Török 1

Itt a hétvége ala Gooffy :D

Bocsánat az időmérő miatt, de nem úgy néztem az időmérőt, hogy én ezt megírom, hanem csak néztem.. :D Na jó ezt nem tudom elmagyarázni röviden. Bocs érte! Remélem nem haragszotok nagyon.

Ismételten a kommentárok függvényében hozom az újat. ( Ha meglesz a 10-12 komi és nem készültem még el, akkor hozok idézeteket a My Lucky Luseren)

Szeretlek titeket!! :)

Már lassan 1 órája ültem Seb mellett a szobájában. A pénteki F-csatornás teszt nem ment olyan jól, mint kellett volna, ezért 4 órás megbeszélés után úgy határoztunk, hogy jegeljük a témát. Harmadik szabadedzést viszont már Seb nyerte meg. Bizakodva ültem vissza az időmérőre a székembe, és Seb is sokkal jobb kedvel ült be a kocsiba. Végig vezettünk, de az utolsó mért körön a telemetria csökkenni kezdett és Seb is elkezdett komolyabban panaszkodni. A hibát így látatlanba nem találtuk és így kijavítani sem tudtuk ezért elúszott a pole. Ismét. Egyből a mérnökökhöz mentem és összeültünk, hogy megtaláljuk a hibát, hiszen a kocsihoz nem nyúlhatunk csak reggel, de akkor tudni kell már mit kell kijavítani, vagy nem lesz kész a kocsi a rajtra. Láttam, amikor Seb lehajtott fejjel sétál át nyugodtan a boxon. Tudtam, hogy itt baj lesz ezért egyből mentem is utána. Így alakult ki, hogy zárt ajtó mögött ültünk immár 1 órája. Nem akartam megtörni a csendet, amibe Seb beleburkolózott.

Másfél óra után mozdult meg Seb. Egész eddig a térdére könyökölve nézte a kezeit, de most oda nyúlt hozzám és az ölébe húzott, hogy az arcát a mellkasomra fektesse. Az egyik keze a hasamon volt, ami már egy nagyon picit dudorodik, a másik keze pedig a hajammal játszott. Továbbra sem szólalt meg, de már haladásnak éreztem a monoton mozdulat sorokat is.

Két óra után sóhajtott fel rekedten először és egy pillanatra erősebben magához szorított.

- Miért? – kérdezte suttogva. Nem tudtam pontosan mire érti ezért csöndbe maradtam. – Mindig van valami. Nincs tiszta hétvégém.

- Egyszer véget ér a pech széria is. – mondtam pár perc csend után. – Ne add fel! Harcolj, küzdj, ahogy csak bírsz, és kamatozni fog.

- Nem bírom tovább. – rázta a fejét. – Már egyszerűen nem!

- Nem adhatod fel. – simogattam a haját. – Nem most és nem így!

- De vége, nem bírom! Mindig van valami. – szipogta. Úgy éreztem mintha a kisfiam lenne, akinek nem megy a biciklizés és folyton elesik.

- Légy erős. – nyomtam egy puszit a szőke tincsekre. – Muszáj erősnek lenned! Mutasd meg mennyire egybe vagy fejben.

- Nem vagyok egybe. – motyogta. – Széthullottam.

- Ha széthullasz, se mutasd. – simiztem tovább. – Nem az a lényeg, hogy most éppen ki a gyorsabb vagy kinek van több technikai gondja. A lényeg az, hogy a sok harcból idén ki nyeri meg a háborút.

- Még csak 7 versenyen vagyunk túl, de egyszerűen én szétestem. – ölelte át a derekam és a mellemhez nyomta szorosan az arcát. – Mi lesz évvégére?

- Itt vagyok veled és mindig itt leszek. – suttogtam. – Évvégére már az ikrek is veled lesznek. Támogatunk és bárhogy alakul a dolog szeretünk, és ne kelljen emlékeztetnem rá, hogy világszerte mennyien szorítanak érted! Értünk és értük küzdj! Ha kell másokkal vagy a kocsival, de ha összeomlasz, küzdj magaddal szemben is. Ne hagyd, hogy bárki csalódjon, és azt mondja, hogy Webber jobb, mint te, mert ez nem igaz.

- Már így is azt mondják. – mondta rekedtes hangon. Már értettem miért bújt a mellkasomba. Éreztem, ahogy a felsőm beszívja a könnyeit.

- Dehogy mondják! – mosolyodtam el. Tényleg egy kisgyerek most. Egy reményveszett kölyök. – Látják rajtad, hogy küzdesz, harcolsz. Ma is megmutattad, hogy gyorsabb vagy, csak az utolsó etap nem jött ki jól.

- Soha semmi nem jön ki jól. – morogta.

- A versenyen majd megmutatod a világnak, hogy nem véletlen vagy te itt pilóta! – két kezembe zártam az arcát és felemeltem a fejét, hogy a könnytől csillogó kék szemekbe nézhessek. Lágyan nyomtam az ajkaimat az övére, de ő egyből még jobban magához volt és vadul csókolt, mintha ebből a csókból merítene életerőt. Talán így is volt.

Fokozatosan lágyult el a csókja. A végén már csak épphogy összeértek az ajkaink.

- Szeretlek. – suttogta a számba. – Köszönöm. – tette hozzá mikor már elhúzódott. A szemében még mindig ott volt a bánat és a keserűség, de az arca egyetlen izma sem árulta ezt el.

- Menj és nyugtasd meg kint a népet, hogy jól vagy és nem cincáltad szét se magad se a szobád. – simítottam le a könnyei nyomát az arcáról. – Anna írótóra aggódhat Tommival együtt.

- Rendben. – letett a kanapéra majd oda sétált az ajtóba. – Te nem jössz? – vonta össze a szemöldökét.

- Menj nyugodtan. – mosolyogtam rá. – Nekem még úgyis vissza kell mennem a boxba. – teljesen magamra húztam a semleges, de vidám álarcot. Nagyon figyeltem, hogy még a szemem se árulkodjon Sebnek. Bólintott majd kiment az ajtón.

- Ha valaki ül ott fent és figyel, akkor most az egyszer rendezze úgy, hogy Seb simán nyerjen Webber előtt, hogy visszatérjen a régi énje. – néztem fel a plafonra. Elég vicces, hogy nem vagyok hívő mégis felfelé beszélgetek. Talán elég, ha Seb hívő, hiszen neki kell a segítség.

Este 11kor nyúzottan és fejfájósan sétáltam át a home-ba. A büfé már nem üzemelt így megkerültem a pultot és főztem magamnak egy erős kávét, hogy a hotelig el tudjak vezetni elalvás nélkül. Felültem a pultra és a teljesen üres és gyér fényben úszó home-ot néztem. Nappal hatalmas itt a nyüzsi, hiszen ide bárki beülhet, mert egy vendég centrikus csapat vagyunk.

- Gyere kislány vissza viszlek a hotelba. – jött be a nagy ajtón Guill.

- Ne fáradj, most ittam egy kávét vissza tudok vezetni. – ugrottam le a pultról. A magas sarkúmban hangos koppanással értem földet. Kidobtam a papír poharat és elindultam kifelé.

- Biztos menni fog? – kérdezte kétkedve. – Eléggé nyom ez a meleg engem, téged gondolom duplán a babák miatt.

- Tényleg fülledt a levegő és oxigén hiányos, de jól vagyok. – mosolyogtam rá. – És szükségem van arra a 20 perc egyedüllétre.

- Renden. – bólintott. – Ha nem bírod, akkor ne harcolj. Állj meg az út szélén és nyugodtan hívj fel. Érted megyek.

- Köszönöm. – fordultam vissza. Intett és már el is tűnt a kamionok felé. A legtöbb itt dolgozó a kamionokban alszik. Nekem is fent van tartva egy hely, de Seb mai kiborulása után úgy éreztem vissza kell mennem hozzá a hotelba.

Laposakat pislogva, de minden gond nélkül vissza találtam. Jól sejtettem, hogy vissza kell jönnöm, mert Seb ott aludt az egyik puha fotelban.

- Gyere, feküdj inkább az ágyra, ott kényelmesebb. – simiztem meg a vállát. Kinyitotta a szemét és lassan bólintva átcsoszogott a hatalmas francia ágyra.

- Gondoltam megvárlak. – mondta félálomba. – Sokáig elvoltál.

- Tudom, bocsánat. – húztam rá a takarót és nyomtam egy puszit az arcára. Mire kiértem a hálóból már újra aludt. Letusoltam és éppen bebújtam volna Seb mellé az ágyba mikor elkezdett rezegni a telefonom. Visszamentem a nappaliba és felvettem.

- Virág Norton. – mondtam nem épp éber hangon.

- Szia, Niki vagyok. – köszönt bele németül egy lány hang.

- Örvendek. – váltottam németre. – Sajnálom, de nem ugrik be honnan kéne tudnom kit is takar a Niki név. – masszíroztam a halántékom. Még mindig fájt a fejem.

- Sebastian tudni fogja ki vagyok. – mondta magabiztos hangon. – Vele szeretnék beszélni, de csak ezt a számot találtam meg a Red Bull honlapján.

- Jó sok szám van ott fent. – kekeckettem.

- De te biztos, hogy ott vagy ahol Sebastian. – a hanghordozásából ítélve abba a kategóriába tartozott, akiket én ’ Hisztis liba’-ként definiálok.

- Hát most tévedtél, mert Sebastian a hotelben alszik. – még csak nem is hazudtam.

- Megmondanád neki, hogy Niki kereste a közép suliból, és szeretnék vele beszélni, mert osztálytalálkozó lesz? – váltott kedvesebb hangnemre.

- Nem vagyok a titkárnője, de megmondom neki. – morogtam. – Szia. – és letettem. Felírtam egy cetlire az üzenetet meg a számot, amiről hívott. Leszedtem még egy cetlit és ráfirkáltam, hogy a pályán találkozunk, majd oda tettem a párnámra a francia ágyon. Felöltöztem és távoztam a holnapi cuccommal együtt. Lementem a tengerpartra és kiléptem a cipőmből. Mezítláb indultam meg a meleg homokba le a tengerhez. Hajnali kettő is volt már mikor megszólalt a telefonom.

- Hatalmas bajban vagy remélem tudod. – mondta fenyegetően Seb.

- A hotellel szembeni tengerparton vagyok. – mondtam neki anélkül, hogy megkérdeztem volna mi baja. Úgyis tudtam, hogy azon pattog, hogy nem vagyok a hotelben. Köszönés nélkül rakta le.

- 5…4…3… – dőltem hátra a homokba, könyökömre támaszkodva. – 2…

- Miért vagy itt? – hátra hajtottam a fejem, hogy lássam Sebit. – Miért nem alszol?

- Kiment az álom a szememből. – néztem vissza a tengerre. – Te viszont menj vissza aludni. Holnap szükséged lesz az éberségre.

- Gyere te is. – erősködött. – Mi a baj?

- Csak kiment az álom a szememből és nem akartalak felkelteni. – keltem fel a földről. – Menjünk vissza. - indultam meg. Persze volt bajom. Nem a telefonhívás miatt voltam kiakadva, sokkal inkább mostanra volt időm arra, hogy elérje a tudatomat, ugyanaz az állapot, mint amiben Sebi volt délután. Épp úgy mérges és csalódott voltam, mint ő. Én is kiábrándultam picit a Forma1-ből a sok technikai hiba miatt. De a legrosszabb, hogy csalódtam magamban. Nem bírtam elviselni, hogy a kezem alatt ennyi hiba előfordulhat. Nem tudtam ezt megemészteni.

Seb magához ölelt már a francia ágyban fekve és az ölelésében nyugodtam meg annyira, hogy egyből elnyomott az álom.

Másnap megbeszélésről megbeszélésre futkostam Guillel a nyomomban. Még legalább 1 órára szükségem lett volna, hogy úgy érezzem, kész vagyok a versenyre mikor már a rajtrácson álltam. Nem volt rendben ez a nap a csapatnál. Mindenki sokáig dolgozott tegnap és ma össze-vissza kapkodtunk, hogy kész legyen a kocsi. Én az utolsó dolgokat egyeztettem Bennel a rajtrácson állva. A szerelők kétszer ellenőriztek át mindent, hogy a technika nehogy megadja magát. Kiadtam nekik az ultimátumok, hogy a legkisebb baki, ami rájuk vezethető vissza komoly büntetést von maga után most már. Visszamásztam a depó falon a helyemre és onnan figyeltem tovább az eseményeket. Mikor Sebit becsatolták és a rádió is piros lett egyből megnyomtam.

- Nem akarok kakaskodást meglátni a mai futamon. – kezdtem bele. – A cél, hogy ismét 1-2-ben hozzuk be. Előzd meg Hamiltont a rajtnál, és Webbert. Ha meg akarod előzni futam közben Webbert akkor pedig egy egyenesben tedd, hogy ne legyen nagy kockázat, hogy kiütitek egymást.

- Vettem. – mondta, mint egy kiscserkész. – A gázra azért ráléphetek? – kérdezett vissza pimaszul.

- És én a szádban bele léphetek? – kérdeztem rádió forgalom nélkül. Tom mellettem hangosan felnevetett. – Igen, a gázra ráléphetsz. 47 fokos a pálya a levegő pedig 28.

- Minden optimális. – mondtam neki mikor visszaért a rajtrácsra. – Kuplung, gáz, fék. – elkezdtem a tollammal kopogni az előttem lévő pulton és vártam a rajtot.

Amint kialudtak a piros lámpák felbőgtek a motorok és elindult a mezőny. Seb egyből maga mögé utasította Hamiltont és Webber után eredt.

- Jobbról Hamilton! – szóltam Sebnek, aki reagált de már későn. Hamilton bement elé, de ő egyből visszaelőzi. – Balról! – szóltam ismét bele. Bosszúsan néztem, ahogy Hamilton szinte körbe autózza Sebit. – Seb nem! – mondtam nyomatékosan mikor nagyon neccesen akarta megelőzni Hamiltont. – Ne menj már most bele ilyen előzésekbe.

- Megelőzőm! – vágta rá.

- Veszélyes lett volna ott bebújni. – csitítottam. – Kerülj ki a szélárnyékából. – mondtam ellentmondást nem tűrően pár kör után. Szerencsére hallgatott rám így beállt egy normál tempóra.

- Mennyi a hátrányom? – kérdezte a 10. kör körül.

- 2 mp. – válaszoltam. Szerencsére nem akaratoskodott. Közben Alonso megkezdte a boksz kiállásokat. Nem nagyon voltam se én se Seb beszédes kedvünkben és nem is igazán volt mondanivalóm neki, hiszen egy normális tempót autózott Hamilton és Button közt.

- Kezdek komolyabban tapadást veszteni. – mondta Seb semleges hangon.

- Gyere be a boxba. – reagáltam le. Figyeltem, ahogy kijön majd a monitort lestem, hogy hova ér vissza. – 5. vagy, de a következő körben Webber is kijön. – ismét csendbe figyeltem a futamot.

- Webber és Hamilton is kijött a boxba. – szóltam Sebinek. – Nyomd, és be tudsz Hamilton elé jönni. – mondtam gyors felszámolás után. – Elrontják Hamilton box kiállását! Megvan a 2. hely! – mondtam Sebnek örömmel.

- Megtudom fogni Webbert? – kérdezte izgatottam. Ránéztem Christianra majd megnyomtam a PIT gombot.

- Mennyire engedhetjük össze őket? – érdeklődtem. Ezt csak azok hallották, akik körülöttem ülnek.

- Ne akadjanak össze. – nézett rám Christian. – Ha tisztán megtudja Sebastian előzni Markot, akkor áldásom rá. De ne akadjanak össze. Helyet hagyjanak egymásnak. – nézett Ciaron felé is.

- Hajrá, előzd meg, de vigyázz, hogy ne essetek ki! – adtam tovább az infót. – Hamilton nagyon a közeledben van. – jegyeztem meg.

- Már mellettem van. – szólt vissza Seb. Néztem a monitoron, ahogy Seb nem hagyja, hogy megelőzze, és Hamilton le is csúszik az ívről.

- Ezt megúsztad. – sóhajtottam. – Kapcsolj nagyobb tempóra. – szóltam rá.

- 0,9 másodpercre vagy Webbertől és lekörözések jönnek. – a monitoron rengeteg kis pötty ment körbe-körbe a pálya rajzon. Furcsa érzésem volt. Nem esett jól ott ülni a meleg fülledt levegőn és versenymérnökösdit játszani. Lement két kör és éreztem, hogy fehéredek el. Tommi, mint mindig most is mellettem állt behúzódva a fejünk fölött lévő tető alá. Rám nézett majd hatalmas sóhajjal elém rakott egy üveg vizet.

- Szólhatsz Sebnek is, hogy igyon. – tette hozzá szúrósan. Összefont karral állt mellettem, míg meg nem ittam a kisüveg vizet.

- Seb folyamatosan vegyél magadhoz folyadékot. – mondtam a rádióba. Nem válaszolt, de biztos, hogy morgott a bukó alatt.

- 10-15 perc múlva eső! – hallottam meg a hátsó mérnököktől.

- Seb jön az eső 10-15 perc múlva. – adtam tovább az infót.

- Milyen erősségű lesz? – kérdezett vissza.

- Nem túl intenzív. – néztem rá az időjárás jelentő monitorra. – Tiéd a leggyorsabb kör, 1:30.8-al.

- Megfogom Webbert. – mondta magabiztosan. Nem szóltam semmit. Figyeltem a monitorokat.

- Minden rendben működik? – kérdeztem a boxtól.

- Minden rendben. – csekkoltak vissza. Kezdtem izgulni, hogy végig tudja csinálni a versenyt. Christian arcán is a totális aggodalom és izgalom keveredett.

- Felettünk vannak a felhők! – nézett ki Tom aggodalmasan.

- Miért gondolod, hogy ennyire gond lenne, ha esne? – értetlenkedtem. – Nem féltem Sebet az esőbe.

- Ezzel egyedül vagy. – nézett rám Tommi a másik oldalról. Inkább visszafordultam a monitorok felé.

- Dupla sárga a hátsó egyenesbe, mert Trulli megállt a pálya szélén. – figyelmeztettem Sebit. Tom ismét kihajolt és ráncolta a homlokát.

- Csöpög. – nézett rám.

- Hagyd abba az aggodalmaskodást, mert feldühítesz vele. – szóltam rá.

- Seb a célegyenesbe csöpög az eső, máshol is így van? – érdeklődtem.

- Máshol nem. – kaptam meg pár kanyarral később a választ.

- Fél másodpercre van tőled Hamilton. - figyelmeztettem.

- Látom. – vágta rá morcosan.

- Webbernek vissza kellett vennie, hogy végig legyen üzemanyaga. – informáltam Sebit amint megláttam a hírtelen visszaesést Webbernél.

- Vettelnek van még egy plusz köre. – mondta a hátsó traktusú mérnök gárda.

- Egy köröd van megfogni Webbert, utána neked is vissza kell venni. – mondtam neki. – Fair play és hagyj helyet, ne üsd ki. – figyelmeztettem. Christian elkezdett dobolni a lábával és a kezével is. Ránéztem.

- Megnyugodnál? – kérdeztem.

- Nem. – rám se nézett. Mikor az időkön és a monitoron is láttam, hogy Seb nagyon közel van Webberhez én is elkezdtem komolyabban izgulni érte és aggódni.

- Ne csinálj olyan menővert, ami veszélyes. – szóltam rá még egyszer. – Az egyenesbe próbáld meg. – adtam tippet. Amint elérkezett az egyenes Seb megkezdte az előzést. Kiment Webber mellé és már több mint fél autó hosszal előrébb volt, mikor elindult az ideális ívre. Csak annyit láttam a monitoron, hogy Seb a másik irányba rántja a kormányt és oldalt csúszik. Egyből rátenyereltem a rádióra, de Seb megelőzött.

- Webber nem hagyott helyet! – ordította bele a rádióba.

- Hátsó defekted van. – szóltam neki, mikor láttam a jobb hátsó kerék hírtelen értékcsökkenését. Remegtem a dühtől. Pillanat alatt öntötte el az agyamat. Végig néztem az ismétlést, és igaza volt Sebnek. Webber nem hagyott helyet. Én a fejem fogtam, Tommi a homlokát a hideg vasszerkezethez nyomta. Tom pedig a pulton feküdt. Ránéztem Christianra, aki iszonyat ideges volt láthatóan. Adrian arcán pedig a csalódottság kapott szerepet. A sokadik vissza játszásban látni lehetett, hogy Seb először kézfenntartással elégedetlenkedik Webber miatt majd miután kiszállt már azt mutogatja, hogy Webber nem normális. Egyet kellett értenem vele. Tommi elindult lefelé, hogy beérjen a home-ba mire Seb is oda ér. Én maradtam a helyemen egyelőre.

- Most már látványosan is utálkozhatunk? – kérdezte Ben rádión.

- Teljesen nyugodtan. – morogtam. Rásandítottam Ciaronra aki bosszús fejet vágott, de mellette elégedett is volt. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy leveszem a fülest és hozzá vágom. Pillanatnyilag a legszebb hang a fülemnek Ciaron vagy Webber fején csattanó tárgy hangja lenne. Mély levegőt vettem, hogy megnyugtassam magam, de nem igazán jött össze. Mikor megláttam, hogy Seb Annaval és egy másik Red Bullos sajtóssal a nyomában megy be a szobájába felkeltem, de Christian egyből felém fordult.

- Itt maradsz. – az arcán még mindig a totális idegesség látszott.

- Itt nincs már rám szükség. – kötekedtem.

- Azt mondtam itt maradsz. – emelte fel a hangját. – Ciaronnal együtt épp annyira bűnösek vagytok, mint a két pilóta, szóval itt maradsz. – mint egy durcás kislány úgy ültem vissza a székembe.

Figyeltem, ahogy a Toro Rossoval leggyorsabb köröket fut Jaime, majd Webber is fut egy gyors kört. Aztán láttam, ahogy Seb már átöltözve nyilatkozik a hatalmas tömegnek, akik szinte fellökik. Én simán belerúgtam volna párat a tömegbe, hátha valakit eltalálok, de ő csak fellépett a lépcsőre Anna terelgetésére.

Közben a két McLaren is egymást kóstolgatta.

- Ha kiütik egymást, röhögni fogok. – közöltem Tommal. Döbbenten nézett rám. – Mi van? Már megtehetem, hogy kárörvendő vagyok. Így is- úgyis kirúgnak, ha Sebit találják bűnösnek. – rántottam meg a vállam.

- Miért tennének ilyet? – értetlenkedett.

- Mert próbaidőn vagyok. – nevettem fel keserűen.

- Nem Seb volt a hibás. Webber nem hagyott helyet. – nézett vissza a monitorra. – A McLarenesek miért tudnak tisztelettel bánni egymással?

- Mert egyik sem Webber. – morogtam elég hangosan ahhoz, hogy Christian a nagy zajban is meghallja. Nagyon csúnyán nézett rám míg Ciaron kárörvendően. Ezek után csöndbe maradtam. Az utolsó körök alatt ért oda hozzánk Seb. Először oda ment Christianhoz és Adrianhoz, majd ahogy jött el felém mindenki megveregette a vállát.

- Nem hagyott helyet nekem. – mondta amint oda ért hozzám. Lehúzta a fejemről a fülest és közelebb hajolt. – Már régen ki kellett volna húzódnia, hogy eltudjon fordulni.

- Tehát, téged tessékelt le a pályáról? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- Nem figyelt rám. – húzta fel az orrát. Az arca megviselt volt, a kezei vörösek. Valószínűleg a szoba berendezése bánta a kiesést. – Már rég előtte voltam, nem hagyott elég helyet. Nem számítottam rá, hogy ott lesz.

- Sajtónak mit mondtál? – érdeklődtem. Nem mondtam el véleményem, mert azt Christiannak tartogattam. Mindegy volt, mert olyan hangszínnel akartam mind ezt elmondani Christiannak, hogy az egész paddock hallani fogja.

- Amit Anna mondott. – morgott. Csak bólintottam és megöleltem.

A díjátadó alatt Seb beszélt Christiannal, majd engem meg se várva távozott a pályáról Tommival. Tudtam, hogy Tommi egy percre sem fogja magára hagyni, míg én oda nem érek. Megvártam, míg megszólal a telefon és Christian magához hívat. Egyszerre értünk oda Ciaronnal. Bunkó mód besétált előttem az ajtón.

- Ti vagytok felelősek a pilótákért. – kezdett bele. – Mindkét pilóta más álláspont van. Gondolom ti is csak egymásra mutogatnátok.

- Egy bűnös csak ne mutogasson rám. – horkantott Ciaron. Ökölbe szorult a kezem.

- Kuss. – förmedtem rá. – Senki nem kérdezte a véleményed. Te csak egy mocskos áruló vagy.

- Pofádat fogd be! – kapta el a kezem. Bennem egyből felment teljesen a pumpa és orrba vágom, ha Christian nem kapja el a kezem.

- Mind a ketten nyugodjatok meg. – ordított.

- Mark nem hagyott helyet Sebastiannak, és már rég ki kellett volna húzódnia, ha megkezdje a kanyart. – intette le Ciaront. – Mindazon által nem Markot vonom felelősségre, hanem téged. – nézett Ciaronra. – Míg Virág többször is figyelmeztette Sebastinat, hogy sportszerű legyen te egyszer sem Markot. Végig hajtottad, árkon-bokron át.

- Mégis Seb esett ki! – dühöngtem. – Te rohadék. - köptem a szavakat ordítva. Teljesen elborult az agyam.

- Virág fékezd magad! – szólt rám Christian.

- Nem fékezem magam! – vágtam rá. – Minden rendben volt és simán 1-2 meglett volna, ha ez a mocskos, aljadék, senki vissza fogja a pincsi kutyáját! – ordítottam még mindig.

- Hagyd el az irodát! – ordított Christian.

- Kit nevezel te mocskos aljadéknak te kis ribanc? – nézett rám Ciaron. Felém kapott, de még időben léptem arrébb. – Vigyázz, mert úgy végzed, mint a kis barátnőd! – ordított velem Ciaron tovább. Erre a mondatra ördögien elmosolyodtam.

- Te kezed is jó alaposan benne volt Eva bántalmazásában! Te mocsok! – ordítottam vissza. Christian teljesen megdöbbenten nézett először rám majd Ciaronra.

- Virág hagyd el az irodát! – mutatott az ajtó felé. – Most! – ordított ismét. Kihúztam magam és úgy távoztam. A szerelő gárda 90%-a az ajtó előtt álldogált.

- Húzzatok dolgozni! – förmedtem rájuk. Kitrappoltam a pálya területéről és beültem a kocsimba. Tövig nyomtam a gázt a hotelig. A folyosó elején hallottam már, hogy dühöng Seb. Ahogy beléptem az ajtón Tommi arcán megkönnyebbültséget láttam. Egyből kislisszolt az ajtón. Seb zihált a dühtől.

- Megnyugszol? – kérdeztem halkan.

- Nem! – ordított ő is. Nagyon nem volt türelmem és kedvem az újabb ordítozáshoz. Az úton valamennyire megnyugodtam így ment a minimális gondolkodás. Oda mentem Sebhez és magamhoz rántottam és amennyi szenvedélyt bele lehet egy csókba sűríteni azt megtettem. A következő, amit érzékeltem az a hátamnak ütődő fal volt.

Ha máshogy nem tud az ember megnyugodni, hát alakítsa át másféle túlcsordult érzelemmé a dolgot, amit tud kezelni. Soha nem tudtam Seb dühét kezelni, míg a vágyát, szenvedélyét annál inkább. A kettő között pedig gyenge a határ. Főleg nála.

Órák múlva rettenetesen zihálva feküdtem a hatalmas francia ágyon keresztbe Seb mellett. Jobb az orgazmustól zihálni, mint a dühtől. Ha Ciaron tudná, hogy neki hála egy jót szeretkeztünk valószínűleg öngyilkos lenne. Azt hiszem, felhívom és elmesélem neki.