Visszatekintés 5

Utolsó Előtti Rész. +16

Mikor leszállt a gépünk egyből kocsiba ültünk, és mentünk a házhoz. Nem volt messze, így épp, hogy megfordult a fejembe, hogy mi lesz itt 2-3 napon keresztül és már ott is voltunk.

- Tipikus Kimi. - néztem a házra. Nem tudtam volna szavakba kifejezni miért volt a ház nekem nagyon Kimis, de egyszerűen sütött róla, hogy az övé. - Tetszik,, ilyen nekem is kell. - nevettem el magam. Még mindig a fehér ruhámba voltam, mert Sebi nem hagyott átöltözni. Ő is a fehér zakójába volt, már a nyakkendője már csak lógott a nyakába.

- Ha jó kislány leszel, beszélhetünk róla. - nevetett fel.

- Héhéhéhéhééé!!! - kiabáltam kacagva mikor a kezébe kapott. - Tegyél le hallod! Leejtesz! Elesünk!

- Annyira béna azért nem vagyok. - annyira nevetett, hogy tényleg majdnem ledobott.

- Sebastian! Ne mááár! - kapaszkodtam a nyakába és nem bírtam abba hagyni a nevetést. Átvitt a küszöbön és megindult velem az emelet felé.

- Most már letehetsz! - böködtem meg hatalmas vigyorral. - Már áthoztál a küszöbön.

- Az nincs előírva, melyiken kell áthozzalak. - nevetett.

- Ezért az összesen átviszel? - érdeklődtem.

- Bizony. - megindult velem a lépcsőn - Sebastian elesünk! - nevettem. És mintha előre megéreztem volna rálépett a szoknyám lelógó részére, és az utolsó fokon elterültünk. Seb a lépcső ült én meg hahotázva már az emeleten.

- Esküszöm, nem vagy normális. - annyira rázott a nevetés, hogy már levegőt alig kaptam, de Seb se volt jobb állapotba.

- Jól vagy? - kérdezte nevetve.

- Nem! - vágtam rá fuldokolva. - Egy őrült német pilóta a férjem!

- Vállalom. - kelt fel vigyorogva. - Abba tudod hagyni a nevetést? - hajolt fölém.

- Ühüm. - nem mertem kinyitni a szám, mert éreztem, hogy akkor megint elkezdek nevetni. Seb fél percig nézett rám és megint kitört belőlem a nevetés.

- Akkor én ide leülök, és megvárom. - leült a lépcső mellé a földre és nézte vigyorogva, ahogy nem bírom abbahagyni a nevetést. Kellett jó pár perc mire lenyugodtam annyira, hogy oda másszak Sebihez. A szatén esküvői ruhám persze ellenkezett a dolog miatt, de nem zavart. Oda bújtam hozzá, mint egy kiscica.

- Ha így indult a közöl életünk, akkor csak jó lehet, nem? - kérdezte vigyorogva. Belőlem megint előjött a nevetés, de már tudtam kontrolálni.

- Eddig is együtt éltünk. - vontam vállat.

- De most már hivatalosan is egy pár vagyunk. - nézett rám.

- Eddig is azok voltunk. - kötözködtem.

- Szeretnéd a nászéjszakát, vagy kötözködsz, és a kanapén alszok? - kérdezte vigyorogva.

- Szerintem ma már ne próbálkozz a lépcsővel. - megint kitört belőlem a nevetés egy ideig Sebi is nevetett velem. aztán végig lökött óvatosan a folyosó szőnyegén és fölém mászott. Rám vigyorgott és a nyakam kezdte el csókolgatni. Mikor csillapodott a nevetésem megcsókolt ezzel teljesen elfojtva a hahotázásom, de elindítva bennem a vágyat. Lágyan, könnyedén csókolt. Én vittem át szenvedélyesbe a csókot.

- Hé, én irányítok. - nézett vigyorogva a szemembe.

- Francokat. - a hátára löktem és ráültem a csípőjére. Nem hagyta annyiba, mert vissza fordított, a fizikai erő még mindig az ő pártján állt.

- Asszony, most nyughass. - nevetett.

- Nem! - vágtam rá nevetve. Próbáltam vissza fordítani, de nem hagyta magát. Morcosan összefontam a kezem a mellem alatt, de nem zavarta a dolog. Csókolt ahol ért és a keze már a szoknyám alatta a combomat simogatta. Lehúztam a válláról a zakót és az öltönymellényt végig gomboltam. Felhúzott ülő helyzetbe és hátul lehúzta a felsőm cipzárját. Kibújtam belőle és tovább gomboltam az ingjét. Ő közben már a szoknyám akarta lehúzni.

- Várj! - löktem el a kezét.

- Mi az? - nézett rám érdeklődve. Az ing és a mellény csak lógott rajta a nyakkendővel együtt. Egy pillanatra elfelejtettem mit akartam mondani. Megráztam a fejem és próbáltam a gondolataimra koncentrálni, ami ilyen látvány mellett elég nehezen ment. A haja már szokásosan kócos volt és ellenállhatatlanul vigyorgott.

- Ne csináld! - löktem meg nevetve. - Nem tudok így gondolkodni!

- Hopp, ezt is megéltem. - ráült a sarkára és úgy nézett rám a kék szemeivel. Felsóhajtottam.

- Már nem tudom mit akartam mondani. - nevettem és felkeltem a földről. Letoltam magamról a szoknyámat és kiléptem belőle. Seb utánam kapott, de pont annyira álltam előtte, hogy ne érjen el. Lassan körbefordultam és tovább indultam a folyosón. Csak egy ajtó volt nyitva, úgy sejtettem az a hálószoba. Seb is felkelt és utánam indult.

- Tudod, ez ilyen szemérmes és szűz hölgyet, mint én nem lehet csak úgy leteperni a folyosó közepén. - mondtam komoly arccal. Próbáltam nem nevetni. Ezzel szemben Sebi hahotába tört ki.

- Vigyázz le ne szakadjon az ég ekkora hazugság alatt. - bementem az ajtón, és igazam volt, a hálóban voltam. Végig nyúltam a hatalmas francia ágyon és a könyökeimre támaszkodtam. Keresztbe tettem a lábam és néztem az ajtóban álló Sebire.

- A férjem vagy. - állapítottam meg. - Bármilyen mocsok dolgot elkövetek meg kell bocsájtanod. - vigyorogtam rá édesen.

- Ez nem erről szól. - rázta a fejét és nekitámaszkodott az ajtónak.

- hát miről? Örök szerelemről? - kérdeztem. - Arról, hogy 4 év múlva is kívánni fogsz? Hogy hetente legalább egyszer jót szexelünk 6-7-8 év múlva is? - felnevettem. - Én ebben nem hiszek.

- Én hiszek benne. - vont vállat és lassan megindult felém. - Vagy talán nem kívánsz? - édesen vigyorgott. Magamhoz akartam rántani és gátlások nélkül végignyalni a hasán, amin lágyan kirajzolódtak a kockát. Tisztába volt vele, mennyire megőrít.

- Nagyon is. - érzékien megnyaltam a számat és figyeltem, ahogy kilép a cipőjéből és a gatyájából. Megemelte az egyik lábam és lehúzta róla a cipőt.

- Évek múltán is ugyan ennyire kívánatos leszel. - nézett rám. Már nem igazán volt észnél, a kék szemeket ellepte a ködös vágy. A boxere nem kicsit dudorodott. Lehúzta a másik lábamról is a cipőt, én pedig annyira ültem fel, hogy elkaptam az ingét és magamra rántsam.

- Bajnokom. - súgtam a fülébe mikor a nyakamba csókolt. Éreztem, ahogy elmosolyodik. Lerángattam róla az inget és a hátára löktem. - Tetszik, amit látsz? - kérdezte vigyorogva. A fehér fűzű volt rajtam és combharisnya.

- Szerinted? - megfogtam a kezem és a boxerére tette. Vigyorogva végig simítottam a merevedésén és figyeltem az arcát, ahogy egy pillanatra lehunyja a szemét. Végig csókoltam a mellkasát és a boxer szélén rávigyorogtam. - Megőrítesz. - sóhajtott fel. Elkapta a kezem és maga alá gyűrt.

- Hé!! Elrontod a játékom. - csaptam a hátára. Feltérdelt, és a fűzőmön elöl a kapcsokat összenyomta és egy laza mozdulattal felfelé megrántotta az egyik oldalt. A fűző egyből megadta magát. Vigyorogva simított végig a melleimet. Leszedte a combfix tartót is a harisnyától és az ágy mellett végezte a fűzőm.

- Nem mondanám meg, hogy három gyereken vagy túl. - simított végig a hasamon. Végigcsókolta a mellemtől a köldökömig, de a keze közben már a combom bőrét simogatta.

- Ki őrít meg kit? - beletúrtam a hajába és hátra húztam a fejét, hogy rám nézzen. Vigyorogva húzta le a bugyim. Befeküdt a két lábam közé, de a bal kezére támaszkodott és a jobb kezén az ujjai eltűntek a combjaim között. Nem hagytam sokáig a dolgot, mert nagyon zavart a kaján vigyor az arcán, amit el akartam onnan tűntetni. Meglöktem, így a hátára fordult. Lerángattam a boxerét és a csípőjére ültem, épp úgy, hogy ingereljem.

- Asszony ne akassz ki. - megfogta a csípőm és magára akart húzni, de nem hagytam. Fájdalmasan fejnyögött.

- Mond ki, hogy győztem. - végighúztam a körmeimet óvatosan a mellkasán, amire felszisszent.

- Ez nem verseny. - nyögött fel, mert előrelöktem a csípőm.

- Minden verseny. - súgtam a fülébe.

- Nem győzöl le. - súgta vissza. Erőből lökött oldalra, hogy a hátamra kerüljek, és még időt se adott, hogy vitázzak, mert már a combjaim között is feküdt és egy lökéssel teljesen belém csúszott. Felsikítottam a kéjtől.
**

Reggel én ébredtem előbb, mint általában. Mikor az órára néztem inkább volt délután kettő, mint reggel. Óvatosan felkeltem Seb mellkasáról és az ágy végéből felkaptam a mellényét és azt gomboltam magamon végig. A mellemet nagyon kidobta, a hasamnál lötyögött, de nem zavart. Épphogy takart elől, de a fenekem nagy része kint volt belőle. Kiosontam pisilni, de csak nehezen ment az osonás, mert fájtak a combjaim.

Nevetve dörgöltem meg a belső combrészem a kád szélén ülve. Próbáltam halkan lenni, hogy Sebi ki tudja magát aludni. A gyerekek mellett ez egyikünknek sem ment igazán. Pedig az alvás kell, főleg egy ilyen éjszaka után. Gondolkodtam tusoláson, de ahhoz le kéne mennem a bőröndökért, és az zajt csap. Inkább visszabújtam az ágyba. A függönyöket nem húztuk be tegnap este, így a szoba napfénybe fürdött. Mindenhol a szétdobált ruhánk volt. Az ágy teljesen fel volt túrva. Mikor visszafeküdtem Seb mellkasára akkor ébredt fel.

- Szia. - mosolyogtam rá. - Nem akartalak felkelteni. - megsimogatta az arcom és elvigyorodott.

- Szervusz. - mosolygott lustán. - Ugye nem csak álmodtam az egész tegnapi napot? - kérdezte ásítva. Körbenézett a szobán és egy huncut mosoly jelent meg az arcán. - Nem álmodtam. - nyugtázta.

- Nem vagy olyan kreatív, hogy ilyet álmodj. - nyomtam egy puszit a szájára és fel akartam kelni, de visszahúzott.

- Tetszik a szerelésed. - jegyezte meg. - Még jobban tetszenél nélküle. - elnevettem magam és felültem törökülésbe.

- Enni kéne valamit és haza telefonálni, hogy minden rendben van-e. - soroltam.

- A gyárba nem akarsz betelefonálni, hogy nem-e kell segítség? - vonta fel a szemöldökét.

- Most, hogy mondod. - nevettem. Fel akartam kelni, de visszarántott és csókolgatni kezdte a dekoltázsom.

- Nyugalom. - súgta. - Nászúton vagyunk. Ne gondolj semmi másra.

- Enni akkor is kell! - nevettem. Nem vett tudomást a megjegyzésemről, csókolt tovább egészen addig, míg a hasa nem kezdett reklamálni. Hangosan felnevettem. - Együnk valamit. - hagyott felkelni és ő is jött utánam egy szál boxerbe.

Kajálás után kimentünk a meleg udvarra. Ide nem ért el a tél hidege. Melegen sütött a Nap. Kifeküdtem a medence mellé, és úgy éreztem, hogy feltöltődőm a meleg napsugaraktól. Hallottam, hogy Seb beugrik a vízbe, de nem vettem tudomást róla. Élveztem a meleget. Persze csak addig tartott a sütkérezésem, míg egy jéghideg kezet meg nem éreztem a hasamon.

- Ááá, ez hideg! - sikítottam fel és próbáltam ellökni Seb kezét.

- Vagy csak a te tested forró. - nevetett.

- Égek a vágytól. - nevettem.

- Csak Napszúrást ne kapj. - mosolygott és ellökte magát a medence szélétől. Lehunytam a szemem, de a következő pillanatban egy nagy adat hideg víz zúdult rám. Felültem és kiakadva néztem a medencébe lubickoló Sebire, aki csak vigyorgott.

- Véged. - közöltem vele, és beugrottam utána a vízbe. Nem menekült, hagyta, hogy odaússzak hozzá. Megölelt és adott egy puszit.

- Olyan jó lenne még egy kisbaba. - álmodozott.

- Felejtsd el. - támasztottam az állam a vállára. - Még az ikrek is nagyon picik.

- De nem lenne jó még egy kisfiú? - kérdezte.

- Nem. - vágtam rá. - Sebastian tudod jól, hogy nekem több gyerekem nem lehet. Meg most egyelőre neveljük valahogy fel ezt a hármat. Miért nem éred be hárommal?

- Beérem, csak jó lenne, hogy mire felnőnek, lenne megint egy pici. - sóhajtozott.

- Köszi. - ott hagytam és kimásztam a medencéből.

- Mit? - értetlenkedett.

- Hogy elcseszted a hangulatom. - vágtam oda. Magam köré tekertem egy törülközőt és bementem a házba. Utáltam, hogy mindig kitalál valamit, és én azt hallgassam, ahogy ábrándozik.

- Viráááág. - jött be utánam.

- Most hagyj békén. - ráztam meg a fejem. Bementem a konyhába, hogy keressek valami innivalót.

- Virág tudod jól, hogy mennyire szeretem a gyerekeket. - jött be utánam. - Nem tehetek róla.

- Akkor szeresd Rékát, Emmát és Alexet. - vágtam a fejéhez. - Akkor ne csak akkor legyél velük mikor éppen babázhatnékod van, vagy mikor már kiadva rád bízom őket. Akkor legyél az apjuk, és figyeld minden rezdülésüket, legyél ott velük, és ne folyton elhúzz otthonról.

- Nincs igazad. - rázta a fejét. Tudtam, hogy teljesen tényleg nincs igazam, de felhúztam magam.

- Rendben. - bólintottam. - Mond meg, hogy Emma mikor kezdte el a fejét egyedül emelni? - rám nézett. Fogalma sem volt róla. - Mond meg Rékának mikor lesz az első balett fellépése. - nem tudtam, láttam rajta. - Mi Alex kedvenc játéka?

- Igenis velük vagyok és figyelek rájuk! - kiakadt. Nem tudott felelni a kérdésekre, és ez kiakasztotta.

- Jól van Sebastian. - bólintottam. - Ne akarja még egy gyereket, míg a meglevőket nem ismered. - ott akartam hagyni, de magához húzott.

- Te sem vagy tökéletes. - vágta a fejemhez. - Neked is vannak hibáid. Csak én nem élezem ki őket, mint te teszed.

- Nehogy már a végén én legyek a hibás! - el akartam lökni, de megcsókolt. - Nem oldasz ezzel meg semmit.

- De. Megnyugszol. - súgta a fülembe. Felültetett a konyha asztalra és úgy csókolt tovább.

- Ilyenkor annyira tudlak utálni. - súgtam a szájába.

- Én is szeretlek Édesem. - vigyorgott.