Monshe: A nagy visszatérés

Annak az fenomenális Írónőnek a tollából, aki miatt fanfictionokat kezdtem "papírra" vetni. Erre nincsenek szavak.
Köszönöm Móni! =)

A novella a Miss Norton 1 éves évfordulójára íródott, ami Március 5!

Késő délután volt. Az irodámban ültem és néhány kémiai képlettel bajlódtam, mert nem akart sikerülni, amit elterveztem. Sergio elment Ikerrel, hogy megnézze Alex edzését és vitte magával Danit is. Csendes volt az egész ház, egyedül voltam és ez megnyugtatott. Persze, ezek a pillanatok sosem tartanak elég ideig, mert mindig van valaki, aki elrontja a dolgokat. Jelen esetben Christian egy telefonhívással.

- Nem megyek sehová, Horner!- vettem fel a telefont. Az elmúlt években végig vissza akart csábítani a Seb által vezetett Red Bull-hoz.

- Nem kértelek rá, Norton!- vágott vissza azonnal. – Most nem.

- Milyen igaz- nevettem. – De ismered a válaszom, Christian. Nem és kész.

- Akkor sem, ha Sebastiant irányíthatnád az RB6-tal?- kérdezett vissza kíváncsian.

- Miről maradtam le?- döbbentem meg. Nem értettem a dolgokat.

- Július első hétvégéjén egy jubiláló futammal ünnepelnek a magyarok. A Forma-1-ben te vagy a legnagyobb név tőlük. Régi pilóták lesznek világbajnok autókkal. Most a régi csapatfőnökök azon vannak, hogy összeszedjék a pilótáikat. Kellesz nekünk, Virág!- regélte el a dolgot.

- Kik lesznek ott?- kérdeztem rá.

- Räikkönen és az F2007, Hamilton és az MP4-23, Button és a Brawn GP001, Seb és az RB6, Schumacher és az F-2004, Alonso és az R-26, de még sorolhatnám világba a dolgot, ha nagyon szeretnéd. A legtöbb mérnök már igent mondott, nálunk is jön mindenki, akik ott voltak az első alkalommal, mikor vb-t nyertünk. Csak a te válaszodra várunk- folytatta a meggyőzést Horner.

- Szombaton ünnepeljük Sergio anyukájának a születésnapját. Nem mehetek el- tiltakoztam azonnal.

- Nekem elég, ha vasárnapra ott leszel, hogy levezényeld a futamot- vetette be az utolsó reményét.

- Visszahívlak- feleltem neki, mert hallottam, ahogy egy kocsi megáll a bejárón. Tudtam, hogy megjöttek a fiúk, így elindultam a földszint felé.

A lépcső közepén voltam, mikor kinyílt az ajtó. Először Alex lépett be, utána pedig Sergio, a nyakában a fiával. A sort Iker zárta, aki becsukta az ajtót, majd otthonosan a konyha felé indult. Megtettem az utolsó lépéseket, majd kaptam néhány puszit a fiúktól. Én is bementem a konyhába, ahol a világ egykori legjobb kapusa éppen a narancslékészletünket csapolta.

- Maradsz vacsorára is?- kérdeztem, miközben kivettem a hűtőből a húst, amit sütni készültem.

- Nem, megyek haza, Sarah vár. Csak gondoltam, megnézlek téged is- mosolygott rám. – Büszke lehetsz, a fiad remekül halad a legjobb cím felé.

- Büszke is vagyok- húztam ki magam. Alex csak pislogott, mikor a helységbe belépve kapott egy hatalmas puszit.

Ő maradt velünk vacsorára, mivel Aliisa a héten Svájcban tartózkodott. Addig-addig beszélgettünk és múlatta az időt a 3 fiú együtt, míg ő is maradt és aludt nálunk. Ennek Dani örült a legjobban, mert nagyon szerette a gyerekeimet. Bennem mindig régi emlékeket ébresztett őket együttlátni, olyan volt, mint Csiszi és Alex kettőse.

- Mi történt veled?- kérdezte Serg, mikor zuhanyzás után befeküdtem mellé az ágyba.

- Felhívott Horner, hogy 3 hét múlva újra üljek a mérnöki székembe és navigáljam Sebastiant- válaszoltam neki, miközben hozzábújtam.

- Nem akarod?- kérdezett vissza azonnal.

- Fogalmam sincs. Kijöhetek én jól abból, hogy visszaülök abba a székbe és újraélek egy futamot? Nem fogok visszavágyni oda?- zúdítottam rá a kérdéseimet.

- Virág, én nem dönthetek helyetted- simogatta meg a hajam. – Neked kell eldöntened magadban, hogy akarod-e ezt vagy sem. És még mielőtt anya miatt aggódnál, semmi nem történik abból, ha nem jössz el, nem fog megsértődni.

- Nem fogom kihagyni a szülinapját- jelentettem ki komolyan, majd lecsuktam a szemeimet, hogy jelezzem, a beszélgetést lezártnak tekintem.

*****

Július eleje Camasban köszöntött ránk. Dani lubickolt a nagymamája szeretetében, ami kicsit levette a gyereknevelés terhét a vállunkról. Jól éreztem magam, Paqui mindig örömmel fogadott engem is, még azt is elfogadta, hogy nem leszek soha a fiának a felesége. Elég volt neki, hogy látta Sergio arcán a boldogságot.

Réka, Emma és Alex is Magyarországon volt, hogy Sebastian mellett töltsék el a napjaikat az 50. futam tiszteletére. Heidi is velük volt, Aliisa Kimivel tartott a Ferrarihoz, Csisziék pedig megígérték, hogy a futam napjára kimennek a pályára Sebi mellé. Christian rengeteget beszélt velem telefonon, de végül abban egyeztünk meg, hogy Rocky fogja vezényelni a világbajnokot.

Szombat éjszaka szinte semmit nem aludtam. Az összes szabadedzés és az időmérő edzés végeredményét is tudtam, adatokkal együtt. Eva is csatlakozott a régi csapathoz, ő volt a szemem és a fülem David mellett. Mindketten e-mailekkel bombáztak, amiből tökéletesen meg tudtam állapítani, hogy milyen lenne a tökéletes taktika.

- Menj el!- szólalt meg hajnali 4-kor Sergio.

- Kidobsz?- döbbentem meg.

- Eszemben sincs- ült fel az ágyban. – De látom rajtad, hogy nagyon szeretnéd, ha ott lehetnél és segíthetnél neki. Virág, ismerlek egy ideje.

- Szóval menjek?- keltem ki az ágyból pakolni.

- Foglalok neked jegyet, aztán majd hazajössz, mikor vége a futam utáni bulinak- lépett mellém és ő is segített összeszedni a dolgaimat.

Fél 9 volt, mikor leszálltam a ferihegyi repülőtéren. A szemembe húztam a napszemüvegem és céltudatosan indultam a parkoló felé. David ott várt rám az egyik kocsinak támaszkodva, a kezembe nyomta a kulcsot, hogy indulhassunk. Bekötöttem magam, majd elindultam ki, a Ringre. Közben hallgattam az adatokat, amiket egy papírból olvasott fel.

- Senki nem tudhatja, hogy itt vagyok- jelentettem ki neki, mikor már a pályánál jártunk.

- Ciaron régi irodája teljesen üres. Oda be tudlak szöktetni és ott senki nem fog zavarni- pislogott rám.

- Tökéletes- bólintottam rá.

A paddock területén átjutni nem volt egyszerű feladat. Folyton szembejött valaki, aki lebuktathatott volna. Szerencsémre csak Kimi volt, aki jobban megbámult, de végül megrázta magát és tovább haladt az útján. A Red Bullnál már nem volt ilyen egyszerű a helyzetem. Kölcsönkapott csapatruhában, a hajamat egy sapka alá rejtve tudtam besurranni. Végül épségben bejutottam az irodába anélkül, hogy lebuktam volna a családom és a barátaink előtt.

Adathalmokon és papírokon rágtam át magam egész délelőtt, számolások tucatjait végeztem el és terveztem, hogyan lehet a 3. helyről megnyerni a futamot egy olyan helyen, ahol szinte lehetetlen előzni. Éreztem, ahogy az ereimen végigzubog az adrenalin és olyan volt az egész, mint amikor megnyertük a bajnokságot. Élveztem a helyzetet nagyon.

Fél 2-kor egy hatalmas pohár kávéval lepett meg engem Eva. Guillaume-nek már eljuttattam a taktikát Daviden keresztül, ő persze egyből rájött a dologra és szinte rám törte az ajtót. Végül beleegyezett, hogy nem mond semmit a többieknek. Végül felhörpintettem a koffeinadagom, majd a papírokkal a kezemben átmentem a bokszba.

Hátul, takarásból néztem végig azt, ahogy életem első szerelme balról belép abba a csodagépbe, amin ott szerepelt az 5-ös rajtszám, de a fiúk rátették a vb-matricát is. Megvártam, amíg kigurul a pályára és kiléptem a nyitott részre. Az első, aki észrevett, Réka volt. Boldog mosollyal lépett oda hozzám, hogy átöleljen.

Miután mindenki megölelgetett és elrebegte, hogy mennyire örül nekem, céltudatosan mentem oda a pitwallra, ami még üres volt. Leültem és láttam, ahogy egy kamerás felém tart. Szóltam neki, hogy eszébe se jusson engem kitenni a kivetítőkre, amíg nem kezdődik a futam, mert a gatyája is rámegy, így azonnal el is ment.

- Anya, maradhatok?- somfordált mögém a legnagyobb lányom.

- Csak, ha a mérnöki éned a kíváncsi- nyújtottam felé az egyik fülest.

A rajt előtt szépen megtelt mellettem a wall is. Tommi mosolyogva nyújtott felém egy üveg vizet, Guill leült mellém, tollal és papírral az ölében. Christian szokásához híven idegesen rázta a lábát, míg én felkészültem, hogy az utolsó pillanatban szólaljak csak meg. A felvezető kör alatt végig Guill beszélt hozzá és közölte vele a fontosnak vélt adatokat az alapján, hogy mire mutattam éppen a monitoron. A fiúk felálltak a rajtrácsra, én pedig lenyomtam a megfelelő gombot.

- Kuplung, gáz, fék- soroltam neki a régi szavakat.

- Virág?- hallottam meg a hangját, miközben mindkettőnknek megállt egy pillanatra a lélegzete.

A piros lámpák mind kigyulladtak, majd elaludtak. Elindult a nagy rohanás újra. Seb egyből lerajtolta Buttont, aminek nagyon örült nálunk mindenki. Megdicsértem őt, de csak szolidan. Az eredetileg 70 körös futam most csak 35 volt, tekintettel arra, hogy mindenki felett eljárt az idő. Azonban kötelezővé tettek egy kerékcserét. A legtöbb csapat a 13. kör környékén jött ki.

- Seb, milyenek a gumik?- kérdeztem tőle ekkor.

- Még bírja- felelte. – Egyensúly rendben.

- Maradj ennél a tempónál- válaszoltam neki.

Türelmes voltam és a 20. körben hoztuk csak ki őt. Figyeltem a szerelőket, a lányom kezében pedig ott volt a stopper, hogy mérje, mennyi idő alatt csinálják meg a kiállást. Végül hatalmas vigyorral az arcán dugta az orrom alá a készüléket. 3.5 mp-et mutatott. Biccentettem a srácok felé, majd visszafordultam a monitorokhoz. Már csak Kimit kell legyőzni.

- Milyen időt megyek?- kérdezte 5 körrel a vége előtt.

- 1:19.072 volt az utolsó. És eszedbe se jusson!- figyelmeztettem, mert tudtam, mire készül.

- Mennyi volt a pole 25 éve?- faggatott tovább.

- 1:18.773- sóhajtottam fel.

Tudtam, nem tehetek a dolog ellen semmit. A fejébe vette, hogy elkapja Kimit és nem tehettem ellene semmit. Most csak ennyi ideje volt, meg akarta mutatni, hogy jó pilóta, hiába volt tisztában a dologgal mindenki. Körről körre került egyre közelebb a piros autóhoz, az utolsó körben előzési távolságban volt.

- Vedd szűkebben az utolsó kanyart és meglesz. Ott elkaphatod, mert ő sosem fordul beljebb- adtam le neki az információt.

Természetesen Kimi is megkapta az információt, de végül nem húzta rá a kocsi orrát Sebire. Ha megtette volna, nagyon hasonlított volna a helyzet a 2010-es törökországi eseményekre. Így azonban el kellett ismernie, hogy mi nyertük meg a jubileumi Bajnokok Futamát. És nem mellesleg 1:18.772-vel megjavította a 2010-es pole-t. Hangosan felsikítottam örömömben és a lányom nyakába borultam.

- Virág, menj te a dobogóra!- küldött Christian nevetve a pódium felé.

Tommival együtt mentünk oda az épülethez. Ő lenn várta a barátját, míg én fenn, a pihenő szobában. Hallottam, ahogy Kimivel egymást ugratják a lépcsőházban, míg a 3. Hamilton csak kullogott mögöttünk. A Jégember megállt az ajtóban, majd csibészes mosolyra húzódott az ajka.

- Tudhattam volna- rázta meg a fejét. – Miss. Norton, ezt még lejátsszuk egymás között- dorgált meg, majd kaptam két puszit.

- Hogyne, Jégember- nevettem. Utána Seb is megölelt és elregélte nekem milliószor, hogy mennyire köszöni, hogy eljöttem és segítettem neki ebben a győzelemben.

Nevetve hagytam ott őket és én voltam az első, aki kilépett a pódiumra. És akkor kaptam meg az élet legnagyobb ajándékát, a rajongóimtól. Azóta is ezek a szavak emlékeztetnek arra, amit letettem az asztalra: „Miss. Norton! Köszönjük, hogy megadtad nekünk azt, hogy a legszebb pillanatainkat veled tölthettük el!”