Kína 3 Verseny

Hát.. egyszerűen csak itt az új:

Lenyomtam az ébresztő órát, és közelebb fészkeltődtem Sebihez. A kezét jobban magamra húztam és élveztem ahogy a forró lélegzete a nyakamat cirógatja. Háttal feküdtem neki és teljesen belesimultam az ölelésébe.

- Ugye még véletlen sincs reggel? – kérdezte halkan suttogva.

- De sajnos nagyon is reggel van. – mosolyodtam el. Ha lehetséges még közelebb vont magához és a fejét belefúrta a nyakhajlatomba. – Fel kéne kelni.

- Kéne. – motyogta. Tegnap este meztelenül feküdtünk le aludni, így pontosan éreztem, hogy a teste tudomásul vette, hogy reggel van.

- Engedj el. – nyögtem és próbáltam elhúzódni tőle. Ha így maradunk biztos, hogy valamelyikünk elveszi a fejét és akkor nem érünk be a megbeszélésekre.

- Nem akarlak. – csókolt a nyakamba. Erről beszéltem.

- Bassiii engedj el. – próbáltam meg felemelni a karját.

- Nem-nem. – csúsztatta le a kezét az alhasamra.

- Baszd meg. – morogtam. Nem szokásom káromkodni, de úgy tűnik ez egy ilyen nap lesz.

- Szívesen. – nevette. Gyorsan kimásztam az öleléséből és négykézláb kezdtem mászni az ágy vége felé, ugyanis az ágy hatalmas volt és az ő felén aludtunk.

- Héé. – kapta el a derekam.

- Ne akaratoskodj! – nézetem rá csúnyán. Olyan ártatlanul nézett vissza rám, hogy egy pillanatra elmúlt az ellenállásom és mire észbe kaptam már alatta feküdtem. – Te már verseny előtt fárasztani akarod magad?

- Majd leszel te felül. – vigyorgott.

- Ja, hogy én legyek nagyon fáradt? Akkor ki vigyáz a popódra? – nevettem. – Mássz le rólam. – mondtam komoly arccal.

- Nem. –rázta a fejét és fekvőtámaszba nyomta magát annyi különbséggel, hogy a csípőjétől lefele teljesen belesimult a két lábam közé.

- Akkor engedj felülre. – sóhajtottam. Benyúlt a hátam alá és átfordított minket. A kezeit a feje fölött az ágyhoz szorítottam és megcsókoltam. Pár pillanatig így maradunk, majd egy gyors mozdulattal oldalra gördültem és futás. Leugorottam az ágyról és a köntösöm felkapva bespuriztam a fürdőbe.

- Héékás ez csalás. – kiabálta Sebi nevetve.

- Nem határoztad meg a szabályokat. – kiabáltam vissza. Rendbe szedtük magunkat és elindultunk ki a pályára. Elég rossz idő miatt hosszú testhez simuló farmert vettem fel és a combomig érő vastag Red Bullos pulcsimat. Ebből összesen 2 van a világon mert nekem és Evanak varrták, így ha össze akartunk öltözni mindig ebbe mászkáltunk. Bent a home-ba szerencsére meleg volt, de éppen kellemesen. Megittam a szokásos adag kávémat majd beültem én is a megbeszélésre. Mindenki kicsit álmosnak tűnt és nyomottnak, de érezni lehetett a levegőbe az egész paddocban, hogy ott van az izgatott várakozás és valami hatalmas káosz előszele. Engem ez speciel letört, Sebit persze felpörgette, hiszen első helyről elrajtolni míg a többiek belesüppednek a káoszba csak jó lehet, szerinte. Szerintem meg elvan szállva magától. Kivételesen veszekedés nélkül megúsztuk a megbeszélést, talán a nyomottságnak volt betudható.

Össze szedtem a papírjaimat és átsétáltam a szerelőimhez hátra.

- Éledjetek valahogy fel. – néztem körbe. Mindenki punnyadt. – Látom tegnap nem kellett volna, kihagynotok a takarítást, túlságosan sokat pihentetek.

- Vagy inkább az idő nyom mindenkit. – nézett rám morcosan Ben. Ráhagytam és én is ledobtam magam az egyik székre kajálni hátha attól felébredek. Persze az ötlet nem jött be így átmentem az irodámba, hogy elvégezzem a szükséges számításokat és beszéljek több mindenkivel is.

- Hol a francban van a tegnapi telemetria…? – túrtam az asztalomon a papírokat. Mivel mindent csak ledobálok elég nehéz dolgom volt. Televolt az egész asztal papírokkal, jegyzetekkel, rajzokkal, telemetriával egyszóval mindennel. Fel se néztem mikor kopogtak.

- Búj be. – kiabáltam ki.

- Beszélhetnénk? – kérdezte félve Anna. Felnéztem rá egy rakat cuccal a kezembe és az arca gondterhelt volt.

- Ülj le és hallgatlak. – mosolyogtam rá. – Bocs, csak közben meg kell keresnem egy nyavalyás papírt.

- Nyugodtan. – vonta meg reményvesztetten a vállát. – Jövő héten meg tudnád oldani, hogy Sebi sehol ne jelenjen meg amiért engem hívogatnának? – kérdezte félve.

- Mi történt? –lestem fel rá aggódva. Még soha nem kért tőlem szívességet, ha valami miatt nem tudott megjelenni valahogy Evahoz ment aki a főnöke vagy Sebihez.

- Hagyjuk. – beharapta a száját és megrázta a fejét. Közel állt a síráshoz ez látszott.

- Rendben. – bólintottam. – Gondolom nem akarod, hogy Eva vagy Sebi megtudja. – ismét rázta a fejét. – Sebi jövő héten velem lesz végig, ne izgulj. – mosolyogtam rá halványan. Magára erőltetett egy mosoly félét ő is. Azt hittem felkel és kimegy, de helyette még mindig ott ült és a kezeit nézte amik az ölében pihentek. Nem kérdeztem semmit, hagytam, hogy erőt gyűjtsön, tudtam, hogy elfogja mondani a bajt ami miatt nem tud jövő héten dolgozni. Közben ismét túrni kezdtem a papír halmot.

- Apukám ma reggel kórházba került és úgy tűnik napjai vannak vissza. – ha nem lenne jó a hallásom biztos nem hallottam volna meg annyira halkan mondta. De dobáltam a papírokat a kezemből és oda guggoltam elé.

- Tudok bármi másban segíteni? – tettem a térdére a kezem. Megrázta a fejét. – Melyik kórházba van?

- St. Paule, Svájcban. – nézett rám könnyes szemekkel.

- De hiszen nagyon messze laksz tőle! – lepődtem meg. Bólintott. – A szomszédos városban van az én nevemen egy ház ott. Oda költözhetsz amíg apukád bent van.

- Nem, aranyos vagy, de a barátnőm ott lakik vele már beszéltem. – mosolyodott el halványan.

- Miért nem akarod elmondani Evanak meg Sebinek? – értetlenkedtem.

- Sebi utána mindig sajnálkozva nézne rám, és megpróbálna mindentől kímélni. – tárta szét a karját. Gondolom nem kell pont neked bemutatnom. – nevetett fel keserűen. – Eva pedig lelkizni próbálna, amire most nincs szükségem. – sóhajtott. – Te segítesz ha tudsz de nem lelkizgetsz, ha nem én hozom fel és nem is fogsz folyton sajnálni.

- Ez igaz. – bólintottam elgondolkodva. Megölelt majd egy köszönömöt rebegve ott hagyott. Egy sóhaj szakadt ki a tüdőmből, majd gyorsan össze szedtem magam és tovább túrtam a papír halmot.

- Komolyan mondom rendet fogok még a végén tartani. – morogtam magamba. – Ez meg mi? – került a kezembe egy boríték. Nagy betűkkel az én nevem volt rajta és a csapat doki pecsétje. Kellett pár perc, hogy lessen, hogy valószínű a hét elején tette valaki ide. Biztos megjött az eredmény. Lendült a kezem, hogy felnyitom de nem tudtam egyszerűen belefagytam a mozdulatba. Mi van, ha tényleg terhes vagyok? Megráztam a fejem és beledobtam a táskámba a borítékot.

- Végre! – kiáltottam fel diadalmasan mikor megtaláltam azt a fecnit amit kerestem. Gyorsan befejeztem a számításokat és már mentem is eligazításra.

Az asztalomnál ültem és sebesen mozgott a toll a kezembe, ahogy egy egyenletet számoltam, mikor megszólalt az első jelző csengő. Rálestem az órámra és rohantam ki a boxba. Többen is döbbenten néztek rám. A boxban Sebi már a kocsiban ült, és érdeklődve nézett rám mikor elszáguldottam mellette. Felmásztam a helyemre és felkaptam a fülest.

- Csekkoljatok. – szóltam a boxnak. Sorban jött mindenhonnan a vissza jelzés. – Ki engedhetitek. – szóltam még rájuk. Tommi mellettem állt és összevont szemöldökkel nézett rám.

- Ne nézz így, nem figyeltem az időt, és elszúrtam egy számolást, és azt számoltam újra. – nézem rá szúrósan. Vigyorgott egy.

- Itt vagyok és figyelek rád. – szóltam még Sebinek.

- Itt volt az ideje. – mondta piszkálódva.

- Vezess. – morogtam vissza neki.

- Szemerkél az eső. – jegyezte meg.

- Vezethető a kocsi rajta? – kérdeztem vissza.

- Simán. – nevetett. Rosszallóan ráztam meg a fejem és átdugtam a fülesemet a derekamon lévő egységbe és Tommival kimentem a pályára. Mire kiértünk Sebi éppen a kocsiból szállt ki. Gyorsan átbeszéltük a taktikát és már mászhatott is vissza. Én gyorsan vissza másztam a helyemre és onnan követtem az eseményeket tovább.

- Egyre jobban esik. – mondta Sebi. – Maradunk szárazon?

- Vélemény? – kérdeztem a boxot.

- Egyenlőre csak lejárná. – mondta valaki a hátsó mérnöki traktusból.

- Sebi, működik még a száraz? – kérdeztem már a felvezető közön.

- Ha továbbra is így esik akkor igen. – válaszolta.

- A motort és a fékek üzemin. – mondtam neki. – Pálya 23 fokos. Gumikat melegítsd még. – figyelmeztettem. – Kuplung, váltás, gáz, fék. – vissza fojtott lélegzetten figyeltem ahogy lámpák pirosan felvillannak majd kiasszanak.

- Alonso balról! – kiabáltam bele a rádióba Sebinek, de már késő volt Alonso és Webber is elment mellette.

- Alonso, hogy került oda? – kérdezte megdöbbenve.

- Alonso kiugrott a rajtnál. – mondta Tom. Nagyokat pislogva néztem újra a képernyőre, ahol éppen ismételték, és tényleg előbb indult el. –

- Kiugrott a rajtnál. – válaszoltam. – Biztonsági autó.

- Alig lehet vezetni! – panaszkodott Sebi. – Egyre jobban esik az eső!

- Inter? – kérdeztem Sebi rádiójában, de a boxnak is szólt.

- Egyre többen teszik fel. Ne kockáztassunk. – válaszolta valaki hátulról.

- Már nem lehet rendesen slicken menni. – panaszkodott tovább Sebi.

- BOX a kör végén. – mondtam neki. – Intert tegyetek fel. – szóltam be a boxba. Webber is pont kijött így már előre láttam, hogy vesztegelni fogunka boxba, de arra nem számítottam, hogy Webber szerelői elszúrják!

- Ezek mit művelnek? – kérdeztem megdöbbenve.

- Szerencsétlenkednek. – mondta morcosan Tom.

- Sebi a pályán kell előre küzdeni magad. – mondtam neki mikor már a boxból ment ki. – Sok időt vesztettünk Webber mögött. – morogtam picit. – Következő körben kijön az SC.

- Van aki nem jött ki? – kérdezte Sebi.

- Igen, Rosberg, Button, Kubica akik veszélyesek lehetnek. – válaszoltam. – 14. vagy előtted Kovalainen előtte pedig Hamilton.

- Kovalainen már mögöttem. – mondta Sebi csak úgyból. – Nagyon kopnak az interek!

- Próbáld meg Hamiltont megelőzni. – ösztökéltem.

- Fogynak a gumik nagyon! – hisztizett.

- Hívd be, egyre többen cserélik vissza. – mondtam Tom.

- Gyere be slickért. – sóhajtottam. Ez így nagyon nem lesz jó. Figyeltem ahogy Sebi elindul a boxba vezető úton de a kanyarnál Hamilton tűnt fel mellette.

- Hamilton! – kiáltott Sebi. – Most ez mi volt?

- Szabálytalanság. – mondtam mérgesen. Megfordultam és néztem a box munkát, de legszívesebben elfordultam volna, hogy ne lássam a bénázást. Nem mondtam semmit a boxnak de az összes szerelő rám nézett miután kiengedték Sebit. Érzékeltem a szemem sarkából, hogy valami hírtelen mozdul ezért oda kaptam automatikusan a fejem. Hamilton akart bevágni Sebi elé és végig Sebi mellett ment.

- Hamilton mit csinál ma? – kérdezte Sebi enyhén felháborodottan.

- Szabálytalankodik. – zártam le a dolgot. – Előzd meg a pályán, mert még a végén össze akadtok. – nyugalmat erőltettem magamra, pedig legszívesebben valamit földhöz csaptam volna. – Jelentsd az FIA-nak. – mondtam még Tomnak.

- 15. vagy. – mondta Sebinek. Nem szóltam hozzá, hagytam, hogy a saját feje után menjen és előzzön. Hamilton mellett is elment parádésan. – Ez szép volt. – dicsértem meg. Közvetlen utána gyorsan megelőzött még két kocsit. – Már 10. vagy és Webber van előtted. – közben mutatták ahogy Massa megjárja a box bejáratnál a kavics ágyat.

- Megvan Webber. – mondta büszkén Sebi. Ahogy kimondta már ismételték is az előzést.

- Ez szép volt. – dicsértem meg. – Sutil van előtted és Hamilton van már mögötted. – mondtam neki.

- Idők? – kérdezett vissza.

- Sutil előtted 0,7 mögötted Hamilton szintén. – olvastam le az időket.

- Jeleztem az FIA-nak az esetet. – nézett rám Tom. Bólintottam.

- Hamilton mit hisz, neki mindent szabad? – kérdezte Sebi idegesen.

- Sebastian Nyugodj meg. – mondtam emeltebb hangon. – Semmi jó sem sül ki belőle, ha dühöngve vezetsz! – szidtam meg. – Koncentrálj az előzésre. 9. vagy. Minden hely számít.

- Rendben. – mondta picit nyugodtabban. Ez még nem volt lefutott ügy. Most talán megnyugszik de ahogy kiszáll biztos, hogy nagyon ideges lesz. Néztem a képernyőn ahogy Sebi balról Hamilton jobbról húzódik Sutil mellé. Nem szóltam bele, most már ingoványos talajra lépnék, ha bele ugatok.

- Ezt nem hiszem el! – csattant Sebi hangja. Hamilton mindkettőjüket megelőzte.

- Nyugodj már meg! – emeltem fel a hangom. – Figyelj Seb, Webber jön mögötted. Muszáj átjutnod Sutilon, hogy Webber ne a te nyakadra érkezzen meg. Koncentrálj a vezetésre és minél több pont gyűjtése. – mondtam nyugodt magabiztos hangon, bár egyik sem volt most éppen. – Következő kanyarba betudsz férni mellé. – mondtam ugyan olyan nyugodt hangon. Tudtam, hogyha azt érzi, hogy nyugodt vagyok ő is megnyugszik. A következő kanyarban beszúrta a kocsi orrát és elment Sutil mellett.

- Szép munka. – dicsértem meg. - 7. vagy és Hamilton van előtted ismét aki nagyon menekülőre fogta. – elszámoltam magamba 10-ig és mélyeket lélegeztem mert majd szétfeszített a düh Hamilton meg a rossz rajt miatt. Alonso is csak gátolt minket a rajtnál.

- Mennyire gyors? – kérdezte Sebi normál hangon.

- 1:42:4 – olvastam be az időt.

- Virág, megint jön az eső! – szólt rá a fülembe a meteorológia részleg. Ránéztem az orrom előtt lévő kis képernyőre amik a felhőket mutatták.

- Csodás. – morogtam.

- Ismét jön az eső és most tovább is tarthat mint az előző. – adtam tovább az infót Sebinek.

- Kik vannak előttem?

- Schumi, Hamilton. – válaszoltam egyből. – Hamilton most elvan foglalva Schumival. – jegyeztem meg. – Érd utol őket. – rátapadtam a képernyőre és figyeltem a hétszeres bajnok védekezési íveit, hol lehet rajta fogást találni. Gyorsan utána számoltam mikor éri utol Sebi. Közben pedig elment a sokszoros bajnok mellett Hamilton.

- Közvetlen előtted van Schumi, és a hosszú egyenes végére éred utál ezzel a tempóval. – mondtam neki a számítási eredményeimet. – Ott próbálj bemenni elé és védeni az ívet.

- Megvan a sebesség különbség? – kérdezte Sebi. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mit válaszoljak.

- Meg van. – nyugtáztam versenymérnökösen füllentve. Ha a pilóta úgy hiszi, simán megcsinálja, akkor könnyebben fog menni. Még magam is meglepődtem, hogy ténylegesen milyen könnyen állva hagyta Sebi.

- Évek óta erről álmodom. – mondta nevetve. Rosszallva megcsóváltam a fejem, de a szám sarkában ott volt a mosoly.

- Most álmodj arról, hogy megtudd előzni Hamiltont. – rángattam vissza a földre.

- Megjött az eső! – mondta izgatott hangon.

- Inter? – kérdeztem vissza.

- Mindenképpen. – válaszolt vissza. Kihajoltam és felnéztem az égre.

- Mennyire rossz taktika megint bejönni? – kérdeztem a boxtól. Pár pillanat csendet idézett a kérdésem.

- Hívd be. Többet vesztünk, ha kint marad. – nyugtázta valaki hátulról.

- Kör végén gyere be intermadiet-ért. – mondtam ki a végső szót. – Próbáljátok ezt a kiállást, hiba nélkül abszolválni. – figyelmeztettem a boxot. Elég volt a hibákból mára. Ismét Hamiltonnal érkezett meg Sebi a boxba amitől egy egész picit frusztráltnak éreztem magam.

Most hiba nélkül ment a kiállás, és nem akadtak össze aminek külön örültem, pedig számítottam rá, hogy nagy macsót akar mindkettő játszani.

- Na ha még meg is büntetnek minket.. – morogtam mikor megláttam az FIA üzenetét. – Seb vizsgálják a boxban történeteket a verseny után.

- Miért utána? – kérdezett vissza. Tomra néztem érdeklődve, az ő szakterülete a sok szabály.

- Meghallgatják mindkét felet. – magyarázta.

- Meghallgatnak titeket. – fordítottam Sebinek. – Bement a biztonsági autó. – tettem még hozzá mikor megláttam a kiírást.

- A boksz bemenetelt is vizsgálni fogják a verseny után. – mondtam neki sóhajtva mikor megjelent a következő üzenet az FIA monitoron. Morcosnak éreztem magam és fáradtnak, ami nem volt jó hír, főleg, hogy még csak 23 kör telt el.

- A kör végén kijön az SC. – szóltam Sebinek ismét.

- Hatalmas a tumultus! – panaszkodta. Pár pillanat múlva már mutatta a közvetítés is, hogy a Button helyesen összegyűjtötte a kanyarba az össze versenybe lévőt.

- Nehogy belefuss egy előzésbe! – figyelmeztettem.

- Hamilton kitessékelte Webbert a pályáról!! – mondta Sebi felháborodottan. Én már csak egy fáradt sóhajjal konstatáltam a dolgot. Ránéztem Ciaronra akinek az arca enyhén szólva is kezdett a méregtől vörösödni. Christian is bosszúsnak tűnt.

- Meggyűlik a bajunk Hamiltonnal. – morogta Tom. Christian ránézett, bólintott majd vissza fordult. Össze néztünk Tommal, hogy ez most mi volt.

- Figyelj az új rajtra. – figyelmeztettem Sebit, de úgy tűnik hiába mert vissza esett a 9- helyre. – Ez most amatőr volt. – morogtam halkan.

- Barrichello van újra előtted. – mondtam Sebinek.

- Volt. – válaszolt hiszen mire kimondtam már megelőzte. – Mondj egy körülettem lévő sorrendet.

- Sutil, Alonso, Te, Barrichello, Massa, Webber. – olvastam be. – Alonso megelőzte Sutilt. Kapd el Sutilt.

- Megfelel? – kérdezett vissza pofátlanul mikor megelőzte. – Teljes sorrendet is mondanál?

- Tökéletesen. – morogtam vissza neki. – Button, Rosberg, Hamilton, Kubica, Petrov, Alonso, Te, Sutil. – olvastam végig ismét.

- Petrov kicsúszott. – adta le az infót pár pillanat múlva. – Mennyire van tőlem az első?

- Arra koncentrálj, hogy Alonsot megelőzd! – tagadtam meg az infót. Nem kell játszani a macsót főleg, hogy 18,35-re volt tőle..

- 3-4 perc és jön az eső vissza. – kaptam meg az infót.

- 60%-ra koptak a gumik. – tette még hozzá valaki.

- Sebi gyere be friss intermadietért. – reagáltam le az infókat. – Jön az eső vissza.

– 38. körnél járunk és már sokadszorra van kerékcsere. Kaotikus futam a javából. – mondtam Tom. Megint figyeltem a boksz munkát de ismét hibátlan volt. Nem dicsértem meg őket, mert rontás után nem jár dicséret.

- Kubica van előtted, 6. vagy és Webber van mögötted nagyon messze. – magyaráztam Sebinek a helyezését.

- Mennyire van Kubica? – kérdezte Sebi. – Nem látok sokat.

- 1 másodpercre. – válaszoltam készségesen.

- És az első helyezett mennyire van? – vágta rá a kérdést.

- Kubicát előzd először meg. – tagadtam meg ismét az infót.

- 20mp. – mondta saját maga. – Mire nem jó a kivetítő. – kajánkodott.

- Vettel a versenyre figyelj és az előtted autózó Kubicára. – mondtam fogcsikorgatva. Nem először játssza már el, hogy a kivetítőről puskázik. Kezdett mindenki beleszürkülni az elején a helyezésébe, míg hátul a gyengébb csapatok nagy harcot vívtak továbbra is.

- Seb ne szürkülj bele a ritmusba! – figyelmezettem.

- Mondanál egy sorrendet? – kérte.

- Button, Hamilton, Rosberg, Alonso, Kubica, Te, Webber. – olvastam fel. – Webber messze van még. – tettem hozzá. Hamilton és Button is nagyon csúszkált már, de semmi esély nem volt rá, hogy megfogjuk őket míg így sem.

- Seb vegyél vissza, ennyi volt, Kubicát nem fogod tudni megelőzni. – sóhajtottam.

- Nem. – makacskodott. – Megelőzőm!

- Basi, X3ra állj át. – mondtam gyengéden. – Kíméld a motort. – nem válaszolt, de a grafikonon láttam, hogy megtette. – Hozd haza a 6. helyet. – kértem tőle még mindig gyengéden. – Verseny után pedig menj nyilatkozni és utána fel a Verseny Bíróságra. Jonathan menni fog veled. – mondtam és rátámaszkodtam a pultra ami előtt ültem. Jonathan Wheatley volt a csapatmenedzser. Mindig ő ment a pilótáinkkal a Verseny Bíróság elé.

- Sajnálom az elszúrt rajtot. – mondtam Sebi elkenődve.

- Sebi a vezetésre koncentrálj, majd mindent megbeszélünk ha vége ennek az egésznek. – hárítottam. Néztem az adatokat és a versenyt, de már nem szóltam Sebihez. Szépen behozta a 6. helyen a kocsit.

- Ez volt a legtöbb amit ma megtehettünk. – mondtam bíztatóan.

- Pole- ból. – morogta. – Sajnálom.

- Ne tedd. – sóhajtottam. - Gurulj be. – mondtam végül. Fáradtnak éreztem magam és keseredettnek. Lemásztam a pulpitusról és átmentem a szerelőkhöz.

- Lesz 2 teljes hetetek ezt a futamot kiheverni. – mondtam emeltebb hangon, hogy mindenki halja. – Spanyolba nem akarok ilyen hibákat látni a boksz munka alatt. – mondtam még figyelmeztetően aztán besétáltam a Home-ba és a csapat szerveréről lemásoltam minden adatot a laptopomra. Megcsináltam a munkáimat még pár pohár kávé társaságában és pont mikor végeztem nyílt az ajtó.

- Nem kaptunk büntetést csak megrovást. – sétált be Sebi már utcai ruhába és hozta magával a táskáját is. – Hamilton sem kapott semmit. – vágott fancsali képet.

- Minek ülnek akkor ott? – kérdeztem fáradtan. – Mindenki megtehet bármit, csak figyelmeztetik, vagy Hamiltonnal kivételeznek amin nem lepődnék meg. – pakoltam össze. Sebi oda jött hozzám és megölelt.

- Ez egy rossz nap. – motyogta.

- Lehetne rosszabb is hidd el. – simítottam végig a hátán. – Gyere menjünk inkább vissza a hotelba, még össze kell pakolni holnapra. – feltettem a vállamra a táskámat és erről eszembe jutott a boríték amit a dokitól kaptam. A hotelig eljátszottam a gondolattal, hogy mi van, ha az áll benne, hogy terhes vagyok. Mennyire tudnék vele megbirkózni ennyi év után újra? Mennyire kéne lemondanom a munkámról? Sebi mit szólna hozzá? Erre az egyre tudtam a választ, oda meg vissza lenne a gyönyörűségtől. De vajon elég érett arra, hogy apa legyen? És én már elég érett vagyok az anya szerepre? Végül is már több mint egy éve terelgetem Sebit az élet útján. Talán már menne. Sebi egész úton nem szólt hozzám. Gondolom azt hitte, hogy a versenyen gondolkodom vagy a rám váró műtéten. Még nem is mondtam neki. Egyedül akartam megnézni a lapot, ebben az egyben biztos voltam. Kellett pár perc, hogy saját magam elfogadjam az eredményt. Ahogy felértünk a szobába Sebi elment tusolni én pedig leültem a francia ágyra és felbontottam a borítékot. Kiszedtem belőle a hivatalos papaírt. Perceken át csak azt az egy szót bámultam a sok hivatalos maszlag közt és nem tudtam eldönteni, most sírjak vagy nevessek…