Brit 1

Ismét friss. Nem vártam meg a 15 komit, mert nem akarok a fejezettel csúszni. :D Ismét 10 komi lesz a határ. :D Jó olvasást mindenkinek, és várom a véleményeket.

Négy is lehetett mire kijöttünk a tárgyalóból szombat hajnalban. Seb új típusú első szárnya tönkre ment, és nem volt idő kijavítani. Több nem készült ebből a szárnyból, így csak egy ép volt, az is Webber kocsiján díszelgett. Nem tagadhatjuk Guillel, hogy minden idegszálunkkal azon voltunk, hogy az a szárny Seb kocsijára kerüljön. Végül megegyeztünk, hogy, aki megnyeri a 3. szabadedzést azé lesz a hétvégén a szárny, így még sportszerűbb is a dolog, független attól, hogy nem kérhetnénk jogot arra, hogy miénk legyen, persze ez senkinek nem okozott álmatlan éjszakát. Guillel mindketten egyből az iroda felé vettük az irányt. Egészen reggel 7-ig ott ültünk és azt próbáltuk meg kitalálni, hogy hány tizedet hoz az új szárny. Fél 8-kor indultunk át a pályára, ami 20-30 percre volt a gyártól. Ilyenkor még nincs dugó így simán oda értünk kocsival 8-ra.

Seb csak 10-re jött és nem is kocsival, hanem helikopterrel. Morcos volt, mert a németek nem jutottak be a döntőbe, de szerencsére nem voltam ott mikor ment a meccs. Csak később tudtam meg, hogy ráadásul fogadott Webberrel a meccs kimenetelére.

Elégedetten vonultam be a motorhomeba mikor már biztossá vált, hogy a mi kocsinkon lesz fent az új első szárny, hiszen Seb megnyerte a 3. szabadedzést. Ciaron persze dühöngött, de ettől csak még jobb volt a kedvem. Ahogy láttam ezzel Guill és Ben is így volt. Christian persze felszólított minket arra, hogy minél tisztességesebben játszunk, főleg csapaton belül.

- Én mindig tisztességesen játszottam. – kértem ki magamnak egyből a feltételezést.

- Én meg vagyok a világ legrondább pasija. – mondta felhorkantva Ciaron.

- Örülök, hogy ezt végre bevallod magadnak is. – néztem rá. – Persze ha megkérdezel szívesen elmondtam volna.

- Ide figyelj te kis… - indult meg felém.

- Mint mondtam kulturáltan és tisztességesen. – emelte meg a hangját Christian.

- Ha ez az alpári hím vissza fogja magát, akkor meglesz. – kimentem és bevágtam magam után az ajtót, mielőtt bárki válaszolhatott volna. Épp, hogy beértem az irodámba már jött is be az ajtón Seb.

- Mi ez az első szárny mizéria? – állt meg a szoba közepén a mellkasa előtt összefont kézzel.

- Miénk a másik új fejlesztésű szárny. – vontam vállat.

- Ezek után remélem senki nem csodálkozik, ha a sajtó azt mondja, hogy kedvezményezett vagyok. – morogta és ledobta magát a másik székbe.

- Senki nem csodálkozik rajta, mert az vagy. – szólalt meg az ajtóba Ciaron. – Nem feltétlen a tehetséged miatt. Sokkal inkább azért mert az ott – mutatott rám. – bevet mindent, hogy te legyél a kedvezményezett. Pedig nem érdemled meg, mert nem vagy akkora tehetség, mint amekkora hírnevet csinálnak neked. – megfogtam az első kezembe akadó tárgyat, ami éppen a telefonom volt és teljes erőből hozzávágtam Ciaron mellkasához. Sajnos időben lépett el így a szembe falat találta el.

- Takarodj innen, vagy nem állok jót magamért most már. – emelkedtem fel a székből. Vigyorogva állt tovább.

- Miért vagytok ennyire rosszban? – kérdezte Seb érdeklődve.

- Mert egy két lábon járó rohadék. - morogtam. Persze Seb ezen csak nevetett és ott hagyott. – 10 perc múlva a kocsiba, de legalábbis a kocsi mellett átöltözve akarlak látni! – szóltam utána. Ő csak intett és már ott se volt.

°◦○◦°

Az időmérő után teli arcból vigyorogtam Ciaronra aki viszont meglehetősen morcos volt. Ez csak fokozta ismét a jó kedvem. Seb szerezte meg a polet és Webber lett a második, de a többiek fényévekkel hátrébb voltak. Csak nevettem mikor láttam, hogy a Ferrarisok nézegetik a kocsit. Chrisszel, Alonso versenymérnökével egyszerre léptünk ki a pályáról.

- Istenemre mondom, nem tudom, hogy csináljátok. – nyújtotta a kezét. Kezet ráztunk, én vigyorogtam, ő morcos volt épp, mint Ciaron. – Árulj el egy kis titkot. – kacsintott. Ezt még ő sem gondolhatta komolyan.

- Jó pilóta vezeti a kocsit. – kacsintottam vissza.

- Nem tartod Fernandot jó pilótának? – ráncolta a homlokát.

- Fernando jó pilóta, ahogy embernek is jó ember. – mosolyogtam rá. – De valami nálatok nem áll úgy össze, mint nálunk.

- Talán nem vagyok a párja a pilótámnak. – vigyorgott. Egy pillanatra elképzeltem, ahogy Chris és Fernando kézen fogva sétálnak.

- Jobb is. – nevettem el magam.

- Hotelben laksz? – kérdezte a kocsiknál.

- Nem, a gyárban lakunk. Egyszerűbb. – ültem be a kocsimba. – Holnap találkozunk. – szóltam még ki.

- Hajrá a németeknek ma. – intett és ott sem volt. Rádöntöttem a homlokom a kormányra.

- Foci. – nyögtem. Mire vissza értem a gyárba még nem kezdődött el a foci, de szinte az egész csapat a büfében volt. Ahogy beértem már láttam is, hogy nem a foci a legfontosabb, ami most őket érdekli. Már messziről hallottam Seb és Webber ordítozását.

- Mi folyik itt? – fúrtam előre magam a tömegen. Az összes szerelő és mérnök hagyta, hogy a 2 pilóta lerendezze egymás közt. Ciaron ott toporgott Webber mellett, de nem tudta onnan elrángatni. Meglepődtem, egy pillanatra, hogy nem bőszíti, hanem nyugtatni próbálja. Valószínűleg elbeszélgetett vele Christian. Nem volt időm megismételni a kérdést, mert Seb és Webber egyszerre mozdultak meg egymás felé, hogy ököllel rendezik le. Egyből oda ugrottam és elkaptam Seb jobb kezét. Két kézzel csimpaszkodtam bele a karjába és próbáltam úgy állni, hogy kettőjük közt legyek.

- Segítsetek már! – förmedtem rá egyből Benékre, ahogy éreztem, hogy Seb megpróbál lerázni magáról. Egyből hárman kaptak Seb után, hogy lefogják. Webbert is többen lefogták és Ciaron magyarázott neki valamit. Oda fordultam Seb felé és gyorsan felmértem, hogy mennyire dühös.

Ben hátulról fogta a mellkasát a két karja alatt átnyúlva és egy-egy szerelő fogta le a kezeit. Oda mentem közvetlen elé, de a kék szemek szinte feketék voltak a dühtől.

- Meg kell nyugodnod. – néztem mélyen a szemeibe. – Muszáj. Érted? Nem rendezhettek jelenetet, mert bajba kerültök.

- Nem érdekel. – vetette oda. Elnézett fölöttem. Arra fordultam én is. Ezek a hülyék elengedték Webbert, aki Sebet nézte.

- Ciaron kapd el a pilótádat. – szóltam rá. Nem kötekedett, odament és megfogta Webber jobb vállát.

- Sebastian nézz rám. – megfogtam az állát még magam felé fordítottam az arcát, hogy a szemembe nézzen. Tudtam bármit mondok, nem nyugszik meg. Lábujjhegyre álltam és megtámaszkodtam a vállába majd az ajkaimat az övére nyomtam. Óvatosan kóstolgattam a puha ajkakat és vártam, hogy feloldódjon benne a feszültség. Pár pillanat után már magához vont és elmélyítette a csókot. Éreztem, ahogy a körülöttünk lévőkből is kimegy a feszültség. Mosolyogva engedtem el.

- Ne hagyd magad felhúzni. – figyelmeztettem. Bólintott, majd egy puszit még kaptam és nagy ívben elkerülve Webbert leült a TV elé, mert kezdődött a meccs.

- Figyelj rájuk és ne hagyd, hogy felhúzzák magukat. – néztem Benre, aki komoly fejjel bólintott. Ott hagytam őket, bár aggódtam, hogy megint egymásnak esnek. Beültem a gyáron belüli irodámba és ott vettem észre, hogy Mel hívott. Lerúgtam a magas sarkút és felraktam a lábam az asztalra. Hátra dőltem a székbe és úgy hívtam vissza Melt.

- Szia, miért kerestél?- kérdeztem egyből, ahogy felvette.

- Szia. – hallottam a hangján, hogy mosolyog, vagy talán ismertem már ennyire. – A héten Angliába vagyok, nem messze a pályától. El tudnád esetleg intézni nekem, hogy lássam valahonnan a pályáról az öcskös futamát?

- Holnap legyél reggel 8-kor a pálya kapujánál és beviszlek. De ha közelebb van neked, akkor itt a gyárban is találkozhatunk. – mondtam mosolyogva. Jót fog tenni Sebnek, ha itt van a nővére.

- Találkozzunk a pálya bejáratánál, nagyobb eséllyel kerülöm el az öcsit. – nevetett. – Meg akarom lepni azért téged zaklatlak. Remélem nem gond. – mondta picit félve.

- Dehogy, szólj ilyenkor bátran. – mosolyogtam. Elköszöntünk, majd elkezdtem összepakolni, hogy végre mehessek aludni, mert utoljára csütörtökről péntekre virradóra aludtam. Pont a jelentéseket raktam a helyére mikor Christian jött be az irodába kopogás nélkül.

- Persze Főnök, gyere csak be. – morogtam.

- Beszélgessünk. – ült le a dolgozóasztalomhoz. Szerencséjére meg se próbálta elfoglalni az én helyem. – Ülj le, kérlek.

- Mond nyugodtan, én ezt befejezem. – felé se fordultam.

- Sokat gondolkodtam, hogy mit kezdjek a szerződéseddel. – kezdett bele. – Te az idény végén megszülsz, és gondolom, nem fogsz bejönni, dolgozni, segíteni a fejlesztésbe.

- Seb úgyis jönni fog többször is. – fordultam felé. – Nem maradok otthon és játszok kisvárosi anyukát. Nem az én műfajom.

- Reméltem, hogy ezt hallom. – fújta ki a levegőt. – Szükségünk lesz rád itt a fejlesztésben. – hátra dőlt a székben én pedig visszafordultam a papírjaim felé. – Szeretném, ha aláírnád az új szerződésed, aminek a lényege az, hogy fejlesztő leszel elsősorban, és ha Guillel történik valami, akkor te ülsz be a helyére, mint versenymérnök.

- Tehát felcseréled a szerepeinket? – tudtam a választ és nem tetszett, de nem volt mit tenni.

- Igen, csak te akkor utazol hivatásból helyszínre, ha Guill kikéri a segítséged. – magyarázta. – Helmuttal megírtuk az új szerződésed. Holnapra kérem a válaszod. – hallottam, hogy letesz valamit az asztalra és felkel a székből.

- Hé, nem kaphatnék egy hetet? – fordultam felé. – Végig szeretném olvasni előtte, utána járni dolgoknak.

- Holnapig van időd. – mondta nyomatékosan. – Holnap futam előtt kérem a szerződést vissza, vagy egy elutasítással vagy egy aláírással.

- De Christian…! – kezdtem bele, de leintett.

- Míg nem tudom téged és Guill hova tegyelek a létrán, addig nem tudom megírni a többiek szerződését és három hét múlva sok szerződés lejár. – azzal kiment az irodából.

Sóhajtva pakoltam el a dolgokat majd neki ültem átolvasni a 150 oldalas szerződést és a titoktartási mellékletet.

Már legalább 2 órája szenvedtem, hogy megfejtsem a hivatalos, agyon paragrafusozott szerződést mikor Guill bejött az irodába ledobta a saját szerződését az asztalához, és csöndben ő is neki kezdett.

- Christian kezeiből kezd kicsúszni a csapatirányítás. – mondta Guill fel se nézve.

- Majd a körmére nézek. – válaszoltam tovább olvasva sokadszorra a sorokat.

- Már megtettem. – mondta Guill és felnézett. – Azt mondta, hogy ő a Főnök, legyek szíves és maradjak ki a csapatvezetésből.

- Ebből botrány lesz. – sóhajtottam. Ezek után csöndben olvasgattunk tovább. Hajnali 3kor oda firkantottam a nevem az utolsó lapra, ami a titoktartás volt és az első lapra, ami pedig a szerződés. Guill is velem együtt végzett így ő az irodába kapta a pakolást én pedig vittem leadni a két szerződést.

Kopogtam Christian irodája ajtaján, de semmi. Végül lenyomtam a kilincset és beléptem. Christian a kanapén aludt. Egy vékony takarót húzott magára a légkondi miatt, de az is már teljesen le volt csúszva róla. Letettem az asztalra a szerződéseket és megigazítottam a takarót rajta. Felvettem a telefonját az asztalról, és beállítottam 7-órára, ha ne késsen el a pályáról majd kimentem. Lementem a garázsba és elmentem a legközelebbi kajáldába enni valamit, mert a hasam már korgott. Fél 5 volt mire visszaértem a gyárba. Felmentem az Evaval közös szobánkba és gyorsan letusoltam majd végig feküdtem az ágyon. Perceken át, csak fordulódtam. Egyre idegesebb lettem, de fogalmam sem volt miért. Lerúgtam magamról a takarót és átmentem Sebék szobájába. Halkan nyitottam be. Mindkét fiú mélyen aludt. Oda osontam Sebhez és bebújtam mellé a takaró alá. Lustán felnyitotta a szemét a mozgásra, de mikor meglátta, hogy én vagyok csak elmosolyodott magához ölelt és aludt tovább. Már meg se lepődtem, hogy egyből megnyugodtam mellette. Fura dolgokat produkál a testem és az agyam mióta az ikrekkel vagyok várandós. Lesz hozzájuk pár keresetlen szavam.

°◦○◦°

A két, két és fél óra alvást nem igazán díjazta a szervezetem, de nem érdekelt. Reggel egy nagy adag kávéval a kezembe indultam meg a pályára. A kapuba csatlakozott hozzám Melanie is. Együtt lejtettünk végig a paddockon, ami érdekes volt, mert Melt senki nem ismerte fel, persze ő ezen sokat vigyorgott.

- Hol tudom a legjobban meglepni az öcsit? – kérdezte már a Red Bull boxban álldogálva.

- Ülj be a szobájába. – vontam meg a vállam. – Oda megy be először. – vigyorogva távozott az említett szoba felé. Én visszavonultam az irodámba és próbáltam felébredni.

- Gond van a kapcsolatoddal. – dobta elém az újságot Eva.

- Virág Norton és Sebastian Vettel a Forma 1 álompárjának a kapcsolata tönkre ment? – olvastam fel. Belelapoztam az újságba és hangosan olvastam fel a bevezetőt. – Egész héten kerüli egymást a páros amennyire a munkájuk engedik. Befentess információ szerint túlságosan is kirúgott a hámból a 23 éves pilóta a szülinapi buliján és ezt a konzervatív párja nem tudta tolerálni. – felnéztem Evara. – Konzervatív párja?

- A kifejezés melyik szaván akadtál fenn? – kérdezte vigyorogva.

- Mindkettőn. – húztam el a számat. – Nem vagyok konzervatív és kikérem magamnak, hogy csak úgy legyek emlegetve, hogy Seb párja.

- A lényeg az, hogy megint kezdi a sajtó. – intett le Eva. – Megpróbálnak szétszedni titeket.

- Hajrá. – dobtam le az újságot. – Se a magánéletünkbe nem tudnak turkálni, se szétszedni nem tudnak minket. – vontam meg a vállam lazán. – Egyébként a szalagcím inkább veled és Tommival lenne hiteles.

- Ne is mond. – sóhajtott fel. – Miért viseli meg egy olyan sejtkupac elvesztése, amiről csak két hétig tudott?

- Talán mert őt emberből gyúrták és nem munkamániás gépből. – keltem fel és kezdtem el kutakodni Guill asztalán.

- Azt mondta, hogy frigid picsa vagyok. – terpeszkedett el a székbe.

- Tommi ilyet mondott? – néztem rá kérdőn.

- Nem ezekkel a szavakkal. – vonta meg a vállát. – De ezt gondolja.

- És igaza van. – sóhajtottam.

- Vannak érzéseim. – kérte ki magának. – Például a szeretet.

- Ja, ami ki merül abba, hogy „szeretem a munkámat” – mutogattam ujjal a macskakörmöt.

- Szemét vagy ma. – jegyezte meg.

- 48 órán belül, ha nagyon túlzok 3 órát aludtam. – néztem rá. – Jár nekem, hogy szemét lehessek.

- Te aztán vigyázol arra, hogy ne hajtsd túl magad. – nevetett fel. – Seb tudja, hogy 14 hetes terhesen nem aludtál 48 órája?

- Ha elmondod neki, elmondom Christiannak, hogy tavaly évvégén azért nem jöttél el az évadzáró Red Bull bulira, mert Ferraris szerelőkkel hetyegtél. – mutattam rá.

- Aljas. – morogta összehúzott szemekkel.

- Jogos. – vontam vállat. Felkelt és az ajtó felé indult, de mielőtt kilépett volna még visszafordult.

- Holnap fotózásod lesz a kampánynak, amit jövő héten szerdán indítanak el. – mondta még gyorsan és mielőtt reagálhattam volna már ott sem volt.

- Mocsok! – kiabáltam utána.

- Előfordul. – hallottam még a folyosóról a nevetését.

°◦○◦°

Már az idegeim pattanásig feszültek mire felértek a felvezető kör végére.

- Kuplung, gáz, fék. – mondtam Sebnek és csöndesen vártam a rajtot. Tommi mellettem toporzékolt, ami még jobban idegesített. Kialudtak a fények és elrajtolt a mezőny. Seb borzalmasan kapta el a rajtot és Webber bement mellé, majd elkezdte kitolni a fűre Sebet.

- Vedd el a gázról a lábad, vagy sok helyet vesztesz. - szóltam rá Sebre egyből. Nem érkezett válasz, de láttam, hogy nem tette meg, amit mondtam. Ránéztem Ciaronra, aki pont akkor nézett rám. Kivételesen a tanácstalanság tükröződött az arcáról. De persze ettől még utáltam.

- Hátsó defekt, hátsó defekt. – hallottam meg Seb ideges hangját. Vettem egy mély levegőt.

- Hozd be a boxba. – mondtam neki visszafojtott dühvel.

- Taktikát váltunk. Végig megyünk a keményen. – mondtam a boxnak.

- Mond el mi történt. – kérte Sebet Christian.

- Webber nem hagyott egy szemernyi helyet sem, így a bukótérbe kényszerültem a záró megdobott és onnantól pedig már defektes volt a kerék. – magyarázta idegesen.

- Seb végig megyünk, nyomjad, még tudunk pontot szerezni. – mondtam neki. – Tekerd fel a motort maxra és mutasd meg mit tudsz kihozni a kocsiból. – tettem még hozzá.

- Miért nem tudod visszafogni a pilótád? – kérdeztem a belső rádión, amit csak páran hallottak.

- Miért fognám vissza? – kérdezett vissza Ciaron. Nagyon rondán néztem rá.

- Hagyjátok abba, verseny van. – figyelmeztetett minket Christian. Egész verseny alatt csak a fontos dolgokat írogattam az előttem lévő lapra. Néha ha Seb kérdezett válaszoltam, de azonkívül csend volt a mi rádiónkon. Mérges voltam. Iszonyatosan mérges. Biztos voltam benne, hogy Seb is legalább ennyire dühös.

- Idd meg. – nyomott a kezembe Tommi egy üveg vizet.

- Nem vagyok szomjas. – toltam arrébb. Ismét elém tette makacsul. – Mondom nem! – tettem picit erősebben messzebb az üveget.

- Én pedig azt mondtam megiszod. – kapta el a kezem. Meglepetten néztem rá. – Idd meg. Azzal, hogy hajnali 5-kor fekszel le aludni és alig alszol pár órát nem teszel jót a kicsiknek, és kevés folyadékot iszol. Szóval vagy megiszod, vagy elrendezem, hogy alkalmatlannak nyilvánítsanak a munkádra. – legalább egy percig totális döbbenettel néztem Tommira majd meghúztam inkább a vizes üveget. Nyugodtabb nem lettem, idegesebb viszont igen. Végig dühöngtem magamban az egész futamot, Seb pedig végig szenvedte a pályán és végül a 7. helyre hozta be az utolsóról.

- Szép munka volt. – dicsértem meg Sebit.

- A rajtnál egy győzelem úszott el. – mondta. A hangján hallani lehetett, hogy meglehetősen ideges. Erre nem tudtam mit mondani. Christian is mondott neki pár bíztató szót, de attól még morgott. Ahogy tudtam letettem a fülest és úgy terveztem, hogy kulturáltan hátra vonulok a home-ba, de megláttam Ciaront az elégedett és beképzelt képével együtt és úgy éreztem, hogy az idegeim most pattannak el.

- Töröld le a vigyorod. – vetettem oda.

- Webber azt mondta a rádióba, hogy „Jó egy másodszámútól, nem?” – lépett oda hozzám Tom. Visszanéztem Ciaronra.

- Te rohadék. – indultam meg felé, de Tommi elkapott.

- Legyen tartásod. – súgta a fülembe. – Ne a fotósok előtt. – bólintottam mire elengedett. Csapkodva vonultam át a homeba. Aki velem szembe jött mind behúzta a nyakát és helyet hagyott. Bementem a Guillel közös kis szobánkba és becsaptam az ajtót. Seb szokott dobálózni és hangosan az anyanyelvén káromkodni, de ezt most én követtem el. Mire megnyugodtam annyira, hogy ne robbanjak fel a méregtől az irodai szoba már úgy nézett ki, mint a csatatér. Ez érdekelt most a legkevésbé.

- Gyere, állj be te is a győztes fotózásra. – állt meg az ajtóba vigyorogva Ciaron. Oda mentem közvetlen elé és gyomorszájon vágtam teljes erőből.

- Ha még egyszer nem koordinálod a pilótádat és Seb ellen beszéltek nőiesség ide vagy oda esküszöm bármire, hogy kirúgatlak a rohadt Kenguruddal együtt. Remélem világos voltam. – mentem el mellette.

A csapatfotózáson nem voltam ott. Ahogy láttam Seb kidugta oda az orrát, de bármibe mertem volna fogadni, hogy Anna parancsolta ki oda. A két pilóta közt pedig a sajtón át kezdett megindulni a sárdobálás. Ciaron persze beköpött Christiannak, hogy megütöttem, de nem kaptam érte semmit, mert betudta a terhesség szeszélyének. Nem akarta kimondani, hogy egyszerűen megérdemelte az a rohadék.