Monaco 2

Futam, és kezd össze állni végleg a kirakós. :)

Mikor vissza értem a hotel szobámba nagyon tömény volt a rózsa illat így kinyitottam az ablakokat és elmentem letusolni. Törülközőbe kezdtem el turkálni a bőröndömbe fehérnemű után mikor kivágódott az ajtó és egy nagyon dühös Seb viharzott be rajta majd bevágta maga után.

- Tudtad, hogy az ajtócsapkodás gyerekes? – néztem rá.

- Mi a francért hívtad meg? – kapta el a karom. Álltam a dühtől háborgó tengerré változott szemeket.

- Engedj el. – mondtam nyugodtan.

- Válaszolj. Miért hívtad ide? Csak nem összefekszel vele? Én hülye meg elhittem, hogy nem volt köztetek semmi! – rántott egyet rajtam, amitől a törölköző csomója kioldódott. Teljesen meztelenül bugyimmal a kezemben álltam Seb előtt és meglepő módon teljesen nyugodt voltam. Veszélyesen nyugodt.

- Nem hívtam ide. Az apja Bryan Ceaser. – egy pillanatra sem néztem félre. Végig a kék szemekbe bámultam. – Nem feküdtem le vele, és nem csaltalak meg. Követ, mert szerelmes belém.

- Miért nem tudom a mai nap után ezt elhinni? – kérdezte epésen.

- Mert egy hülye bunkó állat vagy, aki éppen lilára szorongatja a kezem. – még mindig teljesen nyugodt voltam. – Nem értem miért féltékenykedsz. Tudod jól, hogy gyereket várok. Miért rontanám el ezt az egészet?

- Gyógyszer mellett teherbe esni? – húzta fel a szemöldökét. – Abban sem vagyok biztos, hogy enyém a gyerek!

- Most engedj el. – rántottam meg a karom. Nem védtem magam, hogy övé a gyerek, mert ha védekezem egyből akkor tényleg nem hisz nekem.

- Hogy tudsz ennyire nyugodt lenni? – dörrent rám miután elengedett. Felvettem a bugyimat és átsétáltam a fürdőbe kifésülni a hajam.

- Tudom, hogy igazam van és nem vagyok sáros. – vontam vállat. – Miért dühöngenék? Esetleg azért ordíthatnék, mert agyadra ment valami, vagy valaki telebeszélte a fejed.

- Bizonyítsd be akkor, hogy nem vagy sáros. – kapott megint utánam, de időben elléptem, bár így sikeresen hasra estem. Egyből megéreztem az alhasamban a fájdalmat, de veszekedés alatt sírni és fájdalomra vagy gyerekre hivatkozni nem ér. Összeszorított foggal keltem fel a földről.

- Nincs okom arra, hogy bizonyítsak, csak azért mert felgyülemlett benned a feszültség és valaki tele beszélte a fejed. – mondtam neki suttogva a fájdalomtól. Persze az arcomon a mérnökien precíz maszk volt. – Úgy gondolom itt az ideje, hogy távozz, ha csak ordibálni meg erő fitogtatni tudsz. – mutattam az ajtóra. – Keress meg, ha kulturált ember lett belőled ismét és egy mocsok Webber és Ciaron miatt nem húzod fel magad. Fogd fel, veszteni is tudni kell.

- Ezt most megbeszéljük akkor is. – szinte vártam mikor kezd toporzékolni.

- Rendben, de akkor nőj fel a vitához. – hagytam rá és oda mentem az asztalon lévő telefonhoz. – Foglalj helyet és várd ki a sorod.

- Mi van, ide csődíted a szeretőd, aki ráadásul még csak tini? – horkantott.

- Ilyenkor utállak. – néztem rá megvetően. – Sokkal inkább szólok a recepción, hogy hívjanak orvost.

- Minek mentő? – kérdezte meglepve. Nem válaszoltam, hanem beszéltem a recepcióssal.

- Azért te barom, mert hasra estem és fáj! – csaptam le a telefont. Seb arcán egyből eltűnt a düh helyette az önvád és az aggodalom kapott szerepet. – Dühöngj nyugodtan én leülök ha nem bánod.

- Annyira sajnálom. – esett kétségbe.

- Ide kevés a sajnálom Vettel. – mondtam hidegen. – Ha elvetélek, akkor pedig minden más kevés lesz. – hunytam le a szemem és próbáltam kiegyensúlyozott és nyugodt lenni. Seb oda térdelt elém és az arcát a hasamhoz nyomta óvatosan.

- Kérve kérlek ne haragudj. – suttogta. – Az a nő telebeszélte a fejem, és most meg megjelenik itt az a kölyök.

- Miféle nő? – kérdeztem halkan. A hasam egyre kevésbé fájt.

- Ciaron felesége. – suttogta Seb. Tágra nyíltak a szemeim.

- Ciaron felesége szerezte a képeket és egész héten ellenem beszélt? – kérdeztem.

- Igen. – motyogta a pocakomba. Átölelte a derekam, hogy még közelebb lehessen. Az agyamban szépen lassan minden kirakós darab a helyére került.

- Lisa, Ciaron felesége Bryan szeretője volt régen. – suttogtam. – Hát persze! Az a… - nem tudtam befejezni, mert megjött a doki. Megvizsgált, és megállapította, hogy semmi baja a babának, csak megütöttem magam. Teljesen megnyugodtam és Sebi arcáról is eltűnt az aggodalom egy része. Amint elment a doki már tárcsáztam is Evat.

- Lisa volt, igaz? – kérdeztem köszönés nélkül. – Megfenyegetett, hogy nem mondhatod el ezért voltál fura az elmúlt napokban.

- Igen. – nyögte megkönnyebbülten.

- És Ciaron vitt bele a szexbe, nem te vitted bele őt. – folytattam.

- Igen. – sóhajtott fáradtan.

- És Őt láttad Sebivel is, csak nem mondhattad el, ezért hoztad úgy a helyzetet, hogy mindenképpen veszekedés legyen belőle és Seb elmondja, hiszen ő nem tartotta fontos infónak. – teljesen összeállt a fejembe a dolog.

- Ki akar téged fúrni Ciaron a cégtől. – mondta Eva kétségbeesetten. – Bryan azért szerzett hozzánk belépőt a fiának, mert Lisa megkérte rá.

- Telebeszélte Christian fejét, hogy elveszthetem a babát, így nem voltam ott mikor bántott így nem is láthattam meg. – mondtam. – Sebit is nekem ugrasztotta, és beköpött Ciaron Christiannál, hogy megütöttem Johnt és elérte, hogy próbaidőn legyek.

- Onnan pedig már csak egy pici lökés és kirúgnak. – mondta Eva. – Például, ha Seb holnap nem tud teljesíteni, mert összevesztek.

- Rohadt ribanc. – morogtam.

- Ilyet sem hallottam még tőled. – nevetett Eva és Sebi is érdekesen nézett rám. Már ő is értette a dolgot.

- De téged miért bántott? – értetlenkedtem.

- Mert a sokktól, hogy bajom lett simán elvetélhettél volna. – morogta mérgesen. – Ha holnap keresnéd a nőt, akkor a PR részlegen lesz.

- Köszi. – és letettem. Sebi szerencsére észhez tért, és belátta, hogy hülye volt. Szólt apukájának, hogy ne várja és velem aludt. Jó érzés volt ennyi idő után hozzá bújni.

Reggel ágyba kaptam a reggelit. Érződött, hogy mennyire a kedvembe akar járni. Mikor kinyitotta nekem a kocsi ajtót akkor már csak röhögtem magamban rajta. Legelső utam a McLarenhez vezetett. Furcsán néztek rám mikor beléptem.

- Bryant keresem. – mentem a recepcióhoz. Meglepett arcok kísértek egészen Bryan irodájáig.

- Miben segíthetek a Red Bull fő muffjának? – kérdezte vigyorogva. – Megtiszteltetés, hogy megtiszteled a pornépet, ahogy magad fogalmaztál.

- Nem vagyunk már gimisek Bry. – emeltem fel a kezem. - Küld haza a fiad, vagy elrendezem, hogy kitiltsák a pályáról és a közeléből, és az neked nem lenne jó.

- Mit tett szegény gyerek? – tárta szét a karját vigyorogva. Tipikusan szépfiú volt. Gimiben 2 évvel felettem járt, bár nem volt magyar származású, de oda költöztek nagy bánatomra. Ő vitt bele a bulizásba és a pasizásba.

- Rám akaszkodott. – vigyorogtam. – És ne akard, hogy úgy vakarjam le magamról, ahogy téged.

- Az csúnya húzás volt, és abszolút fájdalmas. – biggyesztette le az ajkát. – Ki gondolta volna, hogy helyettem inkább Lacit választod. Szomorú történet.

- Szerintem meg vicces volt, ahogy álló taggal végig kellett menned az egész sulin. – vigyorogtam teli szájjal az emlékre.

- Nem szólok a fiamra. – lett komor az arca. Fejben megtapsoltam magam, hogy szívességet jövök kérni és inkább egy régi kést piszkálok meg a szívében.

- Akkor elkapom én a gyereket. – vontam vállat és elindultam ki. – Vagy véletlen elmesélem a legpletykásabbaknak, hogy ott alul nem vagy akkora, mint amekkorának vallod magad. – faarccal mondtam, de ő elfehéredett.

- Rászólok. – pattant fel a székéből. – Nem hagyom felétek kóvályogni.

- Helyes. – biccentettem. – Köszönöm. – angolosan távoztam a McLaren homejából.

Átmentem a Red Bullhoz, és neki kezdtem a munkámnak. Jó kedvem volt, ami a többiekre is átragadt. Mire a helyemre ültem persze már leolvadt a jókedv az arcomról. Már csak a jól ismert mérnöki maszkom volt rajtam. Figyeltem, ahogy Sebet beszíjazzák a kocsiba.

- 22 fok van és nem várunk esőt. – mondtam Sebinek. – Itt vagyok, ha észrevételed van hallgatlak.

- Rendben. – mondta vidáman, és kiengedték a pályára. Míg megtette a kört, hogy feltudjon állni a rajtrácsra addig én bejelöltem a veszélyes pilótákat a rajt sorrenden.

- Virág, Monaco a szerencsejátékok földje, igaz? – jött oda Ben.

- Bökd ki. – néztem rá.

- Többen is felírjuk a szerintünk első három befutó nevét. – mutatott fel egy csomó borítékot. Felírunk egy összeget, ami legalább 4 számjegyű és lezárjuk a borítékot. A végén majd megnézzük és az visz mindent akinek a sorrendje bejött. – magyarázta.

- Adj egy lapot. – vigyorogtam. Nem szoktam ilyenekbe részt venni, de egyszer ki kell próbálni. „Webber, Vettel, Kubica 8000Eu” firkantottam a lapra, majd ránéztem a pálya rajzra és láttam, hogy Seb mindjárt oda ér.

- A rajtrácson találkozunk. – mondtam a rádióba neki és kisétáltam a 3. helyhez. Pár pillanat múlva már őt is oda tolták. Webber kocsija mellett megláttam Ciaront vigyorogni, de vissza fogtam magam. Nem a rajtrácson fogom ezt vele elrendezni. Utoljára elmondtam Sebinek a taktikát, ami nagyon egyszerű volt: Rajtolja le Kubicát és 1 kört kap arra, hogy Webbert megelőzze, utána fogja vissza magát, és hozza be hiba nélkül. 23-24. kör felé kijön kerékcserére, és ennyi. Monaco taktika gyilkos pálya, így az a legjobb taktika, hogy nincs igazán taktika. Felvezető kör előtt visszamentem a helyemre és vártam, hogy Sebi a kocsiba kerüljön.

- Van esélyünk a győzelemre? – kérdezte Sebi. Váratlanul ért a hangja így megugrottam picit a székbe amin Ciaron egyből röhögött.

- Monacóban vagyunk. – mondtam neki, mint egy magyarázatként. Monacóban minden megeshet, és ezt ő is tudta. – Próbáld meg Kubicát balról leautózni és Webbert az alagútban próbáld megfogni, ha nem megy, ne erőltesd. – mondtam neki sokadszorra mikor elindult a felvezető kör. – Motor és a fékek üzemin vannak. A gumikat még egy kicsit melegítsd. – néztem a grafikont. Szó nélkül megtáncoltatta a kocsit a falak közt és a gumik grafikonja már a helyén is volt.

- Kerüld el az alagút poros részét, mert egyből a falnak fordít. – figyelmeztettem. – Kuplung, gáz, fék. – mondtam el a szokásos mondatom. A számat rágtam mikor a piros lámpák kigyulladtak. Elkezdtem a tollammal kopogni az előttem lévő mappán amiért Ciaron rondán nézett rám. Valószínű zavarta a mozgás, mert hallani a toll kopogását még én sem hallottam, hiszen ilyenkor tőlünk nem messze bőgnek a motorok fel. Ahogy kialudtak a lámpák egyszerre indult meg az egész mezőny a szűk utcán.

- Bal oldalt elférsz! – szóltam egyből Sebinek, aki be is húzta balra a kocsit és elment Kubica mögött. – Massa balról! – ordítottam a monitort nézve. Seb egyből kijjebb húzta a kocsit ezzel zárva a szöget Massa előtt, de így Webber megtudott lógni. – Remek rajt. Egy köröd van Webber megfogni. – szóltam rá. Hajlamosak ilyenkor mindent elfelejteni.

- Hogy alakul az állás? – kérdezett egyből.

- Csak Webber van előtted, mögötted Kubica utána jön Massa és Hamilton. – írtam magamnak is fel. Fél szemem közben a monitoron volt, és jobb kézzel még a sorrendet írtam mikor bal kézzel már nyomtam is a rádió gombot.

- Hülkenberg neki vágta az alagút végénél a kocsit. – szóltam Sebinek. – Bemegy a Biztonsági autó. – végig írtam a sorrendet majd hátra lestem, hogy kinek a motorhúzását hallom a boxból. Figyeltem a Ferrari kerékcseréjét, hogy keményet tesznek fel és már nyomtam is meg ismét a PILOT gombot. – Alonso taktikát váltott. Kemény keverékűn van, és ezek szerint nem is jön ki többet.

- Végig tudja csinálni a keményen? – éreztem a meglepődést a hangjában.

- A számok szerint végig, de nem tudom mennyire működhet a pályán. – mondtam neki egy gyors számolás után.

- Button a falon. – mondta most Sebi az infót. – Füstöl.

- Feladta a Merci motor. – húztam ki a listáról Buttont és oda firkáltam a motor szót.

- Miért nem takarítják az alagutat? – kérdezte Sebi.

- Törmelék van ott is? – kérdeztem vissza. Már az ujjam a CW gombon volt, hogy szóljak Charlie Whiting-nak, hogy még ne hívja ki a Biztonsági autót és ott is takarítsanak fel, de Webber megelőzött. Csapat rádión szólt a starternek, aki persze az összes rádiót hallja.

- Webber már jelezte, hogy törmelékes ott is a pálya. – nyugtattam meg Sebit. – A biztonsági autó 2 kör múlva jön ki, utána lesz 1 köröd ismét Webberrel szemben.

- Rendben. – szólt vissza. Figyeltem, ahogy körözgetnek és azon járt az agyam, hogy tudunk Webber elé kerülni. Sajnos nem nagyon láttam más módot, mint azt, hogy Seb a pályán megelőzi. Kiment a biztonsági autó, de Seb nem tudott elmenni Webber mellett.

- Vegyél vissza, X4. – szóltam rá Sebire. A motort is letekertetem vele inkább, így nem remeg meg a lába a gázon.

- Mi a sorrend? – kérdezte Seb.

- Webber, Te, Kubica, Massa, Hamilton, Barrichello, Schumacher, Rosberg, Liuzzi és Sutil. – olvastam végig. Csöndben néztem, hogy Webber megfutotta a leggyorsabb kört 1:17.979-el. Sebnek ilyen infót leadni nem szabad. – 4 mp-re van tőled Webber, hagyd menni, ne kockáztass. – figyelmeztettem. A 4 mp sántított, mert csak 3,6-ra volt, de ki mondta, hogy nem szabad kerekíteni? – Kubica viszont 2mp-re van tőled, szóval annyira ne lazsáld el. – ismét kerekítettem, hiszen 2,7-re volt tőle Kubica. Versenymérnöki számításba a mögötte lévő űrt 8-ig lefelé, előtte lévő űrt 3-ig felfelé kerekítjük. Ez íratlan szabály volt köztünk. A táv ismét nőtt Webberrel szemben már 8mp-re. Míg Kubica közelebb került.

- Kubica egyre közelebb van. – szóltam Sebire.

- Látom! – jött a mérges válasz.

- Seb nyugodj meg, falak közt mész. – mondtam lágy hangon.

- Hogy nyugodjak meg? – morgott vissza.

- Webber elérhetetlen magasságokba megy most. – mondtam neki az igazságot. – Nem tudjuk megfogni, így ne is tört magad miatta. Tartsd meg a 2. helyet és az is tökéletes. VB szempontjából így pontegyelőséggel álltok az első helyen.

- Megnyugszom. – sóhajtott. Tényleg nyugodtabb volt a hangja és még csak nem is hazudtam. Rosberg is kakaskodik hátul pár gyors körrel, de számunkra nem volt veszélyes, mások pedig hidegen hagynak.

- Kijött Kubica kerékcserére. – szóltam Sebinek. – Következő körben te is gyere be.

- Még nem csúszkálok annyira. – akaratoskodott.

- Gyere be a boxba. – ismételtem meg nyomatékosabban. Erre már nem szólt vissza. Hátra fordultam a szerelők felé.

- Srácok egy nagyon gyors és precíz kerékcserét szeretnék látni. – mondtam a boksz rádióba. Többen felmutatták a hüvelykujjukat, hogy értették. Seb beért a boxba én pedig mértem a boksz munkát. – 3,9 szép volt. – dicsértem meg őket mikor Seb már a pálya felé haladt.

– Nem kerülsz forgalomba. – nyugtattam meg Sebit. – Kemény keverékűt kaptál, ahogy megbeszéltük. Verseny végéig fent lesznek, tehát próbáld nem elfékezni őket.

- Rosberg mit keres előttem? kérdezte meglepve.

- Még nem volt kint kereket cserélni. – nyugtattam ismét meg. Pár kör csendesen telt, csak a boxban szerencsétlenkedtek páran. A következő pillanatban viszont már Barrichello volt a képen az összetört Williamsbe.

- Barrichello a Massenet kanyarba menet iránnyal szemben áll a pálya közepén. – szóltam egyből Sebi fülére. – Bemegy a Biztonsági Autót. – tettem hozzá mikor megláttam az SC feliratot.

- Nagyon sokat vesztesz Webberhez képest és Kubicát a nyakadra húzod nagyon. Tekerd feljebb a motort, és lógj meg Kubicától. – mondtam miután a Biztonsági autó kiment.

- Mennyit vesztek? – kérdezett rá.

- Fél másodpercet a 35-36-37. –körben. – olvastam le a táblázatról. – Húzz egy picit bele. – Figyeltem a körét és vigyorogtam mikor a szektorok zöldültek. – Tiéd a leggyorsabb kör 1:17.0-val. –azt nem tettem hozzá, hogy Webber közben futott egy 1:16.8-at. – 2,3-nál megállt az előnye. Tartsd a tempót. – ahogy kimondtam Webber futott ismét egy gyorskört és 3mp lett belőle.

- Jók a köreid, de egy kicsit emelj a tempón, mert Kubica nagyon a nyakadra fog mászni. – mondtam az időket figyelve. Nem tetszett, hogy a falak közt kell hajtanom Sebit, de az kevésbé tetszene, ha védekezésre kényszerülne Kubica miatt.

Értetlenül pislogtam mikor pár körrel később a FIA-s monitor kiírta, hogy Csatornafedél javítás miatt beküldik a Biztonsági Autót. Ránéztem Tomra aki mellettem ült, de ugyan olyan értetlen fejet vágott.

- Hármas kanyarba. – motyogta. – Ott körte össze magát Barrichello, de ott nincs a pályán csatorna fedél. – ráncolta a homlokát Tom.

- Bent van a Biztonsági autó. – szóltam Sebinek. – A hármas kanyarban, elméletileg egy csatorna fedél sérült meg. Jelezd, ha látod a hibát. – kértem.

- Én nem találtam semmit. – mondta meglepődve. – Biztos, hogy a Massenet kanyar? – kérdezett vissza.

- Azt írták, hogy az. – mondtam váll vonva. – Próbáld lerázni Kubicát, ha kimegy a Biztonsági Autó.

Ismét elindult a verseny és Webberhez a hátrányunk ismét növekedett. Közben Massa majdnem kiütötte Kubicát a pályáról.

- 1mp-re van tőled Kubica. – mondtam Sebinek, mint egy célzásképpen. Vagy nem vette a lapot, vagy nem tudott gyorsabban menni, mert Kubica megérkezett rá.

- Chandhok mit művel? Nem enged el! – kiabálta Seb dühösen a rádióba.

- Nyugalom, az alagút végén félre fog állni. – mondtam nyugodt hangon. Csak magamba tettem hozzá, hogy remélem. Szerencsére igazam lett és Sebi elkezdett Kubica elől menekülni.

- Tekerd fel a motort teljesen és lépj meg. – adtam az instrukciót Sebinek.

- Nem tudom lezárni! – panaszkodott.

- Nem tudok segíteni. – válaszoltam. Közben Ciaron már spórolásra intette Webbert végre. – Egyre közelebb vagy Webberhez. Ha jó köröket mész megfoghatod. – mondtam Sebinek egyből. Így volt előtte cél is, nem csak a menekülés.

- Mennyire vagyok tőle? – kérdezte izgatottan.

- 6 mp-re. – vágtam rá. A körökből nézve remek ösztönzőt találtam. – Tiéd a leggyorsabb kör 1:15.192-vel.

- Elkapom! – mondta magabiztosan.

- Azért ésszel! – figyelmeztettem. – Vigyázz a gumikra és a fékekre a nagy sietségben. – Sorra futotta a jó köröket és egyre közelebb került Webberhez és távolodott Kubicától.

- Biztonsági Autó! – szóltam gyorsan Sebi fülére. – A Rascasse kanyarban Trulli és Chandhok összeütköztek.

- Átrepült rajta Trulli? – kérdezett vissza megdöbbenve.

- Igen, de együknek sincs baja. – nyugtattam meg. – Az utolsó pár méterre lesz csak elengedve a mezőny.

- Megtudom előzni Webbert? – kérdezett vissza.

- Nem. – vágtam rá. – Ne kísértsük a szabályokat. Monaco második hely nekünk tökéletes. Esélyünk sem volt a győzelemre.

- Ez igaz. – mondta szomorkásan.

- Gratulálok a 2. helyhez. Remekül mentél ma. – mondtam neki mikor átjött a célegyenesen. Mögöttem ordibált az összes Red Bullos. Christian is nevetve rázott kezet velem és Ciaronnal is.

- Bulizzunk egy nagyot! – mondta Sebi nevetve a rádióba.

- Attól nem félek, hogy nem lesz itt hatalmas buli. – nevettem én is.

A szerelőkkel együtt siettünk a hercegi páholyhoz. Én nem mentem oda a kordonhoz, hanem felálltam jó pár emberrel együtt a falra és onnan néztem, ahogy Sebi kiszáll a kocsiból és ölelget mindenkit. Megállt egy pillanatra és a tömeget pásztázta, bizonyára engem keresett.

Megkapták a díjakat és a himnusz alatt vett észre. Rám mutatott én pedig vigyorogva magamra mutattam szintén. Vigyorogva bólintott. Dobtam neki egy puszit és rákacsintottam.

A himnuszok után Ben szedett le a falról és együtt mentünk vissza a homeba. Mindenki gyorsan intézte a dolgait, mert ha visszaérnek a pilóták csapat fotózás lesz. Én csak akkor szoktam odamenni, ha mi nyerünk, egyébként kivonom magam a fotózkodásból, de most Ben kirángatott. Amint visszaértek a pilóták beálltunk a medencéhez. A másik oldalt a fotós tömeg. Ott álltam Sebi mögött mellettem két oldalt pedig a szerelők. Christian tudományos fejjel kelt fel az első sorból és beleugrott a medencébe. Egy pillanatra mindenki lefagyott majd annyit érzékeltem az egészből, hogy a két oldalamról a szerelők elkapják Sebit és hárman bele lökik a vízbe. Pár pillanat múlva már Webber is ott úszkált a medencébe majd fél szerelő gárda. A két pilóta overállban és cipőben állt a medence közepén. Anna oda jött hozzám és együtt nevettünk az elázott társaságon. A jó kedvem addig tartott, míg Sebi ki nem mászott a vízből és meg nem indult felém.

- Meg ne próbáld! – léptem hátra. Seb ölbe kapott és velem együtt ugrott vissza a vízbe. Mindenki nevetett még én is, amin meglepődtem. A víz nem volt olyan hideg, mint vártam, bár itt már lassan szokássá válik a fürdőzés. Norbert is a vízben végezte, ahogy szinte mindenki, még Helmut is. Webber oda jött Sebihez és mondott neki valamit, amit nem értettem, mert a fülem még mindig meg volt telve vízzel. Mindketten megindultak a medence széle felé és kimásztak. Lerúgták a cipőket, majd versenyt futottak a fotósok mellett és beleugrottak a kikötő vizébe.

- Ezek nem normálisak. – nevetett Anna aki szintén a vízbe kötött ki. Kimásztunk és én is lerúgtam a cipőmet, hiszen csak elestem volna benne így vizesen. Oda futottam a korláthoz és a két srác nevetve úszkált a 10 méter mély kikötőbe. Felszakadt belőlem a nevetés és egyöntetűen kacarásztunk a két pilótán.

- Megfulladtak már? – ért oda Christian is.

- Sajnos még nem. – nevettem.

- Játszunk ’ki találja el előbb az ellenfél pilótáját’. – indítványozta Ben nevetve. Christian morcosan nézett rá, de elnevette a dolgot. Jó volt a hangulat a csapatnál. Webbert ma nem tudtuk volna megfogni, de ebbe mindenki beletörődött, így mindenki tudott örülni a 2. helynek is. Főleg, hogy Seb örült neki és én is. Vigyorogva mentem vissza a homeba.

- Őrültek. – csóváltam a fejem. Komoly arcot próbáltam vágni, de rontott a hatáson, hogy csöpögött rólam a víz és nem bírtam vigyorgás nélkül. Én nyertem meg a papírra írogatást, ezért duplán boldog voltam. Nem a pénzre mentem, hanem, hogy fogadásba legyőzzem a szerelőket. Még akkor is vigyorogtam mikor becsuktam magam mögött az irodám ajtaját. Túl vagyok egy majdnem kirúgáson és egy ordibálós Sebi lenyugtatásán, hogy a hasfájásom ne is említsem. Most mégis boldog voltam és vigyorogtam a hülye hormonok miatt. Végtére is, vigyorral búcsúztasd a napot, hogy mindenki megzavarodjon. Nem igaz?