Brit - Német 2

17 éven aluliaknak nem ajánlott :D

A szerda reggeli ébredésem hirtelen volt és fájdalmas. Arra ébredtem ugyanis, hogy Réka bevetődik az ágyba és eltalálja a kezem, ami a párnák alatt voltak.

- Virááááááááááág!! – sikította boldogan. Ránéztem majd a fejemre húztam a takarót, ahogy Seb csinálja mindig. – Ébredj, ébredj, ébredj!! – lökdösött meg.

- Ébren vagyok. – mondtam ásítva. Réka elkezdett ugrálni az ágyon és pedig elkaptam és berántottam a takaró alá. – Megeszleeek. – kezdtem el csikizni és orral bökdösni. Teli torokból nevetett.

- Basi, Basi, Basiii ments meeeg! – kiabálta nevetve. Fellestem, Seb az ajtóban állt és nevetett rajtunk. A segélykérésre oda jött és kiszabadította Rékát a kezeim közül. Kaptam Sebtől egy puszit és oda ült mellém az ágyra Rékával az ölébe.

- Remélem nem bánod, hogy elhoztam, és nem keltettelek fel. – mosolygott. Réka a kis ujjával elkezdte bökdösni Sebi mellkasát, aki először oda se figyelt rá. – Vigyázz, mert ha elkaplak, jól megleszel csikizve. – nézett le a kis kézre, ami még mindig a mellkasát bökdöste. Réka hatalmas boci szemekkel nézett vissza rá, majd huncut mosollyal lemászott az öléből és elkezdett az ajtó felé sasszézni.

- El kell kapnod előtte. – mondta és futásnak eredt. Seb egyből felugrott és futott utána.

- A házban nincs futkosás! – hallottam meg Heike nevetését. Úgy tűnik ő is örül Rékának. Felvettem egy köntöst és megindultam lefelé. Réka éppen Fabi mögött bujkált Seb elől. Fabi persze Rékával volt.

- Gyertek reggelizni. – jött be az ajtón Heike. Fabi megfogja Réka kezét és együtt sétáltak be a konyhába. Leültem a szokásos helyemre, Réka pedig, mint akinek természetes oda ült az ölembe. Csak néztem mikor elhelyezkedett a lábaimon és már el is emelt egy pirítóst. Heike persze boldogan mosolygott, hogy Réka egyből otthon érzi magát.

- Kisasszony, van ám szék még az asztal körül. – néztem rá mosolyogva.

- Nem baj. – nézett vissza teljesen vajas arccal.

Norbert mikor haza ért Réka pont Fabival Sebit piszkálták. Réka mikor meglátta a fiúk apukáját felkelt és csak nézett rá.

- Te vagy a Mikulás? – szegezte a kérdést Norbertnek. Mindenki csak nézett nagy szemekkel. Igaz, hogy Réka tudott angolul, mert Laci fontosnak tartotta Seb miatt, hogy Réka kétnyelvű gyerek legyen, de a Mikulás kifejezést nem nagyon ismerték.

- Édesem itt Nikolausnak hívják. – nevettem el magam. Egyből mindenkinek leesett mit hitt Norbertre, aki iszonyúan elkezdett ezen nevetni.

- Nem, nem én vagyok a Nikolaus. – adott egy puszit Réka fejére. – Norbertnek hívnak, és Sebastian és Fabian apukája vagyok. – magyarázta Rékának.

- Szia! – integetett neki nevetgélve. Ő is adott Norbertnek egy nagy cuppanós puszit és el volt rendezve. Réka mindent puszival old meg. Seb kihasználva az alkalmat, hogy nem rá figyelnek megindult a lépcső felé. – Basiii ne szökj! – bökött felé Réka szigorú arccal. Mindenkiből kitört a nevetés, Seb arca volt egyedül megjátszottan komoly.

- Igenis kisasszony. – hajolt meg Réka felé, de nem jött vissza, hanem bement a konyhába inni valamit. Réka egyből leugrott a kanapéról, de a szőnyegbe megbotlott és elesett. Én egyből felugrottam, hogy oda megyek, de a mellettem ülő Heike elkapta a kezem, hogy maradjak. Réka először felült megnézte a térdét, amiről egy picit lehorzsolódott a bőr, majd felkelt és futott tovább Sebhez.

- Nem is fájt neki? – ráncolta a homlokát Fabi.

- Na, ez a különbség közted és Réka között. – nézett rá az anyukája. – Te mikor kicsi voltál ilyenért egyből sírtál. Réka belevaló csaj lesz. – mosolygott Heike.

- Én is belevaló vagyok. – kérte ki magának Fabi.

- Csaj? Belevaló csaj vagy öcskös? – ért vissza Seb vigyorogva.

Megebédeltünk, és Seb kitalálta, hogy menjünk ki medencézni az udvara. Felvitte Rékát az emeletre, de fél óra múlva se jöttek le, így felmentem utánuk. Seb az ágyon feküdt Réka pedig a felkarján és mindketten aludtak. Nem bírtam ki mosolygás nélkül. Halkan becsuktam az ajtót és lementem a földszintre.

- Hol van a két rosszaság? – kérdezte Heike.

- Elaludtak. – mosolyogtam rá. Ő is felment és rájuk nézett. Úgy jött le a lépcsőn, mint egy büszke anya. – Alig várom már, hogy megszülessenek az ikrek. – mosolygott rám. Nem akartam elrontani a kedvét, hogy én nem tudom, mit akarok. Így legalább csöndbe vannak.

Este a szülők már bőrönddel az előszobába álldogáltak, mert pár napra nyaralni mennek, egy kis nyugalom senkinek nem árt.

- Minden telefonszám ott van a konyhába. – mutatott a papírra. – Bármi van elértek minket és egyből jövünk haza. – szúrósan ránézett Sebre, aki próbált minél angyalibb arcot vágni. – Semmi buli, bár itt van Virág ő majd visszafog titeket.

- Vigyázok rájuk, ne félj. – mosolyogtam rá.

- Hívj amint csak kiterveltek egy rosszaságot. – nézett rám. – Minden rendben lesz?

- Persze. – mosolyogtam továbbra is. Még a gondolatim közt sem mertem megfogalmazni semmi rosszaságot. Végig nézett rajtunk sóhajtott egyet majd megindult az ajtó felé. Seb felvette Rékát és követtük őket ki az udvarra.

- Viselkedjetek! – nézett még egyszer végig rajtunk. – Lányok vigyázzatok a két majmócára. – mosolygott rám és Rékára, aki dobott neki egy puszit Seb kezei közül. Mindkét srác nagyon angyali arcot vágott, mintha soha egy rossz gondolatuk se lett volna.

- Norbert nem maradhatnánk inkább mégis? - kérdezte mikor már a kocsiban ült.

- Nem Heike, megyünk. – mondta magabiztosan és beült a volán mögé.

- Jó utat és vigyázzatok! – mondtam továbbra is mosolyogva.

- Norbert terveznek valamit! Maradjunk itthon. – mozdult, hogy kiszáll, de Norbert lenyomta a központi zárat.

- Megyünk. Sebastian már felnőtt férfi. – mondta. Heike újra ránk nézett Norbert pedig a felesége háta mögött kacsintott egyet. Próbáltam nem nevetni.

- Attól még, hogy 23 éves felelőtlen tud lenni és kajla! – vágta rá Heike.

- Virág vigyáz ránk. – mondta magabiztosan Sebi. Nem ellenkezett a kajla és felelőtlenre. Valamiről lemaradtam.

- Itt van anya Réka is, hogy bulizhatnánk mellette? – kérdezte Fabi nyugtatólak szánva.

- A Bátyád is megoldotta pár éve! – vágta rá.

- Sziasztok! – kiabált ki Norbert és véget vetett a beszélgetésnek azzal, hogy gázt adott és már ott se voltak. Heike még ki integetett, mi pedig készségesen visszaintegettünk, de a báj mosoly alatt Fabi már mondta is a magáét.

- Miénk a ház! – a mosoly és az angyali arc még mindig ott volt.

- Bizony. – válaszolt Sebi is. Csak akkor olvadt le a srácok arcáról az angyal maszk mikor befordultak egy másik útra és már nem láthatta őket az anyukájuk.

- Keressük meg a dugi sütit. – indult meg Fabi a ház felé.

- Buliztál mikor nem voltak itthon? – néztem Sebre nevetve.

- Mindig buliztunk mikor nem voltak itthon, de akkor egyszer buktunk le. – nevetett. – Fabian még kicsi volt, így lepasszoltam anya húgának, aki mindig segített bulit szervezni. Persze a kölyök belázasodott és kórház lett belőle, így mi meg lebuktunk.

- Most is bulizni akartok? – kérdeztem már a konyhába.

- Még szép. – mondta Réka. Mind ránéztünk. Az egyik széken ült, és a lábát lógatta, ami nem ért le.

- Neked nem buli lesz mindjárt, hanem szundi. – jegyeztem meg.

- Nekem nem. – rázta a fejét. – Bulizzunk! – leugrott a székről és visszakéredzkedett Seb kezei közé. Párom bevitte a nappaliba a kanapéra majd a hifivel szórakozott egy ideig és legnagyobb meglepetésemre nem a kedvenc előadóitól indult el egy szám, hanem az a Hupikék Törpikék CD, amit tavaly karácsonyra kapott Evatól célzó értékkel, hogy gyerek még.

- Ez mi? – kérdezte nevetve Fabi.

- Törpikéééééééék! – kezdett el ugrálni Réka.

- Még akkor adták ki ezt a CD-t mikor én voltam pár évvel idősebb, mint most Réka. – magyaráztam nevetve. – Mindenkit rászoktatok. Rékát is én szoktattam rá.

- Apa szerint anya ezt hallgatatta velem mikor még a pocijába voltam. – magyarázta Réka. Seb rám nézett, de én már Réka mellett táncoltam. Fabi is csatlakozott hozzánk és ugráltunk a gyerekdalokra. Seb pár percig csak nevetett rajtunk, de egy idő után már őt is húzta magával a gyereki hülyeség. Újra kislánynak éreztem magam a régen hallott dalokra tombolva.

Legalább egy órán át ugrabugráltunk a dalokra mikor Réka leült a kanapéra és egy percen belül már aludt is. Seb egyből lekapcsolta a zenét.

- Öcsi menj fürdeni aztán itt az ideje az alvásnak. – adta ki a feladatot Sebi. Fabi is ledobta magát Réka mellé.

- Mindjárt, pihenek kicsit. – mondta nevetgélve. Seb vigyorogva bólintott. Felvettem az ölembe Rékát és felvittem az emeletre. Levetkőztettem és rá adtam a háló ruháját. Kibontottam a fonatot, amibe a haja volt rendezve és befektettem Seb hatalmas franciaágyába. Betakartam és behajtottam az ajtót majd lementem vissza földszintre. Fabi a kanapén végig dőlve aludt, Seb pedig a konyhába zörgött.

- Fabi elaludt. – öleltem át a derekát hátulról.

- Tudom. – fordult meg az ölelésembe. – Majd felviszem.

- Menjünk mi is aludni. – sóhajtottam egyet. Sokkal jobban lett volna kedvem egy kis szexhez, de ez most nem volt megvalósítható, így nem is borzoltam vele Seb idegeit.

- Menj, tusolj le. – adott egy puszit majd a földszinti fürdő felé fordított. Még megvártam, míg felnyalábolja Fabit és megindul vele a lépcsőn.

- Nem nehéz, nem húzod meg valamid? – szóltam utána halkan.

- Ha téged simán emelgetlek egy majdnem fele annyi idős kisfiút is elbírok. – kacsintott rám. Megvontam a vállam és bevettem magam a fürdőbe. Kibontottam a hajam, ami már a derekamig is bőven ért. Ledobáltam a ruháimat és beálltam a langyos víz alá. Épp, hogy teljesen vizes lettem mikor két kéz simult a hasamra, majd a hátamnak feszült egy mellkas, és valami egészen más a fenekemnek.

- Csatlakozom, ha nem baj. – súgta Seb.

- Kívánlak. – súgtam vissza.

- Én nem nyilatkozom. – válaszolta és még jobban hozzám nyomta a merevedését. – Próbálj minél halkabb lenni. – tette hozzá kuncogva. – Itt az idő hozzászokni.

- Az irodába is halk vagyok. – haraptam bele óvatosan a fülébe.

- Mert esélyt sem adok rá, hogy egy pillanatra is szabadon maradjon a szád. – mondta kajánul. Ezen csak kuncogni tudtam, mint egy szégyenlős tini. Végig csúsztatta a kezét a hasamon fel a mellemig, hogy szelíd erőszakkal belemarkoljon.

- Akarlak! – nyögtem fel halkan. Csak felmordult és maga felé fordított.

Épp komolyabban belemerültünk mikor Réka hangjától zengett a ház.

- Virááááááág!! Basiiii! – kiabálta. Seb vagy nem hallotta vagy ott tartott, hogy nem érdekli, mert belém lökte magát.

- Gyere Réka, aludj velem. – hallottam meg Fabi hangját.

- Na azért Öcsi. – morogta Seb. Beletúrtam a hajába és még közelebb húztam magamhoz.

- Mire vársz? – kérdeztem az ajkaiba suttogva. Erre ismét csak felmordult és mozogni kezdett én pedig faltam a száját, hogy lehetőleg ne sikítsak vagy nyögjek hangosan.

°◦○◦°

Felkeltem a plédről, hogy kinyújtózzam. Közben szemmel a strandot pásztáztam, hogy a három gyerek merre fulladozhat. Nem tartott sokáig megtalálni őket, mert kevés olyan pasi volt, aki a nyakában rohangált egy majdnem 5 éves kislánnyal. Réka Hercegnős úszógumija Fabi kezében volt és éppen a csúszdák felé siettek. Visszaültem a plédre és figyeltem, ahogy felmásznak a csúszdára, majd először lecsúszik Sebi Rékával az ölében, majd Fabi is. Réka nagyon élvezte a dolgot, mert sikongatott és nevetgélt. Többen is irigyen és féltékenyen nézték Rékát, hogy Sebizhet. Nem messze tőlem a pokrócon két csaj hasalt és szintén Sebit szuggerálták. Meg kell hagyni nem volt rossz látvány, ahogy folyt róla a medence vize, végig a kidolgozott mellkason és elveszik a fürdő gatyóban.

- Nem rossz pasi, mi? – néztem rájuk vigyorogva. Imádtam, amikor nem ismertek meg.

- Nem rossz pasi? – kérdezett vissza döbbenten. – Ő a kedvenc pilótánk! Oda vagyok érte…

- Én is oda vagyok érte. – vigyorogtam vissza. Nem voltak még itt mikor Sebiék itt hagytak és fel sem ismertek, így vicces volt az egész. Közben a telefonom elkezdett csipogni SMS-t jelezve.

„ Hy! Unatkozom. Te mit csinálsz? Menekülsz a munkatársak elől? J Iker”

Muszáj volt ezen nevetnem egy sort.

„ Szia, nem menekülök. Éppen az árnyékban napozom és mustrálom két tini csajjal a jó pasit a medencébe. :D Virág”

„ Párod mit szól hozzá, hogy más pasikat nézegetsz? :D:D”

„ A páromat nézegetem.. :D”

„ Az teljesen más. :D Jövő héten lesz egy csoportos fotózás, és utána fog beindulni a kampány. Hivatalos vagy?”

Gyorsan az ölembe húztam a laptopot és megnéztem a jövő hetem.

„Igen megyek. Keddre van beírva a fotózás. Akkor mész te is?”

„ Igen!!:D Legalább találkozunk. És nem leszek most annyira álmos, és remélem te se.”

„ Arra ne vegyél mérget. :D A főnököm még kitalálhat nekem valamit. Kibuliztátok magadatokat?”

„ Én ki. :D Van, aki még most is bulizik.”

„ :D Ha megnyerjük a VB-t én is hetekig bulizni fogok. :D Addigra megszületnek az ikreim is.”

„ Ikreket vársz? :O Nem is látszik rajtad! Bár ha mellmagasságban hordod őket… :D”

„ :D Még csak 15. hétben vagyok. Hé! Tudtad, hogy magyarban a neved azonos az iker szóval?”

„ Nem. :D Mondtál valami egészen újat. De most megyek. Jön a barátnőm. J”

„ Jó szórakozást! :D”

„ Nektek is”

Mosolyogva dobtam vissza a telefonom a táskámba. Óvatosan lehasaltam a pléden úgy, hogy a combon tövéhez begyűrtem egy törülközőt és neki álltam sudokuzni. Jól belemerülhettem, mert arra eszméltem, hogy két nagy és hideg mancs van a forró hátamon. Egyből az oldalamra fordultam és ránéztem az elkövetőre.

- Gyere be a vízbe. – vigyorgott Sebi.

- Balatoni lány vagyok, fürödtem eleget tízen akárhány év alatt. – vontam vállat.

- Gyereeeeeeee… - fogta meg a kezem és kezdett el felhúzni, hogy menjek.

- Nem hagyom itt a cuccokat. – ráztam a fejem. Jobb kifogásom nem volt.

- Egyáltalán miért hoztál laptopot? – ráncolta a szemöldökét.

- Ezt még kérdezed? – mosolyogtam. – Nem tudok nélküle létezni.

- Akkor elmegyünk nyaralni egy olyan helyre, ahol nincs áram és nincs se térerő se semmi. – mondta magabiztos fejjel.

- Ilyen hely nincs a világba. – mondtam picit megijedve. Valószínűleg megőrülnék ott, ha még csak van…

- Majd én találok. – bizonygatta. – Gyere be a vízbe, itt maradunk a közelbe és figyelünk a cuccokra. – erősködött tovább. Rásandítottam a két csajra, akik döbbenttől hatalmasra nyílt szemekkel néztem ránk. Vigyorogva mentem be Sebivel a vízbe.

- Virááág. – úszott egyből oda hozzám Réka és belém csimpaszkodott. – Megtanultam úszni! – dicsekedett el. – Basi megtanított.

- Nagyon ügyes vagy. – adtam egy puszit a vizes hajára. – Nem vagytok éhesek? – néztem Fabira. Sebi szemöldök ráncolva nézett végig rajtam. Ezek szerint lebuktam, hogy combig merültem csak bele a vízbe. Nem tetszett neki a dolog.

- Együnk! – mondta Réka vidáman. A kérdés el is volt döntve, főleg, hogy Fabi hasa megkordult.

- Gyere Sellőcském, eszünk valamit. – vette fel Seb Rékát.

- Seb úgy bánik Rékával, mintha a lánya lenne. – súgta oda Fabi. Meglepve néztem rá majd Sebiéket figyeltem. Tényleg úgy bánt vele mintha a saját lánya lenne. Felsóhajtottam és mentem Fabi után.

- Már majdnem annyira ki van dolgozva a felsőtestem, mint neked. – magyarázta a bátyjának büszkén. Seb egoistán végig simított a mellkaskán és az enyhén kockás hasán majd végignézett becsmérlően az öccsén.

- Tévedsz öcskös. Ahhoz még jó pár évnek el kell telnie a kondiban, hogy így nézz ki. – látszott, hogy viccel, de Réka véresen komolyan vette és lemászott Seb combjáról ahol addig ült. Oda nyomta a kezembe a kukoricáját, amit eddig evett és négykézláb oda mászott Fabihoz.

- Szerintem te sokkal helyesebb vagy. – ölelte meg Réka. Fabi erre kihúzta magát büszkén Seb pedig vádlón nézett Rékára. Nem bírtam nevetés nélkül.

- Elhagysz? – kérdezte sértett hangon Seb Rékától.

- El. – vágta rá Réka komoly arccal. Beharaptam az alsó ajkam, hogy ne nevessek fel hangosan.

- Réka elhagyott. – nézett rám Seb lebiggyesztett szájjal. – Te nem hagysz el az öcsém miatt ugye?

- Nem. – nevettem. – Bár... – gusztáltam végig feltűnően Fabit, aki erre fülig vörösödött.

- Meg ne próbáld. – ölelt át. Egyből nevetve elhúzódtam.

- Hideg vagy! – toltam el magamtól.

- Még szerencse, hogy nem meleg. – nevetett fel Fabi. Seb erre szúrósan rá nézett.

- Na, gyere csak be a vízbe öcsi. – kelt fel a pokrócról Seb halálosan komoly fejjel. Fabi ugyan olyan ábrázattal követte a mély medencébe, ami mellettünk volt. Még Seb lába sem ért le, nem hogy Fabié, aki még nálam is alacsonyabb volt, bár már nem sokkal.

- Megyünk drukkolni? – néztem Rékára. Aki fülig kukoricásan bólintott és már kelt is fel. Nevetve töröltem meg az arcát és futottunk kézen fogva a fiúkig. Éppen belemásztak a medencébe mire oda értünk.

Nem telt bele 2 perc és mindenki őket nézte, ahogy a két méter mély vízben birkóznak.

- Azért ne bántsátok egymást… - kiabáltam oda, majd halkan hozzá tettem. - ...nagyon – Réka felkéredzkedett a kezeim közé így jobb rálátása volt a vízre is. Egy pillanatra megijedtem mikor Seb lesüllyedt a medence aljára, de valószínűleg a megijesztés volt a lényeg, mert Fabi is egyből utána kapott, hogy felhúzza a felszínre. Seb elkapta a kezét, és Fabi már a víz alatt is volt. Réka közben már a saját lábán állt közvetlen a medence szélén. Nyúltam érte, hogy beljebb húzzam a széléről, mert bármennyire bizonygatta, hogy tud úszni, nem vettem volna szívesen, ha bekerül a 2 méter mély vízbe, pláne, hogy Seb és Fabi egymással vannak elfoglalva. Mögé léptem és megfogtam a vállát, de engem sikeresen meglöktek hátulról így magammal sodorva Rékát a mélyvízben kötöttünk ki. A pániktól, hogy nem tudtam merre van fel és le és, hogy iszonyú hideg a víz, ami nem épp tesz jót az ikreknek egy pillanatra megbénultak a gondolataim. Mire feldolgoztam volna mit történt már két kéz fonódott a derekamra és emeltek a levegőre.

- Réka. –nyögtem egyből ki és próbáltam megfordulni az ölelésben, ami még mindig a víz felszínén tartott.

- Nyugi, ő már a parton van. – szorított magához Seb. – Virág te tudsz úszni, jobban, mint én, miért nem jöttél fel? – kérdezte vádlón.

- Bepánikoltam. – fúrtam az arcom a nyakába. – Egy pillanatra sem számítottam rá, hogy a vízbe kötök ki, pláne nem Rékával együtt. Pláne nem terhesen. – magyaráztam.

- Szerencsére Réka örökölte tőled a jó úszást, és nem is fogta fel, hogy be kéne pánikolnia. – magyarázta suttogva. – És Fabi kivitte, ne izgulj. – kisegített a partra és egyik kezével átölelte a derekam és úgy mentünk vissza a pokrócra.

- Jól vagy Hercegnő? – ültem le Réka mellé.

- Persze. – mondta egy újabb cső kukoricát csócsálva.

- Te jól vagy? – nézett rám Fabi aggódva.

- Persze. – mosolyogtam rá. – Köszönöm. – nyomtam egy puszit Seb arcára, aki csak vigyorgott.

- Lassan el kéne indulni haza. – mondta Seb az órájára nézve. Bólintottam és fordultam a táska felé, hogy előszedjek magamnak egy törölközőt, de ahogy megmozdultam éreztem, hogy az egyik baba megmozdult a hasamba. Alig érezhetően, de egyből megéreztem. Kikerekedett szemekkel néztem magamra és megsimogattam a pocakom.

- Mi történt? Fáj? Baj van? – kérdezte Seb egyből bepánikolva. Na, akkor ki is pánikol be előbb? – Mondj már valamit! – ölelt át és a kezét ő is a pocimra tette. Fabi is aggodalmasan nézett, Réka meg inkább kíváncsian.

- Az egyikük megmozdult. – mondtam halkan. Alig bírtam elhinni. – Éreztem, ahogy megmozdult, nagyon gyengén, de éreztem. – ránéztem Sebre, de bár ne tettem volna. Olyan szintű csodálat és boldogság volt a szemébe, amit én nem bírtam. Most vált valóságossá a várandósságom.

Seb egyből megőrült teljesen, és elrendelte, hogy haza megyünk, mert pihennem kell. Nem voltam annyira fáradt, de egyikünk se mert vele vitázni. Egy aggódó és boldog kispapával, aki ráadásul Seb? Isten ments, hogy kötekedjek vele.

Másnap persze egyből orvoshoz rángatott. Mivel megvolt már a nőgyógyászom évek óta, akit már rég megkértem a várandósságom figyelésére és a szülés levezetésére is, így Seb a dokimat rendelte el Svájcból Németbe. Persze Dr. Henrik Brandson szívesen jött.

Már egy órája a rendelőbe voltam, amit kölcsönöztek neki mikor leült mellém a székre.

- Azt ugye tudja, hogy a 20. héttől meg kell önnek tiltanom a munkát? – kérdezte érdeklődve.

- Na, azt próbálja csak meg. – morogtam. – Úgyse tud tőle eltiltani.

- Veszélyes lenne ikerterhességgel éjszakáznia és a stressz, ami éri a Forma 1-ben sem szerencsés. – csóválta a fejét.

- Attól kapok stresszt és hiszti rohamot, ha otthon kell ülnöm. – kardoskodtam tovább. Erről nem volt szó! – Évad közepe van, azt hiszem, ezt igazán megértheti, hogy nem most akarom ott hagyni a munkámat, pláne nem akkor mikor Sebet támadja a fél világ. – engem ugyan nem ítélnek házfogságra!

- Sajnálom, de muszáj lesz vissza vennie az iramból. – mondta kedvesen. – Szerezzen maga mellé segítséget, és valakit, aki a futam alatt folyamatosan tudja nyugtatni és figyel a megfelelő folyadék elfogyasztására. Ha ezek mellett még megígéri, hogy nem vállal semmi pluszt a futam hétvége levezetése mellett, és minimálisra csökkenti a rohangálást. Akkor engedélyezem önnek a munkát. – éppen mondtam volna valamit, de gyorsan hozzá tette. – Persze ezt közlöm a párjával is.

- Az nagyon szemét húzás lenne. – néztem rá összehúzott szemmel.

- Ha ez kell, hogy nyugton maradjon, megteszem. Ha kell még a főnökét is felhívom. – mondta figyelmeztetően. Felsóhajtottam. Egyre jobban haragudtam a babákra pedig még meg se születtek. Ebből veszekedés lesz.

- Rendben. – nyögtem ki nehezen. – Fenekemen maradok, amikor csak lehet, de futam héten szerda, csütörtök megbeszélések. Péntek szabadedzések, szombat szabadedzés és időmérő vasárnap futam persze mindennap megbeszélés. – magyaráztam. – Ezt engedélyezze, és megegyeztünk.

- Reggel 8-ig aludnia kell és este 9 után már pihenjen, ha nem is alszik. – sóhajtott fel. – Figyeljen oda mit eszik, és figyeljen a folyadékbevitelre is. Megegyeztünk?

- Meg. – bólintottam.

- Persze ezt csak a 30. hétig művelheti. – tette hozzá.

- Ó ne már! – húztam el a számat. – Nehogy már két futamot kelljen átadnom!

- Nincs apelláta! – tartotta fel a kezét.

- És ha az egész augusztust végig pihenem és az utolsó futamokon csak szombat, vasárnap dolgozom szigorúan csak ahol muszáj és szigorúan holt nyugodtan? – alkudoztam. Kétlem, hogy nyugodt leszek az utolsó 2-3 futamon, de ezt neki nem kell tudnia!

- Még messze van. – mondta. – Addig még elválik. Milyen helyszínek vannak vissza? – kérdezte érdeklődve.

- Német, Magyar, Olasz, Szingapúr, Japán, Korea, Brazil, Abu Dhabi. – soroltam. Rám nézett kikerekedett szemekkel. Ajaj… Talán hazudnom kellett volna…

- Olasz után kérem, ne repülgessen Szingapúrba meg Brazíliába. – szúrósan néztem rá.

- Késő doki, már belement! – ültem fel és visszahúztam a pólómat a hasamra.

- Koreába akkor se menjen és Szingapúrba se kérem! – nézett rám esdeklően. – Egyik ország sem egy kismamának való.

- Úgyis csak reptér, szálloda, pálya, szálloda reptér útvonalon közlekedem. De ha ennyire feszélyezi, akkor kiköltözöm a pályára. – vigyorogtam rá.

- Feladom. – sóhajtott. – Megyek és elmondom a párjának a dolgokat, addig szedje össze magát. – indult meg ki.

- Majd én elmondok neki mindent. – szóltam utána.

- Miért nem hiszem én ezt el? – kérdezte sóhajtva és kiment.

- Hülye orvosok. – morogtam.

Seb persze totál bezsongott. A doki pedig totál kedves volt, mert tényleg mindent elmondott neki. Fél napig bírtam, hogy úgy bánik velem Seb, mint a hímes tojással, majd emeltebb hangszínnel megkértem rá, hogy ezt fejezze be, mert csúnya hisztériát levágok. Ő csak mindent tudó mosollyal nyomott egy puszit a fejemre. Visszavett a kényeztetésből, de sokszor ott volt a szája sarkában a mindent tudó mosoly, amitől nekem viszketett a tenyerem. Szerencsére szombaton már azzal volt elfoglalva teljesen, hogy másnap parádézik Heppenheim utcán. Én pedig azzal voltam elfoglalva, hogy ne kaparjam a falat Heiketől, aki Sebbel ellentétbe leállíthatatlan volt. Volt rá példa, hogy elküldtem diplomatikusan melegebbre, de ő csak legyintett és folytatta. Én pedig kezdtem idegzsábát kapni tőle. Norbert és Fabi voltak a legjobbak, mert ő ugyan úgy kezeltek. Réka pedig 20 percenként faggatózott az ikrekről. Végül őt Seb állította le, hogy majd ha elmúlik 16, személyesen meséli el neki percről percre, hogy az ikrek, hogy kerültek a hasamba. Azt a beszélgetést nem akarom hallani. A legviccesebb mégis Guill volt, aki gyermeki lelkesedéssel drukkolt, hogy ítéljenek házfogságra és végre beülhessen a helyemre. Már csak ez miatt is kihúzom az évad végéig. Ne legyen neki jó, ha nekem rossz. A legdurvább viszont az volt, hogy Christian felhozta, hogy én vonuljak el szülési szabira, és Ciaront ülteti a helyemre míg Guillnek adja Webber irányítását. A háta mögött egyből felhívtam Alexet, hogy vigyázzon a férjével, mert valószínűleg elhagyta a gyógyszereit.