Ausztál-Maláj 1

Hát ez tulajdonképpen fejezet a semmiről. :D:D XD

Vasárnap este mielőtt vissza mentem volna a szobánkba bekopogtam Eva-hoz.

- Szia, aludtál már? – kérdeztem mosolyogva tőle. köntösbe smink nélkül vizes hajjal nyitott ajtót.

- Őőő.. – nézett vissza a szobába. – Gyere be. Nem akadhatsz ki! – figyelmeztetett. Ahogy beléptem a szobába észre is vettem miért kéne kiakadnom. Eva az örök feminista és Ben a nőcsábász? Nem bírtam ki és felnevettem. Egy ilyen nap után inkább nevetek mint sírok.

- Ti együtt vagytok? – vigyorogtam.

- Az túlzás… - mondta Eva. – Inkább .. nem is tudom mi erre a helyes kifejezés.

- Dugunk néha-néha. – vigyorgott Ben rám. Csak most vettem észre, hogy ő meztelen. Nem vagyok elpirulós fajta és szégyenlős sem így nem zavartattam magam, ahogy Ben sem, fogta magát, és elsétált mellettem a gatyájáért. Eva viszont fülig vörösödött. Csak neki volt ciki a helyzet úgy tűnik.

- Ne érezd magad zavarba. – nevettem. – Láttam már jobban is. – nyújtottam nyelvet Ben felé.

- Igazán? – vonta fel kihívóan a szemöldökét.

- Igen. Tudod Sebi a pasim. – nevettem. – Neki jobban kivan dolgozva a felső teste és hát ha verseny lenne leverne. – vigyorogtam és a férfiasságára mutattam. Eva legszívesebben elsüllyedt volna tisztán látszott az arcán.

- Igazán? – a vigyora inkább vicsor lett.

- Igen, és ő túl jut az egyszavas válaszokon. – vigyorogtam. – Ja és ő nem mutogatná magát. Főleg nem a főnökének! – nem bírtam abba hagyni a vigyorgást.

- Sziasztok. –kapta magára a farmerjét és a pólóját és távozott.

- Mire volt jó? – nézett rám szúrósan Eva.

- Azt akartad, hogy a nyakadon maradjon? – vontam fel a szemöldököm.

- Nem. – nevetett ő is fel. – Miért kerestél?

- Sebivel pár napra szeretnénk eltűnni. – mondtam elkomolyodva.

- Ezt Annaval beszéld meg. – tárta szét a karját. – Sebi az ő keze alatt van.

- Tudom, neki már szóltam. – bólintottam. – Viszont téged szeretnélek megkérni pár dologra. – mosolyogtam kérlelőn.

- Attól függ. – nézett rám gyanakvón.

- Az én telefonom folyton csörögne… és valószínű Sebit is mindenki zaklatná… - próbáltam célozgatni.

- Mond ki. – sóhajtott.

- Át irányíthatom a te telefonodra a telefonjainkat? – pislogtam rá nagyon szépen.

- Te mind a 3 telefonodat át akarod nekem passzolni? – nézett szúrósan.

- Őőőő igen. – úgy éreztem magam mint egy kislány aki rosszat csinált.

- Legyen egy szám amin elérlek titeket, ha valami olyan van. – mondta komolyan.

- Jó akkor a magánéleti számom nem kell, de majd kikapcsolom és küldj sms-t majd néha bekapcsolom. – mondtam elgondolkodva.

- Rendben. Sebinek csak 1 száma van, nem?

- Igen, mert a sajtó Annat zaklatja. – bólintottam.

- Neked mikre vannak? – állt fel és ide hozta mind a 3 telefonját.

- Mint neked. Magánéleti, Red Bullos, meg a publikus. – vontam vállat.

- OK. – bólintott. Gyorsan átirányítottam a telefonjaimat az övére.

- Lenne még valami. – fordultam vissza már az ajtóból.

- Ne kímélj. – sóhajtott.

- Annyi az egész, hogy itt hagyok 2 bőröndöt azt majd vidd el Malajziába kérlek. – egyből bólintott. Megöleltem és adtam búcsúzóul neki egy puszit majd vissza mentem a lifthez és feljebb mentem 2 emeletet. Amikor bementem a szobába minden bevolt már pakolva és Sebi a TV előtt ült.

- Hova megyünk? – nézett rám még mindig szomorú arccal.

- Thai föld megfelel? – ültem bele az ölébe. - Krabi egy nem túl nagy város. Már foglaltam szállást és a gépen helyet.

- Köszönöm. – csókolt meg.

- Nekem sem fog ártani egy kis kikapcsolódás. – vontam meg a vállam. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy teher ez az út nekem. Jobb ha úgy gondolja én is vágyom erre az utazásra. Igazából nekem minden volt, hogy megyünk-e vagy sem, mert én nem éretem úgy hogy megfulladok a nyomástól és nem vártak tőlem jó eredményt sem. Én is levoltam törve azért mert 2 győzelmet is a kocsi miatt buktunk el, de annyira nem voltam magam alatt mint Sebi. Neki tényleg szüksége volt erre az útra, hogy teljesen kikapcsoljon. Mint megtudtam elég szépen lebontotta a szobáját a motorhome-ban mielőtt kijött hozzánk.

- Megkértem Evat fogadja a hívásainkat, így teljesen elvonulhatunk a világ szeme elől. – nem mondott rá semmit, csak beletemette az arcát a hajamba. – Gyere menjünk lassan indul a gépünk.

- Ilyen gyorsan? – lepődött meg.

- Igen, azt akartam, hogy minél gyorsabban eltudjunk innen szabadulni. – belenéztem a tükörbe és inkább kibontottam a hajam mert már kezdett szétjönni a konty. Tommi kivitt minket a géphez és megígértette velünk, hogy Sebi nem ázódik ki a kondiból, főleg Malajzia előtt. Nagyon fáradtak voltunk és többen is megbámultak minket a gépen. Többen is oda akartak jönni autógrammot kérni Sebitől de aki megindult arra nagyon rondán néztem és inkább vissza ült a helyére. Sebi egyből beledugta a fülébe az Ipodját és elkezdett zenét hallgatni. Pár perc múlva már aludt is. Én még átirányítottam a telefonját Evahoz és írtam Eva-nak róla egy smst majd én is hamar elaludtam Sebi vállán. Arra ébredtem, hogy rezeg a telefonom. Eva megírta smsben, hogy a kerékanya hibásodott meg a kocsiban. Egyből elkezdtek a fogaskerekek kattogni az agyamba. Miérteken gondolkodtam, és azon, hogy tényleg helyén való-e és ki felelős érte.

- Mi történt? – nézett rám Sebi álmosan.

- Mi? Ja semmi, csak furát álmodtam. – húztam el a számat. Ha elmondom neki azt amin gondolkodtam tuti azt mondja, hogy menjünk Malajziába egyből és akkor ő nem lesz a régi. Pár pillanat múlva elaludt újra. Próbáltam kikapcsolni de nem tudtam. Folyton azon járt az eszem, hogy mikor teszten próbálgattuk az alkatrészek határait feszegetni semmi baj nem volt. Annyira pedig nem lehetett amatőr a kerék felszerelő, hogy rosszul rakta felé és észre sem vette. „Akármi megy tönkre, valaki mindig előre tudta.” zengett a fejembe Ben kedvenc mondata. Szegény kerék felelős, biztos, hogy hatalmas tortúrán ment át azóta. Picit rossz volt, hogy nem voltam ott, és nem tudtam Bentől megvédeni. Ránéztem Sebi békésen alvó arcára. Döntenem kellett, közte és a csapat között. Őt választottam, de így bele gondolva a csapat is múlott rajta, szóval nem éreztem annyira feláldozónak magam. Nem baj, utálok mártírkodni. Gyorsan elnyomott ismét az álom ezek után és csak a leszállásnál ébredtem fel. A szálloda nem volt messze így szerencsére gyorsan ott voltunk. Nem szóltunk egy szót sem, mindketten fáradtak voltunk független attól mennyit aludtunk a gépen. Végig dőltünk az ágyon és már aludtunk is.

Hétfő reggel én keltem előbb így halkan kiosontam a szobából és rendeltem magamnak egy kávét meg Sebinek reggelit. Ritka volt mikor én is reggeliztem és nem most fogom rendszeresíteni. Kávémmal a kezembe lekuporodtam az erkélyen lévő hatalmas puha székbe és az ölembe vettem a laptopom. Megnéztem míg hír a nagyvilágban és a Forma 1 körül. Már éppen letettem volna magam mellé a gépet amikor új levelem érkezett. Össze vont szemöldökkel néztem meg, hiszen a feladó Tom volt.

Szia!
Nem tudom hol jársz vagy mit csinálsz. Azt se tudom, hogy Sebastiannal vagy-e de itt elszabadult a pokol. A szerelők nem hallgatnak rám, Ben tegnap összeverekedett a másik Red Bullos gárdából a vezető szerelővel. Nem tudom, hogy csinálod, hogy mindig nyugi van és béke, de nekem nem megy! Szinte hadat üzent egymásnak a két team. Nem szeretnél inkább vissza jönni a köreinkbe és rendet tenni? Christian még nem tud semmiről, ő már Malajziában van. Mi lesz a gépen? SOS!

Bocs, hogy zavarlak.

Tom

Többször is átolvastam és úgy éreztem, hogy hatalmas kő került a gyomromba. Tom nem tudta kordában tartani a sok pasit és Eva sem volt már ott velük, hiszen ő mindig az első géppel utazik a helyszínre. Becsuktam a szemem és próbáltam nem pánikolva rohanni az első reptérre és indulni a csapathoz. Amint kinyitottam két tenger kék szempárral találtam magam szembe. Elmosolyodott majd a gépre pillantott. Nem hagytam neki, hogy elolvassa az e-mailt lehajtottam a laptopot és magamhoz húztam Sebit egy szenvedélyes csókra. Most önzőnek kellett lennem, mert a boldogságom, a kapcsolatom függ rajta. Reméltem, hogy a srácok észhez térnek, bár arra kicsi esélyt láttam.

- Miért nem ébresztettél fel? – kérdezte vigyorogva. Látszott rajta, hogy máris sokkal jobban érzi magát.

- Mert bőven van időd lustálkodni. – vontam meg a vállam. Megittam a maradék kávém és bementem Sebivel a nappaliba. Letusoltam és össze szedtem magam míg ő megkajált.

- Mit csináljunk a tengernyi idővel ? – bújtam a karjához. Erről eszembe jutott Hópehely és Báró akiknek biztos hiányzunk már.

- Ha már szóba hoztad, lemehetünk a vízhez. Nincs messze a part. – vigyorgott. El pillanatra elgondolkodtam hoztam-e fürdőruhát, de egyből rájöttem, hogy hoztam mert mindenre felvoltam készülve. Nem válaszoltam, csak előtúrtam a falatnyi bikinimet és meglengettem Sebi arca előtt vigyorogva.

- Mégsem jó ötlet. – nézett rá a kis ruha darabra. – Tuti nem bírok magammal, ha ebbe lejtesz. – mutatott rá. Vigyorogva kezdtem el vetkőzni a szeme láttára. Minden mozdulatomat követte, szinte felfalt a szemével. Nem kellett gondolatolvasás, hogy tudjam ebben a percben legszívesebben magához szorítana és el sem engedne addig míg nem szeretkeztünk egy jót. Érdekes volt, hogy ennyi idő után is még ennyire kívántuk egymást. Mondjuk személy szerint, nem bántam. Jó volt a szex, nagyon is.

- Szeretnél valamit? – néztem rá kacéran mikor már semmi nem volt rajtam. Ő még nem jutott el a tusoláshoz így csak egy boxer volt rajta amibe aludt, de az is látványosan leakart róla jönni.

- Igen szeretnék. – kelt fel a kanapéról és elindult felém. – Téged! – ölelt magához. Tudtam, hogy ettől begerjed. Bele kuncogtam a sima mellkasba.

- Én viszont fürdeni szeretnék a tengerbe, szóval sicc átöltözni. – toltam el magamtól vigyorogva. Nem hagyom magam ezzel elérve, hogy rajtam kívül semmi máson ne járjon az agya, így rossz kedve sem lesz. Felvettem a falatnyi bikinire egy egybe részes nyakba kötős ruhát, össze fogtam a hajam és feltettem a nagy bogár napszemcsim. Beledobáltam pár fontosabb cuccot az egyik nagyobb táskámba és már indulhattunk is. Egyetlen probléma volt mégpedig Sebi hiánya. Körbe néztem a szobába és rájöttem, hogy még mindig a fürdőbe van.

- Vettel 2 perced van kitolni az izmos segged a fürdőből vagy itt hagylak! – kiabáltam be neki. Nevetve lépett ki teljesen készen.

- Szóval izmos a seggem? – csókolt meg. Rácsúsztattam a kezem az említett testrészre.

- Hmm igen. – vigyorogtam majd elindultam és az ajtóba kinyújtottam felé a kezem mint az anyukák az el-el rohangáló kisgyerekeknek. Minek nem kisgyerek, ha van egy nagy gyerekem?

A partról csak este jöttünk vissza és másnap reggel már biztossá vált, hogy nem is megyünk le többet, ugyanis tele volt az internet a fürdőzős képeinkkel. Reméltem, hogy itt nem találnak meg minket. Tévedtem. Jól esett napozni egyet kint a homokba bár a napszúrás már kevésbé esett jól. Hamar eljött az este mert egész nap DVD-ztünk.

- Hogy legyek igazán jó mikor minden pillanatban attól tartok, hogy a technika megadja magát alattam? – kérdezte Sebi a kézét nézegetve amikor beakartam mellé feküdni az ágyba.

- Egyszerű, ne félj, hogy a technika megadja magát. – bújtam oda hozzá. - Sajnos hibák mindig vannak, és van amit még a szuper érzékeny szenzorok sem tudnak megállapítani. Nagyon sokan dolgoznak ezekben a pillanatokban is azon, hogy megbízható legyen a kocsi. Jó pilóta vagy Sebastian és attól még, hogy a technika ördöge néha köveket gördít eléd nem szabad megakadni. Sokkal inkább még nagyobb lendülettel kell neki feszülni a dolgodnak és bízni abban, hogy kapsz egy tökéletes kocsit amivel megmutathatod, hogy nem csak az időmérőn vagy remek. – néztem a szemébe. – Ez volt a bajod egész végig . Félsz, hogy ennek soha nem lesz vége és nem lesz motivációd. – nem volt kérdés már előttem hétfő óta.

- Igen. – bólintott lassan. – Mi a biztosíték, hogy Malajziában nem lesz megint rossz valami?

- Nincs rá biztosíték. – vontam meg a vállam. – Annyi bizonyos viszont, hogy még jobban fogunk dolgozni előtte való napokon és még pontosabban ügyelünk mindenre. A kerékanya hibát nem lehet kiszűrni. – ahogy végig mondtam legszívesebben fejbe csaptam volna magam.

- Kerékanya hiba? – nézett rám felvont szemöldökkel. – Honnan tudod?

- Őőőő… - gondolkoztam el, elmondjam-e az igazságot. – Eva írta meg sms-ben. – mondtam szemlesütve. – Tudni akartam a hibát. Tom pedig még hétfőn írt, hogy Ben össze verekedett Webber vezetőszerelőjével.

- Munka mániás. – nevette el magát. – Te tényleg munka mániás vagy. – hahotázott.

- Jól van, nevess csak ki. – morogtam. Arra számítottam, hogy mérges lesz vagy fáradtan sóhajt egyet ehelyett nevetett. Én sem bírtam tovább és én is csatlakoztam hozzá. Ha valaki látta már Sebit szívből nevetni az pontosan tudta, hogy az ő nevetése mennyire ragadós.