Német 2

Itt a Friss. Még a Német Nagydíjról. Már majdnem megírtam a Magyart is. :D Sokan voltatok gondolom kint, remélem írtok legalább pár sort, hogy milyen volt :) Írjatok sok-sok komit léccii !!! :)

Ezt a fejezetet Gica javította most :) Köszönet neki :)

Mikor vissza értünk Sebi otthonához legnagyobb meglepetésemre Hannah támasztotta a kaput. Ránéztem Sebire de ő csak az exét szuggerálta. Morcosan szálltam ki a kocsiból és köszönés nélkül el kartam menni a csaj mellett, de elkapta a kezem. Nagyon rondán néztem rá majd a kezére, ami az én alkarom szorongatta. Magabiztos volt az arca, de azért a kezét visszahúzta.

- Nem lehetsz annyira bunkó, hogy még köszönni se köszönsz. – mondta affektálva. Látványosan végig néztem rajta.

- Szia. – böktem oda majd kitártam a kaput és besétáltam. Nem igazán voltunk jóba. Ami azt illeti, mikor utoljára egy szobába voltunk neki több hajszála bánta, én meg tele voltam cuki karcolásokkal. Seb nem utálta, csak nem tetszett neki, ahogy egymással viselkedtünk, így Hannah hanyagolva volt. Hátra néztem, hogy Sebi vajon jön-e utánam. Megállt a kapuba beszélgetni, így kinyitottam a bejárati ajtót és jó hangosan bevágtam magam után. Nyilvánvaló volt, hogy Hannah mit akar elérni az extra mini szoknyájában. Az ajtócsapkodásra Heike lesett ki a konyhából.

- Miért csapkodódsz? – nézett rám mérgesen.

- Itt van Hannah és Sebastiannak kelleti magát. – mondtam neki faarccal mikor bementem a konyhába mellette.

- Eltörted az orrocskáját? – jött utánam komoly arccal. – Vagy legalább a lábára léptél?

- Még nem. – mondtam az ablakon át figyelve őket. Bíztam Sebibe, viszont a csajban nem. Heike oda jött mellém és ő is a fiát nézte. Ne volt sok közös pontunk, de a Hannah utálat nagyon közös volt.

- Nem illik leskelődni. – jött be Norbert is a konyhába. Azért csak oda jött hozzánk és ő is kilesett a függöny takarásából. – Az Hannah? – nézett rám.

- Az. – morogtam. Töltöttem magamnak narancslevet és gyorsan megittam. – Felmentem pihenni.

- Tényleg, hallottuk, hogy rosszul lettél. – nézett rám Heike. – Jól vagy már? Az unokáim?

- Jól vagyunk. – mosolyogtam rá. Az unokái egészsége jobban izgatta, ebbe biztos voltam. Már megtanulta, hogy engem nem igazán kell félteni. Felmentem az emeletre és mielőtt még befeküdtem volna Sebi ágyába átkopogtam Fabihoz.

- Gyere be. – kiabált ki. Benyitottam és Annabell ott ült az ágyán Fabi pedig a gép előtti székben.

- Csak azt akartam mondani, hogy véletlen nem szeretnél-e megdobálóst játszani? – dőltem vigyorogva az ajtókertnek. Annabell kérdőn nézett hol rám, hol Fabira de nem igazán értette.

- Megint Hannah? – kérdezte vigyorogva. – Előszedhetem a festék bombákat. – kelt fel a székből.

- Elég lesz a víz is. – nevettem. – Nem gond, ha Sebit is eltalálod. – kacsintottam rá. – Seb szobájába leszek.

- Akkor én átmegyek anyuék szobájába minél messzebb. – nevetett. – Gondolom, most nem akarod, hogy egy percig is Sebi eszébe jusson, hogy benne van a kezed.

- Majd máskor, most tényleg tiszta szeretnék maradni. – vigyorogtam. Becsuktam az ajtót és beterültem Sebi ágyára. Nem voltunk még régen együtt Sebivel, mikor Hannah megjelent itt. Legalább egy órán át kint beszélgettek, egy idő után Fabival az ablakból, jól megdobáltuk Hannaht viccből festék bombával. Azóta sem tudja Sebi igazából, hogy ki volt, mert aznap bulit tartott Fabi, így sok kis kölyök mászkált a házba.

Csöndben füleltem nem messze a nyitott ablaktól. Nem kellett Fabinak 10 perc és már hallottam, hogy Hannah sikít. Megvártam, míg másodszorra is elkezd nyávogni és csak akkor hajoltam ki az ablakon.

- Hallkabban ha lehet. – kiabáltam oda. – Normális emberek végig dolgozzák a napot és fáradtak.

- Te nem tartozol a normális emberek közé. – vágott vissza. Tiszta víz volt már.

- De nekem legalább nem egyedül hal meg az egy szem agysejtem. – röhögtem és behúztam a fejem. Sebi csöndben megvárta, míg veszekszünk Hannahval. Nem tetszett, hogy nem áll mellém, de ha neki így jó hát legyen. Ledobtam a felsőm és kiléptem a gatyámból, majd mérgesen nyakig rántottam magamon a takarót. Fél óra múlva nyílt az ajtó és besüllyedt mellettem az ágy.

- Tudom, hogy nem alszol. – mondta Sebi. – Nem értem miért vagy féltékeny Hannahra. Veled vagyok téged szeretlek. – továbbra is játszottam azt, hogy alszom. Dedós dolog volt, de most ez érdekelt a legkevésbé. – Hát, jó, akkor ne szólj hozzám. Nekem sincs egy rossz szavam mikor Lacinál vagy, vagy vele beszélsz, pedig ti sokkal jobban kötődtetek és még most is kötődtök egymáshoz. – még mindig nem szóltam egy szót se, még a szemem se nyitottam ki. – Akkor legyél megsértődve. – sóhajtott és kiment a szobából.

Jól esett kicsik ovis szinten viselkedni, így nem is mentem aznap már le. Bevettem az altatót és aludtam reggelig. Akkor is arra ébredtem fel, hogy Sebi kimászik mellőlem.

- Kijössz azért a pályára? – adott egy puszit.

- Nem tudom. – motyogtam álmosan. – Időmérőre kimegyek. Szabadedzésre nem.

- Tüntetsz? – vigyorgott.

- Valami olyasmi. – nyújtózkodtam. – Na, jó kimegyek veled. – adtam fel, mert nem tudtam volna már visszaaludni. Felöltöztünk és már ott se voltunk. A kocsiba iszogattam termoszból a reggeli kávémat is. Mikor kiértünk a pályára már minden sürgölődött. Többen is, akik szembe jöttek megkérdezték, hogy vagyok, így nagy vigyort erőltettem az arcomra és úgy sétáltam végig a paddockon. Néha muszáj volt így is megállnunk, mert Sebihez oda rohangáltak autógrammért. Bent a homeba leültem a büfé pulthoz és látványosan unatkoztam.

- Ennyire ne und magad. – szólt oda Timi.

- Tök jól el vagyok. – vigyorogtam rá.

- Olyan látványosan csinálod a semmit, hogy arra más nem képes rajtad kívül. – nevetett.

- Remélem, hogy valaki megsajnál és legalább a megbeszélésekre beülhetek. – nevettem el magam. – De sajnos nem megsajnálós típusú bagázs. – Befordultam az ajtóval szembe és pont akkor jött be rajta Szujó Zoltán. Megállt egy pillanatra és körbe nézett, majd mikor meglátott elmosolyodott és megindult felém.

- Inkább a semmit tevés, mint az interjúk. – sóhajtottam halkan, hogy csak Timi hallja.

- Te akartál valamit csinálni. – nevetett. – Látod, szeretnek ott fent.

- Nem hiszed az „ott fent be”. – nyújtottam rá nyelvet. Közben oda ért Zoli is hozzánk.

- Sziasztok. – mosolygott kedvesen. – Igaz a hír, hogy nem te leszel Sebastian Vettel versenymérnöke a hétvégén?

- Sajnos igen. – húztam el a számat.

- Ne félj ez pusztán érdeklődés. – nevette el magát. – Te vagy itt a legmagasabb pozícióban lévő magyar, tehát jó sokan figyelnek rád otthonról.

- Megnyugtattál. – nevettem.

- Magyar Nagydíjon már te ülhetsz ott? – felült mellém a székre. Tényleg nem volt semmi diktafonja semmije. Még az operatőr sem volt itt.

- Nagyon remélem, hogy igen. – hervadt le a mosolyom. Erre nem is gondoltam. Hogy fogom kisírni, hogy jövő héten ott ülhessek?

- Azt suttogják, hogy nem is egy, hanem egyből két babával vagy várandós. – mosolygott. Neki ez tényleg pozitív volt. – Tényleg ikreitek lesznek?

- Nem tetszik a szemedbe a csillogás. – vigyorogtam. – Igen, tényleg ikrek. Meg is van velük már most a gond. – nevettem.

- Benne lennél, hogy csütörtökön be gyere a Reggelibe?– kérdezte kíváncsian.

- Szóval erre ment ki a játék. – nevettem. – Ha dolgozhatom, akkor nekem 10-re mindenképpen be kell érnem a pályára. Előtte bemegyek, ha gondolod. – bólintottam. – Ha nem dolgozom, akkor pedig időm akár a tenger. – húztam el a számat.

- Ne értsd félre, nem csak ezért kerestelek meg. – mosolygott. – Aggódtunk érted. Tegnap a hívekbe is lement, hogy rosszul lettél.

- Anya gondolom, akkor halálra aggódja magát. – vigyorogtam. – Nem is hívott. – vontam össze a szemöldököm. – Megharagszol, ha elvonulok felhívni? – mosolyogtam rá.

- Menj nyugodtan. – mosolygott vissza. – Megyek felvenni az összefoglalót. – intett és már ott se volt. Leugrottam a bárszékről és bementem Sebi szobájába. Itt csend volt legalább.

- Végre felhívsz! Azt hittem már teljesen megfeledkeztél rólunk! – vette fel anya mérgesen.

- Neked is szia. – nevettem. – Bocsi, sok volt a dolgom. Feljöttök a Magyar Nagydíjra?

- Nem tudunk, sajnálom. – mondta szomorúan. – Nem vagyunk otthon, ezért is van nálad Réka. Apáddal kicsit kimozdultunk végre.

- Akkor nem is megyünk le Keszthelyre. – sóhajtottam. – További jó pihenést. Szia!

- Most ugye nem haragudtál meg? – kérdezte gyorsan.

- Nem így legalább rá tudom venni Sebit, hogy menjünk haza, vagy el tudok menni valahova vásárolni. – mondtam vigyorogva. Erről eszembe is jutott valami.

- Rendben, sok sikert. Szia! – és kinyomta. Vigyorogva dőltem végig Sebi kanapéján és elkezdtem sms-t írogatni.

„ Készülj, kedden megyünk vásárolni. Mit szólsz Spanyolhoz? VN.”

Elküldtem Evanak, és vártam picit. Tudtam, hogy megbeszélésen van, de őt ismerve az asztal alatt megoldja.

„ Madrid? Barcelona? Ibiza??? :D Reggeli géppel menjünk! EM”

Csak vigyorogni tudtam.

„ Még kitalálom melyik. :D Reggelivel persze! :D VN”

Vigyorogva kezdtem el más valakiknek sms-t írni.

„ Merre leledzel? :D Kedden megyek Spanyolba barátnőmmel és kollégámmal, de még nem döntöttünk pontosan hova. :D Virág.”

Elküldtem Ikernek is és Sergiónak is. Velük voltam nagyon jóba. Serg volt a gyorsabb.

„ Ibiza!!!!!!!! :D De jöhettek Madridba és akkor haza megyek addig. :D Attól függ mi a célja az utazásotoknak. Serg„

„ :D Vásárlás. :D Kezdem hasba kihízni az összes ruhám. :D „

„ Gyertek Madridba akkor. :D Kimegyek elétek a reptérre, csak mond meg mikor értek be. „

„ Reggeli géppel megyünk. 7-8 felé gondolom. :D „

„ Akkor a reptéren találkozunk majd. :D „

„ Iker nem tudod miért nem ír vissza? :p”

„ :D Saraval romantikáznak. :D Nekem se válaszol. Nem vagyok elég jó?:D „

„ :D Nekem Seb a tökéj. :D „

„ Se szőke, se kék szemű se német nem vagyok. :D „

„ :D Szép is lenne. :D Megyek, előadom a tervem Sebinek. :D”

„ Hajrá, hajrá. A hétvégén drukkolok. :D ;)”

Nevetve mentem ki Sebi szobájából. Akkor már nem nevetem, mikor Sebinek elmondtam a tervem. Nagyon nem tetszett neki, hogy menni akarok Madridba. Élt bennem a gyanú, hogy nem csak azért húzza a száját, mert a doki azt mondta pihenjek. Nem az engedélyét kértem, hanem csak szóltam neki hol leszek, így nem sok beleszólása volt. Elegem volt abból, hogy otthon ülök. Már most kiakasztott a tény, mi lesz majd később?

A szabadedzés alatt fent ültem a boxok feletti büfé részben és Isával beszélgettem. Mikor viszont az időmérő jött mindketten lementünk a párunk boxába. Beültem először a boksz hátuljába Benhez.

- Muti a taktikát. – nyújtottam a kezem a papírért. Végig nézett rajtam és elhúzta száját.

- Azt az utasítást kaptam, hogy nem mutathatom meg. – mondta. Látszott rajta, hogy nem örül annak, hogy két tűz közé szorul, hiszen amin lejár a kényszer szabim továbbra is nekem felel.

- Ben add ide a taktikát vagy a Magyar pályán nem alszol azt garantálom. – húztam össze a szemöldököm.

- De Christian azt mondta… - próbált meg védekezni.

- Benjamin! – suttogtam vészjóslóan. Megtette a hatását és a kezembe adta az egész mappát, amit szorongatott.

- Nem olvastad, és főleg nem én adtam oda! – súgta oda és úgy állt, hogy senki ne lássa, mi van a kezemben.

- Rendben. – biccentettem a lapot olvasgatva.

- Mi a véleményed, van esélyünk? – kérdezte halkan.

- Ezzel megnyerjük az időmérőt. – emeltem meg a mappát. – Jó taktika. Tetszik.

- Akkor jó. – fújta ki a levegőt és elmosolyodott. – Fiúk! Virág bizakodik. – fordult a szerelők felé, akiknek az arcán szintén apró mosoly jelent meg és eltűnt a bizalmatlan arckifejezés.

- Ennyire számít nektek, hogy mit gondolok? – kérdeztem meglepve.

- Az egész csapatnak számít, akik Seb körül dolgoznak. Veled sok jó megmozdulása volt a csapatnak, és te nem bírsz veszteni. – vigyorgott rám. Ezen meglepődtem, de jól esett. Rákacsintottam Benre és egyből jobb kedvem volt.

- Itt leszek, de Guill remek szakember, ő rázott engem bele a dolgokba. – kevesen voltak már itt abból a csapatból akikkel Guill régen dolgozott. Mindenkit betereltek egy plexivel elkerített helyre, csak engem nem, hiszen itt dolgozom egyébként. Én csak nem leszek útba. Pár perc után pedig megjelent Sebi is.

- Nyerjük az időmérőt? – kérdezte vigyorogva.

- Ha hozod a formád, akkor igen. – vigyorogtam rá. Végig lábbal doboltam. Nagyon ideges voltam. Sokkal idegesebb, mint általában, hiszen most nem volt beleszólásom. Az utolsó etapra átmentem Guill mögé és onnan figyeltem.

- Ha adok, neki két kört megcsinálja, nem? – nézett ám Guill. Csak bólintottam. A végére már ott álltam közvetlen mögötte és lestem az összes monitort. Tom meg nagyba vigyorgott ezen. Tommi a másik oldalamon toporgott és fél szemét rajtam tartotta. Vagy Seb a fejébe verte, hogy figyeljen rám, vagy magától volt ennyire aggódós. 3 ezreddel voltunk lemaradva Alonsotól mikor Sebi megkapta az utolsó körét. Guill már nyújt éppen, hogy mondjon neki valamit, de megfogtam a vállát gyorsan.

- Most ne szólj hozzá. – szóltam rá. – Bármennyire fontos, most hagyd. Megcsinálja, csak ne zavard meg. – bólintott és az ujjaival dobolva figyelte a szektor időket. Tommi ott állt félig mögöttem félig mellettem.

- Vegyél levegőt. – súgta oda. Nem vettem el a szemem a monitorról, de közbe figyeltem már a légzésem is. A mellkasom megint fájni kezdett és nehezebben vettem a levegőt, de éppen nem érdekelt. Mikor Sebi átjött a célegyenesen és 2 ezreddel jobb időt ment, mint Alonso egy pillanatra azt hittem elájulok. Elkaptam Tommi kezét és Guill vállát, hogy megtartsam magam.

- Virág.. – kezdte Tommi.

- Semmi bajom, csak ez, ah. – neki támaszkodtam a korlátnak és mélyeket lélegeztem. A csapat örült, én is örültem. Jó volt, hogy ismét miénk az időmérő, de kár, hogy pont nem jár érte. Tommi ment Sebit megkeresni így én rá lettem bízva Guillre, bár nem értettem miért ne mászkálhatnék egyedül, nem vagyok kisgyerek.

- Ha folyton rosszul leszel, mikor felmegy a pulzusod akkor nem ülhetsz vissza a helyedre, tudod? – kérdezte a paddockba sétálva.

- Tudom. – sóhajtottam. – Rajtad és Tommin kívül más nem vette észre. – vontam meg a vállam. – Te tartanád a szád, de Tommi biztos, hogy első kézből meséli el Sebinek.

- Elmondom Christiannak, ne álmodj róla, hogy nem mondom el. – vigyorgott rám. – Míg rosszul vagy folyton én ülhetek a helyeden. – vigyorgott továbbra is. Fejcsóválva mentem be a homeba. Aki szembe jött gratulált, bár a Ferrarisok arcán a mosoly nem volt őszinte, de a Ferrarisok lelki állapota érdekelt a legkevésbé. Őket se érdekelné, ha mi kapunk ki pár ezreddel. Neccesen, de miénk az időmérő, ma más nem is fontos.

Nem vártam meg Sebit, hanem az apukájával és Fabival mentem vissza hozzájuk. Beültem Heikehez a konyhába, de felkelni nem voltam hajlandó, hogy segítsek vacsit csinálni. Be volt dagadva a bokám meg a lábszáram is picit a megterheléstől. Valószínűleg nem hordom ki ezt az ikerterhességet, magas sarkúban. Réka ott ült mellettem és tudományos arcot vágva magyarázott valamit Fabinak.

- Mi a téma? – kérdeztem vigyorogva.

- Quantum fizikázunk. – vágta rá Réka faarccal. Elég meglepett fejet vághattam, mert elkezdtek nevetni. – Azt mesélem Fabinak, hogy apu mennyire bolond szokott lenni. – mondta nevetve.

- Honnan hallottad ezt a kifejezést? – még mindig nem tértem magamhoz, hogy egy majdnem 5 éves kislány tudta egyáltalán, hogy van olyan, hogy quantum fizika.

- Hallottam mikor apa magyarázott az egyik bácsinak róla. – vonta meg a vállát.

- Úgy lesz belőle fizikus, hogy hallja, amit beszéltek. – mondta mosolyogva Heike. – Ahogy hallottam elég nagy elme az apukája. Nem csodálnám, ha ő lenne a jövő egyik nagy tudósa. – ránéztem. Büszkén kihúzta magát, mintha a saját gyerekéről beszélne. Réka, ha csak mindkettőnktől egy kicsit örököl, már nagy elme lesz. Ránéztem a pöttyöm Hercegnőre. Olyan beleéléssel magyarázott valamit hogy muszáj volt elmosolyodnom rajta. Belegondolva tényleg okos kislány volt a korához képest. Végig simítottam a hasamon és elvigyorodtam. Az ikrek vajon milyenek lesznek? Melyikünktől és mit örökölnek? Megráztam a fejem és inkább tovább figyeltem a Fabinak magyarázó Rékát.

Vacsival nem vártuk meg Sebit, mert anyukájának szólt, hogy később jön. Nekem nem szólt, merre lesz. Biztos, hogy nem a pályán, mert Heikenek azt mondta 9-ig a pályán kell lennie. Nem hihette, hogy én ezt beveszem. 7-kor neki már ott semmi keresnivalója nem volt. A legrosszabb esetbe, ha össze kell rakni szabadedzés utána kocsit, akkor is 8 maximum amíg bent fogják, hogy legyen idő átbeszélni a dolgokat és ilyesmi. Végig dőltem az ágyon és felhívtam Annat. Nagyon érdekelt, hogy Sebi merre lehet, mit nem mond meg, még nekem se.

- Szia Virág, miben segíthetek? – vette fel kedvesen.

- Szia Anna, csak az érdekelne, hogy Sebi a pályán van-e még. Még nem ért vissza, és aggódom. – ha Evanak mondom ezt, nem veszi be. Anna naiv volt, és nem is igazán ismert, így ő gond nélkül bekajálta az aggódó mennyasszony dumát.

- Már legalább egy órája elment a pályáról. – mondta meglepetten. – Nincs mára már PR programja. Gondolod baja lehet? – kérdezte picit aggódva.

- Ja, nem. Most, hogy mondod, említette, hogy átmegy pár órára az egyik régi haverjához. – semmi ilyesmit nem mondott, de nem hiányzott, hogy Anna pánikoljon. Elköszöntünk és letettük. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy biztos legyek benne, hogy nem mondott ezzel kapcsolatban semmit. Túl jó volt a memóriám ahhoz, hogy pont ilyet felejtsek el. Magamra húztam a takarót és úgy döntöttem, hogy nagyfiú tudja, mit csinál, és baja nem lehet mert 9-fél 10-re haza ígérkezett Heikenek. Réka Fabival aludt így egyedül feküdtem Sebi régi szobájába a sötétbe. Majdnem este 10 volt, mikor meghallottam, hogy begördül a kocsi a ház elé. Nem keltem fel. Hallottam, hogy szöszmötöl a konyhába, majd elindul fel az emeletre. Oldalamra fordultam, nyakig felhúztam a takarót és behunytam a szemem. Pakolászott a szekrénybe majd elvonult a fürdő felé. Lerúgtam magamról a takarót és utána mentem. Nem adott puszit, még csak meg sem bizonyosodott róla, hogy alszom, tehát vagy valami baj történt, vagy haragszik rám. Benyitottam kopogás nélkül a fürdőbe. Már a kádban feküdt. Meglepetten nézett rám, és félelem volt a szemében. Tehát nem haragszik, hanem csinált valamit, aminek nem fogok örülni. Leültem a kád szélére és belebámultam a kék szemekbe. Fokozatosan egyre több lett benne a bűntudat.

- 9-ig a pályán tartanak? – kérdeztem rá. – 9-kor már csak azok vannak ott, akiknek muszáj. Szerelők, mérnökök, esetleg a versenymérnök. 8-kor már Christian is lelép onnan. Hol jártál?

- Gondolhattam volna rá, hogy te rájössz, hogy addig nem lehettem ott. – sóhajtott és behunyta a szemét.

- Ne akard Sebastian, hogy beguruljak. – morogtam. Pontosan tudta, hogy nem lehetek ideges, mert felmegy az egekbe a vérnyomásom. – Miért ekkora titok merre jártál? Miért hazudtál Heikenek? És miért próbáltál nekem is hazudni? – vettem pár mély lélegzetet, hogy ne dühödjek be. Elég hamar sikerült felhúzni magam mostanában.

- Ne faggatózz, kérlek. – suttogta csukott szemmel. – Menj aludni. Szükséged van a pihenésre. És ha lehet, ne hergeld fel magad.

- Te hergelsz fel. – morogtam. – Miért ennyire titkos merre császkáltál?

- Nem fontos. – sóhajtott. Továbbra sem nyitotta ki a szemét. Tudta, hogy tudok belőle olvasni.

- Félelem és bűntudat volt a szemedbe mikor megláttál. – mondtam halkan. – Nyisd ki a szemed Seb.

- Menj vissza aludni. – erősködött.

- Nyisd ki a szemed és visszamegyek. – mondtam halkan. Féltem attól, amit látni fogok. Felsóhajtott várt pár másodpercet majd felnyitotta a szemeit, de nem nézett rám. Megfogtam óvatosan az állát és magam felé fordítottam. Iszonyatos mértékű bűntudat volt a szemébe és önvád. Mintha ha jeges vizet öntöttek volna a nyakamba. A torkomat pedig a sírás kezdte kaparni, de tartottam továbbra is az enyhén érdeklődő mégis inkább közönyös arckifejezést. Én tudtam uralkodni a szememen, ő nem.

- Kivel? – kérdeztem halkan és visszahúztam a kezem.

- Nem tudom miről beszélsz. – húzta végig a vizes kezét az arcán és beletúrt a hajába. Már ideges is volt.

- Kivel csaltál meg? – kérdeztem halkan. Nem dühöngtem. Valószínűleg pont arra számított, de én tudtam, hogy jobban fáj neki, ha közönyös maradok. Egyébként pedig látszott rajta, hogy nagyon bánja és saját magát mélyen megveti. Nem fokozom, eméssze csak magát. Igaz legszívesebben ordítottam volna és a hisztéria is kikívánkozott, nem is beszélve a sírásról.

- Utálom, hogy mindent kiolvasol a szememből. – morogta fájdalmasan.

- Utálom, hogy titkolózni próbálsz, és még jobban utálom, hogy megtetted. – mondtam neki és felkeltem. Egyből felült rendesen a kádba és utánam kapott, de nem érte el a kezem. Egyenes háttal sétáltam ki a fürdőből. Nem hagytam, hogy a fájdalom, ami a szívem meg a lelkem tépte látsszon rajtam. Bementem a szobájába és felöltöztem. Éppen az ingem gomboltam végig mikor Sebi benyitott a szobába. Még mindig csöpögött róla a víz és a szeméből folyt a könny.

- Bármit mondok, nem elég. Igaz? – állt meg az ajtóba. Halkan beszélt, nem akarta a családját felkelteni.

- Egy kis idő kell, míg ezt dühroham és hisztéria nélkül megemésztem. – válaszoltam neki. Nyugodt voltam. Túlságosan is nyugodt legalábbis kívülről. Megfésültem a hajam és körbenéztem a szobába. – A cuccaimat kérlek, hozd át Magyarba.

- Elbasztam, tudom. – kapta el a kezem mikor kiakartam, mellette sétálni. – Ugye nem bontod fel a jegyességet? – totális félelem és fájdalom volt a szemébe.

- Nem bontom fel. – suttogtam. – Van két kisbaba, akikért ketten vagyunk felelősek. Ha valamit, akkor az anyaságot még egyszer nem akarom elcseszni.

- Csak az ikrek miatt? – kérdezte halkan.

- Mit vársz, mit mondjak? – akadtam ki. – Szeretlek, igen. Jobban, mint eddig bárkit. De ezt egyből én sem nyelem le. A megcsalások mindig azt jelzik, hogy a kapcsolatban a megcsalt fél sem csinál jól valamit. Nem vagyok egy kedves cuki háziasszony, ez biztos. Elviselhetetlen vagyok sokszor, tudom. Adj időt, hogy lenyeljem ezt az egészet. Jobb, ha mindketten elgondolkodunk azon, hogyan tovább. – kihúztam a kezem az övéből és átmentem Fabi szobájába. Halkan benyitottam és oda osontam Rékához. Óvatosan adtam egy puszit a fejére majd felemeltem a karomba.

- Hagyd itt nyugodtan. – suttogta Sebi az ajtóba. Ránéztem. – Itt jó helye van. Kedden este pedig elviszem őt is Magyarba.

- Ő az én kislányom. – súgtam vissza. – Én tartozom érte felelősséggel.

- Te pedig az én mennyasszonyom vagy és ami a tiéd azaz enyém is, és fordítva. – mondta. – Nem vagyok vérszerinti apja, de jó kötődöm hozzá és ő is hozzám. Te is tudod. – csak néztem rá pár percig. Már nem folytak a könnyei, de továbbra is közel állt a kiboruláshoz. Kettőnk közül én voltam az erősebb ezt eddig is tudtam. Rossz volt így látni. Inkább megöleltem volna és azt mondta volna, hogy felejtsük el, de nem lett volna helyes döntés. Visszafektettem Rékát az ágyba.

- Holnapig itt maradok. – mondtam neki, mikor mellé értem. – Nem akarom, hogy ránk szálljon a sajtó.

- Kijössz azért a futamra? – kérdezte rekedtes hangon.

- Nem hagyom ki. – csóváltam a fejem. Félre állt az ajtóból. Hagyta, hogy elmenjek. Ismert már annyira, hogy tudja, ha visszatart, csak veszekszünk. Beültem a kocsiba és elindultam. Az utca végén viszont megálltam és felhívtam Evat.

- Ajánlom, hogy rohadt fontos legyen Virág. – vette fel álmosan a telefont.

- Sebastian megcsalt. – nyögtem ki nehezen.

- Várlak. 420-as szoba 5. emelet. – mondta egyből éberen. Nem flancoltam az elköszönéssel, csak kinyomtam és beledobtam a táskámba a telefont.

A portás valószínűleg hülyének nézett, hogy ilyen későn végig trappolok a hotelon. Eva az ajtóban állva várt. Ahogy oda értem beengedett és bezárta az ajtót.

- Tudsz nyugodt maradni? - kérdezte egyből. Érdekes volt, de mikor rosszul lettem Eva is megijedt, hogy elvesztem az ikreket. Legalább annyira aggódott értük, mint Tommi, csak Eva nem mutatta.

- Azt hiszem igen. – sóhajtottam. Lerúgtam a cipőm és beültem az egyik fotelbe. Nem szóltunk egymáshoz csak ültünk és néztünk magunk elé. Nem kínos csend volt, hanem az a fajta csend, ami után felkelsz, és úgy érzed, hogy életedben nem beszélgettél ilyen jól. Csak az igazán jól barátok tudják, mikor mire van szükséged. Meglepő volt belegondolni, hogy Eva egy igazi jó barát. Egész éjjel ott voltunk. Egyikünk sem aludt semmit. Mikor a hálóban megszólalt az ébresztő óra Eva felkelt, kinyújtózkodott és lenyomta a csipogó órát. Oda guggolt a fotelem elé és a vállamra rakta a kezét.

- Lehetsz bármilyen dühös. Csalhat meg ahányszor csak akar, szeretni fogod ha tetszik ha nem. – mondta komolyan. – Sebastiant ismerve már vagy szétverte a lakást dühében vagy gyűlöli magát. Nem az a megcsalós típus te is pontosan tudod. Azt is nagyon jól tudod, hogy vannak pillantok mikor az embert elkapja a vágy a tiltott után. Pontosan tudod, miről beszélek. – mosolyodott el. – Te meg tudsz maradni Ramossal és Casillassal a telefonon kapcsolattartásnál. Casinak jegyese van, így utána nem is epekedsz, de ne mond nekem, hogy nem fordult még meg a fejedbe, hogy Sergio Ramosnak jó teste van, és kipróbálnád vele a szexet. – ránéztem. Nem ellenkeztem, mert igaza volt. – Te ezt tudod kezelni, mert volt pár nagyon durva éved, amikor azt kaptál meg akit csak akartál. Sebastiannak biztos vagyok benne, hogy nem volt ilyen időszaka. Szeret téged.

- Tudom, hogy szeret. – suttogtam. – Láttam rajta, hogy bántja iszonyatosan a dolog.

- Kelj akkor fel szépen innen, állj be a tus alá, adok egy másik inget. Megcsinálod szépen a hajad, a sminked belebújsz a cipődbe és lejössz velem a pályára. – kelt fel. – Gyerünk Virág. Mozdulj meg.

- És mit csináljak? Boruljak egyből a nyakába? – néztem fel rá még mindig ültömben.

- Nem. – csóválta lassan a fejét. – Esti géppel eljössz velem Svájcba. Körbe járjuk a várost, kedden pedig elmegyünk Madridba is. Szerda reggelre oda is érünk Magyarba. Elmész a dokihoz, hogy dolgozhatsz-e. És este szépen oda somfordálsz Sebihez és megbocsájtasz. Addigra milliószor elátkozza a percet, amikor megcsalt.

- Kétlem, hogy egy perc lett volna. – néztem rá.

- Nem tudom Seb milyen az ágyban. – húzta el a száját. – Időben lecsaptál rá. Már esélyem sincs megtudni. Ja, azt tudod egyáltalán milyen szinten csalt meg?

- Nem. – vontam össze a szemöldököm. – Amennyire letargiába volt lefeküdt azzal a valakivel, aki szerintem Hannah volt egyébként. – sóhajtottam.

- Sebastiant ismerve, egy csóktól már minden baja lesz. – vigyorgott. Rondán ránéztem erre egyből eltüntette a vigyort a képéről és inkább bement a hálóba, hogy hozzám vágjon egy rózsaszín inget. Két ujjammal összecsípve emeltem meg.

- Ajánlom, hogy véletlen se gondold komolyan, hogy ezt felveszem. – néztem rá. Nevetve dobott oda egy sötétkék inget, aminek a hátán stílusosan fehérrel oda volt nyomva a Red Bull lógó.

Már a homeban ültem egy ideje mikor Sebi, Réka, Norbert és Fabi megjelentek. Réka, ahogy észrevett odaszaladt hozzám és egyből felmászott az ölembe. Seb arca elég nyúzott volt, de próbált mosolyogni. Norbert furán nézett ránk, Fabit viszont úgy tűnt nem nagyon érdekli, mi van a bátyával, mert éppen jó alaposan körbenézett. A legjobbkor jött Guill és egyből elrángatott, hogy fontos dologról akar velem beszélni. Így nem kellett magyarázkodni, hogy Sebivel miért nem ölelkezünk vagy beszélünk.

- Nem érdekel, hogy mi bajotok van egymással. – támadt nekem az irodában. – Te jól titkolod, ő kevésbé. – tartotta fel a kezét mikor megakartam szólalni. – Remélem nem hat majd ki a teljesítményére.

- Seb ennél azért jobb pilóta hidd el. – sóhajtottam fel. – De jobb, hogy most nem én ülök majd ott. – elvigyorodott, hiszen ezt másnak nem vallottam volna be. Ő ment tovább megbeszélésre én pedig kimentem a büféhez Norbertéket megkeresni. Réka éppen egy nagy pohárból ivott valami rikító színű löttyöt. Leültem melléjük, de mielőtt még bármit is mondhattam volna sms-t jelzett a telefonom. Mostanában mindenki nagyon rászokott az sms írásra.

„ Fölösleges tudom, de iszonyatosan sajnálom. Mielőtt ez miatt lenne a komoly balhé csak egy csók volt. Szeretlek mindennél és mindenkinél jobban. SV.”

Elmosolyodtam az sms-en. Megcsókolt egy lányt és legalább úgy viselkedett mintha teherbe ejtette volna. Számomra a csók annyira nem volt bensőséges, mint Seb számára, így egy pillanat alatt kiment belőlem minden rossz érzés. Csak nevetni tudtam azon, hogy mennyire megbánón viselkedett és mennyire szégyellte magát.

„ Csak egy csók? :D Egy csók miatt nem aludtam éjjel? Ajvé Sebike. : ) Nem érzed, hogy túl érzékeny lenne a lelked? VN.”

„ Ezek szerint nem haragszol? Túl érzékeny? Nem vagyok túl érzékeny! „

Felnevettem.

- Francokat nem. – morogtam az orrom alatt. Réka érdeklődve rám nézett, de csak rávigyorogtam. Mosolyogva itta tovább a rikító színű innivalóját.

„ Nem haragszom. Nyerd meg végre azt az átkozott versenyt. Futam után találkozunk. „

„ Még addig csomó idő van! Nekem simán lesz időm még találkozni veled. Neked nem szokott időd lenni rám.. :D „

„ Dolgom van. :D Attól még, hogy kivontak a forgalomból munka téren, attól még dolgom az lehet. „

„ Rendben. futam után találkozunk. Szeretlek”

„ Szeretlek : )„

Mosolyogva mentem hátra a pihenő helyek felé. Bementem az egyik szobába és végig feküdtem az ágyon. Kimerültnek éreztem magam.

„ Csak egy csók volt. Egy nyavalyás csók!”

Írtam meg Evanak.

„ :D Még megcsalni se tud rendesen? :D Ezek után elgondolkodtató, hogy az ágyban milyen lehet… :D”

„ Minden pasi olyan az ágyban, ahogy vezet:p Ne kíváncsiskodj. Mennyé dolgozni. „

„ Akkor Corina 7szeres VB pasijával jól kifogta :D:D „

Nevetve húztam magamra a takarót. Muszáj volt pár órát aludnom, mert nem bírtam volna még 30 percig, ami elszomorító.

Mivel senki nem tudta hol vagyok és a telefonom néma üzemmódba volt így elég szépen el is aludtam. Sietve kaptam össze magam és átrohantam a boxba. Ben ahogy meglátott kifújta a bent tartott levegőt.

- Telefonod azért van, hogy felvedd. – mondta pont annyira, hogy csak én halljam. – Senki nem tudta hol vagy.

- Mi az állás? – kérdeztem, míg összefogtam a hajam.

- Massa, Alonso, Seb, Hamilton. – mondta sóhajtva. Biccentettem és átmentem a depófalhoz.

- Merre jártál? – nézett rám szúrósan Christian.

- Nem vagyok munkába. Arra járok, amerre akarok. – vágtam rá. Oda mentem Guill mögé és rálestem a monitorokra. – Mi történt? Miért harmadik? - kérdeztem Tommitól.

- Rajtnál valami technikai hibája volt. – húzta el a száját. Felsóhajtottam. Megint a technika. Nagyon elcsodálkoztam mikor mutatták, hogy Massa hírtelen nagyon belassít és hagyja elmenni Alonsot.

- Ez nyílt csapatutasítás volt! – akadt ki Christian.

- Várható volt. Massa csapatjátékos, nem úgy, mint a te két pilótád, akiket erre soha nem veszel rá. – néztem Christianra. Elhúzta a száját, de csöndbe maradt. Nem akarom megélni, hogy akár Sebit akár Webbert ilyen lépésre kellejen valakinek megkérnie. Kétlem, hogy hisztéria és komoly veszekedés nélkül menne a dolog. Éreztem, hogy a mellkasom megint elnehezedik és nehezebben veszem a levegőt. Behunytam a szemem és rendeztem a légzésem. Lemásztam a depófalról és ahogy beértem a boxba a kezem nyújtottam Ben felé.

- Támogass be, mielőtt megint kamerák előtt esek össze. – szóltam oda neki. Diszkréten fogott meg mintha nagyon társalognánk valamiről, de közben a testsúlyom nagy részét ő tartotta. Azon a részen ahova már kamerák nem jöhetnek be leültetett egy székre.

- Vissza kéne mennem, de nem merlek itt hagyni. Jól vagy? – kérdezte mellém guggolva.

- Már jól vagyok semmi gond. – nyugtattam meg. – Menj vissza szépen, köszi a támogatást. – mosolyogtam rá. Nem voltam jobban, de neki kint volt a helye.

- Hát ebből így nem lesz jövő héten melózás. – suttogtam.

- Biztos lehetsz benne. – mondta Tommi és a kezembe adott egy üveg ásványvizet. – Engem nem vágsz át. Gyere, bekísérlek a pálya kórházba. – nyújtotta a kezét.

- Tommi inkább várjuk meg a futam végét, és szívesebben mennék egy rendes kórházba. – döntöttem a fejem a hasának. Nagyon közel állt hozzám így teljesen rátudtam dőlni. Nyugtatólak simogatta a hátam és a vállam.

- Szólok Norbertnek és bevisz most. – mondta halkan.

- Meg akarom várni a futam végét. Nincs sok vissza. – mondtam én is halkan. – Segíts kimenni. Látni akarom a befutót. Ott akarok lenni mikor Sebi kiszáll a kocsiból. Azt mondtam neki futam után találkozunk. Nem akarom, hogy ideges legyen.

- Jól van, gyere. – sóhajtott. Vissza támogatott a boxba és megvárta, míg felkászálódom a szerelő pultra, majd ott hagyott és vissza ment a helyére.

A befutóig semmi nem változott így Alonso, Massa, Sebi, Hamilton, Button, Webber lett a sorrend. A dobogóhoz már Ben kísért oda. Mire oda értünk addigra Sebi is visszaért. Ahogy kiszállt a kocsiból körbenézett majd mikor meglátott oda jött hozzám.

- Haragszol? – fogta a két keze közé az arcom. A bukót a kocsin hagyta.

- Nem haragszom. – mosolyogtam rá. – Viszont gratulálok, nagyon-nagyon ügyes voltál és büszke vagyok rád! – nyomtam egy puszit a szájára, ami felbátorította, mert csókolózni kezdtünk. Végül én húzódtam el. – Menj és vedd át a neked kijáró díjat. – mosolyogva löktem meg az épület felé. Vigyorogva kapta fel a bukóját és hagyott ott. Hátra arcot csináltam és a tömegen át nagy nehezen visszajutottam a Red Bull boxba. Átmentem a homeba és megkértem az egyik újoncot, hogy vigyen be a kórházba. Éreztem, hogy ez már nem tréfa, és itt a pályán nem volt meg az alkalmas műszer, amivel rendesen megtudtak volna egy kismamát vizsgálni.

Mire Seb ideges fejjel befutott a kórházba én már tudtam a végítéletet, aminek nagyon nem örültem.