1: Bahrain 1

Napsütés és homok amerre csak nézek de mi mást várna az ember Bahraintől ? Leszálltunk a gépről és megcsapott az iszonyatos forróság.

- Hoztunk magunkkal valami nagyot és hideget? – pislogtam a hatalmas bogárnapszemüvegem mögül Evara.

- Mire gondolsz? – értetlenkedett.

- Mindegy, csak hideg legyen és egész nap kitartson. – vontam meg a vállam majd a dobtam egyet a hátizsákomon, hogy kényelmesen a fenekemen legyen az alja.

- Van gondolom hűtőkamra a hotelben. – nevetett. –Oda beülhetsz.

- Ott túl hideg van. – húztam fel az orrom bosszúsan. Levettem a szemüvegem és megtöröltem az orrnyergem, hogy ne csúszkáljon folyton a műanyag rajta.

- Kis telhetetlen. – fogta meg a kezem Sebi. – De tényleg kéne valami hűsítő. Rám rohad a gatya. – húzta a fejébe a baseball sapkát.

- Így jár az aki hosszú farmerba futkosik meg pulcsiba 40 fokba. – rántottam meg a vállam kajánul.

- Nem szeretlek ilyenkor. – durcizott be.

- Miért milyenkor szeretsz? – nevetettem.

- Amikor meztelen vagy és csak az enyém. – vigyorgott.

- Seb töröld le a vigyort az arcodról, mert oda ragad és úgy maradsz. - lökte meg a vállát Kimi.

- Vigyázz Jégember el ne olvadj. Még a végén elmosolyodsz! – piszkálta Sebi míg beértünk a hűs aulába.

- Kimi én szeretlek. – néztem rá vigyorogva.

- Megsértődtem. - közölte Sebi egyszerűen. Megvontam a vállam és elsőnek kisétáltam a reptér elő a hőségbe. Sebi persze nem engedte el a kezem így ő lépett ki utánam a forróságba vissza.

- Élményszámba fog menni a verseny ha ilyen meleg lesz. – jegyezte meg Kimi.

- Az mennyen élményszámban, hogy Red Bull 1-2 lesz vasárnap. – ért oda Christian mosolyogva. Kint több fotós és rajongó is állt. Sebi oda sétált a rajongókhoz és elkezdett pár papírt aláírni. Kimi pedig fogta magát és beült a lég kondis kocsiba ami értünk jött. Beültem mellé és figyeltem ahogy kint a napon Sebi szignálja az orra alá nyomott dolgokat.

- Miért nem mész ki szépen és örvendezteted meg a népet pár aláírással? Nem fog letörni a körmöd ne félj. – mondtam neki még mindig Sebit nézve.

- Meleg van. – vonta meg a vállát. Felsóhajtottam, hiszen Kimi mindig talál kifogást. Elkezdtem a telefonom után kutatni a táskámban, hiszen már nem először csipogott.

„Szerdán 6-kor mérnöki megbeszélés. Ne késs.” állt az üzenetben. Szuper ismét a nagy agyak találkozása. Soha nem értem meg minek szerdán össze ülni, még a vasárnapi időjárást se lehet megmondani akkor. Hogy mondanánk meg a verseny stratégiát? Ezek az összeröffenések mindig arra jók, hogy a futam hétvége előtt jól összevesszünk és mindent egymás fejéhez vágjunk, hogy aztán ne legyen gond azzal, hogy elcsevegjük az időt. A verseny után meg persze egymás nyakába borulva ujjongunk és áldjuk egymás meg magunkat az eszünkért. Undorító és botrányos, tehát egyértelmű, hogy benne vagyok és oszlopos tagja vagyok. Eva is megérkezett közben és beült az anyós ülésre.

- Nem mented ki? – bökött a fejével Sebire.

- Te vagy a sajtós! – vontam vállat.

- Te meg a gyeplőt tartó ember minden formában az életében. – nézett rám pimaszul.

- Jóó… - másztam ki a hűs kocsiból és oda sétáltam Sebihez. Fogadásból pulcsiba és hosszú gatyába ácsorgott a napon. – Gyere mert Christian rám borítja az asztalt ha nem érek be a mérnöki megbeszélésre. – kezdtem el húzni a kocsi felé. Gyorsan beültem középre és Sebi is beült mellém.

- Megbeszélés mi? Hétfőn? – nevetett. – Kitalálhattál volna valami hihetőbbet is. – piszkált, de azét nyomott egy puszit a fejemre.

- Egy köszi is megtette volna. – néztem rá megsértődött fejjel. – Legközelebb majd kijelentem, hogy szeretném már letépni rólad a ruhát, ezért siess. – vigyorogtam kajánul. Közben elindultunk végre a szálloda felé.

- GPS amibe az összes fontos útvonal benne van. – nyújtotta hátra Eva.

- Nincsen esze, legyen GPS-e. – nevetettem de hamar abba maradt a mert inkább meghúztam magam a két srác között. elég rondán néztek rám. – Jól van na. – motyogtam. – Szőkék…. – morogtam az orrom alatt.

- Ezt még én is hallottam. – nevetett fel Eva. Angyalian mosolyogva néztem rá a két srácra akik a fejem felett össze néztek.

- Hé, ennyire pici nem vagyok! – ütöttem meg a combjukat játékosan.

- Deee, pontosan ennyire pici vagy. – nyomott egy puszit a fejemre Sebi.

- Fekve nem számít a magasság… - fordult hátra Eva nevetve.

- Úr isten, hova kerültem.. – sóhajtottam fel. majd kiszálltam a kocsiból, hiszen közben megérkeztünk a hotelhoz.

- Ne csinálj úgy mind ha okosabb lennél. – mutatott rám Kimi. Elég értelmes fejjel néztem vissza rá.

- Ezt most nem mondtad pont TE komolyan ugye? – fontam karba a kezem a csomagtartónál állva.

- Jó-jó befogom. – morogta.

- Nincs akkora szerencsém. – nyújtottam rá nyelvet majd a két kistáskámmal és a hátizsákommal besétáltam a srácok előtt a Hotel hűs fogadótermébe.

- Nem aprózzák el. – néztem körbe már a Sebivel közös lakosztályunkban. Mindenhol arannyal futatott cuccok voltak hatalmas pompa és fényűzés.

- Monacóban is éppen ekkora hacacárét csinálnak. – dobta le magát Sebi a kanapéra.

- Monacót jobban szeretem, ott nincs ilyen marha meleg. – ültem az ölébe mellkassal felé fordulva. – Még jó, hogy Báró kutyus otthon maradt itt tuti hisztizne. – döntöttem a homlokom az övének.

- Úgy mint te? – kérdezte suttogva.

- Jobban. – vigyorogtam. – Minek rád ez a sok ruha? – kérdeztem kaján mosollyal és kirángattam róla a pulcsit meg a pólót. De folytatni nem tudtuk mert kopogtak.

- Mond. – nyitottam ajtót morcosan Kiminek.

- Zavarok? – kérdezte kaján mosollyal a fél meztelen Basira pillantva.

- Igen! – vágtam rá egyből.

- Akkor jóóó… - tolt arrébb és besétált mellettem. Ledobta magát a fotelbe és felrakta a lábát.

- Bunkó vagy, menj és pakolgasd a lábad a saját szobádban! – löktem le az üvegasztalról a lábát.

- Azért jöttem, mert Eva azt kéri menj át hozzá egyeztetni, hogy mikor lesz munka ügyileg szükséged Sebire. – mondta lazán majd felkelt és már az ajtóban állt.

- Pontosan akkor mint minden egyes futamon! - kiabáltam utána mérgesen. – Hol is hagytuk abba? – fordultam vigyorogva Sebihez.

- Gyere tusoljunk le. – húzott a fürdő felé.