5: Bahrain - Ausztál között.

Meg lett a 6-7 komi, így itt az új! :) Többen is mondtátok, hogy Sebinél többre számítottatok, nem véletlen, hogy nem volt komolyabb dühöngés, hiszen valóságban sem volt annyira ideges miatta. Követem a valóságot amennyire tudom. Itt van egy kis nyugis rész.

Lehetetlenül fáradtan dőltem végig Svájcban a kanapénkon. Ezen a héten már megjártuk Magyart és Németet is. Holnap pedig nekem mennem kell Angliába a központba és onnan indulok majd Ausztráliába.

- Fáradt vagy? – simogatta meg a hajam Sebi.

- Ühüm. – motyogtam csukott szemmel. Élveztem ahogy a meleg keze a tincseimmel játszik.

- Akkor ma már nem megyünk Annaval és Bennel moziba. – mondta és odafeküdte mellém a kanapéra.

- Menj nyugodtan. Téged érdekel a film. – motyogtam a mellkasába. – Én csak a technikai megoldásokat látnám benne mint mindig.

- De a te mese világod az Alice csoda országba. – simizett tovább. Még 2 perc így és alszom.

- Lehet, de nem nagyon mozgatja meg a fantáziám ez a feldolgozás. – bújtam még közelebb. – És a fogam is fáj. Jön a hülye bölcsesség fogam. – mondtam picit hisztis hangon.

- Veled maradok. Majd megnézzük máskor. – kelt fel mellőlem, hogy elérje a plédet a fotelben.

- 5 perced van, hogy elhúzz Annaért és Benért és elmenjetek megnézni a filmet. – löktem le magam mellől. – Aztán mond el érdemes-e megnéznem.

- Agresszív vagy. – bökte meg az orrom.

- Inkább csak álmos és nyűgös. – húztam jobban össze magam. Nyomott egy puszit a fejemre, de utána nem tudom mit csinált vagy mit mondott mert elnyomott az álom. Az biztos, hogy elment a moziba végül, mert mikor 2 óra múlva felkeltem nem volt sehol, csak egy cetli, hogy elment.

- Fáj a pocakom. – állapítottam meg hangosan mikor felkeltem a kanapéról. Kimentem a konyhába valami harapni valóért mert lassan 15 órája nem ettem. A szemetes persze teli volt. Sajnos nem volt lehetőségem Sebit leszidni érte mint a filmekbe, hogy nem vitte ki. Összefogtam a zsák tetejét és beleléptem a papucsomba. Amint kiléptem az ajtón Báró érdeklődve nézett rám a kapuból. A sötétben szinte világított a zsemle színű kutyus.

- Szia kutyulika. – vakartam meg a füle tövét. – Mit lesel? – kérdeztem, mert nem szokott a kapuba ülni. Kint a járdán egy hógolyó volt. Értetlenkedve néztem vissza a kutyára.

- Mi bajod szegény hóval? – kérdeztem míg kulccsal kinyitottam a kaput. – Van elég hó az udvarba, miért pont a kell neked ami az utcán van? – beszéltem hozzá még mindig. Nem is fordítottam nagyobb figyelmet a hógolyónak addig legalábbis míg Báró oda nem ült mellé és el nem kezdett ugatni engem nézve.

- Ennyire még Seb sem őrül meg a hótól. – sóhajtottam. Nagy szó volt, ha valaki jobban rajongott a hóért mint Sebi. Én is szeretettem de csak az ablakból nézni. Németországban és Bahrainben is jó meleg volt már, így Magyarban és itt is még borzalmas idő volt. Ledobtam a zsákot a kuka mellé és már a kapun belül voltam de Báró nem akart követni. – Na jó, gyere már mert fázok! – mentem oda hozzá, de mint a cövek ült a földön és ahhoz már nagy volt, hogy én csakúgy beráncigáljam a kapun. Leguggoltam mellé és akkor jöttem rá, hogy amit hónap néztem egy pici hófehér kiscica összegömbölyödve a hideg földön. Egyből felemeltem és azt vártam, hogy karmolni fog és harap vagy már nem is él, helyette rám nézett majd belefúrta a fejét a kezem és a mellkasom találkozásához.

- Gyere Báró, ellátjuk a kis barátod. – mondtam aggódva nehogy baja legyen szegénynek. Kinyitottam az ajtót és magam elé engedtem a kutyát. Leraktam a kandalló elé a perzsaszőnyegre a kiscicát, aki szinte teljesen eltűnt a fehér szőnyegen. Lekaptam a pulcsim és összehajtogatva oda raktam mellé és inkább arra fektettem rá. Gyorsan begyújtottam a kandallóba és ahogy átsiettem a konyhába a bejáratnál feltekertem a padlófűtést. Áldottam Sebi eszét, hogy 4 percig veszekedett velem, hogy padlófűtést akar. Báró is elnyúlt a kiscica mellett a meleg körben. Melegítettem tejet a mikróba és beleöntöttem egy kistálkába majd oda tettem a pici szőrcsomó mellé.

- Báró büszke vagyok rád, megmentettél egy életet úgy néz ki. – ültem le a földre hozzájuk. A kanapéról lehúztam a takarót és végig feküdtem én is a kandalló előtt. Kint nagyon hideg volt és még én is átfagytam azalatt a pár perc alatt míg kint voltam. Báró egyből oda kúszott hozzám és oda fészkelte magát a fejemhez. Pár pillanatig még néztem a kiscica emelkedő és süllyedő tesztét majd elnyomott ismét az állom.

Ezúttal arra ébredtem, hogy Sebi simogatja a vállamat és a hideg ajkát az arcomhoz érinti.

- Sia. – mondtam még álmosan. Elkezdett vissza szivárogni az agyamba az elmúlt órák történése és egyből éber lettem és a kiscicát kerestem a szememmel, de a pulcsim elhagyatottan feküdt a tűzhöz közel. Épp felugrottam volna, hogy körbe rohanjak merre kóvályoghatott el, vagy mi történt vele mikor a hasamnál megéreztem, hogy valami mocorog. A kiscica éppen kinyújtózott. Úgy tűnik megitta a tejecskét és ő is oda bújt hozzám.

- Látom lett még egy lakónk. – mosolygott Sebi és megsimogatta az új jövevény fejecskéjét. A cica egyből elkezdett dorombolni és neki dörgölőzött a kezének.

- És be is jössz neki. – nevettem halkan. – Kint talált rá Báró. Behoztam csak közben elaludtam. – Remélem nincs kifogásod ellenne.

- Nincs. – mondta vigyorogva. A kis jövevény oda jött hozzám és megnyalta az orromat. – Hé ő az én csajom! – nevetett fel Sebi. Én is nevettem vele, hiszen vicces volt ahogy a kiscica érdes nyelve végig szánkázott az orrom hegyén. Láthatóan jól érezte magát és Báróval is jóban volt, mivel én mint hőforrás elkezdtem mocorogni átpártolt Báróhoz és oda bújt a kutya hasához, aki ezt minden rosszindulatú reakció nélkül tűrte.

- Úgy hiszem, ha akarnánk se tudnánk kitenni már. – nevetett Sebi ismét. Akárcsak a kiscica én is oda bújtam Sebihez aki törökülésben ült már a földön.

- Milyen volt a film? – kérdeztem lustán.

- Hosszú. – mondta tömören. Hát ebből sok mindent tudtam meg. – Menjünk aludni, ha még álmos vagy. – mosolygott és felhúzott a földről. Elindultunk a lépcsőn felfelé Báró egyből jött utánunk és a kiscica is aki viszont a lépcsőt mint akadályt nem tudta még véghez vinni.

- Gyere te kis csavargós. – mondtam halkan nevetve és ölbe vettem. – Mi legyen a neve? Hópehely? Hógolyónak néztem.

- Hópehely. – ízlelgette Sebi is a nevet. – Nekem tetszik és láthatóan neki is. – mutatott a cicára az ölembe aki elkezdett dorombolni és dörgölőzni. Átvettem a nagypólót amit Sebitől nyúltam le még régen és leültem az ágyra figyelni, ahogy Sebi is átveszi a pizsi gatyáját.

- Mit leskelődsz? – kérdezte vigyorogva. – Szégyenlős vagyok.

- Pedig nincs mit szégyellned. – nyújtottam felé a kezem. – Nem mondhatom, hogy túl szőrös lennél, bár amikor hosszú a szakállad az kiakaszt. – tettem hozzá az arcát simogatva. – A mellkasod kivan dolgozva, a hasad enyhén kockás. A vállaid nem túl nagyok de van bennük erő. A lábaidon is csak izom van, a fenekedről nem nyilatkozom mert imádom. És úgy hiszem erről sem tudnék sok rosszat mondani. –simítottam végig a boxerén kacéran. –Néha meglepődöm milyen biztosan tudod ugyan azokkal a kezekkel olyan biztosan fogni a kormány amikkel engem simogatsz. A szöszi hajad és a kék szemed pedig őrítő, főleg az utóbbi. Nincs mit szégyellned. – csak mosolyogtam amikor megcsókolt vágyakozva és szenvedélyesen. Ilyenekkel mindig simán eltudtam nála érni, hogy szexeljünk egy jót. Végig döntött az ágyon és a keze már a pólóm alatt járt.

- Imádlak. – suttogta a fülembe felhevülten. Egyikünk se számított rá, hogy most bárki megzavarhatna minket. Báró iokos kutya volt ilyenkor mindig kettesben hagyott minket, de Hópehely új volt és minden érdekelte így oda ugrott az ágyra és Sebi kezének dörgölőzött amivel támaszkodott a fejem mellett. Sebit annyira meglepte a dolog, hogy ránézett a kismacskára aki állta a pillantást, sőt belenyávogott Sebi arcába. Mint egy rossz gyerek aki ellent mond az apjának. Nem bírtam ki és elkezdett rázni a nevetés.

- Macska nem leszünk jóba. – mondta neki Sebi mérgesen. Persze nem nagyon hatotta meg a dolog Hópelyhet és elkezdett neki dörgölőzni még jobban Sebinek. Én már hangosan nevettem Sebi alatt. – Ne nevess. – nézett rám bosszúsan majd vissza szegény kiscicára. – Sicc. – mondta ellentmondást nem tűrően. Mintha a cica direkt ki akart volna Sebivel szúrni leült és mereven Sebire nézett. Én már fuldokoltam a nevetéstől. Basi oda nyújt és arrébb terelte a cicát és ledőlt mellém. Hópehely pedig egyből rátelepedett a mellkasára.

- Fogadok, hogy lány cica. - mondtam a könnyeimet törölgetve. – Van egy új rajongód. – mondtam komoly arccal de ahogy Sebi arcára ránéztem majdnem elnevettem magam ismét.

- Nem leszünk jóba. – ismételte meg Sebi gyengén megbökve a cica orrát aki hapcizott egyet. Belőlem pedig megint kitört a nevetés. Báró is felugrott az ágyra és onnan nézte a jelenetet.

- Sebi vs. Hópehely. – mondtam kacagva. – Cicus egyezünk meg, hogy lejjebb költözöl vagy fel Basi feje fölé. –mondtam neki mosolyogva és megsimiztem a fejét. Hópehely engedelmesen oda sétált Sebi combjára és ott gömbölyödött ismét össze. – Köszönöm. – simiztem megint meg.

- Rád miért hallgat? – kérdezte Sebi durcásan. Megvontam a vállam vigyorogva majd végig feküdtem Sebi mellkasán és megvártam, hogy Báró is oda telepedjen lábunkhoz.

- Mint egy nagy család. – motyogtam.

- Egy engedetlen kölyökkel. – morogta Sebi megemelve az egyik lábát bosszúból. Hópehely vádlón ránézett Basira és belemélyesztette a körmeit a combjába. – Áú! – rándult össze.

- Vigyázz a szádra. – nevettem és rákacsintottam a kiscicára mielőtt ismét lehunyta volna a szemét.

- Báró segíts, megőrítenek a nők! - súgta oda a kutyának. Csukott szemmel meg köszörültem a torkomat jelezve, hogy ezt hallottam. Sebi pedig halkan felnevetett.