Visszatekintés 1

Virág irodájában voltunk, és a két kanapén feküdtünk. Éjjel volt, de egyikünk sem volt álmos.

- Tulajdonképpen, hogy indult meg ez az egész közted és Tommi között? - kérdezte egy idő után. - Ez nekem a mai napig egy nagy fekete folt.

- Malajziában a buliban figyeltem fel rá először. - magyaráztam. - Egyből megvolt valami vonzalom hozzá.

- Van időnk, meséld el. Érdekel. - fordult az oldalára és rám nézett.

Jól tudtam, hogy nem kéne sokat innom. Ben nem messze tőlem engem nézett, míg pár szerelővel beszélgetett. Megemeltem felé a poharam és fel akartam menni aludni, de az ajtóban Tommi elkapta a kezem.

- Hova mész? - kérdezte kíváncsian. - Ha nekem itt kell lennem, akkor neked is. - viccelődött.

- Miért legyek itt? - rántottam egyet a vállamon. - Az alvás nekem is kell.

- Alszol, pár órával később. - a mosolyától elkezdett nedvesedni a bugyim. - Hajlandó vagyok veled táncolni, ha itt lent maradsz.

- Inkább üljünk le, egész héten mászkáltam. - mutattam az egyik asztalra, ami eldugottam részen volt.

- Üljünk. - bólintott és megindult az asztal felé.

- Hogy-hogy nem részegen fekszel valahol? - piszkáltam vigyorogva.

- Nem kell általánosítani, csak mert ismersz olyan finnt, aki iszik. - nevetette el magát. Tetszett a mosolya és végig borsózott a bőröm a nevetésétől.

- De én csak olyan finnt ismerek. - vigyorogtam továbbra is.

- Most már ismersz más milyet is. - mosolygott kedvesen. A szívem megtelt boldogsággal.

- Annyira összepasszolnak. - néztem Virág-Seb párosra, akik éppen egymásba karolkozva táncoltak.

- Csak Virág túl makacs és önfejű. - jegyezte meg Tommi.

- Seb pedig ki akarja fordítani Virágot. Nem fogadja el olyannak amilyen. - vágtam vissza.

- Elfogadja, csak van egy szint, mikor egy kapcsolattól többre vágysz. - magyarázta.

- Persze, de az nem egy év után van és nem ilyen fiatalon. - ellenkeztem. Tommi kihozta belőlem a feminista énem.

Elbeszélgettünk mindenféléről még vagy 3 órát, mikor Tommi álmos mosollyal felkelt az asztaltól.

- Ne haragudjon szép hölgy, de én elmegyek lefeküdni. - betolta a székét adott két puszit az arcomra és az ajtóból még rám nézett. Úgy éreztem mintha egy viháncoló tini lennék, mert elvörösödtem a nézésétől és kényszeresen felnevettem. Ő is elnevette magát és eltűnt az emelet felé.

Több percen át ültem az asztalnál, és magamat szidtam. Utáltam mikor valaki ezt hozza ki belőlem.

- Négyszer 3cent abszintot legyen szíves. - mentem oda a pulthoz. Elém raktam én pedig mind a négyet lehúztam. Éreztem, ahogy egyből a fejembe száll a nagyon erős pia és oda mentem Benhez.

- Gyere és dugj meg. - súgtam a fülébe. - Mutasd meg mire vagy olyan büszke. - végignyaltam a fülén, mire felmordult elkapta a kezem, és már rángatott is az emelet felé.

Ki akartam magamból űzni azt az értést, amit Tommi miatt éreztem.

Benben nem kellett csalódnom, magamban viszont csalódtam. Csak a jég kék szemek és a mosolya volt előttem.

Virág mosolyogva hallgatta.

- Szóval már akkor többet éreztél. - jegyezte meg. - És már akkor is minket kukkoltatok. - nevetett.

- Valamivel el kellett indítani a beszélgetést. - vontam vállat. Lerúgtam a magas sarkúm, és felraktam a lábam a kanapé karfájára.

- És hogy jöttetek össze? - kérdezte. - Arra emlékszem, hogy Maláj Nagydíj után haza mentünk, és mikor hívtalak ott voltál nála.

- Igen, vásároltam, és pont akkor hívott. - mosolyodtam el.

Éppen a kasszához mentem, mikor csörgött a telefonom. Megnéztem a kijelzőt, és Tommi neve állt rajta.

- Szia. - támasztottam meg a telefont a vállammal, és kipakoltam a kosárból a futó szalagra.

- Szia, zavarlak? - kérdezte kedves hangon.

- Nem zavarsz. Boltba vagyok. - nevettem. - Hallgatlak. - szinte biztos voltam benne, hogy munkával kapcsolatban hív, de azért reménykedtem.

- Lenne itt pár dolog Sebas beosztásában, amit ki kéne húzni, vagy átírni. - mondta. Sóhajtottam egyet. Hogy gondolhattam, hogy magán jelegű okból hív? Biztos van barátnője.

- Küld át Annának és jelöld meg azokat, amikkel nem értesz egyet. - közben fűzettem és a kocsi felé mentem. - De indokold is meg kérlek. Ezzel Annát kéne hívnod, én nem felelek a két pilótáért.

- Tudom, de reméltem, hogy felajánlod, hogy átjössz és megcsináljuk együtt. - magyarázta kicsit letörten. Meglepetten néztem egy pillanatra. Felhajtottam a kocsim csomagtartóját és elkezdtem beszórni a cuccokat.

- Nem tudom, mit szólna hozzá a kedvesed. - mondtam puhatolózva.

- Olyan nekem nincs. - nevetett.

- Értem. - nevettem én is. - Fél óra és ott vagyok. - elköszöntünk és letettem.

Mikor oda értem bent megcsináltuk a beosztást, és beszélgetni kezdtünk. Pár óra múlva mikor indulni készültem az ajtóban egyszerűen megcsókolt. Még nem éreztem ilyet. A szívem nagyon gyorsan vert, és a hasamban valami remegni, ugrálni kezdett. Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam az első meglepetés után. Elmélyítette a csókot, én pedig teljesen elvesztettem a fejem. Csak az volt a fejemben, hogy látni akarom a ruhái nélkül, látni akarom, ahogy az élvezettől, lehunyja a szemét.

Ő is gyorsan elvesztette a fejét, és úgy rángattuk le egymás ruháit, mintha ettől függne az életünk. Végül az ágyában kötöttünk ki.

- Soha életemben nem élveztem ekkorát. - nevettem fel pihegve. Velem együtt nevetett. Felkeltem és a ruháimat kezdtem keresni.

- Mit csinálsz? - fogta meg a kezem.

- Öltözök. - válaszoltam. Nem akartam a továbbiakba útban lenni, pedig jól esett volna estig a karjaiban feküdni. Ismertem a pasikat.

- Miért? - kérdezte. Nem értette a dolgot. Csak néztem rá a melltartómmal a kezemben. És akkor esett le neki. - Én nem csak egy numerára szeretnélek. - mosolyodott el.

- Megismételhetjük. - bólintottam mosolyt erőltetve magamra. Tudtam, hogy jobb, ha minél előbb lelépek, mert ez fájni fog most a lelkemnek.

- Nekem nem csak szexre kellesz. - mosolygott kitartóan. Oda mászott az ágy végébe és megfogta a kezem.

- Én nem vagyok barátnőnek való. - ráztam a fejem. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne sírjak. Eva Müller nem sír! Nem akad ki és főleg: Nem mutatja ki!

- Én azért tennék egy próbát. - kezet csókolt és az arcához húzta a kezem. Megsimítottam a fehér puha bőrt, és tudtam, hogy tök mindegy mit akarok. Az eszem ide édes kevés, a szívem diktál. Azért megpróbáltam menekülni.

- Ne. - húztam el a kezem. - Munkatársak vagyunk. - felvettem a melltartóm és beleléptem a bugyimba. Felvettem a szoknyám, és éppen az ingembe bújtam bele mikor hátulról átölelt.

- Ha a szemembe mondod, hogy nem kellek, akkor elengedlek, és oda mész ahova akarsz. - súgta. Megfordított és megfogta az állam, hogy a szemébe nézzek. Elvesztem. Nem gondolkodtam, nem csináltam semmit, csak megcsókoltam.

- Ha akkor azt mondom neki, hogy nem kell, és elmegyek onnan megkíméltem volna mindkettőnket ezektől a veszekedésektől. - sóhajtottam fel.

- Szerintem jól tetted, hogy maradtál. - mondta elgondolkodva. - Amit az ember megtesz és a szíve súgta, soha nem szabad megbánni. - egy pillanatra elrévedt. Valami eszébe juthatott. - Bármennyire is úgy tűnik, hogy hülyeség lenne. Azt viszont sokkal jobban megbánja az ember, amit nem tett meg.

- Neked van ilyen, jól érzem? - kérdeztem én is felkönyökölve.

- Vannak persze. - bólintott. - De én feleség vagyok, három gyerekkel. Azért ez rám kicsit máshogy vonatkozik.

- Mondj egy dolgot, amit bánsz, hogy nem tettél meg. - kértem kíváncsian.

- Sebi a mai napig azt gondolja, hogy én megcsaltam mikor Spanyolországban voltam még terhesen egyedül. - magyarázta. - Nem mondja, nem célozgat. Sőt igazából tagadja, hogy ezt gondolná. De ismerem, láttam milyen volt mikor Sergio nálunk volt. Nem volt féltékeny és nem is járt a sarkamban. Már biztos volt benne, hogy nem csalom meg. De láttam rajta, hogy még mindig úgy hiszi, hogy akkor régen megtettem. - nem mondtam rá semmit. Pontosan tudtam, hogy mi volt akkor a helyzet. És tudtam, hogy Virág jól érzi, Seb a mai napig így gondolja. Még régebben Tommi faggatott erről. Ezért is fontos Sebnek az esküvő, és ezért félt, hogy Virág ott hagyja az oltárnál, mert Sergio ott volt. De Virág nem is foglalkozott Ramossal, így teljesen megnyugodott a német pilóta. - Már bánom, hogy akkor nem tettem meg. Nagy volt a kísértés, és akkor legalább lenne oka erre az egészre. Szeretem Sebit, nem erről van szó. - tette hozzá mikor nyitottam a számat. Nem ezzel kapcsolatban akartam megszólalni, de ráhagytam. Azt akartam mondani, hogy üljön gépre és tegye meg. Ha szereti Sebet, akkor csak egy kiskaland lenne Ramos, de így, hogy ez nyomja a lelkét… Akár aggodalomra is adhat okot.
De aztán eszembe jutott kiről van szó: Virág Nortonról. Ő más, mint én, vagy az átlag. Nála ilyenek nem játszanak közre.

- Igazából el is felejtettem ezt az egészet már. - jegyezte meg. - Csak így erről eszembe jutott. - felkelt és megvonta a vállát. Csak Virág képes ilyeneket elfelejteni. Mások ezek sokat rágják magukat. Ő nem. Ő nem épp mondható áltagosnak.

- Tommival pedig érdemes lenne megint megpróbálnotok, bár nem vagyok híve a kapcsolat felmelegítésnek. - magyarázta. Elvigyorodtam.

- Ami azt illeti… - kezdtem bele. Nagy szemekkel nézett rám. - Az esküvőtök után két teljes hétig Finnországban voltunk, és azóta együtt is vagyunk.

- Micsoda? - kérdezett vissza. - Én erről miért nem tudok? De Seb azt mondta, hogy Tommival edz, meg átjár hozzá.

- Én kértem meg, hogy hazudjon neked. Hogy biztosan úgy tudd, hogy otthon van. - nevettem. - Csak a végeredményt akartam elmondani.

- Most akár meg is haragudhatnék Rád. - jegyezte meg, de elvigyorodott.

Megütögette a lábam, ahogy elment mellettem az asztalához.

- Örülök nektek. - mosolygott, majd felvett egy tipikus munkához használt arcot. - De most kelj fel, mert fél óra múlva kezdődik a munka. - leült az asztalához és összefogta a haját. Intettem és már ott se voltam. A folyosón összefutottam Daviddal, aki éppen két pohár kávéval a kezébe ment Virág irodája felé.

- ’Reggelt. - köszönt fitten.

- Neked is. - válaszoltam és bementem a saját irodámba. David, Virág hasonmása volt pasiba. Annyira kitanította a gyereket, hogy mindenki azt mondja, akár tesók is lehetnének. A jellemük már ugyan az. Davidot is lehet egy szóval jellemezni: Munkamániás.