Visszatekintés 4

*2009*

Vidáman érkeztem meg Törökországba. A reptérről egyből a pályára mentem, mivel kedd késődélután volt. A homeok még épültek, de az, ami nekem kellett már állt. Bementem az állványozott félig késsz bejáraton, és egyből az irodám felé mentem.

- Szia! - köszönt két doboz mögül Timi.

- Szia. - intettem oda neki. Még az ajtóm sem volt fent, de a szekrények már bent voltak. Kiszedtem a táskámból a kulcsimat, és kinyitottam a felső fiókot. Végighúztam az ujjaimat a mappákon és a török feliratú mappát az asztalra dobtam. Visszazártam és nyitottam a következőt. Megint megkerestem a Török feliratot és megint repült a telemetria az asztalra. Még előkerestem a tavalyi verseny mappáját és a három mappát beleraktam egy üresbe. Elrejtettem a táskámba és kifelé indultam.

- Reggel 8-kor megbeszélés. - jött el mellettem a folyosón Christian.

- 9től FIA ülés lesz. - szóltam utána.

- Akkor 7-től lesz megbeszélés. - válaszolta hátra se fordulva.

Visszamentem a hotelbe és az utazóimat arrébb pakolva végig dőltem a kanapén. Vettem egy mély levegőt és próbáltam ráhangolódni a Török éghajlatra és időzónára. Nem volt lehetőségem aludni, hogy rendben legyek.

- Isztambul. - mondtam ki hangosan. Kiszedtem a mappákat a táskámból és fontosság szerint szétpakoltam a lapokat a padlón. Középen álltam és a tollam végét rágcsáltam. - Erről le kell szoknom. - néztem a toll végére és oda dobtam a kanapéra. Levettem a cipőmet és repült a bejárai ajtó mellé. Kiszedtem egy másik tollat a táskámból és azt is a kanapéra dobtam. - Utálom, hogy így szétszedik. Ki bír ezen eligazodni? - kérdeztem magamtól. Körbe fordultam, majd fel is vettem az első lapot. Szép sorban szedtem fel őket. A végén már nem volt semmi a földön csak a kezembe sok-sok adat, amit fel kell dolgoznom. Leültem a földre és ott álltam neki, hogy egy jelentést készítsek az egészből. Megint szanaszét volt minden, de én már láttam a rendszert a káoszban. Pörgött az agyam, és teljesen belefeledkeztem a munkába, így csak akkor vettem észre, hogy valaki bejött mikor meg nem éreztem, hogy valaki áll mögöttem. Hátra néztem és Sebi vigyorgó arcával találtam magam szemben.

- Mi ez a halom papír? - nézett körbe.

- Telemetria, üzemanyag adatok, pálya adatok, kocsi beállítás. - mutogattam a kupacokra. - És sok-sok jelentés, jegyzőkönyv.

- De jó, hogy nekem ilyet nem kell csinálnom. - vigyorgott. Mögém térdelt és megölelt.

- Én élvezem. - vontam vállat.

- Látszik. - nevetett. Beledőltem a karjaiba és hagytam, hogy pár pillanatig szorosan öleljen, de utána felkeltem és összeszedtem a papírokat.

- Még rengeteg dolgom van, hogy a hétvégén minden jól menjen, szóval tünés. - néztem rá. Oda lépett elém, és mélyem megcsókolt.

- Boldog vagyok, hogy már csak az enyém vagy. - vigyorgott és távozott. - Még jövök!

- Ne fenyegess. - szóltam utána nevetve.

A hét vége felé már pletykálták itt-ott, hogy együtt vagyunk, de semmi komoly. Végig dolgoztam 20 órában a hetet, így nem nagyon tudtak bizonyítékot szerezni arra, hogy együtt vagyunk, mivel csak akkor találkoztunk, mint minden rendes versenymérnök-pilóta páros.

Törökország után viszont Christian irodájában kötöttünk ki.

- A sajtó pedzegeti, hogy együtt vagyok. - kezdett bele. - A Főnökötök vagyok, így tudni szeretnék mindenről, hogy ne érhessen meglepetés a sajtóból.

- Arról is számoljak be, mikor megyek aludni és pisilni? - érdeklődtem semleges hangon.

- Természetesen ne. - rázta a fejét. - Felvettünk Guill szerint egy hatalmas tehetség vagy. Nem tagadhatom, tényleg az vagy, hiszen már megvillantottad. Hogy lehet veled rendesen beszélgetni, hogy érzelmek is legyen ebbe?

- Sehogy. - válaszoltam. - Én ilyen vagyok. Játszom az életem, és keményen dolgozom. Mást tőlem ne várj el és ne is kérj, mert ha mégis meg teszed, nem rám van szükséged. A magánélet az magánélet. Én sem érdeklődőm, hogy éppen hogy állsz a feleségeddel, vagy mikor volt utoljára erekciód. - Christian döbbenten ült, míg Sebi elkezdett nevetni.

- Csak nem akarok meglepetéseket. - tartotta fel a kezét védekezően.

- Rendben. - bólintottam. - Kínai Nagydíj óta együtt vagyunk, igen már csókolóztunk, nem még nem feküdtünk le. - felkeltem és az ajtó felé indultam. - Még valami, vagy mehetek? - kérdeztem a kilincset fogva.

- Menj. - intett sóhajtva.

- Nem hiszem el ezt a nőt. - hallottam még pont meg Christian hangját.

- Majd kicsit megpuhítom. - hallottam Sebi vicces hangvételét.

- Próbálkozni lehet Husika. - kiabáltam be.

Nem igazán hittem abba, hogy bárki is meg tudna engem változtatni, elég szilárd személyiség voltam.

**

Spanyolországba már hétfő délelőtt megérkeztem, mivel hétfő délután megbeszélés volt. Nem volt minden tiszta a diffúzorok körül. Minden pilóta versenymérnöke és a csapatvezető és tervezők hivatalosak voltak.

- Ha kérdeznek, csak akkor magyarázz. - mondta Christian idegesen. Úgy éreztem kicsit miattam ideges, mivel elég nagy szám volt.

- Nyugalom. - néztem rá. Erőltetetten rám mosolygott. Leültem a második sorba és vártam, hogy kezdődjön a megbeszélés. Jobbomon Christian ült. Balomon pedig egy Ferrari ruhás pasi.

- Csak szerintem, marhaság itt ülni? - kérdezte tőlem.

- Egyet értek. - vontam vállat. - Az FIA magától is eldönthetné, hogy szabályos-e vagy sem. Minek egymás torkának ugrasztani az embereket?

- Te vagy Sebastian Vettel versenymérnöke, nem? - vigyorgott rám. - Rob Smedley. - nem nyújtott kezet. Biztosra vettem, hogy angol.

- Virág Norton. - én nyújtottam a kezem, ő pedig mosolyogva fogadta el, és óvatosan fogott velem kezet. - Angol vagy.

- Ennyire rám van írva? - nevetette.

- Van az angoloknak egy kimért stílusuk, amitől feláll a szőr a hátamon. - nevettem. Közben Bernie Ecclestone megkezdte az ülést. Felvettem a faarcom és úgy nézelődtem. Egyetlen nő voltam a teremben. Ez azért sok mindent elmondott a Forma 1-ről és a szakmáról.

- Ön szerint melyik lenne a helyes megoldás? - nézett egyenesen rám Ecclestone. Sejthettem volna, hogy a nőt fogják piszkálni.

- A szabályok kiskapukat tartalmaznak. - mondtam egyszerűen. - Szerintem minden csapatban vannak nagy agyak, akik ezeket keresik. Nincs olyan szabály, hogy nem lehet megkerülni a szabályokat, így teljesen szabályosak. - egyetértően bólintott. - Viszont, ha az FIA elsiklik minden felett, ami megkerüli a szabályokat, legközelebb még pofátlanabb megoldások lesznek. Én annak a híve vagyok, hogy mindig mindenre reagálni kell valamit. Semmit nem lehet szó nélkül hagyni.

- Hogy hívják Ön Hölgyem? - kérdezte mosolyogva.

- Virág Norton. - még csak el sem mosolyodtam.

- Remek bemutatkozás, Kedves Virág. - vigyorgott.

- Nem bemutatkozni szerettem volna. Pusztán válaszoltam egy kérdésre. - vontam vállat. Mások tovább magyaráztak, Mr.E viszont engem szuggerált. Ha azt várta mikor vörösödöm el, mint egy kis csitri akkor sokáig ül még ott.

- Tudta, hogy az összes zseni őrült volt a maga módján? - jött oda hozzám a megbeszélés után.

- Minden ember őrült a magam módján. - néztem rá. - Ha ezzel célozni akart, hogy Zseni vagyok, akkor köszönöm. - vigyorogtam rá.

- Ön az egyetlen ember, aki önt valaha is zsenialitással vádolta. - somolygott.

- Viszont én vagyok az egyetlen ember, akinek a rólam alkotott véleményére adok is valamit. - válaszoltam.

- Azt hiszem bővült a Forma 1 egy nagyon érdekes, személyiséggel. - mondta félig nekem félig inkább már a mellém lépő Robnak.

- Én is úgy hiszem. - bólintott és kedvesen rám mosolygott.

- Utálom ezeket a bájmosoly partikat. - súgtam oda neki mikor Mr.E. ott hagyott minket.

- Nem különben. - mondta mosolyogva. Figyeltem pár percig és láttam, hogy a mosolyt az arcára ragasztotta.

- Nem fáj még az arcod? - néztem rá meglepetten.

- Már megszoktam. - nevette el magát.

- Tudod, én ezt nem szokom meg. - húztam el a számat.

- Óóó dehogynem. - vigyorgott. - Vannak íratlan szabályok a Forma 1 berkein belül.

- Mint például? - kérdeztem.

- Mindenkivel legyél kedves, előzékeny. - magyarázta. - Mosolyogj, ne mutass érzelmet. - felsóhajtott és szomorkásan rám nézett. - Ne barátkozz másik csapatból senkivel.

- A pilóták megtehetik, akkor mi is. - vontam vállat.

- A pilóták szinte mindent megtehetnek. - mosolygott elnézően, mintha egy kislány lennék. Ezt utáltam. - De ha például minket együtt látnak, beindul a pletyka, hogy adatcsere, vagy átigazolás.

- Tehát bármennyire is bírlak, soha nem fogunk együtt kávézni. - konstatáltam.

- Sajnos nem. - rázta a fejét. - De azért hívhatsz, ha gondba vagy. - kacsintott.

- Barátom van. - nevettem.

- Nekem pedig feleségem és gyerekeim. - biccentett. - Én nyertem.

- Ez nem verseny. - ráztam a fejem.

- De. - végignézett a kisebb tömegen. - Itt minden verseny. Kinek nagyobb és szebb a home-ja, kinek szebb, tisztább a karosszériája. Ez nem csak az autóversenyzésről szól. Itt minden verseny. Itt mindig a legjobbnak kell lenned.

- Én a legjobb vagyok. - vontam vállat.

- Csak ez nehogy a károdra váljon. - vigyorgott. - Maradj emberséges.

- Nem vagyok egy kedves, édes kislányka. - ráztam a fejem. - Ha én teljesítem a 100%-ot akkor másoktól is azt várom el.

- Könnyen orra bukhatsz ezzel a mentalitással. - csóválta a fejét.

- Ha orra bukok, felkelek, és megyek tovább. - láttam, hogy Ciaron és Christian már az ajtó felé mennek. - Most is tovább állok. - elhúztam a számat. - Szép napot vetélytárs! - vigyorogtam rá.

- Defektben gazdag hétvégét. - kacsintott rám.

- Csak nehogy visszafelé süljön el. - nevettem.

**

Őszintén szólva, nem tudtam mikor akarom nyilvánossá tenni a kapcsolatunkat Sebivel, de a nagydíj után ő ezt megoldotta. Oda jött hozzám, és a kamerák hada között egyszerűen megcsókolt.

Napokig ezzel a hírrel volt tele az összes bulvár magazin.

Monacóba így már párként érkeztünk.

- Jaj itt jön a szerelmes párosunk. - heherészett Ben. Édesen rá mosolyogtam.

- Jó, hogy jön Ben. - mentem oda hozzá. Még mindig vigyorgott. - Valakinek úgyis el kéne egyedül vállalnia a kocsi leadást és átvételt. Rád gondoltam. - a mosolya nem lankadt.

- De én vagyok a főszerelő, engem ilyennel nem traktálhatsz. - vigyorgott.

- A felettesed vagyok. Lehet, hogy egy nő, és Sebastian Vettel barátnője, de a felettesed vagyok. - én még mindig mosolyogtam, ő már kevésbé. - Csütörtök 8-tól péntek 5-ig remélem nem szerveztél semmit.

- De azt 4-en szokták csinálni! - kötekedett.

- Ó. - vettem a szám elé a kezem. - Igazad van. Akkor természetesen a munkáért csak negyed annyi fizetés jár neked, nem igaz? - egyre mérgesebb lett, de le is volt döbbenve. - Velem ne cicázz Benjamin, mert keservesen megbánod. Nem vagyok egy törékeny nőcske, akinek beszólogathatsz. Elvárom a tiszteletet, ha én megadom neked. Elvárom, hogy parancsnak vegyék azt is amit kedves köntösbe csomagolva kérek. Ha nem az én szabályaim szerint szeretnél játszani, hanem a sajátod szerint, akkor rossz helyen vagy.

- Sajnálom. - morogta. - De akkor is jól mutattok és süt rólatok az imádat. Küldhetsz hetekig bármennyit dolgozni, ez a véleményem.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá és ott hagytam. Sebi meglepetten nézett rám.

- Ezt az oldaladat még nem ismertem. - kezdett el nevetni. - Tetszik. Olyan kis domina. Szado- mazoban biztos jó lennél. - vigyorgott. - Bár ne rajtam próbálgasd, kérlek!

- Van olyan pillanat, mikor nem a szexen jár az eszed? - érdeklődtem.

- Persze! - vágta rá. - Mikor vezetek. - fejcsóválva szálltam be a liftbe. - Bajod van vele? - vonta fel a szemöldökét vigyorogva.

- Ne az eszed járjon rajta, hanem inkább csináld. - nevettem.

- Ez a beszéd. - nevetett ő is, és lágyan megcsókolt.

**

Futamról futamra egyre inkább leszálltak rólunk a riporterek és mindenki. Kezdték megszokni, hogy együtt vagyunk Sebivel, és ez így ki is töltötte minden időmet. Brit nagydíjkor robbant ki a botrány, ami már jó ideje lappangott a paddockban. Személy szerint nem érdekelt, és arra sarkaltam minden embert körülöttem, hogy ők is inkább a versenyre figyeljenek.

- Figyeljetek egy kicsit. - mentem be a boxba szombaton. - Ha meg lesz a futam győzelem, akkor mindenki az én számlámra iszik egész este a hotel utcájában lévő szórakozóhelyen. - egyből éljenzés volt és mindenki ment dolgozni. - Iszákos banda. - csóváltam a fejem vigyorogva. Éppen a boxból mentem át a paddock részre mikor Robot megláttam előttem menni pár lépéssel.

- Foglalsz álláspontot a balhéban? - kérdeztem rá.

- Nem. - pillantott rám a papírjaiból. - Téged ismerve te sem.

- De nem ám. - ráztam a fejem. - Ha nyerünk vagy nyertek, akkor jössz inni velem. - mutattam rá.

- Mondtam, hogy.. - kezdett bele, de a szavába vágtam.

- Senkinek semmi köze hozzá. - és már ott sem voltam.

A futamot megnyertük elég simán. Rávigyorogtam Robra mikor elmentem mellette, ő pedig bólintott egyet. Tehát eljön velünk.

**

Végül a bulizás elmaradt Robbal, mert Olaszba kellett mennie.

A futamok megint csak teltek, és nagyon gyorsan ment az idő. Mire észbe kaptam már a Magyar nagydíj időmérőjén voltam, és döbbenten, néma csendben néztem, ahogy Felipe Massát próbálják kiszedni a kocsiból. Egy rugó találta fejbe és a gumifalba csapódott. Bennem idegesség, félelem és iszonyat kavargott. Vetélytárs ide vagy oda, szorítottam, hogy ne legyen baja. Szerencséje volt, mert a honfitársaim gyorsan kiszedték a kocsiból, és pár perc múlva már láttuk a helikoptert felszállni. Próbáltam Sebit nyugtatni, de nehezen ment mivel én magam is ideges voltam és nem bírtam leplezni. Nagyon aggódtam Felipéért, és tudtam, hogy Rafa még itt sincs kint, hogy mellette legyen.

Egész nap azon kattogott az agyam, hogy ez akár Sebivel is előfordulhat. Mindenki felé azt mutattam, hogy nem annyira ráz meg a dolog, és hülyeségnek tituláltam, és szinte lehetetlennek, azt hogy ez előforduljon Sebivel, hiszen a szerelők is ezek rágódtak. Én már a hotelben voltam mire Sebi oda ért.

- Költözzünk össze. - még épphogy belépett az ajtón. Még köszönni se köszönt.

- Nem költözök azért össze veled, mert Massával történt valami és beijedtél. - mondtam fel se nézve.

- Már jó ideje meg akartalak erre kérni, és fel akartam hozni a témát, de most érzem azt, hogy eléggé érett a kapcsolatunk hozzá. - magyarázta. - És igen kibuktam. Aggódom Felipéért. De Szeretlek! Mindenkinél jobban! - oda ült mellém a kanapéra és maga felé fordította fejem. - Szeretlek. - mondta lassan tagoltan.

- Én is szeretlek. - válaszoltam egyszerűen. Sajnos igaz volt. Nem szerettem szerelmesnek lenni. - Ha téged ez megnyugtat, és ettől kevésbé leszel ideges, akkor költözzünk össze.

- Köszönöm. - mondta elégedetten.

Másnap a futamon szomorúan láttam Robék gárdáját a pálya félén a táblával. Rossz volt látni. Előszedtem a telefonom és írtam neki egy sms-t.

„ Este a hotel bárjában. 9kor. V.N.”

Nem álltam tőle olyan messze, így láttam mikor elolvasta. Végignézett a tömegen és mikor meglátott bólintott egyet.

A futam nem sikerült túl jól, így gyorsan visszaértünk a hotelbe. Nem öltöztem ki, semmi ilyesmi. Mázlira egy hotelben voltunk a Ferrarisokkal, így Sebi Kimivel volt én pedig lementem a bárba.

- Valami erőset. - néztem a pincér srácra. - És kettőt kérünk belőle.

- Inni jöttünk? - nézett rám Rob.

- Bizony. - bólintottam. Hálás mosollyal nézett rám.

Két óra múlva viszont már 3 Rob volt, és komoly problémát okozott a székről való leszállás, de nem csak nekem.

- Gyere pajti, menjünk alukálni. - belekaroltam Robba és együtt próbáltuk meg becélozni a liftet.

- Hogy bírod, hogy a párod pilóta? - kérdezte botladozó nyelvvel.

- Könnyen. - próbáltam meg vállat vonni. - Nem gondolok arra, hogy mi baja lehet.

- Én ezek után nem bírok erre nem gondolni. - borzalmasan lassan és vontatottan beszélt. Muszáj volt hangosan röhögnöm. - Mi van? - próbált meg rám fókuszálni.

- Annyira be vagy lassulva, hogy nagyon. - mondtam értelmesen. Hangosan röhögve szálltam ki a liftből. - Eltalálod a szobádat?

- Maximum befekszek egy kollega mellé. - vont vállat lazán. Hahotázva hagytam ott a liftben.

Nagy nehezen bementem a szobaajtónkon, és egy álmosan vigyorgó Sebi nézett rám.

- Nagyon részeg vagy? - kérdezte nevetne.

- Nagyon. - válaszoltam.

- Hozzám jössz? - kérdezte az ágy közepén ülve hatalmas vigyorral.

- Ahhoz nem ittam eleget. - heherésztem. Végigdőltem a kanapén és egyből elnyomott az álom.