt. Beült előre Sue mellé és aludt tovább. Réka is hátul az ölembe feküdt amennyire az öv engedte és ő is szuszogott tovább.

- Alaposan elfáradtak. - mosolygott bele a visszapillantóba Sue.

- Réka egész nap mászkált, tombolt, rohangált, másokat fárasztott és az ő szervezte nincs hozzászokva a repülőzéshez, így érthető, hogy nagyon fáradt. - közben simogattam a kislány fejét, hogy végigaludja az utat. - Seb pedig épp, hogy lenyomott egy futamot és már jöttünk is el.

- Te is nagyon fáradtnak tűnsz. - mosolygott továbbra is.

- Ez a várandósság hamar kifáraszt. - mosolyogtam. - Meg megőrjít a meleg és a pára.

Mire haza értünk már én is közel voltam az alváshoz. Felkeltettem Sebet és az alvó Rékával a kezembe vonultam be a házba, míg Seb és Sue a csomagokkal bajlódtak. Fent leraktam a kishölgyet a nagy francia ágyunk közepére, óvatosan levetkőztettem és betakartam.

Lent megsimiztem az összes kisállatkát és vártam, hogy végezzenek a csomagok behordásával.

- Készítsek gyorsan valamit? - kérdezte Sue készségesen.

- Köszönjünk szerintem mindketten a fenti puha ágyra vágyunk. - mosolyogtam rá.

- Akkor én is elmegyek aludni, ha nem kellek már itt lent. - mondta. Én csak bólintottam és odabújtam Sebhez.

- Menjünk aludni, kérve kérleeek. - mondtam picit hisztis hangon. Nyomott egy puszit a vállamra és felkapott. - Héé mit csinálsz, nem úgy volt, hogy fáradt vagy? Fáradtan meg ne emelgess!

- Fáradt vagyok igen, de te is épp annyira fáradt lehetsz. - felvitt a szobába és lerakott az ágyra. Jó pár percig sikerült elmerülni a jó éjt pusziban, de lévén, hogy tényleg hulla fáradtak voltunk Seb befeküdt mögém és szinte egyből hallottam a jellegzetes szuszogását.

***

Reggel arra ébredtem fel, hogy valami az arcom simogatja, meg a nyakam csókolgatja. Jó pár percig csukott szemmel élveztem a kényeztetést mikor megfordult a fejemben, hogy talán ki kéne nyitni a szemem és megnézni ki is kényeztet, bár tippem az volt.

- Abba ne hagyd. - nevettem el magam mikor megláttam, hogy Seb mellettem fekszik, és úgy tűnik el a nyakhajlatomban.

- Szép jó reggelt. - nevetett fel ő is. - Ezek szerint, nem volt rossz ötlet.

- Nem. - kinyújtóztattam a végtagjaimat és beletemettem az arcom a párnába, hogy mégse Seb arcába ásítsak bele. - Réka? Sue?

- Sue elvitte Rékát vásárolni. - magyarázta és megjelent egy huncut mosoly az arcán. - Megkértem Suet, hogy sütizzenek meg nézzenek el pár helyre.

- Tehát szinte közölted vele, hogy pár órára hagyjanak magunkra? - kérdeztem nevetve.

- Tulajdonképpen igen. - bólintott vigyorogva.

- Helyes. - vigyorogtam gonoszul, mert eszembe jutott valami. - Úgyis fel kell menni az irodámba, mert Guill említette, hogy majd egy konferenciahívásra szakítsunk ma időt.

- Én egész másra gondoltam. - végig simított a takarón és eltűnt a keze alatta. A következő pillanatba pedig már a combomon volt a keze.

- Hideg a kezed! - húzódtam arrébb nevetve. Persze eszébe se jutott kiszedni a takaró alól a jéghideg kezét. - Héé nyugiii!! - nem bírtam, muszáj volt nevetnem azon, hogy mennyire bepörgött. A tarakaró már az ágy másik végében volt. Egészen addig tartott a felhőtlen jó kedvem, míg meg nem csókolt olyan hévvel, hogy egyből magával sodort a vágya.

Egészen Suék hazaérkezéséig nem volt nyugtom. Nem mintha bántam volna, de azt a kapkodást, amit Seb levágott nagyon vicces volt nézni. Én kényelmesen feküdtem az ágyban még, mikor ő már a pólóját rángatta magára.

- Megmozdulnál? - kérdezte vigyorogva.

- Neeeem . - nevettem. - Én most alszok egy kicsit, és utána majd kidugom innen az orrom.

- Szép álom. - mondta nevetve. A fotelből odadobott nekem egy fehérneműt meg ruhát. Úgy tűnik gondolt mindenre. - Mozdulj már meg. - meglökdösött kicsit, de én már csak azért sem mozdultam meg. Közben már hallani lehetett Réka hangját az udvarról. Seb nevetve térdelt oda mellém és felültetett az ágyban. Rám adta a melltartóm meg a bugyim. Áthúzta a fejemen a kismama felsőt, de már annyira nevetett velem együtt, hogy a gatyával nem is próbálkozott inkább meg.

- Még öltöztetni sem öltöztettél. - jegyeztem meg. Nevetve nyomott egy puszit a számra és ott hagyott.

- Jól kezdődik ez a nap. - jegyeztem meg magamnak. Felkeltem és megigazítottam a ruhámat és belebújtam a gatyámba.

Lesétáltam a lépcsőn és éppen tanúja voltam annak, hogy Réka, hogy ugrik Seb nyakába. Teljesen úgy kezelte, mintha a saját lánya lenne. Elkényeztette és bárki láthatta mennyire imádja. Megfordult a fejemben, hogy Réka elutasító lesz Sebivel. És az első pár napban mikor Magyarba voltunk úgy tűnt sajnos igazam lesz, de mint mindig most is kellemesen csalódtam. Egyértelmű volt, hogy Réka életében Laci szerepét Seb soha nem pótolhatja, de nagyon úgy nézett ki, hogy valami hasonló szerepet szívesen oszt neki Réka.

Mikor észrevettek a kishölgy engem is becélzott, és kaptam egy ölelést meg két nagy puszit. De ennyi is voltam, mert egyből ment vissza Sebhez.

- Menjünk ki a kertbe! - mondta lelkesen.

- Tiszta sár minden kint. - jegyeztem meg.

- Pont azért! - vágta rá Réka, és megfogta Seb kezét és már rángatta is kifelé.

- Maradjatok inkább a házba. - szóltam utánunk. - Tiszta sár lesz mindkettőtök.

- Kicsim ne haragudj meg, de ebből látszik, hogy te városi lány vagy. - fordult felém Seb. - Rohangáltál valaha pocsolyákba vagy csúszkáltál sárban? - kisfiús mosoly volt a száján. Tudta a választ.

- Nem. - mondtam. - És nektek sem kéne, mert megbetegszetek.

- Nem betegszünk meg, ne félts minket ennyire. - nevetett fel. - Néha kell, hogy bepiszkold magad, főleg a gyerekeknek. - fura volt ezt pont az ő szájából hallani, hiszen kiskölyöknek tűnt sokszor ő maga is.

- Nem szóltam. - sóhajtottam. Megindultam a konyha felé és akkor láttam, hogy Sue mosolyogva néz minket.

- Menj utánuk. - mondta kedvesen. - Neked sem kell mindig felnőttnek lenned. Te is szórakozhatsz jól.

- Terhes vagyok, jobban kell figyelnem magamra. - magyaráztam. Sue csak mosolygott.

- Jártam a régi házatokba, minden kényesen tiszta volt. - felvont szemöldökkel néztem rá. - Nem volt élet abban a házban. Hagyd, hogy ezt a házat betöltse az élet. Ne zárkózz be. Nem kell neked is vizesnek lenned, csak nézd meg őket milyen boldogok már azzal is, hogy szórakozhatnak és akkor milyen boldogak lesznek, ha kimész hozzájuk. - kinéztem az ablakon, de a hátsó kertben voltak így nem láttam őket. - Réka nem mert téged hívni, mert úgy érzi, hogy te ilyen gyerekes játékokban nem vagy benne. Jól hiszi. - Sue a konyhaajtóban állt én pedig az ablakon bámulva iszogattam a kávém. - Te vagy a példaképe a kislánynak. Olyan sikeres és erős szeretne lenni, mint te, de egy fokon a hidegszerű viselkedéseddel megrekeszted a kapcsolatotokat. Ne hagyd, hogy elhidegüljetek. - oda jött hozzám és megszorította a kezem egy pillanatra. - Seb küzd az ellen, hogy tőle el ne hidegülj, de egy kisgyerek nem tud. Tanuld ezt meg Rékával mielőtt elhidegülsz tőle és az ikreitekkel is ez lesz. - ránéztem Suera, aki kedvesen rám mosolygott, hogy még véletlen se vegyem kioktatásnak. Nem mondtam semmit, bár tudtam, hogy igaza van. Éreztem, hogy tényleg ezt csinálom.

Felvettem egy pulcsit és kimentem hozzájuk. Réka egy térdig érő csizmában ugrált a pocsolyákba és teli torokból kacagott. Seb éppen Báróval játszott, de fél szeme mindig Rékán volt, aki a három kiskutyával rohangált. Pehely pedig az én lábamnak dörgölőzött és eléggé tiltakozott mikor felvettem és kivittem magammal.

Vacsoráig kint rohangált a két gyerek a kertben. Én az egyik kerti székben ültem és nevetve figyeltem miket művelnek. Pehely a hasamon dorombolt, és mikor az ikrek rugdosni kezdtek mindig felköltözött kicsit a nyakamba. Sue egész nap gondolt ránk, mert nekem pokrócot hozott ki, délfelé pedig szendvicseket meg innivalót. Többször ő is kiült mellém és figyelte a négy kutyát meg a két gyerekeket, ahogy rohangálnak, fogócskáznak, labdáznak.

Nekem végül a konferenciahívás éjjelre maradt, így megvártam, míg Réka elaszik és csak az után mentem fel az irodába és hívtam Guillt. Hajnalba mikor hulla fáradtan mentem be a hálóba muszáj volt megmosolyognom Rékát és Sebet, mert a kislány a felkarját használta párnának és a kézfejét szorongatta. Mosolyogva bújtam oda Seb másik oldalára. Engem is egyből közel vont magához és rögtön el is aludtam.

Szerda kora reggel Sebbel együtt arra ébredtünk fel, hogy Réka ugrál az ágyon.

- Ma van a szülinapom, ma van a szülinapom!!!! - teli torokból skandálta. Megfogtam a kezét és lerántottam magam mellé, és a fejünkre rántottam a takarót.

- Aludj még. - kértem nyögve. Nagyon álmos voltam.

- Anyaaa ne mááár! Kelj feeeel! 5 éves vagyoook!! - a szemeim egyből kinyíltak a döbbenettől és a meglepetéstől. Lerántottam a fejünkről a takarót és Seb is legalább annyira meglepett fejet vágott, mint én vághattam. Egyszer sem kértem, hogy hívjon anyának, és eddig mindig Virágnak hívott. Most először hallottam tőle az anya szót, és a szívem nagyot dobbant. Ő ezt nem nagyon vette észre, mert tovább ugrált az ágyon, míg Seb el nem kapta és fel nem kelt. A vállára dobta Rékát és megindult vele lefelé.

- Bassiiiiiiiiii tegyééééél leeeeeee! - én is mentem utánuk, mert kíváncsi voltam mit csinál vele. Levitte egészen az alagsorig ahol volt egy kisebb medence, hogy Seb itthon is tudjon télen úszkálni. Rékával a kezébe beleugrott a vízbe.

- Szabad felébreszteni a nagyobbat hajnali 6-kor? - kérdezte nevetve mikor feljöttek a vízfelszínre.

- Szabad! - vágta ré Réka nevetgélve.

Egész nap szülinapoztunk. Tortát ettünk, ami iszonyú édes volt, pont ezért finom is, bár sokat nevettünk, mert Tommiék és még jó páran átjöttek, de Tommi nem hagyta Sebet sokat enni belőle, így ment a hadakozás. Sok minden őrültséget kapott Réka, de sok dolognak Seb is legalább annyira örült, mint a kislány, például a rózsaszín játékkonzolnak, amit Kimi nem igazán tudott megmagyarázni, hogy egy 5 éves kislánynak minek. Minden esetre ők jókat játszottak a Barbie megmentős játékkal.