Monaco 1

Itt az időmérő!! :) Megérdemlitek a gyors frisst!! :) Továbbra is köszönöm a bétát Liloonak és mindenkinek a komit!! :)

Szombat reggel ismét egyedül ébredtem független attól, hogy Sebi mellett aludtam el. Bizonyára visszament a lakókocsiba apukájához. Kimásztam az ágyból és 20 perc múlva már a pályán voltam. Mire kiértem már nagy volt a pályán a zsivaj. Egyből mehettem megbeszélésre. Beültem a tárgyalóba és pár pillanat múlva Christian is megérkezett.

- Virág gyere velem. – intett felém és már ki is ment. Meglepve néztem körbe ki tud és miről, de mindenki értetlen arcot vágott kivéve Ciaron aki vigyorgott. Kisiettem Christian után aki egyenesen az irodájába ment be. Bementem és becsuktam az ajtót. – Mégis mit képzelsz magadról? – kérdezte dühösen. Fogalmam sem volt miről beszél.

- Nem tudom mire gondolsz. – dőltem a falnak összefont karokkal.

- Arra, hogy betörted John orrát pedig téged helyettesített és mikor odajöttél készségesen átadta a helyét neked. – dühöngött. – A csapaton belüli másik részleg forrong ellened! – ült le a székébe. – Ki kéne rúgjalak, mert pontosan tudod, hogy szabályt szegtél.

- Micsoda? – kérdeztem megdöbbenve. – Dühös voltam, és pontosan tudod, hogy jogosan kapta! Az, hogy Ciaron egyből kapva-kap az alkalmon, hogy kitúrjon az egy dolog!

- Nem egy dolog! – vágta rá. – Ha nem büntetlek meg akkor mások is nyugodt szívvel megcsinálják, és akkor te fogsz replikázni.

- Szóval kirúgsz? – kérdeztem dacosan. – Ha kirúgsz, még ma átmegyek egy másik élcsapathoz munka ügyben tudod jól.

- Tudom. – bólintott. – Egyelőre szükségünk van rád, így csak próbaidőn vagy. Egy rossz húzás, vagy nagyszájúskodás, csalás, vagy előnyszerzés valami okból csapaton belül és kiraklak a csapatból.

- Tehát úgy ugráljak, ahogy te és Ciaron fütyül? – kérdeztem idegesen. Forrt bennem a düh.

- Nem. Ciaron neked nem felettesed. – rázta a fejét. Láthatólag ő sem repesett annyira az örömtől. – De társként vagy köteles kezelni.

- Ha véletlen egy balta áll a fejébe azért is én felelek? – kérdeztem angyalian mosolyogva.

- Igen, mivel csak te állhatsz a személye elleni támadás mögött. – kelt fel. – Tartsd magad a megbeszéltekhez.

- Ezt nem megbeszéltük, hanem leugattál és parancsba adtad a jó kislány szerepet. – dühöngtem. Megvonta a vállát majd átment a tárgyalóba. Mentem utána, mint a meghunyászkodott kiskutya. Ciaron ezt még nagyon megbánja, abban biztos voltam. A megbeszélés alatt csendben ültem és csak akkor beszéltem, amikor kérdeztek, ezzel többek kérdő tekintetét magamra vonva. Ciaron persze vigyorgott, mint a tejbe tök. Olyan taktika lett, ami nekik kedvezett én pedig csak magamba dühöngtem. Ahogy kiléptem az ajtón Seb elkapta a kezem.

- Mit mondott, mi történt? – húzott be az irodámba.

- Ciaron bemártott John ügyben. – sóhajtottam. Fáradtan éreztem magam. – Ha nem játszok jó kislányt kirúg.

- Ha elkapom Ciaront és agyon verem, engem kirúg szerinted? – kérdezte elmélázva.

- Ne próbálkozz vele, mert azt a sarat is rám kenik. – ültem be a székembe és végig írtam a szabadedzés és az időmérő menetét a taktika szerint. Seb pár perc múlva magamra hagyott, mert neki interjúja volt. Már nem is dühös voltam, hanem üres akár egy porcelán baba. Nem kellett sok idő és kopogtak az irodám ajtaján.

- Gyere be. – szóltam ki fel se nézve. Az ajtó nyílt majd csukódott én pedig írtam tovább serényen. Besüppedt a szék az asztal másik oldalán ahogy a vendégem helyet foglalt. Végig írtam a sort majd felnéztem. Ahogy tudatosult az agyamba ki a látogatóm kiesett a toll a kezemből.

- Te mit csinálsz itt? Hogy jöttél be ide? – kérdeztem megdöbbenve.

- Felmutattam a névjegykártyát amit adtál és elmondtam, hogy munka ügyben jöttem érdeklődni. – vonta meg a vállát lazán Csiszi. Egy fehér póló volt rajta meg egy halász nadrág. A szőke haja kócos volt, de nagyon jól állt neki. A kék szemei pedig csillogtak a viszont látás örömétől.

- Te nem vagy normális. – közöltem vele. – Ha Seb itt meglát… - nyeltem egyet. Fogalmam sem volt, mit csinálna, ha itt találná Csiszit.

- Nem elvenni akarlak tőle. – tárta szét a karját. – Csak látni téged, beszélni veled és végig nézni az időmérőt és a futamot a boxból.

- Honnan van VIP jegyed? – kérdeztem az első kérdést, ami eszembe jutott, hogy ne csak bután nézzek rá.

- Apám a McLarennél dolgozik. – mondta fájdalmas arccal. – Gyűlölöm őt.

- Miért? – kérdeztem rá. Mire kimondta már megbántam, hiszen semmi közöm hozzá.

- Elhagyott minket mikor kicsi voltam, de az apai kötelességei megvannak a bíróság szerint, így elrendezte nekem a VIP jegyet. – mondta szomorkásan.

- Hát akkor menj és élvezd a csapatunk vendégszeretetét. – mutattam az ajtóra. – Én ide dolgozni járok.

- Rendben, még találkozunk. – kelt fel és távozott.

- Milyen pofátlanok ezek a mai fiatalok. – jött be Eva vigyorogva az irodámba. – Én engedtem be. Egyből tudtam, hogy csak ő lehet Csiszi.

- Legközelebb ne engedd be! – néztem rá mérgesen. – Így is közel állok a kirúgáshoz.

- Hallottam róla… – sóhajtott. – Sajnálatos, ügy.

- Neked mi bajod van? – csaptam az asztalra.

- Itt van Ciaron felesége. – dobta le magát sóhajtva. – Úgy néz rám, mint egy rongyra.

- Valljuk be, az ő szemében az is vagy. – dőltem hátra. – Menj és sírd ki magad Tomminak, vagy bánom is én, most nincs idegzetem a kicsinyes hülyeségekhez.

- És neked mi a bajod? – támaszkodott az asztalra. – Megint antiszoc vagy.

- Belefáradtam ebbe az egészbe. – dobtam az asztalra az imént kézbe vett tollat. – Üresnek érzem magam.

- Hát töltsd meg magad érzelemmel. – tárta szét a karját.

- Na és hogyan, Okoska? – fontam össze a karjaimat.

- Azt már neked kell kitalálnod. – ásított. – Nyerjétek meg a versenyt és jobban leszel máris.

- Ha ilyen egyszerű lenne futamot nyerni, ahogy mondod… - hunytam be a szemem. – Még az időmérőn se vagyunk túl.

- Ami azt illeti, 5 perc és kezdődik a szabadedzés. – nézett az órájára. Gyorsan összeszedtem a cuccom és sietve elfoglaltam a pulpituson a helyem.

A szabadedzés alatt többen is hibáztak piciket, de Alonso volt az egyetlen, aki össze is törte a kocsit komolyabban. Őt kihúzhattuk az ellenfelek közül.

- Nem kell mindenáron a pole-ra hajtani. – guggoltam Sebi mellé aki a 3. edzés után ki sem szállt a kocsiból. – Elég ha az első háromban bent vagyunk. Inkább ne kockáztass a falak közt most.

- Pole-t akarok! – mondta pici hisztivel a hangjába.

- Az ’akarok’ szót sürgősen felejtsd el a kocsiban. – koppintottam a bukósisakra, ami miatt csúnyán nézett rám. – Te itt nem akaratoskodsz, hanem vezetsz. Elég világos voltam?

- Mi bajod? – kérdezte összehúzott szemekkel.

- Az, hogy készülsz versengeni a szűk utcákon és akaratoskodsz. – sóhajtottam. – Mindennél fontosabb, hogy most egyből hallgass rám. Ha azt mondom vegyél vissza akkor vissza veszel abban a pillanatban. Mások és a saját életeddel játszol, és nem utolsó sorban a holnapi versenyen elérhető helyezésekkel.

- Monaco minden hibát megbosszul. – bólintott. – Rendben főnök.

- Helyes. – mosolyodtam el. – Hagyd, ha nem tudsz határon autózás nélkül előrébb kerülni. Monaco nagyon megkeveri a dolgokat a versenyen. Maradj nyugodt, ha feltartanak és ne kezdj el dühöngeni.

- Azon leszek. – morogta. Egyik pilótának sem tetszett, hogy folyamatosan egymást fogják feltartani. Felkeltem a kocsi mellől és megakadt a szemem Csiszin aki ott állt hátul a pultnál és engem nézett. Legszívesebben oda mentem volna és kirángatom onnan, de kicsi volt a valószínűsége, hogy Seb látja, hiszen a kocsiban ült és nem esett a visszapillantó terébe ahol állt.

- Ben. – mentem oda hozzá. – Tedd ki innen azt a kölyköt. – intettem a fejemmel Csiszi felé.

- Nem tehetem ki. – rázta a fejét. – A McLarenes Bryan fia!

- Bryannek van fia? – lepődtem meg. Bryan volt a McLaren sajtó főnöke. – Tehát a kölyök be van védve.

- Mint a beton. – bólintott. – Gondolod kémkedik?

- Bárcsak kémkedne… - sóhajtottam majd ott hagytam Bent. Volt még 5 perc az időmérőig, így hátra indultam a mérnökökhöz, hogy addig se fényképezzenek. Éppen befordultam volna a WC-k melletti folyosón mikor valaki elkapta a kezem és belökött a női WCbe. Nem volt nagy az egész, hiszen a boxban csak 3-an dolgoztunk nők. Anna, Sebi sajtósa, volt egy női mérnökünk meg én. A félhomályba is jól láttam, hogy Csiszi áll velem szembe.

- Most engedj el. – mondtam halkan.

- Nem. – szorított teljesen a falnak. – Mi van meg benne, ami bennem nincs meg?

- Jó pár évvel előbbi születés, annyi önfegyelem, hogy nem rángat be egy WC-be. – magamba tettem csak hozzá, hogy máshova viszont eleinte előszeretettel rángatott be. – Annyi tisztelet irányomba, hogy a nem az nem!

- A nők néha kacérkodásból mondanak nemet! – vigyorgott és szinte összeértek az ajkaink. Ha tudtam volna elhúzódom vagy elfordítom a fejem, de a kezei miatt nem tudtam fordítania a fejem, a fal miatt pedig hátrálni. Jóval fiatalabb volt mint én, de jóval erősebb és magasabb.

- Én nem átlagos nő vagyok! – vágtam rá. – Nálam a nem az nem! Engedj el vagy megbánod. – harciaskodtam. Nem tudtam volna szabadulni, ha ő nem akarja, mert a lábam terpeszbe volt és ő közte állt, hogy ne tudjam megrúgni, és a kezeim a testünk közé szorultak.

- Én viszont most megcsókollak. – suttogta az ajkaim közé. Összeszorítottam a számat és elnyomtam magamba a vágyat, hogy a puhának tűnő ajkait csókoljam. Utáltam magam, azért mert éreztem a vágyat az irányába. Gyűlöltem magam. Az ajkait az enyémekre nyomta, én pedig sikítani akartam, de időben rájöttem, hogyha sikítok, akkor utat is engedek a nyelvének a számba. Szép lassan éreztem, ahogy a védfalam kezd leomlani, de akkor kinyílt a WC ajtó és Eva egyből felismerte a helyzetet és lecibálta rólam Csiszit.

- A jó vendég nem mászik rá a házigazdára. – vette oda neki és meglökte a box felé. Szerencsére nem ellenkezdett, hanem gyorslépésben eltűnt a folyosón. – Egyben maradsz?

- Nem bántott. – ziháltam.

- Nem is úgy érzettem. – vigyorgott.

- Lélekben talán megmaradok és a bugyim se dobom el. – biztosítottam. – Na, jó. Versenymérnök vagyok. Precíz, pontos és remek a munkámba. – lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a monacói pálya rajzát, adatait. – Menjünk. Köszi, hogy jöttél.

- Nincs mit. Anna mondta, hogy látta utánad menni Csiszit. – simított végig a kezemen. Ránéztem, már a hangján hallottam, hogy nem igaz, amit mond. Nem foglalkoztam most ezzel, mert nem volt időm. Megszólalt az egy percet jelző síp. Rohantam a boxon át a helyemre. Amint felraktam a fülest Sebi hangját hallottam meg.

- Hol jártál eddig? – kérdezte vádlón.

- Most időmérő van. – figyelmeztettem. – Te most a vezetésre koncentrálj, ne arra hol csavarogtam. – ugattam le. Megkezdődött közben az időmérő edzés én pedig végre kivertem a fejemből Csiszit.

- Engedjétek ki, ne kockáztassunk. – szóltam a boxnak.

- Forgalom lesz, nem tudunk máshogy kiengedni. – szóltam Sebinek is. – Továbbra is 19 fok van. Semmi változás nincs. Esőt nem várunk.

- Hány kört kapok? – kérdezett vissza Seb.

- Amennyi kell egy jó köridőhöz. – válaszoltam. – Próbálj meg találni egy jó pontot, ahol senki nem tart fel. – sóhajtottam. – Amint kiérsz a boxból ketten is lesznek előtted és mögötted is többen. Figyelj oda. – figyelmeztettem. Alonso példáján mindenki okult, és nem játszott kamikazét senki.

- Mondj egy állást. – kérte Seb az 1:15:9-es köre után.

- Kubica, Hamilton, Rosberg, Te, Glock, Webber, Chandhok, Senna, Petrov. – olvastam fel. - 1:16.629–el vezet Kubica. – Nem, már Hamilton vezet… sőt! Már Massa 1:16.023-mal. Záporoznak az idők. Gyere vissza. 1:15:1-es idő elég lesz már. – tettem még hozzá gyors számolgatás után. Visszajött a boxba és onnan nézte, ahogy a kiscsapatok harcolnak a bejutásért.

- Massa, Webber, Te, Rosberg, Sutil, Button, Schumacher, Hamilton, Liuzzi, Barrichello, Kubica, Buemi, Petrov, De la Rosa, Alguersuari, Kobayashi, Hülkenberg, Kovalainen, Trulli, Glock, Di Grassi, Senna, Chandhok, Alonso. – olvastam neki végig a névsort.

- Előzzük meg Webbert. – mondta.

- Nem! – vágtam rá. – Nem kockáztatunk. – mondtam ellent mondást nem tűrően. Közben Kovalainen pördült meg többször is egy azon körben. – Pontosan ezért maradsz a boxba. – mondtam Sebinek, aki nem válaszolt, de tudtam, hogy fancsali képet vág a bukó alatt és grimaszol. Nem szerette mikor másokhoz hasonlítom, de tavaly ő is neki vágta itt a falnak így csöndbe maradt.

- Még Kubica is bejött elénk. – panaszolta Sebi mikor lejárt a Q1.

- Csönd. – mondtam teljesen nyugodtan. Nem volt kedvem hallgatni a siránkozását.

- Hány kört kapok? – kérdezte morcosan.

- Ami egy bejutó körnek elég. – jól kihangsúlyoztam a mondatot. Nem kell felesleges kockázat. Míg beszélgettünk elindult a Q2. Vártam egy ideig, hogy picit talán csillapodik a tömeg a pályán, de semmivel nem voltak kevesebben, ami bosszantott.

- Találj tiszta kört. – mondtam Sebinek mikor kiengedték. – Ismét Kubica a leggyorsabb 1:14.942. – tettem hozzá ösztönzésnek.

- 1:16.7 a köridőd. – mondtam neki, bár látja a kocsi kijelzőén. – Rosberg, Webber, Te, Massa, Kubica, Schumacher, Hamilton, Sutil, Liuzzi. – nem mondtam neki, hogy jöjjön be, így tovább javított az idején 1:14.5-re. – Gyere be a boxba. – mondtam komoly hangon.

- Még egy kör. – szólt vissza.

- BOX! – emeltem fel a hangom. Bejött, bár tuti, hogy morgott a bukó alatt. Hiába kértem meg arra, hogy hallgasson rám, makacskodott, ami viszont felhúzott. Figyeltem, ahogy a következő körben Petrov összetöri a Renault-ot és nagy nehezen álltam meg, hogy ne jegyezem meg Sebinek, hogy „na látod.”

- Rosberg, Massa, Webber, Hamilton, Kubica, Te, Schumacher, Liuzzi, Barrichello, Button, Hülkenberg, Sutil, Buemi, Petrov, De la Rosa, Kobayashi, Alguersuari. – olvastam végig mikor letelt az edzés.

- Csak 6. vagyok. Rosberg, Hamilton és Kubica is megelőzött! – háborgott Sebi.

- Kuss. – vágtam rá már dühösen. Elszállt a türelmem. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki mindenen morog. Mutogatták a boxokat és mikor a Red Bullhoz értek Csiszit is mutatták, aki jó kedvűen integetett a kamerának. Az én arcomból meg minden vér kiszállt. Sebi előtt ott volt a TV így láthatta, hogy mögötte pofátlanul ott van Csiszi. Utána mutatták Sebet is, aki összeszűkült szemmel nézte a TV-t.

- Virág. – szólt bele a rádióba.

- Q3! Időmérő van. – figyelmeztettem. Választ nem kaptam és tovább sem mondta. Az már biztos, hogy ismét lesz egy komoly beszélgetésünk. Végül Seb is kigördült a pályára, én pedig nem találtam vissza a mérnöki szerepembe. Végig attól féltem, hogy Seb oda vágja a kocsit, mert idegesen vezet. Ment egy nagyon lassú kört, de a gumik még nem voltak elég melegek és több ízben is feltartották. Mindenki a pályán volt. Mind a 10 pilóta.

- 1:14:5 a köridőd, míg Kubicáé 1:14.7. – szóltam neki. Folyamatosan záporoztak a köridők így nem is mondtam neki egyiket sem a továbbiakban. Hagytam vezetni. – 1:13.8 Webber ideje. – szóltam Sebinek mikor már csak az köre volt vissza. – Kubicáé 1:14.1

- Sajnálom. – kommentálta le az 1:14.2-es kört.

- 3. vagy. – mondtam neki. Tudta, hogy az első két hely az már elúszott. – Mint mondtam az első háromba bekerülés volt a cél. Gratulálok. – mondtam neki nyugtatólag. Lemásztam a helyemről és a boxon át megindultam a paddockba. Hallottam magam mögött a lépéseket, de nem izgatott. Bementem az irodámba és az első kezembe kerülő tárgyat izomból földhöz vágtam. Egyből nyugodtabb lennem, bár szegény mappa semmit nem vétett.

- Nyugalom. – fogta meg a kezem Csiszi. Kirántottam a szorításából egyből a végtagom.

- Takarodj ki az életemből, ha nem bírsz a barát korláton belül maradni. – ordítottam vele. – Tökre teszel, értsd már meg! Szeretem Sebastiant és gyereket várok tőle, felfogtad? – elcsuklott a hangom és lehuppantam az asztal szélére. Oda próbált jönni, hogy megöleljen, de ellöktem magamtól. – Te még csak egy taknyos kölyök vagy, az életről sincs fogalmad, hiszen apucit használtad fel, hogy engem üldözz. Majd ha lejött a seggedről a tojáshéj keress meg és rendezek neked munkát, ahogy megígértem, de takarodj a közelemből, ha nem tudod felfogni a barát szó jelentését.

- Sajnálom. – mondta ugyan olyan szomorúan, ahogy nem rég Sebi. – Légy boldog. – és távozott. Éreztem, ahogy a lelki furdalás szikrája miatt majdnem utána szólok, de nem tettem. Hagytam elsétálni. Az ajtóból visszanézett kiskutya szemekkel. Arra várt, hogy visszavonok mindent. De nem tettem.

- Hagynál elsétálni, igaz? – kérdezte halkan.

- Simán. – bólintottam.

- Nem adom fel. – mondta dacosan.

- Én viszont beszélek apáddal. – mondtam fölényesen.

- Te olyat nem tennél. – mondta kételkedve.

- Versenymérnök vagyok, élettárs, anya és fél állásban szemét kurva. – vigyorogtam teli szájjal. Döbbenten hagyott ott. A nagyszájú Csiszi még visszavágni sem tudott a döbbenettől. A pár napja érzett üresség most szinte túlcsordult. Éreztem némi megbánást, de nagyobb volt az öröm, hogy szemét és kegyetlen lehettem. A véremben van a kegyetlenség. A karrierhez mindig másokon át vezet az út. Kitanultam, mikor és hogyan tudom használni a kegyetlen énem.