Ausztrál 1

Mint ahogy előre is sejtettem semmit nem aludtam az éjszaka, így ugyan abba a ruhába amibe otthonról elindultam ültem fel az Ausztráliába tartó gépre. Fenének sem volt kedve széttúrni a bőröndöket. Indulás előtt 10 perccel elfoglaltam a helyem és kényelmesen elfeküdtem az egyik hatalmas karosszékben. Magán géppel mentünk egészen Ausztráliáig, ami jó mert simán végig aludhatom az utat anélkül, hogy bárki felébresztene. Mindössze 20-an mentünk most. Nagyon koránnak számított az érkezésem a futam helyszínre, hiszen konkrétan a kocsikkal és minden felszereléssel velük együtt indultak a gépek. Ausztrália volt a legbonyodalmasabb futam minden évben, ami a cuccok eljutatását illeti. Minden tengerentúli futamra 2-3 hatalmas gép indult innen a bázisról és egy nagy rakodó hajó. De most, hogy nem az első futam volt az Ausztrál borult a rend így 2 gép már pár nappal ezelőtt elindult.

- Olvastad? – nyújtott felém egy újságot Eva aki kivételesen szintén korán ment ki.

- Inkább mond mi benne az érdekes? – toltam el az orrom elől a napi lapot.

- A Red Bull kamionjainak a konvoja balesetet szenvedett. – ült le a mellettem lévő székbe. – Úgy tűnik lemaradtam valamiről és átaludtam pár éjszakát, mert eddig nem tudtak a kamionjaink repülni. – vigyorgott.

- A Red Bull szárnyakat ad! – nevettem én is fel. – Megint mindent össze hordanak?

- Annyira nem hülyeség. Egy F1-es transzporter volt részese a kis balesetnek. – mondta komoly arccal.

- Úgy tűnik imádnak minket.. ha F1 akkor Red Bull. – vihogtam. – Bocs, a fáradtság.. – vettem észre magam.

- Semmi baj. – nézett rám elnézően. – Miről volt szó?

- Világ vége.. Globális felmelegedés… Kihal az emberiség.. elönt minket a Csendes óceán.. – csúsztam le a puha karosszékbe.

- Komolyan? – döbbent meg.

- Nem. – vihogtam ismét. – Na jó hagyj aludni mert kiakasztó vagyok magammal szembe. – lesegettem el.

- Ja igen, Sebastian keresett, legalábbis Anna azt mondta mielőtt felszálltam beszéltem vele. – mondta miután felkelt. – De meg ne kérdezd mit üzent mert fogalmam sincs. Annyit tudok keresett. – mondta aggodalmasan. Lazán megrántottam a vállamat. Ha fontos úgyis felhív ha meg nem fontos ráér keddig és elmondja személyesen. A 26 órás repülő útból 15-öt végig aludtam. Kinéztem az ablakon és hatalmas kékség terült el minden felé.

- Csak ne most zuhanyunk le. – morogtam. – Hülye óceánok.

- Mi bajod velük? – ült le mellém Tom aki a boksz és a motorhome-ért volt részben felelős. – Gyönyörűek.

- Ja, meg sok benne az állat aki bántana amint teheti. – húztam el a számat. Megvan a világról alkotott képem.

- A földön is ez a helyzet. Sok állat amit emberi fajnak csúfolunk. – húzta el ő is a száját. – De a fajunkon kívül a többi csak a túlélésért küzd. Ha megesz gondolj arra, hogy belekerülsz egy csodás körforgásba. – mondta csodálattal.

- Ha valaki megharap, megcsíp, megrúg vagy bármit csinál velem nem fog eszembe jutni a csodálatos körforgás, sokkal inkább, hogy ennyire peches még én se lehetek. – morogtam még mindig. Nem tett jót a hangulatomnak a repülő. – Egyébként is. Engem csak ne egyen meg. Mi vagyunk a civilizáció csúcsa elméletben… Gyakorlatilag meg mi megesszük őket, ők meg minket. – vontam vállat. – Utálok repülni. – tettem hozzá csak úgy. – Hiányzik a stabil talaj a lábam alól.

- Relatíve. – mondta elgondolkodva. – A lemezek, amiken a földrészek vannak, is csak egy forró nem Newtoni folyadékot vesznek körbe. – okoskodott.

- Szeretem mikor egy okos hülyéskedik, de azt nem amikor egy hülye okoskodik. – vetettem oda. – A nem- Newtoni folyadékok azok ami kétféleképpen is viselkedhet ugyan azon a hőmérsékleten, konyha nyelven. Tehát pl a kukoricaliszt + víz. Ha elkezded golyóvá gyúrni simán összetudod de ha csak tartod kifolyik a kezedből. – mondtam majd felkeltem. – Szóval ne próbáld megmagyarázni, hogy a magmán végig tudsz szaladni és nem süllyedsz el. Egyébként pedig menj és vizsgáld meg közelebbről. Egyel kevesebb hülye ember a világban. – hagytam ott.

- Jól leosztottad. – karolt belém Eva. – Itt volt az ideje, hogy valaki helyre tegye.

- Utálom ha valaki über okosnak hiszi magát. – morogtam még mindig.

- Te is annak hiszed magad. – kötekedett Eva.

- Nem, van amit nem tudok megoldani és van amihez nem értek. – vontam vállat.

- Tényleg? – lepődött meg.

- Ja, csak jól titkolom. – vigyorogtam. Eva nevetésétől zengett az egész repülő.

- Ön az egyetlen ember, aki önt valaha is zsenialitással vádolta. – jött oda egy őszes hajú pasi.

- Viszont én vagyok az egyetlen ember, akinek a rólam alkotott véleményére adok is valamit. – néztem rá majd lehúztam a Vodka Gint amit éppen kitöltött nekem az légi utas kísérő. Halkan felnevetett majd megfogta a kezemet és kezet csókolt.

- Örülök, hogy önnel utazhatok egy repülőn. – hajtotta picit meg a fejét. – Kíváncsi vagyok ezen a hétvégén mivel rukkolnak elő.

- Köszönöm Mr. Ecclestone. – mosolyodtam el. – Ezt bóknak veszem.

- Csak tessék. – mosolygott vissza. – Még mindig kérlek, hogy maradjunk a tegezésnél.

- Rendben. – nevettem fel. – Végülis én vagyok az idősebb. – kacsintottam rá. A Forma 1 ura nagyon kicsi volt termetileg mégis ha megjelent mindenki behúzza a nyakát és arrébb sunnyog, vagy legszívesebben hasra vetné magát és a cipőjét csókolgatná. Én soha nem tartoztam egyikbe sem ha összefutottam vele mindig piszkáltuk egymást, persze kereteken belül, és ennyi. Bírtam a humorát és a stilusát mert megkell hagyni van neki. Azt imádom főleg amikor Sebi javára nyilatkozik. Én még a feleségét is ismertem, bár jobb hogy elváltak szerintem. Volt már rá példa, hogy vele vacsoráztunk, hiszen Sebi nagyon jóba volt vele. Kivel nincs mondjuk jóba Sebi? Néha idegesítően jóba van mindenkivel.

- Bernie Bácsi mizujs az FIA- ban? – ültünk le az egyik asztal köré. – Most épp milyen botrány fenyegeti a Forma 1-et?

- Pletykákat akarsz? – nevetett.

- Hmm… igen. – vontam vállat nevetve. – Jó tudni mikor robban össze az ember feje felett a háztető.

- Most semmi komoly nincs. – mondta pár pillanat gondolkodás után. – Ami most botrány gyanús, azok ismét a diffuzorok, de kétlem, hogy komolyabban kitörne a ’háború’ mint tavaly.

- Tamaraés Petra, hogy vannak? - váltottam inkább témát mert felhúzom magam a diffi ügyön. – Petrát rég láttam.

- Barátja van, most folyton vele van. – mosolygott. Ilyenkor olyan mint egy jóságos apuka, bár nem lettem volna a lánya mert én is úgy ellenék kényeztetve mint Tamarácska. Petra még egészen a földön jár.

- Akkor lassan kilátásba vannak az unokák ilyen fiatalon? – vigyorogtam.

- Attól még remélem messze járnak. – nevetett.

- Mióta vannak együtt? – faggattam.

- 2 hónapról tudok. – vigyorgott. Szóval Petra próbálta titkolni.

- Akkor ne is álmodjon róla, hogy messze vannak az unoka nemzéstől. – nevettem.

– Mindenki magából indul ki. – kacsintott nevetve.

- Én bevallom bárkinek, hogy nem bírom sokáig Sebi nélkül. És ez minden értelemben igaz. – nevettem váll vonva. Már most hiányzott a közelsége.

- Menj pihenj le, mert reggel lesz amikor oda érünk. – paskolta meg a kezem a pohár szélén picit jelezve talán, hogy nem kéne többet innom.

- Semmi megbeszélésem nem lesz ma vagy holnap vagy mi van? – zavarodtam bele. - Szóval mikor leszállunk. – zártam le de azért vissza mentem a helyemre. Megjegyzem nagy nehezen, mert fáradság + alkohol+ repülő+ 1 hónap kiesett ivás= ingatag járás. Végig dőltem a karosszékembe és egyből bedobtam a szunyát.

Leszállás előtt 1 órával ébresztettek fel, legalábbis ébresztésnek vettem Evatól, hogy hideg vizes törülközőt az arcomba nyomta.

- Mi van? – nyitottam ki az egyik szemem.

- Ébredj fel és ne igyál többet. – mondta morcosan.

- Nem vagyok északi születésű, hogy folyton igyak. – ráncoltam a szemöldököm. – Tudod mi az északi összetett?

- Nem, mi? – kérdezte félvállról míg a homlokomhoz nyomta a hideg vizes rongyot és kávét nyomott az orrom alá.

- Vodka Ginnel, bazzeg. – morogtam. – Mennyit ittam? - tértem picit észhez az első korty kávé után.

- Olyan 7-8 pohárral ihattál meg. – mondta picit mérgesen. – De hogy miért…

- Pasz. –vontam vállat.

- Tévedés volt ez a sok pia, egyezzünk meg ebbe, és fedezlek mindenkivel szembe. – mondta lágyabb hangon.

- Tévedni emberi dolog, de azért velem is előfordulhat. – mondtam vihogva. – Ajaj, mikor szállunk le? – kérdeztem még mindig vihogva. Tudtam, hogy nem kéne ezen ennyit derülni.

- 20 perc. – nézett az órájára. – Szedd össze magad, mert nem véletlen kellett előbb jönnünk. – figyelmeztetett.

- Én azt se tudom miért jöttünk előbb. – rángattam meg a vállamat.

- Mert a csapatok össze ülnek! – csattant fel. – Neked is ott kell lenned szóval szedd össze magad végre!

- Bassza meg! – káromkodtam el magam. Soha nem szoktam káromkodni, szóval a kettő mára már sok lesz. – Miért nem mondtad?

- Kérdezted? – vonta fel a szemöldökét. Pillanatok alatt nagyon mérges lettem, nekem miért nem szólt senki erről?

- Dehogy tegnap megbeszéltük a csapat dolgait! – jutott eszembe. – Akkor oda már csak a főnök megy!

- Ekkora szerencséd még neked sem lehet. – morogta most Eva.

- De-de!! – vigyorogtam fültől fülig.

Leszállás előtt átöltöztem és büszke voltam magamra, hogy egyenesen tudtam menni. Ahogy beértem a hotelba egyből végig dőltem az ágyon mint egy sós zsák és aludtam is. Christiannal már beszéltem azóta, és nem kellett mennem szerencsére.

A telefonom csörgésére ébredtem ami elég idegesítő volt, mert a zsebembe csörgött és ráadásul azon feküdtem. Előszedtem nagy nehezen és láttam, hogy Sebi hív. Ránéztem az órára, ami 4-et mutatott, de hogy milyen 4 azt nem tudtam.

- Szia Kicsim. – köszönt bele vidáman.

- Ühüm, szia. – motyogtam álmosan és picit másnaposan.

- Aludtál? – lepődött meg. Tehát délután volt.

- Igen kimerített az út. – vágtam rá egyből. Talán túl gyorsan is.

- Szóval bepiáltál a repülőn. – hallottam a hangján, hogy vissza tartja a nevetést. – Mindig ezt fogod játszani, hogy nem vagyok ott?

- Ühüm. – motyogtam. – Hiányzol. Mikor jössz?

- Itt most van este 11. – mondta. – Reggel indul a gépem.

- Tehát még nagyon sokáraaa. – mondtam szomorúan.

- Annyira már nem. – nevetett. – Örülök neki, hogy hiányzom.

- Ne élj vissza a helyzettel. – figyelmeztettem nevetve.

- Na majd ha ott leszek megmutatom te mennyire hiányzol nekem. – mondta nevetve. Eltudtam volna hallgatni a nevetését egész nap. – Mennem kell aludni. szia jó éjt… majd vagy már.

- Köfike. – motyogtam. – Jó éjt, állatkákért meg menni fog majd Kata.

- Rendben. – hallottam a háttérből, hogy Hópehely nyávog. – A macskád kiborít! De tényleg! Megkarmolt! – hisztizett.

- Ügyes vagy Hópehely. – nevettem. – Majd ha én karmollak meg… - kacérkodtam.

- Alig várom. Szia! – nevetett ő is.

- Szia. – tettem le a telefont majd valahova eldobtam a szobába és aludtam tovább. Mondtam már, hogy utálok repülni? Hozzá tenném, hogy az időeltolódást is utálom!