Spanyol 1

Na, csúszva és szenvedve de itt van a következő rész ami már az időmérőt is magába foglalja. Holnap, holnap után hozom a versenyt. :) Köszönöm a sok-sok komit!! Természetesen továbbra is fent áll, hogy minél több a komi annál előbb kaptok frisst :D Szemét dolog tudom :D

Hétfői napfelkelte az irodámban ért. Még mindig a báli ruhám volt rajtam, mióta vége lett a fogadásnak a hatalmas ablak előtt álltam. Végig gondoltam az egészet többször, és úgy döntöttem, hogy nem fárasztom magam ezzel az egésszel. Ha Sebi megcsal, akkor elfogja mondani, vagy lebukik, hiszen a sajtó a sarkában van. Evaval még mindig nem beszéltem, hogy kivel szűrte össze a levet, de ő is ha úgy érzi megfog keresni és elsírja a baját. Sóhajtottam egyet, majd a szekrényből kiszedtem az egyik fekete kosztüműm és átöltöztem. A ruhámat a kanapéra dobtam a magas sarkút pedig ott hagytam a kanapé előtt. Besétáltam a fürdőbe és kibontottam a hajam, hogy szoros kontyba fogjam. Lemostam a sminkem és egy hátköznapit kentem fel a helyére. Még vetettem egy utolsó pillantást a napfelkeltére majd az órára és beültem a gép elé. Végig néztem a fejlesztéseket, és kerestem a hézagot, vagy valami olyat ami hátrányt okozhat. Egészen 9-ig ott ültem mikor John megérkezett.

- Jó reggel. – tett le elém egy nagy pohár kávét és pár pirítóst. – Edd meg mert egész éjjel semmit nem ettél.

- Honnan tudtad, hogy végig itt voltam? – értetlenkedtem. Ahogy belépett a ruháról tudhatta, de míg nem jött fel addig nem.

- Együtt dolgozunk már egy ideje. Tegnap láttalak erre fele jönni, így tudtam, hogy itt talál a reggel is. – mosolygott rám. Nem kérdezte mi a bajom, soha nem kérdezte meg. Munkatárs voltam neki, és ha munkával kapcsolatos elmondom, ha magánéleti akkor nem tartozik rá. Igazi úri ember.

Az egész nap munkával telt. Eszembe se jutott a fáradtság vagy az álmosság, pedig egész éjjel az ablak előtt álltam. Evaval egyszer sem futottam össze, hiszen ő az épület együttes másik részében dolgozott. Sebivel sem találkoztam, mint reggel megtudtam a szimulátorba ül délután 3-ig, utána pedig a kondiba volt estig.

Christian irodájában talált rám az éjjel első pár órája.

- Miért? – kérdeztem miután végig hallgattam Christiant. Az arcom nem árult el érzelmet, a testtartásom egyenes volt, egy pillanatig sem mutatva a 24 órázást.

- Mert szükséged van pihenőre. – dőlt hátra a székbe. Tudta nagyon jól, hogy nehéz lesz most velem.

- Nincs szükségem pihenőre. – mondtam rezzenéstelen arccal.

- Tudok a babáról, tudom, hogy nem aludtál rendesen, tudom, hogy alig eszel, amit szerintem észre se veszel. – sóhajtott. – Mind azért, hogy jobbak legyünk. Ez nagy ár, főleg ha elvetélsz ez miatt.

- Mindenki itt volt egész szünetbe és a lelkét is kidolgozta, én miért tegyek máshogy? – tettem fel a következő kérdést.

- Mert kismama vagy. – tárta szét a kezét.

- Rossz indok. – keltem fel a székből. – Nem adom át a munkám senkinek.

- Akkor fogalmazok máshogy. – kelt ő is fel és az asztalra támaszkodott. – Vagy átadod ezt a futamot másnak, vagy kényszer szabadságra küldelek és kitiltatlak a Spanyol pályáról.

- Nem teszed meg. – vágtam rá.

- De megteszem. – kezdett ideges lenni. – Jót akarok, fogd fel!

- Fogd fel, hogy ezzel nem teszel jót! – borultam ki. Eddig tartott a maszkom. Nem voltam formában. – Christian dolgoznom kell! Megőrülök, ha nincs mit csinálom és jár az agyam!

- Ezért jössz Spanyolba, de csak mint megfigyelő mérnök. – bólintott.

- Nem! – toppantottam mérgembe a magas sarkúmmal. A gyár már csendes volt az ajtó pedig már nyitva volt, így a folyosóról is vízhangzott. - Versenymérnök vagyok! Nem dobhatod oda Sebit csak úgy valakinek, hogy majd 300-znál koordinálja! Szinte senkinek nincs fogalma a munkámról és szinte senki nem olyan jó ebben mint én! Senki nem ismeri annyira Sebit mint én! – kezdtem én is bedühödni.

- Nem kérés volt, hanem felsőbb körökből jövő utasítás! – mondta Christian feszültséggel teli hangon.

- Rohadj meg! – csaptam be az ajtót annyira, hogy középről kitört az üveg. – Kit jelöltél ki? – kérdeztem az üveg kereten keresztül dühösen.

- Johnt. Ő pontosan tudja a munkád, és jó is benne. – mondta már nyugodt hangon. Nyúlt a telefonért, és hívta a 24 órás karbantartó szolgálatot új ajtóért. – Ha dühöngsz ha nem, ezt parancs.

- Gyűlöllek. – vettem oda és nem épp nőiesen indultam meg a lépcső felé. Liftezhettem volna, de most jól esett a lépcsőzés. 4.-en voltunk én pedig lesétáltam a versenyrészlegbe. Hatalmas TV-k most feketén ásítottak. Üres volt az egész hely. Oda mentem az archív oldalhoz és előkerestem a tavalyi Kínai nagydíjat. Ezen a nagydíjon jöttünk össze Sebivel, és meg is nyerte ezt a futamot. Elindítottam és benyomtam Sebi rádió felvételét is. Hallgattam, ahogy mondom neki az időket, ahogy találgatjuk milyen gumi kellene a pályára. Közben pedig figyeltem a verseny felvételt. Ezután a verseny után Christian azt mondta, hogy minket szét nem szakít míg a csapatnál vagyunk mindketten. Nagyon jól össze dolgozunk, és ez meghozta a győzelmet. A mi taktikánkkal Webber is második lett. Mikor vége lett a nagydíjnak végig néztem a dobogón ujjongó Sebit és emlékeztem mennyire örültem én is. Vissza tettem a helyére a felvételt és előszedtem Brazíliát. A szezon egyik mélypontja volt ez a futam számunkra. Az eddigi legnehezebb futam amit versenymérnökén átéltem. De a legnehezebb mégis az volt, hogy elveszettük a VB-t. Mikor ennek a futamnak is vége lett átsétáltam a szerelő gödörbe. Mindenhol alkatrészek voltak. Egy külső személődő azt mondta volna, hogy kupi van és semmi rendszer nincs benne, de aki itt dolgozik pontosan látta a két csapaton belüli team területét és pontosan látta, az alkatrészek közti megkülönböztetést. Oda mentem az összeszerelt kocsikhoz és végig simítottam Sebi kocsiján. Rengeteg munkám benne volt ebben a kocsiban, és még több munkám benne volt a futamokban. Rosszul esett, hogy Christian elvette tőlem a Spanyol futamot. Persze elmennem muszáj lesz, hiszen az én csapatom csak bennem bízik és nekem fogad szót, erre pár többször is volt példa. Mire vissza felértem a földszintre már hajnalodott. Ismét egy átvirrasztott éjszaka. Csináltam egy kávét a büfénél majd felmentem a szobába amivel Evaval osztoztam és amit kipakoltam azt vissza raktam a bőröndökbe. Eva a nyakáig felhúzott takaró alatt aludt. 3 óra is indul a gépünk Barcelonába.

A keddi nap utazással és alvással telt a számomra. John járt helyettem a megbeszélésekre, így én aludtam. A gépen mindent elmagyaráztam neki és leírtam hol és mikor kell megjelennie. Nagyon izgatott volt ez miatt. Természetesen ha bármi volt hívtatott, de arra megkértem, hogy keddet próbálja egyedül lebonyolítani, hiszen csak egy megbeszélés volt ami a fejlesztésekről szólt, szóval az megy neki. Mióta elmentem az osztálykirándulásra Sebivel alig beszéltem és a legtöbb egy puszi volt amit a fogadás előtt váltottunk. Végig elkerültük egymás a gyárban és ő csak holnap érkezik meg a pályára. Addig van időm eldönteni, hogy állok majd hozzá.

Szerdán arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó. Felnéztem de mikor megláttam Sebit vissza is dőltem a párnára.

- Szia. – guggolt oda az ágy mellé. – Elmondod miért kerültél végig a gyárban? – fájdalom csillogott a szemében.

- Nem kerültelek, csak dolgoztam. – ásítottam. – De ennyi erővel te is kerültél engem. – fordultam az oldalamra, hogy lássam rendesen az arcát. – Mikor vágattad le a hajad? – simítottam végig a rövid tincseken. Legnagyobb meglepetésemre gyorsan felkelt az ágy mellől.

- Tegnap este az Ausztriai fellépés után. – indult meg a fürdő felé. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy ráhagyom az egészet. De inkább ordítsunk egymással mint, hogy ilyen közönnyel kezeljük a másikat. Lerúgtam magamról a takarót és egy nagy pólóba utána siettem. Elkaptam a kezét, hogy megállítsam. Lassan fordult meg és rám nézett. A szemébe már nem is próbálta meg a fájdalmat titkolni. Egyből helyére kattant a fogadás előtt és alatt látott pillanatnyi érzelem a szemében. Fájdalom volt.

- Mi a baj? – kérdeztem tőle lágyan.

- Pontosan tudod mi a baj. – húzta ki a kezét a szorításomból. Ő volt az erősebb sajnos. Épp becsapta volna a fürdő ajtót de oda tettem a kezem. Ha bezárkózik nem fogjuk tudni megbeszélni, és vége a kapcsolatunknak. Így viszont a kezem bánta a dolgot.

- Normális vagy? – förmedt rám amint leesett neki, hogy a bal kezemre vágta rá az ajtót. Annyi eszem azért volt, hogy ne a jobb kezem tegyem oda.

- Ha most magadra zárod az ajtót akkor elhidegülünk egymástól. – mondta fa arccal, de leesett, hogy most jobb ha látja az érzelmeimet. – Mond el mi bánt, ne kertelj.

- Az, hogy megcsaltál. – vágta rá és dühösen csapta le a telefonját a tükör előtti pultra mikor az megszólalt. – Most pedig eléred, hogy még a versenyen is valami helyettesed üljön ott. Felfogod, hogy egy rohadt idegenre kell rábíznom az életem? – dühödten megnyitott a csapot és megmosta az arcát. Csak tátogni tudtam a meglepetéstől.

- Te nem vagy normális. – nyögtem ki. – Nem csallak meg te őrült! Ezt hittem te csalsz meg engem! – tártam szét a kezem. – Egy csajjal találkozgattál Eva szerint és jóval előbb mentél mint ahogy behívtak.

- Mi van? – nézett rám döbbenten. – Melanival találkozgattam mert most volt ideje dumálni egy kicsit! Azért mentem be előbb, hogy vele tudjak találkozni! – őszinte volt, láttam a szemében. – De te egy sráccal ölelkeztél, meg köntösbe jöttél ki a szobájából… - legszívesebben a homlokomra csaptam volna.

- Csiszire gondolsz? – kérdeztem nevetve. – 16 éves Seb! – a nevetésem nem épp volt örömteli. – Mikor megölelt kivoltam akadva és szerelmet vallott igen. De nem volt semmi! Azért jöttem ki köntösbe a szobájából mert a gyerek kis hián megfulladt az allergiás rohamtól, és nekem szóltak a társai!

- Tényleg? – kérdezte nagyra kerekedett szemekkel.

- Tényleg! – tártam szét a karom. –Hogy bizonyítsam még, hogy téged szeretlek? Éppen a közös babánkat hordom a szívem alatt és ez miatt kaptál másik mérnököt is. Christian tudja, és félt, hogy elvetélek mert nagyon sokat dolgoztam a hétvégén és alig aludtam meg ettem. Ezért kaptad meg Johnt.

- Szeretlek. – ölelt meg szorosan. Erre már elmosolyodtam.

- Én is szeretlek. – túl voltunk az első komolyabb vitán és féltékenykedésen. Nem értettem miért lép el tőlem egészen addig míg le nem térdelt elém.

- Meg ne próbáld. – térdeltem le vele szemben és magamhoz öleltem. – Még ne! Ne most!

- Ki mondta el? – ült rá a sarkára, hogy lássa az arcom.

- Eva megtalálta a gyűrűt. – sóhajtottam. Minek titkoljam? – Eva! – csaptam a homlokomra.

- Mi van vele? – kérdezte Sebi morcosan. Nem tetszett neki, hogy tudtam mi akar. Bementem a szobába és felhívtam.

- Kivel feküdtél le? Mit keresett a bugyid Sebiéknél? – támadtam le egyből ahogy felvette.

- Szia. – mondta hebegve.

- Mond, ne kertelj! – követeltem. – Ha nem Tommival feküdtél le akkor Sebbel? Mi másért lenne ott a bugyid?

- Sebi falazott nekem. – nyögte ki. – Nem feküdtem le vele! Ő tabu, hiszen a pasid!

- Már megijedtem… - vallottam be. – Ki volt az?

- Virág én… - kezdett bele.

- Ki volt az? – szakítottam félbe.

- Ciaron. – nyögte ki. Eltátottam a számat. Hát ezért nem akarta elmondani! Félt, hogy kiakadok, hogy az ’ ellenséggel’ fekszik le.

- Tommival mi lesz? – kérdeztem rá.

- Szeretem Tommit! – vágta rá. – Botlás volt, és annyira bánom! – mondta szinte sírva.

- Jól van, nyugodj meg kérlek szépen. – mondtam neki én is megkönnyebbülve. Egész eddig eszembe se jutott, hogy mi van, ha ők ketten összefeküdtek. Annyira bíztam mindkettőbe, hogy meg se fordult a fejembe. – Ciaron… - gondolkodtam. – De ő házas! Eva, ezzel hagyj fel. Örülj neki, hogy Sebi falazott és nem lett bajod belőle.

- Jó leszek innentől! – mondta picit nevetve. – Soha többet nem csábulok el, ígérem!

- Ne ígérgess olyat amit nem tudsz betartani. – figyelmeztettem. – Ja és mond el Tomminak szépen. Nem tűröm, hogy megcsalod és nem tud róla.

- Elmondtam már neki. – motyogta. – Időt kért, hogy megeméssze, de azt mondta szeret!

- Mázlid van ha minden rendben lesz. – mosolyogtam. – Na szia! – és kinyomtam.

- Elmondta neki? – ölelt át Sebi.

- Igen. – bólintottam. – Miért falaztál neki?

- Mert nem akartam, hogy Tomminak fájjon. – vont vállat. Úgy tűnt szent a béke újra. Nem sokáig élvezhettük egymás társaságát, mert Sebinek dolgoznia kellett. Én is kimentem vele a pályára, bár épphogy beértünk a Red Bull homeba furán kezdtem magam érezni. Nem vettem róla tudomást és elindultam hátra beszélni a szerelőkkel.

- Sziasztok! – néztem körbe mosolyogva. – Mint már tudjátok szabi hétre köteleztek így John lesz most helyettem. Mindenkit szeretnék figyelmeztetni, hogy itt vagyok és vegyétek John szavait úgy mintha én mondtam volna őket. – elkezdtem émelyegni, de ezt már végig akartam mondani. – Itt leszek szombaton és vasárnap. Veletek nézem a boxból majd a versenyt. – többen is érdeklődtek a hogylétem felől és biztosítottak róla, hogy hiányozni fogok nekik a hétvégén a pulpitusról. Átsétáltam az irodák felé és bekopogtam Evahoz, de percekig semmi válasz, még csak mozgás sem volt. Lenyomtam a kilincset és belestem a szobába, de az üresnek tűnt. Mikor már becsuktam az ajtót esett le, hogy mintha valami folt lett volna a szőnyegen. Vissza kinyitottam és oda mentem. Az agyam nem akarta felfogni azt amit lát. Monoton mozdulattal vettem fel a telefont és tárcsáztam a recepciót a homeba.

- Red Bull Racging- Renault. Miben segíthetek? – csengett egy kedves hang.

- Küldjön orvost Eva irodájába, gyorsan. – mondtam monoton hangon. Ahogy letettem a kagylót és letérdeltem a véres szőnyegre jutott el az agyamig a látvány. Eva hasán több seb is éktelenkedett és rengeteg vérét itta már be a szőnyeg.

- Ki tette ezt veled? – kérdeztem sírva mikor a fejét az ölembe húztam. – Tarts ki, mindjárt itt a segítség. – levettem a pulcsim és rászorítottam a sebekre. Amint oda ért a doki meg pár segítője elrángattak onnan bennem pedig eltört a mécses. Elkezdtem zokogni, hiszen a barátnőm éppen haldoklott és undorodtam magamtól is, mert tiszta vér voltam. Körömmel próbáltam levakarni a vért az alkaromról, de a megérkező Tommi elkapta a kezem és magához ölelt. Így ő is véres lett, de nem tudtam kárt tenni magamban. Felvett az ölébe és valaki egy takarót terített rám, hogy ne látszódjon a véres ruhám. Átmentünk a home-on és Sebi szobájába vitt be. A gazdája éppen valahol máshol volt így ketten voltunk Tommival a szobában.

- Nyugodj meg, ártasz a babának. – simogatta a hajam és a hasam. A szívem vérzett és iszonyú ritmusba küldte szét a testembe a félelmet. – Virág kérlek próbálj megnyugodni! – kérte Tommi továbbra is.

- Meg fog halni? – kérdeztem suttogva. Beleakartam idegesen túrni a hajamba, de megláttam, hogy véres a kezem és elkezdtem sikítani. Tommi fogta be a számat. Mondott valamit ne nem fogtam fel, hogy mit, mivel a hasamból indulva szétrobbant bennem a fájdalom. Sikítani akartam, de a levegő benn akadt a tüdőmbe és pár pillanat múlva elsötétült minden.

Mikor felébredtem a Nap melege cirógatta az arcom. A hotelbe feküdtem a francia ágyon és a nappaliból hallottam a TV-t. Felkeltem és belebújtam a köntösbe ami az ágy mellett volt. Nagyon gyengének éretem magam. Mikor kiértem a nappaliba legnagyobb megdöbbenésemre Seb apukája, Norbert mosolygott rám a kanapéról.

- Jó reggelt Csipkerózsika. – kelt fel és oda támogatott a kanapéhoz. – Nagyon ránk ijesztettél. Az orvos szerint majdnem elvetéltél.

- De minden rendben van? – kérdeztem rekedten. – Te hogy-hogy itt vagy?

- Pihenned kell nagyon sokat, de jól vagytok. – ült le mellém. – Sebastian hívott fel, hogy jöjjek rád vigyázni.

- Meddig voltam eszméletlen? – kérdeztem halkan. Féltem a választól.

- Szerdán lettél rosszul, most pedig péntek van. – csak pislogtam. – A barátnőd is jól van már. Már haza vitték Svájcba.

- Eva? – kérdeztem suttogva. Beugrott miért borultam ki. Norbert csak óvatosan bólintott. Talán félt a reakciómtól. Bevonultam a fürdőbe és elengedtem a kádat meleg vízzel majd elmerültem benne. Egy idő után nyílt a fürdő ajtaja, de nem néztem fel rá. Ha Norbert jött be, biztos jó oka volt rá, és így is eléggé kényelmetlen neki, ha Sebi akkor úgyis ide jön, ha más akkor meg nem érdekel.

- Hogy vagytok? – guggolt oda a kád mellé Seb. Még mindig a Red Bullos cucca volt rajta.

- Jól. – mosolyogtam rá. – Hogy ment? Nagyon nehéz így?

- Nehéz, de a 2. szabadedzést megnyertem. – mondta büszkén.

- Tudod jól, hogy az nem számít. – ráztam a fejem mosolyogva. – Csatlakozol? – csúsztam arrébb a nagy kádban. Vigyorogva vetkőzött le és befeküdt mellém.

- Nem fog vissza mint te. – mondta semleges arccal.

- Majd szólok neki. – sóhajtottam. – Jobb ha nem engedi el a gyeplőt se időmérőn se a versenyen.

- Én kipróbálnám milyen figyelmeztetések és visszafogás nélkül menni 100%on. – húzott magához szorosan.

- Motor, fék és váltó gyilkos. – mondtam már az öleléséből.

- Szerintem tudnék mindenre vigyázni, ma is tudtam. – mondta elgondolkodóan.

- Nem kéne játszani ezzel. – ráztam a fejem. – De nem én osztom most bent az észt, szóval nincs beleszólásom.

- Kivételesen. – nevetett fel röviden. – Nagyon aggódtam érted. – húzta el a száját. – Eva hamar rendbe jön, de a babánkat majdnem elvesztettük.

- Apukád mondta. – bólintottam. Mire kimásztunk a kádból Norbert már nem volt a szobába. végig feküdtem az ágyon és Sebi egyből fölém könyökölt.

- Olyan nagyon rég volt… - mondta halkan és mélyhangon. Éreztem a törülköző dudorából, mire is gondol pontosan. El mozdulattal szabadított meg a törülközőtőmtől és már a melleimet csókolta mire észbe kaptam. – Eddig is teltek voltak, de most még inkább azok. – mormolta mély hangon. Ez a hangja csak akkor jön elő amikor nagyon oda van már a vágytól.

- Mivel a várandósságtól… - a mondta vége nyögésbe fulladt, ahogy a keze megtalálta az ölem. Minden józan eszem elhagytam valahol félúton.

Reggel sokáig aludhattam mert egyedül voltam már az ágyban. Meg sem lepődtem, hogy ismét Norbert ült a kanapén. Egy órán át vitáztunk, hogy nekem ki szabad-e mennem a pályára. Végül választás elé állítottam. 1, vagy kimegyünk a pályára időmérőt nézni 2, olyan hisztit lecsapok amilyen a még 4 gyerek apa ként sem hallott soha. Érdekes, egyből tudta hol a kocsi kulcs.

Amikor kiértünk több fotós és riporter is körém gyűlt, de én elővettem a hivatalos faarcom és magabiztosan megindultam a Red Bull felé. Mikor beléptem a hatalmas ajtókon mindenki rám nézett.

- Munka van emberek, nem mozi! – mindenki vissza fordult egyből a dolgához. Bementem az irodámba ami most Johné volt, és alig ismertem rá. Az én megszokott kupimat patinás rend váltotta felé. Tuti nem találok majd meg semmit. John nem volt sehol így átsétáltam Sebi szobájába. Ő sem volt a szobájában. Mérgemben ránéztem az órára és legszívesebben a falba vertem volna a fejem. Gyors léptekbe indultam meg a boksz felé. Épp oda értem mikor elkezdődött az időmérő.

- Szeretnél képben lenni? – jött oda Anna mosolyogva.

- Jó lenne. – bólintottam.

- Petrov délelőtt összetörte Renault-ját, és a javítás során a váltót is ki kellett cserélni. Öt rajthelyes büntetést kapott a Virgin párosa is, mivel csapatuk a határidő után adta le a váltóáttételezését. – darálta le Anna.

- Mikről nem maradtam le! – mosolyogtam rá. Felvettem az egyik fülest, hogy halljam a csapat rádiót. - 20 fokos levegő és 35 fokos pályahőmérséklet. – mondta John Sebinek aki már a kocsiban ült. Semmi mást nem mondott neki, Sebi előtt ott volt a monitor, feleslegesen még én se mindig tépem a számat. Közben Trulli kiment a pályára és futott egy 1:25.5- időt.

- Ja igen, a Ferrari is csinált egy F-csatornát, és ők a kezükkel irányítják. – mondta Anna.

- A kezükkel? – kérdeztem vissza meglepve. – Azt az FIA nem sokáig nézi szerintem el.

- Szerintem meg hagyják, had törje össze magát a sok hülye Ferraris. – jött oda Ben.

- Ben! – förmedtem rá.

- Bocs. – vont vállat. Massát nem zavarta a kézhiány, 1:23-mal az élre állt, míg Alonso először felzárkózik csapattársa mögé, majd egy kisebb hiba ellenére is megelőzi őt 1:22.5-tel. Button a 2. helyre állt. A Ferrarik és a McLarenek egyelőre kemény gumit használják ahogy mi is. Nem sokára felbőgtek a Red Bullokba rejtett Renault motorok és kigördültek a pályára. John tényleg nem szólt bele Sebi vezetésébe, pedig most hajtani kéne Sebit, motiválni. Sajnos ez egyből meg is látszott mert Webber harmadik gyors körében átvette a vezetést 1:21.4-gyel , míg Seb 0.268 másodperces hátránnyal feljött a 2. helyre.

- Ha te ülnél ott simán elkenjük Webber száját. – morogta Ben.

- Nem jön be John taktikája? – kérdeztem érdeklődve.

- Nem. – morogta még ellenszenvesebben Johnt méregetve. Közben pedig már le is telt a Q1.

- Webber, Te, Hamilton, Button, Alonso, de la Rosa, Rosberg, Kubica, Schumacher, Massa. – olvasta végig John a névsort Sebinek. Meg sem dicsérte, hogy milyen jó kört ment. Semmi. Hozzá se szólt egész végig, csak ha muszáj volt vagy ha kérdezett. Nem akartam oda menni Sebihez, mert most csak megzavarnám, és ha a mérnöke ennyire nem segíti akkor minden figyelemre szüksége van. Közben elkezdődött a Q2 is és Sebi egyből ki is ment gyorskört futni, de mivel a John nem szólt neki ezért forgalomba került. Szép lassan ismét mindenki kint volt, de a Red Bull harcba nem tudtak beleszólni az élen.

- Gyors a kocsi. – mondta ujjongva Sebi a rádióba. Sejtettem, hogy ezt nem Johnnak szánta. Az 5perces szünetbe többször is rám nézett a visszapillantóba. Pontosan tudta, hogy itt vagyok és hallom őt. Igaz John a nagyobb fejlesztő mérnök, de Sebet ez biztos vagyok benne, hogy nem izgatja. Aggódva figyeltem, hogy Webber 1:21.198-as körére Sebi 9 ezreddel rávert, de a másik pilóta 1:21.112-re javította az etalont. Seb ezt is megpróbálta überelni, de négy ezreddel kikapott.

- Hol tudok javulni? – tette fel a kérdést picit bosszúsan mikro a boxba vissza térve látta a monitort.

- Az utolsó részen. – mondta neki john, de azt már nem melyik ponton és mit változtasson. Most talán jobban fogja mindenki értékelni a pontos számításaimat, és az ötleteimet. Egy fejlesztő mérnök, nem ad arra, hogy melyik pontot kell nézni… Ő pályákat és részeket néz. Látszott, hogy nem egészen van össze egyeztetve és megszervezve az időmérőnk mert össze vissza futották az időket. Sebi 1:20.772-jére Webber 1:20.655-tel válaszolt ami vérlázító, de John továbbra sem mondott semmit szegénynek. Ő akart improvizálni…
- Nincsenek számításaim és nem láttam telemetriát sem, de a sikánt próbáld minél szűkebben venni és minél nagyobb ívben kigyorsítani. – mentem oda Sebihez a Q3 előtt. Rám nézett a kék szemeivel és az tele volt hálával.

- Szeretlek. – hallottam még meg a bukósisak torzításában. Nyomtam egy puszit a bukóra és vissza mentem a helyemre. Amint elindult a Q3 Alonso kishián box balesetet okozott, mert Rosberget felkente majdnem a falra. Egy idő után Sebi 1:20.342-tel az élre ugrott, de Webber 1:20.239-cel überelni tudta a körét.

- Webber, Te, Hamilton, Button, Schumacher, Massa, Alonso, Kubica, Rosberg, Kobyashi. – olvasta végig John Sebinek. A kezeimet tördeltem mikor Sebi 1:20.101-re javított. Még jött mögötte Webber aki és 1:19.995 megnyerte az időmérőt.

- 2. lettél. – közölte vele John. Semmi ügyes voltál, gratulálok.. semmi. Én totál magam alatt voltam ahogy körülöttem mindenki. A pocakomat simogatva sétáltam át a Home-ba enni valamit. Mérges voltam Christianra, hogy elvette tőlem ezt a futamot. Ha ez lesz holnap is akkor értékes pontokat vesztünk. Nem jó ötlet ez a John dolog…