Ausztrál 3. Időmérő

Először is szeretném megjegyezni, hogy ez a leghosszabb fejezet amit eddigi firkálgató időszakom alatt a kezem alól kiadtam. :D Nagyon örülnék sok-sok kominak. Akár véleményt is az időmérőről. Akár azt hogy mi maradt ki, mi legyen benne legközelebb ilyesmit. :) Remélem elhalmoztok komikkal. HOLNAP FUTAM!!!! Ja meg óra átállítás ne felejtsétek el!

A csütörtök gyorsan eltelt, hiszen ha az embernek egy szabad perce sincs gyorsan megy az idő. Reggel 7-kor már a pályán voltam, mert Christiannal kellett beszélnem a jövő évi kocsi fejlesztésről ami lassan elkezdődik a gyárban, igaz csak az alapok. Mire kijöttem az irodájából már vártak Sebiék a bejáratnál, hogy menjünk körbe sétálni a pályát ami általában 1 óra volt, de most jó lett volna, ha menne 30 perc alatt mert különben nem lesz időm ebédelni. Persze nem lehet sietetni a dolgot, mert a pilótának kell ez a séta, hogy végleg lebeszéljük az íveket, a váltást a sebességet a gyenge pontjait a pályának. Ennek hála sajnos másfél óra ment el a pályán aminek nagyon nem örültem, de gyorsan vissza siettünk a boxba és kezdetét vette a taktikai megbeszélés. Mindent meg kellett beszélni, hogy a pénteki szabadedzésen mi legyen a cél mire figyeljünk. Szombaton pedig csak az egészet fixálni kelljen. Minden hétvégére 2 taktika volt biztos ami biztos alapon. Végig beszéltük a gumi nyomástól elkezdve a szárnybeállításon át egészen az időmérőig mindent. Felírogattam magamnak a dolgokat, majd mindenki ment a dolgára. Sebi autogram osztásra, mindenki más a boxba a kocsit összerakni holnapra. Én személy szerint célba vettem a stratégánkkal, Tommal Mark Webber versenymérnökének az irodáját. Most jön a java mert egyeztetni kell vele. Mire oda értem szerencsére már az ajtó előtt állt ő is a stratégájával és bementünk Christian irodájába, hogy vele együtt beszéljük át a két team ötleteit és nézeteit. Ezek a megbeszélések mindig vitákkal telik, mert soha nem jöttünk jól ki a másik versenymérnökkel. Szerencsére mindig nekem volt igazam és az én akaratom tudott megvalósulni így megóvták magukat több órás balhézástól, bár itt is elment a napomból nagyon sok. Átsétáltam a saját irodámba és az asztal két végébe ülve Tommal megírtuk a stratégiát péntekre, hogy mit kéne tesztelni és mit kéne gyakoroltatni a pilótákkal és a szerelőkkel. Monacóba például folyton első szárnyat csertettünk velük, hogy minél gyorsabban menjen a versenyen ha lekoccolná Seb. Nem volt időm ebédelni és azzal sem volt időm foglalkozni, hogy a hajam vagy a sminkem milyen. Ezért szerettem inkább egy háztartást vezető nőnek érezni magam amikor otthon vagyunk. Amint megvolt mindhárom nap menete Tom már ment is vele begépelni amivel én nem húztam fölöslegesen az időt, és minden mérnöknek és szerelőnek kinyomtatta. Én már szinte futó lépésbe siettem a 4-órai interjúmra amint a Fókusznak készültem adni. Ez miatt volt felborulva a napom aminek nem örültem, de Eva 10 percig morgott velem így fejet hajtottam rá.

- Jó napot elnézést a késésért. – értem oda a célegyeneshez ahova megvolt beszélve.

- Semmi gond, Kiss Petra vagyok. nyújtott kezet a nő. Remélem ért a Forma 1-hez mert ha az alapokat is el kell magyaráznom neki kiborulok.

- Norton Virág. – mosolyogtam rá. Magabiztosnak tűnt, remélem nem csak álca. . Gyorsan a pólómra tűztek egy kis mikrofont.

- Kezdhetjük? – mosolyog ő is. Csak bólintottam egyet és láttam, hogy a kamerán piros lesz a lámpa. – Mikor döntöttél úgy, hogy versenymérnök leszel? Hogy alakult ez ki benned? Meséld el nekünk a sikertörténeted!– indult el a pályán lassan sétálva. Hát kilométer hiányom nem lesz a nap végére.

- Középiskolában az egyik tanárom vetette fel az ötletet, hogy miért nem tanulok mérnöknek, szerinte jól menne nekem. – gondoltam vissza. – Nem volt ötletem mit is kezdhetnék az életemmel és köztudott volt, hogy rajongok a kocsikért, a Forma 1-ért főleg. – vigyorogtam. – Aztán elmentem egyetemre mérnök technikus szakra és azzal párhuzamosan végeztem pszichológiai szakot is. Sorra nyertem versenyeket és egész jó volt az átlagom is. Nem gondolkodtam rajta, hogy ha végzek mit fogok csinálni friss diplomásan. Aztán felkeresett harmadéves koromban egy Forma 3-as csapat, hogy mehetnék hozzájuk mérnöknek. – mosolyogtam. – Még nem is diplomáztam le, de már dolgoztam annak a csapatnak, igaz nem kint a pályán hanem fejlesztettem. A csapatfőnök jóban volt Christian Horner-rel így, mivel a segítségemmel egy nyerő autó lett a kocsi, kaptam egy lehetőséget, hogy elmenjek a Red Bull központjába, Milton Keynes-be. Persze nem utasítottam vissza, miért is tettem volna? – nevettem fel. A riporternő is elmosolyodott. – Ott megismerkedtem személyesen is Hornerrel és bepillantást kaptam abba a bonyolult technikába amivel ott dolgoztak. Tetszett nagyon is. Vissza jöttem Magyarországra majd lediplomáztam és másnap már csengett a telefonom, hogy üresedés van és szívesen látnának ott. 24 évesen kerültem a gárdához. – vigyorogtam. – Először mindenki szívatott, de rájöttek, hogy ők fogják a rövidebbet húzni. A mérnöki gárda egyik tagja voltam a 2008-as éved végén. Belerázódtam hamar és januárban megkaptam a versenymérnöki szerződésem és mellé és taknyos kölyök. – nevettem fel a riporternővel együtt. – Igazából nem. – vigyorogtam. – Ijesztően okos és rettentő fejlesztő pilóta volt már akkor is Sebi. Mindenki azt hitte nehéz lesz össze szoknunk és nem fog neki tetszeni, hogy egy nőre bízza tulajdonképpen az életét. Vicces de már abból tudom, hogy mit akar mondani ahogy mondja vagy amilyen szavakat használ. Legtöbb esetben az üzenetek sajátos kódolásúak és a versenymérnöknek kell kitalálni mit is ér ez alatt a pilóta. Ez nekünk egyből ment így hamar össze szoktunk a tesztek alatt. – erre eszembe jutott igazából mennyire is össze szoktunk. – Nem volt problémája azzal, hogy nő vagyok és nem is játszotta a macsót amit értékeltem. – mosolyogtam. – Végül pedig össze jöttünk. – mosolyogtam.

- Megbíztok egymásban teljesen? Nem akadályozza a kapcsolatotok az együtt működést? – a mosolya őszinte volt ahogy az érdeklődése is.

- Alapszabály, hogy soha ne hazudj a versenyzőnek. Ahogy ez egy kapcsolatban is így van. – vigyorogtam. - Persze kerekíthetsz nagyon az időnél. Állandóan azt hallják a rádióban, hogy "Nyomd neki! Nyomd neki!"- ez a legtöbbet használt kifejezés a versenymérnököknél. De ilyen helyeken ahol pokolian gyorsan megy és én adtam alá a feneke alá az autót fontos a bizalom. Nem gondolkodhatok azon, hogy mi van ha az információ amit kapok nem jó vagy nem értelmeztük jól. – magyaráztam. - Trükkjei mindenkinek van, hogy érheti el, hogy jobban menjen a versenyző. Ahogy szintén ráhúzható ez egy kapcsolatra is. – vontam vállat.

- Hogy tudod eldönteni, hogy melyik információ hasznos és egyáltalán, hogy tudsz ennyi helyre egyszerre figyelni? – kérdezte érdeklődve. Már a pálya felénél jártunk jóval.

- Rengeteg infót kapok. – bólintottam. - Fele a csapattól jön másik fele a versenyzőtől. Az a trükkös benne, hogy a rengeteg, különböző forrásból érkező infót rögtön tudni kell válogatni, fontossági sorrendet állítani és minél gyorsabban reagálni ezek alapján... remélhetőleg helyesen. A teljesítményért felelős mérnök egyben a jobb kezem, és ő az, aki elemzi a beérkező adatokat.

- Neked tulajdonképpen mi a munkád? A néző annyit lát, hogy te is ott ülsz a boksz falnál és te beszélsz a versenyzővel. De mi van a háttérben? – faggatott tovább.

- A feladatom a közel 15 szerelő koordinálása és az autóért felelős mérnökök felügyelete. A versenymérnök amúgy csak a csapat egyik tagja: ott van az elektronikai mérnök, a motorért felelős mérnök és a teljesítményért felelős mérnök is. Aztán ott vannak az aerodinamikai mérnökök és a stratégák. Mindegyikük munkáját koordinálnom kell, és persze a szerelőkével együtt, hogy az autó gyorsabbé tegyük. – magyaráztam neki séta közben. – Igen a pilótával is én beszélek, és ha valami észre vételünk van a versennyel vagy egy másik pilótával kapcsolatban én beszélek általában a versenyt lebonyolító emberekkel is. – vontam meg a vállam. - A versenymérnök feladatköre technika, szervezői és pszichológiai is egyben.

- Ezt hogy érted? – kérdezett vissza.

- Technika mert én is segédkezem a kocsi fejlesztésében, szervezői mert sok ember dolgozik a kezem alatt és nekem kell őket össze fogni és a hétvégét megtervezni. Pszichológia mert ennyi ember munkáját veszekedés nélkül nehéz rendben tartani. És persze a pilótára hatnom kell egyből. Nincs idő magyarázkodni és kérlelni. Egyből hallgatnia kell rám.

- Gondolom akkor a hétvége minden napján hulla fáradt vagy. – mosolyogott még mindig.

- Ebben a hajtásban nincs időm fáradtnak lenni. – nevettem. Pont végig értünk a pályán. Megköszönte a válaszokat én pedig siettem vissza a motorhome-ba mert volt még egy megbeszélés a sajtó részleggel.

- Sziasztok. – léptem be a tárgyalóba. Mért érzem úgy, hogy ez a hely a 4. otthonom? Ez nagyon nem tetszett. – Kezdjük gyorsan mert éhes vagyok és nyűgös leszek. – szóltam rá Evara és leültem Sebi és Webber verseny mérnöke közé.

- A McLaren nagyon támadja a csapatot. – mondta Eva rámutatóan. Ben felhorkantott pár székkel arrébb de Eva egy szúrós pillantással elhallgatatta. – Rossz a kocsijuk és úgy tűnik a mi bőrüket akarják takarónak.

- Hát támadjuk mi is őket! – csapott az asztalra Ben. Kihajoltam a sorból és én is szúrósan ránéztem. Inkább hátra dőlt és csendben maradt. Tőlem volt félni valója, Evatól már kevésbé.

- A férfiak buggyantabbak, mint a kéthetes ráksaláta egy szép júliusi napon. – sóhajtott fel színpadiasan. Annaval összenéztünk és az ő szemében is láttam, hogy közel áll a nevetéshez. Beharaptam az ajkam, hogy fel ne nevessek a sok pasi közt. Szerencsére gyorsan elmondta a dolgait így hamar kimehettünk a teremből. Annaval elsők közt rohantunk ki és egymásba kapaszkodva tört ki belőlünk a nevetés.

- Rák saláta..- nevetett Anna teli torokból. – Ráadásul Júliusba.. Sebi júliusi. – nevetett még jobban.

- Tényleg! – nevettem én is vele. Igazából annyira nem volt vicces, de mégis jól esett egyet kacagni.

Nem sokára végre vissza értünk a hotelba és én egyből végig dőltem az ágyon és már szunyókáltam is. Nagyon fáradt voltam.

Bizonyos napokon az ember őszintén el tudja hitetni magával, hogy állati ronda. Ez a nap ilyen volt. A hajam még véletlen sem akart úgy állni ahogy én akartam. A szemem majdnem kiszúrtam a tussal amivel ki akartam húzni és a felsőm leittam kávéval. Nyomott voltam és ez látszott az arcomon is. Soha nem voltam az a fajta nő aki addig vakoli magát míg nem tökéletes, de szerettem megfelelni magamnak. Nem voltak nagy igényeim saját magammal szembe mert soha nem voltam tipikusan szép nő. Átlagos voltam külsőre de egyetem óta nem izgatott. Okos voltam és hihetetlenül szerény is, mi kell még? Erre a gondolatra elvigyorodtam és valószínű hülyének is néztek a motorhomba miatta. Péntek volt, azaz a szabadedzések napja. Reggel még volt egy kis megbeszélés én addig eliszogattam a 4. kávémat is. Utána pedig ettem egy nagy adat rántottát mert Tegnap kimaradt az evés az életemből. Hamar lement az első edzés amint Sebi a középmezőnybe végzett. Csak mi tudtuk, hogy nem is igazán a gyorsasága volt a fontos ma nekünk. Oda mentem Sebihez aki éppen az első szabadedzés után kiszállt a kocsiból. Nyomtam egy puszit az arcára és kézen fogra átmentünk a büfébe ebédelni.

- Gyere mutatok valamit. – húzott a szobája felé.

- Mit? – kíváncsiskodtam. Persze nem mondta el csak huncutul vigyorgott. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó magához húzott és megcsókolt.

- Tudtad, hogy már ez a 3. napja annak, hogy lefeküdtünk? – kérdezte a szemembe nézve. A szemeiben huncut fény villant.

- Te számolod? – lepődtem meg. - Nem vagy egy kicsit szex függő? – nevettem halkan.

- Nem. – durcizott be. Leült az ágyra és a mellkasa előtt összefonta a kezeit. Olyan volt így mint egy nagy óvódás. Mosolyogva mentem oda hozzá és neki döntöttem a falnak a hátát majd beleültem az ölébe és oda bújtam hozzá. Egyből megenyhült és átölelt.

- Tudod jól, hogy most jobb ha fejbe inkább még mindig az autót vezeted, mert te sem vagy tökéletes és hibázhatsz egy nagyot. – mondtam még jobban hozzábújva. – És akkor én nagyon-nagyon megijednék, főleg ha nem válaszolsz a rádióban. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de akkor is.

- Értelek. – simogatta meg a hajam. – Most így jó. – mosolyodott el. És feljebb húzott a mellkasán, hogy a fejem a nyakhajlatába került. Így vártuk meg a jelző hangot ami azt jelentette, hogy 10 perc és kezdetét veszi a második szabadedzés. Már egy ideje ment a körözgetés amikor a képernyőn megláttam, hogy Sebi lecsúszik a vizes pályáról.

- Seb, Seb! – nyomtam azonnal meg a rádiót, ördögöt festettem a falra. – Mi a gond forrása? – próbáltam nem kiesni a szerepemből, pedig legszívesebben siránkoznék és berendelném egyből. Persze ezt nem tehettem meg.

- Minden rendben, lecsúsztam az ívről. – mondta picit rekedtes hangon. Kifújtam a levegőt amit észre se vettem, hogy bent tartottam. Tom és Christian érdeklődve nézett rám. Bólintottam feléjük, hogy jelezzem minden rendben velem is. Tommi a másik oldalamon állt, hiszen én ültem a legszélén a tákolmánynak ő pedig mellettem állt és mutatta a célegyenesbe a táblát Sebinek. Bíztatóan rám mosolyogott. Úgy tűnik csak én ijedtem meg. Ez azért ciki…

Sebi csak a 16. lett a kicsúszása miatt, de mi már a tenyerünket dörzsöltük, hiszen pontosan tudtuk, hogy a kocsi nagyon jó.

Szombat reggel ismét korán kellett kelni mert ismét jött egy megbeszélés majd a 3. szabadedzés és az időmérő. A szabadedzésen semmi érdekes nem történt, mindenki szinte unottan körözgetett. Az idő miatt mindenki nyomott volt picit. Én is már a sokadig kávémat ittam meg. Az edzés és az időmérő közti szünetben átmentem a boxba, de egyébként nem hagytam el a környéket, enni úgyse kéne most, mert a fokozott adrenalin és izgalom miatt tuti kihánynám. Nem izgultam jobban mint mindig. Átbeszéltem mindent még egyszer Bennel majd vissza ültem a helyemre egy pohár kávéval.

- Hányadik? – mutatott a papír pohárra a kezembe Christian.

- Nem tudom, az 5. óta nem számolom. – vontam vállat és néztem ahogy Sebi megjelenik a boxban. Kamerások elfoglalták a helyüket és kezdetét vette a közvetítés. Én meg se mozdultam, mintha oda fagytam volna. A lábam felraktam a korlátra ami mögöttünk volt és néztem az embereket ahogy futkároznak. Christian is felpakolta a lábát és vártuk, hogy mindenki a helyére kerüljön és a szerkezet elinduljon. Tom is helyet foglalt mellettem és a másik oldalra is oda ült Mark stratégája és a versenymérnöke. Robert is végre megérkezett aki a főnök jobb oldalán ült és teljesítményért volt felelős. Mikor az utolsó ember, Adrian Newey is elfoglalta a helyét oda fordultam a monitorokhoz és feltettem a fülesem.

- Mindenki a helyén? – kérdeztem a „BOKSZ” gombot benyomva.

- Igen, mindenki elfoglalta a helyét késszen állunk az időmérőre. Pilóta most száll be. – mondta Ben a szokásos szövegét.

- Készen állunk az eső csak az utolsó etapra érkezhet meg. – hallottam meg a hátul dolgozó mérnökök közül a vezetőt. Nem válaszoltam mert felesleges lett volna. Ránéztem Christianra aki bólintott mint egy formálisan. Ilyenkor ő kommunikált az FIA-val, minden gond nélkül elfog kezdődni.

- Pilóta a kocsiban. – szólt Ben nem csak nekem hanem mindenkinek. Innentől csak a kereket cserélhették már.

- Seb a pálya a levegő 21 fokos a pálya száraz és 23 fokos. – olvastam le a képernyőt neki. – A páratartalom elég magas 59%. Az eső az utolsó etapra érkezhet meg.

- OK.- reagált vissza.

- Jelentést kérek a szélről. – szóltam be a boxba.

- Keresztbe fúj a pályán, a célegyenesben hátszél. – kaptam meg az infót. Gyorsan elismételtem Sebinek és meg is kezdődött az időmérő.

Össze ráncolt szemöldökkel néztem ahogy szinte mindenki kimegy a pályára. Még a végén a nagy forgalom felrúghatja a stratégiánkat. Mindenki feltartott mindenkit, senki sem tudta a másikat rendesen elengedni.

- Nagy a forgalom, majd figyelünk, hogy jó ritmusba engedjünk ki, de figyelj oda. – szóltam rá Sebire. Tom a tollával oda mutatott két felhőre amik esőt jósoltak hamarosan. Kihajoltam a tető alól és felnéztem az égre.

- Remélem nem szívat meg minket az eső. – mondtam Tom elhúzva a száját. Egyenlőre nekünk nyugi volt, mert az időmérő már folyt de Sebi még a boxban volt. Nem mondtam neki mások ideét mert az előtte lévő TV-n láthatta azokat.

- Mivel van kint Alonso? – jött tőle a kérdés. Ránéztem a lapra amire írogattam ki milyen gumival ment ki.

- Kemény keveréken van kit. – kerestem meg gyorsan az Alo feliratot.

- Engedjétek ki. – szóltam rá a boxra.

- Előtted nem lesz senki, de mögötted jönni fognak. – figyelmeztettem. – Amint komolyabb esőcseppeket látsz a plexin vagy picit jobban csúszik jelezd. – nem választolt, de nem is vártam. Kiengedték és megkezdte a felvezető körét. Közben Alonso jött egy 1:25:5-ös időt. Közben Sebi is felért a gyorskörére és figyeltem körülötte az embereket a pálya rajzon, hogy ki keverhet be neki, de senki nem volt annyira közel hozzá. Helyes.

- 3. vagy. Menj még egy kört. – mondtam neki mikor teljesítette a gyors körét és az 1:26:1 lett.

- Feltartanak! – hallottam meg a hangját.

- Hagyd elúszni a kört. – mondtam neki. Megvolt a 3. hely az elég volt.

- Hányadik vagyok? – kérdezett vissza.

- Még mindig 3. – mondta és már tudtam mi jár a fejében.

- Első akarok lenni! – mondta ellenvetést nem tűrően. Semmi értelme nem volt, hogy első legyen a Q1 ben.

- Seb ne erőltesd! – szóltam rá.

- Tud fogadni a boksz? – nem úgy tűnt mintha tudomásul venné, hogy neki beszélek.

- Tud, gyere be kapsz másik szett keményet. – sóhajtottam fel. Nem volt rá esély, hogy lebeszéljem róla. Ennyire már ismertem. Vissza akarta adni Webbernek a tavalyit. Nem értékeltem, hogy bosszúból akar minden etapban majd jobb lenni Webbernél csak mert tavaly a csapattársa lenyomta a hazai futamán. Bejött, kerékcsere, ment is.

- 1:24:7. – olvastam be az idejét. – Első vagy. Box! - mondtam erélyesebben. – Button 1:24:8, Hamilton 1:25:0, Alonso 1:25:0 csak tizedek vannak köztük.

- Webber? – annyira tudtam…

- 5. – néztem rá a listára.

- Toljátok majd be. – szóltam a szerelőkre. Szerencsére nem makacskodott tovább és hagyta, hogy betolják a boxába. Megvártam míg letelik a Q1.

- Nyomtassatok egy telemetriát! – szóltam rá a mérnökökre, majd lemásztam a helyemről és oda mentem Sebihez. Ben hozta oda a telemetriát nekem.

- Na figyelj, az első szektorba a kettes kanyarba még tudsz javulni. – guggoltam mellé. – Engedd jobban be a kocsit fékezz később, és egyből válts. – magyaráztam neki, mivel tud javulni még.

- Utolsóra tudok nagyobb ívben fordulni? – kérdezett vissza. Végig néztem az adatokat és magam elé képzeltem a pályát.

- Igen, vedd szűkebbre a kanyart és kijjebbről tudsz ráfordulni a kis egyenes után. - magyaráztam neki. Bólintott elvette a papaírt én pedig ott hagytam.

- A célegyenes végénél a jobb-bal kanyarkombinációnál figyelj, mert sokan elrontják. – mondtam még neki immár a rádióba.

Közben elkezdődött a Q2 is. Alonso egyből jött egy 1:24:4-et de lágyon.

- Lágyon van kint Alonso. – mondtam mielőtt megkérdezte volna.

- Engedjétek ki. – szóltam ismét, figyelve a pályarajzon ki hol van. Figyeltem, hogy nehogy valaki bezavarjon a gyorskörén majd.

- Lassíts. – szóltam neki a célegyenes ráfordítóba, mögötte nem jött senki de előtte voltak akik bezavarhattak. – Jó, kezdheted. – feszült figyelemmel néztem a gyorskörét.

- Virág eső! 14 perc múlva megérkezhet elég komolyan. – szólt bele a fülembe valaki a mérnökök közül. Mérgesen ránéztem az időjárás telemetriájára.

- Átálljunk? – kérdezte Tom egyből.

- Ne. – mondtam pár pillanat után. Gyorsan utána számoltam mennyit lassulunk be ha nem állunk át. Nem volt észes, és a kockázatot megéri. Nem is szóltam Sebinek róla. Közben már ő is végzett a gyorskörével ami 1:24:6 lett.

- Jól állsz. – mondtam neki egyből. – Webber jött 1:24:2-t, ő is keményen. Gyere vissza, majd később ha kisebb a forgalom mész még egyet.

- Rendben. – egyet bele. Mindenki lággyal volt kint csak mi nem, de így is gyorsak voltunk.

- A lágyat majd csak Q3-ban használjuk. – mondtam a boxnak. Nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el mikor Kobayasi driftelve érkezett meg a célegyenesbe. Tom óvatosan oldalba bökött miatta amitől megugrottam mert nem számítottam rá. Nagyon csúnyán néztem rá amitől elkezdett kuncogni. Christian előre dőlt és ránk nézett szigorú tekintettel. Simán megnyerjük az időmérőt, ha nem szakad le az ég. Pár perc múlva Seb ismét a pályán volt és megfutotta a Q2 leggyorsabb idejét ami 1:24:0-volt.

- Mi a sorrend? – kérdezte mikor levezetőkörön volt.

- Te, Webber, Alonso, Button, Rosberg, Schumi, Massa. – írtam én is fel közbe magamnak. A többiek nem voltak érdekesek a mi szempontunkból. Vége lett a Q2nek is de most nem mozdultam a helyemről, dönteni kellett.

- Mennyi esély van rá, hogy esni fog? – kérdeztem a boxot.

- 70% - kaptam meg az infót.

- Seb 70% esély, hogy elered az eső. Én maradnék szárazon. – mondtam neki, meghagyva a lehetőséget, hogy válasszon.

- Maradjunk szárazon. – mondta ő is pár pillanat múlva. Tomra néztem aki bólintott.

Elkezdődött a következő etap is. Alonso és Webber egyből a pályán voltak.

- Tegyétek fel a lágyat. – mondtam a szerelőknek.

- Seb felkerül a lágy, mutasd meg mit tud a kocsi alattad. – mondtam vigyorogva. – Webber 1:24:1 lágyon. – mondtam neki mert közben már felvezető körön volt. Figyeltem a körét, és egy egyre nagyobb lett a vigyorom amikor az elsőben és a középsőben is jobb lett mint a többiek. Nem szóltam neki róla, ilyenkor soha nem szólok hozzá, mert kizökkenhet. – Egy pillanatra kihagyott a szívem mikor a kocsi keresztbe csúszott és a rázón szikrázott.

- Gyerünk, nyomd tovább! – szóltam rá egyből. – Gyerünk, gyerünk, eddig nagyon jó kör! – bíztattam mielőtt szétcsúszik fejben.

- 1:23:9 !!! – kiabáltam bele a rádióba. – Vissza jössz, vagy próbálsz még egyet menni?

- Megyek még. – mondta egyből.

- Gyere vissza másik szett gumiért. – mondtam neki és célozva a boxnak is.

- Szemerkél az eső! – szólt bele riadtan a rádióba.

- Gyere gumiért, ha nem tudsz másikat menni sem lesz gond. – nyugtattam meg. Pole lesz ebből vagy esetleg 2. hely, de kételkedtem benne, hogy bárkinek sikerülne ezt túlszárnyalni. Igaz tizedek elmentek a hibánál. Gyors kerék csere majd vissza a pályára. Webber is megindult gyors körre. Első szektora jobb lett mint Sebinek. Kikerekedett szemekkel diszkréten elkezdtem dobolni a tollammal annyira izgultam. Középső szektorba rosszabb lett. Kifújtam a bent tartott levegőt. Nem sikerült neki gyorsabbnak lenni. Viszont figyeltem, hogy Sebi nem tudja még egyszer ugyan olyan jól összerakni a kört. Első szektorban vesztett 0,11 századot a másodikban már 3,7 volt a hátrány a legjobb idejéhez.

- Nem tudtad megjavítani, de más sem. – mondtam neki. – Gratulálok, pole pozíció holnap! –mondtam neki kicsit hivatalos hangon.

- Igen, Igen! Megmutatjuk nekik! – mondta nevetve. – Mi a sorrend?

- Te, Webber, Alonso, Button, Massa, Rosberg, Schumacher, Barrichello, Kubica, Sutil. – olvastam fel neki. Nem bírtam letörölni a vigyort a képemről mikor Webber mérnöke elhagyta a boxfalon lévő beülőt. Christian gratulált és mindenki aki mellett elmentem a motorhome felé menet. A pole örömére kértem a büfébe egy kávét és vissza mentem a boxba.

- Gratulálok fiúk! – léptem oda a szerelőkhöz. – Holnap legalább ilyen jó munka és megvan a győzelem. – mosolyogtam. – De azért ez jó statisztikailag. –nevettem. - Megdöntöttük a 6 évvel ezelőtti pálya csúcsot!

- Tényleg? – lepődtek meg többen is. Bólogattam egy sort majd mentem a mérnökökhöz is, megköszönni a munkát aztán vissza sétáltam a home-ba. Végig olvastam a jegyzetemet és piros kiemelővel bejelöltem a fontos infókat holnapra zölddel pedig azokat amik későbbre is jók lesznek. Elkértem a titkárságon a rajt sorrendet és oda firkáltam mellé az időket és Hamilton mellé rajzoltam egy kérdőjelet. Nem értettem miért esett ki a Q2ben. Talán autó hiba, hiszen Button 4. lett. Schumacher sincs még toppon. De ez nekünk csak jó. Mindenkit ott hagytam az asztalon és elindultam ki. Sebi már átöltözve állt az ajtótól nem messze és beszélgetett Tommival. Oda sétáltam hozzájuk és megöleltem Sebit.

- Ügyes vagy. Bár nem szeretem, amikor nem hallgatsz rám. – mondta morcosan. Lehajolt és megcsókolt hosszan és szenvedélyesen.

- Kívánlak, szóval a hotelban nem menekülsz. – súgta a fülembe. – Egy közös zuhany? – nézett a szemembe.

- Benne vagyok. – vigyorodtam el.

- Ezt beszéljétek meg inkább a hotelba, ne mások füle hallatára! – mondta Tommi fej rázva.

- Az ifjúkori romantika megköveteli, hogy radikálisak legyünk. - vontam vállat. Vigyorogva hagytuk el a pályát, remélem holnap is épp ennyire fogunk vigyorogni.