Kanada 1

Na, most talán sikerült megoldani a szövegtördelésének összefolyását. :):D Nagy nehezen itt az új rész az időmérővel, a futamhoz már nem volt időm. :D Megkérek mindenkit, hogy alkosson véleményt a fejezetről, főleg az érdekelne, hogy szerintetek miben sántikál Seb és sántikál egyáltalán valamibe? :D Egyáltalán Seb sántikál-e abba a dologba vagy valaki más?:D Na ha elolvassátok megértitek. :D Lécci Komit! :D

Szombat este volt én pedig az irodámban unatkoztam. Feldolgozni is nehéz volt, hogy egyszerűen nincs mit csinálnom. Guill viszi az egész fejlesztést helyettem, hogy több időm legyen a kicsikre, de mi időt kéne rájuk szánnom? Én dolgozni akartam!

4-5 évvel ezelőtt minden szombaton egy őrült buliba ráztuk az osztálytársaimmal majd vasárnap halál közeli állapotba éreztük magunkat a másnaposságtól. A világ annyira sokat nem változott ez alatt az idő alatt, hogy ne ugyan ezt csinálják a fiatalok, főleg most, hogy jön a nyári szünet.

Pénteki napom teljesen elmaradt a rossz idő miatt, mert a Bad Boyz nem tudott ide repülni, hogy megejtsük a fotózást.

Seb Hollandiában van és apuci vigyáz rá, hogy ne menjen vissza a láza, és ne legyen baja. Úgy volt nem lesz időm elmenni vele, de már szívesebben lennék Hollandiába, mint itt, hogy ennyire nyilvánvaló legyen, hogy semmi dolgom.

Amint megszólalt a telefon oda kaptam, de nem vettem fel. Megvártam, hogy harmadszorra is csörögjön.

- Virág Norton. – vette fel hivatalosan. Fogalmam sem volt ki lehet az.

- Szia, Csiszi vagyok. – köszönt bele enyhén berúgott hanggal. – Értem tudnál jönni a rendőrségre? – éreztem a hangjába, hogy vér ciki neki, hogy engem kell felhívnia.

- Miért hoználak ki? – kérdeztem kíváncsian.

- Mert van tartásod, és nem hagysz itt rohadni, ahogy apám. – mondta szomorúan.

- Melyik Örsön vagy? - sóhajtottam.

- Miltoni. – könnyebbült meg. – Siess, kérlek. – és letette. A fejemet csóválva szedtem össze a cuccaimat és indultam meg a parkoló felé.

- Hova mész? – szólt ki az irodájából Christian.

- A McLarenes Bryan kisfiát kihúzni a slamasztikából. – néztem be az irodába.

- Miért teszel ilyet? – ráncolta a szemöldökét. – Ha jól tudom, egy kiskanál vízbe meg tudnátok egymást fojtani.

- Nem kell ahhoz víz. – vigyorodtam el. – Ismerem a gyereket, és nagyon kiakasztó. Csak védem az Örsön dolgozókat. – Christian bólintott én pedig lementem a garázsba. Oda mentem a Nissanomhoz és kihajtottam a mélygarázsból. A kapunál felvillantottam az RB-s kártyámat majd útnak indultam. Már többször is jártam ezen az Örsön. Evat és Bent is hoztam már ki innen, a szerelőkről nem is beszélve.

- Szia Polly, egy nagyszájú, szőke szépfiúért jöttem. – mentem oda a pulthoz.

- Máris kikísérem a fiatalurat. - mosolygott rám.

- Szia Virág, rég láttunk. – ölelt meg az Örs vezetője.

- Sikerült többszörös ordibálással és fenyegetéssel, végre megértetni a csapatommal, hogy nem azért jönnek ide, Miltonba, hogy randalírozzanak és fullosra igyák magukat. – voltam vállat. – Eva meg most megállapodott egy tipikus jó kisfiú mellett. Megnevelte picit.

- Nagyon helyes. – bólintott mosolyogva. Közben Polly kikísérte Csiszit akinek a haja elég hosszú volt már ahhoz, hogy rettentő kócos legyen és látsszon rajta, hogy pár napja már nem volt megmosva.

- Az óvadékot letették, de nem jöttek érte. – mesélte Polly. A kisvárosi gondolkodásában ez megbotránkoztató volt. – Ki tesz olyat, hogy kifizeti az okozott kárt, és leteszi az óvadékot, de nem jön el a saját fiáért? – kérdezte. Talán évek múlva sem tudja ezt feldolgozni.

- Ez Bryan-re vall. – bólintottam. – Irány kifelé. – mutattam az ajtót Csiszinek. Lehajtott fejjel csoszogott ki a parkolóba. Beültem a Nissanba és Csiszi picit toporgott, de beült az anyós ülésre.

- Köszönöm. – motyogta maga elé.

- Szívesen. – indítottam be a kocsit. Meglepődve nézett rám mikor ráfordultam az autópályára.

- Hova mész? – fordult felém ijedten.

- Woking-ban. – mondtam nyugodtan.

- Miért viszel oda? – kérdezte pánikolva.

- Tudtommal ott van a McLaren központja. – néztem rá a pirosnál.

- Én nem akarok oda menni! – vágta rá.

- Én meg nem kérdeztem a véleményed. – vágtam vissza. Ezek után magába pufogott. A kapun simán beengedtek. Az előcsarnokban egyből oda sétáltam a recepcióshoz és kértem Bryant. Míg vártam arra, hogy a recepciós srác felhívja körbe néztem.

- Felvágós. – morogtam a hatalmas épületet látva.

- Sajnálom, de most nem fogadja önöket. – nézett rám a fiatal srác. Éppen átfutott az agyamon, hogy kiszedem a pult mögül, mikor Lewis sétált le a lépcsőn egy egyszerű melegítőbe.

- Szia, hát te? – jött oda hozzám. – Jöttél kémkedni? – kérdezte nevetve.

- Minek kémkedjek itt? – mutattam körbe. – Csak hátráltatna minket a ti fejlesztéseitek. – vigyorogtam.

- Nyertél, még gyorsabbak vagytok, de nem sokkal! - mosolyogott. – Akkor mi járatban?

- A sajtófőnökhöz jöttem, de képzeld nem fogad! – játszottam a meglepettet. – Így kénytelen leszek vissza menni Miltonba és Evat ide küldeni. - csóváltam a fejem. Hamilton arcán egy pillanatra látható volt a félelem. Eva miatt mentek szét Nicolelal. Mire nem jó, ha az ember mindent tud.

- Gyere, bekísérlek hozzá. – indult meg egy folyosón. – A kissrác is jön? – nézett Csiszire.

- Igen. – fogtam meg a vállát. A kísérőnk nem mondott semmit csak megindult. Simán eltévedtem volna itt.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá, mikor megállt egy irodai ajtó előtt.

- Ennyivel tartozom. – mosolygott vissza majd ott hagyott.

- Még többel is tartoznál. – morogtam. Seb és Hamilton között jó ideje megy az oda-vissza adogatás. Ahol tudják, szívatják a másikat, de ettől még nincsenek rosszba, amit nem értek. Mindenesetre ilyenkor jól jön, hogy Seb mindenkivel jóban van.

- Tessék. – szólt ki Bryan nem is sejtve, hogy én állok az ajtóba. – Megmondtam, hogy nem fogadlak. – ugrott fel az asztal mögül mikor beléptem. Betereltem Csiszit és becsuktam az ajtót.

- Én viszont nem engedélyt kértem arra, hogy ő kegyelmed fogadjon. – vigyorogtam. – Én közölni szerettem volna, hogy jövök.

- Távozz, vagy hívom a biztonságiakat. – nyúlt a telefon felé.

- Én pedig akkor hívom Evat vagy Christiant és a nyakadra zúdítom a médiát. – mosolyogtam kedvesen. – Hát semmi angol tisztesség és tartás nincs benned?

- Mit akarsz? – sóhajtott és ledobta magát a fáradtan a székébe. Fölénybe voltam és ez tetszett.

- Miért lököd el magadtól a fiadat? – tettem Csiszi vállára a kezem.

- Nem rég még arra kértél, hogy tartsam tőled távol, most meg te véded? – akadt ki.

- Nő vagyok. – vontam vállat. – Te viszont egy féreg. – mosolyogtam rá.

- Te csak egy felkapaszkodott senki vagy. – ugrott fel a székből.

- A felkapaszkodottságról te is mesélhetnél. – ismét visszarogyott a székbe. Ismét én nyertem.

- Olyan, mint az anyja! – mutatott Csiszire. – Mindenkit kihasznál, és nemtörődöm.

- Talán azért, mert csak téged tisztel, senki mást. – néztem rá komolyan. – Miért nem jössz rá, hogy neki te vagy az apja, neked kell megfelelnie. De hogy feleljen meg, ha nem érdekel téged, mit művel a fiad? - ott hagytam Csiszit, aki megszólalni sem mert, és közvetlen oda álltam Bryannal szembe az asztalhoz. – Ne rontsd el a fiad életét. Érdekli a Forma 1, de így egy senkinek érzi magát. Ha csak egy picivel többet foglalkoznál vele… - sóhajtottam. – Nagyon okos, jó eszű gyerek és még csak 16 éves. Bármi lehet belőle, akár még versenymérnök is, vagy bármi nagy ember.

- Menj innen. – mutatott az ajtóra. Az arcán fáradság volt és szégyen, sajnálat. Bólintottam, és ahogy elmentem Csiszi mellet bíztatóan rámosolyogtam. – Mindig jobbra fordulj. – szólt utánam Bryan mielőtt becsuktam volna az ajtót. Bólintottam és ott hagytam őket. Minden kereszteződésnél jobbra fordultam, és pár perc múlva már ismét a bejáratnál voltam. Elégedetten szálltam be a kocsiba és hajtottam vissza a gyárba. Én, amit tudtam megtettem.

°◦○◦°

Seb, ahogy visszaért a gyárba szinte beköltözött a szimulátor szobába. Ha nem ő ült a szimulátor kocsiban, akkor ott állt a pultnál és figyelte, hogy aki éppen vezet, hogy teljesíti a kanadai pályát. Az összes gondolatát a következő futam tette ki, ami érdekes volt, mert ha másról akartam vele beszélni, akkor is a futamnál kötöttünk ki. Egy idő után elég ideges lettem ettől és inkább én is hasznossá tettem magam, és amikor ő vezetett elküldtem a szimulátor vezetőt onnan és én irányítottam, mint a versenyeken. Így én is tanultam a pályát és több lehetséges baki, illetve hibaforrást is megláttam, amivel viszont egyből mentem a fejlesztő részlegbe. Sebnek is és nekem is az első kanadai futamunk jött.

A repülőn ülve Guill ült mellettem és mérnöki és versenyigazgatási szempontból is átbeszéltük a pályát a boxot és mindent, ami kellhet. Seb napok óta először végig aludt 13 órát egy huzamba. Persze azt, hogy pár órákat aludt, azt is, csak azért mert minden este vagy velem vagy Tommival vívott csatát, hogy nem alszik. Tommi nyugodtan tudta kezelni a dolgot, én viszont egyre ingerlékenyebbnek éreztem magam, így amikor velem vitázott az alvás fontosságáról fél perc alatt ment fel bennem a pumpa és kezdtem el ordítani vele. Guill azért jött velünk, hogy a szabadedzést ő vezesse le Sebnél, ezzel is picit összeszokhassanak.

Egész héten Guillel kiegészülve mászkáltam minden felé, aminek viszont Seb nem örült, mert kezdett előbújni belőle a féltékeny pasi. Ez az egész csütörtökön vált komollyá, mikor Bernie meghívott több pilótát is vacsorázni, és úgy volt, hogy mint Seb kísérője én is megyek, de helyette Guillel voltam pályabejáráson. Este Seb úgy döntött nem közösködik velem a hatalmas francia ágyon és kivitte a párnáját és a takaróját a kanapéra. Ez addig tartott persze, míg végig nem feküdt rajta és rá nem jött, hogy kemény az ülőalkalmatosság az alváshoz, főleg ha holnapra nem akarja elfeküdni a hátát és a nyakát. Engem pedig nem volt szíve vagy arca kiküldeni a kanapéra így mellettem aludt, de a legtávolabbi sarkában az ágynak. Szó nélkül tűrtem az egészet, mert úgy döntöttem, hogy a legszemetebb húzás az én oldalamról az, ha egyetlen szó nélkül hagyom a dolgot. Őt ismerve két napon belül már bújni fog hozzám.

Mégis a hét legkiakasztóbb momentuma a Foci VB kezdete volt. A Motorhome minden TV-jén a meccsek mentek, és amint volt egy pici pihenője a csapat bármelyik tagjának a TV előtt állt vagy a bátrabbak ültek és nagy figyelemmel nézték a meccset. Persze akit rajta kaptam, hogy ücsörög a motorhomba és meccset néz azt egyből elküldtem dolgozni. Nem voltam türelmes.

Pénteken a szabadedzések alatt Guill mellett ültem és hallgattam, meg figyeltem a munkáját. Néha adtam neki tanácsot, hogy Sebet hogy lehet jól kezelni mikor vezet, de nagyrészt csak megfigyeltem. Hamar összeszoktak ezt bizonyította a 2. szabadedzésen az első hely is.

Szombaton reggel ismét volt egy veszekedő körünk Sebbel, ezúttal a megborotválkozási szokásán veszünk össze. Én Jetinek tituláltam, ő meg megsértődött, és rám csapta a fürdő ajtót.

Az ajtó előtt állva gondolkodtam el először, hogy erre rá fog menni a kapcsolatunk. Végül inkább kiűztem a gondolatot a fejemből és kimentem Seb nélkül a pályára. Persze ott sem úsztam meg könnyen, hiszen még mindig téma volt, hogy babát várok. Persze engem nem igazán tudtak zaklatni, mert ha nem az irodák egyikébe voltam és nem is a boxban akkor éppen siettem egyből a másikba.

A harmadik szabadedzést már én vittem és Guill ült mellettem.

Miután vége lett a szabadedzések sorának hátra mentem a homeba és beültem a csapattagok és a vendégek közé enni. Mindenki a meccset nézte én meg mindenki mást. Jókat vigyorogtam mikor valakinek nem tetszett valami, vagy azon, hogy csak pár ember volt, aki a másik focicsapatnak szurkolt, és ha ők lőttek gólt, akkor a többség kinézte őket onnan az örömük miatt. Vicces volt mennyire megosztja csapaton belül a népet egy másik sportág. Az első sorban persze ott ült Seb is overálban. Persze a szerelők közül nem lehetett itt mindenki, mert boxban vigyázni kellett a kocsira. Ezért sorsot húztak, hogy ki marad ott.

- Csak szerintem kiakasztó, hogy amint idejük van a TV-re cuppannak? – ült le hozzám Eva. Többen is elkezdtek pisszegni.

- Szerintem is kiakasztó, de maradjunk csendben, mert a saját homeunkból kitesznek minket gondolkodás nélkül. – súgtam neki nevetve.

- Ha nem tudjátok befogni, van irodátok, lehet oda menni. – nézett ránk ellenségesen Ben. Eva persze egyből felugrott a székről. A keze után nyúltam, de már mindegy volt.

- Ugyan olyan jogon vagyok itt, mint te. – nézett Benre. – Ha valakinek nem tetszik, hogy éppen mondani szeretnék pár szót Virágnak az tegye fel a kezét. – nézett körbe szúrósan. Senki nem merte felemelni a kezét, még Ben se. Eva még várt pár pillantott majd visszaült.

- Megjegyezném, hogy az időmérő 10 perc múlva kezdődik. – néztem én is körbe. Nem nagyon figyeltek rám, mert a csapatuk éppen gólt rúgott. Megvontam a vállam. – Aki nem lesz az időmérő kezdete előtt 5 perccel a boxba az túlórázni fog a hétvégén és jövő héten is. – jegyeztem még meg ugyan olyan hangerőn. A körülöttem ülők rám néztek majd bólintottak. Valaki hallotta, tehát meg is csinálhatom. Felkeltem és a Guillel közös irodámból kihoztam a szükséges dolgokat majd átsétáltam a boxba, egyenesen a helyemre. Szembe fordultam a boxunkkal és elindítottam a visszaszámlálót a stopperemen. Amint már csak 5 perc volt vissza besétáltam a boxba és felírtam azoknak a nevét, akik ott voltak. Seb és Tommi annyiból kaptak kedvezményt, hogy nekik elég volt 2 perccel előbb odafáradni. Épp hogy de oda értek, míg a többiek csak a figyelmeztető csengőre estek be. Mikor megláttak a boksz hátsó falának támaszkodva neveket írogatni már kezdett nekik derengeni, hogy a foci őrület még visszaüt.

- Most, hogy végre mindenki tiszteletét tette kezdhetnénk az időmérőt. – néztem körbe és ott hagytam őket, hogy visszaüljek a helyemre. Nem voltam olyan kedvembe, hogy cicózni lehessen velem.

- Pilóta a kocsiban. – jelzett Ben.

- Ahogy megbeszéltük. Először szuper lágyon próbáljuk ki a kocsit. – mondtam Sebnek.

- Rendben. – mondta semleges hangon. Nem úgy tűnt az időmérő alatt, hogy meglenne a nagy fölényünk, ami azért egész eddig az időmérőn megmutatkozott. Végig Hamilton mögött voltunk. Közben folyamatosan írogattam a köridőket, hogy holnap legyen miből kiindulni. Hamilton vitte a Q1-et 1:15.8-al, Q2-ben a kör ideje már 1:15.528-re módosult, míg Sebinek 1:15.556-ra. Közel volt a két pilóta nagyon. Utánunk Alonso jött 1:15.95-tel, ami szintén nem volt messze és ez bosszantott. A Q3 előtt odamentem Sebhez.

- A keménnyel jobban működik a kocsi, és holnap is kifizetődőbb lehet a kemény keverék. – guggoltam mellé a telemetriával.

- Akkor keménnyel megyünk? – nézett rám.

- Igen, úgy gondolom, az lenne a legkifizetődőbb. – néztem a kék szemekbe.

- Sajnálom, hogy egy féltékeny hülye gyerek voltam. – a szemeiben tényleg sajnálat volt.

- Ezt majd időmérő után megbeszéljük. – nyomtam egy puszit a bukójára és ott hagytam.

- 4 mért köröd van és egy levezetőd. – mondtam Sebnek mikor kiindult a pályára. – Folyamatos gyors köröket kell csinálnod.

- Meg lesz. – a hangjába ott volt a harciasság, aminek viszont nem örültem, mert így több a hiba lehetőség is a dologba. Egészen addig csendben voltam, míg az egyik gyors körén át nem vágta a sikánt.

- Seb ez a kör kukás. Figyelj arra, hogy a következőt minél jobban tudd kivitelezni, mert már csak egyre van időd. – szóltam rá.

- Hányadik vagyok? – kérdezte miután beért a célba és leintették az időmérőt. Megvártam, hogy mindenki beérjen. Nem voltam boldog mikor Hamilton és Webber is megelőzött minket.

- Harmadik vagy 1:15.420-al. Hamilton nyerte meg az időmérőt 1:15.105-tel és Webber van még előtted 1:15.373-mal. – lestem le a lapomról. Christian furán és érdeklődve nézett rám mikor Seb száját egy német mondat hagyta el, amiről nem akartam tudni, hogy mit jelent, bár sejtettem, hogy valami cifra káromkodás.

- Hamilton mit művel? – kérdezte Seb. – Ez nem szabályellenes egy picit?

- A régi szabályok szerint az, de nem fogják elvenni az elsőségét. – mondtam Sebnek.

- Kár. – morogta. Erre inkább én nem reagáltam.

°◦○◦°

Normális esetben mire én végzem a dolgaimmal Seb is addigra végez a kötelező megjelenésekkel és egyéb dolgaival. Ma feltűnően hamar lelépett, ami miatt bennem megindult a gyanú, hogy készül valamire. Meccs most nem ment így nem az miatt volt olyan sietős neki. Egyre kevésbé akartam vissza menni a hotelbe és egyre kevésbé akartam tudni miben sántikál. Eva várt a kapunál és meg sem próbálta elrejteni a vigyorát.

- Gyere, visszaviszlek a hotelbe. – indult meg kifelé.

- De külön kocsival jöttem. – torpantam meg. Leszedtem a kistáskámat a vállamról, hogy előkotortam a kocsi kulcsom és meglengessem Eva orra alatt, de sehol nem találtam. – Oké, vettem. – esett le, hogy vagy Eva vagy Seb kutatott bele a táskámba.

- Na, akkor végre beszállnál? – vigyorgott továbbra is rám.

- Nem vezethetnék én? – próbálkoztam be. Nem szerettem Eva vezetési stílusát, és Seb sem, így valószínűleg csak Evat tudta rávenni, hogy szövetkezzen ellenem.

- Neeeeem. – ült be nevetve a volánhoz.

- Ha ezt az utat túlélem, akkor Seb romantikusan perverz hülyeségét is. – ültem be sóhajtva.

- Honnan veszed, hogy készül bármire is? – kérdezte érdeklődve Eva, de huncut mosoly ott volt a szája sarkában.

- Te szombaton, ha nem a pályán alszol 11 előtt nem mész vissza a hotelba. Seb nem hagy csak úgy ott, ha mégis azért beköszön. Ja és nem tűnik el a kocsim kulcsa rejtélyesen a táskámból. – tettem hozzá, míg bekanyarodtunk a hotel elé. Csak párszor dudáltak utánunk a KRESZ megsértése miatt, ez jó pont volt.

- Beképzeled. – nevetett. Bementem a hallba és a recepcióstól megkérdeztem, hogy Seb fent van-e. Mikor rejtélyesen mosolyogva azt mondta igen már kezdett elegem lenni. Morogva szálltam be a liftbe. Azon már nem is csodálkoztam, hogy Eva sehol nem volt. Pont mikor kiszálltam liftből csukódott be a szobánk ajtaja, de valaki valamit sikeresen oda csukott, újra kinyílt majd a fekete valami eltűnt a fehér ajtó és a keret közül. Mosolyogva ráztam a fejem. Halkan nyomtam le a kilincset és lassan tártam ki az ajtót. Mindenre számítottam rózsáktól elkezdve tömegig mindenre, csak arra nem, hogy ugyan úgy lesz a szoba, mint mikor reggel itt hagytam a morcos Sebbel együtt.

- Szia, miért vágsz ilyen meglepett képet? – jött ki Seb a fürdőből egy száll törülközővel a derekán. Elnéztem volna az előbb az ajtót? Vissza kiléptem a folyosóra és elnéztem mindkét irányba, de biztos voltam benne, hogy ide spurizott be valaki az előbb. Ez után az ajtó után már Guill szobája jött, aki ma a pályán alszik, ebbe biztos voltam. Szemöldök ráncolva csuktam be az ajtót.

- Mikor értél vissza? Hogy-hogy ott hagytál a pályán minden nélkül? – néztem gyanakodva Sebre. Vizes volt a haja és a mellkasán is folyt a víz, úgy tűnik tényleg tusolt.

- Talán egy órája értem vissza. – nézte meg a telefonján az időt. – Azért jöttem el sietve, mert az újságírók rám szálltak baba téma miatt. – magyarázta bosszúsan. – Ja, elhoztam a kocsidat, bocs, hogy nem szóltam csak még megbeszélésen voltál, de Evat megkértem hozzon vissza.

- És minek neked az én kocsim? – fontam karba a kezem. Ez nekem még mindig nem tetszett. Ennyire nem lehetek hülye.

- Mert abból a kocsiból millió van az országban és nem feltűnő, míg az, amit én kaptam feltűnő, és mint mondtam az újságírókat akartam lerázni. – oda jött és megölelt. Átöleltem a vállát és a kezem a hátán pihent, ami forró volt és egy cseppet sem nyirkos. Közelebb bújtam és éreztem a mellkasán a benzingőz eltéveszthetetlen illatát és a vezetés miatti enyhe izzadság szagot is.

- Oké, akkor most halljam az igazat is. – léptem el tőle. – Nem tusoltál. Bevettem volna, ha nem ölelsz meg.

- Ki mondta, hogy tusoltam? – vonta fel a szemöldökét. – Melegem volt és leöntöttem a fejem vízzel, de rájöttem, hogy egyszerűbb lenne tusolni, de éppen megérkeztél. – túrt bele a vizes hajába.

- Oké, velem van a baj. Csak… mindegy! – legyintettem. – Menj, tusolj nyugodtan. – indultam meg a háló felé.

- Hé, miért nem tusolsz velem? – kapta el a kezem. Ránéztem majd vissza a hálóra.

- Oké, tusolhatunk együtt, csak kihozom az alvós cuccom. – nyomtam egy puszit az arcára majd megindultam ismét a háló felé. Vagy valami az agyamra ment, vagy valami, vagy valaki van a hálóba.

- Olyan rég volt kérlek… - ölelt át Seb. – Ne húzd feleslegesen az agyam.

- Fél percet tudsz még várni, addig állj be a víz alá és csatlakozom. – toltam el magamtól és két nagy lépéssel oda értem a háló ajtóhoz és gondolkodás nélkül belöktem az ajtót. Bent minden úgy volt, ahogy hagytam, csak a takarítók vetették be az ágyat és Seb cuccai voltak jobban felforgatva.

- Virág, minden rendben? – kérdezte Seb az ajtónak támaszkodva. – Fura vagy. – mondta és látszott rajta, hogy alig bírja vissza tartani a vigyorát.

- Te játszol velem! – esett le. – Te komolyan játszol velem! És én bevettem. – nevettem el magam.

- Nem tudom miről beszélsz. – mondta vigyorogva. – Mindesetre, ha ilyen jól szórakozol rajta, akkor örülök neki.

- Menjünk tusolni, ha még áll az ajánlatod. – kaptam fel egy másik bugyit és Seb egyik pólóját.

- Persze, hogy áll. – vigyorgott. – Minden értelembe. – nevetett. Ez Seb.

- Tényleg reggel még foci drukkerként mászkáltál, de utána már Red Bullos ingbe. Meguntad? – néztem rá mikor már a pólómból bújtam ki. Ő már a vízsugár alatt állt és tényleg több értelemben is.

- Christian elkapott miatta. – nevetett. – Jössz? – nyújtotta oda a kezét. Megfogtam a vizes mancsát és meztelenül oda simulta hozzá. Minden kiment a fejemből. A fura megmozdulások, a fekete agyak az ajtóban, Seb fura viselkedése és Eva-é, kocsi megbízhatatlansága… Mindegy. Most csak Seb létezett és a gyönyör. Persze a terhes nő mindig jobban vágyik a szexre. Ez is az ikrek miatt van, még a végén kurvát csinálnak belőlem. Na jó, lehet túl reagálom, de lesz ebből huszonöt év szobafogság is…