Török- Kanada 1

Íme az új! :) My Lucky Luseren találtok egy fejeztet ami a megismerkedésükről szól! =) Ismét csinálok komi határt de ezúttal magasat. :D Ha kapok 15 komit abban a pillanatban hozom a frisst! :D Szemét dolog tudom. :D

Már a futam estéjén visszarepültem pár emberrel a gyárba. Amint megkaptam a hírt, hogy kedden rendkívüli ülés lesz már pakoltam is. Guill, Ben, Tom, Seb, Tommi, Eva, Anna, Christian, Helmut, Ciaron és Kell Ciaron jobb keze jöttek velem. Kell régen Guill jobb keze volt és nagyon jóba voltak, csak mikor én kerültem a székbe átment Ciaron mellé. Azt az elvet vallotta, hogy nő neki ne parancsolgasson. Mai napig úgy gondoltam, hogy jól jártam Tommal. Bent viszont az első sarkon kiraknám, ha tehetném, és nem lenne átkozottul jó abban, amit csinál.

- Hogy-hogy ilyen korán visszajöttetek? – emelkedett fel a Red Bull centerben a pult mögül a recepciós. Senki nem állt meg magyarázkodni. Seb, Guill, Tom és Ben meg persze Anna és Tommi jöttek velem az irodámba. Amint mindenki bejött kulcsra zártam az ajtót. Nem volt megbeszélve, hogy ide jönnek, mégis mind érezték, hogy dolgozik bennem még mindig a düh mélyen. Christain és Helmut elkezdték szervezni a rendkívüli ülést. Eva a sajtót próbálta lerázni, Ciaron pedig fogalmam sem volt mit csinál. Míg nem engem ás alá nem is érdekel.

- Guill menj le az archív részlegre és kérd el a futam felvételét, kérlek. – néztem végig a társaságon. Bólintott és már ott sem volt. Mást nem küldhettem helyette tudta jól, mert csak nekünk adják ki. – Ben szerezz nekem egy projektort, kérlek. – oda mentem a hatalmas ablakhoz és leengedtem a reluxát, majd lehúztam a vetítőt. Ez régen Guill irodája volt, neki köszönhetem most ezt a vetítő vásznat is. Coulthard-nak voltak furcsa megmozdulásai. A többiek csendben ültek a kanapékon.

- Ha kell, itt ülünk kedd délutánig, de kielemezünk minden rohadt kormány mozdulatot és minden aszfalt egyenlőtlenséget. – néztem végig rajtuk. Tommi csak azért ült be, mert Seb minden mozdulatát lesnie kell, Anna pedig azért, hogy legyen fogalma arról, hogy mi az igazság, mert mégiscsak egyszerűbb kimagyarázni azt, amit értesz.

Amint mindkét fiú megérkezett és összeszereltük gyorsan a rendszert oda tekertem a kérdéses részhez és lenyomtam a lámpákat. Még a nap sem kelt fel így teljes volt a sötétség pár pillanatig. Elindítottam a balesetet és a szívem ismét meglódult, ahogy láttam a balesetet. Rossz érzés volt a torkomba tőle.

- Seb kérlek, először téged szeretnélek hallani. – néztem rá. Bólintott majd felkelt és oda jött mellém. Visszatekertem és lassítottba elindítottam.

- Bementem mellé. – kezdte a magyarázatot. – Itt már fél autóhosszal előtte voltam. – folytatta. - Elindulok fokozatosan kifelé, hogy megkezdjem a kanyart.

- Nem váltottál gyorsan ívet és pozíciót sem? – nem igazán tudtam eldönteni, hogy Guill kijelenti vagy kérdezi, de Seb kérdésnek vette.

- Nem. – rázta a fejét Seb. Kimerevítettem a képet az ütközés előtti pillanatban Seb kameraszögéből.

- A kormány enyhén van döntve. – szólt közbe Ben. – Tehát puha mozdulattal vitte arrébb a kocsit. – magyarázta mikor ránéztem. – Ha hirtelen mozdult lett volna, akkor a kormány félig mindenképpen el lenne tekerve. – mutatott a képre. Hagytam tovább menni a képet majd kimerevítettem mikor Seb már az ütközés miatt eltekeri a kormányt.

- Próbáltam azonnal egyenesbe hozni a kocsit, nulla sikerrel. – magyarázta készségesen Seb. - Igazából ez egy előre meg nem gondolt mozdulat volt.

- Itt látszik, hogy félig, majd később már koppig tekeri a kormányt, hogy az autó hirtelen váltson irányt. – mondta Ben ismét. Úgy éreztem mintha ovisnak nézne, és azért magyarázná, de rájöttem, hogy jobb hallani valaki szájából ezeket a természetesnek tűnő dolgokat. Ismét hagytam tovább menni a felvételt és végignéztük, ahogy Seb int Webbernek.

- Én biztos, hogy csak egy ujjal mutogattam volna. – nem Ben lett volna, ha ezt nem jegyzi meg. Megrovón ránéztem. – Bocs, nem ezért vagyunk itt. – emelte fel mindkét kezét védekezően. Ismét elindítottam, de most Webber autójából néztük így végig az egészet, majd kívülről. Végi elemeztük mindkettőjük összes mozdulatát és mindenre próbáltunk magyarázatot keresni. Biztos voltam benne, hogy Sebbel kettesben az egészet el kell majd magyaráznunk kedden is az ülésen. Meg kell védenünk magunkat, mert ha Sebet kiáltják ki csapaton belül hibásnak, akkor komoly folt esik a nevén, engem pedig kirúgnak.

- Szia, hoztam neked kávét. – jött be Eva az irodámba. Melegítő cuccban volt, ami mutatta, hogy már rég elmúlt a műszak ideje és mindenki pihen. – Még mindig ezt nézed? – nézett a felvételre.

- Igen. – vettem el a kávét. – Köszönöm. – mosolyogtam rá fáradtan. Fájtak a lábaim és a hátam is, hiszen lehúztam pár óra alvás után egy futamot és a repülő után sem aludtam. Az óra már hajnali egyet ütött, én pedig már tudtam kívülről a felvételt. Azóta elhozattam a telemetria adatokat is és minden érzékelő adatait elkértem.

- Kint dúl a vihar. – mondta Eva majd összébb húzta magán a pulcsit. – Hideg van itt.

- Levettem a fűtést. – bólintottam. – Melegben hamarabb álmosodsz és hamarabb lankad a figyelmed is.

- Eddig is tudtam, hogy képes vagy gép módjára létezni, de most már gondolj a kicsikre is, kérlek. – terítette a vállamra a kanapéról a pokrócot, amit pár órája hozott be Tommi.

- Ha ezt a mi nyakunkba varrják, akkor vége. – mondtam semleges hangon.

- Miért? – kérdezte megdöbbenve.

- Mert ilyen méretű csorbát az én nevem nem visel el. – kortyoltam bele a kávéba, ami jó meleg volt. Éreztem, ahogy végig terjed a belsőmbe a meleg. – Seb versenyző. Ő ezt ki tudja javítani.

- Gondolod, hogy kitudná? – fonta össze a kezeit.

- Emlékszel egyáltalán 2007 Japán futamra? – néztem rá kérdőn majd vissza a felvételre.

- Nem. – rázta a fejét. – Mi volt 2007-ben? Akkor még nem dolgoztunk itt. Én még sulis voltam.

- Én akkor már az alsóbb kategóriák felé tartottam. – nosztalgiáztam. – Pedig abból is botrány volt. Szakadt az eső Fudzsiban és Hamilton, Webber, Vettel volt a sorrend. – semmi érzelem nem volt a hangomban. - Hamilton hirtelen fékezett a vízfüggöny mögött és kint volt a Biztonsági autó, így a mezőny egybe volt. Webber még tudott rá reagálni, de az újonc Seb már nem és belecsúszott Webber kocsijába hátulról. – ismét kortyoltam egyet a kávémból. – Még mutatták is, ahogy Webber dühöng, és Seb kiborulva vonul el a boksz egyik szegletébe.

- Így már emlékszem. – bólintott. – Miért emlékszel erre ennyire?

- 2 hétig 3 tantárgyból is ez volt a téma. – állítottam le a felvételt. – Modelleztük, kielemeztük, ezerszer végig nézették velünk és csak ezer egyedszerre vettünk más dolgokat észre. – oda mutattam a kivetítőre. – Például ezt. – rámutattam Webber motorfordulat szabályzójára, ami tökéletesen látszott a belső kamerás felvételből. – Csak 2 egységet tekert lejjebb, pedig a gumi és a benzin drasztikus fogyása miatt legalább 4 egységet le kellett volna tekernie.

- És ez miért fontos? – értetlenkedett. – Ez azt jelenti, hogy sokkal lassabb lett volna, ha még lejjebb viszi, nem?

- Ha csak 2 egységet tekert le, akkor indokolatlanul lassan ment a pályán. – néztem bele a papírokba. – A gumikopás miatt várt rá 2-3 lassú kör, de ennyire nem kellett volna lassúnak lennie az egyenesben. – kerestem ki az adatot. – Viszont le van fojtva a motor is. – mutattam ismét a vászonra. – Ami viszont nem indokolt. – oda tekertem Seb belső kamerájához is.

- Itt nincs elforgatva az a valami. – jegyezte meg. – Ez mit jelent?

- Azt, hogy Webbert vissza fogták, hogy Seb nyerhessen. – engedtem le a kezemben lévő papírokat. – De én erről nem tudtam!

- Célzás sem volt rá? – értetlenkedett. – Vagy Christian nem mondott semmit, ami feltűnő lett volna?

- Én nem vettem észre semmit. – ráztam a fejem. - Ez érdekes. – morfondíroztam.

- Egyéként ne tereld a témát! – toppantott Eva mikor észrevette, mennyire elvittem a beszélgetést más irányba. – Miért nem születnek meg a babák, ha ti, vagy te vagy a hibás?

- Mert egy mérnök nem mossa le könnyen a bakit magáról. – rántottam a vállam. – Ha a mi hibánknak nyilvánítja a csapat, mint a fél világ, akkor én meghalok. – mondtam faarccal.

- Te képes lennél öngyilkos lenni? – tátotta el a száját. – Seb menne utánatok! Nem bírná ki!

- Meglepődnél, ha tudnád, Seb mennyire erős tud lenni, ha tudja, hogy másra nem számíthat. – raktam össze a papírjaimat.

- Képes lennél megtenni? – kapta el a kezem. – Képes lennél eldobni egy ilyen hülyeség miatt az életed és a gyerekeitekét is?

- Ha a sajtóba minden kiszivárog, amit te védesz, és mint Sajtó főnök megbuksz, úgy, hogy Tommi életét is veszélyezteted te mit lépnél? – néztem a szemébe.

- Nem tudom, de nem lennék öngyilkos! – rántott egyet a kezemen.

- Egy szóval sem mondtam, hogy öngyilkos leszek. – rántottam ki a kezem a szorításból. Még mindig jéghideg volt minden végtagom. – Azt mondtam meghalok. Nem azt, hogy öngyilkos leszek. – kapcsoltam ki a vetítőt. – Szellemileg meghalok. – mondtam halkan. – Semmi másban nem vagyok jó, csak a munkámban.

- Szerintem menj és feküdj le aludni. – húzta fel az orrát Eva. – Vegyél egy jó forró fürdőt és aludj. Mássz be Seb mellé. Rád fér most.

- De még... – kérdeztem ellenkezni.

- Virág a kicsik miatt! – nézett rám könyörgően és egyben lemondóan. – Legalább pár órát aludj.

- Seb alszik? – néztem rá kérdőn, összébb húzva magamon a pokrócot.

- A galérián van. – sóhajtott. Az arcán látszott, hogy feladta. Felcsavartam a fűtért és felkaptam a másik pokrócot a kanapéról. Lementem a konyhába és főztem kakaót majd megindultam a galéria felé, ami a legfelsőn volt. Télen és tavasszal nagyon szép innen a látkép. Most sötétben és viharban viszont félelmetes volt. A fejünk felett és minden oldalról tömör üveg vett körbe minket. Az eső hangosan dobolt a tetőrészen. Seb egyedül ült a galéria padlóján. Térdét felhúzta amennyire férfi mivolta csak hagyta. Ismertem ezt a testtartását és jelzés volt, hogy a válla néha megremegett. Nem sírt, mert akkor folyamatosan rázkódott volna a válla. Sokkal inkább zaklatott volt, vagy a tehetetlenség dühe dolgozott benne. Oda mentem és a hátára terítettem a pokrócot.

- Hoztam kakaót. – leültem mellé és oda nyújtottam a kellemesen meleg bögrét.

- Emlékszel, hogy ugyan itt voltunk akkor is? – kérdezte halkan. A hangjából a fásultság és a végtelen fáradtság ütközött ki. Éreztem, hogy készül feladni a harcot vagy már fel is adta.

- Emlékszem. – húztam én is fel a lábam. – Akkor én álltam itt, és te csak ide jöttél és szó nélkül álltál mellettem nagyon sokáig. Amikor pedig elindultak a könnyeim egyszerűen szavak nélkül átöleltél.

- Meg akartalak vigasztalni. – suttogta. – Borzalmas volt látni és érezni, hogy a precíz nő, akit figyeltem még a szünet előtt sehol nem volt már. Mintha a darabjaidra hullottál volna. – mélázott.

- Most az a fontos, hogy összeszedd magad. – fogtam magam köré szorosan a plédet.

- Mi lesz, ha nem sikerül összeszedni magam? – kérdezte csöndesen.

- ’Ha’- val kezdődő mondatok nincsenek az autósportban. – csóváltam a fejem. – Mi lett volna, ha nem próbálod megelőzni, mi lett volna, ha nem kezdesz el rátérni a helyes ívre, mi lett volna, ha be sem ülsz aznap a kocsiba. – hadartam. – Fölösleges ezen gondolkodni. Ha gondolkodni szeretnél, gondolkodj azon, hogy milyen színű legyen az ikrek szobája. – simogattam a pocakom. – Gondolj a kicsikre és egyből könnyebb lesz.

- Én csak nehezebbnek érzem. – sóhajtott.

- Pedig ez egy egyszerű képlet. – mosolyogtam. – Ha ilyen maradsz, megragadsz ezen a szinten és soha nem leszel jobb pilóta. Maradsz méla bús és majd csak elmesélésekből fogják ismerni a gyerekeid mennyire gyerek voltál magad is, és mennyi sziporkát voltál képes egy mondatba is beletenni.

- Szeretnéd, ha megkomolyodnék, vagy nem lennék pilóta? – fordult felém kíváncsian.

- Nem. – mondtam az ablakon nézve, de így is láttam a megdöbbent arcát. – Ha komoly lennél elveszne belőled az a pajkos hülyeség, amit imádok, és ha nem lennél pilóta nem is lennél az, aki vagy. – fordultam felé. – Nem azért szeretlek, mert pilóta vagy. – tartottam fel a kezem mikor közbe akart szólni. – Azért szeretlek, mert benned van a versengés, a tűz. Benned van a folytonos nyerni akarás és a sebesség utáni vágy. Ez alakít téged. – elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott egy emlék. – Még azon is képes vagy versengeni ki mosson először fogat! Játékos vagy és vicces, de mellette ott van benned a véresen komoly versenyszellem és a sóvárgás a győzelem után. Ezért szeretlek.

- Tehát ha feladom, ezt az egészet elhagysz? – fogta meg a kezem.

- Ha feladod, ezt az egészet te fogod saját magad elhagyni és becsapni. – szorítottam meg a kezét. – Megkeseredett lennél és az agyamra mennél vele. Saját magad börtönében vesznél el.

- Most a sebesség és az adrenalin börtönöz be. – sóhajtott.

- Én pedig ott ülök melletted a priccsen. – bólintottam. – Pár éven belül bajnokká avatunk, ebben biztos vagyok, ahogy mindenki más is.

- Egy újabb elvárás. – nyögött fel fájdalmasan.

- Nem. – ráztam a fejem. – Nem elvárja tőled a világ a VB címet, hanem érzi, hogy benned van, csak kérdés, hogy mikor mászik elő. – oda léptem közvetlen elé, és felnéztem rá. Utáltam ennyire közelről felnézni rá, mert így még szembetűnőbb volt, hogy mennyivel magasabb, de most erre szükség volt. Óvatosan bújtam a karjaiba és úgy ölelt át mintha egy rettentő törékeny porcelán lennék. Az arcom a mellkasának nyomtam és a kezeimet is a mellkasára fektettem. Ezzel picit éreztettem vele, hogy ő a domináns kettőnk közül. Persze az ostor még kilógott képletesen a nadrágom övébe tűzve. Nyílt titok volt, hogy én vagyok a dominánsabb kettőnk közül.

- Menjünk aludni. – mondta egy ki idő után. – Neked mindenképpen pihened kell és rám is rám fér. – egy szót sem szóltam, csak menetirányba fordultam és felé nyújtottam a kezem. Erre persze megeresztett egy mosolyt. Még nem volt az igazi, de már haladás volt.

Délelőtt 9-ig aludtam, ami tőlem a gyárban szép teljesítmény. Délután kettőkor kezdődött a megbeszélés, addig senki nem dolgozott. Mielőtt azonban az összes csapatnál dolgozó beül a tárgyalóba összeülünk Christiannal, Helmuttal, Ciaronnal, Adriannal, Kellel, Guillel és a két pilótával megbeszélni, hogy mi is volt.

Egykor már csak Christianra vártunk. Az egyik kisebb tárgyalóban ültünk. Guill és Seb közt ültem, míg velem szemben Ciaron, Webber és Kell ült. Az egyik asztalfőn pedig Adrian és Helmut. Senki nem szólt egyetlen egy szót sem. Van, aki az ablakon bámult ki és van, aki a kezét fixírozta. Erre a lépre jött be Christian.

- Arra kérlek titeket, hogy higgadtan kezeljük az ügyet. – nézett jelentőségteljesen rám és Ciaronra. – Megkérlek főleg kettőtöket, hogy ne döntsétek egymásra az asztalt.

- Asztalt nem is. – vigyorodtam el.

- Ne dumálj, mert büdös van, ha kinyitod a szád. – vetette oda Ciaron. Édesen mosolyogtam rá.

- Szerintem a saját szagodat érzed. – egyik pillanatról a másikba ment át az arcmimikám agresszívbe. Seb egyből a combomra tette a kezét. Ránéztem, és láttam a szemébe, hogy nem kéne. Hátra dőltem a székbe és összefontam a karjaimat a mellem előtt majd Christianra néztem. Elkezdte a szent beszédet, és felolvasott dolgokat a csapatrádióból is.

- Úgy gondolom, hogy közted és Mark közt nem tökéletes a kommunikáció. – nézett Ciaronra. – Míg Virág figyelmeztette Sebastiant, és jelezte neki, hogy Marknak vissza kellett vennie, te elhallgatsz fontos információkat a versenyződ elől. – rótta meg. Önelégült mosoly jelent meg az arcomon.

- Kétlem, hogy azért közölte az infót Vettelel, hogy korrekt legyen. – kelt fel a székéből Ciaron és az asztalra támaszkodott. – Sokkal inkább azért, hogy a pilótája megelőzze az enyémet, és esély se legyen arra, hogy Mark kapja meg az első számú pilóta címet.

- Jól hiszed. – mondtam neki ülve és teljesen nyugodtan. – Mindazonáltal, a hangsúly nem azon van miért osztottam meg az infót, hanem azon, hogy megosztottam. – vigyorogtam rá. – Semmi nem ment fel téged a mulasztás alól.

- Ahogy téged sem ment fel semmi az alól, hogy egy dög vagy. – csapott az asztalra. Egyből bántam, hogy megfogattam: az asztalborogatás kimarad a buliból.

- De én vállalom, hogy az vagyok. Beismerem, hogy egy mocskos dög vagyok néha. – vontam vállat lazán. Kezdett felforrni az agyvizem.

- Elmegyek az FIA-hoz, hogy csapatutasítás volt a futam alatt és van csapatsorrend. – dühöngött a szemembe nézve.

- Csapautasítás? – néztem rá kérdőn. – Nekem nem rémlik, hogy lett volna ilyen. – keltem föl lassan. – Ha pedig fel akarod dobni a csapatot, hogy csapatsorrend van, elárulnám, hogy az utolsó két-három futamot Webber nyert meg. Monacóban ráadásul Seb előtt, szóval, hogy is akarod ezt bizonyítani? – mosolyogtam rá negédesen. – Egyébként pedig nincs csapatutasítás és sorrend sem. Akkor lesz sorrend, ha már kialakul melyikük az erősebb pilóta és ki áll jobban a VB-ben.

- Egyértelműen Webber! – csapott az asztalra ismét. – Tavaly is azért bukta el a csapat, és ti is a VB-t mert hiába erős a pilóta, ha a mérnöke harmat gyenge és nem érti a dolgát. – itt pattant el a húr az agyamba. Elkaptam Ciaron pólóját és a másik kezem már lendült, mikor a versenyzői reflexeknek hála, amik Sebben dolgoznak, elkapta a kezem.

- Azt mondtam nem játszunk asztalborogatást! – emelte meg a hangját Christian.

- Ígérem, úgy fojtom meg, hogy az asztal nem borul felé, és a kék szőnyeg sem lesz véres. – néztem rá. Ciaron is fogta az ingemet a mellkasom felett.

- Engedjétek el egymást és lépjetek hátra! – mondta fenyegetően Christian. Nem akaródzott elengedni Ciaront, de Seb megfogta a derekam és hátra húzott. Elengedtem Ciaront és belesimultam az ölelésbe. – A balesetet elszenvedett pilóták nyugodtak tudnak maradni. Ti miért nem? – csapott most ő az asztalra. Ma ilyen asztalcsapkodós nap van. Nem mondtam semmit. Pontosan tudtam és éreztem, hogy Sebben is épp annyira dolgozik a düh, mint bennem. Kaptunk egy kis leosztást, majd arra fogva, hogy nem paprikás a hangulat áttették másnapra a megbeszélést.

Az irodámba rendeztem jegyet Németországba holnapra Sebinek. Valószínűleg balhét csinál majd belőle, de tudtam, hogy most neki az otthon nyugalma kell és vigyázó szemek minden pillanatban. Nem sok mindent csináltam már estig, mert mára semmi dolgom nem volt igazából.

Beálltam a teljes alakos tükör elé a szobánkba és megnéztem mekkora most a hasam.

- Azt mondanám, hogy csak jól bekajáltál. – jegyezte meg Eva az ágyon feküdve. Ő kényszer szabin volt, és holnap a megbeszélés után utazik haza, mert tüdőgyulladást szedett össze. Két takaró alatt feküdt és a sokadik levesét ette.

- Most, hogy mondod. – vigyorogtam el. – Mivel ikreket várok ezért nyugodtan ehetek bármennyit. – lett teljes a vigyorom. – A héten adásba kerül a vallomásom, hogy babát várok, így még rejtegetnem sem kell.

- Mész kajálni? – nevetett rekedten. Vigyorogva bólintottam majd ott is hagytam az ágyban szenvedő Evat. Jó alaposan megtömtem magam, bepótolva a kajálásokat. Megkerestem Sebet, és meggyőztem, hogy hiába van 7 óra feküdjünk le aludni. Szerencsére nem kellett sokat győzködni.

Szorosan oda bújtam a mellkasához az ágyában és elégedetten aludtam el. Tele volt a hasam teljesen és a tipikus picit édeskés illatfelhőben, ami Seb bőrének illata volt, hamar elaludtam.

Másnap, lazán besétáltam a megbeszélésre Sebbel és Guillel az oldalamon. Jó páran felénk fordultak, de nem zavart. Ma semmi sem zavart. Lehetetlenül antiszociális voltam. Ezt még valaki megszívja.

Christian hosszan beszélt arról mit kellett volna tenniük a pilótáknak, és nekünk. Helmut csak annyi tett hozzá picit beégetve Christiant, hogy nagy sebességnél adrenalinnal telítve történt a baleset. Ezzel picit bírálta Christian leszidását. Ha engem kérdeztek a következő műsort majd a főnöki iroda ajtaja mögül lehet majd hallani.

Az lett az egészből, hogy mindkét pilóta vétkes volt. Mi versenymérnökök sem úsztuk meg ejnye-bejnye nélkül, de semmi mást nem kaptunk érte, és a sajtóba csak úgy került ki, hogy a két pilóta viszi el a balhét. Mindkettőjüknek le kellett nyilatkozni egy sablon szöveget és csináltak róluk egy közös képet, ami borzalmas művigyorok panorámája lett, majd Christian is nyilatkozott és velem megígértette, hogy csöndbe maradok, és nem mutogatok a sajtó előtt Ciaronra és Webberre. Persze ami kifejezetten élvezetet okozott az, az volt, hogy belső vizsgálat indult Ciaron ellen, hogy benne volt-e a Johnos ügyben. Őt is felfüggesztették, mint engem, így vidám napom volt. Közel állt a kirúgáshoz. Talán végre eljön a nap mikor Ciaron orrát is betörhetem, és egyenként kiüthetem az összes fogát. Alig várom már azt a gyönyörű és makulátlanul boldog napot.