4: Bahrain: Verseny

Na, vissza tér a ti is én is dolog. :D Ha kapok sok kommit (legalább 6-7) akkor egyből felteszem a frisst! :D Van most pár fejim talomba és még több ami begépelésre vár. Az sem baj, ha negatív a kritika. :D

- Ben, mi a véleményed a kocsiról? – faggattam a centerben ülve.
- A gumik nem kopnak olyan gyorsan, és a motor is első versenyét teljesíti. Sebastian fejben nagyon egyben van, és úgy tűnik a kocsi is jól sikerült. – mondta elgondolkodva. – Nagyok a nyerési esélyeink. – kortyolt a kávéjába. – A teszteken gyorsan ment a kerékcsere is.
- Nyerünk. – bólintottam magabiztosan. Még volt pár percünk, hisz egyelőre fotózták a pilótákat, és pilóta parádé volt.
A szerelők a kocsi körül vagy itt, a büfében tébláboltak, így nekem is volt időm fejben felkészülni. Verseny alatt sok minden áll rajtam, hiszen enyém az utolsó szó mindenben. Nekem kell a pilótát lenyugtatni vagy épp hajtani, de a szerelőket is nekem kell motiválni. Ma megvolt a motiválás, hiszen ha nyerünk, akkor az én csapatom az én számlámra iszik.
- Menjünk, lassan a báránykánk is vissza talál. – keltem fel a székből. Ben megadóan jött utánam, ahogy mindenki más is, hiszen mikor ide jöttem, megmondtam, hogy nálam csak 1 szabály van, ugyan azt kérem tőlük, amit én teszek, ha dolgozok és nem hibázok, akkor ők is legalább 110%-osan teljesítsenek. Pihenek, akkor ők is pihenhetnek.
Már pár perce a boxban voltunk, amikor Sebi komoly ábrázattal megjelent. Odasétáltam hozzá, és szó nélkül megöleltem. Ő már fejben a versenyre kezdett hangolódni, így senki nem szólt hozzá már. Átsétáltam a helyemre, és vártam, hogy Sebit bekössék a kocsiba.
- Itt vagyok. – szólt bele a rádióba.
- Rendben, figyelek és hallgatlak, ha bármi változást észlelsz. – mondtam a telemetriát nézegetve.
- Az új rész még mindig inkább vakondtúrás, mint pálya. – mondta picit hisztis hangon. Elég buckás az a rész és dobálja a kocsit elég rendesen, ami a pilóta testének sem tesz épp jót. Tommi odasétált mellém, és kérdőn nézett rám. Mindig együtt mentünk ki a célegyenesbe a rajt előtt.
- A célegyenesben találkozunk. – mondtam Sebinek, majd át dugtam a fülesem a derekamon lévő egységbe. Így csak a csapattal tudtam beszélni.
- Mehetünk. – másztam le a magas székről. – Ugye jól megmasszíroztad? – néztem aggódva Tommira.
- Mint verseny mérnök, vagy mint barátnője kérdezed? – segített át a falon.
- Nem tudom. – vágtam pofát hozzá. – Számít valamit is?
- Nem sokat. – vonta meg a vállát. – Igen, jól megmasszíroztam.
- Tegnap este fájlalta a hátát. – húztam el a szám. – Na, innentől szakember vagyok. Ráér a verseny utánig a siránkozás. – ráztam meg magam. Odasétáltunk Sebihez, aki éppen kiszállni készült a kocsiból. Tommi egyből ernyőt tartott a feje fölé. Némaságban sétáltunk a pályát övező betonfalhoz, ahol Sebi komótosan levette a bukóját és nekidőlt a falnak. Végig néztem az emberek sokaságát, akik az autók körül mászkáltak, de csak arra a szakadékra tudtam gondolni, ami köztem és Sebi között érződött. Tegnapi csábításom bejött, de sajnos megzavart minket Anna, Sebi sajtósa. Este a hotelben pedig már nagyon nem volt kedvem hozzá. Ezt ő persze zokon vette, és reggel is már külön érkeztünk a pályára. Persze ez a munkaviszonyunkon nem látszódhat, és nem is fog. Oda pislogtam a szemem sarkából Sebire, és láttam, hogy a kék szemek engem szuggerálnak.
- 3 perc, és rajt. – szólt valaki bele a fülembe. Odafordultam hozzá, és pár pillanatig hagytam magam elveszni a kékségben.
- 3 perc. Ülj be a kocsiba. – mondtam neki végül. – Nincs változás a tervben, de majd úgyis mondom, mikor mi történik. – csak bólintott és elvette a kérdőn néző Tommitól a cuccát. Gyors léptekkel átvágtam a tömegen és átugrottam a boksz falon, hogy mire Sebi elfoglalja a kocsit énis a helyemen legyek.
- Ben, jelentést. – mondtam a BOX gombot megnyomva.
- Minden rendben működik. – mondta pár másodperc múlva. – Pilóta a kocsiban. – tette még hozzá.
- Lesz változás bármiben a megbeszélten túl? – néztem rá Mark Webber verseny mérnökére.
- Nincs tervezve eltérés. – mondta, majd vissza is fordultam a monitorok felé. Mindig egyeztetni kell a csapaton belüli másik gárdával a boksz munkát. Gyorsan átfutottam a rajt sorrendet, ami előttem volt a saját kézírásommal tele irkálva. Idők, szektor idők voltak oda körmölve minden pilóta neve mellé, és persze az a gumi típus, amivel rajtol. A Ferrarik mellett nagy betűkkel felírtam, hogy ma új motort tettek bele a kocsikba, megtehetik 8 motorig legalábbis.
- A levegő 35 fokos, az aszfalt 39 fokos, 1,3m/s, fúj a szél az első kanyarnál, enyhén balos döntéssel, de ez nem fog gondot okozni. 49 kör, és a páratartalom 6%-os. – mondtam az időjárás jelentést a fülébe, míg a szerelők félre álltak, és elindult a felvezető kör. Vártam az első szektor végéig csendben és hallgattam, ahogy mindenki csekkol a helyéről már. – A gumik üzemi fokon és a motor is. Az aero elemek stabilak. – olvastam le egy másik monitort.
- Egyensúly rendben. – jött a szakszerű válasz Sebitől. – Végig informálj, kérlek. – mondta már kissé adrenalinos hangon.
- Rendben. – mondtam mosolyogva. – Váltó üzemi fokon. A Ferrarikban vadi új motor van, a rajtnál próbálj meglépni. – magyaráztam, míg felért újra az első rajtkockára. – Kuplung, gáz, váltás, fék. – figyelmeztettem automatikusan. Kezembe vettem a tollat és odatámasztottam a lap felső részéhez. 15 lap várta, hogy a verseny alatt tele írjam, hogy arra is tudjak majd hagyatkozni, ne csak a telemetriára és a mérőműszerekre. Mindenki felért közben a rajt rácsra és a piros lámpák elkezdtek kigyulladni. Néma csend telepedett mind a rádióra, mind a boxra, és a nézőtérre. Abban a pillanatban, ahogy a lámpák kialudnak, az összes gép egyszerre indult meg. Végig a közvetítést figyeltem az egyik szememmel, a másik persze a többi fontos kijelzőn volt. Sebi egyből ellépett a Ferrariktól.
- Szép rajt. Webber füstöl, valószínű olaj ég. Sutil, Kubica visszacsúszott a füst miatt. – mondtam egyből Sebinek.
- Di Grassi kiállt a pálya szélére. Sárga zászló. – figyelmeztettem, bár ő is láthatta, hisz lengetik ilyenkor a sárga abroszt nekik.
- Tiéd a legjobb kör. 2:02. – bíztattam. – Alonso mögötted 2,3 tized másodperccel van lemaradva. Ez már szép így két kör után. – mondtam elismerően.
- Valami nem jó! – szólt bele a rádióba kétségbeesetten kicsit. Ránéztem az adatokra, amik tényleg visszaesést mutattak.
- X5 módba kapcsolj. – mondtam egyből, és figyeltem, ahogy visszamegy a helyére a grafikon.
- Most rendben van. – jelezte ő is egyből. Nyitottam a számat, hogy rászóljak a boxra, hogy 5 kör, és kiállás, de a közvetítés Liuzzi csapatrádióját jelezte ki. Csendben hallgattam a semmit. Értetlenül néztem a többiek felé, de ők sem mutattak sok értelmet. Valami galiba van, vagy Liuzzinál vagy a bahraini közvetítők fejében.
- 4 és fél kör és boksz. – szóltam a srácokra, majd ismét ráfeküdtem a „PILOT” gombra. – 2:02:3-mal a leggyorsabb voltál. Így tovább. Alonso 3,5-re van tőled. – lestem gyorsan az állásra. Ismét rádiót írt ki a közvetítés, de ismét csak a közvetítők értelme mutatkozott meg a néma csendben. Oda fordultam a box bejáratához, mert Petrov érkezett be a boxba. Figyeltem a képernyőn, hogy a Reanult mit csinál ennyi ideig, de amikor már nem hallottam a motor zúgását, tudtam, hogy nem véletlen rántgatják a nyomórudat. – Petrov a nyomórúd miatt kiállt, veszélyeztet minket is a rázkódás miatt? – tettem fel a kérdést a boxnak.
- Figyeljük, bár kicsi esélyt látok rá. – jött a belső mérnöki gárdától a válasz. – A felfüggesztés terhelését én nem láttam.
- Alonso a boxban. – mondtam Sebinek, majd stopperrel mértem a kerékcseréjét.
- 4,3-ra képes a Ferrari. – mondtam a boxnak enyhe célzással, hogy ennél jobban kell, hogy menjen nekünk. – 4,8-ra képes a Mercedes Schuminál. – mondtam pár perccel később.
- Seb, gyere be kerékcserére. Optimális a gumikopásod. – tettem még hozzá. Ebből az üzenetből a szerelők is megértették, hogy itt az ő idejük. Teljes testtel oda fordultam a teamhez, és stopperrel saját magam mértem az időt.
- 4,0 volt a kerékcsere. Szép volt fiúk. – dicsértem meg őket, hisz övék volt a legjobb idő.
- Továbbra is vezetsz és Alonso, Massa mögötted a sorrend. – láttam, ahogy Hamilton majd Massa is jön egy-egy gyors kört, de erről persze hallgattam. – Senna alatt megállt a Hispania az 1-esbe. Sárga zászló van érvényben. – reagáltam egyből a bejövő képre. – Lekörözések jönnek, figyelj oda. – figyelmeztettem. Megint megálltam minden tevékenységben, mert a rendezők ismét csapatrádióval próbálkoztak, ezúttal Buttonéval.
- Jó tempót mész, óvd a gumikat, mert hamar elkopnak, és a végéig bírniuk kell. – hallottam meg recsegve-ropogva a versenymérnöke hangját. Nem mondtak újat, hiszen nem számoltunk senkivel, aki kétszer jönnek ki kereket cserélni.
- Mennyire van tőlem Fernando? – jött a kérdés Sebitől.
- 2,7 másodpercre. – lestem rá a sorrendre. – Ha így megy minden, akkor nem okoz gondot. – mondtam bíztatásként.
- 2,9 másodperc már az előnyöd. – szóltam Sebinek. – Vegyél vissza, vagy szétmennek a gumik.
- Bírni fogják. – makacskodott. Rásandítottam a gumi grafikonra, ami vészesen emelkedett, jelezve, hogy melegszik.
- Sebastian, a gumik melegszenek! Vegyél vissza! – emeltem meg a hangom, hogy eljusson a tudatáig az infó.
- Alonso közeledik, de el fognak fogyni így a gumijai. – szóltam Sebinek, aki nem sokat, de visszavett. A távolság köztük vészesen fogyott, én pedig a tollammal kopogtam a papíron, hogy vegyen már vissza Alonso. Tudtam, hogy ezt a tempót ilyen gumikon nem tudja hozni sokáig.
- Fernando, a gumik elégnek, és akkor Massa is utolér. - figyelmeztette a mérnöke a nyitott rádióforgalomban.
- Alonsot lehűtötték, nyertünk 2 kört. – mondtam Sebinek, míg a grafikonra néztem. – Tolhatod jobban, mert visszahűlnek üzemire a gumik, a tapadás optimális. – mondtam izgatottan, hisz most kell meglépni Alonso elől.
- Alonso autója erősebb, valami elszállt. – ahogy Sebi rádión szólt, én is észleltem a grafikonokon a lassulást.

- Próbáld feljebb a motort. – mondtam aggódva. Néztem a grafikonokat, de nem találtam a forrást. elkezdtem számolgatni mennyi időnk van még, hogy Alonso beérjen, de nem sok.

- Semmi változás. Borzalmas hangja van. – mondta Sebi is kicsit csalódott hangon.
- Erővesztés! – sikítottam szinte a rádióba a Box felé. – Hibaforrás? – kérdeztem, hisz ők többet látnak. Közben Alonso elhúzott Sebi mellett.
- Nem találjuk a forrást. – kaptam meg a választ. Massa is elment Sebi mellett közben a célegyenes végén.
- Tudtok segíteni? – kérdezte Sebi reménykedve.
- Negatív, nem tudunk segíteni. – mondtam szomorúan. – a gumik tapadnak. Maradj a pályán és hozd be. Még Hamilton érkezhet meg. – mondtam lesújtva gyors számolás után, a megoldáson törve a fejem.
- Sebi, koncentrálj, ne csússz szét. – szóltam rá. – Hamilton most jelezte, hogy vibrálást érez a kocsi elejéből. Van remény, és simán pontszerző vagy… - mondtam, majd lágyan, szerelmes hangon hozzátettem. – Bajnokom. – számomra Sebi volt a bajnok mindenben, és tudtam, hogy ez megadja a kellő löketet neki.

- Vegyél vissza a motorból és úgy jobb lesz, gyorsabb nem leszel, de talán nem hal meg a motor. – mondtam lesújtva.

- Kipufogó lyukadhatott ki. – hallottam meg a belső mérnök gárdából valakit. – Vagy elszállt az egyik gyertya. – elhúztam a számat, egyiket sem tudtuk orvosolni, és esélyes, hogy dobhatjuk ki ezt a motort.
Érdeklődve lestem, ahogy Smedly, Massa versenymérnöke kihajol a boxfalon, amikor a versenyzője elhaladt ott. Csúnya, rossz dolog, de nagyon drukkoltam, hogy álljon meg a Ferrari.
- Buemi kiállt, sárga zászló. – szóltam az utolsó körben keseregve Sebinek, hiszen Hamilton is elment mellette. Az adatok egyre ijesztőbbek voltak a grafikonon.
- A célegyenes után állj majd inkább meg a bukótérben. – szóltam Sebinek.
- Ok. – jött a szomorú válasz. Tudtam, hogy most nagyon búsulni fog, de reméltem, hogy a hitét és a lendületét nem veszíti el. A helyemen megvártam, míg az autók mind begurulnak a boxba, majd hátra mentem lassan, időt adva Sebinek a motorhomeba való beérkezéshez, és a kezdeti dühkitöréshez. Amikor benyitottam, Tommi fogta Sebi két csuklóját, hogy ne dobálózzon, vagy vágjon földhöz valamit.
- Engedd el nyugodtan. – mondtam neki, majd odasétáltam Sebihez, és megöleltem. – Sajnálom, de még mindig jobb, mintha nem szereztél volna pontot, mint tavaly. – mondtam rámutatóan. Nem szólt semmit, csak megcsókolt. Még hallottam, ahogy Tommi elhagyja a szobát, majd csak annyi maradt meg, hogy szeretkezünk, sőt erre mondják talán a dugunk kifejezést, hiszen az összes érzelem benne volt, ami a lelkünkben kavargott.

Késő estig kint voltam a pályán a szerelőkkel és a hiba forrást kerestük.

- Gyertya. –mutatta fel Adam a hibás gyertyát.

- Igen az mindent megmagyaráz. – lapozgatott a papírjai közt Ben. – Erővesztés, kb 70-90 lóerő, borzalmas hang. De legalább 4.-ek lettünk. – mondta szomorkás mosollyal.

- Megnyerhettük volna. – húzta el a száját Adam.

- Igen nyerhettünk volna, de nem estünk ki. Megmutattuk, hogy gyorsak vagyunk és a boksz munkánk is a leggyorsabb volt. – mondtam bíztatóan mosolyogva. – Én elégedett vagyok, független a helyezéstől. Sok pontot szereztünk és ez jó. Pakoljatok össze aztán alvás és holnap délután találkozunk a gépen. – sétáltam ki a boxból. Nem szabad csüggedni még csak az első verseny.