Kína 1

Itt a folytatáááás :D Holnap időmérő!!! Remélem poleról írhatok majd nektek!! :)

Dühösen trappoltam át Christian Horner irodájába. Kopogás nélkül rontottam be hozzá.

- Nem akaszthatod a nyakamra azt a dísz huszárt! – vágtam hozzá kapásból. Csak utána néztem szét és egy pillanatra zavarba jöttem mikor Dietrich Mateschitz mosolygott rám a az egyik székből. A másikból természetesen Christian nézett rám kérdőn.

- Mi a probléma? – kérdezte Horner kíváncsian.

- Az a probléma, hogy a nyakamba akasztottad az egyetemi osztályom legbunkóbb, leghülyébb diákját! – vágtam rá dühösen. – Rólam puskázott egész egyetemi tanulmányunk során! – akadtam ki. – Ilyet hozol ide? Egyáltalán minek? – kicsin múlott, hogy nem toppantottam a lábammal.

- Szükséged van a pihenésre. – mondta teljesen nyugodtan. – Bizonyára benne van a pakliban, hogy kimerült is vagy. Úgy döntöttem ki hagysz pár futamot és pihensz. – dőlt hátra a székben. Valami lehetett a szememben, mert a nagyfőnök már nem mosolygott.

- Mégis milyen jogon döntesz helyettem? – tártam szét a karom. – Nem hagyok ki egyetlen futamot sem! – izzott bennem a düh.

- De pihenned kell! Ő lesz addig a helyettesed és ezen a futamon a segítséged. – mondta már kevésbé magabiztosan.

- Még a kávém hordását sem bíznám rá, nem hogy a csapatom vagy egy jó pontszerzési futamot!! Főleg nem Sebastian életét nem adom ennek a majomnak a kezébe! – Dietrich felkelt a székéből és megindult felém, de Christian utána nyúlt és a fejét rázta.

- Én vagyok a csapatfőnök én döntök. – mondta még mindig nyugodtan.

- Rendben. – mondtam vészjóslóan. – Itt marad a nyakamon? – kérdeztem szinte suttogva az elfojtott dühtől.

- Igen. – kelt fel a székből Christian is.

- Redben Horner, de nem mulasztok versenyt. – szívesen ordítottam volna vele teli torokból, de nem akartam, hogy még a mellettünk lévő home-ba is hallják.

- Spanyolt mulasztod. Maradsz otthon és pihensz. – mondta nem éppen nagy meggyőződéssel.

- Nem. – morogtam dühtől izzó hangon. – Kirakod azt a mocskot a szobámból és mindent vissza állítasz a régibe, vagy örökre búcsút mondhatsz nekem és lesheted, hogy VB címet nyer ebbe a csapatban bárki is. – emeltem meg a hangom.

- Nem mered. – mondta magabiztosan majd rá pillantott a Nagy Főnökre és vissza a dühösen villogó szemembe. – Ugye nem tennéd meg?

- Bárhol máshol szívesen látnak! – köptem a szavakat. – Takarítsd ki a szobámból azt a rohadékot vagy én rángatom ki és még a médiának is beszámolok mindenről! – most már ordítottam.

- Téged óvlak! – emelte fel a kezét védekezően.

- Senki nem kért meg rá! – vágtam vissza.

- De igen. Sebastian megkért, hogy több időd jusson a pihenésre. – kiülhetett az arcomra valami mert elkezdett feszengeni, hogy ezt talán nem kellett volna elmondani.

- Kipakolom az irodámból és ha nem takarodik el holnapra kimegyek a firkászokhoz! – suttogtam ismét.

- Virág…! – kiabált még utánam de kicsörtettem és bevágtam magam mögött az ajtót. Többen is álltak a folyosón, és onnan hallgatták a vitát. Most hirtelen mindenki nézett minden felé.

- Megnyertük már a versenyt? – förmedtem rájuk. – Ha nem akkor mindenki húzzon a helyére! – osztottam ki őket, és berontottam a saját irodámba ahol a régi Egyetemista társam a székembe terpeszkedett éppen.

- Takarodj ki, vagy hívom a biztonságiakat. – mutattam az ajtó felé.

- Nem. – mondta nyugodtan. Leszállt az agyamra végleg a vörös köd. Oda mentem hozzá és megkapaszkodtam a félhosszú szőke hajába és kirángattam a székből.

- Takarodj kifelé. – rángattam oda az ajtóhoz és kilöktem rajta majd bevágtam mögötte. Még hallottam ahogy elmegy Christian irodája felé de nem érdekelt. Eva mintha a saját szobájába sétálna be bejött és leült velem szembe a másik székre.

- Dühöngesz? – kérdezte semleges hangon.

- Igen. – morogtam.

- Sebi? – kérdezett rá.

- Is.

- Christian? – kérdezett megint szinte jó kedvűen. Csak bólintottam. – Csak aggódnak érted. – vont vállat. – Lefújuk a tervet?

- Csak halasszuk. – biccentettem. – Lesz egy ronda köröm még Sebivel.

- Ne bántsd. – csóválta a fejét.

- Őt véded még ezek után ? – akadtam ki.

- Igen, őt. – bólintott. – Azért szív mert egy idegbeteg ribancot szeret. – mondta komolyan. Eva mindig is szabad szájú volt.

- Vettem a célzást megnyugszom. – morogtam. – Nagyon hamar elkapott az ideg. – sóhajtottam mikor sikerült végre megnyugodnom.

- Mondta a doki, hogy jobban elkap a hangulat. – dőlt hátra a székben. – Ki gondolta volna, hogy egy őrjöngő hurrikán leszel. – nevetett. – Tejfölös szájú pasikánk mikor ér ide? - kérdezte vigyorogva.

- Este 7körül. – dőltem én is hátra a székben.

- Akkor addig nyugodj meg teljesen. – vigyorodott el. – Vagy dühöng neki egy sort és dugjatok. – nevetett.

- Neked nincs véletlen valami munkád? – ráztam a fejem elképedve.

- Már léptem is. – nevetett még mindig és eltűnt az ajtó mögött. Jó kis nap. Szerencsére hamar vissza mehettem a hotelba. Meg akarta várni Sebit így leültem az egyik fotelbe TV-zni, de elaludhattam, mert arra ébredtem fel, hogy a karjaiba vesz és befektetet a hatalmas francia ágyba.

- Mérges vagyok rád, mert korlátozni akarsz, hogy pihenjek. – motyogtam a karjaiban félálomba.

- Majd holnap megbeszéljük, most aludj. – tett le az ágyra és nyakig betakart. Kaptam egy lehelet finom puszit és el is nyomott újra az álom.

Reggel a telefon csörgésére ébredtem. Kellett pár pillanat míg felfogtam, hogy a nappaliból jön a hang. Felvettem a köntösöm és leültem a kanapéra.

- Norton Virág, miben segíthetek? – vettem fel, miután rájöttem, hogy magyar a szám.

- Jó napot. Tomi osztályfőnöke vagyok. – szólt bele egy ismerős hang. Káromkodtam egyet magamba, már tudtam is miért keres.

- Úúú jó napot. Elnézést, hogy nem hívtam, de rengeteg volt a dolgom. – szabadkoztam egyből.

- Semmi gond. – nyugtatott gyorsan meg. – Sajnos az igazgatóság, nem adta ki nekünk azt a hetet, így el kellett halasztani utána lévő hétre a kirándulást. Esetleg így eltudna velünk jönni?

- Kedden indulnak ugye? – kérdeztem rá. Pont a kirándulás idejében lettem beutalva műtétre, de így nem láttam akadályát. Christian meg nagyon húzza most meg magát

- Igen kedden indulunk és szombaton jövünk haza. – nyugtázta a tanárnő.

- Pont rá érek. – mondtam a naptáramat nézegetve. – Keszthelyről indulnak?

- Igen az iskola elől reggel 6-kor. – hallani lehetett a hangján, hogy nagyon feldobtam a napját. – Ausztriába faházakban leszünk egy csoda szép erdő szélén. – áradozott. Erdő? Térerő nélkül? Kezdtem pánikba esni picit, persze ezt nem említettem meg neki. – Olaszban pedig a tenger parton leszünk egy campingben.

- Remek. – próbáltam meggyőzően hangzani.

- Ne féljen Ausztriába csak egy éjszakát töltünk. – nevetett. – Önnek épp úgy kihívás lesz az erdő mint a diákoknak. – nevetett.

- Igen valószínű. – nevettem én is fel halkan.

- Nem is zavarom tovább, köszönöm, hogy velünk tart. – mondta és letette.

- Szóval szinte egész hétre elmész. – szólalt meg Sebi a háló ajtóba. Az arcán látszottak a párna és a takaró sarának a nyomai, de ébernek tűnt.

- Te mióta érted ennyire a magyart?- nyújtottam felé a kezem. Oda sétált hozzám egy szál boxerben és az ölébe húzott.

- Annyit értettem az egészből, hogy a szünet utolsó hetében mész Két országban is. A nevüket nem értettem. – nevetett.

- Ausztria és Olasz. – mosolyogtam. – Olaszba te is lejöhetnél. Biztos vagyok benne, hogy a sok közép sulis örülne neked. Főleg a csajok. – vigyorogtam.

- Fel adjam az otthon kényelmét egy kisrándulásért meg rengeteg sétáért? – játszotta az elgondolkodót. – Benne vagyok. – hanyatt döntött az ágyon és egy nagy puszit nyomott az ajkaimra. A reggel hamar elszállt és már a pályán sétáltunk kéz a kézben. Szerencse, hogy készültem a hidegre, mert míg így hosszú gatyában kötött pulcsiba és Red bullos kabátban is fáztam picit.

- Gondolj arra, hogy bent vár rád egy hatalmas adag forró kávé. – ölelte át a derekam Sebi.

- Hmm. – hunytam be a szemem és felidéztem a kávé jellegzetes illatát. – Máris jobb. – vigyorodtam el.

- Egy hatalmas adag forró kávét a hölgynek, kérlek. – sietett egyből oda a büfé pulthoz. – Kivételesen nekem valami finom kávé félét csinálhatnál. – pislogott szépen a csajszira. Zöldszemeivel rám nézett a pult mögül és megcsóválta a fejét vigyorogva.

- Ne is mond. – öleltem két kezem közé a papír poharat. Óvatosan bele kortyoltam és éreztem, hogy végig melengeti a belsőmet. Jól esően felsóhajtottam az érzésre.

- Biztos vagyok ebben? – nézett rám Sebi mikor megkapta a kávéját ő is. Agyon volt tejjel öntve neki és kalória mentes édesítővel, aminek magában is borzalmas íze volt. Belekortyolt és nagyon fancsali arcot vágott. – Ez rossz. – vágta a pofákat.

- Nincs rossz kávé, csak akarat gyenge ember. – mosolyogtam rá két korty kávém között. Kinyújtotta a nyelvét rám majd eltolta a poharat maga elől.

- Nem a te hibád. –nézett rá a pultos csajra vigyorogva. Nem nagyon látszott a csajszin, hogy akár egy percig is magát okolta volna azért mert Sebi szerint rossza kávé. – Elmegyek fogat mosni. – húzta el a száját.

- Eszedbe jutatnám, hogy az én számnak mindig kávé íze van mégse tolsz el ha megcsókollak. – pislogtam rá még mindig a poharam felett.

- De az más. –vonta meg a vállát. – Az már a te ízedhez tartozik. – tárta szét a karját. – És egyébként is, a te szád mindig édes. – vont vállat és ott hagyott.

- Azt hiszen ezt az infót nem akartam tudni. – nézett rám nevetve a pultos csaj. Ezen én is felnevettem. Sebi elég könnyen zavarba ejti az embereket.

- És én vele élek együtt. – ráztam a fejem lemondóan.

- Szívesen cserélnék veled nem arról van szó. – vigyorgott. Meglepetten néztem rá.

- Te nem Kimi drukker vagy? – kérdeztem meglepetten.

- De. –bólintott egyből. – De mivel Kimi már nincs úgy döntöttem csatlakozom a Vettel táborhoz. Ha már minden versenyen látom és hallgatom a marhaságokat. – vont vállat nevetve.

- Te tudsz minden csapatban terjedő pletykát igaz? – fordultam teljesen felé.

- Igen, sok mindent hallok itt és a pasik nagyon pletykásak! – vigyorgott. Én csak helyeslően bólogattam.

- Mesélj mikor az új pletykák. – volt időm ami ritka. Korábban beértünk ma.

- Kivel kapcsolatban? Például az a pletyka járja, hogy Eva a sajtó főnök Sebastian Vezetőszerelőjével Bennel kavar. – vigyorgott. Ez igaz volt, ami meglepett. Úgy látszik közel állnak a lebukáshoz. – De az a pletyka is járja, hogy várandós vagy amit abszurdnak tartok mert akkor nem libegnél folyton ide kávéért. – a szemében ott volt a kérdés is.

- Tényleg nem vagyok terhes. – vigyorogtam. – Esetleg gond terhes.

- Itt mindenki az. – nevetett. – Pletykálnak arról is, hogy Mark jövőre nem lesz már pilóta itt és Kimi jön a helyére. – a szemei csillogtak.

- Ez már tavaly óta pletyka ezt már én is hallottam. – bólintottam.

- Mennyi igazság tartalma van? – kérdezte kíváncsian.

- Ha azt mondom fogalmam sincs elhiszed? – nevettem. Tényleg nem tudtam. Bólintott. – Nem én vagyok az illetékes, ha az én kezem alatt akarnak valakit leváltani általában csak arról tudok. Persze így is előbb fogom megtudni mint bárki más. – vontam vállat.

- Mindenki arról beszél, hogy Sebi a favorit, ő a legesélyesebb a VB-re. Mi a véleményed erről? – mosolygott rám.

- Ez olyan mint egy interjú. – nevettem. – Ha VB esélyesnek hisznek minket akkor számolnak velünk és az azt jelenti, hogy tartanak is tőlünk. Ha a többi csapat tart tőlünk akkor úgy érzik nagy az előnyünk. – vontam vállat. – Nincs nagy előnyünk sajnos, szinte már nincs is. Malajzia annak volt köszönhető, hogy a nagy riválisok a mezőny végéből indultak. – magyaráztam. – De Kínában vagyunk. Itt mindenki küzd a gumikkal, nálunk ez nem akkora opció és Sebi nagyon érzi ezt a pályát. – vigyorogtam.

- Remélem megint nyerünk. – vigyorgott és ment kiszolgálni a mellém telepedő vendégeket. Össze szedtem a cuccom és elvettem a pulton lévő következő kávémat. Mindig kettőt csinál nekem reggel. Nagyon ásítva mentem be a tárgyaló terembe. Csütörtök lévén sok megbeszélés volt és pálya bejárás is. Minden ment a régi kerék vágásban ami a maga idegbetegen rohangálós módján megnyugtató volt. Jó volt tudni, hogy míg az erőviszonyok változnak folyamatosan addig a teendők nem sokat. Párhuzamosan folyt a gyárban az F-csatorna fejlesztése is, de szerencsére oda nem kellettem még. Angliába majd csak Spanyol nagydíj hétfőjén megyek. Annyira elhúzódott a megbeszélések sora, hogy már 10 óra volt mikor Bennel elhagytuk a pályát. A szerelők kint aludtak a pályán ma. Nekik megvolt erre a lehetőségük. Igaz nekem is, de Sebi lehet kiakadna. Azt még lenyelni, ha rohadt későn érek vissza, de azt már kevésbé, ha nem is megyek vissza. Az Európai futamokon gyakran aludtunk mi is a paddockban. Mire oda értünk a kocsihoz Bennel bőrig áztunk. 10 perc körül volt az út a szállodába így nem is vettük le a vizes pulcsit. A kocsi melegébe kezdtem el érezni, hogy mennyire fáradt is vagyok, így a kocsi-hotel részt már lassan tettem meg és nem izgatott, hogy teljesen eláztam. Halkan benyitottam a szobába ahol teljesen sötét volt. Ledobáltam a ruháimat és gyorsan letusoltam. Felkötöttem a hajamat a fejem tetejére és úgy ahogy voltam meztelenül másztam be az ágyba Sebi mellé.

- Szia. – ölelt magához szorosan. – Mennyi az idő? – kérdezte csukott szemmel.

- Fél 12. – nyomtam egy puszit az arcára és jobban magamhoz húztam.

- Te meztelen vagy. – suttogta még mindig álmosan.

- Zavar? – kérdeztem nevetve.

- Egyáltalán nem. – csúsztatta rá a mellemre a kezét. – Szeretlek.

- Én is téged. – suttogtam és nem kellett sok, hogy elnyomjon az álom.

- Áú. – jajdultam fel mikor megláttam Buemi esését és a szabadedzésen. – Buemi elég nagyobb bukott de saját maga szállt ki a kocsiból. Piros zászló. – mondtam Sebinek. A pénteki edzések fontosak, bár én mindig halálra unom magam alattuk, mert igazán nagy dolgom nincs. Boldog voltam mikor végre két szabadedzés közt lemászhattam a székemből és célba vehettem a mosdót, hogy vissza adjam a nem létező reggelimet. Egész végig kerülgetett a hányinger, de a pilótát nem hagyhatom ott.

- Mi a baj? – guggolt le hozzám Anna. Hátra fogta a hajamat és a hátamat simogatta. Ő nem tudta, hogy mi a helyzet velem, csak Eva és Christian tudta a csapatból meg persze Sebi.

- Semmi, már jól vagyok. – belekortyoltam a vízbe amit a kezembe nyomott és tényleg jobban voltam. – Sebinek ne szólj erről. – mondtam mikor felsegített.

- Tudja, ő küldött hozzád, mert női mosdóba még neki sincs pofája bejönni. – nevetett. – Aggódik nagyon. Komoly a baj? – aggodalmaskodott.

- Nem akarok róla beszélni. – néztem le a cipőmre. Szerettem ezt a Gucci magas sarkúmat.

- Rendben. – hagyta rám. Együtt mentük ki és Sebi tényleg ott toporgott az ajtótól nem messze. Egyből megölelt.

- Jobban vagy? – aggodalmaskodott.

- Persze. – mosolyogtam rá nagy nehezen. Kétlem, hogy elhitte, de nem volt ideje szerencsére akadékoskodni mert jött a következő szabadedzés. Szerencsére gyorsan vége volt és én egyből elrángattam magammal Tomot be az irodámba.

- Mit csinálsz? – kérdezte mikor éppen az ajtót csuktam be.

- Indokot, hogy ne kelljen Sebastiannal találkoznom. – vontam meg a vállam.

- Tudni akarom? – ült le az vendég székbe.

- Nem. –vágtam rá. Ahogy leültem csörögött a vezetékes telefon.

- Virág Norton. – vettem fel.

- Told ide a segged a tárgyalóba, most. – szólt bele Christian.

- De..

- Most! –szakított félbe és letette. Dünnyögve és morogva trappoltam át a tárgyalóba ahol ott ült mindenki csak én és Tom nem. Ja ilyenkor mindig van ülés. Hoppá.

- Végre. – morogta Christian. Mindenki elmondta az észrevételeit, ötleteit és meg próbáltam írogatnia dolgokat de folyton elkalandoztam. Egyszerűen nem bírtam koncentrálni.

- Tessék. – nyomott a kezembe pár lapot. Végig jegyzetelte a megbeszélést nekem.

- Köszönöm. – öleltem meg. – Nem tudom mi van velem Eva. – suttogtam neki kétségbe esetten. – Egyszerűen csak a jövő héten jár az eszem.

- Ez természetes, de próbálj meg ide koncentrálni. – simított végig az egyik kezemen a másikat valaki hírtelen elkapta.

- Velem jössz. – mondta Sebi ellentmondást nem tűrően. – Mi a baj? – kérdezte már a szobája nyugalmában.

- Nem tudom. – suttogtam és oda bújtam a mellkasához. – Ne faggass kérlek, hagyd rám, kérlek! – lehunytam a szemeimet és élveztem ahogy a kezei a hátamat simogatják.

- Ez is a betegség miatt van? – hát mégse hagyja rám…

- Igen, remélem. – suttogtam. Felemelte a fejemet és megcsókolt. Teljesen kiesett, hogy hogyan lettünk meztelenek és kerültünk a kanapéra. Már csak arra eszméltem, hogy magamban érzem Sebit és az ajkait szorosan az enyémre nyomja, hogy ne sikítsak fel a gyönyörtől.