Belga 1

Remélem mindenkinek jól sikerült az első hét aki suliba jár még. :)
Nekem nagyon tömör az órarendem, de igyekszem az írással. Leginkább majd hétvége fele lesznek frissek az oldalon.
Bocsi a késésért, hogy csak most rakom fel a Belga futamot, de Csillum is most már Szombathelyen tanul és így most ugrott a segítségem pár napra/hétre. :D
De most itt a friss, és oldalra is kiraktam Virágot és Suet. Jövőhéten pedig jön az Olasz Nagydíj.
Engem pedig meg fogtok utálni. :D Egyenlőre még húzom a dolgot, de jön fog egy nagy buumm a történetbe. Előre szólok, hogy picit készítsétek fel magatokat, úgy hátha kisebbet kapok. :D Nem árulok el ezzel kapcsolatban semmit.:p Esetleg annyit, hogy már ez a fejezet rejtegeti a bumm forrását. :D XD

Elkezdődött az időmérő, de legszívesebben fejbe vágtam volna Guillt aki mögött álltam, mert Sebi utolsóként ment ki gyorskörre, és épphogy az utolsó helyen állt, hogy tovább jusson a Q2be.

Guill rám se nézett, de picit behúzta a fejét. Talán érezte, hogy nagyon dühös vagyok mögötte. Tommi egyből oda jött és nyomott a kezembe egy üveg vizet, hogy iszogassam azt, és ne dühöngjek.

Szerencsére Sebi jó versenyző, és tudott menni intermadiettel olyan kört, hogy 3. helyen állt. Független ettől lesz egy csúnya köröm Guillel.

Közben már újra slickel mennek a többiek, Sebi pedig szépen lassan kezdett hátra csúszni, de szerencsére még messze volt a kieséstől. Nem örültem volna, ha Sebi kimegy slickel mert sokan kicsúsztak. Szerencsére vagy volt annyi esze vagy félt annyira tőlem, hogy nem küldte ki Sebit csúszkálni. Így is meglett a Q2.

Persze a következőben Sebit elég hamar kiküldte. Szívesen ültem volna a helyén, de azt a mágiát amit a gumikkal most csinálni kell, nem hiányzik az idegeimnek.

Végül balszerencsésen, de nem vészesen rosszul jöttünk ki az időmérőből. Webber első lett, Sebi csak 4. de Spaban vagyunk, bármi megtörténhet.

- Úgy álltál mögöttem, mintha a főnököm lettél volna, és lesed minden mozdulatom, hogy mikor tudsz kirúgni mert valamit elszúrok. – jegyeztem meg Guill mikor vissza mentünk a home-ba.

- Ha valamit elszúrsz kirángattalak volna a székből. – vigyorogtam rá. – A medve nem játék. – mondtam mikor beértünk a nagy üveg ajtón ami a büfés beülőhöz vezetett egyenesen. – De a bika sem. Kérdezd csak meg egy spanyolt.

- Már jártam bika viadalon. – vigyorgott rám. – Nem is játszok.

- Én még olyanon sem jártam. – vontam össze a szemöldököm. – Korai ez a baba városdi. – mondtam sóhajtva.

- Ne kezd. – mondta Tommi aki pont sietett Sebi szobája felé.

- Még be se fejeztem. – szóltam utána.

- Akkor itt az ideje 25 évesen, hogy befejezed a hisztit meg a rinyálást. – mondta hátra fordulva.

- Tommi ne akard, hogy felkeljek innen és adjak egy anyai pofont. – fenyegettem meg.

- Nem félek egy kismamától. – nevetett ki.

- Nortonról beszélsz. – fordult oda Ciaron. – A helyedbe azért nem lenne nyugodt álmom.

- Miattam nem alszol nyugodtan, Pilbeam? – fordultam felé. – Még a végén lelkiismeret furdalásom lesz! – drámaian megszorongattam a mellkasom felett a felsőm. Erre mindenki vigyorgott még Ciaron is.

- Kevés vagy te ahhoz, hogy ne aludjak nyugodtan. – válaszolta. Felkelt és megindult az irodák felé. – És mindenki tudja, hogy nincs lelkiismereted. – szólt vissza. – Ez érzéketlen, munka mániás, hisztis kiscsaj vagy aki a legtrendibb butikból tipegett elő.

- Pilbeam ne akard, hogy utánad menjek. – szóltam utána.

- Bla, bla, bla… Ezt már hallottuk. – vigyorgott vissza majd eltűnt a folyosón. Eljátszottam a gondolattal, hogy utána megyek és a vérével festem vörösre az irodai folyosó falát, de talán az már tőlem is durva lett volna. – Egyébként pedig egy kisebb fajta bálna nem sokat tud tenni ellenem. – hallottam még a folyosóról a hangját.

- Nem, nem lenne durva. – morogtam halkan az orrom alatt.

- Guill ha nem veritek nagyon el ezt a két nagyarcú nem épp úriembert, akkor én verem Ciaront agyon, de kézzel. Nagyon elegem van belőle.

- Rosszul is lennétek, ha nem lenne itt a másik. – mondta nevetve. – Nem lenne kit piszkálni.

- Dehogynem. – mondtam nagy hévvel. – Sebi ott lesz még nagyon sokáig a közelembe, hogy piszkáljam, és szurkálódjak.

- Mit vétett azon kívül, hogy a balszerencse veled hozta össze? – kérdezte színpadiasan.

- Ma „bántsuk Virágot” nap van? – kérdeztem morcosan. – Ennél rosszabb, és Ciaronnál fájdalmasan hülyébb ember nincs.

- Ne mond, mert ilyenkor szokott jönni valami még rosszabb. – figyelmeztetett Timi egyből.

- Nem vagyok babonás. – vontam vállat. Guill ott hagyott én pedig a teámat iszogattam, mikor a „még rosszabb” besétált az ajtón. Lehet babonásnak kéne lennem.

Gyorsan hátat fordítottam neki és magamban imádkoztam, hogy most az egyszer legyen iszonyatos mázlim, és ne engem keressen. Persze minden reményem szerte foszlott mikor egy 16-17 éves pofátlan vigyorgó szőke srác ledobta mellém magát.

- Szia. – mondta vigyorogva. Még rá se néztem. Timit szuggeráltam, aki viszont a srácot nézte. – Hiába akarsz úgy tenni mintha itt se lennék. – mondta vidáman. – Addig megyek utánad amíg nem vagy hajlandó észre venni. – tette hozzá. Egyre szebb kép volt Ciaron bántása. Mégis csak könnyebb a kiérkező rendőrnek elmagyarázni, hogy helyben hagytam a munkatársam és ellenfelem, mint egy taknyos kölyköt.

- Csiszi. – fordultam felé hatalmas műmosollyal. - Keresd meg szépen apucidat, és hagyj engem lebegni a semmit tevés hatalmas óceánján.

- Apuci éppen dolgozik. – mondta mézes mázasan. – Ma betöltöttem a 18-at. – mondta büszkén.

- Pár hónapja még 16 éves voltál. – mondtam lenézően.

- Picit füllentettem. – vigyorgott. – Év vesztes vagyok, és kétszer jártam az elsőt. – magyarázta.

- Akkor vigyázz, mert apuci már nem védi meg a popód. – mondtam és felkeltem a székből. – Mennem kell, sok a dolgom. – megindultam de jött utánam.

- Nincs sok dolgod, mert hivatalosan vendégként vagy itt. – mondta mindentudóan. Megálltam és felé fordultam. – Mire nem jó ha apuci PR főnök egy igazi, nagy csapatnál.

- Ajánlom, hogy ezzel ne arra célozgass, hogy a Red Bull nem az. – mondtam neki fenyegetően. De legalábbis megpróbáltam, mert magasabb volt mint én, és olyankor elég nehéz fenyegetőnek lenni, mikor felkell nézned rá.

- Soha nem céloznék erre. – mondta mosolyogva. – Aranyos vagy így már nagyobb pocival.

- Ne kezd. – mutattam rá. – Ne bókolj, ne mosolyogj. Menj innen. Hagyj békén.

- Valaki tényleg egy kicsit hisztis. – mondta vigyorogva. Elszámoltam 5-ig magamba, mert a 10-hez nem volt türelmem és vettem pár mély levegőt, hogy ne húzzam iszonyatosan fel magam. Anna pont akkor akart elmenni mellettünk mikor felnéztem.

- Anna, rakasd ki innen ezt a kölyköt, kérlek. - könyörgően néztem rá, de ő tanácstalanul álldogált. – Anna sajtós vagy, te megteheted! – ránézett Csiszire majd vissza rám.

- De ő a McLaren PR főnökének a fia. – mutatott rá.

- Miért fél mindenki Bryantől? – tártam szét a kezeimet dühösen.

- Mert rajtad kívül bárkinek keresztbe tesz. – nevetett Csiszi.

- Nekem azzal tett keresztbe, hogy te itt vagy. – néztem rá szúrósan. – Miért ne merne nekem keresztbe tenni?

- Mert te még nála is jobban befolyásos ember lettél itt. – magyarázta készségesen Csiszi. Értetlen arcot vághattam, mert vigyorogva magyarázta tovább. – A fejesek adnak a szavadra. Olyan szintű tárgyaló partner vagy, hogy ha valaki megtudja, hogy egy megbeszélésen vagy tárgyaláson ott leszel, fel is adja, hogy nyerhet. A paddockban mindenki ismeri a neved, és mindenki tudja, hogy mennyire nem jó az ellenségednek lenni.

Csak néztem rá.

- Elegem van belőled Kölyök. – hátra arcot csináltam és bementem az irodák folyosójára, ahova nem jöhet utánam elméletileg Csiszi. Gyakorlatilag pedig vigyorogva követett. Egyre idegesebb lettem tőle. Benyitottam Eva irodájába és becsaptam az ajtót. Eva valami megbeszélésen volt, így üres volt a szoba. Beültem a székébe és előszedtem a telefonom és unalmamban írtam egy sms-t.

„ Szia, rég hallottam felőled. Annyira lelkesen írogattál sms-t vagy hívtál. Elfelejtettél?:D Virág”

Elküldtem Sergionak és vártam, hátha válaszol. Iker rendszeresen írt egy-egy sms-t vagy én neki, de vele sem volt már meg az a jó kapcsolat. Bár míg bevoltam zárva vele azért jelentősen többet beszéltem mint Sergioval.

„ Hallanál felőlem, ha néha néznél sport adót, vagy olvasnál újságot. :D De neked is éppen annyiba telik hívni, vagy írni mint nekem. :D Beindul szépen lassan a szezon, én se érek rá mindig. :D „

A torzítós üvegajtón át láttam, hogy Csiszi még mindig az iroda előtt van, így kényelmesen elhelyezkedtem és vártam, hogy Eva vissza érjen, és elküldje apucihoz.

„ Most kerestelek. :D Hogy megy a foci? Vagy egy ilyen szintű focistától, hülyeség ezt kérdezni? :D „

„ Nem hülyeség. :D Most fognak elkezdődni a válogatottal az EB selejtezők nem jössz el az egyik meccsünkre? Holnap pedig még a csapatommal lesz egy mérkőzésem. „

„ :D Szerintem itt mindenki nagyon rondán nézne rám, ha elkezdenék drukkolni nektek. :D Angol a csapat a párom meg német. :D Nem hiszem, hogy tolerálnák, pláne a párom. :D „

„ Spanyol vagyok mégis egy ideje már nektek drukkolok Forma 1-ben. :D Pedig van spanyol pilóta is. „

„ :D Majd felvetem az ötletet neki. :D”

„ Mond, hogy a legnagyobb ellenfelet érdemes megnézni élőben az egyik meccsen. :D „

„ :D Ja, ti vagytok a VB-k fociban. :D „

„ Meg az EB-k is. :D „

„ Ezt nem tudtam… :D Ez most ciki. :D Majd beadom neki. „

„ Szólj, és szerzek nektek jegyeket. :D Liechtenstein elleni mérkőzésre. ˇ

„ Rendben, megyek, mert ahogy hallom megjött Eva. :D „

Még írt egy oké, sziát én pedig vigyorogva hallgatóztam.

- Ne állj őrt az irodám előtt. – hessegette el. – Semmi keresni valód nincs itt. Menj vissza a McLaren homeba. Bryan is már vissza ért.

- Maradok. – hallottam Csiszi magabiztos hangját.

- Nem kérés vagy kérdés volt, hogy mész-e. – mondta Eva keményen. Igazság szerint vele se akasztanám össze a bajszom. – Menj vissza, vagy elbeszélgetek apáddal, hogy vajon miért ólálkodsz erre. Talán felvetem a kémkedés ötletét is, és megyek az FIA-hoz. – egy pillanatig csönd volt, majd Eva belépett az irodájába. – Tudtam, hogy miattad álldogál itt.

- Köszi. – biccentettem felé és felkeltem.

- Ülj inkább vissza. Olyan hírem van amitől úgyis padlót fogsz. – mondta és oda jött mellém. Leült az asztal lapjára és gondterhelten rám nézett. Én vissza ültem és vártam, hogy kinyögje. – Látásból biztos ismered a kiszolgáló személyzet fejesét. – csak bólintottam. A központba ő szokott nagyrészt a recepción ülni. – Felmondott és a helyére egy olyan nő fog kerülni, hogy ahogy meglátod kiakadsz. – undorral mondta, így tudtam, hogy ő túl van az első találkozáson és nem volt pozitív. – Készülj fel rá, hogy vetélj társunk akadt.

Szerencsére nemsokára Sebi végzett a pályán és így leléphettem onnan minél előbb. Se Csiszivel se az új nővel nem volt kedvem találkozni.

- Hallottál az új csajról? – kérdeztem Sebit már lefekvéshez készülődve.

- Milyen új csajról? – kérdezett vissza fogkefével a szájában.

- A kiszolgáló személyzet élére állítottak a hétvégén egy új nőt. Azt mondják, hogy Eva és én vagy lealázzuk, vagy meghúzzuk magunkat mögötte. – magyaráztam.

- Mi van, nincs mit csinálod akkor inkább átállsz a pletykákra? – kérdezte vigyorogva. – Ne ítéld meg úgy, hogy nem ismered.

- Eva mondta, ő már találkozott vele. – mondtam morcosan.

- Egy könyvet se ítélj meg a borítójáról. – figyelmeztetett. Kiöblítette a száját és oda sétált hozzám majd megölelt. – Találkozz össze vele, adj neki esélyt. Miért kéne bármit is csinálnotok? Ti ketten vagytok a csapat nagy betűs NŐI. – nyomott egy puszit a fejemre és átment a hálóba. – Lehet, hogy jóba lesztek vele, és lesz egy társatok akit bevonhatok a pletyizésbe.

- Nem szoktam pletyizni. – morogtam.

- Minden nő pletyizik. – vigyorgott rám. Befeküdt az ágyba és felém nyújtotta a kezét. – Gyere feküdjünk le aludni.

- Én nem vagyok egy átlagos nő. - mondtam sértődötten. Tényleg bántott, hogy csak így kategóriába rakott, csak mert nem pasi vagyok. – Ne kategorizálj azért mert petefészkem van.

- Nem kategorizáltalak. – mondta sóhajtva. – Mindenki tudja milyen okos vagy és mindenki tudja milyen logikád van, szóval gyere aludni.

- Megyek aludni. – bólintottam. Megfogtam a párnám és kirángattam a szekrényből egy takarót majd kivonultam a nappaliba. Még hallottam, hogy Sebi felnyög kínjába.

- Kicsim. – guggolt oda hozzám mert én közben kényelembe helyeztem magam a kanapén. Nagyon nem tetszett, hogy Sebit ennyire nem érdekli, és csak így elrendezi a dolgot. – Szépen kérlek gyere be az ágyra aludni. Tudod jól, hogy nem megbántani akartalak. Azt is tudod jól mennyire szeretlek. Gyere szépen mellém aludni.

- Nagyon hisztis vagyok igaz? – kérdeztem. Közbe leesett, hogy talán igaz amit ma mindenki mond. Rettentő hisztis lettem és sértődékeny. Szegény Sebi nem tudta, hogy mit mondjon. – Nyugodtan megmondhatod az igazat. – felültem a kanapén és oda bújtam hozzá. – Utálom, hogy a tudtomon kívül megváltozom.

- Erről nem tehetsz, a hormonok felborítanak mindent. – mondta mosolyogva. – Örülök, hogy az eszed nem hagy cserben. – nyomott egy puszit a számra, majd az ölébe vett és bevitt a szobába. – Én tudom, hogy ez csak átmeneti, míg a kicsik szórakoznak a hormonjaiddal.

- Mindenért ők a hibásak. – morogtam. Sebi mögém feküdt be és hozzásimult a hátamhoz. A keze a hasam simogatták, ahol a kicsik az érintésre már mozgolódtak. Nem láttam, de tudtam, hogy ilyenkor felragyog Seb arca.

- Nem tehetnek róla. – védte meg őket. – Ne legyél házisárkány. – mondta halkan nevetve.

- Valahogy kompenzálni kell majd a te vajszívűségedet. – mondtam mosolyogva. – Nem hagyom, hogy elkényeztesd őket.

- Én már látom magam előtt a jelenetet mikor ordibálsz velük, ha nem megy nekik egyből valami jól. – mondta nevetgélve.

- Ilyen lennék? – kérdeztem. – Ha valakinek valami nem megy egyből kiakadok?

- Inkább azt mondanám, hogy te mindig a tökéleteset várod el, és a maxot, amit rajtad kívül nagyon kevesen tudnak teljesíteni. – magyarázta. – Ezért mondják rád, hogy maximalista vagy és könyörtelen főnök. Bár azt is mondják, hogy sokkal jobb főnök vagy mint például Guill. Benned bízik az egész csapat, mert bizonyítottad, hogy megtehetik. Guillben az bízik akik régen együtt dolgoztak vele. A többiek azért bíznak benne, mert te saját akaratból merted átadni neki a helyed.

- Ezt még nem is hallottam. – mondtam meglepetten. – Azt tudtam, hogy bíznak bennem.

- Én viszont sok mindent hallok. – nyomott egy puszit a vállamra. – Meglepődnél, mennyire szeretnek téged a csapatnál. Volt nem egy ember aki Ciaron keze alól, a te kezed alá akart kerülni.

- Persze mert nekem van mellem, meg fenekem amit bámulhatnak. – nevettem.

- Nem. – nevetett ő is. – Azért mert te nem csak kitalálsz valamit, hanem komoly érvekkel alá is tudod támasztani. Pedig az ember azt hinné, te vagy a szeszélyesebb és az a típus aki a megérzéseire hallgat.

- A megérzések hazudhatnak, a számok nem. – mondtam ásítva. – Aludjunk.

- Jó éjszakát. – nyomott egy puszit az arcomra és arra aludtam el, hogy a hasam simizi.

***

Annyira gyorsan elment a vasárnap délelőtt, hogy azon kaptam magam, hogy a kezemet tördelve állok a boxban és várom a rajtot. Jobb oldalamon Christian toporgott, balomon pedig Ben. Mögöttem Tommi álldogált, akit ha Sebi nem volt ott esélyem sem volt levakarni. Addig legalábbis míg meg nem tudja, hogy Eva a közös babájukat várja. Utána ketten könnyebb lesz kijátszani.

Mikor kialudtak a lámpák egy pillanatra benn akadt még a levegőm is. Webber borzalmas rajtját látva örültem, de a McLaren túl jól rajtolt és még Kubica is Seb előtt fordult el. Persze szinte egyből elkezdett esni. A fejesek megijedtek így beküldték a biztonsági autót.

- Nem érzem indokoltnak a döntést. – mondta Ben.

- Szerintem már ők sem. – mondtam csendesen a monitort nézve. Mikor kiment a biztonsági autó Sebi szinte egyből megelőzte Kubicát így feljött a 3. helyre.

Kezdtek csillapodni a kedélyek, így mindenki elfoglalta a helyét. Én is átmentem Christiannal a pulpitusra, mert onnan jobban tudtam követni a versenyt. Tommi ott álldogált mellettem, és fél szemmel engem, fél szemmel a monitort figyelte. Néha megbökdöste Guill, hogy Sebit figyelmeztesse a folyadék bevitelre. Vigyorogva néztem, mert tudtam mennyire bosszantó.

Éppen kezdtem volna megnyugodni, hogy egy unalmas futam lesz, de egyből emlékeztettek az események, hogy Spaban vagyunk. Megeredt az eső, én pedig egyből idegesebb lettem. Tommi a kezembe nyomott egy üveg vizet, de én azzal a mozdulattal vissza passzoltam neki. Morcosan összevont szemöldökkel nézett rám, de mielőtt bármit is mondhatott volna mind a ketten a monitor felé kaptunk a fejünket és pont láttuk ahogy Seb autója oldalról elkapja Button McLarenjét. Tommi automatikusan vissza nyomta a kezembe a vizes palackot. Most nem ellenkeztem. Meghúztam az üveget és hallgattam, ahogy a rádióba Sebi elmondja mit érzett, mit gondol mit történt. Szerencsére versenybe tudott maradni, amit viszont Button nem mondhat el. Egy pillanatra lehunytam a szemem, mikor érzékeltem Seb hangjában a dühöt.

- Gyerünk Guill nyugtasd meg, vagy hibát hibára halmoz. – mondtam halkan. Tommi rám nézett, de nem szólt semmit. Megsimította a kezem és a kék szemek figyelmeztetően rám villantak. Vettem pár mély levegőt és ittam a kezemben szorongtatott üvegből, hogy nyugodt maradjak.

Sebi vissza esett a 11. helyre. Innen még tud pontot szerezni, Spaban simán ha minden összejön.

Mikor láttam, hogy az FIA vizsgálja a dolgot, már akkor tudtam, hogy megfogják büntetni. Sajnos igazam lett és kapott egy áthajtásos büntetést. Guill jól adagolta be neki, mert nem integetett most a boxban mikor bejött letölteni.

Kezdődött ismét a harc a pontokért. Spaban semmi sem lehetetlen. Legalábbis addig ezzel nyugtattam magam, míg Liuzzi első szárnya ki nem lyukasztotta a bal hátsó kereket Sebi kocsiján. Sóhajtva csóváltam meg a fejem. Lemásztam a depó falról és átmentem a boxba. Nem voltam dühös, csak csalódott. Még egy verseny aminek annyi, és ismét a balszerencse leginkább ami közre játszott.

A 35. körben aztán az eső ismét beöblögetett szépen a pályára. Én már a szerelők közt ültem a boxba.

- Így még van esélye. – mondta feldobódva Ben.

- Pontot még hatalmas nagy szerencsével szerezhet. – mondtam Benre nézve. Próbáltam kevésbé mutatni, hogy ez így reménytelen szerintem. Csak azért nem mentem vissza a paddockba, mert azzal tényleg mindenki látná a csapatból, hogy ennek itt a vége. Így legalább a legtöbben még bizakodtak.

Sajnos csoda nem történt, így Seb nullázott. Most viszont Button és Alonso is nullázott.

Sóhajtva keltem fel a székből és elindultam vissza a paddockba. Még ki sem értem a Red Bull boxából, csak hátul a folyosón voltam mikor valaki elkapta a kezem és berántott a mosdók folyosójára. Befogta a szám, hogy ne sikítsak fel.

- Ne sikíts Virág. Nyugi. – suttogta a fülembe Kell. A hátam mögött állt de a hangját egyből megismertem. Az egyik kezével a számat fogta be a másikkal még mindig a kezem fogta. – Sem megijeszteni nem akartalak, sem bántani. – magyarázta. Elengedte a számat meg a kezem így felé tudtam fordulni.

- Miért nem tudtál egyszerűen akkor utánam szólni? Vagy oda jönni mellém, és megkérni, hogy beszélni szeretnél velem. – összefontam a kezem a mellem előtt, és kényelemesen rápakoltam a hasamra. Az ikrek mozgolódtak és rugdostak. Nem csak én ijedtem meg úgy tűnik.

- Ha meglátnak veled, kitudódik, hogy én köptem. – magyarázta. – És velem nem jönnél el négyszemközt, mert nem ismersz és Ciaron jobb keze vagyok. – nem szóltam semmit, mert igaza volt. Nem mutattam, hogy most már megöl a kíváncsiság, hogy mit akar elmondani. Faarccal vártam, hogy elmondja.

- Valaki rendszeresen leadja a jelentéseiteket Ciaronnak. – mondta nagyon halkan, hogy véletlen se hallhassa meg más.

- Miért kéne neked hinnem? – kérdeztem vissza. Közben már azon kattogott az agyam, hogy az mindent megmagyarázna. Csapaton belül, csak a jelentéseket nem osztjuk meg egymással. – Nem férhet hozzá a jelentésekhez. Ahhoz csak én és Guill na és persze Adrian és a főnök férhet hozzá.

- Valaki hozzá fér még. – mondta a fejét csóválva. – Nem tudom ki, de mivel Ciaron mellett dolgozom, többször is láttam, hogy a te illetve a te csapatod jelentését olvasgatja. Nem egyszer volt ugyan azaz észrevételetek, csak te megtudtad rendesen magyarázni ő meg nem. Ha nem hiszel nekem járj utána, hogy mennyire megegyeznek a dolgok a két kis csapat között. – mondta és megindult kifelé az eldugott folyosóról. – Nem akarom, hogy kémkedéssel, és lopással legyünk VB-k előttetek. Ha Ciaron téged utánoz, akkor szeretném ha kiderülne. Saját erőből édesebb lenne a VB. Ezért szóltam.

- Nem hiszek neked. – mondtam egyszerűen. Vissza nézett rám és megvonta a vállát.

- Az infó a kezedben van. Azt csinálsz vele amit akarsz. Okos nő vagy. – kilépett a külső folyosóra, ezzel engem magamra hagyva.

Jó pár percig csak álltam és néztem utána.

Ha tényleg a mi jelentéseinket olvasgatja Ciaron könnyen lehetnek az élen. Tavaly nem voltak ennyire jók. És ha valaki infót szolgáltat neki, akkor a kocsiba is belepiszkálhatott évelején. Érdekes, hogy akkor maradt abba a kocsi rongálása mikor John kikerült a képből és Sebi a médiába is meglebegtette a dolgot, hogy belsős piszkál bele a dolgokba.

Gondolataimba mélyedve mentem vissza a homeba. Nem voltam dühös, kicsit talán csalódott a futam miatt. Bizonyára Tommi megint belekevert valamit a vizembe. De ez érdekelt most a legkevésbé. Majd egyszer elkapom érte.

Bementem Guillhez az irodába és előadtam neki a tézist, miszerint Ciaron olvassa a jelentéseinket.

- Elég lenne, ha a te és Ben jelentését eltudja olvasni. – mondta fejcsóválva. – Nem tudom, hogy lehetne ráhúzni a vizes lepedőt úgy, hogy mi ne legyünk sárosak.

- Egyszerűen le kell nyúlni az ő jelentéseit, és ha passzolnak akkor Christianhoz fordulni, meggyanúsítani, és összehasonlítást kérni. – magyaráztam. – Biztosra kell mennünk, mert ha nem igaz, akkor mi ütjük meg a bokánkat.

- De ha észre veszik a dolgot akkor fel is út le is út. – sóhajtott.

- Csak egy jó alkalom kell hozzá. – vontam meg a vállam.

- Meg kulcs. – tette hozzá Guill.

- A kulcsot az irodai asztalának az aljába tartja. - vágtam rá. – Még múltkor kutakodtam és megtaláltam.

- Te régen hol tartottad? – kérdezte kíváncsian.

- Az enyém régen kódos volt. – magyaráztam. – Akkor lett lecserélve mikor Johnról kiderült, hogy nem a mi pajtink. De a számkódot még ő sem tudta. – nem tudott rá mit mondani, mert megcsörrent a telefon az asztalon.

- Versenymérnökség. – kapta fel a telefont. Pár pillanatig csak a papírokat birizgálta, míg a vonal végén magyaráztak neki valamit, majd rám nézett és már tudtam, hogy baj közeleg. – Rendben, azonnal ott lesz.

- Ki és hol? – kérdeztem kíváncsian.

- Te és a tárgyalóba. Egy vendég kért meghallgatást nálad. A recepció pedig beiktatta a futam utánra. Azért szóltak ide, mert sejtették, hogy nem tudsz róla, vagy megfeledkeztél a tárgyalásodról. – ezt faarccal mondta el.

- Tudod, hogy ki vár rám, de nem fogod elmondani, jól gondolom? – kérdeztem morcosan.

- Pontosan. – vigyorodott el. – Menj, mert nekem még dolgom van.

Morcosan mentem át a tárgyalóba, de egyből ideges lettem, mikor megláttam Csiszit a tárgyaló asztalon ülni és vigyorogni.

- Van másfél órám, míg rám kell figyelned. – mondta az órájára nézve.

- Te miért nem otthon vagy és készülsz az évnyitóra? – kérdeztem és leültem az asztal túl oldalán lévő helyemre.

- Magán tanuló vagyok. – ez számomra csak rossz hír volt, mert így minden futamon jöhet idegesíteni. – Ha itt hagysz simán felmehetek a főnökségre patáliát rendezni. De alkudhatunk, hogy elmegyünk valahova kajálni, vagy ilyesmi. Nekem az is jó.

- Köszi, itt tökéletes. – kényelmesen lecsúsztam a székben, és ráraktam mindkét kezem a hasamra. Éhes voltam, de nem akartam vele menni enni. – Majd este vissza megyek Sebastiannal.

- Miért ragaszkodsz ennyire hozzá? – kérdezte kis csend után. – A jegyese vagy tudom. A gyerekivel vagy terhes, értem. Mi az ami benne megfogott és bennem nincs meg? Az, hogy pilóta?

- Említsek párat? – bólintott. – Nem lóg a nyakamon, nem követ, mindössze 2 évvel fiatalabb mint én. Ja és Szeretem.

- A kor nem lényeg. – legyintett. – Már elmúltam 18. Senki nem szólhat bele. Szeretni, pedig engem is szeretnél ha hagynád magadnak. – nagyon magabiztos volt, és ettől a falra tudtam volna mászni.

- Tudod mit? – kérdeztem és nehézkesen felkeltem. – Menjünk el valahova enni. – muszáj volt kajálnom valahol, mert a hasam egyre jobban korgott, és nem volt kedvem a doki és Sebi siránkozását hallgatni.

Bementem Sebi szobájába és előtúrtam a kocsi kulcsot. Kifelé menet pedig szóltam a portán, hogy szóljanak a távozásomról Sebinek és hogy majd hívjon fel. Nem izgultam azon, hogy hogyan megy vissza a hotelbe, mert Tommi ma külön kocsival jött.

- Vezethetek? – kérdezte Csiszi mikor oda értünk a kocsihoz.

- Francokat. – válaszoltam. Beültem a vonál mögé és vártam, hogy ő nagysága is bepakolja magát. – Szállj már be. – szóltam ki.

- Én akarok vezetni. – makacskodott.

- Újabb pont amiért Sebi jobb választás. – szóltam vissza neki. Ez kamu volt, mert Sebi soha nem hagyta, hogy én vezessek ha ő is ott van, de legalább beszállt.

- Neked lehet egyáltalán ekkora hassal vezetni? – kérdezte kíváncsian mikor már magunk mögött hagytuk a parkolót. – Hány hónapos vagy egyáltalán?

- 21 hetes iker terhes vagyok. – válaszoltam. – Miért ne lenne szabad vezetnem? – kérdeztem vissza.

- Nem tudom. – vonta össze a szemöldökét. Pár percig csöndben utaztunk mikor megszólalt a telefonom. Csiszi egyből nyúlt a táskám felé.

- Mit csinálsz? – kérdeztem és próbáltam az útra is figyelni meg Csiszire is.

- Előkeresem a telefonod. – mondta magától értetődően. Mikor megtalálta a hívást jelző telefonom felém nyújtotta. Felraktam a fülesem és benyomtam a fogadást.

- Szia Menyek Gyöngye. – köszönt bele vidáman Heike a telefonba.

- Szia. – nevettem fel.

- Hogy vagy? Hogy vannak a kicsik? – volt valami behízelgő a hangjába amiből már tudtam, hogy akar valamit.

- Jól vagyunk. Mond inkább miért engem hívsz és nem a fiad. – kérdeztem mosolyogva.

- Miért kéne oknak lennie, hogy felhívom a menyem aki a szíve alatt hordja az unokáimat? – kérdezett vissza túlzott sértettséggel.

- Talán mert te soha nem hívsz engem szándék nélkül. – mondtam nevetve.

- De te se keresel, csak ha valamit szeretnél. – vágta rá nevetve. – Azon gondolkodtam, hogy Fabiannak úgyis egy héttel később kezdődik az iskola, és a következő hetetek úgyis szünet, és a szüleiddel is régen találkoztunk már. – már rosszul kezdődik a dolog. – Mi lenne, ha a szüleidet is meghívnád, és mi is mennénk és akkor látnánk az új házatokat és a fiam sem csak TV-n keresztül látnám, meg persze a domborodó pocakodra is kíváncsi lennék, és szerintem anyukád is.

- Tehát, beszéltél anyával és úgy találtátok, hogy megleptek minket, de rá jöttetek, hogy nem tudjátok az új ház címét, így szólsz nekem, mert Sebi egyből bele menne, és mindig én vagyok az aki inkább egy csendes nyugis hetet szeretne, vagy inkább bent maradnék a gyárban. – csönd lett a vonal másik végén.

- Nem értem miért kell ilyen okos nő a fiamnak. Mindenre rájössz! – ez már nem tetszett neki.

- Vagy csak anya az elmúlt hetekbe nagyon nem zaklatatott és ebből tudom, hogy készül valamire. –mondtam nevetve.

- Mikor mehetünk? – kérdezte vidáman.

- Esélytelen, ha azt mondom, hogy nem leszek otthon mert nem érek rá, ugye? – kérdeztem reménykedve. Utáltam ezeket a teljes családi összejöveteleket. Anya és Sebi anyuja nagyon idegesítő volt együtt.

- Teljesen esélytelen. – mondtam nevetve. – Hétfő este ott vagyunk. – mondta végül.

- Nem úgy volt, hogy nem tudod a címet? – kérdeztem vigyorogva.

- Mindjárt felhívom Sebastiant és ő majd megadja. – mondta magabiztosan.

Az eddigieknél is morcosabb lettem. Még haza se érünk de már ott lesznek.

Csiszi mellettem csak nézett, hiszen németül beszélgettem Seb anyukájával, így ő nem értette a beszélgetést.

Már egy étteremben ültünk mikor sms-em jött Sebitől.

„ A szülők csak kedd este jönnek. Rátudtam venni anyát, hogy egy napot hagyjon nekünk. :D Remélem meghálálod a dolgot este és megvigasztalsz a futam miatt. :p Siess vissza, van egy kis meglepim neked. S.V.”

Szerencsére Csiszi megérthette, hogy én tényleg Sebit szeretem, mert az étteremben már jól elbeszélgettünk mindenféléről.

Mire vissza értem a hotelbe már este 8 fele járt az idő. Felmentem a szobába és kíváncsian nyitottam be.

A látvány totál ledöbbentett.