Malajzia 3 Időmérő

Ím,e az időmérő. Szeretnék mindenkit megkérni, hogy kommentáljon, mert nagyon lelombozó, hogy csak ketten hárman kommentálnak. =) Legyen ez az én húsvéti ajándékom tőletek. Este pedig hozok egy kis kép özönt.

Szombat reggel kivételesen Sebi ébredt előbb és ő rimánkodott percekig, hogy keljek fel. Fáradtnak éretem magam pedig aludtam 10 órát legalább. A reggeli készülődés gyorsan lement és már a paddockban sétáltunk kézen fogva mikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és az Anya felirat villogott rajta. Fülemre erősítettem a Headset-et és úgy vettem fel.

- Szia Anyu. – mondtam picit félve. Ha hívott annak vagy leszidás volt az oka, vagy, hogy menjek már haza pár napra.

- Szia Kicsikém. – mondta vidáman. – Láttuk a plakátokat, hogy jövő héten jön ide Sebastian parádézni, te is jössz ugye? Itt alszotok nálunk? – kérdezte gyors egymás utánba.

- Őőőő jövő héten megyünk oda parádézni? – lepődtem meg. – Mondtál valami újat. – nevettem fel. Lesz egy köröm Evaval.

- Nem is tudtál róla? – lépődött meg. – Mindegy ugye itt lesztek nálunk? – villanyozódott fel.

- Nem is tudom Anya… - húztam el a számat, közben beértünk a boxba és Sebi nyomott egy puszit a számra majd ment a dolgára.

- Nem gondolod komolyan, hogy máshova engedem, hogy menjetek, ugye? – kérdezte gyanakodva. – Miért mennétek máshova?

- Jó, megyünk hozzátok. – egyeztem bele nagy sóhajjal. – Mikor is?

- Szerdára van beígérve a parádé gondolom jöttök már kedden ide, nem? – kérdezte reménykedve. Először örültem, hogy hétfőn még Angliába dolgom lesz és Sebinek fotózása.

- Nem, majd csak szerda reggel repülővel. – mondtam megkönnyebbülten. Szerettem anyát, de apával nem jöttem ki jól. Sebi persze mindkettővel jóban volt. – A csapat már biztos ott lesz kedden. – mondtam elgondolkodva. – Anya most le kell tennem. Szia!! – nyomtam ki gyorsan a telefont. Felhúzott orral mentem be a tárgyalóba.

Már 1 órája bent ültünk és a taktikáról vitatkoztunk.

- Megyünk más taktikán, az eső úgyis bele fog kavarni akkor meg minek ezen vitatkozni? – vágtam rá az asztalra. Már túl voltam a teli torokból ordításon is és a veszélyesen nyugodt hangomon is. Felkaptam az irataimat és egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy bevágom az ajtót de nem tettem. Felnőtt nő vagyok, csak nem vagyok annyira kiborulva, hogy ajtót csapkodjak. Ledobtam magam az irodai székembe és fellendítettem a lábamat az asztalra. Kényelmesen lecsúsztam és az ölembe vettem a jegyzeteimet.

- Nyugodj meg. – nyitott be Sebi az ajtón. – Inkább mond el mit gondolsz mi várható az időmérőn. Jobb ha tudom mire készüljek.

- A pálya eleve csúszik, mi lesz ha még rohadt sok eső is rá esik? – tettem fel az első kérdést.

- Káosz. – vigyorgott Sebi.

- És mit csinálnak a verseny bírák ha káosz van?

- Leintik az aktuális eseményt. – mondta szomorúbban.

- Téged beteges vágy hajt a káosz felé? – kérdeztem kuncogva.

- Igen. – vigyorgott. – A káosz a legizgalmasabb. Jobb mint csak körözgetni.

- Autó- autó elleni küzdelem? – kérdeztem.

- IGEN! – nevetett fel.

- Azt nem szeretem. Olyankor egy idő után elmegy a hangom. – nevettem. Ebben az idénybe még nem volt rá példa szerencsére igazán, de tavaly sokszor volt, mikor egyszerűen már a hangom nem bírta. Volt pár alkalom mikor ordibáltam Sebivel, hogy nyugodjon már meg. Nagyon hatásos, pont mint ütni egy gyerek fenekét, hogy ne ordítson és bőgjön. Egy idő után sokkal inkább már egymást idegesítjük ilyenkor. Persze ilyenkor Christian felszólít minket, hogy nyugodjunk meg. Márpedig ha a góré szól rá akkor jobb ha megnyugszol ment fenéken billent.

- Mi a cél? – dőlt hátra a velem szemben lévő székben. Ha ezeket a beszélgetéseinket látná valaki nem hinné el, hogy együtt vagyunk. Ilyenkor tényleg csak a munka viszony van köztünk.

- Az első 3. – mondtam elgondolkodva. – Bár inkább Pole vagy 3. hely, bár ha esik akkor teljesen mindegy csak az első 5-ben bent legyünk. – néztem a papírra. – Esős versenyünk lesz ez nem is kérdés. A kérdés az, hogy mennyire és mikor fog esni.

- Esős beállítások? – fonta össze a kezét a mellkasa előtt.

- Igen. –bólintottam. Rá néztem az órámra és egy pillanatra elöntött a forróság, hogy lekéstük a 3. szabad edzést. Éppen felugrottam volna mikor lesett, hogy órákkal el lett az egész tolva, hogy Európába nézhető időbe legyen. Még beszélgettünk pár percet majd ment, mert Tommi várta, hogy megmasszírozhassa majd segítsen átöltözni neki. Kimentem a helyemre és onnan figyeltem a szerelőket. Nem ülhettem sokáig ott mikor ismét éreztem az a zsibbadást amit tegnap és nem bírtam gondolkodni. Körbe néztem lustán de a világ elkezdett megint forogni velem. Hátra könyököltem a képernyőkhöz és azon kaptam magam, hogy ismét elfelejtek levegőt venni. Egy pillanatra néma lett a világ aztán össze folyt a szemem előtt minden. Nem tarthatott tovább pár pillanatnál mert senki nem jött oda, de én óráknak éreztem mire a világ vissza billent a helyére és újra hallottam. Mélyen a tüdőmbe szívtam a levegőt amit megtöltött a benzin szaga és az olajé, na ész persze ott volt az eső illata is. Ittam pár kortyot az előttem lévő ásványvizes palackból és sokkal jobban éreztem magam. Lemásztam a pulpitusról és besiettem a boxba. Elkaptam pont a kifelé igyekvő hostes lányt.

- Szia, ha megkérnélek hoznál nekem egy pohár kávét? – mosolyogtam rá.

- Persze, hogy szeretné? – kérdezte illedelmesen.

- Ha a büfésnek megmondod, hogy Virágnak lesz tudni fogja. – vigyorogtam. Bólintott és lelépett.

- Rohad sok kávét megiszol. – lépett oda hozzám Ben. – Állj le vele, bajod lesz.

- Nem lesz. Egyetem óta iszom. – fordultam meg és vissza mentem a helyemre. Mindenki a helyén volt már mikor megérkezett a kávém. Jól esett bele inni. Csak kortyonként ittam az egész 3. szabadedzés alatt, de amint vége lett bementem a home-ba és szereztem még egy pohárral amit ott lehúztam. Éreztem, hogy felpörgeti kicsit a szerveztem és most ez kellett nekem. Vissza mentem a boxba és nyomtam egy puszit Sebi bukójára, hiszen már a kocsiban ült.

- Na akkor kezdjünk neki. – sóhajtottam. Felvettem a fülest és egyből megnyomtam a PILOT gombot. – A pálya 24 fokos, a levegő 26 és 72%-so a pára tartalom. – mondtam a képernyőről. – Esik az eső, de még jobb a pálya.

- Várunk? – kérdezett vissza.

- Igen várunk egy keveset, hogy ne legyen nagy tumultus. – bólintottam, bár fölösleges volt. – Intermedier gumik vannak fent. – közöltem még vele. Közben rengetegen kimentek egyből ahogy estettem. Figyeltem ahogy Petrov megforog és közben Buemi befejezte a gyorskörét 1:48:9. Nem mondtam Sebinek, mert látta a közvetítést és a sorrendet is.

- Engedélyétek ki. – szóltam a boxnak.

- Sietnünk kell mert még több eső fog jön. – figyelmeztettem Sebit. – Figyelj nagyon mert csúszik és sokan kicsúszkálnak.

A Ferrarik és a McLarenek még mindig a boxban vannak ahogy Webber is.

- Mit csinál Chris és Rob? – hajoltam ki és elnéztem a Ferrari felé. A két verseny mérnök nyugodtan ült és a pilóták sem akartak még kijönni úgy tűnik. a McLaren már fogott mellé párszor de a Ferrarin meglepődnék ha ekkorát bakiznak.

- Várják, hogy javuljon. - mondta Tom.

- De nem kéne azért egy-két kört menni? – húztam össze a szemöldököm.

- Sebi, 1:50:2 az időd ez elég rossz. – mondtam a fülére. – Nyomd neki! Pálya állapota?

- Egy kicsivel jobb. – jelzett vissza. Közben Webber is kijött a boxból, hogy megkezdje a gyors köreit.

- Esik egyre jobban. – szólt hírtelen Sebi. – Az előbb elkezdett javulni de most mintha jobban esne.

- Vigyázz a célegyenes végi jobb- bal kombinációval, mert csúszik nagyon. Többen is megcsúsztak ott. – figyelmeztettem. Közben egyre több kocsit mutatnak a sóderágyban. Liuzzi, Senna de ő ott is maradt.

- Nem elég az intermedier! – mondta Sebi.

- Gyere be a kör végén. – ránéztem az állásra. – 3. vagy. 1:47:6-tal. – bejött és egyből betolták a helyére. Közben ismét hatalmas volt a tumultus a pályán, hiszen mindenki próbálkozott még gyorskört menni. Button bele is piruettezett a kavicságyba és eléggé el is ásta magát, de a mérnök egyből rászólt, hogy ne hagyja lefulladni a kocsit. Hát ha azt onnan vissza rakják a pályára és működik is akkor valaki nagyon atom biztos kocsit rakott a srác alá. Petrov ismét a kavics ágyban járt nem először.

- A Ferrarik miért állnak kieső helyen? – kérdezte Sebi.

- Mert későn mentek ki, és nem tudnak gyorskört menni ami elég a bejutóra. – mondtam. – Extrém esőgumin vannak kint az pedig nem jó annyira mint az intermedier. Hamilton is így járt, Button pedig nem tudott kijönni a kavics ágyból. – mondtam neki. Nem bírtam vissza tartani a vigyorom. Ez nekünk csak jó volt.

- Majd telemetriát hozzon valaki ide nekem. – mondta Sebi. Megvártam, hogy leteljen a Q1 és átrohantam az esőbe hozzá és oda guggoltam hozzá és gyorsan kielemeztük az adatokat. Jött a sípszó és én gyorsan vissza futottam a helyemre.

- Menj ki a boksz bejárathoz. – szóltam Sebire. Többen is álltak már ott, de jobb mintha a legvégén menne. – Extrém esős gumin vagy. – néztem a képernyőn ahogy kimegy és közben azon gondolkodtam, hogy vajon a köztes esős gumi beválhat-e vagy nagyon sok a víz hozzá.

- Elég lenne a köztes? – kérdeztem sebit, ezt csak ő tudja megmondani most.

- Igen, elég lenne. – válaszolt a gyorsköre végén.

- 1:51:8. – olvastam be. – Ez elég gyenge. Gyere be intermedier gumikért. – adtam ki az utasítást.

- Schumi 1:50:6, Kubica 1:50:7. – mondtam még, hogy tudja mihez viszonyítani az idejét.

- GLOCK!!! – ordította Sebi a rádióba. – Majdnem neki mentem. – pár pillanatig néztem.

- Akkor szólj, ha neki is mentél. – nevettem fel. Közben ismételték. – Glock pont előtted úszott fel. Nem fejezed be úgysem ezt a kört. BOX! – nyomatékosítottam. – Petrov 1:48:7 – olvastam be Sebinek.

- Virág még több eső jön. – szólt a fülemre valaki a hátsó mérnökök közül. – Hatalmas vihar közeleg. – tette hozzá. Ránéztem Tomra aki mellettem ült és ő ránézett a főnökre.

- Okéj Sebi, most nagyon nyomnod kell mert jön az vihar. – szóltam neki. – Kell egy jó kör.

- Meglesz. – válaszolt. Szívesen vissza válaszoltam volna, hogy kis beképzelt, de ismertem és tudtam, hogy ha rajta múlik tényleg össze rak egy jó kört.

- Közben Barrichello 1:48:3, Hülkenberg 1:47:7. – mondtam Sebinek. – 1:47:0!! Remek kör Sebi. – dicsértem meg.

- Mondj egy teljes sorrendet. – kérte míg ismét ráfordult egy gyorskörre.

- Te, Kubica, Sutil, Hülkenberg, Rosberg, Kobajasi, Liuzzi, Barrichello, Schumi, Petrov, De la Rosa, Webber, Bueim, Algersuari, Glock, Kovalainen, Button. – olvastam végig. Közben végig ért a pályán és javította az idejét 1:46:8-ra.

- Megfelel? – kérdezte nevetős hangon. Pontosan tudta milyen kört ment.

- Tökéletes. Gyere be. – vigyorodtam el.

- Szakad az eső. – mondta még amolyan mellesleg. Szinte láttam, hogy csak azért nem rántja mega vállát mert szűk a hely. Amint beért a boxba vége lett a Q2-nek is. Úgy tűnt simán meglehet a pole.

- Virág a vihar felettünk van. – szólt rám a mérnök gárda. Kihajoltam és éppen akkor villámlott egyet. Csodás.

- Seb egyből ki kell menned és egy nagyon jó kört menni mert a vihar miatt csak rosszabb lesz a pálya állapota. – mondtam neki. Közben a képernyőn a 2 Force India volt és sokan felsorakoztak mögéjük többek közt Sebi is. Egyszer csak megjelent a sor mellett Kubica és beállt az első Force India mellé.

- Ez mit csinál? – kérdezte Sebi akadva.

- Megelőzte a sort. – mondtam Tomot nézve. – Meg ne próbáld! – szóltam rá mielőtt ő is oda állt volna.

- Meg fogják büntetni ezért. – mondtam Sebinek miután Kubica elsőnek fordult el.

- Remélem is. – kis pukkancs.

- Ide már nem kerekeken kellenek. – szólalt meg Sebi. – Lehetetlen vezetni! – hisztizett.

- Piros zászló! Gyere vissza. – szóltam amikor megláttam az Fia képernyőn a feliratot.

- Még szerencse, itt biztos, hogy rommá törjük a kocsikat. – morgott.

- Ne morogj hanem vezess vissza a boxba. – oldottam le.

- Mennyit fogunk ott álldogálni? – kérdezte picit hisztis hangon.

- Nem tudni. 5 perccel az új rajt előtt fognak szólni. – magyaráztam neki.

- Hideg van a kocsiba! Tiszta víz minden. – hallottam meg az enyhén hisztis morgós hanghordozását.

- Akkor szállj ki! – nevettem el magam. – Maláj nagydíjon fázik.. – ráztam meg a fejem. Felkeltem és oda mentem hozzá. Közben már kiszállt és hátra ment a pulthoz Tommi is ott állt mellette, de egy szót sem szólt. Tommi a nagy beszédes pasi, talán csak Svájcban hallom a hangját.

- Te Sebi, 26 fokba fázni? – mentem oda hozzá és a farmerom zsebébe csúsztattam a kezem.

- Ne szekírozz! – nézett rám rondán. A bukótól elég nehezen hallottam a hangját.

- Ne vedd le, mert úgyis mindjárt új rajt lesz. – fogtam mega kezét amikor leakarta venni. – Már alig esik. –mutattam kifelé.

- Puszit akartam adni. – húzta fel az orrát.

- Majd adsz nagyon sokat az időmérő után. – mosolyodtam el. Most olyan volt mint egy szeretet hiányos ovis.

- Én kapok? – csillogott a szeme. Hogy mi lesz itt időmérő után..

- Majd ha az első 3-ba bent leszel kapsz. – vigyorodtam el.

- Miért mindig első 3-ról és 5-ről beszélsz? – kérdezte gyanakodva. – Nem bízol a 3. pole-ba?

- Nem bízom benne. – bólintottam. – A kocsi lehetne gyorsabb is. Bár inkább legyen megbízható.

- Jogos. – bólintott.

- 5 perc és rajt. – lépett oda Ben. Most nem hallottam és nem láttam semmit, de gondolom Tom szólt nekik. Bólintottam és megszorítottam egy pillanatra Sebi kezét.

- Én bízom benned. – rá mosolyogtam és vissza siettem az esőbe a helyemre. Vissza ült a kocsiba, és mire vissza fordultam a képernyőkhöz már a két Force India ismét ott állt elől. Nem bírtam ki nevetés nélkül mikor Sutil beállt Liuzzi mellé, hogy senki ne tudjon arról az oldalról előzni.

- Kubica a lesi puskás. – nevetett Tom.

- Folyamatosan kérem az időket. – szólt bele Sebi a rádióba mikor a boksz végéhez ért. Nem jeleztem vissza, mert tudta, hogy hallom.

- Sulit 1:51:2, ez a vezető idő. – kezdődtek meg a gyorskörök befejezése. Mindenki folyamatosan a pályán volt. Ez nem is kérdés. – 1:51:3 Kubica. 1:51:7 Az időd ezzel vagy 6.

- Mennyi fér még bele? – kérdezte izgatottan.

- 2 gyors kör még bele fér. – számoltam gyorsan ki. – 1:54:6 Webber; 1:50:9 Sutil; 1:52:2 Liuzzi. – Ha nem tudom, hogy Sebinek erre külön agy kapacitása van, hogy ezeket az infókat befogadja és feldolgozza félnék, hogy a folyamatos adatok bezavarják. – 1:50:4 Webber; 1:50:7 az időd ami a 3. helyre elég.

- 3. hely? – kérdezett vissza picit szomorúan. – Megpróbálok felérni még egyre. – mondta maga biztosan.

- NEM! – emeltem fel a hangom. – Sebi hagyd, ne mert oda vágod. Gyere be a boxba. a 3. hely jó, Webbert nem tudod megfogni mert intermedieren volt kint és 1:49:3-at ment. Jó munkát végeztél.

- Lehetne jobb is. – mondta szomorkodva.

- Igen, de esős futamra számítunk. – bíztattam. – És Webber intermedierrel fog rajtolni. Ha sok a víz a pályán nem fogja tudni a pályán tartani. És ha az lesz majd a jobb akkor az egész mezőny kijön és a 32. hely még simán fogható.

- Rendben. – egyezett bele és lassított.

- Webber, Rosberg, Te. – mondtam az első hármat. Elindultam be a home-ba itt már nem volt dolgom és most még nem esett éppen vészesen. Gyorsan ittam még egy kávét majd beültem az irodámba, hogy készüljek a holnapi versenyre. Nehéz lesz az már most biztos, de a Ferrarik és a McLarenek messze vannak. Ha Sebi megint kiesik és nem a saját hibájából akkor a jövő hetem arra megy rá, hogy helyre rakjam.

- Jövő héten parádé. – sóhajtottam.

- Máris? – kérdezte Sebi az ajtóból. Ennyi idő eltelt már?

- Igen, ma hívott anya. Neked szólt Eva? – kérdeztem míg oda ért hozzám.

- Igen azt mondta szerda, csütörtök. – vont vállat. – Azt nem mondta melyik szerda és csütörtök. – előre dőlt és a karfákon támaszkodott meg. Még mindig overállban lézengett és tiszta víz volt.

- Segítesz levenni ezt rólam? – suttogta nagyon közel az arcomhoz. Az ajakai az enyémhez értek ahogy beszélt.

- Nagy fiú vagy már megy az egyedül is. – vigyorodtam el. – És most nincs kedvem hozzá.

- Te beteg vagy? –lepődött meg. Talán még soha nem mondtam ezt, de igaz volt.

- Lehet. –vontam össze a szemöldököm. – Agy beteg. – vicceltem el. Kezdett nagyon összeállni a kép a fejemben.

- Öltözz át és menjünk vissza a hotelba. – toltam el magamtól. –Ott majd megbeszéljük mit tehetek érted. – erőltettem egy vigyort az arcomra. Nem hiszem, hogy elhitte a vigyorom de lelépett. Előszedtem a táskámból a naptáram és vissza lapozgattam.

- Hogy az a… - dőltem hátra és a kezembe temettem az arcom. – Könyörgöm most az egyszer ne legyen igazam!! – rimánkodtam. Egész este a feltételezésem járt a fejembe és a tus alatt ismét se kép se hang pár pillanatra.
- „A remény egy hazug kurva” – morogtam az idézetet Anita Blake könyvsorozatból.