A vég kezdete 1

Hát eljött az utolsó előtti fejezet. =) A plusz fejezeteket majd ez utána rész után fogom hozni. =) Sok jó ötlet született. Köszönet érte! =)

Túl jutottunk a 700 kommenten!! Hatalmas hála nektek ezért a számért! Remélem meglesz a 100 fejezethez a 800 komment:p Ez a fejezet a Történet 94. fejezete!

Jó pár perce csöndesen ültünk az asztalnál és mindketten a bögrénkbe bámultunk. Nem kínos csend volt, csak olyan elgondolkodó. Én a választ vártam a végeláthatatlan kérdéseimre, Virág pedig éppen ezt fogalmazta meg magában.

- Házasságon azt kellene értenünk, hogy két ember annyira szereti egymást, hogy együtt akarnak élni. - kezdett bele. Rám nézett és látta, hogy közbe akarok vágni. - Ez akkor is házasság, ha nem írják alá azt a bizonyos papírt. - előzött meg. - Ha valamiképpen nem tudom neki azt adni, amire egy nőben szüksége van, legyen az érzelmi, fizikai, szexuális vagy bármilyen más igény, és úgy érzi, hogy más nőt szeretne maga mellett tudni, akkor én elmegyek. - megvonta a vállát és tovább bámulta a kávéját. - Nem vagyok az a fajta, aki mindenáron marad, és jeleneteket rendez.

- Ti lennétek az utolsók, akikből kinézek egy válást. - jegyeztem meg csöndesen.

- Meglepődnél. - húzta el a száját. - A mi kapcsolatunk sem mindig tökéletes.

- Pedig mindketten nagyon tapasztaltaknak tűntök ebben az együttélés és szerelem dologban. - mondtam ki azt, amit már egy ideje észrevettem.

- A szerelemben a tapasztalat mit sem ér. Ott a vérmérséklet és a jellem az úr. - mosolyodott le. - Meg kell tanulnod kompromisszum képesnek lenni, és engedni a makacsságból.

- A makacsság rám nagyon jellemző. - suttogtam. - És néha úgy érzem, ez miatt megy minden kapcsolatom tönkre.

- Azt suttogják, hogy nálam makacsabb és irányítás mániásabb nő nincs. - nevette el magát. Jól állt neki a mosoly és a nevetés. - Mégis itt vagyok, és egyszerre vagyok minden.

- Mi minden? - értetlenkedtem.

- Feleség, Anya, Szerető és Főmérnök. - sorolta. - Néha meghaladja a tudásom, hogy minden rendben legyen, néha pedig könnyen levezénylek egy konferenciahívást, de nap végére Rékával is játszottam, és az Ikrek is kaptak enni.

- Én abba beleőrülök néha, hogy edzés mellett hogy szervezzem meg a magán életem. - csóváltam a fejem.

- Senki sem tökéletes. - mosolyodott el. Kint a nappaliba felsírt az egyik baba, így felkelt és átment a nappaliba. Mentem utána. - A lényeg az, hogy a tökéletlenségeket, hogy tudod kiszínezni, hogy senki se lássa a valóságot.

- Ez érdekes. Ezen még elgondolkodom. - hümmögtem. Felvettem Alexet, míg Virág Emmát nyugtatta. Daniella és Réka sebtében rohantak lefelé a lépcsőn.

- Lányok lassabban. - szólt rájuk Virág. Réka oda állt elém és megböködte a combom. Leguggoltam, hogy egy magasságban legyen nagyjából az orrunk. Daniella egyből ráült a combomra.

- Te leszel az új apukánk? - kérdezte Réka. - Mert én nagyooooon szeretlek, de nem akarom Basi aput elveszteni! Megérted? Azért szeretsz? - annyira meglepődtem a kérdésen, hogy döbbenten néztem Virágra, de ő csak mosolygott az egészen.

- Én csak Anyu egyik jó barátja vagyok. - magyaráztam Rékának. Nyújtottam Alexet Virágnak, aki gyakorlott mozdulatokkal vette el tőlem a másik babáját. Felhúztam Rékát is az ölembe és adtam egy puszit a fejére. - Nem akarom Sebastiant kitúrni sehonnan. Én csak eljöttem látogatóba, mert régen láttam Anyut, és Daniella nálam van a héten és úgy gondoltam jóban lennétek. Örülök, hogy ennyire ragaszkodsz Sebastianhoz.

- Így még jobban szeretlek. - megölelte a nyakam és kaptam egy nagy puszit. - Jössz velünk ma is játszani? - kérdezte izgatottan.

- Majd délután ki nem hagynám. - mosolyogtam rá. - De most kicsit Anyuval beszélgetek, ha nem bánod.

- Nem bánom. - rázta meg a világos barna fürtjeit. - De Lilla menjünk ki a hóba! - Daniella boldogan ugrott le a combomról és már szaladt is Réka után. Egy idősek voltak, de úgy tűnt Réka sokkal jobban irányító személyiség. Tegnap dél körül értünk ide, és pár perc múlva már Lillának hívta Daniellát, mert szerinte a Daniella hosszú. A kislányka persze tetszett a becézés, és az új játszó társ is.

- Anyaaaaaaaaaa…. - torpant meg Réka az ajtóban, és nagy boci szemekkel Virágra nézet. - Ugye ki mehetünk? Kérlek, kérlek!!

- Egy fél órára! - bólintott Virág. - Madridban nincs ennyire hideg, gondolom. - rám sandított és megzártam a fejem. - Adj Daniellának valami nagyon meleg ruhát, és ha fáztok gyertek be. De max fél óra!

- Okéééé!! - és már rohant is az emelet felé és húzta magával az unokahúgom.

- Itt maradtok, míg Sebi haza ér? - visszaadta nekem Alexet és leült a kanapéra.

- Renéék csak jövőhétvégén jönnek haza. - magyaráztam. - Éppen kapcsolatot mentenek valahol, ahol meleg van. Daniella addig nálam lesz, bár jövő héten edzéseim lesznek már meg meccsem, de Renét ez hol érdekli? - nevettem fel.

- Sebi holnap jön haza. Nagyon gyerek mániás, szerintem élvezni, hogy Daniella itt van. - lejjebb csúszott a kényelmes kanapén és a mellkasára fektette Emmát. - Mivel az esküvőn szent lett a béke, így neked is örülni fog.

- Én azt se tudtam, hogy volt vitánk Sebastiannal. - ráncoltam a szemöldököm.

- Sergio, ez bonyolult ahhoz, hogy el tudjam érthetően magyarázni. Ez olyan, mint a matek. Ha érted, akkor tudod, ha nem érted és nincs érzéked hozzá egész nap is magyarázhatom. - elhúzta a száját és simogatni kezdte Emma hátát. - Legyen annyi elég, hogy elég érzelmes ember, és imádja Németországot. Ti és részben te is a VB-n és EB-n is állítólag elvertétek őket. Már eleve mínuszból indul minden Spanyol focista nála. Igazából meg szerintem az volt a baja, hogy nem bízott benned, hogy nem próbálkozol be.

- De most már a felesége vagy, eldobtad fél életed miatta, és már bízik benne, hogyha próbálkoznék is jól képen törölnél. - vigyorogtam. Most már legalább tudtam, hogy nem a személyem ellen volt az utálkozás, hanem irigységből és féltékenységből.

- Így jók vagyunk? - ért le a kép lány. Mindkettőn kezeslábas overáll volt. Virág mindkettőjükön megigazgatta a ruhát.

- Én áldásom adom, hogy kimenjetek, de Sergiot is kérdezzétek meg. - a két kislány és Virág is rám nézett.

- Imádom mikor ennyi szép nő néz egyszerre. - vigyorodtam el. - Te vagy a ház úrnője. Tőlem mehettek.

Egész délelőtt Virággal beszélgettem és segítettem pakolászni. Délután hagytuk Virágot dolgozni és én vigyáztam a két kislányra, Csiszi pedig a két picivel volt a szobájában. Virág szavaival élve, teljesen elmerült a rózsaszín ködben, egy magyar lány miatt.

Daniella és Réka annyira összenőttek, hogy együtt fürödtek, együtt aludtak, együtt ettek. Mikor másnap Sebastian haza ért a két kislány szétválaszthatatlan volt. Igaz mikor Daniella meglátta Sebastiant oda menekült hozzám és elbújt a lábam mögött. Felvettem és úgy sétáltam Sebastian el.

- Rég találkoztunk. - nyújtott kezet. - Ki a kishölgy? - nézett mosolyogva Daniellára.

- Daniella Ramos. - mosolyogtam a kezemben tartott unokahúgomra. - A bátyám kislánya, most én vigyázok rá egy ideig. Meséltem ezt Virágnak és meghívott minket, hogy a lányok meg ismerhessék egymást.

- Pont olyan szép a neved, mint Te. - mosolygott rá.

- Apaaaaaaaaaaaaa!! - rohant be Réka a konyhából. Valószínűleg meghallotta Sebastian hangját. Egyből a nyakába kapaszkodott, és ha tippelnem kell, azt mondom, hogy jó darabig el sem engedi.

**

- Nagyon kis családias. - mondtam Virágnak, aki az étkezőben ült a laptopja előtt. - Kicsit irigyellek, hogy ilyen kedves aranyos, imádnivaló családod van. - jegyeztem meg. - Nekem időm sem lenne családra.

- Nekem se volt. - sóhajtott fel. - Hát kénytelen voltam csinálni neki időt.

- Bánod? - kérdeztem az asztalra könyökölve. Már túl voltunk a vacsorán is, és a négy gyerkőc már fent aludt Sebastiannal együtt, aki már mindenkinél korábban lefeküdt aludni, mert reggel nagyon korán kel, mert megy edzeni.

- Valahol igen. - vallotta be. - Néha megfordul a fejembe, hogy mi mindent érhettem volna el, hogy nem jönnek az ikrek, és nincs Laci halála. Valószínűleg megkaptam volna a szakmám belli legnagyobb díjat az év végén, de ugye ott hagytam az egészet, és kicsit el is tűntem, így másnak adták. - elgondolkodva nézett rám. - De szeretem őket. Kezdem megszokni teljesen a folytonos ricsajt és a nyüzsit. Felállt egy napi menetrendem, és ebben egyaránt van munka és a családdal való foglalkozás is.

- Honnan van ez az egész hidegséged? - faggattam. - Mikor először láttalak olyan voltál, mint egy Jégkirálynő. Higgadt, nyugodt megfontolt és nagyon jól forgatod a szavakat.

- Néha másra vágytam, néha úgy csináltam mintha érzéketlen lány lennék, és megragadtam ebben a fázisban. - magyarázta elgondolkodva. Komolyan megfontolt minden kérdést, amit feltettem neki. - Én így védem a lelkem. - mintha ez egy végszó lenne felkelt és elindult az emelet felé.

- Menj te is aludni. - mikor elment mellettem megsimogatta a vállam, amitől végig futott a testemen a bizsergés.

Tudtam mi az, amit lehet és mi az, amit nem. Ez vonatkozott tettekre, érzelmekre, de vannak dolgok, amiket az ember olyan szívesen megtenne. Most legszívesebb elkaptam volna a kezét és az ölembe húztam volna, hogy fulladásig csókoljam az ajkait, amit egész nap osztották a kellemes mosolyokat.

**
Sergio és Daniela egészen hétvégéig nálunk voltak. Búcsút a két kislány nagyon megsiratta.

- Réka, naaaa gyere ide. - leguggoltam és megöleltem. - Jönnek még. Sőt majd mi is megyünk hozzájuk, na, mit szólsz?

- Holnap? - törölte meg a szemeit.

- Azért nem holnap. - nevettem el magam.

- Apaaa, mikor megyünk Lilláékhoz? - szaladt oda Sebihez. Felvette a kislányt és rám nézett.

- Ebben az évben kétszer is megyünk majd Spanyolországba. - válaszolta. - Egyszer megyünk Barcelonába, egyszer pedig Valenciába. Szerintem mindkétszer meglátogathatod majd Daniellát. De ez Anyán is múlik.

- Rajtam nem. - mosolyodtam el. Kaptam egy puszit Sebitől és oda adta nekem Rékát. - Megyek edzeni, legalább két kilót le kell adjak, és nem könnyítitek meg a dolgom. - villantott ránk egy vigyort.

- Sue innentől Sebi nem kap vacsorát. - mentem a konyha felé nevetve.

- Azért hé! - nevetett az ajtóba az említett. - Éhesen nem fekszek le!

- Már napok óta éhesen fekszel le. - kacsintottam rá. Nevetve ment át a másik házba.

Réka felment az emeletre és ott rosszalkodott, míg én Suenak segítettem.

Sergióék távozása után egy órával megszólalt a csengő.

- Visszajöttek! Visszajöttek! - rohant le a lépcsőn Réka. Felvont szemöldökkel hagytam, hogy a kislány nyisson ajtót. Ha nem ismerős lenne, a kutyák kint már ugatnának.

- Sziasztok. - jött be az ajtón Kimi. Réka csalódottan csoszogott oda a kanapéhoz. - Mi történt veled, már nem is örülsz nekem? - nézett rá meglepetten Kimi. Mindig nagy lelkesen fogadta őt.

- Csalódott, mert most mentek el Sergióék, és azt hitte ők jöttek vissza. - magyaráztam.

- Lecseréltél egy spanyolra? - kérdezte Kimi és oda ült Réka mellé. Réka huncut mosollyal mászott bele az ölébe és megölelte a nyakát.

Kivettem Aliisát a babahordozóból és befektettem az ikrek mellé.

- Hogy megy az apaság? - simiztem meg a hosszú szőke haját.

- Remélem jól. - vont vállat. - Még eszik, mozog meg lélegzik. Annyira nem csinálhatom rosszul.

- Szólj ha segítség kell, bár ismerlek. - sóhajtottam fel. - De azért szólj.

- Szólok. - kelt fel egy halvány mosollyal. - Sebas?

- A másik házba edz. - vágta rá Réka.

- Figyelsz rá? - nézett Aliisára.

- Persze menj csak. - bólintottam. - Nézd csak Réka, mennyi baba. - álltam oda a járóka mellé.

- De ebből egy levonódik. Egyet meg eladhatnánk. - nézett rám komoly arccal.

- És melyiket szeretnéd eladni? - kérdeztem vissza nevetve.

- Emmát. - bökött a fehér rugdalózós babára.

- Miért pont Emmát? - faggattam.

- Mert Apa őt szereti jobban. - mondta csendesen.

- Senkit nem szeret jobban. - csóváltam a fejem. - Egyébként is te vagy a jobb keze.

- Igen? - lepődött meg.

- Persze, hát kit visz magával mindenhova? Kit visz el kocsikázni, vagy ki mehetett vele Futamra? - néztem a három kicsit egymás mellett és elöntött az a csöpögős fajta békesség. Ami mindent befed. Tudtam, hogy ez soha nem jelent jól, mert akkor jön egy nagy bumm, és az ember nagyot tud esni. Réka hála nagyrészt Danielának túllépett azon a szörnyűségen, de az én lelkem egy kicsit még mindig emészti.

Bementem a konyhába, de szinte az első mozdulattal le is öntöttem magam szósszal.

- Figyelj egy kicsit rájuk kérlek. - néztem Suera aki bólintott. Felmentem az emeletre be a gardróbba és átvettem a pólómat. Felmentem az emeletre, hogy lehúzzam Sergio ágyneműjét. Az ágyon egy boríték feküdt.

Kusza betűkkel az én nevem állt az elején.

Két sor állt benne mindössze ugyan azokkal a kusza betűkkel Spanyolul.

„Egy tanács? Vigyázz magadra. Egy kérés? Ne változz meg. Egy kívánság? Ne felejts el. Egy hazugság? Nem szeretlek. És egy igazság? Hiányzol! S.R.”

Legalább 5 percig bámultam a papírt. Felrémlett mikor Serg azt mondta, hogy 5 kérdés jut eszébe arról, akit szeret. Mikor rákérdeztem nem mondott semmi. Nyeltem egy nagyot. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal. Egyben biztos voltam: Ezt senkinek nem kell megtudnia. Spanyolul rendesen csak én értek ebbe a házban meg nagyjából Sue és egy kicsit már Réka. Olvasni viszont csak én tudok. Átvittem a dolgozó szobámba és az egyik fiókba rejtettem.

Mikor leértem a földszintre elgondolkodtam, hogy ez mennyire filmbe illő volt, és tulajdonképpen miért nem téptem szét és dobtam ki? Elnéztem az emelet felé, aztán csak megvontam a vállam és visszamentem Suenak segíteni.

**

Megkezdődött a Február ez által nekem is még több munkám lett. Seb már hetente járt Gyárba. Én csak február közepén mentem be 5 napra, addig Sebi és Csiszi vigyáztak a gyerekekre meg néha Kimi.

- Kéket vagy a zöldet? - tartotta felém Eva a két féle inget.

- Kék. - pillantottam oda. Belerakott egy kék hajpántot a hajába és felvette a fekete kosztümszoknya mellé a kék blúzt.

Én fekete fehérbe öltöztem ugyan így, csak én nem használtam hajpántot. Összefogtam a hajam, beleléptem a magas sarkúmba és Evat meg sem várva ment be az irodába. Ma derül ki, hogy a téli fejlesztésekből mit melyik teszten használunk. Három vastag mappa állt előttem. Ezeket kellett beosztani.

- Kezdjük az egészet azzal, hogy fogalmunk sincs, hogy fekszik majd a kocsi a Pirellin. - jegyeztem meg. - Igazából azt se tudjuk, hogy az elméletből a gyakorlatban mennyire mentődnek át a dolgok. Reméljük minél jobban.

- A szimulációs tesztek, és a régebbi adatok szerint a kocsi stabilitásával idén sem lesz gondunk. De hangsúlyozom, hogy ez szín tiszta elmélet. - kezdett bele Adrian.

4 nap munka áll mögöttem, 3-4 óra alvással. A kocsit nemsokára be kell mutatni és nemsokára kezdődnek a tesztek. Egy kicsit feszült volt a hangulat a gyárban.

Már sehol nem volt a VB cím boldogsága. Mindenki arcán szín tiszta elhatározottság volt, és vasakarat.

Bíztunk és Reméltünk sok jót az Új évtől. A kérdés az volt, hogy megviccel-e minket a Sors és cserben hagy-e minket az ész, vagy idén is diadalmaskodunk?