Brit - Német 1

Itt az új rész! :) Nem állítok komi határt, de minél több a komi annál biztosabb hogy jön az új fejezet. :) Pusz!! Köszönöm a jó kívánságokat.

És Csillának ajánlom ezt a fejezetet, akivel összekülönböztünk picit az új szereplőn. Sajnálom Édes :(

Nem akartam a fotózáson lenni. Túl fáradt voltam hozzá, hogy jó pofizzak egy idegen pasival, akivel fotóznak és túl morcos, hogy tűrjem a fotós beszólásait. Ma itt még vér fog folyni. Képletesen persze.

Majdnem elaludtam a sminkes kezei alatt, amin ő csak jót vigyorgott. Persze én nem tartottam ennyire viccesnek, hogy napok óta alig aludtam. Seb persze már régen Németbe van és tuti, hogy végig alussza a napot.

Átsétáltam a stúdióba ahol a képeket fogják csinálni, de Vincen kívül, aki a fotós senkit nem láttam ott, aki a fotózást várta volna.

- Szervusz. – jött oda mosolyogva és megölelt. – Csodaszép vagy.

- Hát 4 kiló smink és 40 perc fodrász munka után, te is szép lennél. – vigyorogtam rá.

- Nem vagyok szép? – kérdezett vissza megjátszott sértődöttséggel.

- Te vagy a legszebb pasi, akit valaha láttam. – nevettem el magam. – Némi túlzással.

- Nagyon helyes. – nevetett ő is. – Óóó megjött a partnered, akivel készülnek a fotók. – arra néztem amerre ő nézett. Egy barna hajú barna szemű nálam jóval magasabb pasi jött felénk. Egy sporttáskát cipelt és ahogy elnéztem ő még nálam is álmosabb volt. Máris jobban éreztem magam. – Jó faszi, igaz-e? – kérdezte vigyorogva Vinc.

- Nem vészes. – néztem rá. A nem vészes hazugság volt. Fel kellett vennem a faarcom, hogy ha lehet, ne lássa meg rajtam, hogy az állam legszívesebben a földön lenne. Arányosan ki volt gyúrva és jellegzetes járása volt.

- Örülök, hogy ide értél. – fogott kezet vele Vinc. Az érkezett pasi persze erre elhúzta a száját. Nem sok kedve volt itt lenni.

- Látom nem csak nekem nincs sok kedvem itt lenni. – mondtam ki hangosan. Álmos vagyok, most minden mindegy. Többet úgyse találkozok ezzel a pasival. Bárki legyen is.

- Legszívesebben még mindig ünnepelnék. – bólintott felém mosolyogva. Emlékeztetni kellett magamat, hogy nekem ott van Seb, még ha a gyűrűm a kistáskám mélyén is volt. Most úgyse látja, hogy hordom-e.

- Gratulálok. – mosolyogtam rá. Láttam az arcukon, hogy tudnom kéne ki áll velem szembe, de fogalmam sem volt. – Bár nem igazán tudom, mihez kell gratulálnom. – nevettem el magam. – Tuti színész vagy valami ilyesmi vagy, mert bocsi, de fogalmam sincs ki vagy. – a végére már ő is nevetett.

- Egy precíz versenymérnök nem ismer meg. – na így még cikibb volt, hogy ő tudja, ki vagyok. – Iker Casillas. – nyújtotta vigyorogva a kezét. - Te pedig Virág Norton, jól sejtem?

- Igen jól. – fogtam vele kezet. – Honnan tudod, ki vagyok? – bukott ki belőlem. – Csak én nem nézek ennyire TV-t?

- Meglestem az öltöző ajtódon a nevet és kifaggattam a sminkest, aki rám kent valamit. – nevette el magát.

- Hát így már kevésbé ciki. – nevettem én is. Törtem az agyam, de még mindig nem tudtam ki ez a pasi. Odáig már eljutottam, hogy a neve ismerős.

- Fogalmad sincs így se hogy ki vagyok, igaz? – nevette ő is el magát.

- Nem. – ennyi beégtem, de nevettem saját magamon.

- Ezek szerint nem szereted a focit. – vigyorgott rám. Szóval focista. Remélem legalább valami komoly német ellenfél, még az lenne vicces.

- Hát nem. – ráztam a fejem. – Egy két meccset hallottam, vagy párat láttam félig meddig a VB-ből, mert a csapat rávolt tapadva a TV-re, meg, mert párom megrögzült foci imádó, de nem vagyok tisztába a csapatokkal, focistákkal. Nem haragudj. – tettem hozzá nevetve.

- Akkor hiába mondanám, melyik csapatban játszom. – csóválta a fejét nevetve.

- Azért az országod áruld el. – mosolyogtam. – Tudjam, mennyire akad ki Seb, ha meglátja a képeket. Nem német vagy az biztos.

- Hát nem. – nevetett. – spanyol vagyok.

- Ajaj. – fogtam a fejem. – Bár jobb mintha angol lennél úgy gondolom.

- Német a párod? – kérdezett vissza vigyorogva. – Velünk játszottak elődöntőt. Miattunk nem lettek döntősök.

- Aha, akkor asszem, nem mesélem el neki, amíg nem muszáj, hogy kivel fotóztak. – vigyorogtam. Seb ki fog akadni. – Milyen poszton játszol?

- Kapus. – nevetett. Úgy tűnik új neki, hogy valakinek fogalma sincs róla, hogy ki ő, még a neve említése után sem.

- Őt mondják a világ legjobb kapusának. – kotyogott közbe először Vinc. Ránéztem.

- Egyre cikibb a helyzetem. – konstatáltam.

- Ha ez megnyugtat, én sem tudtam rólad semmit a kérdezősködés előtt. – mosolygott rám kedvesen.

- Picit megnyugtat. – bólintottam mosolyogva. – Na, most viszont tényleg gratulálok, mert annyira azért nem vagyok lemaradva, hogy ne tudjam, hogy ti nyertétek a VB-t.

- Köszönöm. – mosolygott. – És ezt honnan tudod?

- Reggel összefutottam Fernando Alonsoval, akinek letörölhetetlen volt a vigyor a képéről. – nevettem el magam. – És mert Seb az egész mecset végig nézte, meg végig ordibálta.

- Nem voltak éppen sportszerűek a hollandok. – hümmögött. – Nekünk drukkolt?

- Kétlem. – nevettem. – Szereti beleélni magát a fociba… - forgattam meg a szemem. Nem tudtuk tovább folytatni a beszélgetést, mert beállítottak minket a kamera elé. Én Red Bullos cuccban egy tavalyi Red Bull kocsi kerekén ülve, Iker pedig vörös mezbe díszelegve és labdával a kezében. Nagyon eredeti mondhatom.

Legalább 4 órán át ott voltunk, de jól elnevetgéltük az időt. Mire vége lett a fotózásnak már nagyon jó hangulatban volt az egész bagázs.

Éppen jöttem ki az öltözőmből mikor valaki a nevemet kiabálta. Hátra fordultam és Iker vigyorgott rám a folyosó végéről.

- Ez a tiéd! – és oda dobta nekem a mezt, aminek a hátán hatalmas betűkkel az ő neve volt és egy egyes.

- Miért is kapom meg? – kérdeztem vissza.

- Hogy legyen mivel idegesítened a párod. – vigyorgott. Oda jött hozzám és megölelt. Félmeztelen volt és cipő sem volt rajta. Próbáltam palástolni, hogy nagyon tetszik a látvány.

- Vagy inkább add be a licit tárgyak közé, és azzal is segíted a rászorulókat. – magyaráztam vigyorogva.

- Van még jó pár mezem. – vont vállat. Nyomott egy puszit a fejemre és már ment is vissza az öltözőjébe. Figyeltem, ahogy megy, ahogy az izmok mozognak a hátán.

- Mi a jó abban, hogy csúszol-mászol a fűbe, sárba, hidegbe egy labda miatt? – kérdeztem. Soha nem fogom megérteni a foci lényegét.

- Mi a jó abban, hogy reggeltől estig ülsz a számolások felett, hogy a szerencse döntse el a futamot? Mi a jó abban, hogy sok autó körbe-körbe megy egy pályán? – kérdezett vissza.

- Ott a pont. – mosolyogtam. – Köszönöm! – emeltem meg felé a mezt. – Ígérem, Seb agyára megyek vele.

- Elég lesz meglátnia. – nevetett. – Ha tényleg annyira megrögzött német drukker. – nevetve ment be az öltőzőjébe. Én pedig percekig csak álltam a folyosón. Hogy is van az, hogy minden focista üresfejű? Kellemesen csalódtam. Megindultam a folyosón és az járt az eszemben, hogy most először történt meg velem mióta együtt vagyok Sebbel, hogy egy pasi ámulatba ejtett. Ez rossz hír. Nagyon-nagyon rossz hír.

°◦○◦°

Én Svájcba mentem, nem németbe. Estére Seb is haza talált.

Éppen a konyhába voltam mikor észrevette a nappaliban a kanapéra dobott mezt. Két ujjal csípte meg és hozta oda hozzám.

- Ez mi? – tartotta felém.

- Egy ajándék nekem. – mondtam faarccal.

- Kitől? – ráncolta a homlokát.

- Rajta van a mezen a tulajdonosának neve. Ezt még én is tudom a fociról. – mondtam továbbra is faarccal. Seb szétnyitotta a mezt, hogy lássa a hátát.

- Iker Casillas? – olvasta fel a nevet, majd rám nézett kérdőn.

- Vele voltam ma fotózáson. – bólintottam.

- Te a spanyolok kapusával haverkodtál? – kérdezte morcosan.

- Igen. – bólintottam. – Mi a baj vele?

- Ez olyan mintha Webberrel lennél jóba! – akadt ki.

- Miért te jóba vagy Ciaronnal. – vontam vállat. Erre nem mondott semmit. Most már nem voltak jóban, de régen nem volt bajuk egymással. Ledobta a mezt az egyik székre és morcosan és egy picit sértődötten bement a nappaliba.

- Még hogy, Casillas. – morogta. – Pont egy Realos…

- Ne morogj. – kiabáltam utána. Nem bírtam tovább és kitölt belőlem a nevetés. – Miért csinálsz ebből ekkora ügyet? – mentem utána és megöleltem.

- Ez elvi kérdés. – morogta.

- Ha a magyarok is bejutnának a VB-kre és komoly meccseket játszanának a németek ellen, mint a spanyolok, akkor kiraknál a házból? – kérdeztem. – Vagy csak követelnéd, hogy tagadjam meg, hogy magyar vagyok?

- Egyik sem. – sóhajtott. – Miattuk nem lettünk Foci VB-k. – mondta szomorkásan.

- Tavaly meg Button miatt nem lettél VB, mégse gyilkoljátok egymást. – sóhajtottam. – Sőt nem olyan rég még jóba is voltatok. Nem tudom mi változott. Ő nem beszélt ellened.

- Cöh. – horkant fel. Adott egy puszit és megölelt. – Igazad van. De azért ne drukkolj nekik. – vigyorodott el.

- Nem fogok. – nevettem el magam. – Főleg nem a németek kárára.

- Nagyon helyes. – bólintott majd ledobta magát a TV elé.

°◦○◦°

Másnap délben már Németországban voltunk. Heike bocsánatot kért a múltkori viselkedésért, így szent volt a béke.

Éppen a desszertet majszolták a fiúk, amikor SMS-t kaptam. Mind egyből rám néztek.

- Bocsánat. – szabadkoztam majd felkeltem az asztaltól és kimentem a teraszra sms-t olvasni.

„ Hy! Én kipihentem magam, neked is sikerült? Iker”

Meglepve pislogtam párat, mire leesett, hogy válaszolni illik.

„ Szia, én utaztam, szóval még mindig fáradt vagyok. :D Honnan tudod a számom? Virág”

Nem számítottam rá, hogy egyből válasz érkezik, de így is még kint ért az újabb SMS.

„ Ati adta meg (a kampány indítója). Gond? Zavarlak? Félbe szakítottam valamit? :D”

Elmeditáltam egy pillanatra azon, hogy lerázom. De végül is miért ne SMS-ezhetnék? Seb is szokott.

„ Nem gond. Éppen az ebédasztaltól ugrasztottál fel. Anyós jelöltem, picit haragos fejet vágott :D”

„ Hogy sikerült a kiakasztás a mezzel? J”

Nem bírtam ki és felnevettem. Eszembe jutott Seb feje mikor behozta a konyhába.

„ Totális kiakadás. :D De megbékélt. Merre vagy? Vége az ünneplésnek?”

„ Dehogy van vége! :D:D Pihenek a hotelbe. Este utazom haza a szüleimhez.”

„ Hát jó utat, én visszamegyek ebédelni, aztán ráveszem párom, hogy aludjunk egyet. :D”

Próbáltam hangsúlyozni, hogy párom van. Még véletlen se akartam, hogy azt higgye bármi is lehet, bár ahogy nézelődtem neten neki is van valakije.

„ Kellemes délutánt! J”

Már nem válaszoltam, hanem visszamentem a házba. Seb a nappaliban ült. Mikor beléptem egyből felkelt és a kezét nyújtva megindultunk az emelet felé.

- Mikor aludtál te rendesen utoljára? – kérdezte a szobája ajtajában.

- Talán csütörtök este. – húztam el a számat. Fejcsóválva húzott oda az ágyhoz. Felmászott rá és engem is húzott magával. Mosolyogva adott egy puszit és magához ölelt még ültében majd velem együtt elterült az ágyon. Hozzábújtam a mellkasához egyből.

- Kivel sms-eztél? – kérdezte. Kíváncsiság volt a hangjában.

- Ikerrel. – mondtam már félálomba. – Mielőtt féltékeny lennél elmondanám, hogy a TE gyerekeiddel vagyok várandós, a TE versenymérnököd vagyok, a TE élettársad és TÉGED szeretlek. – mondtam megelőzve a vitát.

- Nem lettem volna féltékeny. – mondta nevetve. – Bízom benned.

- Helyes. – motyogtam. Nem kellett sok és már aludtam is.

°◦○◦°

Arra ébredtem, hogy csörög a telefonom.

- Virág Norton. – vettem fel szemkinyitás nélkül.

- Csak nem felébresztettelek? – nevetett bele a telefonba Laci.

- De. Egyébként hány óra? – oldalra néztem, de Seb nem volt mellettem.

- Délelőtt 11. – mondta még mindig nevetve.

- Hogy mennyi? – ültem fel.

- Mennyit aludtál?

- 20 órát. – csak tátogni bírtam.

- Hát akkor itt volt az ideje felkelni Csipkerózsika. – heherészett.

- Na, jó és te miért nevetgélsz össze vissza? – faggattam.

- Azért mert gondoltam jó kedvet teremtek neked, hogy belemenj abba, hogy lepasszolhassam neked Rékát. – mondta komolyra fordítva a szót.

- Nyaralni akarsz vagy mi? – ráncoltam a szemöldököm.

- Nem. Államvizsgázom és szakdolgozatot védek. – mondta büszkén.

- Máris? – lepődtem meg. – Hiszen az egyetem 4 éves.

- Igen, de az első évem megvolt, és csak negyedévre jelentkeztem. – magyarázta. – Írtam egy 3 évet összefoglaló vizsgát, és megengedték, hogy csak két szemesztert keljen bejárnom levelezőn.

- Hát gratulálok. – nevettem el én is magam. – Zsenibb vagy mint én.

- Ezt eddig is tudtuk. – nevetett ő is.

- Én is téged. – vigyorogtam. – Mennyi időre varrod a nyakamba a Kis Hercegnőt.

- Hát készülnöm kéne előtte. – kezdett bele. – Közbe nézem a naptárat mikor lesznek és milyen futamaid. – hümmögött. – Hol vagy most?

- Seb szüleinél. – válaszoltam készségesen.

- Magyar nagydíjig tudnál rá vigyázni? – érdeklődött.

- Az még három hét. – konstatáltam.

- Három hét tömör gyönyör egy lassan 5 éves kisbohóccal. – nevetett.

- Van egy 23 éves bohócom. Elfér még mellette Réka. – nevettem én is. Közben Seb megjelent az ajtóba. – Menjek érte, vagy elhozod?

- Nővéred megy holnap Németbe valami Európai konferenciára. Megbeszélem vele és kiviszi. Majd a reptéren szedd össze. – nevetett.

- Jó majd szólj, mikor száll le a gépük. – elköszöntünk és letettem.

- Kiknek száll le a gépük? – érdeklődött Seb.

- Megkapjuk Rékát 3 teljes hétre. Apucija majd csak Magyar Nagydíjra jelentkezik érte. – oda ült mellém és megölelt.

- Gyakorolhatjuk az szülősködést. – mosolygott.

- Ja. Bár a csapatban áll a balhé, de még egy kiscsajra is figyeljünk. – csóváltam a fejem. – Élmény lesz, ha ezt végig tudjuk csinálni.

- Lepasszolod futam alatt Evanak. – vont vállat. Pár pillanatig gondolkodott majd hozzá tette. – Vagy inkább mégse.

- Inkább Tomminak. – nevettem. – Vagy Helmutnak.

- Vagy Anyuéknak. – csillant fel a szeme.

- Tényleg, kint lesznek. – nevettem. – Akkor gond megoldva.

- Használjuk ki az időt, míg nincs Réka. – simított végig a hátamon és magához húzott.

- A szüleid házában? – húzódtam picit el. – És ha anyud vagy Fabi ránk nyit?

- Ez benne az élvezet. – vigyorgott teli arcból.

- Te tényleg nem vagy ép. – nevettem, de végig dőltem az ágyon és magamra húztam.

- Pont ezért szeretsz. – vigyorgott.

- Ez igaz. – szenvedélyesen csókoltam meg, így már nem volt kedve tovább beszélgetni.

°◦○◦°

Pihegve feküdtünk egymás mellett. Még szerencse, hogy Seb magunkra húzta a takarót, mert nem sokkal később kivágódott az ajtó és Fabi rontott be.

- Öcsi nagyon gyorsan húzz innen ki. – ült fel Seb egyből az ágyon. Én nyakig magamra rántottam a takarót.

- Nyugi tudom, hogy nem a gólya hozza a gyereket. – vigyorgott tipikus Vettel vigyorral és helyet foglalt az ágy végében. Én totál megdöbbenve ültem fel szorosan magam előtt tartva a takarót. Felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz és átöleltem őket. Seb megfogta az egyik párnát és hozzá vágta az öccséhez.

- Menj már ki innen! – próbálta lelökni lábbal az ágyról. De Fabi csak nevetett. Direkt csinálta, hogy bosszantsa Sebit.

- Legalább védekeztetek? – kérdezte szemtelenül. Erre már tényleg nem tudtam mit mondani. – Ja, te már terhes vagy. – nézett rám nevetve.

- ANYA!!! FABI NEM SZÁLL LE RÓLUNK! – ordított Seb. Nekitámasztottam a homlokom a térdemnek, és próbáltam nem hangosan felnevetni. – Én se nyitok rád, mikor pornót nézel.

- Nem is nézek! – kérte ki magának.

- Francokat nem! Az összes DVD eltűnt a szobámból és a tiedbe találtam meg. – ránéztem Sebre. Vannak pornó filmjei? Ma is megtudtam valamit. - Vagy nagyon gyorsan kihúzol innen, vagy szólok anyának róla!

- Azzal magad is lebuktatod! – vágott vissza Fabi.

- 23 éves vagyok! Te meg taknyos 14! Én már nézhetem, te nem. - pár percig farkas szemet néztek majd Fabi vigyorogva kivonult. Nem érdekelte, hogy elvesztette a csatát. Ha háborúnak még nem volt vége, ebbe biztos voltam.

Estére hivatalosak voltunk Christianhoz egy grillezésre, ahogy az egész csapat is. A kérdés számomra az volt, ki lesz megsütve a grill rácson. Remélem Ciaron.

Mire oda értünk már jó sokan voltak, szerencsére Christiannak hatalmas háza volt még nagyobb udvarral. Alex, Christian felsége nyitott nekünk kaput.

- Sziasztok, jó újra találkozni veletek. – ölelt meg. – Remélem, majd a babákat elhozzátok néha. – pillantott a pocakomra.

- Szia, persze! Mindeni kiélheti majd a babázási kényszerét. Kettő is lesz. – nevettem. Seb csak csóválta a fejét és adott két puszit Alexnak.

- Itt van már Ciaron és Lisa. – súgta oda. – Virág te okosabb vagy és te vagy a nő, ne csináljatok balhét, kérlek. – megszorította a kezem és a szemében könyörgés volt.

- Nyugi, nem lesz balhé. – mosolyogtam rá. Visszamosolygott majd beengedett minket.

- Meddig tudtok maradni? – szólt még utánunk.

- 10-kor megy az utolsó gép vissza Németbe. – fordultam meg. - Azzal elmegyünk. – bólintott és már fordult is fogadni a többieket.

Ciaron folyton gyilkos pillantásokkal illetett, de fel se vettem. Mikor Christian elhívta Sebit és Webbert a kert sarkába, akkor döntött úgy Ciaron, hogy oda jön hozzám, de gyorsan előszedtem a telefonom és próbáltam elfoglaltnak tűnni. Mégis oda jött.

- Bocsi, most el kell intéznem egy hívást. – intettem le mikor odaérve hozzám bele akart kezdeni.

- Van két cseszett perced rám. – el akarta venni a kezemből a telefont, de nem hagytam. Felkeltem a székből és hívtam az első számot, akire rákattintottam a telefonkönyvbe. Gyorsan meglestem, hogy legalább tisztába legyek vele, ki veszi fel.

- Szia Virág, hogy-hogy hívsz? – kérdezte meglepődve Iker.

- Jó estét. Ahogy kérte hívtam fél 8-kor. – mondtam hivatalos hangon. Fél pillanatig csend volt a vonal túlsó végén majd elkezdett nevetni.

- Szóval kimented magad. – jegyezte meg.

- Igen, én is úgy hiszem, hogy az a legjobb. – mondtam, és próbáltam a legkomolyabb fejet vágni, mert Ciaron még mindig engem nézett. Hallotta, hogy valaki beszél a másik oldalon, de azt nem, hogy mit. Dühöngve hagyott ott. Egyből felkeltem és arrébb mentem.

- Miért pont engem hívtál? – kérdezte még mindig nevetve. A háttérben az autók zúgtak.

- Megnyitottam a telefonkönyvet, és téged sikerült. – nevettem már én is. – Bocsi, hogy ilyenekkel zaklatlak, csak az egyik munkatársammal nem jövünk ki jól, és éppen jött szemétkedni, de megígértem, hogy nem lesz balhé.

- Ezért azt álcáztad, hogy fontos hívásod van. – még mindig nevetett.

- Nem zavartam meg valamit? – kérdeztem ugyan azt, amit ő sms-be.

- Most te rángattál el engem a vacsoráról. – nevetett. – Kialudtad magad?

- Ki. 20 órát aludtam. – meséltem nevetve.

- Én csak 15-öt. – nevetett ő is. – Vissza kell mennem. Hívj bátran, ha menteni kell a helyzetet megint. – tetet hozzá nevetve.

- Oké. – nevettem én is. – Bocs a zavarásért, szia!

- Nem zavartál, szia! – és kinyomta. Vigyorogva indultam vissza a többiek közé. Épp vissza értem mire Webber dühöngve földhöz vágta a kezében tartott poharat. Még mindig a kert egyik sarkában beszélgettek, de már mindenki őket nézte. Seb is egyre dühösebbnek tűnt, bár közel sem annyira, mint Webber. Leültem Ben mellé és figyeltem én is mit művel a három pasi.

- Szerinted is Chris szúrta el? – ült le mellém Alex.

- Ki? – kérdeztem vissza, de azért leesett, hogy Christianról van szó. – Nem hiszem, hogy ő szúrta volna el. A szárnyat be akarták vetni. Megvolt a feltétel, hogy ki kapja meg. Webber és Ciaron bele is ment. Sőt, ha még igazságosabban akar dönteni akkor teljesen a pontversenyre hagyatkozik, azt is Seb vezette. – magyaráztam neki. – Jó csapatfőnök, csak nincs tapasztalata a nézeteltérések kezelésében.

- Segítenél neki? – nézett rám kérlelően. – Nem akarom, hogy szétszedje a sajtó.

- Sebit is szét akarták szedni. Majdnem tönkre is ment. Christian is kibírja. Legalább megedződik. – ránéztem a mellettem ülő nőre. Hatalmas boci szemekkel nézett vissza rám. – Segítek. – sóhajtottam fel. Megittam a poharamban maradt barack levet és megindultam feléjük.

- Na, jó. – kezdtem bele. – Elég volt a kakaskodásból! Egy csapat vagyunk, a jó ég áldjon meg titeket! Ennyire messzire még Ciaronnal sem megyünk. – néztem a közben megérkezett versenymérnökre.

- Meg lehet ezt oldani házon belül is, nem kell a sajtót is belerángatni. – nézett Ciaron szigorúan a pilótájára. – Megkaptuk a feltételeket a szárnnyal kapcsolatban. Elfogadtuk, de nem mi nyertük el azt a pár tized előnyt. Mégis mi nyertük meg a futamot. Mark lépj túl.

- Nem kapunk egyenlő jogokat! – hisztizett tovább Webber. Kivételesen egyet értettem Ciaronnal és az ő arcán is láttam, hogy kezd elege lenni a hisztizésből.

- Volt már olyan, hogy veled lett kivételezve és nem Sebbel. – tettem hozzá. – Tavaly kötelességed lett volna segíteni Sebastiant a VB-cím megnyerésében, de megtagadtad. Kiteregettél akkor is és most is a médiának, ami viszont titoktartási szerződésszegés.

- Kivételesen egyet értek. – bólintott rá Ciaron is. Christian csak kapkodta a fejét. Seb mindentudóan mosolygott az orra alatt, míg Webber kezdett megnyugodni. Ha Ciaron és én is ezt állítjuk, akkor csak van benne igazság.

- Szent a béke? – kérdezte Christian a két pilótától. Seb nem nyújtotta a kezét, megvárta, hogy Webber kezdeményezzen. Kezet fogtak és a Főnök mellkasából is feltört egy nagy sóhajt. – Köztetek is szent a béke? - nézett rám és Ciaronra.

- Kivételesen egyet értettünk, de attól még nem szent a béke. – mondta Ciaron enyhén huncut mosollyal.

- Így van, attól még ugyan olyan tapír vagy. – vigyorogtam rá.

- Te meg nő. – mondta olyan hangsúllyal mintha hatalmas sértést mondott volna, de közben vigyorgott.

- Visszaállt a rend. – csóválta a fejét Christian. Kötekedni akartam, de inkább befogtam. Úgy tűnik, hogy Ciaron és én mindig is utálni fogjuk egymást. De nem baj, ha valami nem változik az életben. Nem tudnám elképzelni, hogy szabad hétvégén felhívom Ciaront, hogy csacsogjunk egyet. Még a hideg is kiráz a gondolattól.