6: Bahrain - Ausztál között.

Mivel sokan írtatok kommit és ahogy olvasgattam mindenkinek tetszett ezért felteszem az újat :) D Ez egy extra hosszú fejezet. :D Jó olvasást. Jövőhéten pedig már F1 hét!!! :D Hétvégén pedig ismét futam!!!

Az ébredés másnap hírtelen volt és fájdalmas. Álmomban valószínűleg a másik oldalamra akartam fordulni, de ott már nem volt ágy így a földön kötöttem ki. Az éjszaka folyamán Hópehely is inkább átköltözött rám, hiszen Sebi előszeretettel mocorog éjszaka így a cicával együtt huppantam a földre. Álmosan rám nézett a zöld szemivel majd nyújtózkodott egyet és dorombolva neki dörgölőzött a mellemnek.

- Csúcs. – még mindig a földön feküdve kitapogattam a telefonom a kisasztalon, hogy legalább tudjam hány óra. Esélyét a vissza alvásnak nem láttam mert a Sebi és Báró elfoglalták a nagy francia ágyat. A kijelző büszkén hirdette, hogy 5 óra múlt 4 perccel. Megfogtam Hópelyhet, hogy átteszem az ágyra de belekapaszkodott körömmel a pólómba így esélyem se volt rá, hogy megszabaduljak a doromboló szőrcsomótól.

- Nem vagy te egy kicsit akaratos? – kérdeztem tőle morogva. Felszedtem a takarót a földről és ráterítettem Sebire aki fel se ébredt. Csöndben kiosontam a szobából, bár ezek után simán zajonghatnék arra se ébredne fel. – Fürdeni is jössz velem? – simiztem meg Hópehely fejét. Kibújtam a pólómból, úgy hogy a macska még mindig abba kapaszkodott és letettem a szennyes kosárra. Pelyhecske érdeklődve nézett engem de nem különösebben hatott meg gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem szabadidő ruhába. Lementem a földszintre macskástól és csak ott jöttem rá mi minden vár rám ma. 7 bőrönd állt a nappali falának támasztva ami tele volt szennyessel és én ma Sebi holnap utazik, tehát ma mindet kikell mosni, úgy hogy meg is száradjon.

- Utálok utazni. – morogtam durcásan. A konyhában főztem kávét és míg megittam a spájzból rámoltam a hűtőbe mindenféle inni valót, hogy lehűljön mire Sebi ébred.

- Gyere macsusz. – sétáltam vissza a bőröndökhöz és elkezdtem kinyitogatni őket. 7 nagy utazó bőröndből persze 4 volt az enyém. Az elsőben Sebi ruhái voltak és boxerei, egyből arrébb toltam mert onnan minden megy le a mosókonyhába. Következőbe a sminkjeim, hajcuccaim és az elektronikai dolgaim voltak, ehhez fölösleges hozzá nyúlni, úgyis vissza pakolnám. Utána megtaláltam az én ruhás bőröndjeimet és a csapatruhás bőröndöt. Az utolsót ki se nyitottam mert tudtam, hogy abban van Sebi versenyes cucca az pedig már tiszta. A három ruhás bőröndöt magam után rángatva lementem az alaksorba ahol az edzőterem volt és a mosókonyha na és persze itt lehetett kimenni a garázsba is. Utáltam itt lent lenni, olyan horrorfilmbe illő folyosó volt. A fehér cuccokat beledobáltam az egyik mosógépbe a színeseket a másikba de így is lesz még pár mosás. Elindítottam majd úgy ahogy volt ott is hagytam. Benéztem az edzőterembe, de egyből be is csuktam az ajtót mert iszonyatosan büdös volt bent.

- Egy dolog amiért Sebit le szidnom. – írtam fel fejben a listára az edzőterem szellőztetést. Vettem egy mély levegőt és bementem, hogy a másik oldalt a bukó ablakokat kinyissam. Össze szedtem a törülközőket és rádobtam azt is a többi fehér mosásra váró halomra. Vissza felmentem és a tegnap este nyomait összeszedtem a nappali szőnyegéről. Az asztalon minden tele volt újságokkal persze mind sportmagazin volt.

- Kettő dolog amiért Sebit le szidom. – került fel a listára. Összekapkodtam őket gyorsan és beraktam az üvegasztal alsó részére. - Nappali kész. Jöhetnek a fürdők. – mondtam Hópehelynek aki végig jött utánam. Benéztem az alsó fürdőbe ami Sebi fürdője volt. Meglepődtem amikor minden tiszta volt és rend volt. Felmentem az emeleti fürdőbe ami az enyém volt, ott nem volt olyan meglepő, hogy rend volt. Benyitottam a gardróbba, ami egy egész szobát foglalt el és ott is rend volt, bár alig volt valami a polcokon. A többi szobát pedig nem használtuk. Imádtam, hogy nincs nagy házunk. Persze mihez képest nem nagy. Sok pilótának vagy Forma 1-ben dolgozónak hatalmas háza van ahol én jószerivel eltévednék. Kimentem az emeletről nyíló hatalmas erkélyre és végig néztem a tájon. Egész jól belátni a környéket ez főleg tavasszal szép amikor minden virágzik vagy télen amikor minden fehér. Most már jött a tavasz és itt ott még lehetett fehér foltokat látni, de már a küszöbön volt a jó idő. Megnéztem a telefonomon az időt és már 6 óra is elmúlt. Pár percig még álltam kint a hidegbe, majd meg sem álltam a konyháig. Elkezdtem valami reggelit csinálni mert Tommi is lassan ide ér. Hópehely is kapott reggelit.

- Báró gyere te is enni. – mondtam normál hangerőn, tudtam, hogy picit nyitva van az ajtó és úgyis meghalja ha hívom. Pár pillanat múlva már előttem ült a földön. – Olyan vagy mint minden pasi. Kaja, nő és csóválja a farkát. – vakartam meg a füle tövét nevetve. Felültem a pultra, hogy elmajszoljak egy körtét és közben figyeltem ahogy Hópehely megeszi a párizsit és megissza a tejet majd oda somfordál Báró táljához és próbál onnan még kunyizni valamit, pedig nagyon sokat kapott.

- Hova tűnik el benned az a sok kaja? – tettem elé még tejet. Az ablakba pont láttam amikor Tommi megállt a ház előtt és rázárja a kocsiját. Egyből kiindultam, hogy kinyissam a kaput neki.

- Jó reggelt. – köszönt mosolyogva. Tommi finn származású volt és szőke, kék mint Sebi. Néha beültem hozzájuk mert soha nem tagadtam, hogy tetszik a látvány ahogy két kidolgozott testű pasi félmeztelenül edz.

- Neked is. – mosolyogtam vissza. – Mindjárt felkeltem Sebit. – mondtam mikor már beértünk a házba. – Addig ülj le, reggelizz meg. – mutattam az asztalra amin már ott volt minden ami reggelihez kell. Ez mindig így ment, én keltem, reggelit csináltam mire Tommi ide ér felkeltem Sebit, megkajálnak egy kicsit vitatkozunk a csapatról és az előző versenyről, vagy az előző idényről vagy találgatjuk mi lesz a következő versenyen majd ők elmennek én meg alszok tovább 10-11ig. Persze ezt ők nem tudják. Délre vissza érnek a futásból meg a biciklizésből addigra van kaja megint esznek pihi majd le az edzőterembe. És ez megy minden 2. vagy 3. nap. Egyébként meg csak 1-2 órát edzenek.

- Basika. – feküdtem oda mellé és kezdtem el simogatni az arcát. – Jó reggelt. Ébredj fel, itt van Tommi.

- Ühüm. – motyogta és odahúzott magához.

- Hát jó te akartad.. – mondtam halkan. Kimásztam mellőle és beálltam az ajtóba, hogy legyen időm menekülni. – Sebi ébredj mindjárt kezdődik a futam, elaludtál! – mondtam emelt hangon. Egyből felült az ágyban és gyorsan körbe nézett. Amint rájött, hogy átvágtam durcásan nézett rám és kimászott az ágyból, hogy elkapjon. Lerohantam az emeletről be a konyhába. Nem jött utánam egyből először felöltözött.

- Ez gonosz volt. – mondta morogva amint leért ő is. Gyorsan megkajáltak aztán jó félóráig elvoltak a konyhába míg elpakoltak maguk után és csend lett a lakásban, mert elindultak edzeni. Hópehely a nagyablakok előtt aludt ahova besütött a nap Báró meg kint futkosott Sebiékkel. Bementem a nappaliból nyíló dolgozó szobámba ahova még Sebinek sem volt bejárása, hiszen voltak olyan csapat titkok amiről még ő sem tudhatott. A telefonba bepötyögtem Ben számát és kihangosítottam.

- Hello. – szólt bele. – Várj egy picit. – mondta egyből és a háttérzaj elcsöndesedett.

- Szia, na figyelj, kezdjük mert rohadtul nincs sok időm. – mondtam az órára nézve. A telefon mellet fekvő jegyzetfüzetből kikerestem Sam telefonszámát és ott is megvártam míg felveszi, majd így tovább Adrian Newey számával aki a Red Bull tervezője, utána felhívtam a stratégánkat is aki John névre hallgat. Így 5-en folytattunk konferencia beszélgetést.

- Na, az ausztrál pálya tavaly egész bejött a kocsinak, de most hosszabb és nehezebb is. – mondtam elgondolkodva. – A pálya jellemzője, hogy több gyors szakasz is van benne és idén is naplementében megyünk. – foglaltam össze.

- A célegyenesbe és a kanyarokban jól fogunk tapadni azzal nem hiszem, hogy gond lenne. – mondtam Sam. – A pálya viszont elég poros szokott lenni, és nem is a legjobb minőségű mindenhol. Bár a Bahraini új szakasznál csak jobb. – foglalta össze.

- Igen. A felfüggesztések erősebbek mint tavaly, a gumik jól kopnak az első szárnynál mindenképpen alsó állást kéne állítani, hogy a gumikkal ne szúrjunk ki. – mondta Ben is a véleményét. – De hiába tőkeletes a kocsi, ha a Renault motor feladja.

- Akkor azzal a motorral indultok amiben a gyertya feladta Bahrainben? – kérdezte Adrian.

- Igen. – mondtam egyből. – Spórolnunk kell a motorral, mert úgy járunk mint tavaly, hogy marha nagy szerencsével úsztuk meg a büntetést.

- Váltani kellett volna motor szállítót. – morgott Ben. - Akármi megy tönkre, valaki mindig előre tudta.

- Ben ne menjünk ebbe bele. Ne kritizálj semmit, hacsak nem tudod jobban megcsinálni. Mercedes elvan szállva, és nem akarta, hogy simán kört kapjanak annyira lehagyjuk őket. Nem vállalták be, hogy a Red Bull annyira jó legyen. – mondtam picit mérgesen. Még mindig felhúztam magam ha visszagondoltam a megbeszélésre. Legszívesebben betörtem volna a Mercisek orrát abban a pillanatban.

- A Mercedes mint csapat nincs annyira kiforrva még. – mondta Adrian. – Sajnos átkell néznünk a diffuzórt, mert megint balhét akarnak. Tavaly nem voltunk benne mert teljesen szabványszerűen csináltam meg. De most amint használva vannak a kiskapuk egyből replikázik mindenki. – mondta nyugodt hangnembe még mindig.

- Rohadjanak meg. – morogta Ben.

- Ben kérlek! – figyelmeztettem. – Igazad van szemét bagázs és ha kell besároznak mindenkit, hogy legyen mivel magyarázkodni, de akkor sem kéne így beszélni róluk. – vigyorogtam. Mindhárom férfi hang nevetett.

- Mi is ezt csináljuk egyébként. Feldobunk mindenkit aki szabálytalan vagy annak tartjuk. – mondta Adrian. – Ez a Forma 1.

- De mi nem küldünk kémeket a másik csapat boxához vagy autója köré. – morgott Ben még mindig. Azóta is azon van megsértve, hogy több csapat is a kocsink körül sündörgött teszten.

- Ja, mi nem küldünk oda senkit. Megy mindenki maga. – nevettem. – Vissza a lényegre. Mennyiben fogja megváltoztatni az esetleges új diffi a kocsit?

- Annyira sokban nem. – mondta egy kicsi gondolkodás után. – Csak a felső szelvényt kell átépíteni, kevesebb lesz a leszorító erő, de simán megbirkózik Sebastian ezzel a gonddal. – mondta amolyan mindegy alapon.

- Webber remélem nem. – röhögött fel Ben.

- Ben utoljára kérlek meg rá, hogy viselkedj és tartóztasd magad. Most mindegy, hogy Sebastian vagy sem. Az a lényeg, hogy jó kocsit tegyünk alá. – mondtam míg oda sétáltam a pálya rajzokhoz amit még az év elején rajzolgattam.

- Bocs. – mondta a legkisebb megbánás nélkül. – Ha a motor bírni fogja és a pilóta fejben egybe lesz akkor nem lesz gond. – mondta Ben. – A kocsi stabilitását betudjuk jól állítani, mert jó vissza jelzéseket kapunk pénteken. A gumik nem fogynak nagyon a Bahraini melegben akkor Ausztráliában is jó lesz.

- Te is tudod, hogy ennyire nem egyszerű. – korholta le Sam. – A naplemente bekeverhet, mert nagy lesz a hő ingás, de ahogy csökken a meleg és változik a páratartalom vissza kell venni a motorból, vagy jobban odafigyelni a gumikra.

- Esélyek? – kérdeztem elgondolkodva.

- A Ferrarira nagyon kell figyelni. A Mercedes és a McLaren is kiforrhat. – mondta egy kis csend után Adrian. – Más csapattól szerintem egyenlőre nem kell komolyabban tartani.

- A kis csapatok nagyon levannak maradva így kétlem, hogy hírtelen találnának 10 másodpercet amivel ott lehetnek. – mondta enyhén túlozva Ben.

- Egyet értek. – mondta Sam. Soha nem volt beszédes.

- Rendben, köszönöm. sziasztok. Ma este megyek A központba, nem tudom kik lesznek ott, de szerdán mindenképpen találkozunk az agyak találkozásakor. – mondtam majd ki is nyomtam a telefont. Az agyak találkozása annyit takart, hogy a csapaton belüli főbb mérnökök össze ülnek és a csapat vezetés, tervező, motor szállító, gumi szállító és megy a találgatás. Ismét tárcsáztam ezúttal a Red Bull központját azon belül is az időjósokat.

- Tessék, Red Bull Racing Renault Központ, Időjárás részleg. – hallottam egy unott hangot.

- Szia Lena. Norton vagyok. – mondtam vidáman. Imádom, hogy telefonosok halálra unják magukat. – Mondj nekem egy előrejelzést kérlek.

- Szia! – mondta egyből vidámabban. – Egyenlőre semmi komoly nem várható, úgy tűnik a szokásos meleg és száraz idő lesz.

- Köszi. Szia. – nyomtam megint ki a telefont. Hülyeség már most építeni az időjósokra, de gondolkodni így könnyebb. Oda mentem ismét a pálya rajzhoz és ahogy húztam a tollat a vonalon vissza gondoltam tavalyra. Tisztán emlékszem Sebi első Red Bullos versenyén össze akadt Kubicával. Hiába ordítottam a fülére, hogy hagyja a francba, nem hallgatott rám, mert túlságosan is felvolt spannolva. Azóta ezt nem csinálja meg, nem meri vagy rájött, hogy jobb rám hallgatni… nem tudom. Ránéztem az órára és gyorsan lementem a mosókonyhába berakni egy másik adag mosást. Szerencsére szárító program is volt rajta így szinte szárazon szedtem ki. Beledobáltam egy kosárba és felmentem a galériára ahonnan az erkély nyílt. Kiélveztem minden pillanatát annak, hogy átlagos nőnek éreztem magam aki háztartás vezet és pakol a férje után.

- Férj, nem is a férjem. –nevettem fel hangosan.

- Szeretnél a Feleségem lenni? – ölelt át hátulról és bele csókolt a nyakhajlatomba.

- Feleségem. Összerándul a gyomrom a szó hallatán. Ez annyira felnőtt dolog. Tuti, hogy jelzálogunk is lenne. És riasztó a betörők ellen. – vicceltem el a dolgot. – Sebi a szerelem egyenlet két ismeretlennel. Miért akarsz bele még nehezítésként gyököt is tenni meg törtet?

- Ez most annyira tipikus volt! –nevetett fel.

- Nem tudom mit szeretnék. Egyenlőre nem gondolom, hogy nekem papír kéne ahhoz vagy egy pap magyarázása, hogy lehiggyem mennyire szeretsz és tudjam, hogy szeretlek.

- Oks.- mondta és megcsókolt. – Csak kérdeztem. Örülök, hogy azért együtt lakunk – mosolygott.

- Nincs is jobb, mint egy kis kötöttség, ami ellen az ember kényelmesen lázadozhat. – vigyorogtam.

- Hát az biztos, hogy nem a hírnevem és a pénzem miatt vagy velem. – nevetett.

- Te még csak csiszolódtál,mikor én már gyémánt voltam. – nyújtottam rá nyelvet nevetve. – Nem lesz lucskos a bugyim attól, hogy pilóta vagy. – mondtam komoly arccal Sebi pedig hahotába tört ki. – A pénzed meg miért érdekeljen? Nagyobb fizuról szól a szerződésem mint neked, igaz te mellette rohadt sokat kapsz, de akkor is. – közben a már szembe álltam vele és a nyaka köré fontam a karjaimat.

- Nem akarok elmenni tovább edzeni, nem foglak látni hétfő estig sőt lehet kedd reggelig! – mondta szomorkásan.

- Ha megígérem, hogy hiányozni fogsz... elmész? – kérdeztem kedvesen mosolyogva. Megcsókolt hosszan és szenvedélyesen majd lerohant a lépcsőn de még a fordulóban oda intett nekem. Utána már csak az ajtócsapódást hallottam. Oda fordultam az ablakhoz és oldalra döntött fejjel néztem ahogy beül Tommi mellé a kocsiba és elindulnak Kimihez. Ma Kimi és Mark is itthon voltak így együtt edzett a bagázs. Bedobáltam a bőröndömbe új fehér nemüket és a tiszta ruhákat is mert közben a másik mosás is lejárt. Nem zavart, hogy egy picit nyirkosak még. Behajtogattam mindent vissza a bőröndjeimbe majd Sebiét kiteregettem és felcetliztem melyik bőröndbe mit és hogyan pakoljon be, hogy beleférjenek a cuccai. Odahúztam a 4 bőröndöm az ajtóhoz és elmentem átöltözni és sminkelni. A hajam befontam két fonatba és egy horgolt fehér sapkát húztam rá. Felvettem egy fenék alá érő fehér kötött pulcsit aminek magas nyaka volt és egy répa nacit hozzá pedig egy magas sarkút. Nyomtam egy rúzsfoltot Sebi tükrére és rúzzsal lenyilaztam a borotvára. Majd mindem kütyümet beleszórtam a kistáskámba és hívtam egy taxit.

Mire leszálltam Angliába a gépről már 10 óra volt. Eva várt a reptéren.

- Szia. – ölelt meg. – Christian már vár rád. – elhúztam a számat, ma éjszaka sem alszom.

- Miért is? – kérdeztem félve.

- Még gyorsan összeakar hívni egy megbeszélést, azt nem mondta mi miatt. – vonta meg a vállát. – Tudod, hogy én alig tudhatok valamiről. – mondta picit sértett éllel a hangjában.

- Bárcsak engem is békén hagyna. – nevettem. Pont mikor beléptem a gyárba kaptam egy sms-t Sebitől, hogy most fekszik le aludni és Hópehely az agyára megy. Egyből jobb kedvel mentem be a kétszárnyú ajtón.