Török- Kanada 3

Remélem annak ellenére, hogy nagyon későn lesz az időmérő és a futam megnézitek őket, mert Kanada kicsit Monaco filling. Szeretnek a pilóták a falakkal kötekedni. :D Remélem izgi futamunk lesz, és Seb nyeri meg! :D Addig is kellemes olvasást, és kérek mindenkit, hogy írjon komit, léccciii :D

Éppen az emeletről jöttem lefelé, mikor halottam, hogy Fabi becsapja maga mögött a kert felé vezető ajtót. Kérdőn néztem Sebre, aki a fejét fogta és nagyon fájdalmas arcot vágott.

- Mi a baj? Mi történt? – simiztem meg a szőke buksiját.

- Fáj a fejem, és Fab nem érti meg. – panaszolta el. – Mindenáron kocsikázni akar.

- Hozok borogatást meg főzők teát. – nyomtam egy puszit a homlokára. – Anyudék még mindig nem értek haza?

- Most beszéltem vele. – mutatott az asztalon lévő telefonra csukott szemmel. – Még legalább egy óra mire elindulnak és az út is legalább másfél óra.

- Értem. – simítottam meg egyet a szőke fürtökön, majd átmentem a fürdőbe borogatásért meg öntöttem ki a konyhában egy adag nyugtató teát. A vizes ruhát Seb tartójára terítettem, mert közben már hason feküdt a kanapén. – Aludj egyet. – guggoltam mellé. Elkezdtem a haját és az arcát simogatni, hogy gyorsabban elaludjon. Pár perc után már lassan és nyugodtan szuszogott. Nyomtam egy óvatos puszit a fejére és betakartam egy vékony pléddel. Felkaptam a Sebin lévő pléd testvérét és kiindultam a kertbe. Az éjjeli vihar széthordta a dolgokat így most kupi volt a kertbe. A szülők is azért mentek el ki a telekre, hogy rendet tegyenek. Elindultam a hátsó cseresznyefa felé.

- Fabian kérlek, mássz le. – néztem fel a hatalmas fára. Már egyszer rajta kaptam az ablakból, hogy ezen a fán bújik el, ha egyedül akar lenni. – A bátyád megszokta, hogy jól van esetleg fáradt és melege van. Tudod te is, hogy a munkájában körbe ugrálják, és tudod, hogy ritka mikor fáj a feje. Nincs más megoldás meg kell érteni. Te is szoktál beteg lenni. – picit bután éreztem magam, ott a fa alatt állva, de ez legyen a legkisebb bajom. – Emlékszel mikor beteg voltál és már együtt voltunk Sebbel? Emlékszel, hogy egész éjjel ott feküdt melletted az ágyba, pedig nagy esélye volt elkapni a lázas betegségedet? Rémlik, hogy másnap már interjúi voltak és szabadedzése? Te mégis őt akartad és ő ott volt veled, megértette, hogy beteg vagy és szükséged van rá.

- Nem csak kamuzik? – hajolt ki az egyik nagy ág takarásából.

- Nem Fabi, nem kamuzik. – mosolyodtam el. – Imád téged tudod jól. Gyere le mielőtt a vizes ágon megcsúszol.

- Arra emlékszel mikor ide utazott, csak azért mert foci meccsem volt? – indult meg lefelé a fán.

- Azt nem lehet elfelejteni. – morogtam. – Senki nem tudta hol van. – ráztam a fejem. – Ha jól rémlik Belgiumból repült át az időmérő után.

- Igen. – érkezett oda mellém. Ráterítettem a pokrócot, hiszen a levelek és minden vizes volt, így már a kissrác ruhája is. – Jó apa lesz, te pedig remek anyuka. Elhiheted nekem. – megfogta a kezem és bevezetett a lakásba. Oda osont Sebhez és oda guggolt hozzá. – Remélem nem haragszol nagyon.

- Nem haragszik elhiheted. – mosolyogtam. – Menj, öltözz át. Majd én elviszlek kocsikázni. – vigyorodtam el.

- Te olyan női sofőr vagy, aki minden szabályt betart és nem mer 10-nél többel kanyarodni? – nézett végig rajtam.

- Nem, én Seb stílusba vezetek. – vigyorogtam. Felpörögve futott fel az emeletre átöltözni. Írtam egy cetit, hogy merre vagyunk. Nem szívesen hagytam Sebet egyedül otthon, főleg fejfájósan. Ha nem heveri ki a fejfájást estére láza lesz, és az nem szerencsés, mert a hétvégén Hollandiában parádézik. Felhívtam Melaniet, hogy jöjjön át és vigyázzon az idősebbik öccsére. Mivel a Vetteleknek a család szent volt, ezért mire Fabian leért az emeletről már Mel is ott volt.

- Vigyázz a főúttal, mert a második leágazásnál kidőlt egy fa. – ölelt meg Mel. – Vigyázz az öcsire. – borzolta meg Fabi haját, aki erre persze nagyon dühösen nézett a nővérére. – Ja és vigyázz magadra és főleg az unokatesóimra. – bökött a pocim felé. Rákacsintottam majd leszedtem a Merci kulcsát az akasztóról és már ott sem voltunk. Ezt a kocsit Sebtől és tőlem kapták a szülei még karácsonyra, bár álltalábban inkább a BMW-vel jártak, mert a Merci feltűnőbb volt.

Akárcsak a bátyja, Fabi is rajongott a kocsikért és a Forma 1-ért. Beült mellém az anyós ülésre és én egyből elindultam céltalanul.

- Mi lesz, ha megszületnek a babák? – kérdezte Fabi több perc csend után. – Ide költöztök? A szüleidhez? Maradtok Svájcban? Költöztök Angliába?

- Miért költöznénk el? – vontam össze a szemöldököm.

- Gondolom, az ikrek mellett elkel majd a segítség. – vont vállat. – Igazából nem akarom, hogy megszülessenek. – mondta szomorkásan.

- Miért? – néztem egy pillanatra rá.

- Ha megszületnek, ők lesznek a legfiatalabbak a családba, és mindenki őket fogja imádni velem pedig senki nem fog foglalkozni. – az elhaladó tájat nézte elrévedve. Mint egy kész kis felnőtt.

- Fabi ez butaság. – nevettem halkan. – A szüleid keveset fognak találkozni az ikrekkel, hiszen Svájcban fogunk lakni. Mikor megszületnek, bizonyára pár napra ott lesztek segíteni, de utána haza jöttök és minden a régi lesz, annyi különbséggel, hogy anyukád kidekorálja a házat az ő képükkel is. – mosolyogtam rá.

- És Basti? – nézett rám félve. Érdekes volt, hogy Seb csak Fabinak engedte meg, hogy így hívja. Erre a kérdésre esett le, honnan is fúj a szél.

- Fabian attól még, hogy a bátyád apa lesz nem fog téged kevésbé szeretni. – megálltam az út szélén és felé fordultam amennyire a biztonsági öv engedte. – Szüksége lesz a támogatásodra, és a segítségedre ebbe biztos vagyok. – simogattam meg a haját. – Seb szeret téged, nagyon is. Az ikreket is szeretni fogja ez biztos. – bólintottam. – De tudod jól, hogy a bátyád mennyi mindenért tud egyszerre rajongani. Lehet, hogy lesz újabb két emberke, akiket imádni fog, de se téged se engem nem fog kevésbé szeretni.

- Kevesebb ideje lesz velem foglalkozni. Ennél is kevesebb. – mondta szomorúan.

- Mikor bemutatott nektek emlékszel, hogy mennyire mérges voltál rám? – mosolyogta rá. Látszott a szemében, hogy sajnálja. – Azt hitted elveszem tőled a bátyád, ezzel is mutatva mennyire szereted őt. – megfogtam a kezét és a pocakora tettem. Nagyon picit már meglátszott. – Most ugyanez a félelmed az ikrekkel szemben is. Nem mondom, hogy alaptalan, de hidd el, sokszor szeretne majd szabadulni a gyereksírás elől és akkor hozzátok, hozzád fog menekülni. – legalábbis mertem remélni, hogy inkább ide menekül, mint a bulizásba.

- Ha egy picit is hanyagolni kezd, majd azért elrángatod hozzánk? – kérdezte könyörgő szemekkel.

- Ez csak természetes. – visszafordultam az út felé és beindítottam a motort. Még rámentem az autópályára száguldozni egyet, majd haza mentünk. A szülők még nem voltak sehol.

- Még mindig alszik. – nézett fel Mel az újságából a konyha asztalnál ülve. Elbúcsúztunk ő pedig visszament folytatni a dolgát ahonnan elrángattam. Fabi beült a kanapéhoz legközelebbi fotelbe és nézte a nyugodtan alvó szőke hercegemet. Még mindig ugyan úgy feküdt. Ránéztem az órára és elhúztam a számat.

- Mi az? – kérdezte halkan Fabi.

- Fel kell keltsem, hogy menjen fel a szobába, mert ha még fél órát így alszik pár napig tuti fájni fog a nyaka. – magyaráztam, míg oda guggoltam Seb mellé. – Jó reggelt. – simiztem meg a hátát. Laposakat pislogva nyitotta ki a szemét. – Kérlek, mássz fel az ágyadig, mert így beáll a nyakad és talán még a hátad is. – beletörődve mozdult meg nagy nehezen. Felült a kanapén és körbe nézett. A haját elfeküdte és a párna nyoma is az arcán volt.

- Még mindig fáj a fejem. – motyogta rekedten. Kezébe adtam a teát, amit még indulás előtt tettem az asztalra. Egyből megitta, minden kérdés nélkül, majd felkelt és elindult az emelet felé.

- Mehetek veled? – kérdezte Fabi félősen. Seb ránézett majd bólintott. Fabi egyből megindult a tesója után. Én lent maradtam, míg a két srác fent aludt az emeleten. Nem sokkal később értek haza a szülők.

- Szia, hát a két rosszaság éppen hol akasztja ki az emberiséget? – nézett körbe Heike.

- Szia, fent alszanak. – fordultam hátra ültömben.

- Alszanak? – nézett rám Norbert.

- Sebinek nagyon fájt a feje. – magyaráztam. – Fabi pedig felment vele. – Seb biztos, hogy alszik Fabi pedig annyira csöndbe van, hogy biztosra veszem, hogy ő is elaludt.

- Ilyen is ritkán van. – ült le Norbert az egyik fotelbe. – Csönd van. – sóhajtott. Heike csak mosolygott és hozott 3 bögre teát. Épp beleittam az enyémbe mikor megszólalt a telefonom a zsebembe. Bocsánatkérő mosollyal szedtem elé és néztem meg ki az.

- Te magad küldtél el, szóval nyomós legyen az ok, amiért teázás közbe zavarsz. – vettem fel Guillnek.

- Webber hosszabbítani akar a csapattal. – közölte morcosan. – Kimi is itt van, tárgyal a csapattal, de Webber nagyon beleköphet a levesbe.

- Nem úgy volt, hogy az a rohadt dögkeselyű vár az Angol nagydíjig azzal, hogy bármit is kezdenek vele? – sétáltam át a konyhába. Igaz nem németül beszéltem, így Heike nem értette mit beszélek, de Norbert értette, és ez egyenlőre belső infónak számít.

- A törökországi eset gyorsított a folyamaton. – sóhajtott. – Ha a csapat nem veszi védelmébe Webbert, akkor leírja a média és mindenki.

- És? – kérdeztem élesen. – Dögkeselyű... rácsap az alkalomra, hogy Christian alatt is mozog nagyon a pozíció.

- Christian nem akar egyedül dönteni, így összehívta az RB testületet és Kimi mellé kéne képviselet a csapatból, mert Webber mellett Ciaron elég erős védelem, ha nem vagy itt. Márpedig nem vagy itt. – sóhajtott.

- Azt akarod mondani, hogy üljek gépre és menjek oda Ciaront beletaposni végleg a gödör mélyére? – kérdeztem vigyorogva.

- Nem. – mondta nevetve. – A szélén van, elég, ha megbököd, és orral előre beleesik.

- Neked terved van. – állapítottam meg.

- Azt hitted terv nélkül felhívlak? – tudtam, hogy pontosan ugyan olyan ördögi mosoly jelenik meg erre az arcunkon. – Ha jövőre is Webber lesz a másik pilóta, akkor Ciaron is marad.

- Ciaront még végközbe kirúgatom. Ne félj, penge élen táncol. – Seb álmos ábrázattal állt meg a konyhaajtóba.

- Valaki nagyon meg fogja szívni. – sóhajtott. – Ezt a vigyorod akkor használod, ha valakit porba akarsz tiporni. Veszélyes mosoly. – kommentálta.

- Ott van Sebastian is? – kérdezte Guill kedvesen. – Szerintem ne rángasd bele. A tervembe akár az állásunk is kerülhet. Sebastian túl nagy tehetség ahhoz, hogy kirúgják.

- Iker terhes vagyok, folyton pisilnem kell, és folyton éhes vagyok ez által meglehetősen morcos is. – vigyorogtam. – Ezek mellett még mindig dühít az ütközés és a folyamatos hibák. Most azzal kecsegtetsz, hogy Ciaront kivághatják a csapatból, de vásárra kell vinnem a bőrömet? – a végére ismét a gonosz vigyor volt az arcomon. Seb nagyot sóhajtva töltött magának teát adott egy puszit és leült a konyha asztalhoz.

- Itt baj lesz. – rázta a fejét.

- Pontosan ezzel kecsegtetlek. – nevetett Guill.

- Miért nem ezzel kezdted? – nevettem.

- Sebastiannak holnap estére ide kell jönnie, mert megy majd parádézni. Neked csak vasárnapra kéne bejönnöd, de gyertek inkább a ma esti géppel, vagy a holnap reggelivel. – mondta elgondolkodón. – Holnap délig érj ide.

- Ott leszek. – tettem le. Oda fordultam Sebhez, de mire bármit is kibökhettem volna ismét csörgött a telefonom.

- Engem zaklatnak azzal, hogy babát vársz. – mondta Eva jókedvűen. – Mindenkinek azt mondtam, hogy igaz a hír, és hagyjanak békén, mert te eleve is hamar vagy intenzív főleg most. – ezt úgy adta elő mintha arról csacsogna, hogy milyen felsőt vett magának. – Holnapután pedig fotózásod lesz egy magyar tánccsoporttal. – kajánkodott. – Láttam őket. Tommi kiborulna sajnos, ha egyszerre annyi pasival csinálnám. Egy miatt is kiborulna. – tette hozzá egy lélegzetvételnyi idő alatt. – Bááár… Ugye amiről nem tud az nem fáj..

- Soha nem értem meg, hogy kerülsz a csapathoz ilyen magas pozícióba. – sóhajtottam. – Sokkal jobban tudnálak elképzelni egy klubba alig takaró ruhába táncolni.

- Nem rossz ötlet. – nevetett. – Ha kirúgnak a holnapi miatt, akkor elmegyek valahova táncolni. – mondta elgondolkodóan. – Olyan helyre ahol sok a jó pasi. Sebnek külön szám jár. – nevetett.

- Neked meg külön bejáratú megtépés tőlem. – nevettem. – Holnap beszélünk, most inkább megyek és ápolom Sebet, mert haldokol a fejfájásától.

- Tápos. – nevetett.

- Nem. – nevettem vele. – Pasi, sőt pilóta! – Seb érdeklődve nézett rám.

- Megyek, keresek valahol ebbe a kupiba tampont. – sóhajtott Eva. – Fogalmad sincs merre induljak el, mi? – kérdezte elgondolkodva.

- Fürdő és az én szekrényembe találsz. – nevettem. – Nekem egy ideig úgyse kell. Jó vadászást.

- Kösz. – nevetett és kinyomta. Seb az asztalon feküdt a kezeire hajtott fejjel.

- Jobban vagy? – mentem oda hozzá. Egyből átölelte a derekam, és az arcát a hasamnak nyomta.

- Nem. – motyogta. – Anyuék elmentek Stephaniehoz segíteni, mert ott nagyobb vihar volt. – mondta még.

- Anyud úgy itt hagyott, hogy rosszul vagy? – kérdeztem megdöbbenve.

- Nem. – köszörülte meg a torkát. – Úgy tudja, hogy már jól vagyok, csak álmos.

- De miért? - simogattam a fejét.

- Mert ne aggodalmaskodjon feleslegesen. – morogta morcosan. Legszívesebben fejbe vágtam volna valami nehéz és kemény tárggyal. A kezem hozzá ért az arcához, ami viszont forró volt.

- Csodálatos. – morogtam. – Gyere, kapsz egy jó kis hűsítő fürdőt. – léptem arrébb és húztam őt is magammal. Fabi a nappaliba feküdt a kanapén és nézte a TV-t.

- A TV-be azt mondják, lehet, hogy mástól vannak az ikrek. – nézett ránk a legkisebb Vettel.

- A TV-be sok mindent mondanak. – reagáltam le. – Nem érdemes hinni ezeknek, főleg a bulvár cikkeseknek. - oda mentem hozzá és megfogtam a homlokát. Egy valamit megtanultam erről a két kölyökről és az az, hogy hajlamosak egyszerre ugyanazzal a nyavalyával játszani a nagyhalált. Bár Seb nem úgy tűnt, mint aki rájátszik. – Fabi pucolj egy hideg zuhanyra, mielőtt eléri a bátyád lázát a tiéd is. – adtam ki ellentmondást nem tűrően. – Pont ilyenkor nincs itt Heike. – morogtam.

- Nincs lázam. – akadékoskodott Seb. Lenyomtam a kanapéra és előszedtem a lázmérőt. Örültem, hogy teljesen kiigazodtam a házba. Megvártam, míg csipog majd Seb orra alá dugtam.

- 39.2 nekem már bőven láz, szóval nagyon gyorsan pucolj el te is egy hideg zuhanyra. – mutattam az alsó fürdő felé. Nagyon lassan és nagyon vontatottan kelt fel az ülőalkalmatosságról. Átkaroltam a derekát és picit támogatva segítettem oda a kádhoz. Megnyitottam a csapokat és segítettem neki megszabadulni még a ruháitól is. Sebet nagyon kiüti a láz és ezt utáltam. Begyűrtem egy törölközőt a feje alá, hogy még véletlen se tudjon belefulladni a vízbe ha, elalszik és ott hagytam.

Fabit ágyba parancsoltam és kapott hideg vizes borogatást a fejére, bár neki épphogy volt láza. Mire vissza értem Sebhez már vacogott a vízbe szabályosan.

- Csodás. – sóhajtottam. Úgy ahogy volt, vizesen, támogattam fel az ágyáig. Nyakig betakartam és oda feküdtem mellé a takaróra. – Aludj egyet kérlek. Muszáj kialudnod ezt a hülye lázat meg fejfájást. – simiztem a fejét meg a haját. Ő is kapott borogatást, de neki figyeltem rá, hogy minden vizes és hideg maradjon. Pár óra múlva néztem vissza Fabira, aki már félig kitakarózva aludt. A láza már le is ment. Este 7 óra volt mikor megszólalt a telefonom.

- Szia, mi történt? – vettem fel Guillnek.

- Webber megkapta a szerződéshosszabbítást. – mondta szomorún. – Kimi visszalépett.

- Visszalépett? – kérdeztem megdöbbenve.

- Vissza. – sóhajtott. – Csak ennyit akartam. Maradjatok nyugodtan, amíg lehet. Seb megbeszélését áttették szombatra. Szia. – és letette.

Az este folyamán nem jöttek haza a szülők, mert kint ismét vihar tombolt. Egész este laptoppal az ölembe ültem Seb mellet, és cseréltem a fején a borogatást. Párszor ránéztem Fabira is, de vele már minden rendben volt. Ha a nyugodtan szuszogó hercegem nem heveri ki a lázat holnapra, akkor muszáj lesz orvost hívni, aminek senki sem örülne.

Hajnalba ment le végre a láza szépen fokozatosan. Mikor épp, hogy csak hőemelkedése volt már 4 felé lementem a konyhába és főztem egy nagy adag teát. Vittem fel magammal két nagy bögrével és azt iszogatva figyeltem az arcát alvás közben. Nyugodtan aludt, de a szája szegletében ott volt a huncut mosolyának a nyoma. Míg lent voltam az oldalára fordult és felhúzta picit az egyik térdét, ami kilógott a takaró alól így. Az egyik keze hosszan kinyújtva a párnák alatt volt, mintha csak arra vágna, hogy oda bújjak hozzá. A másik keze a hasa előtt volt a takarón. Úgy aludt, hogy oda passzoljak az ölelésébe. Ezen muszáj volt mosolyognom.

Egy idő után a légzése elkezdett gyorsulni és lassan kinyitotta a kék szemeit.

- Szia. – suttogta mosolyogva. – Miért nem alszol?

- Szia. – feküdtem oda vele szembe. – Rád vigyáztam az éjjel, hogy a lázad lemenjen. Jobban vagy?

- Sokkal. – mondta rekedten pár perc után. Kezébe adtam a másik bögrét, ő pedig feljebb csúszott az ágyon, hogy megigya. – Már jól vagyok, feküdj le aludni. Szükséged van az alvásra.

- Tudod jól, hogy napokat is kibírok nélküle. - húztam fel a térdem immár ültőmbe.

- De akkor még nem voltál várandós. – hajolt oda hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. – Köszönöm, hogy gondoskodtál rólam, és nem szóltál anyának.

- Ezért vagyok. – vontam vállat. – Ez természetes, hogy gondoskodom rólad. – épp megszólalt volna, mikor Fabi szobájából kiindulva lépések hallatszottak. Ránéztem az órára és már 7 óra volt, tehát Fabinak készülődnie kell, hogy suliba menjen.

- Feküdj le aludni, én pedig elviszem Fabot suliba. – kelt fel.

- Biztos, hogy jól vagy? – kérdetem tőle kinyújtózva az ágyon. – Fejed?

- Jól vagyok, ne aggódj. – vigyorodott el, majd nyakig betakart és nyomott egy puszit a számra. Mire harciaskodhattam volna, hogy nem akarok aludni már ott sem volt a szobába.

Nem telt el 20 perc és lentről már ordibálás hallatszódott. Kimásztam az ágyból és oda mentem a lépcsőhöz. A konyhában veszekedtek éppen talán a reggeliről.

- Hé! – ordítottam el magam. – Hazudtoljátok meg a Vettel nevet és csöndesen létezzetek. – a szavaimra néma csend lett a lakásba. Elégedetten indultam meg Seb szobája felé.

- Virág bekattant? – kérdezte Fabi pont annyira, hogy halljam.

- Meglehet. – nevetett Seb.

Becsuktam magam után az ajtót, és pont akkor nyílt a bejárati ajtó is. Lefeküdtem az ágyba és megint ordítozás szűrődött fel az emeletre.

- Azt mondtam viselkedjetek! – emelte meg az anyukájuk is a hangját. – Szégyent hoztok a családra. – tette hozzá.

Ha Seb szégyent hoz a családra, akkor milyen lehet, ha valaki az ellenkezőjét csinálja? A családba senki sem volt tökéletes. Norbert csöndes megfigyelő volt, ha volt valaki, aki zajongott, ha nem volt, akkor zajongott ő. Fabi Seb csak kicsibe, dupla elkényeztetéssel, és tripla sértődékenységgel. Heike volt a család mini diktátora. Az volt, amit ő mondott. Ha ezt bárki megkérdőjelezi ebben a családban halálfiának hívják az illetőt. Melanie szétszórt volt és hírtelen haragú, sokkal jobban, mint én. Stephanie pedig már elég felnőtt ahhoz, hogy titkolja előlem mi az ő gyengéje. Sebet az én szótáramba közvetlen a kölyök, szex centrikus és poénzsák után található, mint egyéni, lemásolhatatlan fogalom.