Nyári szünet 1

Na. :D Itt vagyok, nem felejtettem el írni. :D

Ez most csak egy bevezető rész a bonyodalom és a káosz előtt. :D Kérek mindenkit, hogy írja le a véleményét a házról :D

Bétáért továbbra is hatalmas Köszi Csillunak.

Hétfő reggel a telefon csörgése keltett fel. Meglepetésemre azonban Sebi átnyúlt fölöttem és kinyomta.

- Hé, és ha fontos? – fordultam szembe vele.

- Most pihensz, és alszol. Most az a fontos. – nyújtózkodott egyet majd vissza igazgatta a mellkasára a takarót és belekarolt a párnába, hogy tovább aludjon.

- Vicces, hogy most állsz a sarkadra. – mosolyogtam. Oda bújtam mellé, de megint megszólalt a telefonom. Ezúttal gyorsabb voltam és ránéztem ki keres. Eva nevét jelezte ki a telefon és mivel ő hajlamos a hisztériákra bármilyen napszakban, ezért felvettem.

- Szia, remélem fontos, amiért felkeltesz. – mondtam ásítva. Tegnap este sokáig fent voltunk, mert Sebi morgott, míg le nem osztottam, hogy engem érdekelne a TV és nem akarom ezredszer is végig hallgatni a mumus FIA szöveget. Végül is beletörődött és estére már jobb kedve volt.

- Gondoltam szólok, hogy botrány van az országodban. – mondta felcsigázva. – Sajnos nem értek magyarul, de azt tudom, hogy tegnap a biztonságiak kikísértek egy nőt az after partyról, mert zaklatta a pilótákat. Poénos volt a helyzet, de most acsarog, és be akarja perelni a helyet, a szervezőt meg mindenkit, aki él és mozog. – elvigyorodtam, mert tudtam, hogy nagy karmozdulatokkal gesztikulál a telefonnak.

- Ez engem miért érint? – kérdeztem álmosan. Sebi elég szúrósan nézett rám, mert az ágy közepén ültem és úgy telefonáltam. Az előbb még az volt a baja, hogy nem pihenek. Most már az, hogy őt nem hagyom pihenni.

- Úgy érint, hogy az egyik csatornától megkeresett az egyik műsor, hogy szeretnének kifaggatni téged. Erről is meg mindenről. – mondta kevésbé felpörögve. – Azt mondták, hogyha neked úgy kényelmesebb még Svájcba is kimennek házhoz.

- Azért jönnének házhoz, hogy lássák a házat belülről. – vigyorogtam. – Az már kicsit magánterület. – ránéztem Sebire és már érdeklődve nézett rám. – Mond meg nekik, hogy még magyarba vagyok és ma estig itt is vagyok. Utána Svájcban tudom őket fogadni.

- Az új házban? – kérdezte nevetve.

- A régiben. – vigyorogtam. Valószínűleg Sebinek is leesett, hogy miről van szó, mert felült az ágyba és elkezdte rázni a fejét. – Oké, mond vissza. A börtönőr nem enged látogatást. – vigyorogtam Sebire, aki csak nyelvet nyújtott majd visszadőlt az ágyba.

- Még nem válaszoltam a felkérésre. – mondta Eva unottan. – Leteszem, mert lassan indul a gépem. Megyek vissza központba. Kell onnan valami?

- Igen. – vágtam rá. – Kérd ki nekem Guilltől az összes futam akta másolatát kérlek.

- Odaadja? – kérdezte kételkedve.

- Oda fogja adni, de egy záras táskában. – nevetett. – Ez az előírás.

- Szerda felé akkor átviszem. – elköszöntünk és letettük. Oda dőltem Sebi mellé.

- Miről tudsz, amiről én nem? – kérdeztem egy idő után. Az álom teljesen kiment a szememből, de jól esett feküdni. – Mit mondott el neked a doki, amit nekem nem?

- Nem tudom, hogy miről beszélsz. – rám nézett és összefonta az ujjainkat.

- Sebi, még attól is óvsz, hogy egy hülye interjút megcsináljak. – elkezdte a pocakom simizni, ami mostanában a mániája lett.

- Félek, hogy elvesztelek titeket. – mondta halkan. – Nem bírnám látni, ha tehetetlenül dobálnád magad.

- Attól elég messze vagyok. – mosolyodtam el, de le is olvadt a mosoly az arcomról mikor megláttam Sebi arcát. – Mond el. – kérdtem tőle és felültem az ágyban.

- A doki azt mondta, hogy nagy esély van rá, hogyha nem nyugszol meg és maradsz a fenekeden, akkor átlendülsz a következő fázisba. – halkan beszélt. Bólintottam és végigdőltem az ágyon. Tehát innentől tényleg nem lehetek valami aktív személyiség. Még feküdtünk pár órát az ágyban és pihentünk csendben meg gondolkoztunk. Végül közösen úgy döntöttünk, hogy egy előbbi géppel megyünk haza.

Fél háromkor szállt le a gépünk Svájcba. Sebi nagyon izgatott volt, mert én most látom először az új házat. Mikor fél óra autókázás után megállt egy nagy ház előtt, amit a képekről felismertem, csak néztem rá. Kicsi, nyugodt, békés hely volt. Messze a pörgéstől, amiért már most idegszálam sikított. Kiszálltam a kocsiból és megindultam a ház felé. Egy idősebb nő jelent meg az ajtóba és elénk sietett. Kérdőn néztem Sebire.

- Ő fog neked segíteni. Házvezető, ha így jobban tetszik. – átkarolta a derekam. Közben odaértünk a nőhöz, aki talán a 30-as évei végén járhatott. A haja kezdett őszülni és nekem a kisegér jelző jutott először eszembe róla. Kedvesen mosolygott és öröm csillogott a szemébe. Úgy tűnik még nem tudja milyen vagyok.

- Örülök, hogy megérkeztek. – mosolygott ránk. Anya szokott így mosolyogni mikor boldogan lát nevetni, ami meg ritka, főleg amit ő is lát. – Sue Hovler vagyok. – nyújtotta felém a kezét.

- Virág Norton. – fogtam vele kezet, de mint a legtöbb nő közelebb lépett és megölelt. Nem igazán voltam ölelkezős fajta, de csöndben tűrtem a dolgot. Neki el kell engem viselnie folyton, akkor én is elviselek egy ölelést.

- Sebastian Vettel. – fogott kezet Sebivel is. Érdekes, őt nem ölelte meg. Sokkal távolságtartóbb volt Sebivel, mondhatni tisztelettudó. Még nem tudja, hogy kettőnk közül Sebi lesz a kedves, aranyos és cuki, én meg a hárpia. Pláne, ha be leszek ide zárva. Sebi elkezdett húzni a ház felé. Sue mögöttünk jött, egy szó nélkül.

- Annyira izgulok, hogy tetszeni fog-e a berendezés. – mondta Sebi izgatottan. Olyan volt, mint karácsony előtt a kisgyerekek. Azt már tudtam, hogy ő sokkal rosszabb, mint egy kisgyerek karácsonykor. Kitárta a bejárati ajtót, ami a régi háznál sokkal szélesebb volt. Beléptünk és megcsapott egy jellegzetes illat. Nem tudtam behatárolni minek volt az illata, de olyan békés illat volt. Egy hatalmas részbe léptünk egyből be. Volt egy kővel lerakott rész a bejáratnál. Az ajtó mellett volt a fogas és felfedeztem pár cipőnket a fogas alatti szekrényen. Az ajtó mellett balra volt egy kis asztalka, ahova egyből le is tettem a táskám. Jobbra fal volt és fogas. Ívben körbe vette a lekövezett részt egy pár fokos lépcső. Hatalmas nappali tárult a szemem elé, ahogy körbe néztem. Lerúgtam a magas sarkúm és ráléptem a szőnyegre. Olyan fajta szőnyeg volt, mint a régi házunkban. Ott a nappalit imádtam, mert nagy volt és üvegfal volt, ami külön az én kérésemre lett. Itt a hátsó falrész volt üvegből, aminek az egyik része egy tolóajtó is volt egyben, ami kivezetett hátra. A falak kellemes krémszínűek voltak, ahogy a szőnyeg is. A kanapé pont akkora volt, hogy kényelmesen elférjünk rajta ketten is, ahogy régebben a másik házba. Sötétebb krém színe volt és a karfánál faberakás volt. Volt hozzá két fotel is közöttük pedig egy nagyobb üvegasztal. Ez az egész a bal oldali fal felé nézett ahol egy plazma TV volt és alatta egy szekrény, meg polcok, amiken már ott voltak a DVD-k. A sarokban ott állt a kedvenc vázám, na meg Báró és Pehely kosara is ott volt a fal mellett. A jobb oldali falon egy kétszárnyú ajtó nyílt. Nem haboztam belépni rajta. Egy nagy asztal és vitrinek voltak a fal mellett. A vitrinekbe a fontosabb kitüntetései Sebinek és a díjai. Nagyon meglepődtem mikor a saját diplomám falra kirakható mását is megláttam a falon. Ott voltak az én érdemeim is. Régebbről versenyeredmények, kitüntetések. Mindkettőnk élete munkája ott függött körbe a falon. Balra egy nagy fa lépcső ment felfelé. Ez a szoba is krémszínű volt. Sebi egészséges kompromisszuma. Az én fehér mániám és az ő barátságos szín mániája lett gondolom így megoldva. A lépcső mellett egy ajtó vezetett, de egyelőre engem a jobb oldali ajtó érdekelt, mert az volt nyitva. Beléptem és egy hatalmas konyha tárult a szemem elé. Igazi amerikai filingű konyha volt. Középen munkapult, és a jobb oldalon is munkapult volt egy mosogatóval és tűzhellyel. A másik oldalt szekrények takarták el teljesen a falat. Sue előre sietett és kinyitogatta őket. Beépített hűtő, mosogatógép és a tároló szekrények. Nem mondott semmit, de még mindig mosolygott.

- Vélemény? – kérdezte Sebi.

- Először körbe nézek. – intettem le. Nem mondom el egyből, hogy eddig tetszett a ház. Kettőnk igényeit és heppjeit tükrözte teljesen. A szembe lévő falon ki lehetett látni a kapura és egy kavicsos jeltőre, ami bizonyára a garázsba vezetett. Benyitottam a lépcső melletti ajtón. Egy hatalmas fürdőszobába vezetett. Volt még egy ajtó a fürdőből, ami mögé belestem és a nappaliba nyílt. Észre se vettem ott az ajtót annyira lekötött a kétszárnyú ajtó. Visszamentem és benéztem a lépcső alatt nyíló ajtó mögé, egyből dejavum lett. Lefelé vezetett egy lépcső.

- Edzőterem, mosókonyha és garázs, ahogy a másik házban is. – mondta Sebi. Nem akarta, hogy oda is lemenjek. Bizonyára már nagyon várta a reakcióm, mert eddig faarccal nézelődtem. Megindultam a lépcsőn, ami elég széles volt. Azt hittem nyikorogni fog a lépteim alatt, de tévedtem. A korlát is fából volt, és nem kerülte el a figyelmem az sem, hogy Sebi végig simít a korláton. Tetszett neki ez a falépcső dolog. A lépcső elkanyarodott az ellenkező oldalra, hiszen a fal, ami előtt a lépcső volt már az egyik külső fal volt. Nagyon meglepődtem mikor egy kisebb nappalit láttam meg az emeleten. Két oldalról két-két ajtó nyílt. A lépcső pedig tovább vezetett még egy szintre.

- Jobb oldalra van berendezve a háló és a másik ajtó a gardrób. – magyarázta Sebi és benyitott az első ajtón. A fal a plafon felé egyre világosabb bordó volt. Jobb oldalt egy nagy franciaágy volt a szemben lévő falhoz tolva. A jobboldalról nyílt még egy ajtó. Beléptem a szobába és egy pillanatra megtorpantam, mert a lábam szinte elsüllyedt a szőnyegbe. Először ült ki az arcomra meglepetés, ami Sebit kuncogásra késztette. Benyitottam az ajtón és egy fehér bordó színben pompázó fürdőt láttam. A tükör előtt ott voltak a dolgaink. A fürdőkád hatalmas volt, amire muszáj volt vigyorognom. Volt zuhanykabin is Sebi szerencséjére. Vissza kimentem a hálóba és még nagyobb vigyor lett az arcomon mikor észrevettem az ággyal szemben a hatalmas TV-t. Az ajtóval szembeni falon hatalmas ablak volt és nehéz anyagú függöny lógott a két oldalán, hogy Sebike nyugodtan aludhasson napközben is.

- Gyere ez nagyon fog tetszeni. – húzott magával ki az ajtón. Rámutatott a másik ajtóra a háló mellet. – Gardrób, de ez jobb. – mondta vigyorogva. Lehet ezt várta, hogy megmutathassa a hálóval szemben lévő ajtó mögött rejlő babaszobát. Két bab ágy és egy rendes ágy volt a szobában. Volt két pelenkázó és hatalmas ablak volt a szemben lévő falon. A két kicsinek volt a szoba két oldala berendezve és középen volt az ágy. Az egész szoba mesefigurákkal volt tele rajzolva, ami az amúgy fehér falat nagyon feldobta. Az ablak mellet festett fák voltak. A plafonon pedig csillagok, amik úgy tűntek, hogy éjjel világítanak.

- Mielőtt mondanád. – mondta vigyorogva és átölelt hátulról. – Egyetlen játékot sem vettem vagy vetettem, és ruhát sem. A másik ajtó szintén itt is gardrób. – tette hozzá. Innen is nyílt egy fürdő, ami itt magasan fel volt csempézve világoskék csempével. Teljesen bababarát volt a hely. Kimentem és becsuktam az ajtót. Seb kérdőn nézett rám.

- Seb még csak 17 hetes terhes vagyok, de már kész a babaszoba. – csóváltam meg a fejem. Egyből elszomorodott picit. – Viszont, nagyon jó lett. Iszonyúan tetszik. Tetszik az egész ház. Pozitív csalódás volt. – erre egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán és Sue is boldogabban mosolygott. Annyira a hátérben maradt, hogy észre sem vettem, hogy ott van még mindig velünk. Lehet, hogy mégiscsak jóban leszünk. – De azért nem örülök, hogy ezt mind a hátam mögött rendezted. – böktem meg a mellkasát. Megölelt és nyomott egy puszit a fejemre. – Mi van a felső szinten? – néztem a lépcső folytatása felé.

- Még egy fürdő meg 4 vendégszoba. – mondta egyből. - Fent már csak egy folyosó van nincs ilyen előtérszerű hely. – mutatott körbe. A lépcsővel szemben egy ablak volt és babzsákok meg egy kanapé és persze egy asztal. – El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy tetszik a ház.

- Nem kell mondanod, látszik rajtad. – mondtam nevetve. Tényleg látszott rajta. Szinte ragyogott. Benyitottam a gardróbba ahol az összes ruhám, amit otthon hagytam be volt akasztva jobb oldalra vagy hajtva a polcra. Másik oldalt Sebi ruhái volt. Azért meglátszott, hogy nekem jóval több cuccom van. Szemben az ajtóval egy egész alakos tükör volt és az ékszereim. Jól megnéztem magam a tükörbe. A hasam már egyértelműen gömbölyödött. Kezdtem egy terhes kiselefántnak érezni magam.