- Baba azt ne oda rakd. - szólt rá Alexre Virág mikor a fát díszítették. Illetve Virág ült és hagyta, hogy a három gyerek pakolja a díszeket. Én csak akkor segítettem mikor valamit nem sikerült felrakni, vagy magasan volt.
- Mért? - ráncolta a szemöldökét.
- Mert ott nem metrikus! - mondta Emma, mintha valami nagyon magától értendő dolgot felejtett volna el a testvére.
- Micsoda? - kérdeztem vissza nevetve.
- Metrikus. - nézett rám Emma. Vagy örökölte, vagy nagyon lemásolta Virág nézését, mikor valami olyat mond, ami neki egyértelmű.
- Az mi? - ráncoltam a szemöldököm.
- Apa nem lehetsz ilyen buta! - nézett rám csípőre vágott kézzel. Fogalmam sem volt mire gondol.
- Angyalom, nem szimmetrikusra gondolsz? - kérdezett közbe Virág. Elnéző mosoly volt az arcán.
- Minek oda a szim? - nézett rá Emma.
- Ebbe ne menjünk bele. - szóltam közbe mielőtt Virág elkezdi magyarázni.
- De én tudni akarom! - toppantott Emma.
- Emma, pszt! - tette Alex a kezét a szája elé. - Elriasztod az angyalkákat!
- Elriasztom őket? - nézett félve ránk Emma.
- El! Maradj nagyon csendbe. - szállt be a beszélgetésbe Réka is.
**
Vigyorogva figyeltem, ahogy Alex egy akkora doboz mellett ül, mint ő maga és lelkesen tépi le róla a csomagoló papírt. Emma nem messze tőle éppen a csomagból kiszedett pörgős szoknyájába ugrabugrált. Virág a kanapé karfáján ült és Emma kezét fogta nevetve, hogy a kislány tudjon pörögni elesés nélkül.
- Szép vagyok Apa? - nézett rám Emma. A feje tetejétől indulva végig volt fonva a haja, hogy ne lógjon a szemébe. Rékának és Virágnak ugyan ilyen volt a haja, mert a két kislány kitalálta, hogy hasonlítani akarnak Virágra, aki reggel befonta a haját.
- Gyönyörű vagy. - vettem fel a földről az 5 éves kislányom. - Ti vagytok a legszebbek!
- Nem is! - vágott durcás arcot. - Anya sokszor szebb!
- De Anya már öreg! - szólt közbe Réka. Huncut vigyorral sandított Virágra.
- Ki az öreg? - kérdezte az idősebbik leányzótól. - 10 éves fejjel lemersz engem öregezni? Na gyere csak ide! - felkelt és elkapta Rékát, hogy jól megtudja csikizni.
- Anya szerintem is te vagy a legszebb! - szólt közbe Alex. - Emma meg a legcsúnyább! - nézett gonoszul az ölembe üldögélő kislányra.
- Te vagy a legrusnyább! - vágott vissza Emma.
- Ti buták! Ti ikrek vagytok! - sóhajtott fejcsóválva Réka. Én csak mosolyogva figyeltem, ahogy vitatkozni kezd Emma és Alex.
- Aki vitatkozik, az nem kap sütit! - szólt közbe Sue a fotelből.
- Sue! Karácsony van! Nem illik gonosznak lenni! - korholta le Emma, Alex meg serényen bólogatott.
- Na gyertek vacsizni. - kelt fel Virág a kanapéról. Sueval eltűntek a konyhába.
- De Apa én nem vagyok éhes. - súgta oda Alex.
- Akkor is gyere. Karácsony van és Anya és Sue sokat dolgoztak a vacsorával. - vettem fel a földről a kisfiam. - Kicsit kóstolj bele mindenbe. Ne bántsuk meg őket.
- Én éhes vagyoook! - futott Emma Virágék után. Réka megfogta a kezem és úgy jött be velünk az étkezőbe.
- Te Apa, Anyával mi van? - kérdezte suttogva Alex mikor látta, hogy Virág dúdolgatva pakol az asztalra.
- Jó kedve van. - mosolyodtam el. Leraktam a székébe Alexet és Emmának is segítettem felmászni.
Ahhoz képest, hogy Alex állítólag nem volt éhes, egész sokat evett, bár Emma így is lekörözte. Vacsora után még kicsit ott maradtunk beszélgetni, de 9kor már Alex Virág ölébe aludt, így felmentünk lerakni a gyerekeket.
- Apa? - szólt utánam Emma.
- Igen Hercegnőm? - léptem vissza.
- Boldog Karácsonyt! - mosolygott rám álmosan.
- Neked is Boldog Karácsonyt. - mosolyogtam vissza. Halkan behajtottam az ajtót és meglepetésre Réka kint ült a felső nappaliba.
- Apu, ahhoz, hogy azt csinálhassam, mint Anyu mit kell tanulnom? - oda mentem hozzá és leültem mellé.
- Őszintén? - kérdeztem nevetve. - Neked semmit, a véredben van. Matekot kell nagyon tudnod. Te még mást nem tanulsz. Majd később a fizikát, és kicsit a kémiát.
- Milyen suliba menjek tovább? - faggatott.
- Ezt Anyuval beszéld meg. - mosolyodtam el. - Ebben ő a jó. De biztos, hogy valami matek speces suli előnyt jelentene. De most ne ezen törd a fejed. - borzoltam meg a haját. - Menj aludni.
- Jó éjt. - nyomott egy puszit az arcomra és beindult a szobájába. - Boldog Karácsonyt.
- Boldog Karácsonyt. - mosolyogtam rá. Bement a szobájába és becsukta az ajtót. Mosolyogva mentem be a hálóba. Virág éppen a fürdőből jött ki.
- Egy újabb karácsonyi őrületet tudtunk le. - dőlt végig az ágyon fáradtan. - Fárasztóbb ez az egész Karácsony mizéria, mint egy futam hétvége.
- Ebben azért nem értek egyet. - nevettem. Ledobáltam a gatyám meg a pólóm a fotelbe és mellé feküdtem.
- Te máshogy fáradsz el olyankor, tudom. - elnyomott egy ásítást és nyakig magára húzta a takarót. Adtam neki egy puszit és szinte egyből el is aludt. Kora reggel óta sütöttek, főztek.
Én még félig ébren voltam mikor hallottam, hogy nyílik az egyik szobaajtó, majd pár perc után a háló ajtó is. Nem nyitottam ki a szemem, mert sejtettem kik a settenkedők.
Mivel én feküdtem közelebb az ajtóhoz, éreztem, hogy mellettem besüpped az ágy és valakik mászni kezdenek az ágy végébe.
- Apa, alszol? - hallottam meg suttogva Emma hangját. Mosolyogva néztem rájuk majd az ujjam a számra tettem.
- Anya már alszik. - állapította meg Alex. Megemeltem a kétszemélyes takarót, hogy be tudjanak mászni alá. Emma hideg lába a hasamhoz ért, amire összerándultam.
- Bocsi. - nyomott egy nagy puszit az arcomra kuncogva. Vigyorogva figyeltem, ahogy elhelyezkednek és mikor már nem mocorogtak újra lehunytam a szemem. Még hallottam, hogy Virág is mocorog, de utána, csend lett.
Teljesen elégedett voltam az életemmel. Voltak viták a családba, és helyzetek, amik nem mindig tetszettek, de semmi sem lehet tökéletes. Volt egy gyönyörű feleségem, aki sok mindent feladott értünk, és most a munka és a család közt ingázik. Volt egy nagyon okos 10 éves kislányunk és ott voltak az ikrek, akik mindig megnevetettek minket, a gyermeki felfogásukkal. Nem csak a karácsonyom volt boldog, hanem az életem is.
